Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-24 / 172. szám

ilSIiók segélyre Évkönyv a társadalombiztosításról »Á társadalombiztosítási szolgáltatások jelentős fejlő­désen mentek keresztül 1974. évben. Emelkedett a kétgyer­mekes családok családi pótlé­ka, növekedett a gyermekgon­dozási és anyasági segély ösz- szege...« — olvasom a So­mogy megyei Társadalombiz­tosítási Igazgatóság nemrég megjelent évkönyvében. Ez több érdekes adattal ismertet meg. Társadalombiztosítá­sunk egy évvel ezelőtti hely­zetéről tájékoztat, s alkalma nyílik az olvasónak arra is, hogy néhány korábbi adattal összehasonlítsa az újakat. No­ha szakembereknek készült, mégis kezébe veheti a »civil« olvasó, hisz könnyedén eliga­zít a számsorok, jogszabályok között. Egy érdekes adat a táp­pénzről : megyénkben tavaly mindennap 6530-an voltak betegszabadságon, pontosab­ban táppénzen. Bár önmagá­ban keveset mond ez a szám, de ha hozzáfűzzük, hogy egy évvel korábban kétszázhet­vennel kevesebben voltak, akkor láthatjuk: emelkedett a szám, pedig a biztosítottak száma csupán 2800-zal nőtt. Február — úgy látszik — »stabil hónap«, 1973-ban és 1974-ben is ugyanannyian vol­tak táppénzen. A többi hó­napról ez már nem mondható [ el, rendszeresen meghaladja \ az előző év átlagát. A »leg- j .súlyosabb« hónapok: június) j és október 1290, illetve 1140 beteggel. Terhességi és gyermekágyi segélyre megyénkben tavaly 25 877 000 forintot fizettek ki (egy évvel korábban három és fél millió forinttal keveseb­bet). Érthető: a szülések szá- . ma is emelkedett csaknem 25 j százalékkal. A gyermekgondozási segély j összege tavaly 22 millió fo­rinttal volt több, mint 1973- ban. Ez az emelkedés első­sorban az ipari munkavi­szonyban ’ állóknál tapasztal­ható, a tsz-tagoknál igénybe vett segélyek száma kisebb mértékben változott. Jelenleg — országosan — minden száz igényjogosult közül 80 veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt. Jelentősen kiszélesedett ta­valy az anyasági segélyre jo­gosultak köre. A segély egy­ségesítésében és fölemelésében is változás történt; 12 millió forintot fizettek ki így a jogosultaknak. Mondják: sok gyógyszert fogyasztunk, különösen mi, somogyiak. Ha az országos adatok mellé odatesszük a I megyei számokat, láthatjuk: súroljuk az országos szintet. Hazánkban minden saját jo­gú biztosítottra évente 23 gyógyszervény és 548 forint gyógyszerköltség jut, a me­gyében 22 vény és 545 forint. (Ezek a számok tartalmazzák azokat a gyógyszervásárláso­kat is, amelyekre jobb szó híján azt szoktuk mondani: divat.) Húszmillió forinttal több pénzt fizettek ki Somogybán családi pótlék címén, mint egy évvel korábban. Az ok: az 1974. június 1-i családipót- lék-rendezés. A kétgyermekes családok családi pótléka havi 200 forinttal nőtt. így az egy családra jutó családi pótlék 170 forinttal emelkedett, a tsz-tagoknál 150 forinttal. A nyugdíjjal kapcsolatos intézkedésekről is szól az év­könyv. Ezeket már csak ér- | dekességként említjük meg, ) hiszen az új társadalombiz- | tosítási törvény szellemében ) rendezték a nyugdíjakat. | Somogybán a nyugdíjasok | száma 67 800. A lakosság 18,7 I százaléka részesül nyugellá- J tásban. Ez az arány országo- í san a harmadik legmagasabb, I csak Nógrád és Heves megye ) előz meg bennünket. N. J. Jegyzet Szemléltetőeszközök Az oktatási, miniszter leg­utóbbi sajtótájékoztatóján hangzott el: a szeptemberben kezdődő új tanévben fölmérik, hogy az általános iskolák mennyire vannak ellátva tan­eszközzel, szemléltetőeszköz­zel. A fölmérést pedig az igé­nyeknek megfelelő segítség, az eddiginél jobb ellátás, több eszköz követi ... Korszerűen oktatni, megfelelni a tudomá­nyos technikai fejlődés diktál­ta tempónak — ezt elérni csak megfelelő eszközzel, lehet. Ezért az eddiginél többet kap­nak most az iskolák. Mindez nagyszerű dolog, különösen ha meggondoljuk: sok apró tele­pülés, kis iskola, osztatlan vagy részben osztott tanuló- csoport van még az országban. Megyénkben is. És itt Van a legnagyobb szükség szemlélte­tőeszközökre. Csakhogy van egy másik ér­tesülésem is: egyik tanácsülé­sen hallottam, Somogybán. Nem kevés azoknak az isko­láknak a száma, amelyeknek raktárában, szertárában a cso­magból még ki serfy bontva he­vernek a szemléltetőeszközök, vagy csupán egyszeri haszná­lat után tették őket félre. Az ok: kényelmesség, vagy az új­tól való — érthetetlen — ide­genkedés. így aztán holt tő­kévé válik a magnó, az írás­vagy diavetítő, s . előfordul, hogy még rádió is ... Pedig nagy kár. Nemcsak azért, mert érték, mert pénzbe ke­rült, és így kihasználatlanul fölöslegesnek látszik, hanem azért is, mert azzal, hogy nem alkalmazzák, a gyerekeket fosztják meg élménytől. — Igény szerint kapnak az iskolák szemléltetőeszközt — Még lehet jelentkezni szakmunkástanulónak l hangzott el az említett sajtó- j tájékoztatón. Ez azonban nem | jelenti azt, hogy az iskolák i számára bejelentésük után - 1 hogy ez sincs, az sincs —aján- ! dókként hullik az »állami tá- | mogatás«. A jogos igények ki­elégítése is tetemes összegbe kerül. Jó lenne tehát elejét venni annak, hogy azok is kér­jenek, akiknek egyébként van j az iskolájukban ez is, az is. Csak körül kellene nézniük a I szertárakban. Most, július végén — au­gusztus elején az iskolaév kezdetéhez közeledve a leg­több intézményben fölújítás, j tatarozás folyik. Ezt takarítás | követi, majd a fölkészülés az j új tanévre. A takarítás, rámo- ! lás során gyakran előkerülnek ! olyan dolgok is, amelyekre j máskor nem nagyon figyelt az l'ember. Az iskolákban is jó | volna az elfekvő készleteket fölkutatni, rendszerezni hogy az új tanévben végre használják is, S. M. A népgazdasági terv az I 1975—76. tanévre 61 300 szak- j munkástanuló felvételét írja ) elő. Hogyan alakult az elő- í irányzat teljesítése? A Mun­kaügyi Minisztériumban el­mondották az MTI munkatár­sának: a legutóbbi statisztikai összegezés szerint május 31-ig az első évesek tervezett lét­számának 83 százalékát föl-1 vették. A múlt évihez képest | ez kevesebb, a korábbi esz­tendőkhöz viszonyítva pedig) megfelelő arány. Köztudott, hogy az általá­nos iskolát végzők száma, 1968 óta évről évre csökken. A múlt évi nyolcadikosokhoz képest az idei végzősök öt­ezerrel voltak kevesebben, s az általános iskolákból most kikerült mintegy 120 ezer nyolcadikos 42,5 százaléka — ide számítva a korábbi évek­ben végzett és a középiskolai előképzettségű fiatalokat is —, összesen 68 ezer pályakezdő jelentkezett szakmunkáskép­zésre. Május végével azonban ko­rántsem zárultak be a szak­munkásképző intézmények kapui. A pályaválasztási esé- ! lyeket az átlagosnál hosszab­ban latolgató fiataloknak al- { kalmük van még felvételüket j kérni. Számításba vették azt j is, hogy a középiskolát vég- [ zettek — akiknek soraiból I 7000 fiatalt várnak — a vizs­gált időszakban még nem ke- j rülhettek be nagyobb szám- j ban a statisztikába: az ő »be-1 I iskolázásuk« általában au- ; gusztusban indul meg erőtel­jesebben, amikor az egyetemi felvételeket már lezárták. Budapesten a szakmunkás- képző intézetek első évfolya­mára jelentkezők száma az első időszakban nem érte el az előirányzatot. Alacsony a fölvettek aránya a fővároson kívül Hajdú-Bihar megyében j is. Ezzel szemben az orszá- j gosnál kedvezőbben alakult a [ helyzet Baranya, Csongrád, j Fejér, Nógrád, Szolnok, Tolna és Zala megyékben. Több mint 24 ezer lány jelentkezett, de egyes szakmákban a kívá­natosnál kisebb az érdeklő­dés, például a gép- és mű­szeripari szakmákban. Az előirányzat kétszerese jelent­kezett néhány kereskedelmi, szolgáltatási és ruhaipari szakmára. Nem sikerült előbbre lépni az úgynevezett nehezen beiskolázható szak­mák utánpótlásában. Noha e szakmák tanulói kedvezőbb feltételekkel, magasabb ösz­töndíjakkal támogatva sajá­títhatják el mesterségüket, még mindig nagy a tanuló­hiány a hegesztő, kovács, ön­tő, ács-állványozó, tetőfedő, vasbetonkészítő, vízszigetelő, bognár és cipész szakmákban. A felvételre tervezett tanu­lólétszámnak 75,2 százalékát ipari és építőipari, 8.8 száza­lékát mezőgazdasági és élel­miszeripari, 16 százalékát pe­dig kereskedelmi és vendég­látóipari szakmákra irányoz­ták elő. 1 H atvankét éves vagyok, ötven éve ismerem a Balatont. Mindig Föld­váron nyaraltam. Ez a ház, pontosabban villa a szüléimé volt. A Balaton mellett töl­tött ötven nyarat és telet; ti­zenkilenc éves korom óta tu­datos a tó iránti szerelmem. Nemcsak Földvárt ismerem, hanem a fákat, öblöket, be- torkoiló kis folyásokat is, az egész déli parton, és részben az északin is. Tudom, megfi­gyeléseim és olvasmányaim alapján, hogy melyik az ural­kodó szélirány Bogláron és Siófokon; tudom, hol kezdő­dik a mély víz, és ha csó­nakkal vagyok bent, és nincs ott vízi rendőr, én szólok a gumimatracosra: itt már ve­szélyes. Nézze csak. itt van egy cé­dula: »Ez előtt néhány esz­tendőkkel járt ide Gr. Feste­ticsnek egy nagy fedeles vi­torlás hajója, melyet a köz­nép gályának nevezett, hor­dódongákat és más fanemű- eket hozván ide, innen pedig visszatértében sót vivén, de már régtől fogva elmaradt, hihetőleg elpusztulván...« Ke-i neséről írta ezt Oláh János, több mint száznegyven évvel ezelőtt. Az a bizonyos gálya pedig a gróf Foenix nevű vi­torlása volt, 1797-ben bocsá­tották vízre. Ezzel kezdődött a magyar tengeren az újkori hajózás története. CSISZÁR ELEK MŰTERMÉBEN Beszédes színek ! Talán többen emlékeznek még azokra a cikkeinkre, ame­lyeket néhány éve Csiszár Elek siófoki festőművész la­kásgondjairól írtunk. Beszá­moltunk arról is, hogy a gon­dok megoldódtak... Megval­lom: nyugodt lélekkel enged­tem mohóságomnak, hogy »fel­térképezzem«, milyen a mű­vész környezete. No, nem mintha valakinek a művész volta eleve különösségre ítél­né, kuriózummá tenné környe­zetét. Bizonyos azonban, hogy a körülvevő világ és az alkotó között bensőséges a viszony. Csiszár Elek otthona — egy új siófoki bérház negyedik emeletén — kényelmes, mo­dern családi fészek. Majdhogy­nem polgári. »Nincs benne semmi exhibi« — mondaná egy fiatal műértő. Mindegy. Szép ez az otthon. A sokféle rendkívül tetszetős ajtó és fali tapéta kiválasztása műgondra vall. A gazdag könyvtár ren­dezettnek látszik, persze nem glédába állított kötetekkel. A lakásban többnyire saját ké­pei. Ötletes, fából készült ele­mek a falon, vagy lógva a mennyezetről. Mázas, meleg kerámiák. Nagy levelű, dús növények. Szép szárnyú ten­gerikagyló — a Shell-embléma eredetije. Igen, itt minden ere­deti. Nem hivalkodó. Otthon. A műterem pedig puritán mű­hely. Még fűrészporillat is ter­jeng itt: éppen képeit rámázta a művész, amikor rácsönget­tünk. Van azért ennek' a környe­zetnek egy sajátossága, művé­szi meghatározója. S néhány [kép árulkodik is erről. Ez ne- I gyedik emeletisége, a fent nyí- j íó ablakok. Azt mondja Csi­szár Elek, ezt már mások is megjegyezték. — Nemcsak Siófokon élő festő vagyok, hanem balatoni. Persze néha hosszú hetek is eltelnek. míg lemegyek a partra. Talán nem hat felleng­zősen, de: bennem él á Bala­ton ... Nemrég olvastam egy irodalmi riportot, ha jól em­lékszem, Vas Istvánnal. Szin­tén a negyedik emeletre köl­tözött, és elmondta, hogy ál­landóan az ablakhoz lép. Innen többet lát az ember. Én is igy vagyok vele, s ami­kor ezt a riportot elolvastam, akkor tudatosult csak, miért megyek állandóan az ablak­hoz. Rálát az ember a világ­ra ... Talán fölösleges is mondani, de hadd tegyem hozzá: ez nem jelenti azt, hogy felülről nézi az életet. Képei a bizonysá­gok: sokkal inkább lehetősé­get ad az összegezésre, a kép horizontján belüli szintézisre. Természetesen ez nem új do­log. Korábban is jellemző volt rá. Csiszár Elek képeit messzi­ről meg lehet ismerni. A sa­játos mélyzöld-kékes »balaton- harag« az egyféle alaptónus, a különös figurák beleolvadva a színbe... Volt, aki azt mond­ta. szomorkás világ ez. Mások inkább indulatosnak tartották. Megint mások magányérzésre következtettek. Annyi bizo­nyos, hogy eredeti balatoniság ez, és Csiszár ebben a külö­nös, sokféleképp megközelít­hető eredetiségben igencsak következetes. Ablak című képe. — Különös dolgot veszek észre magamon festés közben. De még inkább akkor, ha egy- egy munkám kész. Mintha gyerekkorom élményei törné­| nek elő. Lehet, hogy nosztal- j gia, nem tudom. A gyerekko- I rom is a tóhoz kötődik, keszt­helyi vagyok... Itt van pél- dáúl a la vagy a korhadó csó­nak. — Dolgozom. Ennek örülök: módom van festeni. Azt' hi­szem, egy kissé mohó is va­gyok. Hosszú idő volt az, ami­kor nem foglalkozhattam ez­zel. mert másból kellett meg­élni, még abban a régi, rossz lakásban.. Dekoratőr voltam... Mintha most akarna megszü­letni mindaz, ami akkor nem Születhetett meg. Nagyon ér­dekel például a mozgás, a mo­toros, az autós, ahogy elro­han a tájban s ahogy beleol­vad. — És a magány? — Én szeretem a magányt, az egyedüllétet. Ez kell ahhoz, hogy festeni tudjak. Biztosan van, aki máshogy látja. Én így. Nem vagyok nyüzsgő ember... Talán azért van így. A festő­nek a közönséggel való kap­csolata a kiállítás. Nemrég részt vettem a lengyelországi közös tárlatom. Me,ghívtak Sal­gótarjánba, szerepelnek ké­peim a szolnoki triennálén, és amire most készülök: február­ban kiállításom lesz a Somo­gyi Képtárban.. Ezek a talál­kozások a fontosait, a lénye­| gessk. Csiszár Elek újabb képeit ! nézegetem. Most is mindén a [helyén: a téli jégtorlaszok, a ) barna földfoltok, a tavi mély- | zöldek, a jellegzetes figurák. [ De egyre több az új szín. | Élénk tónusok ragyognak föl. Egyik képén mintha a szivár­vány üstökét ragadná meg és színdarabkáit verné vissza a kép fénye. Az eredeti hangon, egyre többről beszélnek a képek. T. T. Akkoriban még zavartalan volt a tó környéke. Szabadon emelkedett és csökkent a víz szintje. Egyébként Siófokon van a 0 pont, az Adria felett 104 méterrel és 9 centiméter­rel. A legmagasabb vízállás az utóbbi 100 évben 235 cen­timéter volt, a legalacsonyabb pedig 42. Persze a Balaton mindig szeszélyes volt. Lát­tam egy képet: 1929 telén áb­rázolja a Kelént. Befagyott a jégbe, a fonyódi kikötő előtt. Apró, fekete emberek a feke­te füstöt okádó hajó körül... Szóval a hajók, a hajózás: kevés olyan vízi járművet láttam, mint a Helka és a Kelén, a két iker. Kecsesek, szépek^ fiatalosak. Ezt annak ellenére mondom, hogy a Ke­lén 1891. július 1-én kezdte meg menetrendszerű járatát Almádi, Füred és Siófok kö­zött. 14 kilométeres sebessé­get ért el, és óránként 232 kilogramm szenet égettek el a kazánjában. A Somogy című lap 1889. július 2-i száma — egy könyvből vettem — ezt a hirdetést közli: »A Fonyód és Badacsony közti balatoni ha­józás Űrnapkor, f. hó 20-án veszi kezdetét és folytatólag minden nap, vasár- és ün­nepnap reggel 10 órakor Fo­nyódról Badacsonyba és visz- sza Fonyódra d. u. 5 órakor. Menettérti jegy személyenként 6Q kr. Zenészek ingyen szál­líttatnak. Tisztelettel Rosen­berg Mihály és Fia.« Ez volt a magánhajózás kezdete. De hogy Rosenbergnek milyen hajója volt, ezt a Balaton ku­tatóinak nem sikerült kide­ríteni. Valójában a Balatonon két érdekes téma van: a hajózás és a víz. Engem az előbbi ér­dekel jobban. Szépnek tar­tom a tavat járó hajókat, és izgalommal figyelem sorsuk alakulását. Az öreg Jókai, a Csobánc,' a Kisfaludy és a többi... Rengeteget lehetne mesélni róluk. 1913-ban a Balatonon öt gőzhajó járt: a Heika, a Kelén, a Baross, a Kisfaludy meg a Jókai. A Barossról egyébként tudni kell, hogy eredetileg ezt ne­vezték Kelénnek. Nyolcvan éve ezt írta a hajóval kap­csolatban a Keszthelyi Hír­lap: »A Balatonfüredröl 6 óra 15 perckor induló Baross gőzhajó az erős vihar által felkorbácsolt hullámok követ­keztében ide-oda himbálódzva csak lassan — s igen nagy körívet téve — haladt előre. Az utasok és különösen a nők majd mind megkapták a tengeri betegséget. A Kelén csavargőzös az irtózatos vi­harban fél 6 órakor indult ki a siófoki kikötőből Keszthely felé, a mindinkább fokozódott vihar következtében azonban csak Rév-Fülöpig haladt, s innen csak a hajnali szürkü­letkor folytatta útját Keszt­helyre, ahová reggel fél 8 órakor, tehát 10 órai késéssel érkezett meg.« Nagy vihar lehetett. Kiváló emberek vezették a balatoni hajókat. A Barosst Amancsics kapitány, a Helkát Jaeger tengerészkapitány, aki egyébként »a Carola Afriká­jára gőzös parancsnoka« volt, a Kelént pedig Kiss László 'kapitány. Három évvel a szá­zadforduló előtt a balatoni hajók már csaknem 40 ezer utast és 1 millió 609 ezer 500 kilogramm árut szállítottak. Nagy eredmény volt ez ak­kor ... M ost mi foglalkoztat? A víz. Ismeri a tavaszi eseményeket, a hal- pusztulást. Az öreg »amatőr balatonászok« véleménye sze- rint ez csak kísérőjelenség. Tünet. Azon túl, hogy a ber­kek lecsapolásával megszűnt egy természetes szűrő, a be­tonból készült partvédő mű­vek is hibásak abban, hogy piszkos a tó vize. A hullámzás nem tudja partra dobni az összegyűlt szemetet... Vala­min biztosan változtatni kell! Egyik rajongója és ismerő­je a Balatonnak — ezt írja a nevem helyett... Inkább ha tudna valamit segíteni! Tud­ja, a víz miatt mondom. bejegyezte: Mészáros Attila Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom