Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-22 / 170. szám
/ A vendéglátás másik arca Piszkos konyhák, elavult berendezések Ellenőriz a KÖJÁL Az alábbi tapasztalatok alapján természetesen nehéz »jó étvágyat« kívánni, mégsem az a célunk, hogy elriasszuk a vendégeket. A balatoni vendéglátás hiányosságai ellenére is jó hírű, vonzó. Ez a vendéglátás egyik arca, melyet nap nap után lát a fogyasztó. A tiszta képhez természetesen hozzá tartozik a vendéglátás másik arca is: a tiszta konyha ... Sajnos, ez utóbbi nem általános a déli parton. Szombaton délben kezdődött az ellenőrzés Fonyódon. Dr. Göntér Ferenc, a megyei KÖJÁL igazgató főorvosa vezette a brigádot, amelynek tagja voit dr. Ujsághy Erzsébet főorvos^, asszony, az élelmezésegészsegügyi osztály vezetője és dr. Papp Terézia, a marcali járási KÖJÁL felügyelője, valamint egy »kültag«: az újságíró. Szúrópróbaszerű vizsgálat volt. »Bizonyára nem készülnek rá« — mondtam a kocsiban a szakembereknek, hozzátéve még azt is: valószínűen az első ellenőrzések után »szalad a drót, hogy ellenőriz a KÖJÁL.« Helybenhagyólag bólogattak, némi rezignáltsággal, mert még ennek ellenére is tapasztalható rendetlenség, a közegészségügyi és járványügyi előírások megszegése. És valóban láttam olyat, hogy amíg a konyha egyik részében elkezdődött a vizsgálat, a másikban sebtiben elkezdték a rendrakást. Mégis igen csekély látszata volt. Első állomásunk a fonyódli- geti MÉK-bisztró volt. A konyhába be sem kellett lépni, máris szemrevételezték a hiányosságot: az ebédhez főzött jnt. krumplit egy hatalmas tepsii ben, tarka konyharuhával left takarva a bejárat előtti mázsamérlegen hűtötték. Találtak később hűlő krumplit a földes- áruraktárban is. Jegyzőkönyv- saerűen summázva: az általános higiénia hagyott maga után kívánnivalót, jóllehet több alapvető észrevételt — egy 1973-ban készült jegyzőkönyv tanúsága szerint — már szóvá tettek a KÖJÁL szakemberei. S a bíráló megállapítások egy része illeti csak az egységvezetőt, a másik részét a MÉK- központnak kell címeznünk. Az út melletti bisztrótól a part felé vettük útunkat, a Tamás Fagylaltozó felé. Vegyes profilú egység ez: a tulajdonos süteményt is árusít, palackozott bort és idítő italt is. ad el... „Ez, kérem, egy kóceráj” — tárja szét kezét beszélgetés közben. Valóban az, a hátsó bejárat felől nézve. Deszka és furnírlemez összeszögelve, lemeszelve — az udvari folyosó. A KÖJÁL orvosai szorgalmasan kérdeztek, jegyeztek. Kiderült, hogy a mozgó árusításnál alkalmazott hütőedény saját konstrukció. »A fagylaltrendelet betartását igen szigorúan vesszük« — mondta az igazgató főorvos. »No persze a Bajcsy-ügy« — próbálta magyarázni a szigort a tulajdonos. Nem a Bajcsy-ügy, a köz- egészségügy a meghatározó. Es éppen ezért — mivel a fagylaltminták és a tejszínhab hűtése körül nem volt minden rendben — megbünteti a KÖJÁL a tulajdonost. Fonyódon — sajnos — volt mit jegyzőkönyvezni. Különösen sok okot adott erre a Pannónia Delta. Ha külön »címet« alapítottunk volna erre a délutánra, a megvizsgált vendéglátó egységek között a legpiszkosabb konyha jelzőt neki ítélhetnénk. Amit a húselőkészítőben tapasztaltunk, annak leírására Zola naturalizmusát kellene kölcsönöznünk. Gyomorfelka- varó bűz áradt a hatalmas hűtőszekrényből. Szorgalmas szaglászás után végül kiderült: egy hatalmas tál — mintegy négy kiló — csirke árasztotta a szagot. Hogy mikor került oda, nem tudta senki. Természetesen kidobták. ! A hűtőkamrában a lógó ser- j tés alatt hatalmas edényben a j kész káposztasaláta. Egyáltalán: mindenütt előkészítésre váró ételek és maradékok keveredtek, az előírások teljes mellőzésével. A másik hűtő- szekrényből mintegy kétkilónyi romlott^ zöldes és hasonlóképpen bűzös gépsonkát dobattak ki az: ellenőrzők. Ugyancsak különös látványt nyújtott a harmadik hűtő: az egyik rekeszben a fagyasztott I gombóc, a másikban a dara- ; bolt hal. Hogyan, hogyan nem, | az egyik virgonc pontyszelet | nem maradt a helyén, átkerült j a gombócok tetejére és vígan fagyott tovább. Torták és konyharuhák továbbá egy villanykörte — »díszítőeszköz« — kerültek elő az egység cukrászának hűtő- szekrényéből. Hogy miért kellett a koszos konyharuhát a dobostortával és rolóddal együtt hűteni, arra senki sem adott választ. — A cukrász már hazament — mondta az egységvezető, viszont a fülledt melegben »kinn felejtett« egy fazéknyi vajkrémet. Hogy miért? — erre sem volt válasz. Részletezhetnénk még tovább az elszomorító vizsgá- j lat tapasztalatait: tény, hogy j a fonyódi Deltában sürgős in- j tézkedéséket kell tenni a szük- j séges tisztaság érdekében. ! Mert a kiszabott büntetés semmiképp sem megoldás, hanem csak figyelmeztetés. Balatonlelle, Vörös Csillag étterem — a Centrál Vállalat egysége. A vezető malíciózus nyugalommal kísért végig bennünket a konyhán. A tisztaság itt is jócskán hagy kívánnivalót ... Nincs takarítónő, a két konyhalány végzi ezt a munkát is. Azonban ha lenne is takarítónő, ebben az egységben igen nehéz rendet tartani. Ha a vállalat nem végzi el a szükséges bővítéseket, felújításokat az épületen és a konyhában, úgy kétséges, hogy a KÖJÁL jövőre kiadja-e az üzemelési engedélyt. A járványügyi állomás vezető orvosai természetesen nemcsak különös egységekkel, hanem különös vezetőkkel is találkoztak. A balatonföldvári Kukorica Csárdában — vezetője nemcsak szakács végzettségű, hanem filozófiából doktorált is — szóvá tették a tárolás hiányosságait' és a mosogatáshoz is fűztek jogos észrevételt. A vezető szerint igényeikkel »húsz évvel előbbre« járnak. Ebben a túlzó megfogalmazásban van igazság: a KÖJÁL igényei valóban »előtte járnak« a tapasztalt állapotoknak, mivel itt óriási a lemaradás. És az egyáltalán nem maximalizmus, hogy a mosogatóasszony előírásszerű ruhában végezze a dolgát. Az Európában — Siófokon rendet, tisztaságot és hatalmas munkatempót találtunk. És végre nyugodt, fiatal vendéglátóipari szakembereket. akik — azt hiszem — a vizsgálatot végző orvosokban a partnert látták. Az első osztály itt a konyhán belül is érvényes. Az viszont elgondolkodtató, hogy a Pannónia vállalat első osztályú éttermei között ilyen tisztaságbeli nívókülönbségek vannak. Nemcsak szombat esti, hanem általános tapasztalat hogy a mosogatás még a leg jobb helyeken is szakszerűt len. Nagyobb gondot kell fordítani erre. A Balaton-part éttermek, vendéglők konyha általában régi berendezésűek a gépesítés eredményeinél alig-alig lehet nyomára bukkanni. Pedig ez némileg enyhítene a kivétel nélkül min- ; denütt felemlített gondon: < munkaerőhiányon. Van olyai hely, ahol a vezető szerint ha vi ezerkilencszázért nem lehe [ takarítónőt kapni. Egy bizo nyos, még a munkaerőhián; j vagy a régi munkaeszköz meg ; léte sem ad fölmentést a ha nyagság alól. A balatoni vendéglátás jó részt idényjellegű. Kissé ag gasztó az, hogy ez közömbös ségre ad okot a vállalati központban. Nevezetesen arról vai szó, hogy »majd csak kihúzz: az idényt«, valahogy alapon Ügy véljük: a balatoni ét termeket nemcsak nyereseg forrásnak kellene tekinteni hanem többet is kellene költeni rájuk. Akkor talán szívesebben költünk bennük mi i — vendégek. _ „ . Tröszt Tibor ÜZENET Beszélő követ tartok a kezemen. Üzenetét én formálom szavakká. A köveket évmilliók simítják csillogóra. Ez itt egy festett kavics. Egy volt görög börtönsziget foglyának üzenete. Anyám szemében könnyek. Emlékek az elsüllyedt gyerekkorból. Ujjak fonják marokra a kévét. Hűvös éjjelen holdsarlóval aratnak. Szikrázó malomkövek őrlik a búzát. Azután megfeketedik a kenyér. Gyökerek égnek. Kőben, kézben kristályerek lüktetnek. A költőnek, aki szebb szigetről álmodik, vérgyöngy a kő. »E kavicsba költözöm. A mágiát repülők vágya segíti, hogy tengeren s űrön át a szabadságot mentsem valló emberig. Lárjyarcát festem a szárnyamul. Festék van elég: a vérem! A hazám vérétől szivárvány! A szurony? A szög? Karcoltatok velük freskót a kőre, gyöngyre kagyló rab magamból ...« A szobrászra, ki egyszer majd a tengerben a követ újra megtalálja, mikor már a festék és a kor minden szennye lekopott róla, a sugárzó, tiszta arc, a nagy szemek nem néznek szomorúan, és a száj is mosolyogni fog. í Szidera Saplrosz Szabadtéri nyitány Szegeden Szegeden évről évre ezekben a napokban tetőzik a »f-eszüváliáz«. A hétvégére fölgyorsultak az események: befejeződött a nemzetközi nép- táncf-esztivál, kiosztották a közönségdíjakat (a szegedi ÉDOSZ-nak, a kalocsaiaknak, a HVDSZ Bihari Együttesének és a plovdiviaknak); Szegedre érkeztek — kongresszusra — a fesztiválrendező városok világtanácsának szakemberei, megnyílt a nyári tárlat, az Otthon ’75 kiállítás. És kettős premierrel megkezdődtek az idei szabadtéri játékok is. Ötödször került a dómszínpadra Erkel Bánk bánja, a korábbi évek nagy sikerű szereposztásával: Simándy Józseffel, Komlóssy Erzsébet tel, Moldován Stefániával. A vezénylő Pál Tamás, az új szegedi zeneigazgató a mű stílusára jellemző olasz hatást és a feszességet hangsúlyozta. Vámos László rendező korábban Debrecenben, legutóbb a tv- ben rendezte Erkel remekművét. »Amit a képernyőn, egy arc kifejezhet, ugyanazt adja itt a látvány egésze — foglalta össze elképzeléseit. S hozzátette: — A díszleteket, a Ti- sza-parti jelenetet pedig, alig fél&záz méterre a folyótól, a Tisza illúziójával fejezzük ki: fekete lepel alatt néma szereplők imitálják a hullámTiborc (Radnai György) és Bánk bán (Simándy József) zást«. A másik premier — a nép- i táncfesztivál záró műsoraként — a különböző népek, nemzetek tavaszváró népszokásait gyűjtötte csokorba. A Május- járás rendező koreográfusa, Novák Ferenc úgy tervezte, 1 hogy a néptáncfesztiválra ér- ] kezett külföldi együttesek a j korábbiaknál nagyobb szere- j pet kapjanak a műsorban, a i közös táncokon kívül önálló | betétekkel. A színpadon má-1 jusfa körül a több száz —• népviseletbe öltözött — tán- sos színes, gyors körtánca akár a népek barátságának szimbóluma is lehetne. N. I. Aranyágon ül a sármány Ösztönző guáiyázat A tavaszi művészeti szem- ] i lék történetében az idei volt az j első év, amikor nemcsak be- I ; mutatott müveket jutalmazott j ; a zsűri, hanem alkotói pálya- | zatot is hirdetett. Tegnap volt i a díjkiosztás. A zene és ének j j kategóriában Apáti János, S. | : Szerdahelyi Katalin második, j | Nagyági Zoltán harmadik dí- | ! jas lett. Mindhárman zeneta- i nárok — ketten Siófokon, a j harmadik Barcson. Apáti Já- I | nos három magyar népdalt — j | Együd Árpád somogyi gyűjté- j sáből valókat — dolgozott föl [ ; és ültetett át fúvószenekarra, j , • — Ügy érzem, hogy a nép- j dalban még mindig sok a kiaknázatlan lehetőség. Vannak j ismeretlenek, amelyeket más- j más oldalról lehet megközelíteni. Ezen a három népdalon | is láttam mindezt. — Ha ilyen sok színt, érde- j kességet Iát ebben a munkában, folytatja is a népdalföldolgozást? — Igen. Annál is inkább, j mert szükség van rá. Nagyon kevés a jólv előadható fúvós- zenekari darab. S. Szerdahelyi Katalin Április 4. című művével jutott a legjobbak közé. Ezt a darabot többször hallhattuk különböző bemutatókon, kórustalálkozókon, mindig nagy sikerrel mutatta be a siófoki Háziipari Szövetkezet együttese. — Másként fogadta-e a kórus ezt a darabot, mintha ismeretlen szerző vagy olyanok műveit énekli, akiknek csak a nevét ismerik? — Természetesen. Együtt alakítottuk, formáltuk a darabot, együtt izgultunk sikeréért. A kórustagok azt is tudták, hogy ez a darab nekik íródott. Így aztán igyekeztek ők is a legtöbbet adni. Nagyági Zoltán barcsi zenetanár. A pályázatra két Weöres Sándor-verset zenésített meg: a Pletykázó asszonyokat és az Aranyágon ül a sármányt. — Miért éppen ezt a kettőt választotta? — Mindig is szerettem Weöres dallamos gyermekverseit, ezek szinte kínálkoznak a megzenésítésre. Eredetileg egy több részből álló ciklusra gondoltam, végül kettőt küldtem a pályázatra. De a sort szívesen folytatom... — Előadták már a darabokat? — Igen. sajnos, egy kicsit nehézre sikerültek. Így eredeti tervem, az, hogy gyermekkórus énekelje, nem sikerült. Barcson női kar adta élő. A többit viszont úgy akarom megkomponálni, hogy gyerekek számára is előadható legyen. , — Ha nincs ez a pályázat, akkor is elkészülnek a mű- >vek? — kérdeztem beszélgető- partnereimtől. A válasz majdnem ugyanaz volt: »Nem biztos«. Az ember ha nincs valamilyen célhoz és határidőhöz kötve, nem mindig tud időt szakítani egyéb teendői mellett a »pluszra«. Nem szabad elfelejteni, hogy mindhárman nagyon elfoglalt zenetanárok. A pályázat ösztönző volt. Es tegyük hozzá: nemcsak azok nyertek, akik első vagy második díjat kaptak, hanem az egész somogyi művészeti mozgalom gazdagodott a zenekari, énekkari számokkal. Hozzájárult ehhez, az első díjas Heisz Károly Madarak és öregek című darabjával és a színpadi forgatókönyvek legsikeresebb alkotói: Vértes Elemér, Stágl József, Frech József, Klujber László. A bábosok — Balogh Beatrix, Szabó Gyuláné, Márkus Ferenc — pedig báb játéka ikkal. Reméljük, folytatás következik. S. M. Jakub Oblomovszkij (4 szahHaozveqy Búesúzáskor a feleségem i gyöngéden megölelt, megcsókolt, és így szólt: — Drágám, ne szomorkodj, í és légy figyelmes! Zárd el a \ vizet és a gázt, öntözd meg a ' virágokat, fejezd be végre a regényedet és legfőképp: hívj föl naponta ... Azzal beült az autóba, és elindult. Megkönnyebbültem, tánclépésben indultam el én is hazulról, és leültem az egyik közeli liget padjára — úgy, ahogyan csak olyan emberek tudnak leülni, akik előtt két gondtalan hét áll... Es most — gondoltam — valaminek történnie kell. Valami nagy, szokatlan dolognak, A jó kezdet fél siker... Milyen jó lenne például, ha mellém surranna egy csillogó Limousin, a kormánynál egy fantasztikusan szép szőke nö ülne, fantasztikusan hosszú lábakkal és fantasztikusan szép kék szemekkel. Kinézne az ablakon tengerkék szemeivel, és csilingelő hangon megszólítana: — Bocsásson meg, ön Hei- miglanc úr? — Igen, pontosan — válaszolnék boldogan. — O, mester — folytatná csilingelve —, nem ülne be mellém a kocsiba? — És hová vinne? — kérdezném. — Akár a világ végére — felelné, lesütött szemmel. És én beülnék mellé . j. Álmodozásomból autókürt riasztott föl. A járda mellett egy pompás Limousine fékezett, ablakán egy fantasztikusan szép szőke arc nézett ki rám, égszínkék szemekkel. — Bocsásson meg — szólt csilingelő hangon —, ön Hei- miglanc úr? — Igen, az vagyok — feleltem, szinte lázálomban. — 0, nagyon örülök! — kiáltott föl. — Kérem, üljön be gyorsan mellém a kocsiba! — És hová visz? — kérdeztem remegő hangon. — Nem túl messze — felelte. — a felesége nekiment e9U oszlopnak és összetörte a kocsiját, ö kért meg. hogy vigyem önt oda ... Nos, üljön már be! Mit tehettem? Beültem. Antalfy István fordítása Somogyi Néplapl 5
