Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

például maguk készítenek erősítőt és hangfalat.

Azt hiszem, jó néhányan meglepődnének, akik — miután a kapuügyeletes tiszttől belépési engedélyt kaptak — a laktanya egyik épületébe lépnek, hirtelen-váratlan egy képtárral találnák szembe magukat.

Pedig erre is van példa az egyik alakulatnál. Ügyesen elkerített folyosórészben hirtelen ötiik az ember szemébe a felirat: »Karkecz Galéria«.

Nem tévedés, valóban képtárat találunk a laktanyában. Most egy időszakos kiállítást, Bakonyi György honvéd mo- notípiáit. Igaz, hogy bárki számára nem ellenőrizhető az állításom: de a fiatal amatőr tehetséges képeit ugyancsak mérhetjük a képzőművészet mércéivel.

Itt is szakkör működik. Egy másik honvéd a fotóban leli örömét, van, aki táblaképeket fest, megint egy másik műanyag csövekből készít iparművészeti alkotásokat. Munkáikkal már egy — a magasabb egység által rendezett — tárlaton találkozhatunk.

Kerekes György szakaszve- -zető, a »fő fotós« elmondta, hogy nemcsak saját anyagaikat állítják ki, hanem vendégeket is hívnak, például az egyik közeli művelődési központban működő kerámia- i szakkörnek volt itt tárlata.

Szakkörbe tömörültek a bélyeggyűjtők és az akvaristák j is. Talán nem véletlen, hogy I a fegyverforgatást elsajátító katonaember vonzódik az akváriumok békés . csendjéhez. | Ennél az alakulatnál ugyan- j csak nagy volt a nyüzsgés, ké- í szülődés, kulturális bemutatót ] tartanak hamarosan, s itt teret | kap a versmondó, a parodista,

| a színjátszó csoport.

Hogyan is kezdtük? »A seregben minden fontos dolog j parancsra történik.« Talán si- I került bebizonyítani, hogy a * kulturális munkára, a hasznos időtöltésre szóló előírásokat a magasabb egység alakulatainál, alegységeinél jó ötletekkel, nemegyszer itt kibontakozó alkotókedvvel hajtják végre a katonák.

Tröszt Tibor

Értékes alkotások a filmvásznon

Kialakult a következő negyedév filmprogramja, amelyben szép számmal szerepeinek 1 a művészileg, ideológiailag értékes filmalkotások. Különösen nagy várakozás előzi meg Lukinszkij: Még néhány perc a béke, Coppola: Magánbeszélgetés, és Gavras: Ostromállapot című filmjének vetítését. Érdemes lesz figyelni azt is, mikor kerül műsorra a szovjet—japán koprodukcióban készült Szerelmem, Moszkva, illetve Bacsó Péter új szatirikus víg játéka: Az ereszd el a szakállamat. Megfelelő választékkal várják majd a mozik a gyerekeket és a fiatalokat is: az óvodások öröméré vetítik a Kutyahűség című filmet, és Hegyen völgyön címmel Homoki Nagy István alkotását. A Jack kapitány című szovjet film már a nagyobbaknak szól.

Savaria nyári egyetem

Az. idén — augusztus 10— 22-e között — fogadja nyolcadszor hallgatóit a Savaria nyári egyetem, mely iránt miniden eddiginél nagyobb az érdeklődés. Zökkenőmentes lebonyolítására megtették az előkészületeket.

Az előadásokat magyar nyelven tartják, de korszerű tolmácsberendezés segítségével német, angol és orosz nyelven is közvetítik. A részvevőkkel megismertetik a várost és környékét, kirándulásokat szerveznek a megye műemlékeiről nevezetes helységeibe. ^

Izlésfejlesztés a képernyőn

A MAGASABB EGYSÉG KULTÚRÁJA

Tüzérré

A televíziónak több mint i kétmillió-háromszázezer előfizetője van hazánkban, a csa- I ládok 70 százaléka rendszeres tv-néző. Következésképpen: az ország lakosságának nagyobb hányadát informálja, szórakoztatja, neveli és tanítja. A tv a rádió mellett a legnagyobb sajtószerv, illetve közművelődési intézmény. Vajon a műsorok hatásvizsgálatainak adatai választ adnak-e arra a kérdésre, hogy milyen szerepe van a televíziónak az ízlésfejlesztésben, és ezt a szerepét mennyire sikerül betöltenie? Erről beszélgettünk Sándor Györggyel, a Magyar Televízió közművelődési igazgatójával.

— Először talán arról szólnék, hogy az egyes adásidőkben hányán nézik a sugárzott műsorokat. A Tömegkommunikációs Központ felmérései azt mutatják, hogy a tv-híradó adásideje alatt a készülékek fele estéről estére működik. A délutáni órákban lényegesen kisebb, mintegy öt-tíz százalékos ez az arány. Este viszont, az úgynevezett fő műsoridőben, ez a szám elérheti a hetven-nyolcvan százalékot is. Ekkora közönség műveltsége és ízlés szerinti igényei már nagyon megoszlanak. Éppen ezért a műsorszerkesztésnek egyik legnagyobb gondja, hogyan lehet tisztes színvonalon kielégíteni a legkülönbözőbb igényeket.

— Ezekről a* Igényekről az

— A közönség tudatának, íz- j

lésének fejlesztése tehát min- j denckelött élményt biztosító

müvek Képernyőre vitelével érhető el?

előbb említett fölmérésekből

tájékozódnak?

— Igen, ezekből is tudjuk,

hogy az úgynevezett szórakoztató műsorok — a krimik, a könnyűzen, a sport :— mindig nagy közönségét vonzanak. Am a témák szempontjából olyan fontos műsorok, j mint a híradó, A Hét, a Del- i ta és a bel-, valamint kül- j politikai fórumok, útifilmek | és az értékes regényíeldolgo- 1 zások közönsége néha nagyobb, mint egy-egy kimondottan szórakoztató céllal ké- j szült műsoré. Azt tapasztal- j .juk például, hogy nemzeti kultúránk kiemelkedő alkotásai iránt sok százezer olyan j néző is érdeklődik, aki a mű ] alkotójáról iskolában nem ta- I nult, könyvben, folyóiratban, színházban, .pódiumon vagy j tárlaton korábban nem talál- kozott vele. Azt bizonyítja ez, hogy értékes művekkel a j legszélesebb közönség is elér- j hető. Nem igaz tehát az az állítás, hogy a nagy többség 1 csak a könnyűt, az igénytelent keresi. Ez persze nem Jelenti azt, hogy a munkában elfáradt embernek ne lenne jogos igénye annak a szórakozásnak a megtalálása, mely erejét regenerálja, idegeit megnyugtatja.

— Ügy van. Az élmény

egyszerre nyújt szórakozást és épülést. Sok műsorunk van, amely igyekszik elősegíteni a művészet es a tudomány befogadását. Ezt köny- nyítik meg egyes népszerűsítő műsorok, mint például a Nyitott Könyv, a Színházi Album, és azok az adások is, melyek a tudomány legfrissebb eredményeiről informának. Ha -ezeknek a közönsége kisebb is a filmekénél, akkor is fontos feladatot töltenek be a tudatformálásban, az ízlésfejlesztésben. Itt a gondot az jelenti, hogyan kerüljük el a szakzsargont, a sok idegen szót, fontoskodást, amelyek a nem beavatottaknak érthetetlenek, íárasztóak. Ha mindezt sikerül elkerülni, ezek a műsorok lesznek a legnépszerűbbek. Jó példa erre — egyebek között — a közelmúltban az öröklődésről bemutatott sorozatunk.

— Hat a nézőre az a feömye- j

set, amelyet a képernyőn Iát? ;

— A közvetlen hatásokra nagyon kell ügyelni. A díva- | tok gyors változásaiban nem kis szerepet játszik bemon- j dónőink és persze a férfi j kollégák ruháinak, hajvisele- j tének követése, utánzása. Épp i így igényt ébresztenek a né- J zőkben a képernyőn' látott bútorok és más berendezési tárgyak is. A riporterek, műsorvezetők beszéde, modora ugyancsak követőkre talál. És még ennél is szélesebb hatású az a világkép, amelyet a tv közvetít. A képernyőn minden egyes családhoz elviszi a mai világ képét, amellyel lépést kell tartanunk.

Szerepünkből és lehetőségeinkből következik, hogy a közgondolkodás és az ízlésfejlesztés területén tudatosan munkálkodjunk, segítsük azt az átalakulást, amely társadalmunkban végbemegy. Mi ennek igyekszünk is eleget tenni. De az is nyilvánvaló, hogy a munkahelyek adott körülményei, az iskolai végzettség, a művelődésben való aktív részvétel, vagy annak a hiánya, nagymértékben meghatározzák és determinálják az ízlés fejlődését is. Nekünk az a dolgunk, hogy műsorainkkal jó irányban befolyásoljuk a változást. A. E.

Eddig az alegységi klubokról esett szó. Ebben az írásban két olyan kulturális létesítménybe szeretném kalauzolni az olvasót, amelyek egyedülállóak a magasabb egységen belül is.

Még mindig a légvédelmi tüzéreknél maradva — ajánlom figyelemre a mellékelt makettfotót. Az egység önálló művelődési házát, vagy ahogy itt nevezik, KISZ-klubját ábrázolja. Nos, a makett nagy része már valóság! A klubház áll, s megtenné akár egy járási művelődési központnak is. Ami még csak makett: a sza- Dadtéri színpad, melyet oszlopsor kísér majd. Az oszlopfőkön a baráti hadseregek emblémái lesznek. Körülötte pinenöpark van, és itt már most is szabadtéri filmvetítéseket tartanak.

A klubház kétszintes. Játéktermek, szakköri helyiségek sorakoznak alul, és egy nagyterem. Az emeleten van a több ezer kötetes könyvtár, ismét játékterem, tévéterem, fotólaboratórium és egy kisterem. Itt tanácskozik a klubvezetőség, amely tisztekből és a honvédekből alakult.

És itt van a klubház büszkesége is, a tüzérrádió »szerkesztősége« és »adóállomása« — a stúdió. A stúdió szpíkere, műsorlrányítója, egyben, a klub vezetőség tagja is Sándor András tizedes (fogtechnikus).

— Létrehoztunk egy stúdióbizottságot. Ugyancsak tisztekből és honvédekből áll. Előre tervezzük, szerkesztjük a műsorokat. Van egy riportermagnónk is, gyakorlaton, kiképzésen dolgoznak a riporterek. Vannak ismeretterjesztő sorozataink, igen. jól együttA stúdió.

működünk ebben a könyvtárossal. Nemcsak könyvismertetésekre gondolok, hanem tematikus összeállításokra is. Persze a legfőbb igény a muzsika.

— Természetesen tánczene.

— Nemcsak tánczene! A könyvtárosnak vannak olyan lemezei is, amelyek jól szolgálják a zenei ismeretterjesztést. Itt a telefon, s nemegyszer a körletekből rendelik a zenét. Ne gondolja, hogy az elcsépelt slágereket szeretik. Ha fölteszek egy ilyet, máris ideszólnak, hogy valami jobbat, mert különben tűz alá

| veszik a stúdiót. Szóval kell í a dzsessz is...

— Láttam az alegységek j klubjait. Eljárnak ide is a í honvédek?

— Tisztek, honvédek egy- 1 aránt szívesen járnak ide. Hiszen sokszor közösen dolgoznak a szakkörben, például a Delta7, a fotó- vagy a képzőművész szakkör tagjai. Vannak persze, akiket az . irodalomszeretet hoz össze. Ha volt katona, tudja, hogy a lakta - nyaudvaron nem lehetett régebben gyakorlóruha nélkül mászkálni. A szabályzatunk most megengedi, hogy szabad időben melegítőben, tornacipőben átjöhessenek ide. Persze kellene még egy-két dolog. Például több lemez, meg az a bizonyos nagy asztali foci. Sajnos nem gyártja az ipar.

Mindehhez szeretném hozzátenni azt, hogy a klubház berendezését, fölszerelését zömében nem az ipar gyártotta, hanem saját maguk a katonák. Minden a kezük nyomát, leleményüket dicséri, A beatzenekar számára a deltások

— Kétségtelen.

Am a

szórakoztatás mind

témájában, műfajában, mind

pedig a

tálalás

színvonalában

nagyon

különböző lehet, ön

például

milyen

műsorokra gondol?

— Sok más mellett, például a , Maigret-sorozatra, amely humanizmusával, humorával még ízlésfejlesztés szempontjából is megállja a helyét. És ugyanígy a táncdal, a magyar nóta is szolgálhatja ezt a célt, ha a produkció igényes, ízléses. A műsorszerkesztésnek természetesen az adott igényekből kell kiindulnia. Két veszély fenyeget: ha megragad az adott igényeknél, vagy ha túlságosan előreszalad. Mindkét esetben hatástalanná válhat a munkánk. A gyakorlatban ez azt jelenti: keressük azokat a műsortípusokat, amelyek ese- lekményességükkel, áttekinthető, realista megoldásaikkal sok ember számára elfogadhatóak és érthetőek, egyszersmind művészi szempontból értékesek, ízlésfejlesztőek. Hadd említsem példának s Fekete város című tv-filmet és a tv-játéksorozatok közül a Parasztokat, valamint a nemrég bemutatott Feleletet.

Szemészeten

Állnak a műtőben az orvostanhallgatók. Akár a va- rázslóinasok. Szemükben a figyelem és az alázat; hogy tetten érjék mestereik titkát, a gyógyító ember tudással is, művészettel is cimborázó praktikumát. Alázatuk pedig: adózás a doktornőnek, a doktornak, a természetet már lebí- róknak, akik átnyújtják tudományukat, mint istenes fegyvereket. Az ilyesmire — úgy látszik — a beat-korszak fiataljai is érzékenyek, úgyhogy az aggódók megnyugodhatnak.

Varázslást emlegettem? No, jönnek mindjárt a ráció bajnokai, és a körmömre koppin- tanak. De hát igazuk van. Kenőcsök, oldatok, műszerek között, hályogok, árpák, gyulladások ellen más el nem igazít, csakis a tudományos gondolkodás, a tudományos gyakorlat. S a varázslónak készülő medikusból így válik dolgát tevő munkásember: orvos.

Szemműtét. Vágnak, nyesnek, szúrnak, hasítanak. Van, amit széjjelfejtenek, van. amit összevarnak. Benne nyúlkál- nak. Trancsíroznak. Azt mondja az utcán egy ember: »Oda nem mennék, hentesek azok, végignézni se bírnám ...« Az orvostanhallgató meg bámulja a látványt. Nem férfiasságból. A szeretete miatt. De tévedne csak be például egy negyven év előtti moziba, ahol Salvador Dali filmjét: az »Andalúziái kutyá«-t vetítik. Az első képeken egy leányszemet borotvapenge metsz végig! S jó medikusunknak felkavarodik az undortól a gyomra. Miért? Hogy lehet ugyanaz a dolog szép az egyik helyen, és rút a másikon? Mert az egyik helyen az értelmet szolgaija, a másikon az értelmetlenséget. Az egyik helyen azért vágnak a szemen, hogy bajától megszabadítsák, a másikon meg azért, hogy ... Nem is tudom! Az értelmetlenség az, aminek se határa, se leírása, se dimenziója. Kár, hogy ama utcai embert efféle érthetetlen dolgok idegesítik, megfosztva őt a felismert szépségek élményeitől.

Jobb, ha lehántjuk a misztikumot egyes körülrajongott foglalkozásokról. Nem segít a j költő se magán, se máson, ha j csillagos kámzsába burkolózik, í ugyanúgy a bűvész se, meg a doktor se. Mutassuk csak fel a tanulás verejtókcseppjeit, tüntessük csak el az öntudat füs- , tolóit, s azt látjuk, minden el- | érhető, ésszel felfogható. Csak aki hazudik, az esik hanyatt ijedtében, ha odaállnak elé. s i azt kérik: mondd el a tudományodat! Ezért tetszik ne- j kém jobban a szemészek kö- ! penye a merlinek és paracel-1 susok viseleténél.

Remélem nem azok az intel- |

lektüelek, akik plüssfotelokban ( gyártják a teóriákat halomra, s ablakukon (ha van) nem szűrődik be a szakmák zaja sosem. Mart velük ugyan nem sokra megyünk. Csak azokkal, |

akik megtisztelik az igazságot, és ki is próbálják. Akik nem szégyellnek bánni a műszerrel, fáradni vele. Itt, a szemészek műhelyében nem elég azt tudni, hogy mivel hova kell nyúlni, és mit kell csinálni azután. Mindazt véghez is kell vinni. Szóval, a tudás itt önmagában nem ér többet odúba bújt bölcsek szélhámosságánál.

A medikus egyébként — akár a többi egyetemi hallgató — elméleti embernek indul, könyvek búvárának. Azután elmegy gyakorlatra, és megtanulja a tett becsületét. S miközben cselekvő emberré válik, észre sem veszi, hogy jelleme is megváltozik. Az a jellegzetesen értelmiségi kór, melyet az »individualizmus« szóval írunk körül, lassan lekopik róla. Király István gondolatait segítségül híva: már

nem a maga parcelláján elszigetelt individuumként dolgozó kispolgári énről van szó. magatartása már nem tiltakozás a tudományos technikai forradalom korának minden területen egyre kollektivebb munkát kívánó életmenet ellen. Amit nem is tehet, mert úgy nem is ' mozdulhat. Ápolónő, asszisztens, adjunktus, segéd- és főorvos — mind együtt dolgoznak a sikerért, a beteg gyógyulásáért. Csak a munkájuk más, a szívük meg az akaratuk egy. No meg a fáradságuk is.

Jönnek a betegek. A demokrácia abszolút! Rendtől és rangtól, oklevéltől és priusztól, pénztől és pénztelenségtől, észtől és butaságtól függetlenül mindenki egyformán fogja a szemét, ha fáj. Egyformán félnek az injekciótól. A fiatal, erős férfiak jobban, az idős, gyenge nők kevésbé. Másfelől demokratikus elvek uralkodnak a gyógyításban is. Senkinél nem köszörülik élesebbre a szikét, mossák tisztábbra a kesztyűt, előkelőbb szembe sem jár előkelőbb érzéstelenítő.

Azt mondják, nem egyéniségekre van szükség. Merthogy szakmai tudás, meg specializálódás, meg teljes embert kíván ... stb. Nincs rá idő. Mármint az egyéniség kifejlesztésére. Mondják. Mintha az valami külön passzió lenne, hobby, meg ilyesmi. Szerencsére a szemészeten azért egyéniségekkel is találkozik az ember. Másként hogyan is tudnának hatni a betegre, a gyógyulás zálogaként fogadtatni el vele a fájdalmat, töretni a betegágyak lelkiállapotát, megértetni az orvolló machinációk jó szándékát.

Az egyéniség, ha odaadó érdeklődést vált ki, szuggesz- tiót művel. S ez a legbiztosabb tudással meg a leglelkesebb munkával párosulva adja azt aminek nyomán a látását vesztett beteg egészséges szemmel hagyhatja el a kórház kapuit.

»Világosságban az egy sokfélének látszik.« Ezt írja Tagore. Szép dolog azok munkája, akik visszaadják a sérült embernek a világot, a sokfélének látás gyönyörű képességét. Mélyebb értelemben is.

Ludvig Nándor

Somogyi Néplap