Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-02 / 153. szám

FELLINI — MA „A. legidegesebb munkanélküli” A néző, azt hiszem, a kö­zelmúltban beláthatta, hogy napjaink egyik legrugalmasabb műsortípusa a Filmbarátok Köre. Az egyes alkotók koráb­bi sikereit összevetheti újabb müveikkel: észrevehető, végig­gondolható, szinte kitapintható a pálya íve. Ha csak a nálunk is közismert Federico Fellini filmjei vetítésének példáját vesszük: ismét vászonra került a hatalmas visszhangot kiváltó Édes élet, korát tekintve im­már másfél évtizedes alkotás. Ha emlékszünk még a Nyolc és félre vagy a Júlia és a szelte- mek-re és a közelmúltban ve­tített Hómára — lényeges, ha nem is teljes képünk van a rendezőről. Igaz, az Édes életet megelőzően is ismert rendező volt. az olasz neorealizmus jel­legzetes egyénisége, ez a film azonban óriási vihart kavart... Igen szemléletesen jellemzi művészetét Karaganov a Kino- izkusztvo hasábjain: «... már sikerült a nézők egy részét rá­szoktatnia kifejezésmódjának bonyolultságára, és stílusá­ra...« Valóban, Fellini filmjei vonzóak, ha a filmnyelv — például a Júlia és a szellemek­ben — nem is egykönnyen kö­vethető, hiszen a lélektani, tu­datalatti tényezők kifejezésé­hez igencsak szabadon válto­gatott tér- és időformákat ke­resett. Karaganov ezt a »gon­dolat vászonravitelének« ne­vezi. Fellini jellegzetesen »itáliai« művészegyéniség. Nemcsak tár­sadalmi, politikai mondaniva­lójában, hanem alkotásmódjá­ban is szervesen kötődik a ha- nyományokba hivalkodóan öl­töző modern Olaszországhoz. Éppúgy magával ragadják a közelmúlt politikai eseményei­nek tanulságai, mint a jelleg­zetes karaktertípusok jellem­ző vonásai, az antikvitás ha­gyományait őrző, vagy éppen e hagyományoknak megdöb­bentően ellentmondó szegé­nyes. sivár környezet. Filmjei­ben ott a prostituált is és a her­cegnő is, a latinos tartasd üz­letember és a meghasonlott művész is, a városba szárma­zott, egyszerű perugiai lányka, és az őseit évszázadokra visz­] szaszármaztató, impotens arisz­tokrata gyermek. Ennyi típust — ráadásul jel­| lemző és nagyon is lényeges társadalmi környezetben, még j I inkább politikai helyzetben — I felvonultatni már monumen- i tális alkotoérzékre vall. Ez; utóbbi pedig korántsem idegen az itáliai művészettől, mond- j hatni szinte hagyományaihoz tartozik. Mintha a nagy freskófestő elődök nyomdokain járna, ha­talmas mozgó »tablót«, alkot. Az Édes életben ennek a kö- ‘ zánponti figurája a Marcello Mhstroianni áltál nagyszerűen , i megelevenített újságíró, jó ti-1 í zenöt év múlva pedig már égé- j ! szén sok jellemző figurát állít j ! különböző helyzetek közép- j j.pontjába, és nagyvonalúan írja j I filmje főié a »főszereplő« ne- j vét: Róma. Az örök város és benne — nem mellőzve az iró- i niát és öniróniát — a saját i múltja, eszmélkedése. felfogá- I sa. Igen, monümentális, a két- I órás mozikerctet könnyedén \ félrelökő, színekben, figurák­ban tobzódó — de gondolatisá­gában következetes ábrázolás- i ra, társadalomkritikára törek­vő — freskó ez. Szakmunkásképzőből az egyetemre Felfrissítik a régi szakmunkások ismereteit Tizenkét szakmában 140-en kaptak szakmunkás-bizonyít­ványt a nagyatádi szakmun­kásképzőben. Az első éven sikeresen túljutott az a negy­venegy kislány, akinek keres­kedelmi szakon először indí­tottak képzést. Szeptembertől másik első osztályt indítanak, mintegy negyven tanulóval. A dolgozók kétéves szakkö­zépiskolájában először érett­ségiztek kilencen, közülük hárman egyetemi felvétellel próbálkoznak a műszaki egyetem gépész-, illetve villa­mosmérnöki karán. Nagyatádon összesen ötven­egy felnőtt tett szakmunkás- vizsgát. A tanulók hat és fél héten keresztül nyári üzemi gya­korlaton dolgoznak. Az ifjú kőművesek többek között az Aradi utcai lakások, azután a kórház építkezésén. A környékbeli üzemek, ki­váltképp az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkeze­tek versengtek a mezőgazda- sági gépszerelőkért és autó­szerelőkért. A k tsz- ben öt­ven, a Volánnál pedig har­minc lakatos lesi a mesterek fogásait. A gyerekek meg­fordulnak a nyár folyamán az új szervizben és a Kö- GÁZ telepén is. A legmegfelelőbb körülmé­nyek között a Danuvia helyi üzemében szerezhetnek gya­korlatot. A fővárosi üzem a szerszámkészítő utánpótlást Nagyatádon szervezi. A leg­újabb, legfinomabb műsze­rekkel látják el a tanműhelyt, külön mérőterem kialakítását tervezik. A leendő szakmun­kások a század-, ezredmilli- méteres pontosságú munkát is elsajátíthatják. Sokat áldoz a Danuvia az iparitanuló-kép- zésre, hiszen országos színvo­nalú, egyedi szerszániigyártást terveznek a nagyatádi üzem­ben. Minél több szerszámké­szítőt, gépi forgácsolót szeret­nének képezni az új tanév­ben. Két Ismeretfelújító tanfo­lyamot indítanak, a hatvanas években végzett szakmunká­soknak. A kőművesek számá­ra például elengedhetetlen, hogy alaposan megismerjék az új építőipari eljárásokat, mondjuk a könnyűszerkezetes építési módot, a gépi forgá­csolók pedig használni tud­ják a félautomatát, alkalmaz­ni a legújabb eljárásokat. Az Édes élet leleplező képso­rai láttán fölszisszent a felső tízezer, hiszen a kamera a neo- realista filmek külvárosi szín- tereiből, munkáslakásaiból föl- i settenkedett az elegáns villa- negyedekbe, bemutatva a tra­dícióira büszke arisztokrácia céltalan, bomló világát. Ha kü- j lönös, egyéni látásmódból fo- I galmazódott is — nem téve­dett: a bomló világ nemcsak ! az erkölcsökre, az egyéni élet­érzésre, vagy a konvenciókra volt értendő, igen gyorsan ki­ütközött a gazdaság »szára­zabb« szféráiban is. Ez magát az olasz filmipart is válságba ' sodorta. A Die Wett című nyugatné­met lap írja: »Federico Fellini természetesen nem nyomorog, de talán a legidegesebb Olasz­ország munkanélkülijei közül. A Casanova c. film forgatását ; ugyanis leállították, mert a produkció túlságosan drágának ígérkezett. ...Csak a szex- és a horrorfilmek kifizetődőek még mindig ... Fellinivel j együtt az olasz rendezők sora van ez idő szerint munka nél­kül: Antonioni... Petri... Pasolini ...• Természetesen valószí­nű, hogy Fellini fog még filmet készíteni, azonban a gazdag j színvilágában várhatóan to- i vább élesednek majd a kont­rasztok, sTnég inkább élesebb kontúrt kapnak a társadalom ellentmondásai. T. T. — Uram — mondta Sróf Alajos közveszélyes munka­kerülő a környék egyetlen talponállójában —, egy krig- li sörért elmesélem az életem történetét. Közismerten jó dumás vagyok, akár szó sze­rint is följegyezhetné a sza­vaimat. olyan cikket kanya- ríthat belőle, hogy megnyal­hatja utána a tolla hegyét. Nagyot hörpintett a krigli sörből, majd így folytatta: — Nem Ádámnál és Évá­nál kezdem a históriát, ha­nem csak ott, ahol érdekes. Nos, kérem, nem mindig voltam én ilyen — finom ki­fejezéssel élve — kétes eg­zisztencia. Volt nekem tisz­tességes állásom. Egy nagy gyár szerszámraktárának voltam a vezetője két és fél ezerért. Családom is volt. Szép, fiatal feleségem, meg két tündéri gyerekem. Egyik fiú, másik lány. Lakásom is volt. összkomfort. Fürdőszo­ba és miegymás. Hajjaj, úgy néztem én ki akkor, mint egy Patyolat-reklám. Sőt, még egy ki$ pénzem is volt a takarékban. Közben a korsó kiürült. Sróf Alajos zsarolni kezdett: — Ha nem fizet még egy kriglivel, nem mondom to­vább, pedig most jönne a konfliktus. Most akarnék rá­térni arra. hogyan lendültem a züllés útjára. Kíváncsiság Megkapta az újabb kriglit. — Nos hát... A józan­ság mintaképe voltam én, uram. A kocsmákat széles ívben elkerültem. De egy es­te hazafelé baktattam a me­lóból, s itt, a talponálló előtt észrevettem, hogy kegyetle­nül szomjas vagyok. Záró­jel között írja meg, hogy az­nap kitűnő pacalpörkölt volt az üzemi konyhán. No, gon­doltam, beugrók egy málna­szörpre. Sajnos, nem volt szódavíz, kénytelen voltam két deci bort inni. Ahogy fa­nyalogva kortyolgattam az italt, egyszer csak meg­akadt a szemem egy pasa­son. Pontosabban — a lábán. Még pontosabban — a ba­kancsán. Egészen pontosan : a zokniján. Ugyanis hátul végig el volt szakadva a ba­kancsa, s látszott, hooy a zokniján van egy akkora lyukacska, mint egy cse­csemő kisujján a körgm. Bo­lond, de érdekes ötletem tá­madt: érdemes lenne eljönni holnap is, figyelni a pasast, pontosabban a lábát, még baktattam haza a melóból, nem voltam szomjas, hiszen aznap zsírtalan, sótalan tök­főzelék volt a kaja, de csak betértem ide, megszemlélni a pasas zokniját. A pénz- lárosnő kérés nélkül blok­kolta a két deci bort. A har­madik és a negyedik napon is így történt. Az ötödik na- \ pon szintén. De hát, minek is részletezzem? Mire a pa- \ sas zoknija egészen elkopott I — rászoktam az ivásra. El­úszott a pénz a takarékból, ; kidobott a feleségem, kirúg­tak a gyárból, lesitteltek j közbotrányért, meg ezért, meg azért. — Jó sztori, mi? — nézett \ rám diadalmasan. — Pré­miumként fizethetne nekem még egy kriglivel. Az én pillantásom azon­ban az asztal alá tévedt, j Pontosan Sróf Alajos lábára. Pontosabban — hátul szét- \ szakadt — bakancsára. Égé- ■ szén pontosan — a zoknijá- j ra, amelyen akkor fehér föl- 1 tocska tündökölt, mint egy csecsemő kisujján a köröm, ] pontosabban a zokniját, ugyan mennyit kopik hu­szonnégy óra alatt. Másnap Rémülten baktattam haza­felé. Simon Lajos . A térképgyárban A Kartográfiai Vállalat — mely nemrég ünnepelte alapításának SO. évfordulóját — az el­múlt két évtizedben mintegy 11 millió darab különféle térképet állított elő. Az idén az oktatási célokat szolgáló földrajzi és történelmi térképek mellett ötféle turistatérkép, há­rom várostérkép, és két idegen országot bemutató autóstérkép készül. Az UNESCO meg­rendelésére most rajzolják Dél-Amerika klíma-atlaszát. , Harminc év szovjet novellái Téli töl»« Egy nagy vállalkozás — ke­rtész (.metszetet adni a szovjet irodalomból — része az a no­vellaválogatás, melyet Téli tölgy címmel jelentetett meg az Európa Könyvkiadó. A so­rozat címe: A szovjet irodalom könyvtára. Fagyejev, Fegyin, Furmanov, Leonov, Solohov regényei láttak eddig napvilá­got e sorozatban, és egy drá­maválogatás. Valamivel több, mint ne­gyedszázad novellaterméséből válogathatott Nikodémusz EUi. A könyv 1940 és 1970 között született kisprózái művekből szelektált negyven ívnyi anya­got. Jó válogatás ez. Sok réte­gét bontja ki annak a talajnak, melyet a szovjet novellairoda­lom alkot. S még azt is hozzá­tehetjük: mély rétegek ezek. Már elhaltak, idősebbek és fiatalabbak — együtt. Jól is­mertek és olyonok, akiknek most ízlelgetjük a nevét. De ez az elhatárolás szinte lényegte­len. Több irányzat van jelen ebben a bő terjedelmű váloga­tásban. A csehovi hagyomá­nyokat folytató írókat élesen e) lehet határolni például a há­ború borzalmainak hatására íróvá érőktől, vagy a solohovi útra lépőktől. A korán elhunyt Vaszilij Suksin vagy Jurij Tri­fonov elbeszéléseiben ugyanaz a mély gordonkahang rezeg, mint Osehovéiban. Polevoj Szimonov novellái szikárab- Borisz Gorbatov Barátság bak, kevesebb vonással rajzol- j című írása kemény emberek tak. Fájdalmas élmény — a életre-halálra szóló érzelmére háború szülte, vagy legalábbis ' tanít. Szergej Zaligin A he­siettette írásaikat. Akárcsak , Galina Nyikolajevna A hadse- | regtábomok halála, Alekszej j Tolsztoj Az orosz jellem, Solo- ; hov Emberi sors, Kazakevics 1 Csillag, Bogomolov Első szere- ] lem, Baklanov Mit ér egy kiló : disznóhús? című kisprózáját, j A primér iszonyat, a döbbenet ' utáni helytállás; ez a tárgyuk. | Bár színvonaluk, témamegkö­zelítésük különböző — egysé­get alkotnak. Értéket. Legföl­jebb a solohovi kisregény ter­jedelmű Emberi soisot helyez­ném még magasabbra. A tematikában azonos novel­láknak van egy másik csoport­juk is. A hátország életét, vagy j a megszállt területek minden­napjait bemutató írások ezek. j Közülük Valentyin Katajev megrázó Miatyánkját tenném j az első helyre e képzelt ver­senyben. Egy anya és gyerme- | ke halállá' váló menekülését, odüszeiáját ábrázolja az író az idegenné, ellenségtől ellensé­gessé lett városban. Ugyanennek a témakörnek harmadik csoportjába sorolan­dók azok a kisprózái művek, amelyeknek alkotói a háború következményét, a mai napok­ba is beleszóló hatását mérték fel. S a többi novella? Más nehéz időszakok, megpróbáló események egy-egy szeletét ra­gadja ki. De nem hiányzik a derű sem. lyettes-ben két embert mutat be. A tűzön-vízen átkelő, a cél­ért foggal-körömmel — s nem utolsósorban a lelelménnyel — harcolót, meg az eseményekbe sodródó, majd cselekvővé váló újságírót. Akszjonov A vadóc című kisprózája egész életutat — abban a történelem vissza­tükröződését — rajzol meg. Vitalij Zakrutin története akár szimbolikus is lehetne, ha nem lenne annyira valósághoz kö­tött. Arról szól, hogy a csüg- gedés, a kudarccal fenyegetett­ség ellenére is meg kell pró­bálni hasznosat, szépet, máso­kat is megváltoztatót ültetni vagy alkotni. Egyik legmegra- gadóbb írás a költő Tvardovsz- kijé. Részletekbe menő nagy igénnyel fogalmazta meg a Kályhások-at. Melegít ez a kis írás. mint a közös erővel meg­javított kályha a novellában. Nagibin Téli tölgye viszont, akárcsak az előbb említett Zakrutiné, didaktikus írás. De tündérien didaktikus, ha sza­bad ezt a két egymást »ütő« szót együtt használni! Sajnos igazságtalannak kell lennem; nem emlékezhetek meg a könyv huszonkilenc szerzőjéről, s a huszonkilenc elbeszélésről egyenként. Így az antológia összes fordítójáról sem. De említsük meg Szöllősy Klára. Karig Sára, Makai Im­re, Nikodémusz Elli, Lengyel József nevét. A könyvet bő életrajzi jegy­zetek teszik még értékesebbé. L. I,. Még öt év múlva is ásnak Ispánsági palota Somogyváron ? Egy hét múlva Ismét foly­tatódnak az ásatások Somogy, váron, ahol 1972-ben az I. István kori somogyi székhely építészeti emlékei föltárásá­nak a megkezdésével jelentős régészeti kutatásba fogott a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága. Dr. Bakay Kornél igazgató, a somogyvári ásatás régészeti vezetője elmondta: július 7- től szeptember végéig terve­zik a somogyvári ásatások folytatását, a kolostor teljes föltárását, illetve a próbaása­tások alapján feltételezett is­pánsági palota nyomainak a keresését. A próbaásatások egy épít­ményt sejtetnek. Meglepő eredményt mutatott a topog­ráfiai fölmérés is, mely sze­rint a már föltárt bazilikánál magasabban újabb falak ve­hetők ki. XI. századi világi építmény, ispánsági palota kerülhet föiszínre. Az 1091-től való írásos for­rásban urbs-nak, városnak nevezik Somogyvárt, ennek alapján is föltételezik, hogy az eddig megtalált egyházi épületek mellett világi épü­letek is előkerülnek a föld mélyéből. Ha a remények be­igazolódnak, a honfoglalást követő évszázad polgári épí­tészetével ismerkedhetünk meg. Túlhaladott nézet máris — a Visegrád, Sibrik dombi ása­tások és talált épületmarad­ványok után —, hogy a hon­foglaló magyarok építészete nem volt több, mint nomád »sátorverés«. A keleti, kazáni tapasztalatok alapján a hon­foglalók ismerhették a kő­építkezést is. Az Országos Műemléki Felügyelőségnél ebben az időben már folyik a somogy­vári bazilika helyreállításá­nak a tervezési munkája. Jövőre megindulhat a föltárt épületek rekonstruálása. So­mogyváron egyébként eddig — 1972-től — ?100 négyzet- méternyi területen kerültek napfényre a múlt emlékei, s ennek a hatszorosa sok tit­kot fedhet még. Azt sem fölösleges említe­ni, hogy míg a szakemberek egyre »mélyebbre« ásnak, addig munkaKörülményeik korszerűsödnek. A somogyvári ■ásatási táborváros szívében megépül az elektromos állo­más. Harminc földmunkás, több főiskolás, nyolc-tíz szak­ember, köztük a Somogy me­gyei Múzeumok új régésze, Bárdos Edit áll munkába a jövő hétfőn. H. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom