Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-16 / 165. szám

Valami elkezdődött

Vita Csökölyben v

Rendkívüli feladatok várhatók

HA VALAKIT meghívnak egy beszélgetésre, avagy vitára, nyílt sisakkal indul. Nem gyanakszik. Ez a természetes. Akárcsak az, hogy a meghívók is így fogadják a vendéget.

A vitára a KISZ-esek hívtak, egy régebbi írással kapcsolatban. Mondván: hozzászólnának. örültem a meghívásnak: készültem. Most tehát beszámolnak tetteikről, igazolják a bíráló szavaim között megbújó félmondatot: valami elkezdődött.

A vita elején a KISZ-tit- kár mondott megnyitót, ahogy illik. Rövid kivonata: föl vagyunk háborodva. Ez pánikkeltés. Persze, nem én vagyok a bűnös; azaz: elsősorban nem a Somogyi Néplapot vádoljuk, hanem Walter Tibort, aki rosszindulatú ezért meg azért... Persze, Walter Tiborba bátran bele lehet kötni. A jelenlevő tanácselnök — Tóth Lajos, akit előzőleg bíráltam — szintén Walter Tibort támadta, enyhén szólva övön alul. Azután jött a következő:

— Kedves fiatal barátom! Bírálni ön is megtanult, bizonyára sokat tett az ifjúsági mozgalomért...

Ez nekem szólt. És még néhány tiráda.

Kovács Ferenc párttitkár az őszinteségemet vonta kétségbe.

Azután még néhányan beálltak fehérre mosni a hollót. Hasonló hangnemben és hangerővel. Furamód azonos ízlés szerint.

És Walter Tibor — de sokat szerepel — válaszolt. Akkor szomorodtam el igazán. Hasonló hangnemben, mint támadói.

Nehéz leírni: személyeskedő, becsületsértéseket tartalmazó kiabálást hallottunk.

Mindezt - az állítólag a községükért munkálkodni kívánó emberektől.

Eddig nehéz volt leírni mindezt. Ami ezután jött, azt könnyebb. Mert erről a vitáról végül egy kicsit megnyugodva jöttünk el.

Kozári Miklóssal, a járási KISZ-bizottság munkatársával — ő közvetítette a meghívást — megállapíthattuk: sikerült elkapni és megfojtani a kígyót. Mert a tervek szerint — mint azt odasúgta egy »-pártatlan ifjú« — »vésztörvényszék « várta Walter Tibort, önkorbácsoló megfutá- sára számított. No meg az én bocsánatkérésemre. .

Azután lassan elismerték, hogy a holló, mely az előző írásomban megfestetett, fekete marad. Ha nem is annyira. Hát legyen. - Ennyi a kompromisszum.

Ez persze nem öröm. De az indulatokból észrevétlenül kibújtak a tenni akarás csírái.

Gerdelics László, a volt KISZ-titkárv— most az alapszervezet tagja — beszélt a politikai képzésről. Arról, hogyan akarják megjavítani a kádermunkát. Vezetőket, jó vezetőket akarnak, hogy a fiatalokat »húzza« valaki. Vissza akarják szerezni az »elveszetteket«. Régebben 65 KISZ-tag volt, ma húsz.

Nyúl Gyula elmondta azt, amire vártam: eddigi tettei-; két szedte sorra. És terveikről is beszélt. Azután egy rögtönzött ötletbörzén néhány javaslat hangzott el a klub programjához.

A CSILLOGÓ szemekből \ most már a düh helyett a 1 munkálkodni akarás vágya [ világított. Még nem az- akarás ... A tanácselnök, a párt- j titkár is, láttam: elgondolkodtak. Talán segítenek majd a fiataloknak.

A nyílt sisakból hát ennyi I maradt. Sok keserűség, csaló- | dás. Nekem, Kozári Miklósnak — aki azt hitte,'most azután kitesznek magukért a KISZ-esek. És a végén egy kis öröm, egy szalmaszál, amelyben mindannyian megkapaszkodtunk. Csak erős legyen.

Lnthár Péter

o cukorrépa betakarításánál

A

történetében minden felülmúló répatermás átvételével, illetve feldolgozásával számolnak. 175 napig keflene , dolgoznia a gyárnak, ha akür- ! zetében levő répát jgyedül ! akarná feldolgozni. Minderről Röhrig Imre főosztályvezető tájékoztatta a közelmúltban a megyei fejlesztési albizottság kibővített ülésének részvevőit.

Tavaly 8065 hektár répa termett a gyár körzetében, az idén 9954 hektár. Somogybán több mint 30 százalékkal nőtt a cukorrépatermő terület a múlt évihez képest, s ezúttal ■1500 hektáron vár betakarításra ez a fontos ipari növény a , megye termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban együttvéve. A gyár 350 ezer tonna répával számol, azonban várhatóan 30 ezer tonnát átadnak a körzet gazdaságaiból a Sárvári Cukorgyárnak. Somogy és Baranya .megy#, valamint Tolna megyéből a dombóvári járás répatermelő gazdaságai tartoznak a Kaposvári Cukorgyár körzetébe; ez idő szerint 10 500 hektárra szóló szerződése van a gyárnak a gazdaságokkal. Több évre vonatkozó szerződést 8089 hektárra kötöttek, ebből 2400 hektár van Somogybán.

A kaposvári gyárnak tehát — a becslések szerint — 320 ezer tonna cukorrépa átvételével, illetve feldolgozásával kell megbirkóznia. Az átvétel a terv szerint augusztus 29-én kezdődik. Ezt megelőzően lóig írásbeli megállapodásokat kötnek a gazdaságokkal az átadás időpontjáról, a szállítóeszközök biztosításáról, az értékesítendő áru mennyiségéről. A barcsi járásban a tótújfalui tsz kezdi, majd a ho- mokszentgyörgyi egyesült szövetkezet folytatja a sort a répaátadásban. A gyár tizenkét órás átvételt biztosít naponkeznek (francia, illetve szovjet—csehszlovák konstrukcióban készült gépek) a megyébe. A gyár körzetében 58 egysoros, vontatott, továbbá 69 hatsoros, vontatott, illetve 14 hatsoros, önjáró betakarító gép van; úgy számolják, hogy ; a betakarításhoz 30—40 napra lesz szükség. Fontos feladat a szállítás megszervezése, elegendő jármű biztosítása. A gyár igénye, hogy a répa 23* százaléka szeptemberben, 60 százaléka októberben, s 18 százaléka novemberben érkezzen az átvevőhelyekre — ugyanis ezt az ütemet diktálja a tárolás és a földolgozás. A cukorgyár és a Volán 13. sz. Vállalat között szocialista együttműködési szerződés van, azonban a felajánlott gépkocsikkal — szeptemberben 10, októberben 25, novemberben 35—40 — nem tudják megoldani a nagy feladatot. A gyár szükséglete szeptembertől egészen január végéig negyven teherszállító gépkocsi. A honvédségtől ígéretet kaptak 50 gépkocsira, de csak október második felétől számíthatnak ezekre. Hogy milyen égetően fontos a szállítási gondok megoldása, azt mi sem indokolja jobban, mint az, hogy a mezőgazdasági üzemeknek 50 ezer tonna répára van fuvarozási igényük.

A cukorrépa termőterületének növekedése, a hozamok emelkedése fejlesztést követel a gyárban. Az ezzel kapcsolatos igényeket most bírálják el a trösztnél, pgy tűnik, hogy 400 millió forintos költséggel megvalósítható a 3000 tonnás hapi feldolgozás. Megfelelő összeget fordíthatnának például a tároló- és fogadóterekre, melyek nélkülözhetetlenek a belső technológia maximális kihasználásához.

Kaposvári Cukorgyár!

eddigit j

Csaknem 18 ezer lakást adtak át az első félévben

Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium elkészítette gyorsjelentését az építőipari és építőanyag-ipari vállalatok, szövetkezetek, közös vállalkozások első féléves munkájáról. Ebből kitűnik, hogy az építőipar termelése a tervezett ütemnek megfelelően 6 százalékkal emelkedett a múlt év első feléhez viszonyítva, és e növekedésnek mintegy 90 százalékát a korábbinál szervezettebb, hatékonyabb munkával, a termelékenység növelésével érték el. Különösen gyorsan emelték termelésüket a KPM-vál- lalatok, melyek az első félévben számos jelentős létesítményt adtak át, és 16,3 százalékkal több építési feladatot végeztek, mint a múlt év azonos időszakában. Az ÉVM- vállalatok közül az ipari létesítmények építésére szakosított szervezetek 7,8 százalékkal több építési feladatot teljesítettek, mint egy évvel ezelőtt, az igények azonban még ennél is nagyobbak. A beruházások befejező szakaszában nagy feladatok hárultak a szerelő és szakipari vállalatokra, amelyek ennek megfelelően 14 százalékkal több munkát végeztek, mint a múlt év első felében.

Az építőipari kivitelező szervezetek — minisztériumi és tahácsi vállalatok, szövetkezetek és közös vállalkozások — ez év, első felében 17 588 új otthont adtak át. | Ezzel az 1975. évi átadási előirányzatnak 34 százalékát teljesítették, tehát a munka nagyobb része még hátravan, így az év végéig még több mint 34 ezer új otthon építését kell befejezni. A fővárosban jelenleg több mint IS ezer, országosan pedig 38 60C lakást építenek az ÉVM-vál- lalatok, s további 17 200-at egyéb kivitelező szervezetek. Ez a munka tehát lehetőséget nyújt az idei átadási előirányzat teljesítésére.

Az építőiparnál nagyobb ütemben, 8 százalékkal növelte termelését az első félévben az építőanyag-ipar. A korábbinál 10 százalékkal több nyersanyagot, terméket szállított az építőknek, a megrendelőknek a kő- és kavics- bányászat, a finomkerámia- ipar és az üvegipar. A köny- nyűszerkezetes központi fejlesztési programnak megfelelően az első félévben már 22 százalékkal több fém épület- szerkezetet szállítottak az építkezésekre, mint egy évvel ezelőtt.

rr

| Négy erős férfi sem bírná j a terhet, amelyet ez a 21 j éves leány könnyedén fölemel. A befőttesüvegekkel teli ládahegyek között bújócskáz- ! va viszi a tonnányi terhet,

| hogy azután centiméter pon- i tossággal a helyére tegye.

— Jól ismerem a gépemet, i Tudom, mit bír el, és azt is,

| hegy a volán fordítására miként reagál. Néha már az az érzésem, mintha a sebváltókar az én kezem folytatása volna. Gyakran kell »centiz- ni«, • ilyenkor már megérzem, mennyire kell »alászedni«. Még sohasem »koccantam«, és egyszer sem törtem össze az üvegeket.

Valóban könnyedén csinálja, talán éppen azért ad örömet neki ez a munka. Egy nyolcórás műszakban 2—300 i mázsát is megemel. Ezt a sok J ládát és üveget azelőtt mind az itt dolgozó asszonyoknak kellett cipelniük. Másfél éve, hogy elektromos és Dieseltargoncavezetői vizsgát tett egy munkatársnőjével együtt. Azóta sokkal könnyebb az asszonyok dolga.

— Már hét éve vagyok itt a zákányi tartósítóüzemben. Korábban én is brigádban dolgoztam. így nagyon is megértem, miért örültek annyira,

ta; kivilágított telep várja éjszaka is a szállítmányokat Kísgyalánban, Göllében, Hetesen és Tátompusztán. Bankhitelből 9 millió forintot fordított a cukorgyár a vasútállomási rakterűiét növelésére többek között Tátompusztán, Babócsán, Drávátokon, Szigetváron, Kaposszekcsőn és Mohácson. Oj állomásokat is bekapcsoltak az átvételbe: átvevőhely nyílik ezen az őszön Kaposfüreden, Hetesen, So- mogysárdon és Szentgáloské- ren.

Űj répabetakarító gépek jöttek már, vagy ezután érŰgy tűnik , az idén jobban fölkészült a gyár a várható répamennyiség átvételére, mint tavaly, azonban a szállítási feladatokkal nagyon nehéz lesz megbirkózni. A fejlesztési albizottság ezért határozott úgy. hogy idejekorán jelzi a Mezőgazdásági és Élelmezésügyi Minisztériumnak ezeket a gondokat. Ez nem kisebbíti a megyei tennivalókat, természetesen itt kell elsősorban számba venni — és szükség szerint majd csatasorba állítani — minden rendelkezésre álló eszközt a cukorrépa gyors betakarítása, a hazai cukortermelés alapanyagának biztosítására.

Hernesz Ferenc

es ügyes

mikor először látták, milyen I erős és ügyes ez a gép. Ügy mondtam, könnyedén csiná- | lom ezt a munkát. Ez persze j nem azt jelenti, hogy fáradság nélkül. Talán ezernél is többször kell »kuplungolnom« j egy nap. Estefelé már érzem j a lábam . .. Ha a munka úgy kívánja, éjszaka is dolgozom. '

Mikor elvégezte az általános I iskolát, először a Napsugár I ktsz-hez akart menni. Helyhiány miatt elutasították. Így került ide.

— Hét év alatt megszerettem ezt a helyet — fűzi hozzá. — Ha elmennék máshova, újra bizonyítanom kellene. Itt pedig már alig 2l évesen törasgárdatag vagyok. Megbecsülnek.

Hogy így van, kiderült az üzemvezető szavaiból, alti szerint a nők sokkal alkalmasabbak a targoncavezetésre, mint a férfiak: körültekintőbbek és ügyesebbek. Nem csoda, hogy Tesz Iák Ibolya megkapta a kiváló dolgozó címet.

B. F.

Edzésben vagyunk

H

a kutató lennék, így kezdenék mai jegyzetemhez: »Az első okirat jóval a török uralom utáni időkből, a XX. század közepe tájáról maradt ránk. Akkoriban már nem Ropolújvárnak hívták a települést. A régészek megállapítása szerint 1953-ból való az első írásos emlék, amely hitelesen igazolja, hogy már a régiek-is föl akarták lendíteni Kaposvár sportját. Elhatározták hát. s az általános rendezési tervben szerepeltették is egy világraszóló sportligetegyüttes megépítését.« így kezdeném, de hát nem vagyok kutató. Különben is az a gyanúm, hogy még a XXX. század rageszei sem lesznek képesek felkutatni az ügy minden részletét. Igaz, az elmúlt huszonkét év alatt sok minden történt: leginkább az elképzelések módosultak aszerint., hogy kinek volt nagyobb a képzelösreje. és — a hangja. A folyamatosán csökkenő igényeket nemcsak a pénzhiány idézte elő. hanem a va- lósághűbb szemléletmód is. Így hát a sportligetből sportkom- binát. abból pedig sportcsarnok lett; helyszínét a Szokola- berekből a Jókai ligetbe, majd az Arany utcai téglagyár környékére helyezte át a tervező-alkotó képzelet. (Igaz, közben fölépült a termálfürdő és a sportuszoda.) S bár szerény kutatásaim eredménye vajmi kevés a somogyi sporttörténet számára, annyit azért elmondhatok: az új sportlétesítménynek — huszonkét év után — még híre-hamva sincs Kaposváron. Az előkészületek azonban biztatóak.

Két magyarázat is. kínálkozik. Vagy az történt, hogy a feltételeket semmibe véve, évtizedekig az álmodozások korát éltük; vagy pedig olyan nagy tehetetlenséggel állunk szemben, amelyhez hasonlót nehéz volna fölfedezni az országban. De legalább edzésben vagyunk. Mindenesetre a gigantománia sohasem vezetett célhoz. Valamikor egyesek még 4500 személyt befogadó csarnokról ábrándoztak, mert ugyebár Budapesten is a Sportcsarnokban rendezik a nagygyűléseiket. Kísértetiesen hasonlított ez a nagyzolás az egykori színházépítéshez, amikor mindenáron Pécs fölé akartak kerekedni; meg a szakszervezeti székházépítéshez, amikor »kongresszusi termet« álmodtak a falai közé. Annyi bizonyos, hogy a méretek megállapítását pusztán hasra ütés előzte meg. Elemzést sehol sem találtam, amely kimutatta volna: mire van szüksége Kaposvárnak. Ma is vannak még döntésre hivatott emberek, akik így teszik föl a kérdést: egyáltalán kell ez nekünk? Ettől függetlenül szorgalmasan edzünk, s kilátásaink biztatóak.

Időrendi sorrend — dióhéjban. 1953. Rendezési terv a sportcélok figyelembevételével. (Sportliget és helikopterállomás.) 1958. Pénzigény és társadalmi munka szervezése a sportliget magvalósításához. Vb-határozat arról, hogy a belépőjegyeket 1 forinttal drágábban kell adni. (Társadalmi hozzájárulás.) 1959. A tanács 12 000 forintot ad a sportliget makettjének az elkészítéséhez. Töltik a Szokola-berket. 1961. Elkészül Kaposvár 20 éves városfejlesztési programja. >•Sportliget létesítendő a Berzsenyi utcától nyugatra, a Malomárok és a vasút közötti területen.« Az ipari és műszaki osztály azonban jelzi: »...a terület vizenyős és mocsaras«. 1935. Jóváhagyják a sportliget és környékének részletes rendezési tervét. (Szokola-berek.) Közben téglajegyeket árusítanak, a történet ismerős. Ugyanebben az évben egy kaposvári patrióta tanulmánytervet, készíttet — baráti alapon. A csarnok csak 10 millióba kerülne, és bővíthető. Senki sem figyelt rá. A következő lépés izgalmasabb volt. A megyei és a városi tanács vb 1967. június 27-én úgy döntött, hogy a sportligete! 1975 után kell megépíteni. A Somogy negyei Beruházási Vállalat azonban 1969-ben megbízást kapóit, hogy készíttesse el a sportcsarnok tervét — a Jókai ligetbe.

B megyei főépítész hiába bizonyította hosszú, tanulmányiban a Jókai liget" alkalmatlanságát, a városi tanács il- etékese erősködött: 1500 személyes csarnok. Jókai li- get. A kimerítő edzés után végre érlelődött a »siker-". 197v Elkészült az alumíniumszerkezetű sportcsarnok terve. A városi tanács tervosztálya azonban november 29-én így rendelkezett: »A fedett sportcsarnok helye megváltozik. A tervdokumentációt irattározzák.« Huszonhat összekötött csomag — azaz 1 608 000 forint holt érték — »kórtörténeti« dokumentumként a pincében keresett örök szálláshelyet. Megint hiáb» edzettünk.

1973, a fellélegzés éve. Nehézkes nekifutás után, 1974 májusában jóváhagyták az új beruházási programot. Egy osztrák szabadalom megvalósítása látszott célszerűnek. Az álmodozások helyett most az egyeztetés'ek korát éljük. A miskolci acélszerkezetes sportcsarnok a példa. Ki tervezze, ki építse ki legyen a lebonyolító? Fogas kérdések. 1974. május 10-én a Somogy megyei Beruházási Vállalat megbízást kapott, június 25-én a városi tanács felfüggesztette a megbízást, júliu# 30-án a felfüggesztést visszavonta. Jellemző epizód. Közben budapesti vállalattal is tárgyaltak — eredménytelenül. Így hát hazatértünk. Maradt a Somber és a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. A tervet a Középülettervező Intézet készíti. A SÁÉV illetékese kérte, hogy maradjanak a miskolci példánál; az acélszerkezetes megoldást tartja jónak. A KÖZTI 1974. augusztus 5-én megbízást kapott a tervek elkészítésére. 1975. március végére be is fejezte volna, de nem mehet minden olyan simán. A tanács többszöri sürgetésre sem tudott építési engedélyt adni, mert a terület még nem volt az övé. Ennek örült a KÖZTI, mert késésben volt, így viszont nem kötelezte az eredeti határidő. Június 18-ra vállalté csak a tervet, de a hónap közepén két »■organizációs bejárás»<1 hiúsult meg a SÁÉV távolmaradása miatt. Neki sem sürgős az építkezés megkezdése. Tavaly még kérte, javasolta az acélszerkezetes megoldást, de azóta »megijedt« tőle és különböző kifogásokat talál. (Nem látta a tervet, pedig látta; nincs fölkészülve, pedig — lehet, hogy igaza van, de akkor miért kérte ezt a megoldást? Nincs elég minősített hegesztője a bonyolult munkához.) Szóval sok a kifogás, az időhúzás, s gyakorlatból tudjuk: ez még sohasem vezetett jóra.

Hol tartunk? Még mindig tisztességgel , edzünk, de az idegek és a türelem edzésének nem találtuk meg a módszerét. A terület építésre vár, a kiviteli tervek július 10-re elkészültek. A most 45 milliósra tervezett létesítmény fedezetéből 10 millió áll rendelkezésünkre, az is az Országos Testnevelési és Sporthivatal támogatásából. Ezt viszont az idén be kellene építeni. A 35 millió a megyei és a városi tanács fejlesztési alapját terheli majd. Hogy mikor kezdődik az építkezés? Ki tudja? Hat hónap alatt még el lehetett volna költeni a 10 milliót, de ha októberben vagy novemberben kezdik. aligha lesz belőle valami. A SÁÉV páholyban van, még nem nyilatkozott. De bizonyára az is érdekli az olvasót, hogy milyen lesz a várva várt létesítmény, ha lesz. A program szerint: 3800 négyzetméter alapterületű körcsarnok, 1200 négyzetméteres küzdőtérrel. 1200 állandó és talán 600 mozgatható ülőhellyel, előtérrel, öltözőkkel, büfével és mellékhelyiségekkel. Csodás. Megvallom, sose voltam még ökölvívó-mérkőzésen, de az elsőre szívesen megváltanám a belépőt...

N

em is próbálom összegezni »régészeti leletkutatásom« tanulságait. Kétségtelen, még mindig1 csak edzésben vagyunk. De elmondhatom azt is, hogy a városi tanács az idén nagyobb akarással, következetesebb számonkéréssel, a beruházásban részt vevő szervek álláspontjánál- gyakori egyeztetésével igyekszik rendet. tenni és eligazodni a sokéves útvesztőben. A történet — úgy gondolom — kommentár nélkül is elmondott mindent. A Rákóczi labdarúgó-csapata sok győzelemmel, s a végső küzdelemben vereséggel jutott el az NB I-ig. A sportcsarnok miatt már túlságosan sok vereségben Volt részünk. Egyszer már győzni illene.

Jávori Béla