Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
Egy „csendes napirend tanulságai Lehet, hogy túl sokat vár-1 tam, de arra számítottam,; hogy nagyobb vitát, tartalma- í sabb eszmecserét vált ki a megyei tanács legutóbbi ülésének napirendje: a közösségi nevelés helyzete Somogybán. Nem az ellen van kifogásom, amit a szót kérő három tanácstag és a miniszté- | riumi főosztályvezető elmondott, hiszen értékelő vélemények voltak, és nem hiányoztak a javaslatok sem. Mégis kevésnek hatott. Megérteném a belenyugvó egyetértést, ha az előterjesztés arról szólna: a közösségi nevelésben minden rendben van a megyében; ha nem volna nagyon is sok tennivalónk. A jelentés, amely több csatornából összesítette a tapasztalatokat, kereken kimondta, hogy néhány rész- eredmény ellenére sem állunk valami jól a közösségi nevelés dolgában. Inkább a keret, a forma a jellemző, és nem a tartalom. Lehet, hogy kissé közhelyízű a »közösségi nevelés« kifejezés, hiszen olyan sokat használjuk, és sokszor hivatkozunk a fontosságára, de éppen Molnár Gyula, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője hangsúlyozta: azon túl, hogy célunk a közösségi nevelés, egyben eszköz is és alapvető feltétel egy másik fontos feladat, a munkára nevelés megoldásához. Ezzel a hozzászólással teljes mértékben azonosította magát Böhm József, a megyei tanács elnöke is. Ha a jelentés a részletek, a részgondok sokaságából nem hangsúlyozta is ezt az alapkérdést, végeredményben erről van szó. Nem mindegy, hogy fiataljainkat milyen közösségi kapcsolatokban, milyen — szellemi vagy fizikai — munkára neveljük. A holnapunkról van szó. Tudom, ha többen mondtak volna véleményt, még nem bizonyos, hogy ez önmagában okvetlenül elörevitte volna az ügyet. De az sem elég, ha megállapítjuk: elsősorban az iskolának, a családnak, s tágabban a társadalomnak van dolga. Hiszen erre a különös »háromszögre« sokszor hivatkozhatunk, ha az iskola nevét a munkahellyel helyettesítjük. A megyei tanács tagEgy vitéz ember A szóban forgó úr egy játszótéren érvelt: a bátorság csak arra vár, hogy bizonyítsák. Ezért megragadta az első alkalmat, hogy a Szalma István köz lakóit meggyőzze: a hétköznapok is megkövetelik, hogy időnként vitézül cselekedjék az ember. Játszótér, délután hat óra. Két-három éves apróságok játszanak a homokban, s fogalmuk sincs róla, hogy időtöltésüket nemcsak józan fejjel lehet figyelni. Pedig a vitéz ember már készenlétben állt... S amikor az egyik gyerek a másikra rászórt egy marék homokot, nem maradhatott tovább a »tragédia« tétlen szemlélője. Lovagias ellenfélhez méltóan maga is a homokot választotta fegyverül. A felháborodástól ha* talmas lendülettel a homokozóban termett, felmarkolt egy nagy adagot, s a mit sem sejtő kétéves gyerek arcába vágta. Mert a tekintély, az tekintély. Egyébként Hollósi Csaba, a vitéz ember több mint harmincéves. így nagyjából tisztában lehetne azzal, hogy nem minden győzelem dicsőséges. Gyorsan eliszkolt a helyszínről. Később azt mondta a méltatlankodó szülőknek: nem tudta, hogy a legyőzött »ellenfél« kinek a gyereke, s arra sem emlékezett, hogy az arcába vágta a homokot. A kicsit egyébként kötőhártya-gyulladással kezelik. Egyelőre nem nagyon merészkedik a homokozó közelébe. A vitéz embert pedig egyedül az zavarja, hogy »hőstette« kiderült. Ha tudta volna, hogy Ismerős a kicsi, az más! Mérlegelni azért tud... M. A. jainak, az állami tisztségviselőknek is kulcsszerepük va.n abban, hogy figyeljenek a közösségi nevelésre, szót kérjenek, vagy szót emeljenek a rossz gyakorlat ellen. Az igazság az, hogy általában egy-egy részterület jobban felszínre kerülő gondjai robbantanak ki izgalmas vitákat. Például az, hogy udvariasak-e fiataljaink, hogy a tanár—diák viszonyban milyen torzulások vannak, hogy a mozgalmi életnek ebben az életkorban milyen árnyoldalai mutatkoznak. Nagyon is érthető Kocsis Lászlónak, a megyei tanács elnökhelyettesének a kiegészítése, amely arról adott szamot, hogy igen sok még a bizonytalanság, az esetlegesség és az átgondolatlanság. Tegyük hozzá: ez bizonyos mértékig a jelentésből j is érződött. Mert igaz például, ] hogy az Egy üzem, egy iskola- j mozgalom nagyszerű somogyi j eredményei a közoktatási | párthatározat tettekkel igazolható visszhangját bizonyítják. De ez a törődés alapvetően a közoktatás tárgyi feltételeinek javítására irányul. , Ez igen fontce, hiszen jó nevelés csak megfelelő feltételek között bontakozhat ki. Mégis I az a tapasztalat, hogy a nevelő munka a megjavult fel- J tételek között se mindig ke- j csegtet jó eredményekkel. A j j nevelés folytonossága, szerves j kapcsolatrendszere még nem j alakult ki kellőképpen az is- [ kola, az üzemek és az intéz- I mények között. Hiszen még a | I közoktatás és a közművelődés | sem használja ki a nevelés számára üdvös és lehetséges í közös csatornákat. Milyen | fontos lenne, hogy az Egy : üzem, egy iskola-mozgalom \ átlépné a tárgyi segítségadás kereteit, és közvetlenül kiterjedne a nevelésre is. Mert eppen e kapcsolat a munkára nevelés legfontosabb tényezője. A közoktatás rendszerében a nevelés érdekében tett erőfeszítések is elaprózódnak. Egyre javul a pedagógus-továbbképzés, hasznáról, hatásáról azonban keveset hallunk. Szerveztek például is- ! kolapszichológusi tanfolya- i mot, még sincs tapasztalat ar- | ra, hogy e fontos segédtudományt miként hasznosítják a nevelésben. Jó volna iskolánként »tetten érni« a hasz- ! nát. Egyszóval: nem elég, ha csak hangoztatjuk egy-egy kérdés társadalmi fontosságát, az össztársadalmi feladatot. Abban, hogy szemléletté, cselekvéssé érjen mindez, nagy szerepe van a megyei tanács 1 testületének. S ha csendesebb volt is e napirend a kelleté- , nél, azért időszerűségét, fontosságát senki sem vitathatja. Tröszt Tibor A VÉR ÚTJA A kórházban újból megállapítják a vércsoportot. Tab, 1975. június 25. A kaposvári kórház vérellátó alközpontja a művelődési ház földszinti helyiségébe települt. Reggel van. Itt benn a várakozás feszültsége, s azokban az emberekben, akik most indulnak a munkahelyükről, az önzetlen segítés teremt hasonló lelkiállapotot. Az életmentő vért később palackokba zárják. Nélkülözhetetlen gyógyszeralapanyag. Alkotóelemeire bontják, de a legparányibb részecske is tartalmazza azt az életet, ahonnan származik. Kocza Ferenc tizenhatszoros véradó. A Videoton tabi gyáregységének a dolgozója, brigádvezető. Most is eljött a véradónapra. A gyáregységből száztizenhatan jelentkeztek önkéntes véradásra. A gyárkapuban találkoztunk a vérellátó alközpont autóbuszával, itt beszélgettem ár. Bérdy János körzeti főorvossal. — Ügy tudom, a véradónapoknak Tabön is hagyományuk van. Évről évre nőtt az önkéntes véradók száma. A mostani alkalom igényelt-e nagyobb szervező munkát? — Tab iparosodásával az üzemi szervezést helyeztük előtérbe. Egyeztető tanácskozást tartottunk ezelőtt egy hónappal, melyen az üzemvezetőkkel és az üzemi vöröskeresztesekkel megbeszéltük a szervezést. Még egyszer találkoztunk ez utóbbiakkal, akik nagy segítséget nyújtanak nekünk a váradós sikeres megszervezéséhez. Mohos József, a Videoton tabi gyáregységének az igazgatója: — Vöröskeresztes titkárunk az első tanácskozáson is képviselhette a vállalatot. A véradást mindenki komolyan veszi nálunk. Dr. Bérdy János útban a művelődési ház felé a véradónapok eddigi eredményeit mutatta be: 1971-ben negyvenkilenc liter vért adtak a tabiak, egy év múlva tíz, majd újabb tíz literrel többet, tavaly már nyolcvannyolc litert. Tabon értesültem arról is, hogy a járási Vöröskereszt és a tabi KISZ- bizottság vándorzászlót alapított annak a KISZ-szervszelnek. amelyből a legtöbben adnak vért. A tabi véradás sikeréből másnap, 27-én délelőtt tájékoztattak a kaposvári kórház vérellátó alközpontjában, ahol nyomon követtem a vér útját. Kétszázharmincan jelentek meg véradáson, s kétszázheten hatvan liter vért adtak. (Zárójelbe kívánkozik, hogy a tavalyi mennyiséget azért nem érték el, mert az idén kétszer tartottak véradónapot Tabon.) Mi történt 26-án a vérrel? Megállapították a vércsoportot, s palackokban Kaposvárra szállították. Este hűtőszekrénybe került a vér. Másnap reggel megkezdődött az újabb laboratóriumi vizsgálat. Újra megállapították a vércsoportot, majd azt, hogy a vér nem tartalmaz-e átvihető fertőző betegséget. Gyakori a lappangó sárgaság, a beteg, vérét nem szabad fölhasználni. Délutántól már jöhetnek a vérért. S ezzel egyidejűleg megkezdődik a különböző készítmények előállítása. Vérlemezke-sűrít- ményt készítenek. Négy pa lehet kielégíteni. Ilyen eset volt, amikor egy szülő aszszonynak tizenhét katona adott vért — éjjel. A megyei kórházban az egyik legvérigényesebb osztó'y a baleseti, ahol dr. Bodosi Mihály főorvossal beszélgettünk. — A baleseteknél általában I nagy a, vérveszteség. Még az úgynevezett zárt töréseknél is. lack vérből — ez több mint | amikor a beteg fél—másfél li- másfél liter — egy betegnek az j tér vért veszthet. Hasi, mellka- egynapi szükségletét tudják si sérüléseknél ennél is töb- kielégiteni. Vö- rösvérsejt- masszát, plazmát állítanak elő a vér alkotóelemeiből. A kórház hűtőszekrényében ötszáz palack áll. Három hét múlva azonban ezekből már egy sem használható fel. Huszonkét napos vért nem lehet kiadni. Az igények kielégítését nemcsak rendkívüli esetben kell biztosítani, hanem folyamatosan is. S a vérből nemcsak Kaposváron, hanem Budapesten és Gödöllőn is csinálnak gyógyszereket. Ott készül a szárított plazma, mely tíz évig haSználható. A szervezet védekező képességét, ellenálló képességét fokozza a gamma globulin, melyet — fertőző betegség esetén — is- kolányi, munkahelyi közösségnek is adnak. Az édesanyákat védi az I. g. G. gamma globulin az úgynevezett összeférhetetlen terhesség esetén. Néha azonban hiába van tele a hűtőszekrény vérkon- jjz tehát a vér útja. Az első zerwel, olyan igény is jelent- állomás az önzetlen segítség, kezhet, melyet csak az ismert I az utolsó a hála. önkéntes véradó behívásával I Horányi Barna Felhasználás a baleseti osztályon. bet. Ennek legalább a felét pótolni kell. — A betegágyon legfontosabb a gyógyulásra gondolni. A betegek azonban gondolnak-e azokra, akiktől a vért kapták? — Amint a beteg állapota javul, megmondjuk, hogy kitől kapta a vért. S a beteg egy nyomtatványon köszönetét mondhat a donornak, annak a személynek, akitől a vért kapta. A háziasszonyok klubjában Vérkészítmény a palackban. — Kéthetenként két órára kikapcsolódunk a mosogatásból, a házimunkából — mondja Tábori Tiborné. — Jó érzés ledobni az otthoni pongyolát, nagyot nyújtózni, és készülődni. Tudja, mi többnyire nyugdíjasok, nagymamák vagyunk, és sokan közülünk egyedül élnek. Kinek azért izgalmas ez a klub, mert mást is lát, hall, mint otthon, kinek meg azért, mert kibeszélgetheti magát. A Latinca Művelődési Központ egyik első emeleti termében ülünk. Háromnegyed három. A terem megtelt kicsinosított, idős hölgyekkel. Traccsolnak, amíg az előadó megérkezik. Többen körülveszik Burger Ferencnét, erről-arról kérdezrósz kai Ottó aznap bal * lábbal kelt föl. A mosakodásnál a szappan becsúszott a kád alá. Percekig térdelt, amíg megtalálta. Borotválkozás közben megvágta magát. A timsó kiesett a kezéből és pozdorjává tört. Már a villamosmegállónál járt, amikor eszébe jutott, hogy otthon felejtette az iratait és a pénztárcáját. Idegesen hazarohant, azután zaklatottan indult a munkahelyére. Dühös volt az egész világra. Alig várta, hogy valakin levezethesse mérhetetlen haragját. A villamos éles kanyart vett, és Frászkai — a kilencven kilójával — rálepett egy vézna fiatalember la bóra. — Nem tud vigyázni? Ökör! — kiáltotta ingerülten, és kihívóan nézett az ifjúra, aki udvariasan meghajolt, és halkan, szerényen így felelt: — Valóban ökör vagyok, de hát így rendeltetett. Állatoknak és embereknek egymás mellett kell élniük a földön. Bocsánatot kérek ... A gyár kapujában a portás levett sapkával, szeles mozdulattal köszöntötte: Nehéz nap — Jó reggelt kívánok, osztályvezető kartárs.' — Előttem ne vegye le a sapkáját. Ha pedig már leveszi, miért ilyen lassan és kényelmesen, mi? — Máskor igyekezni fogok — mondta a portás és tisztelettel meghajolt. Frászkai délelőtt féltizenkettőkor magához hívatta beosztottját, Spann Rezsőt. Az osztályvezető kis ideig fel-alá járkált a szobájában, majd komoran megállt, és Spann Rezső szemébe nézett: — Hétfőn megkértem, hogy készítsen nekem egy kimutatást. Ma szerda van! Spann ijedten magyarázott: — Kérem szépen, a kimutatást már tegnap, kedden odaadtam. — Pontosan erről van szó. Azt kértem, hogy szerdára készítse el. Erre maga, amilyen stréber, már kedden ideadja nekem. Csak azért, hogy elmondhassa a gyárban mindenkinek: ez a Fraszkai egy hajcsár, nincs lelke, agyondolgoztatja az embert. Most hallgat, mi? De képzelem, miket gondol magában! Egyszer és mindenkorra kikérem magamnak, hogy gondolatban ilyen minősíthetetlen hangot használjon a főnökével szemben! — Igenis — rebegte lehajtott fővel Spann. — Most megkérem, hogy péntekre készítsen el egy kimutatást a műanyagok első félévi felhasználásáról. Tehát mikor kapom kézhez a kimutatást? — Természetesen pénteken — mondta Spann büszkén, magabiztosan. — Miért? Leesne a gyűrű az ujjúról, ha csütörtökre elkészítené? Nincs magában semmi ambíció, igyekezet? Mikor fog leszokni erről a csigatempóról ? — Kérem szépen, elkészítem csütörtökre .... — Péntek! Érti? Péntek! — bömbölte Frászkai, és az ajtóra mutatott. Délben az üzemi ebédlőben magához hívatta Mariska nénit, • szakácsnőt: — Hogyan kerül a húslevesbe tarkabab és csipetke? — De kérem, ez bableves! — nyögte rémülten Mariska néni. — Azért, mert az üzem háromezer dolgozója a bablevest szereti, én soha ne ehessek egy jó húslevest? — ordította Frászkai, és dongó léptekkel, fújtatva, elhagyta az ebédlőt. Kimerültén, fáradtan tért haza, délután öt óra körül. Rosszkedvűen nyitotta ki az előszobaajtót. Béniről, a hálószobából, dör- mögő férfihangot hallott: — Szeretlek, Aliz ... Frászkai döbbenten figyelt. A felesége gügyögve így válaszol t: — Csókolj meg, Árpád! Te szép, te vad! Frászkai hosszan, mélyen lélegzett. Az orvos nemrégiben figyelmeztette: magas a vérnyomása. »Nem fogom magam minden csekélységgel felidegesíteni. Fiatalság, bolondság— legyintett elnéző mosollyal, és sietve elhagyta a lakást. Jókedvűen, fütyürészve sétára indult a jázmin illatú nyári estében. Galambos Szilveszter getik. Ö a háziasszonyok hatvan tagú klubjának a lelke. A felszabadulástól kezdve fáradhatatlanul szervezi Kaposváron a nők összejöveteleit, kirándulásait. Előbb az MNDSZ, majd a nötanács, újabban a Hazafias Népfront keretében. — Szórakozva tájékozódás a jelszavunk — mondja. — Azért tartjuk fontosnak a találkozókat, mert a háziasszonyokat, a nyugdíjasokat is érdekli, hogy mi történik az országban, a világban. Félévre megtervezzük, hogy mi az, ami bennünket a legjobban érdekel, s a témához meghívjuk a leghozzáértőbb előadót. özvegy Haller Adámné dériunokája fényképét mutatja a mellette ülőnek, és közben elújságolja, hogy az unokái, a gyerekei számontartják a nőklub találkozóit. Küldik, hogy addig is pihenjen. Keserű hang üti meg a fülemet: — Az én családom morog, amiért idejárok. Kulcsár Irma magányosan él, ö itt tglál magának társaságot. Farkas Sándorné és Galamb Vincéilé a jogi és politikai előadásokat dicséri. Valamennyien a kirándulásokat szeretik a legjobban. Évente egyszer ingyen autóbuszt kapnak. Bejárták már az ország legszebb tájait. Az elmúlt félévben ismerkedtek a megye műemlékeivel, Erdély népművészetével, a népi fazekassággal. Filmvetítéssel egybekötött egészségügyi tájékoztatást, úti élménybeszámolót hallottak. A félév utolsó összejövetelén a kirándulásokról beszélgettek a Természetjáró Szövetség előadójának irányításával. Azzal a céllal, hogy a kéthónapos szünet okos, egészséges eltöltéséhez ötleteket kapjanak. Szeptemberben találkoznak újra. G. J. Somogyi Néplap B!
