Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-13 / 137. szám

As élmény hallatlan volt Kistestvér születik! A gyermekáldás, az új élet beköltözése egy családba mindig nagy örömmel jár. Ha már van egy gyerek, és óvodás korú, nehéz lenne megmondani, ki örül az új jövevénynek a legjobban. Az anya-e, aki szíve alatt hord­ja az új életet? Az apa talán, aki titokban az első kisleány után most már fiút Szeretne (merő hiúságból), vagy a kis Kati, aki játszótársra, testvér­re, barátra számít egyszerre? A várakozás nagy. Es Kati szemében egy kicsit hosszú is. Anyukat szerette volna meg­tudni, hogy a kislány örül-e a testvérkének, ezért korán elárulta a baba születését. Az óvodában az utóbbi időben több gyereknek született kis­testvére, kicsit irigykedett is eddig rájuk, de most neki is van mivel dicsekednie, most már ő is az irigyeltek közé tartozik. Másnap reggel bol­dogan újságolta az óvó néni­nek és a gyerekeknek, hogy most már ő sem lesz »egy­ke« — ahogyan a nagymamá­jától hallotta. És a két kezét széttárta, hogy mekkora lesz a kis pólyás, ha majd meg­születik, de megmutatta azt is, hogy most még csak mek­kora! öcsi hitetlenkedve állt mellette: — Te Kati! Honnan tudod, hogy mekkora a kistestvéred, mikor még nem is láttad? 1 A kisleány elbizonytalanod- J va felelte: — Anyukám mondta. Gabi és Kati mellé állt: — Hát akkor biztos is, mert az | anyuka sosem hazudik. — És ] a beszélgetés még tovább ] folyt, tálán három-négy napig ! j is, amíg újabb esemény nem j. történik a csoportban. ami j egy időre másfelé fordítja a I gyermekek figyelmét. Kati egyre többet játszik ] j a babaszobában, pólyázza a I csoport kedvencét és sokszor elgondolkodik. A szemfüles Öcsi meg is állapítja: »Most ! már elhiszem, hogy lesz test­véred, mert már látom!« Ál­talános kacagás. — »El is hi- heted — nyelvel Kati —, mert már rúg is. Én már éreztem.« j Futnak a gyerekek az óvó nénihez a számukra nagyon izgalmas kérdéssel. — Érez- ! hette-e Kati a kezével a kis- i baba rúgkapálósát? Igen! — : ] hangzott a megnyugtató vá­lasz. — Ha anyukája szólt | neki. mikor a baba mozgott [ a szíve alatt. — A szemek tágra nyíltak a csodálkozás- | • tói. Egyszer reggel úgy adódott, 1 hogy Kati anyukája éppen az ] óvoda folyosóján öltöztette a kisleányt, és az akkor érke- j zőkkel beszélgetett, amikor ! megmozdult a pici. Ismerve, ] [ hogy a kisleány baráti köre | 1 mennyire érdeklődik a leendő | pólyás iránt, megengedte, hogy megsimogassák a kis mocorgót. Az élmény hallat­lan volt! Szinte átölelték, szeretetükben majd feldöntöt- ték az édesanyát. Mindenki tudott valami kedveset mon­dani. Most már közösen in­dult meg a névkeresés. Mint­ha a kis leendő újszülött a csoporté lett volna. Találtak fiú- és leányneve­ket. Kinek ez tetszett, kinek az! Csak egyben jutottak kö­zös nevezőre: Miért ilyen so­ká születik meg? Kati adta meg a kérdésre a választ: — »Majd ha olyan nagy lesz, hogy egyedül is képes cumiz­ni, akkor fog megszületni. Nekünk addig még nagyon sok dolgot kell beszerezni a számára. Ma megyünk pelen­kát és kis kádat venni. Az én kiságyamat már rendbe tet­tük neki, de a szobát még nem festettük ki. Addig ne is szülessen meg, míg minden nem tiszta.« Katiéknál az összetarto­zás, a közös gondok, közös feladatok megoldása — ha osztályozni lehetne, azt hi­szem, jelesre sikerülne. Köz­ben valamennyiük kívánsága teljesült. A tisztára festett la­kásban most már négyen él­nek: anyuka, apuka, Kati és a kis Péter. Báli Györgyné Könyv a nyaralóknak Az időjárás is beleszól — Könyvismeret és üzleti szellem »Testvér, kí­vánom, legyen életed sokat érő, juss el oda, hol leg­színesebben nyugszik a nap.« Személyes, mégis min­denkihez szóló ajánlás, me­lyet Makrisz Agamemnon írt kérésemre a három szob­rát bemutató könyv ezüst­szürke borí­tójára. Sokat utazott a nagy­világban, mindmáig mégis elérhe­tetlenül távoli álom volt szá­mára a napfényes Görögor­szág. Magyarországra Párizsból érkezett. Járta Budapest ut­cáit, ahol tágas műteremabla­kokat látott, becsengetett. így jutott el egy ügyvéd házához. Jól beszél franciául, egy ki­szavalni kezdett. Itt fedeztem l fel először a magyar pyelv zeneiségét, mely árnyalatnyi pontossággal adja vissza a gö- ] rög vers minden szépségét. A ! művelt ügyvéd gazdag könyv­tárában irodalomtörténeti ] kincsek rejtőztek. A budai Várban van jelen-1 csi’t angolul, próbálja megér- ! leg Makrisz Agamemnon la- | tetni magát. I kása, nem messze a Nemzeti — A "házigazda, mihelyt I Galériától, mely még nincs megtudta, honnét érkeztem, ] teljesen helyreállítva, de be- valósággal tűzbe jött, beveze- : lülről már csillogó márvány­tett a lakásába, és önfeledten | palota. Kupolájából rálátni) szánté egész Budapestre. Kü­lönös érzés keríti hatalmába az embert a város, az ország szívében, a magyar művészet fellegvárában. A műterem teraszáról szob­rok néznek a Dunára. Lentről tompa moraj, dübörgés szűrő­dik fel. Rézlemezből kalapált arc. Kemény vonásait he­gesztőpisztoly véste fémbe. A frissen mintázott szobrot lepel takarja, védi. Ahogy le­kerül róla, hófehéren felszik­rázik egy gyönyörű, arányos női test. A mester is elmoso­lyodik. — Nem lesz csúnya szobor — dörmögi. Gyöngé­den megérinti. Lassan visszük a lépcsőp. A légiesen szép, tö­rékeny gipszszobornak súlya van. A szabad ég alatt lett össze- hegesztve táblányi rézleme­zekből az emlékmű, mely Pé­csen* áll, az ógörög szabadtéri színpad mintájára kialakított tér gyújtópontjában. Ahogy rábörul a városra az este. lük­tető fények fonják körül a Mecsek oldalában felállított szabadságszobrot. Szárnyalás és lendület messze világító, lobogó lángja a város fölött. Makrisz Agamemnon keze alatt az ősi szabály, az arany- metszés törvénye szerint ala­kul, formálódik az anyag harmóniába. Sz. Sz. A Dél-Balatonon nyaralók­nak biztosít »szellemi táplálé­kot« a siófoki könyvelilátó. A raktár, amely egyben vásárló­hely is, az ipartelepen van, vezetője Németh Istvánná. Ti- zenegyedimagával dolgozik itt, vásárolja, rendezi, elosztja a köny veket a hozzá tartozó há­rom könyvesboltba és a nyá­ron működő pavilonokba. —■ Mekkora értékké! giaz- diálkodmialk ? — Tavaly hat és fél millió forint volt a forgalmunk, ter­[ kétfajta tulajdonság egy ebi- 1 — Az eladó személye mellett [ berben, de ahol ez megvan, mi befolyásolja a forgalmat? »ott jól megy a bolt«. | — Az időjárás. Ha esik az — Hogyan találkozik a eső, akkor több könyv fogy, : megrendelt könyv és az olva- ] mert több idő jut olvasásra. J sói igény? _ — Eszerint önök a hűvös ba­— Általaiban egy evre előre nyarat szeretik? rendelünk, a kiadok előzetes ismertetői alapján, természe­tesen figyelembe véve az olva­sód igényt. A »sdkerkönyvek- böl« többet kérünk. — Van-e jellegzetes nyári olvasmány? — Igen, a krimi. Ebből a — Nem, mert ha rossz idő van végig', az emberek el sem utaznak ide. Nekünk az az idő kedvez, amikor a meleget kp- i vetik az esős napok. Termé- j szetesen mi sem vagy unk ( rosszakarói a nyaralóknak, í akik elsősorban pihenni, fű- ; rödni jönnek ide. Az időjá­rást úgysem befolyásolhatjuk. S. M. , A mauthauseni magyar emlékmű szekercével hasogatott, fűrésszel tépett alakjaival Mak­risz Agamemnon azoknak állít emléket, akiket embertelen erők morzsoltak össze. A mester Az öregek érdekében mészetesen a nyári hónapoké a legmagasabb. — Mit jelent önöknél a nyár? — Legnehezebb időszakunk a szezonkezdés. Ilyenkor kell nyitná a pavilonokat, új könyvárusokat fölvenni, vagy a régieket újra behívni, föl­mérni az igényeket. — Milyen a jó könyvárus? — Kétfajta íköveteUmény- nek kell megfelelnie: ismerje jól a könyveket, az irodalmat, emellett legyen jó kereskedő. Tudjon bánná az emberekkel, találja föl magát, ajánljon könyvet — máméd többet adjon el. Nem mindig találkozik a [ műfajból nem tudunk eleget t rendelni. Legtöbbször a nyár j j közepére kimerül a készlet. [ j Az ok: az emberek, ha pihen­nek, szeretnek valami köny- | nyűt, izgalmasat olvasni. Leg- j többször azonban nincs is ( ' hely a tömött bőröndökben a j könyvnek, ezért itt vásárol- I j nak. Természetesen arra is - van példa, hogy valaki érté- [ kesebb — pénzben is sokkal ' többet érő — könyvet vesz ná­lunk. Balatoni igény még az idegen nyelvű könyv; német, angol, francia, orosz nyelvűt keresnek leggyakrabban, de van cseh kiadványunk is. Jól el kell látni a boltokat tér­képpel, útikönyvvel is. Folytatják az ásatásokat Gorsiomban Hazánk egyik legjelentő­sebb római kori ásatásának színlhelyémi, a táléi Gonsiumban megkezdődött az idei ásatási idény. A székesfehérvári Ist­ván király múzeum munkatár­sai ezúttal a település köz­pontjában lévő nagy épületek feltárását folytatják. Elsősor­ban a nyugat—kelet irányú főutca déli oldalán húzódó üz­letsor keleti harmadát hozzák a felszínre. A főutca északi ol­dalán »szálloda« maradvá­nyaira bukkantak a régészek: az épület küldöttek elszálláso- I lására szolgált. Feszült figyelemmel olvas­tam a Délutáni Harsonában megjelent hirdetést: »Elekt­romos háztartási készülékeit, rádióját, televízióját, víz­csapját, bojlerét jutányos áron elrontja, majd garan­ciával megjavítja Brennberg Ágost kisiparos, Fehérszeder utca I/D.« Habozás nélkül a helyszín­re siettem. A pincemühelybe tizenhét lépcső vezetett. Az alacsony, kissé pocakos mes­ter barátságosan fogadott. — Miben állhatok rendel­kezésére? — Lenne egy-két megbíza­tásom. Például a televízióké­szülékem tökéletesen műkö­dik. A mester fölényesen mo­solygott: Önnek szakemberrel van dolga. Néhány mozdulat, és a készülék garantáltan süket és sötét lesz. Huszonnégy órán belül pedig tökéletesen hely­rehozom a masinát. — Azonkívül a gázbojle­rem is teljesen hibátlan. Több mint egy éve haszná­lom, és semmi okom panasz­ra. — Nyugodjék meg, előttem nincs lehetetlen. Ön elszív egy cigarettát, s én a bojlert úgy elrontom, hogy meges­küszik: itt már nincs segít­ség. S ekkor én csodát mű­velek. a bojler majd jobban működik, mint új korában. — Előre is hálás vagyok. Tehát megegyeztünk. Nem fogom sajnálni a munkadí­jat, de árulja el: mi a jó eb­ben a megrendelőnek? ön előbb elrontja, s csak azután javítja meg a készüléket. A mester gőgösen nézett rám; — Látom, nincs túl nagy fantáziája. Na jó, elmagya­rázom. Persze, nem lesz új­donság, amit mondok. Mint ön is tudja, sok probléma van a szolgáltatóiparral. A lakosság gyakran hetekig hiába várja a szerelőt. Igaz? — Igaz. — A készülékek pedig « legváratlanabb időpontokban mondják fel a szolgálatot. Igaz? — Igaz — válaszoltam alá­zatosan. — Namármost! Amíg az ipar nem gyárt tökéletes mi­nőségű termékeket, a fo­gyasztó tudja, hogy előbb- utóbb elromlik a masinája. Tegyük fel, hogy egy tévéké­szülék öt perccel egy izgal­mas krimi előtt romlik el. Katasztrófa! Nem szabad a véletlenre bízni a várható »meghibásodást«. Nem sza­bad a sors kénye-kedvére bízni, mikor romlik el az az izé. Én átlag félévenként, a megrendelő felkérésére, el­rontom a gépet, garanciával, de aztán újabb fél évig tö­kéletesen szuperál a szerke­zet. — Zseni! Kizárólag ez a jelző il}ik a mesterre! — ha­joltam meg előtte. Fölberregett a telefon. A vonal túlsó végén izgatott női hangot hallottam: — Könyörgöm, siessen; A mosógépem már hetedik hó­napja tökéletesen működik, tehát bármelyik percben baj lehet vele ... — Ne nyúljon hozzá, azon­nal ott leszek a helyszínen! — kiáltotta a mester, mcíi autóba vágta magát, és elszá­guldott elsösegényt nyújta­ni. Galambos Szilveszter j Somogy az ország második »legöregebb« megyéje, lakói- j nak átlagéletkorát tekintve. I A hetvennyolcezer nyugdíjas­ból húszezer egyedül pergeti öreg napjait. A Vöröskereszt hagyományosan sokat törődik i velük, ismert az is, hogy a ] jó szomszédok között kiala- J kult szokás: az idős lakónak J meleg ételt, esetleg gyógy­szert visznek — köszönömért. A lelkiismeretlenség azonban végzetes lehet. Különös fontosságú intéz­kedést hozott a megyei ta­nács, amikor határozatba fog­lalta a szociális ellátás és gondozás fejlesztését, a mun­ka tervszerűbbé tételét a tár­sadalmi szükségszerűség alap­ján. Hogyan állunk az alig fél­éves határozat végrehajtásá­val? Somogynak abban a két járásában végeztek fölmérést, ahol az elöregedés a megyei átlag fölött van. így esett a választás a barcsi és a nagy­atádi járásra. A tanácsok ke­zében van az ötegekről való gondoskodás irányítása. Ez nem azt jelenti, hogy egyedül végzik a munkát, a feladat azonban nem kisebb, hiszen koordinálni sem könnyű. A Barcsi Járási Hivatal el­nöke erre mutatott rá önkri­tikusan : — Általános hiá­nyosság, hogy a mezőgazdasá­gi és az ipari üzemek veze­tőivel a tanácsok nem tekin­tették át elfogadható alapos­sággal a járadékban, illetve alacsony nyugdíjban részesü­lők életkörülményeit. Az együttműködés közvetlen eredményéről nem tudok még jelentést adni — mondta. Ami ennél is meglepőbb: a barcsi járásban nem találták meg az együttműködés mód­ját a Vöröskereszt-szerveze­tekkel. Az öregek napközi otthon hálózatának a fejlesztéséről az elképzelésekről is számé adott a járási hivatal elnöke Eszerint az V. ötéves tervber Babócsán, Barcson és Darány- ban kívánnak létrehozni ú. otthonokat az időseknek. D< ] nemcsak a fejlesztést kel szem előtt tartani. Kocsi László, a megyei tanács el nökhelyettese arra hívta föl < figyelmet, hogy a szociális otthoni beutalásokat megye- szerte felül kell vizsgálni Feltehető, hogy az öregekrő való gondoskodás humanist, gyakorlatában a protekcioniz­mus is érvényesül, aminél elejét kell venni. A megye tanácsi határozat végrehajtá­sának vizsgálata nem enged meg, hogy bárki is elnéző le­gyen, de észre kell venni azi is, hogy a feltételek kedve­zőbbek, a gondoskodás szer­vezettebb formákat ölt, egy­ségesebb. A tanácsok munkájábar már az elmúlt években is mind jelentősebb szerepet ka­pott a szociális gondozás éí ellátás szervezése — állapí­totta meg a Nagyatádi Járási Hivatal elnöke. Az utóbbi kél évben a tanácsok öt, a végre­hajtó bizottságok harminckél alkalommal foglalkoztak tes­tületileg a témával. Világosan jelzi ez a néhány adat is, hogy vállalt kötelezettségének mindinkább igyekszik eleget tenni a községi tanácsok irá­nyításával a fiatalabbak nem­zedéke. A tanácskozáson szó volt a Vöröskereszt humanista szel­leméről, mely egységes kere­tet biztosít a különböző gon­dozási formáknak. H. B. Somogyi Néplap 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom