Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-11 / 135. szám
Nyaralásra, őszre—télre Romantikus ruha, kabátok A Magyar Divat Intézet bemutatója A rajzokon még az erre a nyárra elkészíthető, s ugyancsak a Magyar Divat Intézet által ajánlott modelleket mutatjuk be. 1- es modell, az úgynevezett huzatruha, amely különböző színű puplinból, molinóból készülhet A derékban megkötött öv karcsúsít (a vékonyaknak öv nélkül ajánlják a divattervezők). 2- es modell, melynek eleje és háta is látható, pamuttrikóból készült. Fiatalok részére ajánlják az ilyen és ehhez hasonló megoldásokat. Nyaralásra célszerű a napozó- felsőrész shorttal. A 3-as modell kockás ba- tisztból készült romantikus ruha, hozzá egyszínű batiszt- ból készült lemberdzsek megy, kockás anyaggal díszítve. A 4-es modellek: újdonságok a férfiak részére. Vászonból vagy ballonból készült a kívül kötés nyári ingkabát, vastag tuzésdíszítessel. Alatta nyomott mintás ingeket vagy trikót viselnek a fiatalok. A mellény — far- meranyagból — már az üzletekben is kapható. Az 5-ös modell egyszínű rakottszoknyás lenvászon ruhát és szafarizsánerű tyűk[ lábmintás kabátkát mutat be. j Minden korosztálynak elegáns i és jól kihasználható viselet v Nádor Vera A teflon edények használata Megfhosszabbíthatjuk teflonozott edényeink élettartamát, ha mindig a használati utasításnak megfelelően járunk el. Néhány fontos tudnivalóra szeretnénk fölhívni a figyelmet. Használat előtt a tiszta., száraz edényt egy mokkáskanál- nyi zsiradékkal kenjük meg; egy-másfél percig melegítsük eíő az edényt, kerüljük a nagy höingadozásrt, ne öntsünk forró edénybe hideg folyadékot. Gáztűzhelyen használjunk Lángelosztót; sütés-fűzés után csak akikor mosogassuk el, amikor az edény lehűlt. Meleg vízzel, szivaccsal könnyen tisztítható. A csecsemő fürdetése (///.) Néhány jótanács fiatal szülőknek Amikor a fürdetéshez mindent gondosan előkészítettünk, még levetkőztetés előtt megtisztíthatjuk a csecsemő szemét, orrát és fülét. A szem tisztogatását borvízzel vagy kamillateával megnedvesített vattával végezzük — úgy, hogy a külső szemzugtól a belső felé haladva simítjuk végig. Mindkét szemhez külön, tiszta vattát használunk. Az orrnyílás környékét és a fülkagylót kívül-belül gyakran váltott olajos vattával tisztítjuk meg. Sem az orrnyílásba, sem a hallójáratba nem szabad semmivel belenyúlni, még keményre sodort vattával vagy a kendő sarkával sem! A vat- tázott pálcikák használata egyenesen veszélyes. A csecsemő száját nem szabad sem tisztogatni, sem kimosni. Belenyúlni sem szabad. A szem, orr és fül tisztogatása után vesszük le a csecsemőről az ingét, réklijét. Olajos vattával megtisztogatjuk — elöl és oldalt — a nyak ráncait, a hónaljat, a könyökhajlatot, a tenyér ráncait és az ujjai közét. Ezután teljesen lemeztelenítjük, de felső testét kezdetben ingével vagy egy tiszta pelenkával betakarjuk, amíg az alsó testet tisztogatjuk. Az alsó végtag tisztogatását az ujjak közével és a talp ráncaival kezdjük. Ezután tisztogatjuk meg a boka-, a térd- és lágy ékhaj latot, a fiúknak a nemi szervek körüli redöit (a leányok nemi szervét nem tisztogatjuk, belenyúlni nem szabad), legvégül a végbélnyílás környékét (leányoknál a gáttól hátrafelé haladó mozdulattal, nehogy szennyeződést sodorjunk a szemérem- nyílásba). A csecsemő arcát nem kell szappannal mosni, csak vizes mosdókesztyűvel. Ezután jól benedvesített és beszappanozott mosdókesztyűvel beszappanozzuk a pólyázón fekvő csecsemő fejét, nyakát, karját, kezét, mellkasát, hátát (ehhez kissé oldalra fordítjuk), lábát, hasát, legvégül a végbélnyílás táját. Ezután óvatosan a vízbe emeljük: fejét, nyakát bal alkarunkkal alátámasztjuk, bal vállát bal kezünk ujjaival átkulcsoljuk, jobb kezünkkel az ülepét támasztjuk meg. A vízben bal kezünkkel változatlanul fogjuk, csak egy kicsit lazítunk a fogáson. Jobb kezünkkel ugyanabban a sorrendben leöblítjük a gyerek testrészeit, ahogy beszappanoztuk. Ily módon nem kell a I vízben megfordítani. Kieme- ■ lésnél ugyanúgy fogjuk, mint a behelyezésnél, majd a fürdőlepedőre terített tiszta pe- j lenkára fektetjük, s mindket- ! tőbe bebugyoláljuk. Először a fejét dörzsöljük ' szárazra. A többi testrészéről inkább felitatjuk — szárítjuk j a vizet, semmint töröljük. Különösen a ráncokat, hajlatokat j itassuk szárazra. A szárítás I sorrendje ugyanaz, mint a tisztogatásé. Közben vigyázzunk, hogy a még nedves testrészek mindig maradjanak betakarva. A felső test leszárítása után } feladjuk az inget-réklit, az al- ! sótest leszárítása után az orvos előírásának megfelelően használunk olajat, kenőcsöt vagy hintőport. Sok csecsemő bőre akkor is szép, ha semmivel sem kenjük be, de semmiképpen se használjunk hintőport olajjal vagy kenőccsel együtt Dr. Fáik Judit (Vége) OTTHON CSALAD # Elősövények, cserjék A kert tagolását, az eltérő funkciójú kertrészek elválasztását jól megoldhatjuk cserjékből nevelt sövényekkel. Sok helyen önálló kerítésként szolgálnak, másutt kerítést takarnak. Emberi és állati kártételeknek kitett helyeken áthatolhatatlan védőfalat képezhetnek. A sövények választéka rendkívül gazdag; minden célra találunk megfelelő cserjefélét. Kedveltek a nyírott sövények, különösen a lakóházak előtt. Ilyen célra — talajtípustól függően — többek között alkalmas a buxus, az ezüstfa, a lepényfa, a fagyai, az orgon és a tamariska. A kertészkedők érthetően arra törekszenek, hogy minél előbb magasra növekedjen | a sövényfal. A sietségnek — | sajnos — ára vari; a fiatal korban metszetlenül hagyott | sövény alul rendszerint hé- | zagos, lyukas, átlátható. Nem szép, s ráadásul a célt sem szolgálja. Az alakítás korában, júniusban van dolgunk vele: a hajtásokat a harmadára messük vissza, és később se feledkezzünk meg a hajtáscsúcsok többszöri visz- szacsípéséről. A növények idő előtti fölkopaszodásának is nevelési oka van. A növényfalat sohá \ ne neveljük függőlegesre. Ha megfigyeljük, a szabadban levő cserjék alul mindig szélesebbek, fölfelé keskenye- dők. Csak így érheti a nap a növény minden részét reggeltől estig. A természetességet meg kell őriznünk a nyírt növényeknél is. Keresztmetszetük tehát trapéz legyen (téglalap helyett). Ha így járunk el, nem lesz gondunk az alsó részek száradásával és pusztulásával. A fenntartó metszésnél arra kell tekintettel lennünk, hogy a növény melyik részén, hajtáson, vesszőn, vagy idősebb részén jelennek-e meg a virágok. Például az aranyvesz- sző, a gyöngyvirágcserje, a lone, a jezsámen, az előző évi vesszőkön virágzik, metszésidejük egybeeshet a virág szedésével, illetve az elvirágzással. Az 1975—76-os őszi kollekció egyik darabja: divatos kockás ruha kabátkával. A gyermekkori szívbetegségek Á Magyar Divat Intézet 1975—76-os őszi-téli divatmó- delljeiből egy átmeneti kabát A felnőttkori problémák megelőzését jelenti a gyermekkori szívbetegségek elleni küzdelem, ezért nagy társadalmi fontossága miatt I kiemelkedő jelentőségű ez a í gvermekegésizségügyi muniká- j ban. A gyermékkardiol ógusok j gondozási munkájának egyik fő célja, hogy segítséget nyújt- | sanaik a szívbeteg gyermekek I felkutatásához — a betegség j olyan kezdeti stádiumában, amikor az még sem feltűnő tüneteket, sem panaszokat nem okoz. Tevékenységük másik fő területe a szívbetegek egészségi állapotának, életkörülményeinek rendszeres ellenőrzése, hogy a betegség súlyosbodását kiváltó okokat időlsen kiküszöbölhessék. A gyermekkori szerzett szív- betegségek kilenctizedé fertőzéshez társul. Az utóbbi években, évtizedekben fokozatosan csökken a sztreptokokkusz nevű baktérium által okozott reumás láz gyakorisága. De nem csökken a jelentősége! Jellemző tünetei ugyanis egyre ritkábban észlelhetők, s így nem mindig kerül sor a felismerésire, gyógykezelésre. Pedig a reumás láz az egyetlen olyan fertőzéses eredetű betegség, amelyben a kórokozó érzékennyé, hajlamossá teszi a szervezetet a betegség ismételt (káújuiására. E reumás fellángolások számával arányosan. nő a reumás szívizomgyulladás és a szívbillentyűhiba kialakulásának lehetősége. Mindezt megelőzhetjük, ha a kezelő orvos által felírt gyógyszert — Vegacillint, Maripsnt — rendszeresen hevetetjük gyermekünlkikél. A hosszú évtizedek alatt tett megfigyelések azt bizonyítják, hogy a ki. ájulásra való hajlam a betegség átvészelése után fokozatosan csökken, s kb öt év alatt megszűnik. Ennek megfelelően az öt éven át rendszeresen folytatott sztreptokokkusz ellenes kezeléssel megakadályoz" haltjuk a reumás láz fellángo- Lását és a szívbiillentyűhiba kialakulását. A gyermekkorban előforduló szívbetegségek leggyakrabban j veleszületettek. A külföldi és bazad statisztikák szerint minden 100—120 élve született gyerek közül egynek szívhifoája van. Korszerű terápia alkalmazása nélkül ezeknek fele meghal egyéves kora előtt. Az iskolás- és felnőttkort megérő másik felének az alapbetegség | szerint változó az élettartama, í és átlagosan 20—40 év között [ van, s ez bizony jóval alacsonyabb az egészségesekénél. A csecsemőkorban észlelt magas halálozás sokáig ahhoz a rezignált magatartáshoz vezetett, hogy ezeken a gyermekeken semmiféle orvosi beavatkozás sem segíthetett volna. Hála kardiológiai ismereteink rohamos bővülésének és a szívsebészi technika fejlődé- j sének, ez a magatartás mind- j inkább alaptalanná válik, s helyet adhat a lehetőségeink reális felmérésén alapuló józan bizakodásnak. Az óvodás- és iskoláskort megérő, veleszületett szívhibás gyermekek többségének nincs panasza. Gyakran csak a gyermekkaron túl észlelik először szívbetegségük tüneteit, j Melyék azote a jelek, tünetek, amelyeknek észlelésekor a szülőkben fölmerülhet gyermekük I szívbetegségének gyanúja,? Csecsemőkorban lassú súly- gyarapodás, ismétlődő hörghurutok, tüdőgyulladások, étvágytalanság, illetve evés közbeni gyors kifáradás, izza- dás, az ajkak és körmök kékes .elszíneződése, a bőr színének állandó vagy rohamokban jelentkező elfcéküiése. Kisded- és óvodáskorban, iskoláskorban feltűnő fáradékonyság, kifejezetten izzadá- konyság, kisebb testi megerőltetésre is jelentkező szapora, nehezített légzés, ájulásos rosszullétek, gyakori orrvérzés. Ha a gyermek gondviselői ezeket a jeleket észlelik, mielőbb forduljanak orvoshoz, aki a tüneteket értékelni tudja; szakmai segítséget, támogatást nyújt a gyermekkardiológus. A tapasztalat azt mutatja, hogy csaknem valamennyi gyermek élete folyamán valamikor — átmenetileg vagy tartósan — észlelhetők olyan általános, hallgatóözási, EKG-, röntgeneltérések, amelyek szívbetegség gyanúját kelthetik. Hogy a tünetek ártalmatlanok-e vagy szívbetegség jelei, nem mindig könnyű eldönteni. A szívbetegséggel és ártalmatlan kardiológiai tünetekkel jelentkező gyermekek között a- határvonal ugyan mindig éles, de ezt nem mindig könnyű megtalálni, s pontosan megállapítani . csák a precíziós műszereket kezelő szakember tudja. A veleszületett szívhibák túlnyomó többsége — több mint négyötöde — műtétileg teljesen korrigálható. Évről évre újabb és újabb műtéti eljárásokat írnák le, s egyre kedvezőbb eredményekről számolnak be. Ma már olyan szfvMbák is opeirálhatóvá váltak, amelyekre néhány évvel ezelőtt gondolni is alig lehetett. ' • Korántsem szükséges minden veleszületett szívhibát megoperálim, mert egy részük olyan enyhe elváltozásokat okoz csaík, hogy nincs értelme kitenni a beteget a szívműtét kockázatának. Többségüknél azonban feltétlenül indokolt a műtét, mégpedig gyermekkorban, mert a kórbonctani vizsgálatok bizonyítják, hogy a veleszületett szívhiba miatt meghalt betegekben jelentős következményes elváltozások észlelhetők a szívizomban, a tüdők állományában, s ezek súlyossága általában arányos a beteg életkorával. A sikeres műtét után ezek a másodlagos elváltozások visszafejlődnék, mégpedig annál inkább, minél fiatalabb a beteg. Egyéb érvek mellett ez is meggyőzően szól amellett, hogy kisded- és óvodáskor, illetve az első évtized évei képezik a legtöbb veleszületett szíyhiba számára az optimális műtéti időpontot. A szívhibával születettek életkilátásai napjainkban sokkal jobbak, mint akár egy évtizeddel ezelőtt voltak, s minden bizonnyal még jobbak is lesznek. Hogy ez a lehetőség a beteg számára valósággá váljon, az szükséges, hogy minél előbb kardiológiai vizsgálatra kerüljön. A gyermekkardiológiai gondozás feladata azután, hogy gondoskodjon arról: a lehetőségekhez képest mind többen, mind jobb állapotban érjék meg a teljes korrekcióhoz vezető szívműtét optimális időpontját, illetve kerüljenek át a minél hosszabbra nyújtandó felnőttéletbe. I»r. Környei Vilmos A bélyeggyűjtés segédeszközei Ha korábbi cikkeink alapján valaki kedvet kapott a bélyeggyűjtéshez, és már azt is tudja, miképpen kell gyűjteni, néhány nem drága, de a gyűjtemény rendezéséhez nélkülözhetetlen technikai segédeszközt is be kell szerezni. Beszéltünk arról, hogy a bélyegeket a borítékról miként áztassuk le. Nagyon fontos, hogy mielőtt a művelethez fognánk, szigorúan bíráljuk el: a példány teljesen, ép-e. A gyűrött, szakadt, foghíjas, tintával vagy tintaceruzával áthúzott bélyeg értéktelen, nem való az albumba. Azt is nézzük meg, hogy bélyegünk nem »ablakos-e«, vagyis papíranyagából egy kis réteg nem hiányzik-e, mert ezt is el kell dobni. A bélyeget mindig csipesszel fogjuk meg, de nem akármilyennel : csak a végén laposan kiképzett felel meg a célnak. A legutóbbi időkig a bélyegeket vízjeles papírra nyomták, mert ezek nyújtották a legnagyobb biztonságot a hamisítók ellen. Ennek viszont az volt a hátránya, hogy a benyomott vízjeltől némileg elvékonyodott helyen a kép nem érvényesült elég szépen. Ma már a nyomdatechnika olyan fejlett, hogy új bélyegeket nem tudnak hamisítani, és így mindinkább vízjel nélküli papírra nyomják. A régebbi kiadású bélyegeknél azonban a vízjel meghatározása egyrészt a csoportosítás miatt fontos, másrészt azért, mert a rendellenesség az értéket befolyásolhatja. Ha a világosság felé tartott példányon a vízjel nem látható, vízjelkeresőre van szükség. Ez egyszerű fekete papírból, üvegből vagy műanyagból készül. Erre — képével lefelé — rátesszük a bélyeget, s rendszerint előtűnik a vízjel. Amennyiben nem, a hátlapra néhány csepp úgynevezett sebbenzint csöppentünk, ez a bélyeg papírosát átlátszóvá teszi. Vannak' benzinre érzékeny színű bélyegek is, ezekre a katalógusok felhívják a figyelmet
