Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-10 / 134. szám

Jogsegélyt minden ügyben A mindennapok ezer­bog ú, szövevényes folyamá­ban nem könnyű eligazodni. Különösen nem azoknak, akik két műszakban járnak dol­gozni, szabad idejük nagy ré­szét lefoglalja az utazás, a család. Kevesebb idejük ma­rad tájékozódni környezetük viselt dolgairól, s az ország és a világ — sokszor önma­gukat is igen közelről érintő — változásairól. Ezért is szer­vezik meg egyre több helyen a vállalati jogsegélyszolgála­tot. Képzett, a sokféle rende­letet, határozatot jól ismerő jogászok adnak tanácsot, út­mutatást, s igazítják el a vál­lalat bármely dolgozóját, ha valamilyen vitás ügye támad, vagy olyan jelenségekkel ta­lálkozik, amelyekre választ adni hamarjában nem tud. A tejipari vállalatnál már jó hagyományai vannak a dolgozók ügyes-bajos dolgai intézésének, s a jogi tanács­adó szolgálatnak. A tanács­adást dr. Balogh Gyuláné, a vállalat jogtanácsosa végzi. — Az emberek nemcsak tanácsot kérni jönnek — mondja. — Gyakran leülnek, s panaszkodni kezdenek. Leg­alább hallgassa meg őket valaki. — És' meghallgatja ezeket a panaszokat? — Igen. Ha valaki hozzám bejön, az ok nélkül nem teszi. Elbeszélésének mindig van olyan magva, amelyben én konkrét segítséget adha­tok. Gyakoriak a családjogi problémák, a telekrendezés­,sel, -vásárlással kapcsolatos ügyek. Nagyrészt nők dolgoz­nak nálunk, s nem ritka, ha valaki szétdúlt családi élete miatt kér tanácsot. De akad­nak bérviták, táppénzpana­szok is. — Kinek az érdekeit kép­viseli ilyenkor? — Ez nem olyan egyszerű. Emlékszem, panaszt tett egy­szer három csurgói fiatalem­ber. Leszereltek a katona­ságtól, s annyi bért kaptak, amennyit bevonulásukkor, mert az időközben végrehaj­tott bérfejlesztésből kimarad­tak. Felírtam az adataikat, s rögtön utánanéztem, mit le­het tenni. Szerencsére az ő ügyükben rögtön tudtunk — számukra kedvezően — intéz­kedni. Akadt egy táppénzpa­nasz is, de arról kisült, hogy jogtalan. Ekkor részletesen megírtam az illetőnek, miért nem tudom elintézni a ké­rését. Dr. Balogh Gyuláné azon­ban nemcsak munkaügyi, csa­ládjogi és bérvitákat intéz: ! Vállalathoz, föld alatti mun- ( Icára! Szencz László itt sem tudott helytállni, ezért eladta zalahalápi házát és Marcaliba | költözött, ahol több rokona i is élt. Időről időre makacs fejfájás kínozta, s erős szé- ! dülést érzett. Így Marcali- i ban, a Mechanikai Művek I helyi gyárában sem húzta j sokáig. Megbetegedett. Az or­mosok magas vérnyomással kezelték, erre pedig nem fi­zetnek huzamosabb ideig táppénzt. Szencz így a Me­chanikai Művekből is elke- ' rült. Dolgozni nem bírt, ke­i.resete nem volt. A családjá- j ban viszont négy gyérek kér- ,te nap mint nap a kenyeret. Pedig Szencz Lászlónak tör- 1 vényeseri járt volna a Kőbá­nya Vállalattól a régi kere­set és a táppénz közötti ösz- ; szeg. Szencz azonban egy fil­lért sem kapott. 1970-ben lett a marcali j sajtüzem kazánfűtője, s ott dolgozott másfél évig. Ekkor ! hallott a jogtanácsos először Szencz László esetéről. S ek- I kor kezdődött a hosszú tor- | túra, hogy Szencz megkapja a törvény szerint járó pénzt. Sok minden történt ezalatt. Szencz Lászlót egyebek között bevitték a tapolcai kórházba, hogy felülvizsgálják, illetve bebizonyítsák: az időről idő­re jelentkező szédülése, kín­zó fejfájása nem az üzemi baleset kellemetlen utóhatása, hanem szervi eredetű baj. S a kórházban egyre csak azt kérdezték tőle: — Árulja már el, ki mozgatja az ügyet, ki áll a háta mögött. . . Erről faggattak egy szerencsétlen embert, akinek életét a vál­lalat hanyagsága tönkretette, s akivel méltánytalanság tör­tént! A nyilvánvaló igazság nem érdekelte a vállalatot. Minek szaporítsuk tovább J a szót! A veszprémi munka- | ügyi bíróságon 1974 decembe­rében meghozták a határoza­tot. Ez mindenben igazat adott Szencz Lászlónak, és a vállalatot kártérítésre köte­lezte. — Ha másért nem, csak ezért is megérte a fáradságot — mondja a jogtanácsos. Cs. T. Javítják a kotróhajót — Kértek már tanácsot tyúkperben és kerítésépítés ügyében is. Máskor azon főtt a fejem, hogyan beszéljem le egyik dolgozónkat a pereske­désről. A szomszédja ugyan­is azzal vádolta, hogy agyon­csapta kedvenc macskáját, s A Rinya menti Vízgazdálkodási Társulat gépműhelyében a napokban javítják az egyik mederkotrót. Hat ilyen gépe van a társulatnak. Egy-egy nagyjavítás ideje egy hónap, költsége pedig mintegy kétszázezer forint. ötszáz forint kártérítést köve­telt. Dolgozónk tagadta és méltatlankodott: ötszáz forin­tot egy fekete kandúrért?! A szomszéd azután elállt a per­től. s ekkor meg dolgozónk makacsolta meg magát, be akarta perelni a szomszédot becsületsértésért. Győztem elsimítani. Máskor pedig najty szégyenlősen megkérdezi egy asszony: Mit csináljon? Ifjú veje egyhónapos házasság után otthagyta a menyecskét. De követeli a síafírungot! Adja vagy ne adja!? — Ne adja — mondtam. — Akkor jó — így az asszony. — Az ügyvéd úr is erre biztatott. Az ilyen kis dolgok mellett azonban akadt egy igazi nagy »ügy« is a tejiparnál. S a vál­lalati jogász olyan energiával védte dolgozójukat, olyan lankadatlanul hadakozott, hogy a nyolc éve húzódó ügy — amelynek sikeréért senki egy lyukas garast nem adott volna már — kedvezően elin­téződött. Szencz László 1966-ban a Közép-dunántúli Kőbánya Vállalatnál dolgozott mint gépkezelő. Abban az évben egy súlyos mulasztás követ­keztében lezuhant a magas sziklafalról. Semmi kétség, üzgmi baleset. Ennek ellenére Szenczet nem kártalanították a vállalatnál, sőt — CSÉB- tag volt — a biztosítótól sem kapott semmit. (Hogy miért, azt itt most ne firtassuk.) Át­helyezték olyan munkahelyre. nelyet a frissen felgyógyult bér nem bírt sokáig, majd 'g megkérdezése nélkül nyitották a Bauxitbánya Szüts László POKOLTÜZ mmiimimmmmmim Derekamhoz kötötték a vas­tag drótkötelet. Amíg lehetett, igyekeztek átvállalni a cipelé- sét, velem jöttek a torony al­jáig, s láncot alkotva tartották a súlyos kötelet. A szőlőtőkék közt a csizmák szárig merül­tek a leüllepedett iszapban, járni elég volt benne, nem­hogy még a kötelet is cipelni. Ám a neheze csak azután kö­vetkezett, amikor a torony al­jában magamra maradtam. A toronyra már egyedül kellett felkapaszkodni. Higgye el, nem vagyok ba­bonás, se hívő, de nekem ak­kor ott ez a vállalkozás a Szent Antal perselyét jelentet­te. Magamat dobtam be, hogy ezzel megnyerjem magamnak a sorsot. Ha sikerül, akkor minden megoldódik ... Ugye, milyen gyerekes néha az em­ber? Nem a tűz elfojtása sar­kallt engem, elhiheti. Fele úton lenéztem a libale­gelőre, de a tömegben nem is találhattam volna meg Zsu­zsát. Csak lenne ott! Csak lát­na! Egyedül ezzel tudnám el­tüntetni arcomról az apostolok ütéseinek nyomát. Nem kellett volna följebb kapaszkodnom ’ annál, mint ahol a mercvitökotél előzőleg is a toronyhoz volt erősítve. De én tovább másztam az egyre forróbb vasvázon. Lent­ről, a legelőrőL hallottam a kiabálást, hogy »Elég, nem kell tovább!«, de én nem hallgat­tam rájuk. Minél fentebb erő­sítem a drótkötelet a vasváz­hoz, annál biztosabban sike­rül a torony ledöntése. És an­nak sikerülnie kell. Azt hittem, leszakad a dere­kam, olyan erővel húzta a most mér levegőben lógó drót­kötél súlya. Lassan, lépésről lépésre jutottam följebb. Ke­zemen kgsztyű volt, de a forró vas azon is átsütött. Es most már az arcomat is sütötte a forróság, amelynek forrásához már igazán nem messze vol­tam. Le kellett hát áilnom. A szél a fejem fölött csap­kodta a lángokat, a cső a kö­zelemben zúgott, olyan hangot haljatva. mintha lökhajtásos repülőgépek zuhannának el mellettem, egyik a másik után. Amikor munkához láttam, már akkor alig tudtam a ha­lálos kimerültségtől a karo­mat mozgatni. Szememet iz- zadságcseppek homálycsilot- ták. Összeszo rí toltam a fogamat, hogy szinte fájt: sikerülnie kell! JÜN1US 10 KEDD 7 Margit Milyen lesz az időjárás? A várható időjárás ma estig: időnként felszaka­dozó felhőzet, sokfelé záporral, zivatarral. Mérsé­kelt, időnként megélénkülő, néhány helyen átme­netileg megerősödő, déli, délnyugati szél. A vár­ható legmagasa bb nappali hőmérséklet ma, ked­den 17—22 fok között alakul. A távolabbi ki látások (péntekig) : Lassan csök­kenő felhőzet, többfclé zápor, zivatar. A nappal) fölmclcgedés erősödik. A legalacsonyabb hajnali hőmérséklet to—15, a legmagasabb nappali hő­mérséklet 18—23 fok között lesz. Pedagcpskiildölt­ériskezlet Négy év szakszervezeti munkáját elemezte tegnap a I pedagógusszakszervezet me­gyei küldöttértekezlete a Palmiro Togliatti könyvtár­ban. A küldöttek megválasz­tották a szakszervezet me­gyei bizottságát, valamint a küldötteket a megyei szak- j szervezeti küldöttértekezlet- j re, a szolimái kongresszusra. A pedagógusszakszervezet megyei elnökének dr. Kovács László kandidátust, a tanító- 1 képző tanárát, titkárának j Gavora Zoltánnét, a szám- ! vizsgáló bizottság elnökének i Tóth Józsefet, a megyei ta-1 nács főelőadóját választották meg. — A szocialista irodalom a két világháború között cí­mű témáról tegnap kétnapos tanácskozás kezdődött a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete és az egyetemi tanszékek részvételével. — Küldöttség elén Rödönyi ! Károly közlekedés- és posta­ügyi miniszter a KGST köz­lekedési állandó bizottságá- i nak 49. ülésszakára Romániá­ba utazott. • — Színpompás dalostalál­kozóval zárult vasárnap Szol­nokon a béke- és barátsági hónap eseménysorozata. 42 hazai és öt külföldi kórus mintegy 1500 tagja énekelt békedalokat a Tisza-parti Lenin-szobomál. — Olaszországban és Ju­goszláviában vendégszerepei a szezon végéig a Magyar Ál- j lami Operaház balettegyütte- j se. — 46 szovjet gyártmányú j félautomata szövőgépet állí- toltak munkába az idén — a régi, 50—60 éves gépmatu- j zsálemek helyett — a pápai j textilgyárban. I — Kassák-müvekböl ren­dezett emlékkiállítást nyitot­tak meg vasárnap Győrben: a magyar és az európai avantgarde művészet ki­emelkedő egyéniségének 40 festményét és 60 grafikáját mutatják be. — Űj postahivatalt kapott Kutas. A tágas, modern be­rendezésű épületben tegnap kezdték meg a munkát. — Tíz ország 400 szakem­bere vesz részt a tegnap megnyílt III. nemzetközi szerszám- és szerszámanyag- konferencián, Miskolcon. — A Kozmikus hétközna­pok című — a magyar ív­ben bemutatásra kerülő — film alig egy hónappal előzi meg a Szojuz—Apollo űr­randevút. A film a közös fel­készülésről ad képet. — üzemszerűen termel jú­nius elejétől a mindössze 7 hónap alatt fölépített zala­egerszegi tejporgyár. Napon­ta mintegy 200 mázsa tejport állít elő. — Hat százalékkal fokozza termelését az idén a magyar hűtőipar. Mélyhűtött zöld­ségfélékből 12 százalékkal, burgonyakészítményekből 11 százalékkal gyártanak töb­bet. — COOPTOURIST-ntak. S na­pos Győr—Pozsony, teljes ellá­tással, autóbusszal *23 Ft. 1973. július 6—8. 5 napos nagy, erdé­lyi körút fclpenzióval, autóbusz- szal kb. 2300 Ft, 1973. július 9— 13. Jelentkezni lehet — korlátozott számban — 1975. június 12-ig, irodánkban. MESZÖV-székház Kaposvár, (Latinca tér). Telefon: 13-346. (363793) — A Rákóczi sportpályán meg­tartott június 8-i totótombolán át nem vett Rekord kempingke­rékpár a 691612. számú tombo­lajegy ellenében átvehető az OTP Somogy megyei Igazgató­ságán július 5-ig. (9711) — Az Áramszolgáltató Vállalat értesíti a lakosságot és a közii- leteket, hogy 1975. június 10-íöl június 28-ig Szenna község te­rületén szakaszosan áramszünet lesz. (388791) Egyszerre elhomályosult előttem minden. Egy szélro­ham lecsapta a lángokat, sűrű füsttel keverve. Fejemen bá- hyászsisak volt, de az arcomat szabadon érhették a lángok, amelyek néhány pillanatra ugyan odébb táncoltak, de az­tán megint engem öleltek kö­rül, aztán megint, és újra megint. Hallottam, hogy lent zúg a tömeg, a fájdalom az arcomat tépdeste. S bár a kötél mór a vasvázhoz volt erősítve, mégis, én még mindig fogtam, gör­csösen. De látni már semmit se láttam. Éreztem, hogy a drótkötél megfeszül, a másik vége odalenn egy gépkocsihoz volt erősítve, s az most nyil­ván meghúzta. A fülemig még eljutottak a parancsszavak. — Engedje el magát! En­gedje el magát! Derekamon egy biztosító öv­vel a dróthoz voltam kötve. Ha semmi baj nem történik, altkor leoldom, s a vasvázon mászom vissza. Csakhogy ed­digre már lángolt rajtam a ruha és a következő pillanat­ban elvesztettem az eszméle­temet. Azt mondják. lángolva csúsztam,végig a dróton, öntu­datlanul is kapaszkodva belé. Odalent többen ugrottak önfel- áldozóan alám, de úgy sem menthettek meg a kartöréstől, bokaficamtól. . Nem tudom, hogyan borítot­tak rám pokrócot, hogyan tép­ték le rólam a ruhát. Én csak akkor tértem magamhoz, ami­kor a mentökocsiban injekciót kaptam, s akikor is csak egy pillanatra. Ahogy kinyitottam a szememet, a lassan világo­sodó homályból egy fölémhaj- ló arc bontakozott ki: Zsuzsa arca. Azt mondják, mosolyogva hulltam vissza az eszméletlen­ségbe. — Gyugyó!... GyugyóL.Í — Itt vagyok! — Mit csinálsz te itt?... Bocsánat! Az ápolónőik fehér köpenyé­ben madárkatermetű fiatal nő állt nem messze tőlünk. Kilé­pett a lámpa fénykoréból, s kémlelődve közelebb jött. Fel­álltam. — Én kérek bocsánatot! — mondtam, s bemutatkoztam. — Én vagyok az oka minden­nek. — Hagyja csak! — hallat­szott a pádról. — Zsuzsa majd kiment engem a doktorok előtt, ugye?! Elbeszélgettem egy kicsit az elvtárssal. — Szólhattál volna! Kihoz­nám a kabátod. — Már végeztünk! — mond­tam. — Akár indulhatunk be­felé. Háttal állt a fénynek, az ar­cát nem láttam jól. Tétován állt ott, mint aki nem tudja: várjon, vagy hagyjon bennün­ket. A pádon nem kívánták a jelenlétét, így aztán sietve el­köszönt. Mire 1 megfordultam, az én emberem is felállt a pád­ról. — ö az, ugye?! — kérdez­tem. — Igen! — mondta. — Azóta állandóan mellettem van. — ül vált? 95 évvel ezelőtt, 1886. június 10-én született — és 38 éves korában, 1918-ban halt meg — Kaffka Margit (rí, költő, a magyar irodalom mindmáig legjelentősebb női frója. a Nyugat munkatársa. Elszegényedett középnemesi családból származott, és már fiatalon bíráló szemmel nézte osztályát. Szembefordult az imperialista háborúval, s elju­tott a munkásmozgalom je­lentőségének felismeréséig. Telkesen üdvözölte az 1918-as őszirózsás forradalmat, s Ady is fegyvertársának tekintette harcaiban. Írói pályáját költő­ként kezdte. A nagy magyar Írók sorába novellái és regé­nyei emelik, amelyek jelentős állomásai a magyar kritikai realizmus fejlődésének. Intel­lektuális hajlamú író volt. Fő témája a válságba került női lélek, a századforduló új. a férfiéval egyenrangú élethiva­tást kereső asszony sorsa, to­vábbá a dzsentrivilág és a klerikalizmus bírálata. — Figyelmetlenül lépett a kijelölt gyalogátkelőhelyre tegnap Kaposváron, a Vörös Hadsereg útján a 69 éves | Gyimesi Sándorné kaposvári í nyugdíjas és egy autóbusz elgázolta. Az idős asszony súlyosan megsérült. — Pinocchio. Bemutatták a budapesti Gyermekszínház­ban is Collodi—Litvay mese­játékét, amelyet Ascher Ta­más, a Csiky Gergely Szín­ház rendezője állított ven­dégként színpadra. — Félmillió tonnányi alap­anyag érkezett vízi úton az idén — az év elejétől mos tár­náig — a dunaújvárosi kikö­tőbe. Ebből 470 ezer tonna a szovjet vasérc, 30 ezer tonna a szovjet szén. — Kigyulladt a nagy hírű cambridge-i egyetemi negyed egyik legrégibb épülete. Négyórás küzdelem után si­került elfojtani a lángokat. — Értelemzavaró sorcserék akadályozták meg olvasóin­kat a vasárnapi lapunk 6. ol­dalán megjelent Hegyre me­net című cikk megértésében. Sajnos, nem ez volt az egye­düli, hibásan megjelent írás: a korrektori figyelmetlenség folytán összesen 42 kisebb- nagyobb sajtóhibát találtunk e példányban. — Értesítjük a lakosságot és a közületeket, hogy június 12-én Berzencén országos állat- és kirakodóvásár lesz. (9378) — Az Autóközlekedési Tanin­tézet személygépkocsi-vezetői tanfolyamot indít Fonyódon. Jelentkezés: Kolip Gyuiánénál, a Tőzegkitcrmclö Vállalatnál. (368757) — A Marcali Nagyközségi Kö­zös Tanács Végrehajtó Bizott­sága értesíti a lakosságot, hogy Marcali község területén levő, megvásárolható telkekről szóló hirdetményt kifüggesztette. A hirdetmény 60 napig megtekint­hető a nagyközségi tanács 7. sz. irodájában, valamint a folyo­són elhelyezett hirdetőtáblán, minden munkanapon 8—12 " óra között. (9704) — A, dehogy! Azelőtt is ezen az osztályon dolgozott. — És a gyerek? — Meg fogja szülni. Elindultunk a »B« épület felé, talpunk alatt meg-meg- zörrent az idei avar. Lassan váltottunk lépteket és szava­kat. — Mégis úgy van, ahogy mondta. Az igazságnak csak a felületén jártam. — Nem láthatott az igazság homloka mögé — mondta magbocsátóan és ismét azzal az öreges bölcseskedéssel. — Ha újra írhatná, hogyan fe­jezné be? — Az eredmény így is ugyanaz — mondtam. — Ma­ga hősiesen helytállt, önma­gában' is. Épp a következő lámpa fénykörébe kerültünk. Láttam az arcán, hogy jólesett neki, amit mondtam, de mást várt tőlem. — Nem erre gondoltam. Zsuzsára meg énrám. A ket­tőnk dolgát hogyan fejezné be? — Sehogy!? — mondtam. — Nem fejezném be, mert nincs még vége. Ezen hosszasan elgondolko­zott. Szótlanul értünk az épü­let bejáratához. Ott megállt és szembefordult velem. — Járt azóta a faluban, is? — Jártam! — Ott mát csinálnak? — Felállítottak egy másik fúrótornyot. Legalább szá'/ton­násat. Üj kutat fúrnak. Kez­dik elölről. (Vége) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom