Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-28 / 150. szám
M inden ünnepélyes » vizsgaidőszakban. A hallgatók sötét ruhája, a suttogva mondott félszavak, a csoportokban beszélgetők. Az aulában, ott a tábla: nagy betűkkel ajánlják mindenki figyelmébe, hogy olvassa el a hirdetményt. Nyílik az ajtó, nagyot sóhajtva szemüveges fiatalember siet ki, magasra emeli teleírt lapját. Mintegy intésre, körbesereglik az osztály-* társai. — Jaj, én mindént mondtam — simítja végig szőke haját. •— Utolsó vizsga? — Igen, én végeztem — mondja Sárái József, a Nagyatádi Konzervgyár főművezetője. Otthon végezte el az esti egyetem általános tagozatát, azután Kaposváron folytatta tanulmányait az Oktatási Igazgatóság szakosítóján. Amíg beszélgetünk, szaporán törölgeti izzadt homlokát. Belemelegedett a témájába a nemzetközi munkásmozgalom államvizsgán. — A népi demokratikus forradalmak győzelme, külső, belső feltételei, a forradalmi fejlődés szakaszai Európában. Ez volt az első tételem. Sárdi József sokáig propagandista volt, az idén megválasztották a konzervgyár 2. sz. alapszervezetében titkárnak. Nagy szüksége van a marxizmus—léninizmus ilyen szintű ismeretére. Egy szőke, szemüveges lányt mutatnak be az osztálytársai. Keszthelyi Zsuzsanna Dombóvárról járt a szakosítóra. #• — Közelebb van, mint Szekszárd. A vetőmag vállalatnál dolgozom személyzeti előadóként. Jó kapcsolatunk van a megyével is. Zsuzsanna propagandista, KISZ szervező titkár, a nőElégedett az elnök. Vizsga politikából bizottság titkára. A tisztségei, a beosztása serkentették továbbtanulásra. S most már túlvan az utolsó államvizsgán is. — Hogy ment a vizsga? — Elég jól — mondja, s már mennek is a társával, hogy sétáljanak egyet az eredményhirdetés előtt. Két szobában folyik a vizsga: az egyikben nemzetközi munkásmozgalomból, a másikban filozófiából. — Annyian vannak a filozófiát hallgatók, hogy még szombaton is folytatódik az államvizsga — mondja ár. Sólyom Gáborné. — A jövő hétén pedig politikai gazdaságtanból vizsgáznak a hallgatók. Most nemcsak úgy beszél, mint itt dolgozó, tanulmányi előadó, hanem úgy is, mint hallgató, ö csütörtökön vizsgázott filozófiából, jövőre pedig politikai gazdaságtannal fejezi be tanulmányait. Állandóan bekukkant valaki az irodába, a végzősök az adminisztrációt, a befizetéseket intézik. Pados József, az OTP megyei igazgatóságának munkatársa, a beruházásokkal foglalkozik. A politikai gazdaságtant választotta alapszaknak, mo6t vizsgázott filozófiából. — A munkában is hasznosíthatók az itt tanultak? — A politikai gazdaságtan okvetlenül. A filozófiára az általános műveltség szempontjából van szükségem. Tanácselnök, pártbizottsági munkatárs, idegenforgalmi vezető, tsz-vezető s ki tudná felsorolni, hány foglalkozás képviselője várakozik izgatot gabizoitság elé. Az emeleten Hortobágyi István politikai tanszékvezető és ár. Makk Anikó kaposvári körzeti orvos, városi tanácstag beszélget. A doktornő egy kicsit fél a politikai gazdaságtantól, a tanszékvezető viszont megnyugtatja, hogy nem nehezebb, mint a filozófia. — Az bizonyos, hogy minden konzultációra fölkészülök jövőre... úgy könnyebben vizsgázik az ember. Gergő Sándor, a dél-somogyi tsz-szövetség titkára munkásmozgalom kiegészítő szakra jár jövőre. Levelező szakon végezte a keszthelyi agrártudományit nyolc évvél ezelőtt. Már ott is államvizs- gázott politikai gazdaságtanból, azért' választotta ezt fő szaknak. Sokat megy a termelőszövetkezetekbe, ahogy mondja, nagy hasznát veszi ott az ismereteinek. Klenovics Imre, az SZMT vezető titkára a nemzetközi munkásmozgalom vizsgabizottságának elnöke, ö így vélekedett a hallgatókról. — Jól felkészültek a vizsgára, szépen tudják az anyagot L. G. Sok az erdőnk, mégis kevés a fánk ? Akármilyen furcsa a kérdés, jogossága kétségtelen. Megyei szintű tanácskozáson vitatták meg azt a jelentést, mely az erdő- és fagazdálkodás, a fafeldolgozás helyzetét és fejlesztésének irányát taglalja, s ennek során az állami és szövetkezeti üzemek kapcsolatát is elemzi. Ebben olvasható, hogy Somogybán a terület 23,1 százaléka — 142 698 hektár — az erdő, s jóllehet erdőterületeink aranykorona értéke nem éri el az országos átlagot, a faállomány, a fafajok összetétele jobb az országos átlagnál. Tehát: sok az erdőnk, de az üzemtervben szereplő 866 ezer köbméter fából csak mintegy 776 ezer köbmétert tan, hogy bemehessen a viza-1 termeltek ki az üzemek taTermékstruktúra és képzettség Évek óta makacsul tartja magát egy tévhit: a vállalatok, a munkahelyek azt hiszik, hogy az iskolának — e tanulmányi idő befejeztével — minden tekintetben kész, bármilyen szakmában azonnal teljes értékű munkaerőként használható fiatalokat kell ki- bocsátaniuk. Való igaz: a szakképzésnek — és mindenfajta oktatásnak — voltak és vannak adósságai a korszenl szakemberképzésben. De ettől függetlenül: tudomásul kell venni, hogy a legkorszerűbb, a legnagyobb hozzáértéssel végzett oktatás — értve ezen az iskolai oktatást — csak alapismereteket nyújthat. A legjobb esetben is olyan ismereteket, amelyeket könnyen és gyorsan fejleszthetnek tovább a munkahelyeken, a speciális vagy a változó igények szerint Finoman fogalmazza Néhány közbevetett kérdés: miért kell kormányhatározatot hozni arról, hogy a vállalatok kötelesek gondoskodni a munkások és az alkalmazottak rendszeres, a mindenkori termelési igényekhez igazodó továbbképzéséről? Miért kell egy öntevékeny alapon létrehozott munkástovábbképző központ munkatársainak és vezetőinek arról panaszkodvénye. A termékváltás viszont — bármennyire hisszük, akarjuk is — nem csupán elhatározás, vállalkozó kedv, vagy vezetői bátorság kérdése. Függ a körülményektől, a gazdasági környezettől, a feltételektől és sok olyan tényezőtől, ami már nem soí-olható kizárólag a vállalati szférába. Mindez persze nem jelentheti a vállalatok teljes fölmentését, mert ha egy-egy üzem önerejéből, minden külső segítség nélkül, nem is változtathatja meg gyökeresen a termelési programját, azért lassan-lassan módosíthatja, a gazdaságossági feltételekhez és körülményekhez igazíthatja a termékválasztékát. Mondom: lassan, lassan... Ahogy a gazdasági környezet, a hitelfeltételek, a kereslet s annak felismerése lehetővé teszik. S e lassú tempó mellett nyilvánvaló, hogy a munkaerő szakmai átképzése és továbbképzése is lassúbb lesz. Mert ugyan miért kell ezt szorgalmazni, ha egyszer a hagyományos termékek hosszú évekig »élhetnek«, ha piacuk van, ha eladhatók? Ha sikerülne elérni A népgazdasági tartalékok feltárásának alapvető feltétele a rendelkezésre álló munkaerő elosztása és újraelosztása oly módon, hogy ezzel a hatékonysének, szakmai és általános műveltsége emelésének. Nemcsak azért, mert az egyik gyárból a másikba csak alaposabb szakmai tudással, speciálisabb, szakképzettséggel lehetne átmenni (s nemcsak egy forinttal magasabb órabérért), hanem azért is, mert a munkásnak előbb-utóbb föl kellene ismernie, hogy ugyanazon a munkahelyen is csak úgy boldogulhat hosszabb távon, ha rendszeresen fejleszti a szakmai képzettségét és az általános műveltségét. A vállalatok továbbképzésben való érdekeltsége mellé tehát oda kellene állítani a munkások, az alkalmazottak érdekeltségét is. V. Cs. valy, s egyes fafeldolgozó üzemeink kénytelenek más megyékből beszerezni az alapanyagot (a kitermelt fa egy részét ugyanakkor a megyén kívül használják fel). Ellentmondás ez, mely egyrészt abból fakad, hogy a fakitermelési lehetőségek megyénkben nincsenek teljesen kihasználva, másrészt kevés a feldolgozó kapacitás. (Idézet a jelentésből: »Feldolgozási helyzetünk, illetve tevékenységünk tarthatatlanságára utal az a körülmény, hogy jelenleg a gömbía kivételével — ez a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban és a tsz-ekben együttvéve körülbelül 224 ezer köbméter — a többi választékra nincs feldolgozó bázisunk.«) Fékje az előbbre jutásnak a ma még jellemző párhuzamosság, jóllehet több területen is kínálkozik lehetőség az együttműködésre a fafeldolgozásban, illetve az előállított termékek értékesítésében. Somogy fagazdaságának fontos szerepe van, az ország fakitermelésének 11,2 százaléka megyénkre jut. A Somogy mezőgazdaságának fejlesztésével foglalkozó testület a közelmúltban tanácskozásának napirendjére tűzte ezt a témát. Keresik a hatékonyabb fejlesztés és a koo- j peráció lehetőségeit, hogy | növekedjen a kitermelés és a I hasznosítás, a feldolgozás ott, ahol egyébként bőséges a fa- i készlet MAI KOMMENTÁRUNK Bérszabályzat a mezőn A beszélgetés során a többi közé ékelt egyetlen mondat volt, mégis jobban megragadta a figyelmet, mint a »/ő téma«. Pedig tényleg sok és igen fontos dologról esett szó az egyesült visnyei termelőszövetkezet irodájában — az egyesülés utáni gondokról, a kibontakozás lehetőségeiről, százezrekről milliókról —, mégis arra. a talán nem szándékos megjegyzésre kaptam föl a fejem, amikor a vaskos bérszabályzatot elővéve azt mondta a nőbizottság elnöke: -Éppen tegnap nézegettük az asszonyokkal a mezőn.« Hogy kerül egy bérszabályzat a mezőre? A példa igen, de a magyarázat már korántsem kizárólagosan visnyei. A termelőszövetkezetek nőbizottsági elnökei többségükben vezetőségi tagok. (Sajnos nem mindenütt.) Visnyén, és szerencsire a szövetkezetek többségében vezetőségi tagként is képviseli a nők érdekeit a nőbizottság elnöke, véleményt nyilvánít, hallatja a szavát, vezetőként foglal állást asszonytársai nevében. Az érdekképviselet azonban kettős feladatot jelent; mert rosszul látja el tisztét az a nőbizottsági elnök, aki csak egyoldalúan, a szövetkezeti tagság egy rétegének, a nőknek az érdekeit képviseli. Látnia kell ■— cs többek között ezért is lényeges, hogy tagja legyen a vezetőségnek —, a szövetkezet egészének érdekeit, és legjobb tudása, képessége szerint ezt a célt kell szolgálnia. Kétségtelen, hogy az érdekek néha ütköznek, és az »igen«-ek mellett, olykor »nem«-et is tudni kell mondani. Egy egyesülés után, de na- gyon sokszor más esetben is, a legszélesebb rétegeket foglalkoztató téma a munkabér. Egységes rendszerbe foglalni korábbi eltérő szokásokat, gyakorlatokat, olyan módszert kialakítani, amellyel nem kerül hátrányba az egyesülő üzemek tagjainak egyike sem, és minden kifizetett forint megfelelő munkát takar — az egyik legnehezebb, leg- felelősségteljesebb feladat. Szinte természetes, hogy a legkörültekintőbben elkészített bérszabályzatnak a legjobbnak ígérkező módszernek is akadnak ellenzői, akadnak egyet nem értők, elégedetlenek, kétkedők. Es ilyenkor jó. ha a gazdaság egészét átfogó bérszabályzat az irodai szekrényből kikerül á mezőre. Hogy a kétkedők, a vitatkozók saját szemükkel győződhessenek meg arról: nincs igazuk, amikor olyan hevességgel hangoztatják, hogy »hát a másik miért leap annyit?!« De fontos más szempontból is. A mindennapi gyakorlat ritmusában, munka közben szünetet tartva jobban, élesebben rögződik, hogy milyen munkát kell elvégezni a meghatározott bérért. Az egyén érdeke, hogy tisztában legyen azzal: mit milyen ellenszolgáltatásért végez. Az egész közösség — és benne természetesen minden szövetkezeti tag érdeke —, hogy a fizetett munkabér forintjai mögött teljesítmény álljon. V. M. Áz informátor Azt írhattam volna alcímnek: avagy — kérdezni tudni kell! Ez a tanulság ugyanis rövid beszélgetésünkből. Régóta ismerem. Igaz: csak a hangját. Kellemes férfibariton Maries János MÁV főellenőr hangja. Nemcsak az enyém; sokak ismerőse ő. Kollégájával, Kollár Sándorral váltják egymást a kaposvári pályaudvar felvilágosító fülkéjében. — Hányán érdeklődnek naponta öntől vonatindulás és érkezés időpontja után? — Egyszer megszámoltam. Telefonon és személyesen kétezren kerestek meg. És ezt nyugodtan átlagnak tekinthetjük. Persze, nemcsak indulás és érkezés »ügyben« jönnek az utasok. Sok más utazási körülmény felől is érdeklődnek. megawattos turbina niuk, hogy kezdeményezésük ! ság javuljon, emelkedjék a az általános érdektelenség miatt kudarcra van ítélve? termelékenység. Vagyis: hogy a munkaerő a népgazdaság Miért kell újból és újból meg- szükségleteinek megfelelő állapítani, hogy a munkások továbbképzéséről szóló kormányhatározatnak a végrehajtása. finoman fogalmazva is, vontatottan, döcögve halad? Következhetne itt a vállalatokat egyértelműen elmarasztaló, súlyos kritikai megállapításokat tartalmazó bekezdés ... De nem következik. Ném következhet, mert újabb kérdéseket kell föltenni. Praktikus, de nem jó A szakmastruktúra, a mindenkort létszámarány, a munkások és az alkalmazottak szakmai képzettsége a mindenkori termékstruktúra függhelyre koncentrálódjék. Sokan és sokszor elmondták, leírták már: a jelenlegi tervszerűtlen, spontán munkaerőmozgás helyett irányított, befolyásolt munkaerőpiacra lenne szükség. Annak biztosítására, hogy emberek százezrei — vagy esetleg csak tízezrei — ne a gazdaságtalan, rossz hatékonysággal dolgozó ágazatokban, munkahelyeken tevékenykedjenek, hanem a dinamikusan fejlődő, nagy jövő előtt álló ágazatokban. Hogy a »jó« és a »rossz« munkahelyek ne vonzhassák egyenlő esélyekkel a munkásokat és az alkalmazottakat. S ha ezt sikerülne elérni, rögtön lenne értelme a munkaerő rendszeres alkép/.éCsatlakozás, menetdíj, jegyzőkönyv — sok kérdés »fut be«. — Külföldi állampolgároktól is? — Igen. Az oroszul tudókkal jól elboldogulok. S hasonlít ehhez a szlovák nyelv is. Ha másként nem megy: segítségemre van a toll. a papír, meg a nemzetközi nyelv. A gesztusok, az arcmimika. — Mi volt a legfurcsább kérdés, amely elhangzott? — Talán tanulságos lesz mások számára is, amit elmesélek. Azt kérdezi nemegyszer i kedves utas: »Mikor megy vonat Gyékényes felé?« Mondom neki, hogy sajnos előbb nem, csak 13 óra ekkor és ekkor. A kedves utas méltatlankodva: »Pedig nekem azt mondta a szomszéd, hogy likőr is megy egy.« Most már kezdem érteni őt. »Megy egy, Somogyszobig.« Felderül az arca: »Az jó, mert csak Kutasig megyek.« Vagyis: jól kell kérdezni. Mert különben — ha csak én nem találom ki a gondolatát! — bosszúsággal kezdődik az utazása. A várakozás — bosszúság. Tőlünk a munka megköveteli, hogy udvariasak legyünk, s szinte »letapogassuk«, kikövetkeztessük: merre is mutat a kérdésük. Hiszen annyi félreértést rejthetnek ezek a kérdések! — Kérünk még egy példát erre! — Ha nem is mondják, mindig megkérdezem, hogy munkanapon vagy ünnepnap akarnak-e utazni. így is sok hiábavaló készülődést tudok nekik »megtakarítani«. Hiszen van olyan járat, amelyik ünnepnap nem indul, vagy fordítva. — Most merre »mutatnak« a kérdések? — Könnyű rá válaszolni: a Balaton felé! L. r„ 1976-ban befejeződik a Duna menti Hőerőmű bővítése. Jelenleg az utolsó előtti, 12. turbinát szerelik. A tervek szerint ez év harmadik negyedében már áraiqot ad a legújabb turbina is. ' Somogyi Néplap
