Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-27 / 149. szám
a gyerekkönyvek Tanfolyam és bemutató VISSZ AEMLfiKSZEM egy régebbi összejövetelre és az ottani vitára, melyben a részvevőknek nem volt más gondjuk, csak fölsorolták, hogy ez meg ez van, és az »ez meg ez« miért nem jó. A gyerekkönyvekről, mesékről, képeskönyvekről volt szó. Azután még előkaptak néhány kivételt, amely erősíti a szabályt. Az eszmecsere véget ért, mindenki jól megmondta a magáét, és nyugodtan aludt aznap. Akkor a hozzászólóknak igazuk volt. Néhány »költői« túlzásról, a jogos felháborodástól izzó »afenederondától« eltekintve is könnyen el lehetett verni a port a kicsinyek olvasmányain, vagy azért, mert régiek, túlságosan közismertek, semmi új nincs bennük, vagy azért, mert ha újak, akkor nem szépek, szellemtelenek, túl elnagyoltak. Keseregve írtam le néhány — máig is a fiókban heverő — papírlapra a vita után: miért t nem hisszük el, hogy a gyerek megérti a bonyolultabb dolgokat is? Miért nem hisszük el, hogy a gyerek nem kíváncsi a szájbarágós, megszokott tanmesefordulatokra? Miért nem hisszük el, hogy a gyerek kinevet minket? És miért gondoljuk egyáltalán, hogy bizonyos dolgok bonyolultak? Azért, mert már nem tudunk játszani a gondolatokkal, azért, mert már elfelejtettünk meglepődni, azért, mert mindenben a szigorú logikát, a valóságot, a száraz tényt keressük, és irtózunk a szellemes bakugrásoktól? Azért, mert lusták vagyunk az ötletekhez, és inkább elhitetjük magunkkal, hogy a gyerek úgysem tudná követni a mi borzasztóan nagy eszünket?! 'Ma sem bánom az akkori több oldalas kirohanásomat. A meséskönyvek időközben, mint a Micimackó a méhek fájára, úgy kapaszkodtak egyre fölfelé a színvonalnak titulált mércén. És a kivételek, melyek a szabályt erősítik, már nem kivételek, hanem megkapták jogos rangjukat. Már nem a rosszul sikerült könyvek mumusaként emlegetik a Micimackót, a Kis herceget, hanem elfoglalták végre helyüket a többi remek között. Azt már kinek, kinek az ízlésére bízom, hogy a sorban hányadik kedvencként jelöli meg őket. Felnőttek is falják a gyerekkönyveket. Nem szégyellünk már gyermekül tanulni. Elhittük, hogy a gyerek is megérti, a gyerek sem nevet ki, a gyerek sem... Lázár Ervin, Kormos István, Janikovszky Éva, Somogyi Tóth Sándor, Fésűs Éva és sokan mások a legkiválóbb rajzolókkal — Reich Károllyal, Würtz Ádámmal, Héber Lászlóval, Kass Jánossal — szövetkezve megindították a »harcot«. És úgy érzem, most már nyugodtan kimond- j hatom: felnőttünk gyerekeink- j hez. A hétfejű tündér, a kis- I fiú meg az oroszlánok, a Kire ütött ez a gyerek?, a Velem mindig történik valami, A zsiráfnyakú cica, a Nagyravágyó feketerigó, a Gabi, A gyerekek kétszer születnek, a Richter Ilona által írt és rajzolt Pandi mind, mind kedves olvasmánya lett a hat éven felülieknek, és — valaki tréfálkozva jegyezte meg — az emberi kor végső határáig mindenkinek. Már nemcsak néhány szerző elismert, látatlanban is elfogadott »biztos, hogy jó« könyveit kereshetjük. Egy kis lapozás után: nézd, hát ez is milyen remek, ötletes, kedves, drága felkiáltásokkal vihetjük haza a sokféle színű, nagyságú és stílusú könyvet. a Nagy szerzőket — akikről kiválóan el lehetett csevegni, a »jobb társaságban« pedig csak a nevüket suttogni, *nemes borzongással kiejteni, hogy mindenkin erőt vegyen az elérzékenyülés — sem sajátítjuk ki magunknak. Vercors, Federico Garda Lorca már nem a mi várunk, beláttuk, ők sem csak a komoly felnőtt társadalomnak akartak elzárt, féltve őrzött, szigorúan titkos könyveket írni. Nemrég jelent meg két kötetük a Móra Kiadónál. És lehet, ha hazavisszük, majd mi olvassuk el először, dugva persze, hogy a gyerek ne lássa — a tekintély kedvéért. De másnap már Ritka kellemes délelőttöt az ő polcára kerül, és ha kér- [ töltöttünk a barcsi Móricz dez róla, hát bölcsen bólogat- Zsigmond Művelődési és IfjúAz Ifjúmunkás színpad sikere A tanfolyam hallgatói értékelik a látottakat. hatunk, idézhetünk, újfent tekintély kedvéért. Euthár Péter sági Központban. Itt zajlik a I somogyi — közelebbről: a barcsi, a nagyatádi és a markozik előttünk az út: hogyan jutott el az ember, a költő a marxista eszméhez. Egy élet vasók a regényt: a mfl nem sokkal Hitler hatalmának letörése után íródott. De akik alkotókockái, öt tétel. Drá- ! a vele cinkos klérus képvise- maivá épülő versek, részletek. I lőjét, Pacellit vélik fölfedezSosztakovics, Chopin zenéje Ezüsiparti, aranyparti séta Hat és fél kilométer hosszan a part mindenkié Siófokon cali járási — színjátszócso- ; is »siet« a befogadást segi- portok, irodalmi színpadok [ teni. S egy helyi zongoristaA szép szándék gyümölcse a sok száz gyerek csivitelése, idősek, fiatalok kellemes időtöltése. Milyen jól hangzik: a Balaton-part mindenkié, és milyen igaz, hogy néhány Balaton menti településen szólam marad e kijelentés. Ahol nem gondoskodtak idejekorán arról, hogy a villák, üdülők tulajdonosai ne foglalják le a partot is, ott most gyarapodnak a gondok, hiszen visszaszerezni egyetlen négyzetmétert is majdcsaknem lehetetlen. Siófokon vállalták a küzdelmet, ezenkívül éltek a kínálkozó lehetőséggel, így ritka dicsőséget szerzett magának a város, melynek tizenöt kilométeres parti szakaszából hat és fél kilométer teljesen nyitott. A hat és fél kilométeres »mindenki földje« az Ezüstpart két kilométeréből, az Aranypart négy kilométeréből és a világosi határhoz közel eső gamászai strand ötszáz I méteréből tevődik össze. Az Ezüstpart a város egyik legszebb része, gyönyörű j SZOT-üdülő és számos más, ’ reprezentatív vállalati is épült itt. Két, a helyszínen összeszerelhető mellékhelyiség áll a fürdőzők rendelkezésére, de öltözőkabinok is kellenének. Az Aranypart a szállodasor után néhány száz méterrel, egy 1900 négyszögöles terület után kezdődik, a Tamási Áron utca folytatásától. Azért írom körül ennyire, mert a kezdetről heves viták támadtak, melyek azzal zárultak, hogy az 1900 négyszögöles területet is megkapja az Aranypart, így 1980 után arrafelé bizony bontani kell. Ügy tervezik, hogy az Aranypartnak a szállodasor felé eső végén sportpályák lesznek, s talán arra sem kell sokat várni, hogy a helyi áfész összeszereljen ott egy ABC- áruházat — ezzel egyébként már nem lenne szabad sokáig várniuk. Az Aranyparton végig partvédőmű és 1300 méter hosszan betonból készült parti Sétány van. A facsemetékkel beültetett, megfelelően gondozott fűhöz közel még nagy a dzsungel, de már nem sokáig, mert ott is vállalati üdülők épülnek — természetesen tisztes távolságra a parttól... r. d. leendő vezetőinek képzése. Alaptanfolyam ez, a télen és jövőre is folytatódik: 1976 nyarán vehetik kezükbe a sikeresen vizsgázók a C kategóriás rendezői oklevelet. Előzetes információként elég ennyi. Máris peregnek az események. Ma szakmai bemutatón vesznek részt a tanfolyamosok. A barcsi ifjúsági klub Ifjúmunkás színpada ad műsort. Elsőként Aragon verseiből — jobban mondva: életművéből — látunk válogatást, Befejezetlen regény címmel. »Tisztelem az olyan embereket, akik kereséssel, tapogatással jutnak el az igazsághoz« — mottó is lehetne e másokról írt, de Ara- gonra is igaz részlet. Fiatalok állnak, mozognak a pódiumon, lázas, szép arccal; csorognak a verssorok. Kibontaj zeneszerző: Baja Erik*. | És már a következő műfaj. Az irodalmi összeállítás után ! pódiumjáték: Katona Éva re-) j mek riportját, a Terhes jel | gyességet mutatják be. A j »megesett« lány és rosszul 1 vizsgázó környezetének konf- I liktusa bontakozik ki, kon- j centrikus körökben vissza- í gyűrűzve újra és újra az | alapképlethez. Egyre több in- | formáció birtokába jutunk, ! egyre több rétegben hámlik a valóság. A lány családjának szemlélete a »bűnös« városni a figurában, azok sem járnak messze az igazságtól. Egy a tő. Ifjabb Vértes György, Nagy Ilona, Rózsa István egyaránt jó alakítást nyújt próbakőként megpróbáló szerepében. Nagy Ilonát és Vértest külön dicséri, hogy artikulációval, mozgással is kitűnően jelenítik meg az öregedést, nem feledkezve meg arról, hogy a két figurát — színpadi értelemben — idézőjelbe tegyék. A nagy sikerű bemutató után a tanfolyam részvevői Bucsky Mihály A kategóriás rendezőnek, a Baranyai Népművelési Tanács művészeti Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN — Én tapasztaltam is. Eb- oen az egyetlen hitben, remé- üdülő j nyemben is akkorát csalód- ! tam, hogy elegem lett. Soha Az üdülők tulajdonosai tér- i nem felejtem el. A vasútnál ettek, külön dolgoztak. Nekünk még szólni sem lehetett hozzájuk. Nagyon lehangoló látvány volt. Gépiesen dolgoztak, föl sem néztek. Néha éneÉszrevett engem a tiszthelyettes : »Mit keresel itt, Balázs?« »Itt dolgozom, tiszthelyettes úr ... Kell a pénz.« »Jó helyre jöttél! Te is olyan gazember leszel, mint ezek a hazaárulók! Abban a fattyú véredben van a lázadás!« — ordított, és úgy képen vágott, hogy menten fölbuktam. Még véreztem is. A tőlünk pár száz méterre dolgozó foglyok abbahagyták a munkát. Megindultak felénk, vagy inkább a csendőrök felé mészetesen szerettek . volna ; dolgoztunk. Berettyóújfalu kö- keltek. Szomorú, mélabús da- Lassan, hang nélkül jöttek. egészen a partig húzódó területet. Ilyen vásárba azonban nem ment bele a tanács, sőt olyan üdülőtől is megszerezte a parti részt, amelyik azt már évek óta használta, be is kerítette. Huszonöt méter széles sáv áll a pihenők rendelkezésére, s ahogy a minapi sétánkon dr. Németh Istvánnal, a Siófoki Városi Tanács elnökhelyettesével megállapítottuk, a pázsiton egymás mellett hever a szakszervezeti beutalt, a rádióriporter és a székesfehérvári meós családja, akiket a környezet szépsége éppen idecsalogatott napozásra és fürdésre. A hét vállalati, illetve szak- szervezeti üdülő és a három beépítetlen telek előtt húzódó huszonöt méteres sáv képét mégsem festhetjük túlontúl idillire, mert akad itt még tennivaló bőven. Nincs kész végig a partvédőmű — a tanácselnök-helyettes legkevesebb ötmillió kellene a munkához —, ami viszont megvan, azt kellene gondozni. A aelében raktunk le egy kitérővágányt. A közelben egy árva tanya sem volt. Kopár, satnya akácerdő mellett tanyáztunk. Egy koszos vagonban volt a^ szállásunk, szalmán aludtunk, kimustrált kálókat. Én gyerekésszel csak Kezükben volt a csákány, a annyit fogtam föl az egészből, lapát, a vasdorongok, amikkel hogy nagyon elkeseredett em- a síneket lökdösték. A tábori berek, nagyon árvák lehetnek, csendőrök, akik azokra vigyáz- Közöttünk is voltak embe- tak, ugyancsak ordítoztak, férek, akik szinte senkivel sem nyegetőztek. beszéltek. Ha felügyelő vagy r Paprikás volt a hangulat. A tonai gulyáságyúban hoztak ellenőr érkezett Üjfaluból, ak- foglyok nyilván védeni akarennivalót. Babot, krumplit et tünk, felváltva. — Nagyon vegyes társaság verődött ott össze. Voltak közöttük öreg vasutasok, akik értették a krampácsolás fortélyait, és volt egy csomó gyerekember. Olyan tizenöt-tizenhat évesek. Nem mentek sokra velünk, mert inkább a játékon járt az eszünk. Nem csoda, mert azzal a nehéz csákánnyal, bizony nem volt gyekor ők rendszerint elhúzódtak tak bennünket. Egyszer aztán az erdőszélbe, vagy belete- valamelyik csendőr lőtt egyet, metkeztek a munkába. Mi, Lövöldözés, verekedés lett a gyerekek nem gyanakodtunk, vége. Két foglyot agyonlőttek, nem kerestük az okát, miért egy csendőrt agyonvertek. Az Ifjúmunkás színpad. ról, a »tiszta« faluról. A ci-1 szakbizottsága vezetőjének niku&ságig hazug felfogás: | irányító kérdéseivel elemezMűhelytit- három mű- dramaturg■nálunk a faluban annyi az I ték a látottakat. abortusz, hogy hajjaj, és sen- i kokról vallott a kinek se lett semmi baja.« | fajú bemutató ilyen maguknakvalók. Az öregebbek meg biztosan tudták, hogy milyen okuk van a félrehúzódásra. Aztán megtudtuk mi is. Egy napon, szemerkélő esőben, csípős hidegben négy csendőr érkezett, lóháton. Összetereltek bennünket. Az kellett a csákány tompa végével a talpfák és a sínek alá tömöríteni. Fogása volt ennek. Egymással szemben álltunk, ritmusra .kellett dolgozni, nehogy egymást verjük ku- szerint j pán a szerszámmal. Nagyon forint I nyúzgák voltunk még azokhoz a nehéz szerszámokhoz. Mit jobban j lehetett tenni? Enni kellett, él- költség- ! ni kellett. A szegény ember vetési üzem ugyan foglalkoztat ahhoz nyírit, amihez hozzárekjáték. Öklömnyi köveket ismerős tiszthelyettes, egy az üdülők alkalmazottai közül másodállású karbantartókat, | — Néha takarítókat, de a gubancos, néhol szemetes fű nem tanús- j volt egy csapatban, kodik szorgos munkáskezekről. engedték. foglyokat is hoztak Ötven, száz, kétszáz is Oroszok, ukránok, ázsiaiak. Tábori csendőrök kísérték őket. Külön vésztői ember, vezette őket. Most egészen más volt. Mintha kifordították volna. Eltorzult arccal kiabált: »Emberek! Mindenki készít-, se elő a személyazonossági lapját, katonakönyvét. Mozgás, mert közétek lövetek!« Sorba állítottak, lökdös- tek, taszigáltak bennünket. Még a gyerekeket is úgy állították, mintha katonák lennének. Megnézték a papírokat. Másnap mindenkit kihallgattak. Még minket is faggattak, meg pofoztak. Tőlünk elvitték az emberek felét. Sasbehívóval. munkaszolgálatra vezényelték őket. Nagyon kevesen jöttek vissza közülük ... A foglyokat is kicserélték. Másik transzport jött. Ugyanolyan szótlan,' szomorú, keserű emberek voltak. Szólni sem mertünk egymáshoz. Naponta jöttek a csendőrök, aztán meg német, tisztek látogattak oda autóval. Ordítoztak, magyaráztak. Nekünk csak a pályafelügyelő mondta, hogy nagyon fontos ez a vasút. Berettyóújfaluból Szeghalomra vezet majd, s ez főleg a németeknek sürgős. Nem vártam ki a végét. Két embernek nem volt sem- Üzent értem édesanyám, haza milyen írása. Elkezdték verni kell menni. Elbújtatott a szé- őket. Puskatussal, lovaglónád- napadlásra. dal, kézzel. Négy csendőr két embert. (Folytatjuk) Az ostoba vagyonszemlélet, | szerkesztő rendezője, Szilágyi régi és rossz beidegződések, j János. Tanulságos délelőtt Ennyit erről a terjedelmében ! volt. így értékelte a látottakicsi, valójában nagy drámáról. A színpad tagjai — jobbára tizenéveiknek második felében járó — fiatalok értik, érzik az író mondanivalóját, a figurákat. Izgalmas, nagy erejű pódiumjátékot produkálnak. Egynek sem lehet elhagyni a nevét, ha igazságosak akarunk lenni. Lipódi Katalin, Kovács Attila, Neu- mayer Edit, Bekö Hilda. Tóth Béla, Győrffy Kadisa, Gergő Erzsébet, Rózsás Márton, Kö- vesi Aranka él ebben a riportban. S harmadikként egy valódi színjáték, Thomas Mann A kiválasztott című művének adaptációja. Extrém históriá, groteszkségében is nagy erejű figyelmeztetés az író utolsó műve. A megszemélyesült gonosz, a piedesztálra emelt természet eliertesség. a/szentesített erkölcsi, ideológiai zűrzavar ellen emelte szavát az író. Nagyon jól értették az ol-i kát a tanfolyam néhány rész- | vevője is: Szalai Franciska Berzencéről, Horváth György- né Taranyból, Balogh Erzsébet Pusztakovácsiból, Hegedűs Julianna öreglakról, Földvári Ágnes Somogyud- varhelyről, Peti Lajosr.é Tap- sonyból, Pernyeszi Zoltán Barcsról, Molnár Ilona Nagy- szakácsiból. — Nagyon jól érezzük magunkat. Drámatörténeti alapismereteket tanultunk eddig, elemeztük Shakespeare Hamletiét, ismerkedtünk a szcenikával, megtekintjük és értékeljük a Déryné Szináz egy előadását. Nagyon reméljük, hogy tapasztalataik majd a helyi csoportok fellépéseiben ka- mátoznak. Lcskó László Somogyi Néplap
