Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-24 / 146. szám
4 Döntés még mindig nincs Tengerikígyó egy baleset miatt Siófok közlekedéséről Lassú ébredés A két éve kezdődött perlekedés még javában tart. Hozzáértők véleménye szerint elképzelhető, hogy még félidejéhez sem jutott el az ügy. Wiener Ferencné: — A Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási, Vegyiáru- kiskereskedelmi Vállalat 310-es boltjában dolgoztam. A baleset napján hat-nyolc személy helyett csak hárman voltunk az üzletben. A vezeis a teendőm, ha az igazamat akarom. Az ügy most került a munkaügyi döntőbíróságra. Ez ideig tehát úgy festett: a vállalat kicsinyessége az ügy elhúzódásának az oka. A kétévi aktatologatás költségei emiatt haladják meg a vitatott összeget. A vállalat képviselői által elmondottak más megvilágításban mutatják az ügyet. is lehet ilyen hosszan elnyújtani ezt az ügyet. A vállalatok üzemi balesetekkel kapcsolatos gyakori merevsége okot adott egy olyan szemléletre, hogy egy vállalat csak »elmismásolhat« egy üzemi balesetet. Ezekkel az előítéletekkel és a »vállalat úgyis kibírja« szemlélettel most nekünk is meg kell küzde- nünk. A perlekedés — vállalati „... T . . , , ,, , nyereségből fizetendő — tétje , ... . , ... J T°th /.stmnne munkavedel- > korántsem olyan jelentékleto utasitasara nekem kellett [ mi felelős: volna a hentesárut egy nagy , edényben kivinnem a pult- ^ ^olt bejelentette: baleset történt. A később beéra hoz. A raktárban egy szűk helyen kellett keresztülmennem, megbotlottam a mázsamérleg sarkában és elvesztettem az egyensúlyomat. Megroppant a derekam, összeestem. Másnap már a táppénzes papíromért sem tudtam elmenni. Később kórházba kerültem, ott hátgerincsérvvel kezeltek és műtötték. A vállalat elutasította, hogy itt üzemi balesetről van szó. Ezután többek közt a munkajogi döntőbizottságon, a munkaügyi bíróságon, a társadalombiztosítási igazgatóságon, a járási és a megyei bíróságon is megfordult az ügy. A bíróság végül kimondta: üzemi balesetről van szó. __ Wiener Ferenc? — A kártérítési igényt még csak ezután adhattuk be. Ezt a vállalat ismét elutasította. Így megy ez már két éve. Az akták már vaskos dossziét töltenek meg. Pedig a vállalat részéről nem nagy, 10—15 ezer forintnyi összegről van szó. Ez fedezné a táppénz és a fizetés közti különbséget, valamint a gyógykezelés költségeit Túlságosan tekervé- nyes ez az ügy. Jó néhány szakkönyvet megvásároltam és átböngésztem, hogy úgy- ahogy tisztában legyek,; mi kezett táppénzes papíron azonban semmi utalás nem volt balesetre. Az orvosi vélemény szerint az egy gerincbetegség utolsó aktusa volt. A későbbi orvosszakértői vélemény egyértelműen kimond, ja: Wienerné emelése, illetve megbotlása semmiképp sem okozhatott háromszoros gerincsérvet. Itt jegyzem meg, hogy Wienerné először szót len, mint azt Wiener Ferenc állította. Ha ugyanis a vállalat felelősségét megállapítják, Wienernének élete végéig köteles fizetni a táppénz és a fizetés különbségét, az SZTK- nak egy összegben nyolcévi rokkantsági nyugdíjat, a gyógykezelés költségeit, hogy a Wienerék által követelt bejárónő több évi béréről ne is beszéljünk. Az összeg közel jár a félmillióhoz! Hangsúlyozom, vállalatunk álláspontja szerint még az eset sem ejtett a botlásról, egyre j körülményei sem tisztázottak, csak azt hangsúlyozta: »megemeltem magam«. Csak amikor már bíróságra került az ügy, akkor állt elő a botlásos változattal. Az SZMT munkavédelmi felügyelője még utasított is bennünket, »töröljük az ügyet a baleseti nyilvántartásból«. Tulajdonképpen bíróságra nem is mi mentünk Wiene- rékkel, hanem a társadalom- biztosítási igazgatóság. Ennek ügyintézője mondta meg, hogy most az egész anyagot felküldték Budapestre, és lehet, hogy részükről perújrafelvétel lesz. Mindezek mellett nem vitatom, hogy az asszony úgy érezte, ott és akkor rokkant meg __ T allós% Emil vállalati gász: JoA vélemények tehát eltérőek. Mire valamelyik fél egy fórumon kicsikarja az igazát, a másik kész az ellenérvekkel. Az ügy pedig nyúlik,»sok ember munkaidejét elrabolva, hogy anyagi és erkölcsi kárairól ne is beszéljünk. Sajnos, korántsem ez az egyetlen ilyen végeláthatatlan ügy. Hol lehet a E helyett, a cikk helyett tulajdonképpen macskakörmöket is közölhetnénk, mert az örök témát nyújtó siófoki közlekedés vajmi keveset változott, vagy ha igen, akkor sem előnyére. Június derekán többször is végiggyalogoltam, keresztül- kasul autóztam a várost, és az volt az érzésem, hogy az úttestek meg a közlekedés gazdái egy kicsit elaludtak. Csöppet sem volt édes az ébredés, mert töménytelen tennivaló hiba? A jogszabályokban? : zúdult az útépítők, útburko— Ez az eset is bizonyítja, hogy az üzemi baleset fogalAligha okolhatók a jogszabá lyok —■ azért, hogy rendszerünk demokratizmusából fakadóan — a végsőkig iS módot adnak a sérelmek orvoslására, az igazság kiderítésére. Lehetőséget adnak. Az azonban már az emberek felelősségétől és becsületességétől függ, hogy élnek vele, vagy visszaélnek ezekkel a lern« néhány vonatkozásban j hetőségekkel. nem tisztázott. Részben ezért 1 Bíró Ferenc latfestők nyakába. Egy percig sem akarom azt állítani, hogy korábban esetleg nem a megfelelő ütemben dolgoztak, azt viszont állítom, hogy júniusban föltúrták a szállodasor utcáját, hogy néhány nap múlva úgy-ahogy rendbe hozzák. Ez még mindig több a semminél — mert az is akad bőven a városban. Semmi mozgás sem tapasztalható például a Tanácsház utcában, pedig ha a szerencsétlen autós rámerészkedik a hepehupákra, az életkedve is elhagyja, mikorra kidöcög. Tudom, az útépítéshez pénz kell, de ide talán elég lett volna néhány vontatónyi salak is. Az egyik kedves lakótól, egy anyukától hallottam, hogy a gyerekek a gödrökben búj ócskáinak ... Nem akarom elsorolni a jaMoziműsoron az új magyar érkezik ide. Eleinte jókedvű, a kicsinyeknek pedig közieke- vitásra váró utcákat, azok »filmkomédia«, amelyen — teljesen felszabadult fiatalok, dési parkot, és így tovább. egyébként nemcsak a főúttól ismét keveset nevet azután hasonlóan jókedvű, s Van ebben a nyári hangya- jobbra találhatók, hanem a kevesebbet az otthon kötelékeitől megsza- bolyban néhány kétségtelenül ! vízparttal párhuzamosan, a baduló felnőttek — egészen a helyénvaló, ironikus találat, de vasúttól balra is. Ne legyünk nyugdíjasig. az egész »tanmese« egyetlen, j telhetetlenek, nem lehet minnemcsak színeiben, hanem | dent egyszerre — már halFILMJEGYZET Holnap les fácán sajnos a közönség, még derül. Igaz, nem is a derűre vagy a nevetésre apelláltak a film alkotói — Sára Sándor és Páskándi Géza forgatókönyv írók, a neves Sok szép nő vetkőzik mez- *n dől at i cá Báha n i Y ta -kabar , - „ JT- , .„1, f-icc karcolat ^0n. . a..sa^abai}. 1S t®*-kaaar- iom is az egyébként jogos inoperatőr: Sára te en.r<f: sok friss kapcsoa ka kérdőjellé áll össze. Talán j telmet. ic _ talán szövődik a part arnyas fai, niár akknr is ,.p]kct h ' _ a film rendezője is —, talán inkább a gúnyos mosolyra, az ironikus somolygásokra. Hiszen ha nevetni, izgulni, szájat tátani akar a néző, itt vannak a koranyári program más filmjei, a.Piedone, a zsaru, az Egy kis előkelőség, avagy a burleszk erényeivel bokrai alatt mígnem a para- akkor is elerte célját ha Rendben van, hagyjuk bea°k^“. van- akl ugy gondolja, hegyikén az utcákat, van más gond dicsomi oiomoket elvező tai tQiáW„t »»"’»'’'»-'is. Némelyik vízparti utcára dicsomi ör saság egyik tagja el nem kezd »társadalmasítaní«. Szónokol és normákat állít, szabályokat néhány találatot »elhelyezett«? Nem hiszem. S elsősorban azért, mert a kellemes pucérságtól és a látványosan vezet be, intezmenyesiti a nya- nagyszerű felvételektől eltelt rí örömöket. Természetesen észrevehető, büszkélkedő, óriási ne vetést hogy jellegzetes típus áll előtnézŐ jobbára — unatkozik. T. T. több közlekedési táblát ültettek. mint virágot. Egyirányú innen, egyirányú onnan, nyilak, jelzések, fölösleges fontoskodás. (Csak azért nem tűk ezt, nehogy mától valakinek eszébe jusson figyelmen kívül hagyni e táblák utasításait.) A napokban meghallottam a magyarázatot: azért kell sok tábla, mert valamikor majd itt is igen nagy lesz ám a forgalom. Valamikor ... Az útburkolati jelek fölfestésével bezzeg senki sen sietett ennyire. Ha esett egy kis eső — s ez nem volt ritka —, már alig lehetett látni a jeleket, s ezért gyakran összekoc- cantak az autók. Fölfoghatat- lan, hogy egyáltalán akad valaki, aki meri vállalni a felelősséget a késedelemért egy ekkora forgalmú városban. Az is nagy baj, hogy nem működnek rendesen a forgalomirányító lámpák. A 65-ös és a 70-es út kereszteződésében június 13-án kezdték el javítgatni a lámpákat. Azóta is többször elromlottak. Ez a kereszteződés a város egyik legveszélyesebb pontja: az útburkolati jeleket a forgalom- irányító lámpáknak megfelelően festették föl, csakhogy azok a lámpák június közepéig egyáltalán nem működtek! Amikor ezt szóvá tettem, az egyik főhatósági szakember döbbenten nézett rám: én azt kifogásolom, hogy a lámpáknak megfelelően festették föl a jelzéseket? Azt szűrtem le a szavaiból, az eszébe sem jutott: a városban közlekedőknek az az óhaja, hogy ezek a lámpák az eddigieknél sokkal többször — szívem szerint azt írnám: állandóan — működjenek. Ha ugyanis sötéten állnak, a 65-ös útról érkező járműveknek ki kell hajtaniuk a 70-es út szélső forgalmi sávjába, akkor esetleg eligazodhatnak a forgalomba. Csakhogy a forgalmi sávban félkerékkel állni is veszélyes, nem beszélve arról, hogy így meg a 70-esről a 65-ösre kanyarodni szándékozó nagyobb járművek vezetői pislognak i írom meg, hogy hol tapasztal- 1 szaporán az ég felé. Mielőtt ezt a cikket elkezdtem írni, megfogadtam, egy szót sem vetek papírra a nagyarányú tervekről, mert sokszor becsapódtam velük. Így most csak éppen hogy megpendítem, vajon miért nem bontják le végre a közlekedést gátló, rendkívül balesetveszélyes helyzeteket teremtő Bácska vendéglőt, mely ott tesped a kereszteződésben? S amikor drága pénzért korszerűsítették, kiszélesítették a kereszteződést, hogyan menekülhetett meg az épületbontó munkások kalapácsától? A kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon: máskor és másutt is beválhat ez a veretes szándék, itt és most azonban kifejezetten káros. Sokat hallottam mostanában arról, hogy esetleg már a közeljövőben hozzálátnak az új Sió-híd építéséhez, s felüljáró is készül majd valahol a Csárdás étterem környékén. Jó lenne valami biztatóval befejezni ezt az írást: a tervek egészen pontos ismertetésével, a munkálatok kezdetének megjelölésével. Az a tapasztalatom, aránytalanul több nyilatkozat születik Siófok közlekedésének megreformálásáról, mint amilyen mértékben nő a remény, hogy ebből hamarosan lesz valami. így jőbb híján — igaz, nem a legnagyobb nyugalommal — várjuk a meghívót egy olyan tárgyalásra, ahol bejelentik, mikor kapja meg az áhított létesítményeket Siófok közlekedése. Talán derűlátóbb lennék, ha nem azt látnám, mások is valamiféle meghívóra várnak. Például a forgalom- irányító lámpák karbantartói, az útburkolatfestők, vagy a legforgalmasabb utcát az idényben fölforgatók — félreértés ne essék, ők minden alkalommal, amikor szükség van rájuk, nem kapnak meghívót ... Pintér Dezső diktáló: Mi van, doki? Nem a néző állítja szembe ezzel az új tünk, aki nagyhangú manipu-1 lációival jellegzetes típusú j magyar filmet, hanem inkább formális közösséget kovácsol, J /\ ßalatOP és szabályozása áll S7Pmhpn í^pIcIcaI omplvhől vanntak- kilrtcrnlr ----- I ' a z áll szemben ezekkel. Ha valamiféle szorosabb esztétikai, vagy műfaji kategóriával jellemezzük: abszurdo- idnak kellene Jóllehet ez a keveset mond, de talán jelzi a film jellegét. Egy lakatlan normává a szabadossá, szigeten ver tanyát egy szerelmes pár, csendre, magányra és csak egymásra vágyva. Azután hirtelen—váratlan benépesül a környék, mondhatni valamennyi embertípus megamelyből vannak kilógók — mint például az elsőnek érkezett szerelmes pár — amelyben vannak talpnyalóK, álmondanunk. szentek, konformisták, bele ö- kifejezés igen rődők és lázadó fiatalok. Pózzá válik a természetsze í etet, s hitelesedik a kétarcúság. Természetes emberi reakciók és természetellenes magatartások frontvonala lesz a sziget. Nudista strandot, női napozót avatnak, sztriptízt rendeznek, A tó tudományos krónikája Fejlesztés Niklán Ősztől hatvan gyerek járhat óvodába Felújították, kibővítették a niklai óvodát. A mintegy félmillió forintos beruházás eredményeképpen ősztől hatvan gyerek járhat óvodába, es kialakíthatnak két csoportot is. Jogosan büszkék a falubeliek arra, hogy a megújhodott létesítményben központi fűtés van, s az a tervük, hogy nemsokára ilyen fűtéssel látják el az általános iskolát is. Ugyancsak tervbe vették a művelődési ház tatarozását-is. A beruházásokhoz jelentős társadalmi munka is párosul, és nemcsak a községbe! iek ré A közelmúltban kiadvány jelent meg A Balaton és szabályozása címmel a Vízügyi történeti füzet sorozatban. Szerzője Ligeti László. Megismerhetjük a füzetből — rajzokkal, ábrákkal illusztrálva — a tó földrajzát, kialakulásának történetét, megtudhatjuk, milyen volt a rómaiak idején, amikor a pannon klíma áldásait kihasználva az első szőlővesszőt ültették a Bala- ton-felvidék,en. Emlékül hagyva az ókori nyaralás dokumentumát, a balácapusztai villa és épületcsoport maradványait, amelyek műszaki, építészeti és esztétikai szemután a valódi szabályozás ta- j Ebből az időből valók az núi lehetünk — a történet- j első lecsapolási terv adatai írás alapján. Az első vízrajzi ! is, amelyek szerencsére nem fölmérés és leírás Krieger j valósultak meg, mivel — mint Sámuel munkája. ( később kiderült — teljesen A XVII. századból két rész- ! i"eál?fak V°ltak' Ennek *z letes vízrajzi leírás és térkén 1 ldonek ío?tos eseménye Fes P ( i o fi n e í~la trima i ri am ón vö7ä maradt fenn. Az egyiket a sok más tudománnyal is fogszéről. A honvédség segít a I pontból egyaránt megragadok, tereprendezésben, a Balaton- ugyancsak érdekes a Bala- boglári Állami Gazdaság { tpn és vidékének története a egyik szocialista brigádja kétezer forintot adott, hogy játékokat vásároljanak a gyerekeknek. Az óbudai ktsz marcali telepének dolgozói ugyancsak részt vállaltak a munká - ban, udvari játékokat kész’tet- tek a niklai apróságok számain. középkorban, a törökdúlás idején. A Balaton szabályozásáról először a Tihanyi Alapítólevélben olvashatunk, amely megemlékezik a Fok nevű folyócskán fenntartott révről, majd a török idők lalkozó Bél Mátyás, a rnasi- j kát Mikoviny Sámuel készí- 1 tette. Bél Mátyás írja az_ ak- I kori somogyi part állapotáról: »A mi annyi vízzel ön- : tözött megyénkben számotte- j vő, de bizonyára legszebb részét hiábavaló módon árasztja el a víz. Azonkívül, hogy a Balaton hatalmas darabot i merít belőle víz alá (!), még a határos Zala megyével és a többi megyékkel való közlekedést is akadályozza, s nem ritkán meg is bénítja.« »... és ahol ilyen bőségben van a nedvesség, ugyanott a lakosság szűkölködik iható vizekben. Mert a tespedö vizeknek rossz szaguk van. a kutak pedig savasak és nem élvezhetők.« tettes György kezdeményezése: a Phoenix nevű gálya vízre bocsátása. Ha a tizenhetedik, tizennyolcadik század a tapogatódzások kora, akkor a tizenkilencediket méltán nevezhetjük az eredményes kísérletek századának. Annyira, hogy a vízügyi történetírás azt az időszakot a Balaton fölfedezéseként emlegeti. Elsősorban Széchenyi István nevét kell említenünk, s az akkori idők legtehetségesebb mérnökének, Beszédes Józsefnek a munkáját. Ö volt az, aki fölismerte, hogy valamennyi régi Sió-malmot föl kell számolni, és hogy a medret hajózható csatorna méretűvé kell tenni. Azt is világosan látta, hogy a vízszint in- 1 g adózását csak vízpótlással, mégpedig szerinte a Murából történő vízátvezetéssel lehet megszüntetni. Ennek a kornak érdekessége, hogy bár Széchenyi" és Kossuth a politikában nem értettek egyet, a Balaton kérdésében, például a Balatoni Gőzhajózási Társaság megszervezésében azonos nézeten voltak. A szabadságharc bukása után csak a századvég felé lehetett kezdeményezésüket folytatni. Két név ebből az időből: Lóczi Lajos és Kvas- say Jenő. Az előbbi nevéhez fűződik a Balatoni Bizottság vezetése. A tó igazi fejlődése a fel- szabadulás után következett. Azonban nem lehetünk elégedettek. Idézem a szerzőt: »Az ország legnagyobb ... üdülőövezetét, a Balatont és vidékét,1 amelynek . . . legfőbb értéke... üdítő tiszta vize, levegője és csendje: a környezet- és természetvédelem kiemelt területévé kell tenni!« S. M. B2BÜS0
