Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

MILLIÓS LUCASZÉKEK” Jugoszláviai úti jegyzetek Koszovóban A MONTE­NEGRÓI hegyvidék ulán itt más világ fogad. Szelíd dombocskák, kanyargó pa­takok. meg­művelt földek, legelők min­denfelé. Az autóbuszból birkanyájat, legeltető pász­torokat látunk; szamaragoló helybeliek, tö- rökbugyogós fezes-turbános világ köszön­tötte az érke­zőket. Koszovóban járunk. Ju­goszlávia egyik autonóm terü­letén. Ez a vi­dék már más, mint amit ed­dig láttunk, más minden te­kintetben. Ko­szovó az albán határ menti területen talál­ható, s e vi­déken csodála- tos tarkaságban ötvöződnek a különböző népek, a civilizá- j ciók, kultúrák. Az 1.2 millió lakos főbb megoszlása a kö-1 vetkező: 69 százalék albán, 23 százalék szerb, 3,5 százalék montenegrói, 2,5 százalék tö­rök. S ezenkívül él még e vi­déken macedón, görög, dal­mát, s csak a koszovóiak tud­ják, hogy hányféle nemzetiség. Pécsén éjszakáztunk, ebben a minaretjeiről, cipőiparáról és középkori szerb kolostorá­ról ismert városban, a külön­böző koszovói nemzetiségiek nagy olvasztótégelyében. Ott, ahol a Balaton mentéről érke­ző újságírónak nem ment a fejébe, hogy miként élhet együtt egymilliónál több olyan ember, akiknek ennyire mások a kulturális, vallási hagyomá­nyai, s a munkáról és a min­dennapokról vallott felfogása. Tejünk egy sétát Pécsén! A Hotel Metohija előtt két öreg albán támaszkodik egy oszlopnak. Fejükön fehér ne­mezből formált fez, hanyagul körülcsavarva egy kendővel. Szőrösek, ráncosak, közömbö­sek. Egyikük szájából hosszú csíbuk lóg, s amögül sercint egyet időnként. Beszédük las­san folyik, mint a síkvidéki víz. Állnak, csak állnak, s es­te 9-kor még mindig ott, ugyanúgy. Amott, a gyönyörűséges ci­pőkkel zsúfolt üzlet előtt han­gos gyermekcsapat játszik. Amúgy igazából belefeledkez­nek a fogócskázásba. Hangjuk éles, mozdulataik felszabadul­tak, szertelenek. A hév, a rob­banó energia, amely fölsejlik mozdulataikból, tagadhatatla­nul délvidéki, forró tempera­mentumra vall. Ledöntenének lábamról, ha nem lépnék hát­ra. Aztán mintha adott jelre tennék: körülfognak, színes prospektusokat kunyerálnak. A PÉCSI UTCÁN tarka for­gatag. A gyárakban, üzemek­ben, hivatalokban vége a | munkának, a pécsiek az utcá­ra özönlenek. És senki nem siet haza. Széles sorokban, né­gyesével, ötösével, olykor egész hosszú oszloppá formá­lódva róják az utcát. Hosszú hajú fiúk, maxiszoknyás lá­nyok, cigarettázó férfiak, gyermeküket sétáltat^ anyák ... Hangos a kacagás, a zsivaj, kifejekőek a vitatkozók szenvedélyes gesztusai. S a tömeg föl-le hullámzik. Nem spontán, mint nálunk a vasár­napi korzón. Nem. Ahogy a hosszú oszlop az utca végére ér, katonásan fordulnak, és in­dulnak visszafelé. S közben folyik a viccmesélés, a lányok gusztálása és a bohóckodás. Vonulnak. A Hotel Metohija hatalmas sörözője pedig majd­nem üres. Kísérőink azt mondják, hogy ez a különös délután-koraesti korzó a koszovóiak legkedvel­tebb szórakozása. Öröklődött a jellegzetes keleti városoktól: .1 ' *v­ügyre vesszük, kiderül: a nyergesek is szívesen használ­nak műanyagot. Az is megte­szi. A kovácsok utcájában lo- bog-izzik a tűz, sziszeg a fúj­tató és cseng a patkó a kala­pácsok szapora ütései alatt. Amikor kész a szürke fülesek lábbelije, a szolgafára akaszt­ják, s a tűzbe máris újabb vas­darabot raknak. De vannak itt régiségkereskedők, papucs­árusok, nemezelők, kötélverők, rézművesek, fafaragók, és egy sor olyan szakmának élő-do!- gozó képviselői, amelyről az ember otthon legföljebb‘tör­ténelmi regényben olvasott. S innen nem is olyan mesz- sze, a dombok ölén, a Csakar iclyó völgyében lapul a pécsi szerb kolostor XIII. századi épülete. A pécsi patriarchalus évszázadokig a szerb ortodox egyház központja volt. Kell ehhez külön kommentár? Aligha. Koszovóban minden ezer ar­cú. Prizren városa — ha le­het— még inkább balkáni és muzulmán, mint Pécs. Sok-sok minaret karcsú tornya nyúlik az ég felé, árnyékukban az egyik legszebb régi szerb, templom húzódik meg. A va­rostól pedig néhány kilométer­re a legmodernebb borkombi­nát, a híres prizreni »bőrgyár«. A ZSÚFOLT PROGRAM hátrányai előbb-utóbb megmu­tatkoznak. Amikor már kezd­tük igazán megismerni Koszo- vót, az itt lakó embereket, a táj jellegzetes arculatát, már­is indulunk tovább. Jó száz ki Csúszó határidők között Mikor avatunk Nagyatádon és Siófokon ? vezetőjével beszélgettem. S hogy miképpen bizakodom a dolgok állását illetően, meg­vallom, ennek a beszélgeles­Talan kisebb kötetre való[lottam: »Jobb nem bolygatni lenne, ha összegyűjtenénk. i a sajtóban mindezt, egy cikk mindazon cikkek sorát, ame- j úgysem old meg semmit, kár lyek sajtónkban napvilágot itt bárkit is elmarasztalni, lé- , . ... . _____ l áttak a siófoki művelődési j nyeg az, hogy valahogyan azért nek köszönhetem. Elmondta az házról és a nagyatádi kórház- 1 megy a munka s egyszer úgy • osztályvezető, hogy a vállalat ról. Olyan létesítményedről, i is felavatjuk.« i nem akarja eltitkolni önnön amelyek még nincsenek, és Megvallom, aggaszt kissé ez hibáit, persze az is természe- amelyeknek már működniük j a belenyugvás, a leendő gaz- | tes, hogy mások hibáját nem kellene. Megírtuk, hogy szüksé- 1 dák szomorkás »megértése« a ; vállalja magára. De ezek gesek, azt is, hogy a központi és j folytonosan csúszkáló határ- a megyei erőforrásokból meg- j idők láttán. Tévedés ne es- van rá a pénz is. Készek a ter- J sék: az építésben érdekelt az utcán élni s az utcát életük természetes keretének tekinte­ni. A házakban nem villog ké­kes fény, sötétek az ablaksze­mek. Lakóik az utcán beszél­getnek, tréfálkoznak, ismer­kednek. Aki elvetődik Pecsre, ne mu­lassza el megnézni a bazárt, a Bajrak-dzsámi mellett épült qpró házacskák, piciny üzle­tecskék sorát! Szűkek az itte­ni utcák, s még inkább azzá I lométeres, fárasztó út állt válnak a sürgő-forgók, lótó- I előttünk, és Skopje, Macedónia futók, rohanók miatt. Benn, a kis műhelyekben kattognak az ör(eg Singer varrógépek: az ember alig lát be a tömérdek kiakasztott nadrágtól, ingtől, tübetejkától, török bugyogó- tól. Amott finom mintás török ékszerek kaphatók, mellette a nyergesek boltja lapul, a szemöldökfa fölött sorjázó pompázó szamárnyergekkel. Fekete, sárga, piros, ezüst szí­nű — ezek adják meg a ma­gas kápájú nyergek küllemét, jóllehet, ha alaposabban szem­fővárosa. A Skopjéi út azon ban már epilógus volt. Rövi­desen, nem kevés izgalom után — hiszen egy nappal korábban ezen a vonalon történt a nagy vasúti szerencsétlenség —, szombat délelőtt vonatra száll­tunk, s elindultunk Belgrád felé. Nem sokat láthattunk tehát Macedóniából és a sebes sodrú Vardar menti városból. De tíz nap után már senki sem bánta ezt igazán. Csupor Tibor vek, megvallattuk lelkes iz­galommal a makettet is; ri­portot közöltünk arról, hogy felvonultak az építők. És ez rendjén is való: hiszen nincs örömtelibb újságírói feladat annál, mint hogy beszámol­junk egy születő létesítmény­ről, és mi sem természetesebb, hogy az ember magában már az avatási beszámolót építge­ti. Igen ám, csakhogy a két fontos létesítményt nem úgy »építgetik«, ahogyan kell. Las­sú az ütem, a kivitelezés me­nete a lucaszék készítésére emlékeztet inkább, semmint egy közművelődési és egy közegészségügyi intézmény meglevő igények által sürge­tett, gyors megvalósítására. Akták akták hátán És igencsak terebélyes len­ne az említett kötet, ha az újságírói prodoktumok mellé odafűznénk a beruházó, ki­vitelező sajnos nem téglából és vasbetonból, hanem papír­ból készült produktumait: a türelmesen sorjázó — ám a külső szemlélőt talán jogos türelmetlenségre ingerlő — úgynevezett »koordinációs« megbeszélések jegyzőkönyvei. Mert ha összehangolni még nem is tudnak kellőképpen a tervezők, a beruházók, fő- és alvállalkozói minőségben a kivitelezők, de szellemes szó­párbajokat vívnak. Ezt ta­núsítják a jegyzőkönyvek. Ol­csó dolog előhozakodni vele, de mégis — éppen a laikus jogán — ha ezt a sok ener­giát a tényleges munkára for­dítanánk ...! A nagyatádiak és siófokiak lakonikusan mosolyognak csak, ha városuk készülő lé­tesítményeiről kérdezzük őket: »Ez van, ilyen ma az építőipar«. Sőt olyant is hal­Utolérik az ingázókat A munkásművelődés egyik gordiusi csomója: a falun élő, városban, nagyobb ipartele­pen dolgozó emberek kétlaki- ságából származó hátrány föl­számolása. Az ingázók száma — és most csak az élelmi­szeriparban dolgozókat ve­gyük alapul — jelzi, hogy olyan mértékű a gond, amély- lyel iparáganként is érdemes körültekintően foglalkozni. Somogybán az élemiszeripar- ban 7352-en dolgoznak, közü­lük 2517 bejáró. Gáts Tibor­ral, az ÉDOSZ művelődési ház igazgatójával a gondok enyhítéséről beszélgettünk. Megalapozott tervét nemcsak intézményében tartjuk meg­valósíthatónak, hanem mások figyelmébe is ajánlhatjuk. »A társadalom anyagi és kulturális felemelkedése szo­rosan összefügg a munkás- osztály műveltségi helyzeté­vel: a munkásművelődésügyét ezért alapvető fontosságúnak i kell tekinteni.« A közművelődés fejleszté­séről szóló párthatározatot I tartjuk szem előtt munkánk- ! ban. A határozat arra is föl- ! hívta a figyelmünket, hogy a különböző szervek, intézmé- j nyék összehangoltabb, szoro­sabb és hatékonyabb együtt- j működése szükséges céljaink elérése érdekében. Az 1965. | évi, művelődésügyi miniszteri i rendelet lehetőséget adott a közös fenntartásra, a támo­gatás azonban nem hozta meg a kívánt eredményt. Az 1974. évi márciusi párt- határozat szól a közös fenn­tartás szükségességéről, de a hangsúlyt a tartalmi munká­ra helyezi. Gáts Tibor vázlatokat, ja­vaslatokat vesz elő. Az ÉDOSZ művelődési ház ható- I körének kiszélesítését mérnö­ki alapossággal rajzolta meg, j Az ÉDOSZ művelődési ház a Mi a teendő, mit lehet má~ j a város ipari területének a Ättke-emAr«eimezSr lantjában Kaposvár mun- kölcsönhatásban van a mező- ! kásművelődésenek fontos in- mert gazdasági termeléssel, az üze- tézménye. Fölismerték azt is, f futotta. a mulasztásokban o ^ 7 ~ ! rizs*-»-» oni11 X _ V- ,, vállalkozók közül egyiket sem vádolom azzal, hogy valami­féle szándékos nemtörődöm­ség rejlik a lassú munka mö­gött. A koordinációs jegyző­könyvek heveny vitákról, éles összecsapásokról tanúskodnak. Látszik: rajta vannak azon, hogy jobban kellene. De! Még­sem a véletlen műve az, hogy csúsznak a határidők, hogy a kivitelezés megkezdése után tervmódosítások sorát kellett végrehajtani, hogy az alvál­lalkozók közül sokan el sem jönnek az összehangoló meg-, beszélésekre, hogy a fővállal­kozó SÁÉV foghíjas brigádjai láttán aggódnak és »vissza­kérdeznek« az illetékes párt­ós állami vezetők. Baj van a kivitelezői fe­gyelemmel, hiányok vannak a tervezőmunkában. A kivite­lezésben íészt vevők bele­nyugszanak abba, hogy egy­másnak inkább kiszolgálta­tottjai, semmint figyelmes partnerei. S ezek még mind csak okozatok; sokan esküsz­nek rá, hogy a hibák gyökerei mélyebbre nyúlnak. Vannak tanulságok is Az igazság az, hogy köny- nyebb végigzongorázni a le­hetséges magyarázatok teljes skáláját — úgy általában az építőipar gondjait —, mint betartani az egyes építkezések határidőit. Nem akarom un­tatni az olvasót e két fon­tos beruházás történetének, menetének, előrevárt vagy vá­ratlanul adódó hiányosságai­nak részletezésével. Bár homlokegyenesen eltérő típusú a két létesítmény, a gondok azonban úgy hasonlí­tanak, akár két tojás. Mind­két aktahalomból bőven idéz­hetném a SOMBER jogosan indulatos felszólításait: »Nem a legutóbbi koordinációs meg­beszélés által megszabott ütem szerint megy a munka, felhí­vom a figyelmét...« S akinek legtöbbször felhívták a figyel­mét az a Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat volt, a kivitelezések fővállalkozója. Hogy mi történt ezután? Újabb koordinációs megbeszé­lés, ahol visszaszállt a labda, a fővállalkozó bebizo­viták nem tanulság nélküliek. A jövőben nagyobb gondot kell fordítaniuk a kivitelezé­sek alaposabb előkészítésére, s a közelmúlt üzemszervezési változásai már adnak is erre lehetőséget. Mikor tehát? Végül is mikor avatunk te­hát Nagyatádon és Siófokon? A SÁÉV osztályvezetője el­mondta: a megyei lakásépí­tés fontos programjának meg­valósítása mellett különös gonddal kezelik e két beruhá­zás ügyét. A dolgok azonban Nagyatádon mégsem valami biztatóak, Siófokon már in­kább. A SÁÉV és a MEDICOR — az utóbbi a kórház gyógyásza­ti, műszaki berendezéseit szál­lító és szerelő vállalat, több alvállalkozóval — még nem tudott dűlőre jutni abban, hogy kibővíthető-e az épület­blokkok szakaszos átadásához igazodó gyógyászati eszközök szerelése. Igaz, hogy a SÁÉV most minden erővel azon van, hogy tartsa a határidőket és ősz­re átadja a teljes létesítményt, de meg kell értenünk a MEDI­CORT is: nem szívesen köt kompromisszumot bonyolult műszereinek beszerelését ille­tően. Hiszen az esetleges mű­szaki hibákért később igen drága árat fizetne a gyógyító intézmény. Tárgyalnak, egyez­tetnek tehát a vállalat képvi­selői. Hogy meddig? Nos, ne ámítsuk magunkat! Jó, ha a jövő tavasszal — egy havi próbaüzem után — elfoglal­hatják az első ágyakat a be­tegek a nagyatádi kórházban. Mindenesetre gyorsítani kel­lene a megállapodásokbéli igyekezetei! Tervmódosítások, színpad­technikai gondok merültek föl Siófokon. Csak egy »adalék« a nem várt nehézségek kzzül. A tervek szerint a faliszek­rények éppen a konnektorok fölé kerültek volna... Vál­toztatni kellett a pyrogránit burkolat felrakásán is. Módo­sítások miatt hosszú hónapok maradtak ki. Papír szerint több mint száz embernek kellett volna dolgozni ezen az építkezésen, de a siófo­kiak a szemük fényére hi­vatkoznak: jó ha az utóbbi időben tizenöt-húsz építőmun­kást láttak itt egyszerre. A legutóbbi koordinációs mi kereslet pedig kihat a me- I hoav a környék élelmiszer- nem ° a v®t.*íes’ íia" zőgazdasági termelésre. En- ... ' nem ludas a tervező is. a be- megbeszélés szerint novenr nek figyelembevételével is a > 'Par* üzemeiből sokan a mun- | ruházó is, a társ- és alvállal- j berben avatni lehet a műve­közmüvelódés komplex fej- j ka után azért nem vehetnek kozók is, közülük rendszerint : lődési házat. Persze szerct­lesztésére van szükség, a részt programjaikon, mert! néhány el sem jött koordinál- nénk hinni, hogy ebben a munkásművelödés tokozása 1 i __, wnmcvédn« m ! •• ^ megbeszélés azonban I módosított határidőben van a zért megbeszélés, hogy be- | azért némi önkritika is. Akivi­munkásművelődés fokozása I hazautaznak, érdekében biztosítani kell a 1 munkahely és a lakóhely kö­zötti kapcsolatot. falvakba. A megoldás csak az lehet, hogy utánuk kell vin Arról van szó - magyaráz- ni azokat a »szolgáltatáso- ** za —, hogy utol kell erm az j kát«, amelyeket a varoslakok SOMBER ha látta, ho“y nem ingázókat, a bejáró munká-; egy karnyújtással elérhetnek. í úgy mennek a dolgok^ ismét sokat, akiknek a többsége no, I j csak »közbeszólt«, illetve fiatal. S a lakóhelyen , H. B. A SÁÉV termelési osztály­lehet okét a legkönnyebben ‘__________________________________________________________ u tolérni. . — ügy képzeltük el — Készülődés ideje mondta hogy a Kaposvári I Járási Hivatallal, a Közép­somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségével, a ka-1 posvári élelmiszeripari üze- mekkel és a helyi tanácsok- Találó a cím, mint ahogy | Mindösze négyen írtak novel- kal együttműködve a bejáró j találó a címadó vers Js, a pécsi iát, illetve riportot mégis a munkások lakóhelyén segít-! lro'i> költők, képzőművészek, , - ,, ... . hetjük a szakmunkásképzést felszabadulásunk 30. évfordu-1 Proza az erosebb a kötetben. , ,p. : lójára megjelent antológiájá- És ha a versekre azt mondtuk, a dolgozok művelődési ige- j ban. Valamennyiükre vonat- jók, akkor a prózáról nyűgöd­frfb 1 I Ir 7V/T o Ilori o rr R ó IA t rnvo An ob 4-n nil .'4L »44..!. . L „t r i széljenek a dolgokról: kidől- j telezők — és elsősorban a gozták a következő feladat- SÁÉV — ha a két beruházás legutóbbi határidőit tartani akarják, nemcsak a betonke­verő masináknál, hanem válla­lati szinten is rá kell tenni egy lapáttal. Tröszt Tibor Pécsi írók, képzőművészek antológiája nyének a kielégítését. A cél az, és erre megvannak az 1 anyagi ' lehetőségeink, hogy a klubok ajtaját is szélesre nyissuk a bejáró munkások és a faluban élő fiatalok előtt. — A kaposvári Járási Hi­kozik Meliorisz Béla versének | tan állíthatjuk: helyenként néhány sora. amelyik szinte a egészen kiválóak. Természete- kötet mottója lehetne: j sen ebben a műfajban is meg­vannak a színvonalbeli kü­lönbségek. Sok a hasonló vo­nás Kampis Péter, Darányi A készülődésnek ideje lejárt Vizek párája száll égeti talpam a parti homok ... Ezt érezzük versben, prózá­Marianna, Szántó Péter, Bódis Teréz hősei között. Hősök, akik tulajdonképpen nagyon is egy­vatal nem zárkózott el ter- I ban, képzőművészeti alkotás- 1 szerű emberek, »kovácsjáno- vünk elől, státuszt biztosít ban egyaránt. Valamennyi al- j sok«, akik élik a maguk éle­egy olyan személynek, akinek az lesz a feladata, hogy kap­csolatot tartson az üzemek és lakóhelyek között. A módszer­tani segítségre megvannak a föltételek az ÉDOSZ művelő­dési házban és a járásban. kotó harmincöt éven aluli, s a 1 tét, tervezgetnék, hisznek, bíz- világból mégis többet láttak és ' nak, sikereket érnek el, vagy akarnak látni, mint amennyit kudarcot vallanak. Hagyják, hogy forgassák őket az ellenté­tes erők, vagy szembeúsznak elvárnak tőlük. Az irodalmi anyag — Marafkó' László szer­kesztette — nagy része vers. Tegyük hozzá: jó vers. Prózá­val kevesebben jelentkeztek. az árral. Az olvasó magára is mer ezekben az emberekben — ettől jók ezek az írások. Kampis Péternek két elbe­szélését közölte az antológia. Mindkettőn végigvonul az előbb említett gondolat. Hősei kisemberek, parasztok, akik óriásává nőnek. 7 Darányi Marianna novellái­nak szereplői is beillenek a kisemberek kis és nagy gond­jait bemutató sorba. Találó portrékat rajzolt noveiláioan a szerző. Amikor azt mondtuk, hogy a kötet hősei nem hősök, tu­lajdonképpen egy esetben ki­vételt kell tennünk. Bódis Te­réz balesetet szenvedett bá­nyásza valójában hős, csak­hogy a szerző itt lerántotta ró­la a pózt, s ő megmaradt em­bernek, aki élni akar — értel­mesen, emberi módon. Ráérez erre a szerző, amikor hőseivel kimondatja, amit végig érez­tünk a riport olvasása közben. Azt tudniillik, hogy óvakodjon a nagy szavaktól. S. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom