Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-18 / 141. szám

Jugoszláviai úti jegyzetek Ismerősen - ismeretlenül Művésztestvérek Holló. Mi ez ? Mit jelent ez a kandi kíváncsiság, mely- lyel az utas türelmetlenül fel­löki a hálókocsi ablakának sötétítőjét, s a lomha ködben úszó tájat fürkészi mohón? Apró füstpamacsok tapadnak a töltéshez, víztől csepegő, komor fák között vágtat az expressz. Itt volnánk. Itt, a Dráva másik oldalán. Itt, ezen a ke­rek halmokkal, csendes fehér homlokú házakkal váltakozó vidéken. Ha átlép az ember a ha­táron, mohón keresi egy más világ minden porszemben, hantocskában kifejeződő hangulatát, karakterét, s az mellékutcák századfordulós, [ egymással és a bámész vásár- bécsies kedélyessége, élőké- lókkal hadakozó árusok kö- , . . , - zott ' papucsos-csizmás, főkö­loskodo - de nem igazan elő-i tós falusiak> fehér fityulaK kelő — közvetlensége. Itt apácák, s zágrábi háziasszo- | minden úgy épült, mint a ki- , nyok alkudoztak türelmesen, egyezés után a millenniumi I s a piac keleti tarkasága ünnepekre készülő Duna-par- után az óváros hamisítatlan ton, néhány száz kilométerrel északabbra. Csak éppen vala­mivel szerényebben. A neo­barokk ízlés, az egyszerű vá- ; rosrendezési elv ugyanaz középkori hangulata. A Drá­vától délre életre kelt a me­diterrán világ. Apró, nyomott homlokú házacskák, emeletes építmények szorosan egymás- a méretek nem. Az utcák I hoz tapasztva, zegzugos, kő­keskenyebbek, a házak egy- lépcsős utcácskák, apró mű­két emelettel alacsonyabbak, 1 helyek, elegáns szalonok ... s a Köztársaság tér egy lehe- 1 minek részletezzem? Zágráb- letnyivel kisebb a Hősök te- \ ban mindig is erős volt az rénéL i Itália és a kék Adria kör­nyékéről érkező ezerszinű kulturális-szellemi hatás. Az olasz reneszánsz, amely leg­korábban Európában Magyar- országon hatott, Horvátor­szágon keresztül érkezett Pannóniába. Egyébként minden úgy ha- apró dologokban jelenlevő [ sonlít, mint két kamaszodó különbözőségét. Aki átlép a j iker pattanásos arca. Séta határon — jól ismert dolog j közben. Az első látásra. Mert — szeme, füle tudattalanul i6 i ahogy fölkapaszkodtam a először az ismerősre nyílik. í Köztársaság térről nyíló piac- »Nicsak! Ez a hazai táj! Tu- j tér felé, Zágráb óvárosába, lajdonképpen nem is kerül- I szinte földbe gyökerezett a j Délutánra már a zord hor- tem olyan messzire hazulról!-« j lábam e világ és a lenti j vátországi hegyek között za­Más a helyzet oersze ha ! együttélése, éles kontrasztja j katolt a vonat. Nyolc órát ül- Ma,s ? 2 Persze, na l u ! tünk egyhuzamban a Dalmá­mondjuk, Sidney be vagy Cal- cia expressz bársonyhuzatú S^mlzédo“6 ómig A ZÖtdségá TUSok ülésein. Hegyet hegy, köve­evszázados történelmi és kul- standján salátahegyeit mögött ‘ett> ^avns^^^vomok7 turális szálak fonják-bogoz- kántáló asszonyságok, arti- 1 kanyonok. Étet csak nyomok munkáját. i szőtte munkáit, kevert srtnp« Éveken át a szálakból. Stílusa kialakítá­sában a technikai kivitelezés is segítette, s ezzel sajátos hangú dekoratív és egyszers­mind monumentális képalakí­tásig jutott el. Testvérével el­lentétben autodidakta volt, akinek kitűnő képzőművészeti ízlését a múzeumok anyaga formálta. A Tanácsköztársa­ság megdöntése után neki is re, Ferenczy emigrálnia kellett: a munkás- Noémi a mo- mozgalomhoz fűződő érzelmi ' kapcsolata egész életművét áthatja. Az 1957-ben elhunyt művésznő mintegy 80 gobelin­je közül néhányat az Iparmű­vészeti Múzeumban, illetve a Nemzeti Galériában őriznek; 1965-ben Székesfehérváron rendeztek műveiből nagy si­Képzőmuve- szeti Főiskola tanára is volt. Az 1967 júniu­sában meghalt művész legér­tékesebb mű­veit a Nemzeti Galéria őrzi. Leánytestvé­dern gobelin­nek világvi­szonylatban is kiemelkedő művelője volt, aki nemcsak tervezte, ha­nem maga is ■ keni gyűjteményes kiállítást. Portré a művész 75 éves korából. zák egymáshoz a két nemze­tet. A »-mintha otthon lennék« kellemes fölfedezése után már tudatosan kerestem új és újabb élményeket első ál­csókát, padlizsánt, karalábét, ban: a dombhajlatokban uborkát kínáló lányok csivi- imitt-amott egy-egy ház. telese folyt össze a békacom- j Késő este értünk a tenger­bok nagyszerűségét, ecsetelő, 1 komor férfiú dörgő-morgó hangjával. Arrébb levetett, s , , , .. . , mégis méregdrága népi vise­lomasunkon, a kedves, közép- leti holmik: pruszlikok, ing­európaías, de délvidéki ízlés­sel is egyaránt mérhető hor- vát fővárosban, Zágrábban. Végigsétálva a város négy, egymásba nyíló terén — ez Zágráb egyik fő ütőere, —, bóklászva az önmutogatóan vállak, ködmönök, ráncos szoknyák, széles bőrövek, szí­nes kacabajkák. Mellettük egész sor sátor, tömve min­den rendű és rangú faragó fába örökített »művészetének« cifra tárgyaival. Volt itt pán­harsány kirakatok előtt, még- ] síp, cigarettatartó, sótartó, is egyre az kongott bennem: | szuvenír, virágállvány, kis hiszen ez a város Budapest “ipka^ nagy ^ szipka ikertestvére! Ugyanazok a neobarokk szobros-stukkós homlokzatok, párkányok hosszú pipa, s bánatos kecskefejével a ponyvégre akasztott sok­sok guzla. (Régi egyhúros parti Splitbe, senki sem várt ránk. Makars kába igyekez­tünk taxival. Este >tíz órakor. Hatan zsúfolódtunk egy Mer­cedes taxiba, és nekivágtunk az útnak. S hogy a dolog mégse menjen simán, eleredt az eső. Eső? Ugyan. Szabályos kis felhőszakdás. A taxi csak lé­pésben haladt, mert a lezú­duló víztömegtől vezetőnk alig látott. Az út menti szik­lafalról kövek görögtek alá. Oly’kor-olykor megnyílt az ég, megvilágítva a fekete éj­szakába burkolt tájat. Láttuk az alattunk háborgó tengert, — a köztük zörgő villamo- | sokadalomban, a slivovitz sokkal —, s a terekből nyíló ) szagú kiabáló tömegben, az népi hangszer.) A sürgő-forgó j a keskeny utat, s a csúszkáló keréktől félméternyire nyíló l roppant szakadékot. Valahogy Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1890. június 18-án született Szentendrén Ferenczy Béni Kossuth-dí jas szobrász és gra­fikus, a XX. századi magyar művészet kiemelkedő alakja és Ferenczy Noémi Kossuth-dí- jas festő és gobelinművész, a modem magyar gobelinművé­szet megteremtője. A magyar festészet egyik legjelentősebb alakjának, Fe­renczy Károlynak ikergyer­mekei nagyszerű művészi pá­lyát futottak be. Béni 1907— 1910. között a nagybányai fes­tőiskolában tanult, majd Fi­renzében, Münchenben, Pá­rizsban. 1916-ban családjával együtt mutatkozott be első kollektív kiállításán az Ernst Múzeumban, terrakotta vá­zákkal, rajzolatai. Aktívan részt vett a Magyar Tanács- köztársaság kulturális mun­kájában,' majd annak fegyve­res leverése után Bécsbe : emigrált, és 12 i évig ott dolgo- j zott. Termé- ! kény művész | volt, de Buda- j pest ostroma i súlyos károkat okozott műter­mében : gip­szek, ak varéi ­lek tűntek el, bronzszobrok olvadtak meg, ám a művész egy svájci— olasz tanul­mányút után nagy lendület­tel folytatta to­vább alkotó­»Noémi« 1917. Virágemlékek Ungvári Károly képei alá Ha Ungvári Károly festé-1 laljuk csokorba, melyek egy szetének a lényegét keressük, okvetlenül föl kell figyelnünk sokirányú érdeklődésére. Ne beszéljünk ‘korszakokról, in­kább a törekvéseket elevenít­sük föl. Érdeklődést keltett alkotásait magunkban őriz­zük, átélt élmény személyes hozzájárulásával szólhatunk róluk: a flóra gazdagon ihlető grafikai képeiről. Felhői olya­nok, mint a suttogó emberar­cok. Jelentős állomásként mutat­tuk be annak idején a mesé­be hajló vásznakat, melyeket egyre inkább a drámaiság fű­tött. A mocsárba veszett kis­fiú rémképeit ebben az időben festette meg. Nemcsak a sokirányú érdek­lődés, hanem a művészi meg­formálás színvonalának esése, emelkedése is a jellemző je­gyek mellett szerepel Ungvá­ri Károly festészetében. Nem találhatott visszhangra ben­nem az a későbbi sorozata, mely nemcsak Ungvári egyé­niségének, törekvéseinek mon­dott ellent, hanem azt érez­tük, hogy csupán formai kí­sérletbe fogott. Ungvári Károly nagyatádi kiállítása kedvező képet raj­zol a festő művészetéről, ösz- szegez. Régebbről ismert grafikáit ma is frisseknek érezzük, és örömmel láttuk, hogy végső soron a kísérleti korszak is hozott eredényt. Virágemlékek — ennek az egy képnek a címével is ér­zékeltetni lehet Ungvári Ká­roly kiállításának anyagát. Valóban az emlékezés avatja költészetté az amúgy is lírai témát, a természet bemutatá­sát. Ezen a világon belül is megtalálta drámai témáját a festő, ilyen a Létküzdelem az állatvilágban. A növény- és állatvilág ötvözése a kiállítás egyik legszebb lapja, a Fan­tasztikus táj pávatollal. Az összképhez tartoznak azok a festmények is, melyek a li|;újabb törekvések lépcső­fokai. Közülük itt azokat fog­p I in pn t b kpriuiink s ­getéstől, elapadt a szavunk, Hazánkról szóljatok, szép szavak! mintha elvágták volna. örökkévalóságnak tűnt, míg megérkeztünk a Makars- ka melletti kis fürdőhelyre, Tucsepibe... De megérkez­tünk s akkor ez is eredmény­nek számított. régi festői eljárást eleveníte­nek föl — a pointüizmust — egy technikai szellemiségű ki­fejezés érdekében, (Buborék, Hullámok.) Ungvári Károly képeinek címe alatt nem kevésbé fon­tos tájékoztatást kapunk a festő széles táboráról, mely­nek tagjai az alkotások javát magukénak vallhatják. Tisztelet az alkotónak é6 az őt elfogadó, bátorító közön­ségnek, amelyben tovább él a mű. Ezt az örömöt osztották meg most a szélesebb tábor- > , . ral, az érdeklődőkkel. Nem j tudni, mikor lépnek a párto­lók közé. Ezt elősegíteni így is érdemes. Horányi Barna Másnap reggel gyö­nyörű, napos időre ébred­tünk. A Jadxan szálló erké­lye alatt a valószínűtlenül kék Adria hullámzott csen­desen, távolabb könnyű kö­dökbe burkolódzott Hvar és Bracs szigete. Hátunk mögött pedig, szinte karnyújtásnyira, éles sziklacsúcsok ormai, csúcsukat felhők fonták ko­szorúba. Mintha valami ősz, óriás nagyanyó csipkés főkö­tőjében csendesen, elégedet­ten szemlélte volna a csalá­Megérkeztünk. Csupor Tibor (Folytatjuk.) Döntő Zalaesr AZ AMATÖR irodalmi szín- ] egyben biztosíték arra is, hogy padok rádiós bemutatása ne-1 hozzásegíti a lelkes mes hagyománnyá enk, mert | fontos küldetése van. A ver- | seny meghirdetése egyben a i rető a lelkes, öntevé­kenyen dolgozó művészetsze- és művészetteremtő fia­körből merítő kiskőrösi Pe­riszkóp együttesét mögéjük helyezem. A műsoruk dinami­kája ugyan legalább olyan volt, mint a »Fonóé«, csak­szereplés rangos fóruma is. A talokat ahhoz, ami úgy vélem ! hogy a protest tegnapi, s nem a legnagyobb »hiánycikk«: az állandó, odafigyelő, értékelő, elismerő közönséghez. Mert lehetetlen az, hogy a kapos­vári Fonómunkás Kisszínpad kétszáz induló együttesből negyven juthatott az országos hallgatóság elé, mégpedig olyan műsoridőkben, amikor más program kevéssé tereli el a figyelmet. A fontos tömeg­kommunikációs szerv közmű­velődési részvállalásának szép példája ez. Mert igaz, hogy mostanában .sokkal több szó esik az amatőr művészeti I mozgalomról, mint bármikor korábban, aggasztó viszont, j hogy az emberek talán többet Népművelési Intézet tizenöt­hallanak felőle, mint amemy- iezer forintos dija mellé a mindig alapvető gondokat ho­zott felszínre; sok tekintet­ben nyitott kaput döngettek. Nagyszerű produkció, a hal­lás által képzeletünk egészét megmozgató vállalkozás vi­tevékenységét ne övezze egyre szont a Budapesti Pince­nagyobb figyelem, amikor immár harmadszor verekedték magukat a legjobbak közé, s nyerték el hétfőn este is a nyiszer találkoznak vele. vendéglátó város és a zalai Munkatársunk jelenti a Balatonról Siófoki postai előzetes Többet írnak, mint kapnak A kimutatások cáfolhatatla­nok: jó időben kevesebb leve­let írnak a nyaralók, így az­tán mostanában igen sok a dolga Siófok hét postahivata­la 140 dolgozójának. A siófo­kiak és a néhány napra vagy hétre ide érkezettek naponta 10—13 ezer levelet és képes­lapot dobnak a ládikókba, de csúcsidőben ez a szám meg­haladja majd a 40 ezret is. Ide kevesebb küldeményt címeznek, ezekben a napok­ban átlagosan 3700 levelet hord ki a huszonegy kézbe­sítő. A majdnem 200 ex­presszlevél és 250 távirat gyors eljuttátása a címzetthez a tíz expresszkézbesítő dolga. Négyen motorbiciklivel, ha­tan pedig kerékpárral látják el feladatukat. Panaszról egy­előre nem tudunk. Arany Jó­zsef hivatalvezető reményke — főleg a délutáni órákban — már meglehetősen kevés újságot lehet kapni. Előfordult, hogy azok a bu­dapesti előfizetők, akik nya­ralásuk idejére Siófokra kér­ték lapjaikat, két-három nap is csalódtak egymás után, mert a címszalagos újságok nem érkeztek meg idejében a siófoki 1-es számú posta- hivatalba. Siófokon is nagy gond a telefonálás, megesik, hogy ne­gyedórát kell várni, míg egyáltalán valami recsegést hallani a készülékből. A hiva­talvezető »megnyugtatott«, ez már jó jel. Igaz, még ezután Ez az eleven, tömegeket SZMT tíz-tíz ezer forintos kü- í megmozgató rádiós vetélkedő j löndíját. Érdemes figyelni rá­juk, s üdvözölni sikerüket. Nem véletlenül használtam a »verekedés« szót a feljutás­ra, ez a műsoruk csupa küz­delem, legelsősorban is a ren­dező-szerkesztő, Vértes Ele­mér részéről. Először is küz­delem a matériával. Nem a készből, hanem a vagy köny- nyen kitárulkozó, vagy nehe­zen szóra bírható dokumentu­mokból válogatott; a somogyi földosztás tényanyagából. Ez a megközelítésmód mondhatnám egyedüli a mezőnyben. S ami­kor kész volt a műsor, akkor sem tekintették késznek; meg­fogadták az értékelő, bíráló szót, és igen következetesen — a műsor mondanivalóján jot­tetett diákok is megállják a : foglalt jelzés, de már nem túl helyüket. távoli a remény, hogy valaha A munkából kijut a hu- telefonálhatnak. Ezerhatszáz szonnyolc hírlapárusnak is. : telefonelőfizető van a város- , , , ' , , , , ban, többségük majdnem bar az a tapasztalatunk, hogy , mindig szeretne valakit tár­csázni. A központ egyszerűen dik, hogy a nyárrá szerződ- | sem a vonal jön, hanem nem bírja a hajrát. Itt lenne a bővítés ideje. Egyelőre új állomásokat nem szerelhetnek föl. A huszonkilenc utcai nyil­vános telefonfülke mellé azon­ban újakat akarnak felállíta­ni. A nemzetközi telefonforga­lom még nem az igazi. A ha­gyományos módon ugyan szép számmal telefonálnak a ha­tárainkon túlra, ám a köz­vetlen tárcsázás lehetőségé­vel még kevesen élnek. Az egyik nap 1700 forint értékű nemzetközi — közvetlen tár­csázással lebonyolított — be­szélgetést jegyeztek föl, s ez | rekordnak számított... színház műsora. Üde, fiatalos, a népszerű Janikovszky Éva stílusának kedves leleményeit visszaadó játéknak lehettünk tanúi. Szép számmal rakta a tanulságokat tarsolyunkba, ró­luk: a gyerekekről, kamaszok­ról. tegnapi önmagunkról. Hallhattuk a műsorban a sze­gedi és a nagykanizsai diáko­kat, a budapesti Faktor és a zalaegerszegi Reflex színpadot. Az összkép bizonyító is és kérdőjelező is. HA EGYELŐRE csak a leg­jobbak tükrözik is, tény, hogy az amatőr irbdalmi színpadok meglelték útjukat az előadó­művészetben, bár lehetőségei­ket még nem aknázzák ki tel­jesen. Lehet, hogy a látvány biztatóbb, de a hallottak — márpedig most csak erre kell hagyatkoznunk — sok egyfor­maságról, hasonló, sőt igen gyakran teljesen megegyező »hangjáték-dramaturgiai« megoldásokról tanúskodnak. Ugyanakkor felvetődnek he­lyenként beszédtechnikai hiá­tányit sem változtatva — ala- nyosságok, és találkozni lehet kították az utolsó percig. Így lett a rádióban most hallott produkció a nagy sikerű Vas- j ravert fohász méltó párja, szerves folytatása, amely hangjáték formájában is érzé- ; keltette, hogy hazánkról, szű- kebb pátriánkról szólnak a Fo- j nómunkás szép szavai. Nem tagadom, elfogódottan | hallgattam e műsort, azzal a ; jóleső érzéssel, hogy a So-, i mogyban oly fontos földosz- I tásról hallhat az ország. Ügy | vélem, nem igaztalan »eilen- j pontozás«, ha a hasonló tárgy-1 igénytelen dalokkal, dalocs­kákkal is. Ha szép a szó, le­gyen szebb az énekszó is... Mindenesetre jó néhány együt­tes azt tükrözte, hogy van hit­tel vállalt, őszinte, lelkesítő mondandója a felszabadulás óta eltelt harminc évről. Tröszt Tibor Somogyi Néplapl 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom