Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-14 / 138. szám

Nem az építész szemével 1975. VI. 14. Szívesen lapátot ragadnának Kaposvár Budája »Róma hegyközség megala­kult 1903-ban a Kaposvár ren­deleti tanácsú városhoz tarto­zó kis és nagy-Róma szőlő­hegy birtokosaiból.« Maradt-e valami a hajdani »-községből- ? Ha nem is ilyen -állam az államban- módon, de ma is közösséget alkotnak az itt élő emberek? Milyen a mai Róma-hegy? Az egyik régi hegylakó büszkén Kaposvár Budájának nevezte a begyet. Ami avízve- zetéket, a villanyt és a telek­árakat illeti, nem is olyan nagy a túlzás. Az új házak (néha -villaköltemények-«) legtöbbjé­hez már garázs is épült. A Csalogány köz tíz év előtti horhója helyén betonút fut föl a hegyre. Éggendorfer József, aki már egy évtizede a kör­zet népfrontbizottságának tit­kára, így vélekedik a kör­nyékről : — A legutóbbi cukorgyári munkástalalkozón az egyik hegylakó azt panaszolta, hogy a lejtős úton könnyen meg­csúszik a kocsi, mert a ha­zakból a mosószeres víz ki­folyik az útra . . . Hát nem öröm, hogy ma már van, aki­nek csak ez okoz gondot? Igaz, a peremvárosi -hátrányok- a Róma-hegyet is jellemzik. Nincs csatornahálózat, nem szállítják el a szemetet, és az -üzlethálózatot- is rég kinőt­te’ már a körzet. Az emberek persze itt is könnyen termé­szetesnek veszik, ami már megvalósult. Ezért is mondjak sokan: -Nekünk csak az ígé­' retekből jut-. Felénk mindig viharosak a népfrontgyűlések vagy a ta­nácstagi beszámolók. A prob­lémáknak viszont megvan az az -előnyük«, hogy tettekre sarkallják az embereket. Ezért könnyű itt társadalmi mun­kát szervezni, ellentétben azokkal a városrészekkel, ahol a lakók mindent készen kap­nak ... Rózsalugasoktól övezett, Be­nedek utcai házában kerestük meg Zsoldo# Józsefet, a kör­nyező utcák tanácstagját. Sze­rinte is mindenki szívesen la­pátot ragadna. — Tanácsülésen került szó­ba, hogy az enyhén lejtő ut­cákban részben társadalmi összeiogással talán lehetőség volna afféle -szükségút« épí­tésére. Még egy ilyen -talán- is föllelkesítik az embereket, akik esőben bokáig járnak a sárban... — Barátságos, jó nép ez. Legtöbbjük faluról költözött be vagy cukorgyári és hús- kornbináti munkás. Az utób­biak közül az egyik nemrég épített családi házat. Segítet­tek neki a rokonok, szomszé­dok de még a munkatársak is. Csak ebben az utcában tu­catnyi ház van épülőben és sehol sincs hiány segítőkész emberekben. Itt ez a szokás. — Divatos lett a hegy. Jön­nek-e eladó ház vagy telek után érdeklődők? — Hajaj, de mennyien’ — veszi át a szót Zsoldosné. Ré­gebben még örült, aki beköl­tözhetett a belvárosba, mosta­nában meg nagyítóval keresik itt az eladó telket. A fiam is bent lakik, hetedik emeleten. Mikor hétvégén kijön, nem győzi teleszívní magát leve­gővel; azt mondja, ez megfi­A Csalogány utcában száz­nál több új ház van. A leg­többet a Balaton-parton is megnéznék. A telekárak is el­érték már a balatoni szintet. Az erre kirándulók szerint uj kifejezésre van szükség: -ka­csalábon forgó családi ház-. Az egyik legszebb, kétszintes ikerházban Hahoti lstvanne nyitott ajtót. — Aki erre jár, azt gondol­ja, az itt lakók legtöbbjére -rászakadt a nemzeti' bank«. Tévedés! Én a textilművekben dolgozom három műszakban, a férjem az erdészetnél. Mi­kor több mint három éve építkezni kezdtünk, alig volt többünk 50 ezer forintnál. Sok téglarakással töltött fél éjsza­ka. baráti segítség és OTP- kölcsön eredménye ez a még mindig nem egészen kész ház. — A ház alá garázst is épí­tettek ... — Kocsira még sokáig nem gondolhatunk, de ha egyszer mégis lesz, óriási előny, hogy megvan a garázs. Addig affé­le -barkácsműhelyként« szol­gál ... Jó itt lakni. Nem zúg a lift, nincs házibuli az eme­leten. és az ember mégis csak a sajátjában van ... Több mint ezer házban 1500 család él a Róma-hegyen. Ezt már Domonkos Béla csoport- vezető főmérnöktől tudtuk meg. Ö először az építész szemüvegén át nézve mondott véleményt k Róma-hegyi új házakról. — Egyre több köztük a kor követelményeinek megfelelő; már kevesebb például az ész­Tulajdonképpen mindig bántotta a szemem a város központja. Nézegettem a há­zak homlokzatát, díszítő ele­meit, és elcsodálkoztam a ré­gi építészeken: hogyan mer­lek ennyire szabad fantáziá­val tervezni, az összhanguial- tal jóformán semmit sem tö­rődve. Ám a mustrálgatás közben az is feltűnt, hogy ezek az épületek tulajdonkép­pen nagyon is egyediek, ön­magukban érdekesek és nem csúnyák. Csak ezt éppen az elhanyagoltságuk miatt nem vesszük észre. Innen már csak egy lépés volt azon elgondol-, j koznom: milyen lehetne a | városközpont hangulata — i megszépített épületekkel. I A Május 1. utcáról van szó. Ír­hatnám akár úgy is: o város ki­rakatáról. Az építész szemével nézve — ebben bizonyos va­gyok — lehetne itt találni több hibát is. Például azt, hogy stílusában — mondjuk a Széchenyi tértől a Dorottyáig terjedő szakasz — nagyon is eklektikus és kialakulása ko­ra építészeinek hibája, meg hogy Kaposvár -Fő utcája« nem egységes, nem esztétikus. Tény: egy utcának hangu­lata van. A Május 1. utcának is — enyhe hajlásúval, házai­nak barokkot klasszicizmussal és eklektikával keverő stílu­sával! Az utóbbi néhány év­ben tatarozták a Kossuth tér épületeit. Az iskola, a Doroty- tya-ház, a városi tanács, a templom mind sorra került. Kivéve azt a házat, amelyik­ben a Csibi áruház van. Pedig A Róma-hegy 1973-ban el- [ a tér hangulatát ezek az epü- készült rendezési tervében | (ete/c határozzák meg. nyolc tantermes iskola, 40 sze­mélyes bölcsőde, 75 gyerme­ket befogadó óvoda, orvosi ,, , . , , , , rendelő és kis ABC-áruház 1 önmagában szép. Az ablakok szerepel. Mikor azonban a jö- j azonban vaksi szemmel me- vőről érdeklődöm, csak ezt a j fednek — immár évek óta — Aki ma az utolsó háztól 100 méterre házat épít, két-három év múlva biztos, hogy a hiányzó közművesítés miatt fog panaszkodni... le majdnem szemben van a Dorottya-ház. amely — köz­tudott — a város egyik jeles műemléke. Tetőszerkezetének megoldása a megyeszékhelyen egyedülálló. Ám ez a rozsda mindent összemosó rombolása miatt -nem jön ki«. Talán említenem sem kell az Anker-házat, amely annyi­szor napirendre került mar. Legutóbb a Somogy Aruház építése kapcsán törték fejüket az illetékesek: mi legyen a Május 1. utca egyik legna­gyobb lakóházának sorsa. Sze­repe éppen nagyságában van: az előbb említett szakaszra erőteljesen rányomja bélyegét — abban az állapotában, ahogy éppen van. Vagyis el- hdnyagoltsagával. S ezen még az sem segít — sőt! —, hogy a bevásárlóközpont megnyitá­sa előtt földszintjét gondosan szürkére mázolták ... Minden­esetre kilóg a sorból: a múlt évben megszépített Rippl-Ró- nai park. a csillogó-villogó Somogy Áruház és az ipari szövetkezetek központja, a klasszicista stílusban épült, műemlék tanácsház mellett bizony szomorúan feltűnő az Anker-ház. A Balaton felé áramló autó- forgalom következtében sok átutazóban alakul ki ilyen vagy olyan kép Somogy köz­pontjáról. S mindezt azért tettem szóvá, mert számítha­tunk a kaposvári vendégek számának emelkedésére is. És talán az sem mindegy, milyen véleményt formálnak mások városunkról. A Kalinyin vá­rosrész mellett — amelynek jellege most már egyik meg­határozója Kaposvárnak —, talán éppen a Széchenyi tér­től az impozáns Dorottya-szál- lóig terjedő szakasz az, ami — rendbehozva — kellemes hangulatot teremtene. Mert benyomást most is kelt a látogatókban, a keresz- tülutazókban és a kaposvá­riakban egyaránt. S pillanat­nyilag nem a legjobbat. M. A. A Május 1. utca 8. számú ház homlokzata — fent — választ kapom: kezesi tempót radással lehet lehetőségek ezt az épit- csak lema- kö vetni. A korlátozottak, a forgalmas utcára. Az épület -kacskaringóit«, kiugró dí­szeit a sárgából füstös barná­vá szürkitette a por, s tu­lajdonképpen ezeknek az ele­meknek éppen emiatt nem ér­és bármennyire kiábrán­dító is, még az úgynevezett •>csökkentett paraméterű« utak építéséhez is nagyon kevés ne­hány jószándékú, tettre kész vényesül eredeti szerepük, az. ember — hogy megtörjék és díszítsék Ehhez csak annyit: tíz éve j a nagy falfelületet. Pedig a még az északnyugati város- — mégegyszer hangsú­részben lakókat arról lehetett j , . ... , _ megismerni, hogy sáros a ci­pőjük. i szögéből, hanem hangulati Bíró Ferenc i elemként — szép lehetne. Ve­Maradék anyagokból Hálók csomagoláshoz .Amikor divatba jött a há­lóba csomagolt burgonya, hagyma és alma, mindenki dicsérte az ötletet. Milyen praktikus, mondogattuk, de azt már kevesen tudták, hogy a hálókat itt, Somogybán, pontosabban Kaposváron ké­szítik. A szociális foglalkoztatóban hat évvel ezelőtt már készül­tek olyan nálók, amelyeket a Domonkos Béla szerint a családi ház egyben életformát is jelent; az otthon tartózko­dó családtagokat, a véleményt, a baromfit... Ezt az itt la­kók úgy mondják: együtt vannak a város és a falu elő­nyei. Mint kiderült, ami a Ró- ma-hegyieknek az előnyöket jelenti,, az a városi tanácsnak nehéz gondokat. — Az utóbbi öt évben a tervezettnél két- két és fél­szer több családi ház épült a zeth eteilen. A múltkor előtte j környéken, tovább súlyosbítva szerűden, sátortetős épület, zöldség-gyümölcs csomagolá- Néhány rossz szokás azonban j sához használtak. Igaz, akkor még tartja magát: az épületek kézzel dolgoztak, nehézkesen, többségénél két szoba akkor! K,ét éve szerezték be az első is az utca felé néz, ha a ház j gépeket, s ma már teljesen végéből (a spajzablakból) az korszerű munkakörülménye­egesz varos panoramaja lat- ; Hazánkban több olyan vál­ható... | iaiat és üzem van, amely fo­nalat orsóz. Az orsózó gépek nél nagyon sok selejt- és da­rabfonal marad, amelynek fel­dolgozása eddig megoldatlan l dolgát is. volt. A selejt- és dárabfona- lakat a kaposváriak megmen­tik: hálót készítenek belőle. Kettős a haszon: a szociális foglalkoztató munkát ad, s ugyanakkor olyan anyagokat hasznosít, amelyek egyébként a hulladék közé kerülnének... Az itt dolgozók szeretik ezt a munkát. A gépek kevés erőt igényelnek, ugyanakkor a hatórás műszakok jó kerese­tet biztosítanak. Évente huszonkétezer tonna zöldség-gyümölcsháló készül a kaposvári üzemben; ez a mennyiség mintegy négy és fél millió méternek felel meg. Van-e jövője a pamut- és kártoltgyapjú-maradékokból készült hálóknak? A válasz egyértelmű: igen. Megkönnyí­ti a vásárló és a kereskedő Még áprílis- j ban megrop­pant — a nagy j esőzések kö- ! vetkeztében, a j beázástól — j Kaposváron a | Dimitrov utca { 27. szám alat- ! ti ház tűzfala { és tetőszerke- ! zete. A szom­szédos, 29. szá­mú ház lakói ; azonnal kérték j a tulajdonost, I hogy a ro- j mos, életve­■ szélyes épület­részt j lé, a javítást ! pedig sürgő­sen végeztesse el. A lehullott téglák egy részét elszállí­tották, a kidő­léssel fenyege­tő, életveszé­lyes tűzfalat azonban a mai napig sem bontották le. A Dimitrov utca 29. szám alatt lakók panaszukkal a vá­rosi tanács építési osztályán is jártak. Legutóbb kurtán-fur- csán azzal utasították el őket a tanácson, hogy a tulajdo­nost felszólították, ám annak joga van a föllebbezésre, így egyebet nem tehetnek, várja­nak nyugodtan ... Több mint tíz család lakik a Dimitrov utca 29. számú házban. Nagyon sok a kicsi .gyerek. A szülők nem zárhat­ják be őket a lakásba. A ját­szadozó apróságok, a munká­ba menő és hazatérő felnőttek is ott mennek el naponta többször is a kidőlóssel fe­nyegető tűzfal mellett. Vajon ilyen esetben sza­bad-e a formaságokhoz ra­gaszkodni? $z. L. Bosszúság a bezárt bolt miatt dobtam szemétbe egy csokor fonnyadt petrezselymet. Kide­rült, hogy »én nem tudom, mit ér...« — Sokan vannak, akik »tudják, mit ér?« — A piacolókra gondol? Vannak olyanok is, a többség azonban inkább csak a csend­ből és az egészséges( napfény­ből akar hasznot húzni. az amúgy is évtizedes elma­radásokat. Az építkezéseket kénytelenek vagyunk engedé­lyezni, tekintettel a város la­kásgondjaira . .. Igaz, közben gondjaink sokasodnak. Rá­adásul van a dolognak egy népgazdasági szempontból sem közömbös oldala: a családi házakba átlag egyharmaddal több anyagot építenek be. mint amennyire szükség volna.. ■ Szinte minden családnak megvan a »boltja«, ahol nap nap után megfordul, ahol már szinte családtagként üdvözlik, ahová csak átszalasztja agye­reket. Ilyen a Május 1. utca 77. szám alatti 357-es vegyes csemege- es háztartási bolt. A környék régi házaiban sok idős ember él, aki — mint mondják — a reggeli tejért, kifliért papucsban, pongyolá­ban »lép át«. A nemrég épült emeletes házak kismama la­kói is megszokták, hogy csak rövid időre kell magára hagy­ni a kicsit. A sokak »családi boltja« azonban immár har­madik hete csúfolkodik lehú­zott redőnyével. A környék idős vásárlói tettek panaszt, a kismamák nevében is. A Somogy megyei Élelmi­szer-, Háztartási- és Vegyiáru- kiskereskedelmi Vállalat köz­pontjában a munkaügyi osz­tályon Dallos Katalin adott felvilágosítást: az üzletvezető betegsége miatt van lehúzva a roló. A nyitás pedig a hé­ten esedékes felülvizsgálati eredménytől függ. — Miért nem lehet itt he­lyettesíteni, a bolt bezárása helyett? — Eredetileg csupán egy­két hétről volt szó, s erre a rövid időre nem érte volna meg, hogy bonyolult leltári átvétel-átadással helyettest keressünk. De nem valószínű, hogy meg is találtuk volna, hiszen súlyos munkaerő-gond­jaink vannak. Egyébként is ez úgynevezett szabadkasszás bolt, ahol a vezető a három ' munkatársát maga választja ’ meg; joga van ahhoz, hogy azzal dolgozzon, akiben meg­bízik. Az áruforgalmi osztály ve­zetője, Tóth János elkesere­detten szól az ügyről. — Budapesten százával kénytelenek bezárni a kisebb boltokat, s úgy látszik, ez a^ jelenség már áthúzódik vi­dékre is. Csak túlórákkal tud­juk tartani a negyvennégy órás munkahetet, s nekünk fáj a legjobban, ha egy boltot be kell zárnunk. De az a ta­pasztalatom, hogy a nagyobb városokhoz viszonyítva mi még jó helyzetben vagyunk. Ennek a boltnak az esetében pedig a lakosság ellátása tu­lajdonképpen meg van oldva, csak a kényelmes ellátást nem tudjuk garantálni. Szavaival egyetértünk. Egyébként megígérte azt is, hogy igyekeznek megelőzni a kényszerű rolólehuzásokat. G. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom