Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-08 / 106. szám

A süld ért, a virágokért A zöldért dolgozik egy kis vállalat szerte a megyében. Százhetven dolgozójának ügyességét bizonyítja például a zánkai úttörőváros parkosí­tása. Kaposváron a Kalinyin városrészben szaporították a füvesített területet; most ép­pen a 16 tantermes általános iskola környékén dolgoznak. Tavaszkezdettö], sok a mun­ka a Balaton déli partján is. A Siófokon székelő Somogy megyei Kertészeti és Park­építő Vállalat legnagyobb megrendelői a különböző üdü­lők; elvétve a tanácsoktól is kapnak megbízást. S hogy miért elvétve csupán? Mert a tanácsok — főleg a déli parton — saját maguk szer­vezte brigádok segítségével igyekeznek megoldani a par­kosítást. Az eredményt ki-ki tapasztalhatja a parti közsé­gekben. Azt, hogy mennyiért csinálják ezek a brigádok, kevesen tudják csak; a ta­pasztalat az, hogy drágábban, mint a kertészeti vállalat. ' Ignaczi -Györgyné igazgató | — amikor ez a téma szóba j j kerül — élénken tiltakozik: a I j vállalatnak van bőven meg- j , rendelése. Olyan munkák várnak az emberekre, mint | I a balatonszemesi Vadvirág ! nyaralótelep vagy a zamárdi úttörőtábor építése. A gond soha nem az volt, hogy mit építsenek, inkább J az, hogy mivel. Elöregedett j gépekkel, szállító járművek í nélkül, nem egyszer kölcsön- J kért traktorokkal dolgoztak. 1 S ez alapvetően meghatároz- | ta — még két éve is — aj tevékenységüket. Aztán tana- j esi támogatást kértek és kap- \ tak; a pénzzel és kapacitás- j sál is jól kellett gazdálkodni. | A gép- és járművásárlás mel- i lett egy sor szervezési intéz­kedés segítette a hatékonyabb munkát. S a szervezés nem megy az emberekkel, a mun­kásokkal való rendszeres kap­csolat nélkül. Az állandó vé­leménycsere viszont azt ered­ményezte, hogy akik az épít­kezésen dolgoznak, azok is jobban ismerték a vállalat gondját, s ötleteket adtak a megoldási lehetőségekhez. Ezek az ötletek a szocialista címért dolgozó brigádok válla­lásaiban is jelentős szerepet kaptak. A siófoki Aranypar­ton 150 ezer forint értékű munkát végeztek, a város általános iskolájának kör­nyékét pedig társadalmi ínun­kában tették szebbé. A Somogy megyei Kerté­szeti és Parképítő Vállalat ma sem tartozik a »gazdag« cégek közé: gondjait hosszan lehetne sorolni. De vannak már kisgépek. terveikben újabbak beszerzése is szere­pel. Vannak szocialista bri­gádjai, kiváló dolgozói, s bő­ven van munkájuk. Kertjeik­ben, üvegházaikban pedig mind több a vágott virág, s innen kerül a parkok zöldje közé is sok egynyári növény. Dr. K. I. ISO millió forintos árukészlettel várják a vendégsereget Tájékoztató a Balaton-parti üdülőtelepek ellátásáról Tegnap Siófokon tájékozta­tót tartott a Balaton déli part­ján működő állami és szövet­kezeti boltok, illetve vendég­lők, valamint a tóparti SZOT- üdülők legnagyobb szállítója, a Somogy—Zala megyei Élel­miszer és Vegyiáru Nagyke­reskedelmi Vállalat. Dévényi Zoltán igazgató többek kö­zött elmondotta, hogy a vál­lalat csaknem ezer dolgozója úgy készül fel az idényre, hogy a hozzájuk tartozó te­rületen a .múlt évinél 20—25 százalékkal nagyobb lesz a forgalom. Tízezer féle és együttesén ínin tégy 180 millió forint értékű áruval várják a hatalmas vendégsereget. Az üdülök körébep közkedvelt konzervárukból korlátlanul ki tudják majd elégíteni az igényeket, s a szörpkínálat is bőséges, választékos lesz. Gon­doskodás történt, hogy a kis­gyermekükkel együtt üdülők­nek se legyenek beszerzési gondjaik, ezért a tavalyihoz képest lényegesen javították a bébiétel-ellátást. Tizennégy féle magyar bébiétel mellett nyolcfajta bolgár készítményt is forgalomba hoznak. Min­den nagyobb áruházban, üz­letben külön, bébisarkot ala­kítanak ki, hogy ne kelljen keresgélni az ilyen cikkeket. Napolajból félmillió palack­I kai szerzett be a vállalat, az ; a nyáron keresett krémekből, , árakat és a minőséget tekint- j rovar- és szúnyogirtókból, í ve egyaránt a legszélesebb I légfrissítőkből, strandpapucs- I választékban. Nem lesz hiány j ból és strandtáskákból sem. Távolsági luxusbuszok Segítő szándékkal Eszmecsere sok tanulsággal Az Ikarus Székesfehérvári Gyárában megkezdték a távolsá­gi luxus autóbuszok gyártását. Az új típusú IK—256-os au­tóbuszokból egyelőre tíz példányt gyártottak, s az üzem — majd az országúti próbák után esetleg módosítva — még ebben az évben 150 darabot készít belőlük. Képünkön: Az IK—256-os utastere. Viharos volt ? tanács­kozás, de nem a rosszindulat, nem a gáncsoskodás, kavart ezúttal vihart, hanem a tiszta szándékú aggódás, egy közös ügy féltő szeretete. Az észak­somogyi tsz-szövetség igen kö­rültekintő elemzés alapján mérlegre tette az Iparszerű Kukon catermesftési Rendszer (a volt CPS) legelső évének ta­pasztalatait. és a közös válla­lat képviselőinek jelenlétében megvitattak minden tanulsá­got, ami az első év gyakorlata során felhalmozódott. Az eszmecsere elvi alapja az volt, hogy ez a termelési rend­szer jó, már az indulás évében kimagasló sikereket hozott; az 1989—73-as évek 39,4 mázsás hektáronkénti átlagtermése helyett tavaly 53.2 mázsa ku­koricát takarítottak be az észak-somogyi taggazdaságok. Az, hogy bevált és jó egy ter­melési rendszer, még távolról sem jelenti, hogy nincsenek or­voslást igénylő problémák, megszüntetésre i'áró fogyaté­kosságok. Nem vitatja senki a rendszer eredményességét, azt azonban sókkal inkább, hogy nem lehetne-e még jobban, ke­vesebb zökkenővel folytatni. Vonatkozik ez a közös válla­latra és a rendszer taggazda­ságaira egyaránt, hiszen mind­két részről voltak mulasztások és vannak olyan tényezők, amelyek zavarják az együtt­működést. A t eljesség igénye nélkül vegyünk sorra néhány tanulsá­got. Tavaly tíz észak-somogyi szövetkezet tizenegy termelési egységgel lépett be az IKR-be. Az előző év őszén a közös vál­lalat a szövetkezetek rendelke­zésére bocsátotta a kombájno­kat, a traktorokat, az ekéket, a tárcsákat, tavasszal viszont elhúzódtak a gépszállítások, a vetés idejére a vetőgépeknek csak egy része állt rendelkezé­sükre. Érdemes hozzátenni, hogy az idén, amikor a tag­gazdaságok száma kettővel, a termelési egységek száma pe­dig hárommal gyarapodott Észak-Somogyban, hasonló helyzet alakult ki. A rendszer­hez csatjakozott pusztakovácsi termelőszövetkezet például mindössze egy tárcsát kapott eddig. Nem kis gondot és je­lentős terméskiesést is okozott — elsősorban Mesztegnyőn —, hogy nem sikerült a tálajfer- tőtlenítést elvégezni. Tény, hogy a vállalat idejében elvé­gezte a talajvizsgalatokat, ki­dolgozta a tápanyag-visszapót­lási előírásokat, rendelkezésre bocsátotta a részletes techno­lógiát, csakhogy a műtrágyák késői szállítása miatt az elő- ! írásokat csak részben sikerült I megvalósítani. Sajnos, ahogy I a gépeknél, úgy a műtrágya­ellátásnál is megismétlődtek az idén ugyanazok a fogyaté- kósságok, jóllehet az AGRO- KER és az IKR együttműködé­si megállapodást kötött az el­látás javítása, az igények ma­radéktalan kielégítése érdeké­ben. Módosítást, változtatást sür­gető jelenségek ezek, éppúgy, mint az, hogy még nem meg­nyugtató a szövetkezetek vetö- magellátása, a megfelelő fajta-, választék biztosítása. A múlt év tapasztalata szerint a korai fajták hozama volt a legmaga­sabb: a tíz szövetkezet átlago­san 58.9 mázsát takarított be hektáronként, de ezen belül például Kéthelyen 74, Szőlős- györökön 72 mázsás átlaggal fizettek a korai fajták. A ké­sői kukoricák alacsonyabb át­lagában vitathatatlanul közre­játszott a rendkívül nehéz, esős ősz, az elhúzódó / betakarítás okozta veszteség. Joggal tették szóvá azt is a taggazdaságok, hogy az exportra szállított ku­korica után milyen felárat kapnak. Hosszan lehetne sorolni azo­kat a kisebb-nagyobb problé­mákat, amelyek egy év tapasz­talata alapján összegyűltek és amelyeket a jobb együttműkö­dés érdekében megvitattak. Hogy mennyire szükség van arra, hogy évente legalább egyszer az IKR képviselőivel közösen elemezzék $ tapaszta­latokat, más is bizonyítja. Pél­dául ezen a tanácskozáson de­rült ki, hogy tavaly kétszeres biztosítást fizettek a gépsorok után. Egyszer fizetett a közös vállalat — hiszen az ő tulaj­dona a szövetkezeteknél levő gépsor —, ezt a körülményt nem ismerve, viszont a hasz­náló szövetkezetek is fizettek biztosítást a gépsorok után. Vannak tehát a közös válla­lat és a szövetkezetek közötti kapcsolatban orvoslást igénylő problémák, mint ahogy van mit tenni üzemen belül is az eredményesebb, hatékonyabb termelés érdekében is. Bizo­nyítja ezt az a lényeges kü­lönbség, ami az üzemek kö­zött megmutatkozott — mind a termésátlagokban, mind pe­dig a szűkített önköltségben. Az első év tanuló év. Ez a jó értelemben vett segítő szándékú, viharos tanácskozás azt a célt szolgálta, hogy a második évben kevesebb le­gyen a zökkenő, a gazdaságok jobban élhessenek a termelési rendszer adta előnyökkel, s hogy a közös vállalat, vala­mint a taggazdaságok között még jobb, eredményesebb kap­csolat bontakozzék ki. Éz a leg­főbb és kölcsönösen közös ér­dek. Vörös Márta Ahdevirág&ás előtt Száz vagon mézre kötöttek szerződést ŐSZ FERENC ü 1ÓZSB De térjünk vissza a mi dol­gunkra, kedves Kázmér. He­tek óta ostromol. Elhiszem, hogy szeret, talán jól is esik. De elhatározásomhoz mégsem ez vezetett, hanem egy racio­nális ok: lehet, hogy maga, le­het, hogy éh, vagy talán mind a ketten hamarosan megha­lunk. Nincs jogom magától megtagadni azt, amiről maga úgy érzi, hogy ebben a sivár­ságban is boldoggá tudná ten­ni. Íme, az ajánlatom: jöjjön, és amikor akarja, a magáé le­szek. Sírnom kellene, de nevetek. Hányféleképpen megálmod­tam én ezt az eseményt, és most talán egy pincerekesz­ben ... Ugye, nem kell folytat­nom? Lehet, hogy csodálkozik, de bízom benne, hogy megért. Megért, mert szeret, és mert egy a sorsunk. A viszontlátá­sig! A maga Krisztinája. Utóirat: Drágám, bevallom, hogy én még csak nem is csó- kolóztam soha ... Kriszti-« Rózsi hangosan sírt. — Egy magamfajta soha Somogyi Néplap nem tudna ilyen szép levelet írni — mondta magában. Az­tán fölállt, magára borította a kendőjét, és kiment az utcára. A kapu előtt a sváb parancs­nok ácsorgott. — Megmondtam, hogy nem kilépsz az utcára! — Egy fontos üzenetet kell vinnem a várba Köpetzy ed- redes úrnak ... — Csak menj! Úgysem érsz életben oda ... — Azt csak bízd rám, kame­rád! — mondta Rózsi, és el­tűnt, a hajnali szürkületben. Csak annyit tudott, hogy Tó- szeghy Köpetzyvel együtt a Prónay-különítmény főhadi­szállására ment. Rózsi az utcán vacogott a félelemtől. Amerre nézett, te- metetlen hullák hevertek. Ka­tonák és civilek, gyerekek és asszonyok. A Vár aljában — egy kór­ház előtt — mint a fahasábo­kat gúlába rakták a meztelen holttesteket. Sok helyen az úttestet telje­sen elzárta a ledőlt házak tör­meléke. Egy épületet kettészelt a bomba. A szobák egyik fala tökéletes épségben oeaett az utcára. A hengerelt mintájú falakon családi képek lóktak, egy hatalmas falióra ingája még lengett. Élő embert se­hol nem látott. Lihegve iramodott neki a meredek lépcsőnek. Már majd­nem elérte a Halászbástyát, amikor éles kiáltás állította meg: — Állj! Hová mégy ? — egy kapu alól két katona lépett ki. — A Prónay-különítmény- hez. Egy fontos üzenetet ho­zok Köpetzy ezredes úrnak... A katonák eligazították. Út­mutatásuk nyomán Rózsi most már könnyen megtalálta az egykori iskolát, ahol a külö­nítmény székelt. A kapuban fegyveres őr lépett eléje: — Hová, hová, szép me­nyecske? — Köpetzy ezredes urat ke­resem — mondta, és valami mosolyfélét erőltetett az ar­cára. — Hát azt már hiába.. 1 Merthogy az úgy meghótt, hogy jobban nem is lehet — mondta egy katona, de a hang­ja inkább vidám voít, mint részvétteljes. — Nem baj. Igazából nem is őt keresem, hanem a tisztjét, egy bizonyos Tószeghy zász­lóst ... — mondta bátran, mert a katona hangja megnyerte bi­zalmát. ^ — A Pubikát? . Hát az itt van. A nagyobb tiszt urak mind elmentek valahová. Ügy beszélik, hogy a vár alatt va­lami nagy alagút van, és ab­ban bújnak. Meg aztán a csa­tornán akarnak továbbmenni. A Pubikát hagyták itt pa­rancsnoknak. Megérkezett Tószeghy. Ha lehet, még sápadtabb volt, mint amikor utoljára látta. A nyilaskarszalagot már nem vi­selte, de az egyenruhája olyan volt, mintha most hozta volna a szabótól. — Ezt hoztam magának ... Krisztina kisasszony küldte. A fiú mohón kapott a levél után. — Idefigyeljen, Rózsi... Mondja meg a kisasszonynak, hogy amint tudok, rohanok. Egyelőre azonban maradnom kell még ... — Ugyan minek? — kérdez­te Rózsi. — Én vagyok a parancsnok. Nem hagyhatom itt az embe­reimet. A katona közbelépett. — Engedje meg a zászlós úr, de nekünk nincs szükségünk magára. Ha hívják, menjen csak. örüljön, hogy van hová. Itt már úgysem talál olyan embert, aki egyetlen paran­csát is végrehajtaná. — Hallja! Mozogjon! — nó­gatta Rózsi. — Örvezető! — fordult ke­ményen a katonához Tószeghy. I — Magának adom át a pa- í rancsnokságot... — Köll a nyavalyának. Vi- i gye azt is el a zászlós úr! (FolytatjukJ 1 (Tudósítónktól.) Megyénk 40 méhész szak­csoportjában több mint 2000 méhész tevékenykedik. 1974 mézben szegény esztendő volt, mindössze 53 vagonnal vettek meg az áfész-ek. Az akácvi­rágzás idején ugyanis rossz volt az időjárás, de ez nem szegte kedvét a szakcsopor­tok tagjainak, mert azt vall­ják: a méhészkedés eredmé­nyeit 5 éves átlagban kell ér­tékelni. A korábbi 2 év pe­dig átlagon felüli eredményt hozott. A MÉSZÖV áfész-választ- mányán belül működik a mé­hész szakbizottság. Márton János titkár a napokban adott tájékoztatást a méhé­szek akácvirágzásra való ké­szülődéséről. Megtudtuk, hogy a méhek telelését kedvezmé­nyes cukorakcióval is segí­tették a fogyasztási szövetke­zetek; s az> időt téli tovább­képzésre használták föl. Szin­te valamennyi szakcsoport tervezett és rendezett elő­adást. A méhek jól teleltek; a tájékoztatás szerint jó köze­pes fejlettségű méhcsaládok indulhatnak majd az akácra. Örvendetes az is, hogy /az idén tavasszal nem fordult elő nagyobb méhmérgezés, csak Lábod környékén észleltek szórványos méhpusztulást (az előírások betartásának el­mulasztása miatt). Ez az eredmény annak a kölcsönös tájékoztatásnak köszönhető, amely a mezőgazdasági nagy­üzemek és méhész szakcso­portok tagjai között megvaló­sult. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok öröm­mel fogadták azokat a méhé­szeket, akik kitelepültek a vi­rágzó repcetáblák mellé. A méhek segítették a magfo­gás érdekében fontos bepor­zást. Az akác virágba borulása május végére várható. So­mogybán a tavaszi fagyok nem tettek kárt az akácosok­ban. A megyei szakbizottság fölhívta a figyelmet arra, hogy a megyében és megyén, kívül egyaránt van vándor­lási lehetőség. A középrigóci akácerdők várhatóan 4—7 nappal korábban virágoznak, mint a bonnyai, bálványosi vagy kőröshegyi akácosok. A zalai és a Vas megyei erdők is később adják a nek­tárt. Nagyon fontos, hogy minél több méhész használja ki a vándorlás előnyeit. A szakcsoportok tagjai 100 vagon méz szállítására kötöt­tek szerződést az áfész-ekkel. Ezenkívül 1,5 vagon virágpor megtermelése a cél. Növényvédelmi tájékoztató Fertőznek a gan&aőeteyséoek Az utóbbi napok száraz, me­leg időjárása rendkívül ked­vezett a lisztharmat fejlődésé­nek, terjedésének. Almás gyü­mölcsösökben igen erős fertő­zéseket mértünk föl, helyen­ként (Csurgó és Kaposvár kör­nyékén) S0—90 százalékos haj- tásfertőzöttség is előfordult. A kórokozó elleni védekezést a későbbi lombpusztulás meg­akadályozása végett hajtsuk végre — úgy, hogy az erősen lisztharmatos hajtásvégeket a fákról éles metszőollóval vág­juk le, gyűjtsük össze és éges­sük el. majd pedig 0.75 száza­lékos Thiovit vagy Pol-Sulkol, j 0,1, Karathane 0,08 százalékos J oldatával. Fundazol 50 WP-vei \ permetezzünk. A Fundazol föl- | használásánál vegyük figye- j lembe, hogy a teljes hatás ér­dekében 1,7—2 dkg szer szűk- J séges (termőfaegységenként) és ; a védekezést 9—10 naponként meg kell ismételni. Az alma és a körte szirom­hullása után kezdjük meg azonnal a védekezést, a jelen­leg rajzó poloskaszagú alma- és körtedarázs ellen. Erre a célra a 0,1 százalékos Bi—58 j használatát javasoljuk, ugyan- ! is ez a szer védelmet nyújt a ( károsító levéltetvek és a ta­kácsatkák ellen is. Megyerik egész területén rendkívül erős fertőzést okoz őszibarackosokban a tafrinás levéljodrosodás (az őszibarack levelei megvastagodnak, defor­málódnak, elszíneződnek). Kü­lönösen a Kaposvár környéki és Balaton-parti házikertekben erős a fertőzés. A kórokozó el­ros leni védekezést azonnal meg kell kezdeni, az erősen tafrinás hajtásokat éles metszőollóval kell eltávolítani, és elégetni. Utána a vegyszeres védekezés­re javasoljuk a 0,1 százalékos Delan SP, 0.2 százalékos Or- thocid vagy Dithane M—54 ol­datát. A ribiszke virágzása idején — főleg, ha a virágzás elhúzó­dik — védekezzünk a levélfol- tosságok, féketeribiszkén j/edig a lisztharmat ellen. A permet- levet 0,2 százalékos Orthocid, Zineb és 0,3 százalékos Thiovit vagy Pol-Sulkol felhasználásá­val készítsük el. A levéldara- zsak álhernyói és á köszméte- araszolok kártételének meg­előzése érdekében méhkímélő — 0,4 százalékos — Melipar permetezőt is keverjünk a per- mellébe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom