Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

Asszony, három gyerekkel Mindig valami furcsa szo­rongást érzek, ha egy név elé azt kell írni: özvegy. Ha idő­sebb asszonyról van szó, ak­kor is, hát még egy fiatal, há­romgyermekes anyáról— Eb­ben a kis szóban ugyanis bele van sűrítve a múlt, amelytől már soha nem lehet megsza­badulni. Kapás Sándorné ta­valy szeptember óta viseli a neve előtt ezt a szomorú jel­zőt: akkor halt meg a férje. A lakás— kint Laktanyama­jorban — még frissen őrzi az emléket, csakúgy, mint az asszony. Fafaragások, faliké­pek, Kapás Sándor munkái dí­szítik a szobákat. Juhászember volt, faragó. A keze soha nem pihent. Ö is, akár a felesége, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság bpszén- fai kerületében dolgozott. Az­után beteg lett, nagyon beteg, és tavaly ősszel itthagyta á csa­ládot ... Három gyerek, Csilla, Ago~ la és Sándor maradt utána. A két kislány csak a hétvégeket tölti itthon. Ok ikrek, Szent­bal ázson végzik az általános iskolát, ott laknak a kollégium­ban. így sokkal könnyebb az asszonynak. A fiú most nyolca­dikos, itthon, a községben ta­nul, utána pedig Csurgóra, a mezőgazdasági szakmunkás- képző intézetbe készül. Addig azonban minden reggel édes­anyjával együtt, a pusztáról jár be a községbe. De már nem sokáig, hiszen: — Bent a faluban kapunk lakást — mondja az asszony. — Itthagyjuk a pusztát, és be­költözünk. Tizenötezer forin­tot kell majö fizetnünk, és ak­kor a gazdaság segítségével a mienk lesz a lakás. — Nehéz lehet minden reg­gel ekkora utat megtenni. — Szokás dolga Már meg­szoktam, hogy fél ötkor kel­jek. Ellátom otthon a jószá­got, úgy indulok munkába. Sándor is sokat segít, ő már nagy fiú. Korábban a munka­helyem a pusztán volt, de az­tán, amikor a juhok helyére szarvasmarhát telepítettek, ne­kem is a faluba kellett jön­nöm. Most itt van a juhistálló. Nem csak, és nem elsősorban ez az oka, hogy szeretnék ab­ból a lakásból elköltözni. In­kább a férjem. Ott éltem ve­le hosszú éveken keresztül, és minden rá emlékeztet, minden, ami most üres nélküle... Ez az, amit nehéz elviselni. Azt hiszem, a gyermekeknek is jobb lesz, ha eljövünk onnan. — & az új lakás? Szebb, Ezüstcsillag a nők képviseletéért A megyei vezető védőnő szobája a tanácsház földszint­jén, egészen hátul található. Amikor benyitottam az iro­dába, nem ült az íróasztalnál. — A pártbélyegeket osztja szét — világosítottak fel a munkatársai, s már tárcsáz­ták is azt a saóbát, ahol ép­pen tartózkodott. Kisvártatva megérkezett Varga Lajosné. ősz hajú, kék szemű, jóságos arcú asszony, kék köpenyben. Kollégái tré­fásan megjegyezték, . figyel­jem meg, hogy mindig elpirul, ha dicsérik. Kerestünk egy üres szobát, s ott folytattuk a beszélge­tést. Sokan kerültek az or­szág távoli vidékeiről So­mogyba. Ő is közéjük tar­tozik: hajdúdorogi. Ami a me­gyéhez fűzi: itt találta meg a hivatását, a boldogságát. — Öten voltunk testvérek, s édesapám, akit én példaké­pemnek tekintek, mint nincs­telen parasztember, örült, ha a család kenyerét előterem­tette. Ötünket nem tudott volna taníttatni, egyet meg nem akart, mondván, hogy akkor úr lesz, s lenézi a töb­bit. Annak idején úgy nevel­tek bennünket, hogy a mun­kánkkal szerezzünk megbe­csülést magunknak. Apám azt hajtogatta: aki jól tud kapál­ni, az minden munkáját úgy végzi... Hát a kapálásból mindig kijutott, járt napszámba, dol­gozott a dohánybeváltóban, délután pedig iskolába járt, hogy a meglevő hat osztály mellé megszerezze a hiányzó kettőt. Nem volt könnyű, hi­szen huszonkét éves lányként kezdett el tanulni az erős buzdítások hatására. A nyolc általános megszerzése után beiratkozott a szegedi védőnő­képzőbe. Amikor elvégezte, So­mogyba került, Babócsára. Távol a hajdúdorogi szülő­háztól kezdődött a pályája. A mostani beosztásába 1958- ban hívták. — Édesapám ültetette el bennem a tudásszomjat, a könyv szeretetét, pedig csak három elemit végzett. Sokat töprengtem, ő azonban így biztatott: csak gondold meg, lányom, ahova azelőtt be se mehettél, mint ügyfél, ott most vezető ember lehetsz. Jólesett a biztatás, megfogad­tam a tanácsát. Az eltelt évek munkája bi­zonyította, hogy megállta a helyét. Vargáné tavaly lett húszéves tanácsi törzsgárda- tag, jövőre pedig azt ünnepli, hogy huszonöt éve egészség- ügyi dolgozó. — Amikor 1951-ben elvé­geztem a védőnőképzőt, azt hittem, ez olyan nagy dolog, hogy többre nem is lesz szűk­6 ISomogy/ Néplap ségem. Azután rájöttem, hogy nem lehet lemaradni. — Beiratkozott a gimná­ziumba? — Igen, leérettségiztem, majd jött az esti egyetem, most pedig speciális kollé­giumra járok, vezetéselméle­tet tanulok. — S azután? — Arra tartalékolom az erőmet, hogy megszerezzem a diplomát a most meginduló védőnői főiskolán. A munka, a tanulás mellett mindig . talált arra időt, hogy részt vegyen a közéletben. Különösen szoros szálak fűz­ték a szakszervezethez, már fiatal lányként bizalminak választották. Somogybán tagja lett az Orvos-egészségügyi Szakszervezet megyei bizott­ságának, elnökségének. Mint nőfelelősüket, őt küldték az SZMT megyei nőbizottságába, amikor megalakult. Sokáig aktívája volt annak előtte a nőtanácsnak, ma is hálásan emlegeti a megyei titkárt, ahogy ő mondja, sokat tanult tőle. . — Én úgy vagyok ezzel a tisztségemmel, hogy nem tu­dom elválasztani a munka­körömtől, annyira összefügg a kettő. Mindig jól hasznosítom az ott hallottakat, különösen, ha egy terület nődolgozóinak helyzetét, igényeit mérjük fel. Varga Lajosné május else­je alkalmából megkapta a Szakszervezeti munkáért ki­tüntetés ezüst fokozatát. Na­gyon jólesett neki az elisme­rés, úgy érezte, hogy ez a tár­sadalmi munka megbecsülé­sét jelenti. A megyei vezető védőnő öt évvel ezelőtt jelentkezett a pártba. Most már tagja a 3-as alapszervezet vezetőségének, az egészségügyi osztályon pe­dig bizalmi. Vargáné hat nap jutalom- szabadságot kapott a kitünte­téshez. Ennek egy részét ar­ra fordítja, hogy megírja a speciális kollégium szakdolgo­zatát. Témája: az információ szerepe a vezetésben. A váz­latot már összeállította, most következik a kidolgozás. A férje főgépész a DÉL- VIÉP-nél, a kisfiúk most ötö­dikes. Sokat járnak közösen kirándulni a Moszkvicsukon. — Nagyon szeretek kézi­munkázni. Most szűrhímzéssel foglalkozom. Ha egy darab elkészül, nagyon tudok örülni. De hát erre sokkal több idő kellene. Lajos Géza tágasabb lesz, mint a mosta­ni? — Nem. Az is kétszobás. Egyelőre még nagyon rossz ál­lapotban van, de a gazdaság egyik brigádja rendbe hozza. A brigád és Kapás Sándorné találkozása nem volt minden­napi. Pristács Lászlóék szeret­tek volna társadalmi munkát vállalni, lakástatarozást, fel­újítást. Az újság hasábjain ezt közzzé is tették, és akkor de­rült ki, nem kell .messze men­niük. Itt helyben, Bőszénfán is szükség van rájuk. Így azt a régi épületet hozzák majd rendbe, teszik lakhatóvá, mely a Kapás család otthona lesz. Az asszony közelebb kerül a munkahelyhez, a fiú az isko­lához, közelebb kerülnek a nagyszülőhöz is, nem lesznek annyira egyedül. Mert azért — a sok segítség ellenére — nem könnyű három gyermeket egyedül nevelni. Nem is az anyagi oldal a legnehezebb, in­kább az, hogy kevés idő jut a velük való foglalkozásra. Sze­rencsére a szentbalázsi kollé­gium a kislányok nevelésében sokat segít. — 224 forintot fizetek ha­vonta Csilla és Ágota után. Ott ők mindent megkapnak. Nem­csak a tanulás idején foglal­koznak velük, hanem a szabad idejükben is gondoskodnak ró­luk. Nem tudom, hogy bírnám, ha ez nem lenne. Sándorral könnyebb a helyzet. Ö már fé­lig felnőtt... Nemsokára elköltöznek te­hát Laktanyamajorból. Az asszony talán soha nem is jár arra többet, a gyerekek bizto­san kijönnek még, hiszen megszokták a végtelen teret, a kilométeres rohanásokat a ré­teken. Az asszonyt csupán az emlékek kötik ide, melyek még sok estén megrohanják. De a múltnál van erősebb: á ma. A három gyermek elindí­tása az úton, és a holnap: el­kísérni őket... Dán Tibor ŐSZ FERENC R <n N o — Természetesen, kérlek — keményítette hősiesre a hang­ját az ezredes. — A csoda- fegyver már nem késhet so­káig ... És végül is a nemzetiszocia­lista eszme nemcsak Budapest­re érvényes... — Szóval, már te is lemond- tál Pestről? — kérdezte Eötvös. — Ideiglenesen ... Budának ebbe a térségébe tömörítjük a csapatokat, és megkíséreljük a kitörést. De kérlek, ez a leg­szigorúbb titok. Rózsi lábujjhegyen szaladt végig a pincefolyosón. Amit hallott, elmesélte Simóéknak. — Holnap maguknak is le kell költözniük a pincébe. — És vele mi lesz? — Fölviszem Eötvösék laiku­sába. Van még nálam egy kulcs. — Nem megyek... Megőrü­lök ott egyedül... — Nem lesz egyedül. Ne ag­gódjon! Majd én meglátoga­tom. Csak nem hagyom éhen veszni... — És ha Eötvösék is feljön­nek? — Azok? Ügy félnek, mint a patkányok. Miattuk nie fáj jón a feje. Rózsi a saját szobájába ve­aeUe Kövest. Ez. volt a legbiz­tonságosabb, mivel egyetlen pici ablaka a világítóudvarra nyűt. Aztán bezárta az ajtót, és leosont a földszintre. Mi­vel senkit sem látott, kiment a kapun, s észrevétlenül be­állt az árokásók közé. Lapát nem jutott mindenki­nek. A többieknek a kezükkel kellett kaparniok a fagyos föl­det. — Mozgás! — nótaggát őket a nyilasok. — Adjanak egy lapátot! — morogta valaki. — Ki pofázott?! A kérdésre természetesen nem jött válasz, de a »-testvé­rek« nem is várták. Mint a zsák dőltek le a sáros föld­re, mert egy Sztálin-gyertya nappali világosságot derített. — Figyeld meg, mi lesz itt! — mondta az egyik »testvér«. — Úgy lövik le őket, mint a nyuiakat. De ellobbant a Sztálin-gyer­tya fénye és a túloldalon né­mák maradták a mesterlövé­szek fegyverei. Azok is tud­ták, hogy a budai oldalon a »testvérek« kikkel ásatják az árkokat. — Idefigyeljen, testvér! — lépett a nyilas mellé Rózsi. —- Nekem runes lapátom, az én munkám itt úgysem ér sem­mit. Engedjen le a pincébe, főzök egy nagy fazék forró te­át, maguknak sem árt. — Hát az jó lenne .. 1 D mit szól az ezredes testvér Ha meglátja magát, keresztül lövi. — Vagy ki tudja? — kuncc gott a társa. — Sose féljenek! Az ezre des nékem majdnemhogy se gorom... — nevetett Rozs és máris szaladt. Eötvösék pincéjének ajtaj még mindig nyitva volt. Róz: hangos léptekkel men végig folyosón, még énekelt is. — Ki az? — lépett ki Ke petzy, és zseblámpája fényét lányra irányította. — Hog mert lejönni? — A testvérek leküldtel hogy főzzek forró teát a nép nek, mert megfagynak a nyc morultak. — Konyakos fekete, kaviá ros szendvics nem kell? — kér dezte az ezredes gúnyosan, d elengedte a lányt. Rózsi még hallotta, amin búcsúzik. — Egy ideig nem jóvói­méi tóságos asszonyom. A vár ba megyek, hogy a különítmé nyesekkel pontosan egyeztes sük a terveket... Engem ne veztek ki a német és a magya csapatok közötti összekötőnél — mondta büszkén, és Tó szeghy kíséretében eltávozod Rózsi felszította a tüzet, föl tette a teavizet. (Folytatjuk.) MÁJUS 1 CSÜTÖRTÖK A MUNKA ÜNNEPE Milyen les* az időjárás? A várható időjárás ma estig: Nyugat fiílffl «ön­ként felhősödéi, a Dunántúlon elszórtan zápor, esetleg zivatar, megélénkülő déli, délnyugati, majd északnvugati síéi. A nappali fölmelcgcdés kissé gyengül. A várható legmagasabb nappali hőmér­séklet ma a nyugati megyékben 20 fok körül, másutt 25 fok közelében alakul. A távolabbi kilátások (keddig): Időnként meg­növekvő felhőzet; főként az ország északnyugati felében záporok, zivatarok. A legalacsonyabb haj­nali hőmérséklet 7—12, a legmagasabb nappali hőmérséklet nyugaton 17—20, keleten 21—22 fok között lesz. Kitüntetések A Szakszervezeti munkáért arany fokozata kitüntetést kapta Csuka Albert, a So­mogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat munka- védelmi felügyelője és dr. Csanádi József, az építők megyei bizottsága jogi bizott­ságának vezetője. E kitünte­tés ezüst fokozatát Baranyai István, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozója, valamint Andics Gyuláné, a Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalat gépkezelője kapta meg. A tegnap délutá­ni ünnepségen kilencen vet­ték át dr. Fonai Jánostól, az Építők Szakszervezete me­gyei bizottságának titkárától a szakszervezeti munkájukért az oklevelet. A SZOT Dél-balatoni Üdü­lési Igazgatóságánál Kiss La­jos igazgatóhelyettes a Szak- szervezeti Munkáért arany fokozatát, Zaklajda István balatonlellei üzemegységve­zető és Mészner Erzsébet ét­teremvezető az ezüst fokoza­tát kapták. — A tröszt kiváló brigádja címet nyerte el az áramszol­gáltató vállalat kaposvári üzemigazgatóságán dolgozó Puskás Tivadar szocialista brigád. Elismerés Múlt évi eredményes mun­kája elismeréseképpen a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a MEDOSZ elnöksége dicsérő oklevelet adományozott a Somogy me­gyei AGROKER-nek. Az ok­levelet ünnepélyesen tegnap délután adták át. — Másodszor kapta meg az aranykoszorús kitüntetést a munkaversenyben elért ki­váló eredményért a Titán Kereskedelmi Vállalat So­mogy megyei kirendeltségé­nek Zrínyi Ilona szocialista brigádja. A vállalatnál há­rom brigád nyerte el a szo­cialista címet, és tízen kap­tak kiválódolgozó kitüntetést. — Somogyi rapszódia című műsorával a kaposvári Fonó­munkás Kisszínpad bejutott a Szóljatok szép szavak ha­zánkról című irodalmi szín­padi verseny országos dön­tőjébe. — Lírai dokumentumjáté­kot mutatott be tegnap dél­után »Világot igazgatók« l címmel a Táncsics gimná­zium irodalmi színpada az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárában. Elvétenék a burgonyát, a cukorrépát a megye állami gazdaságai. Az országos programnak megfelelően a tavalyi 295 he­lyett az idén 682 hektáron termelnek napraforgót. Teg­napig 511 hektáron végeztek a napraforgó vetésével. Nagy lendülettel folytatódik a ku­korica vetése is; a 10 736 hek­tárból eddig 5400 hektáron kejnilt földbe a mag. 355 évvel ezelőtt, 1620. május 1-én született zrí­nyi Miklós költő és hadvezér, politikus, a XVII. századi ma­gyar irodalom legnagyobb alakja. Az ország leggazda­gabb főúri családjának tag­jaként a grazi jezsuita kollé­giumban nevelkedett, majd Bécsben és Nagyszombatban tanult. Tizenhat évesen itáliai tanulmányúton megismerke­dett az olasz művészettel és irodalommal. Hazatérve du­nántúli és horvátországi csa­ládi birtokainak védelmében — családja nemes hagyományait követve — állandó és kérlel­hetetlen harcban állott a tö­rök csapatokkal. Husz'onhat évesen lett Horvátország ka­pitánya, Zala megye főispán­ja, s 1647-ben a törökök el­leni légrádi győzelme jutalma­ként horvát bánná nevezték ki. Zrínyi családi vagyonát nem kímélve, sokat tett a törökök kiűzéséért, de fárado­zásai az osztrákok szabotá­zsán megtörtek. XVIL századi magyar irodalmunk legna­gyobb alakja politikai elkép­zeléseinek megfogalmazását is adta az 1645—46 telén írt Szi­geti veszedelem című nagy eposzában, amelyben hősi ha­lált halt dédapjának állított irodalmi emléket. Hadtudomá­nyi munkáiban (Tábori kis trakta, Vitéz hadnagy) a kor­szerű hadviselés elveit fektet­te le. Az török áfium ellen való orvosság című politikai röpiratában az állandó ma­gyar hadsereg felállítását sürgette. Elsők a kozmetikusok Kétnapos fodrász- és koz­metikus verseny zajlott le a héten Szombathelyen a sport- csarnokban, 76 részvevővel. Soniogyot a Kaposvári Szol­gáltatóipari és a Balatonlel­lei Vegyesipari Szövetkezet dolgozói képviselték. A ka­posvári női fodrászcsapat a második lett, a kozmetikusok viszont megszerezték az első helyet. Egyéniben Pásztori Zsuzsa női fodrász a negye­dik helyen végzett. — Megszűnt a készültség a Bodrogon, amely az utóbbi napokban rohamosan apadni kezdett. A Tiszán már csak mintegy 20 kilométeren van első fokú védelem a gátakon. — Ma, május 1-én az or­szág minden múzeuma a szo­kásos nyitva tartási időben várja a látogatókat; holnap viszont valamennyi zárva tart. — Megnyitották tegnap a siófoki Európa-szállót is. Fü­reden mindkét nagyszálló fo­gad már népes vendégcsopor­tokat, és ma nyitnak a kem­pingek első moteljei. Magyar fotósok sikere Negyvenöt ország 1116 fotó- riportere 4058 képpel indult a berlini VII. Interpress fotókiál­lításon. A színes kategóriában Ruzsonyi Gábor, az MTI fotó- riportere Műjégpálya című ké­pével aranyérmet nyert. A képsorozat kategóriában Fried­mann Endre (MTI) Rabságból a szabadságba című sorozatával ezüstérmet, Szlukovényi Tamás (Interfoto, MTI) Barátunk min­denhova elkísér és Ruzsonyi Gábor Esküvői menet című so­rozatával ugyanebben a kate­góriában bronzot. — Az ország 10. házgyárát készítik elő 'Kecskeméten a próbatermelésre. Az új léte­sítmény évente 2500 lakáshoz elegendő elemet termel. — Ötvenezer forintot nyert tegnap borítékos sorsjegyen egy fonyódi nő. A szerencsés nyertes a nevét nem árulta el, csupán annyit, hogy, autót yesz a pénzből, __.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom