Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-08 / 106. szám

A nő, Szófia Leonardo!'! Tidinan az orvostudományé i doktora, a Lenin-rend tulajdo­nosa; már két éve nyugdíjas. A. férfi, Szergej Aronovics Kaz­min, a Vörös Október Gyár fő­mérnökeként került nyugdíjba. Volgográdban élnek, és még most is sok társadalmi elfog­laltságot vállalnak magukra. Ennek az emberpárnak nem mindennapi életútja van. Szófia Leonardovna Moszk- vában született, és miután egyetemi tanulmányait befe­jezte. egy lepratelepre kérte magát. Szergej Aronovics szi- birják — vagyis szibériai —. miután elvégezte a politechni­kai főiskolát, a sarkkörön túl egy város építésének nehéz munkájában vett részt. 1938- ban kerültek mindketten Vol- gográdba. Szófia Leonardovna a klinikára, sebész lett, Szer­gej Aronovics pedig a Vörös Október Gyárba mérnöknek. Akkor ismerkedtek meg és há­zasodtak össze. Lakásukon fogadtak, igazi orosz vendégszeretettel. Sokáig érintetlen volt a gazdagon megterített asztal, hiszen élet­útjuk legnehezebb időszakáról folyt a szó. A háború kitörését követő napon kellett volna Szófia Leonardovnának Lenin- . grádba utaznia, hogy megvédje disszertációját. Nem mehetett, A győzelem gyökerei és virágai Egy emberpár életútja Ez a kép 19-15-ben készült — a győzelem napján — Székesfehérváron, ahol a szovjet ka­tonák és a magyar lakosság együtt ünnepelték a II. világháború befejezését. A katonák között (kezében virágcsokorral) Szofija Leonardovna Tid.nan. 1945. május 9-én történt Nem a kilinikára ment. hanem az 1584. számú evakuációs kór- i harcok idején ellátnunk házba; katonaorvosnak jelent­kezett. Amikor 1942-ben ide ért a front, az intézmény át­alakult tábori kórházzá. Szer­gej Aronovics a Vörös Októ­ber Gyár szállítási vezetője lett. 1942. augusztus 23-án a gyárat lebombázták; neki is Cseljabj inszkba kellett volna kitelepülnie, de megbetegedett, s így nem mehetett. — A sztálingrádi csata leg­kritikusabb napjaiban — mondotta az orvosnő —, ren­geteg súlyos sebesültünk volt. Őket kellett állandó tüzérségi tűzben, bombázások közepette a Volgán túlra szállítani. A férjem miután itt maradt, ön­kéntesként beállt segíteni Nem volt egyszerű a munkánk; a bombázás és a tüzérségi tűz alatt is operálnom kellett. Em­lékszem, egyszer egyik bombá­zás közben olyan súlyos has­sebet operáltam, amelyet nem lehetett abbahagyni. Életvesze­delembe került az életet men­tő orvos is. Miután az operá­ciót befejeztem, a sebesült ka­tonát elvitték, néhány perc múlva, a szomszédban, bomba oltotta ki a katona életét... Az altatásból soha föl nem éb­redt. De mi a legnehezebb kö­rülmények között is folytattuk a munkát, hiszen a legdrá­gábbról, emberéletről volt szó. Kevés emberpárnak adatott meg — nekik igen —, hogy al?- Rengeteg sebesültet kellett a kor, életútjuk legnehezebb idő­OTí lllii Egy archív kép: a Vörös Hadsereg 1943. július 17-től 1943. február 3-ig tartott védelmi, illetve támadó hadműveletei­nek döntő sikere után a rommá lőtt Sztálingrád (ma Vol­gograd) főterén ismét vörös zászló leng. szakában mindvégig együtt le­hettek. Meg akkor is, ha űt- juknak ez a szakasza akkor az élet és halál mezsgyéjén- ve­zetett. A sikeres ellentámadás, a 6. német hadsereg Sztálin­grádnál történt megsemmisíté­se után a tábori kórház kö­vette nyugatra a frontot. Szó­fia Leonardovna sebész főor­vosként, Szergej Aronovics Kazmin pedig mint a kórház műszaki vezetője. Így jutottak el harcolva — gyógyítva Ma­gyarországra. Hosszabb időt töltöttek Kiskőrösön, voltak j Várpalotán. Pécsen, Pápán, Baján, Budapesten, a győzel­met pedig Székesfehérváron* ünnepelték. Aztán előkerül a napló, ame- 1 lyet az orvosnő vezetett, a ha­dak útján, és amelybe a kü­lönféle magyar népviseleteket is lerajzolta, hiszen Szófia Leo- _— nardovna másik nagy szerelme, a rajzolás, a festés. — 1945 nyarán indultunk vissza Székesfehérvárról — mondotta Szergej Aronovics. — 1946 áprilisában tértünk ha­za, a romokban heverő Sztá­lingrádba. Mindketten lesze­reltünk. és hozzáláttunk a há­borús sebek gyógyításához. Miután Szófia Leonardovna disszertációja az ostromban, el­égett, újabb disszertációt írt. amit meg is védett. Szergej Aronovics a Vörös Október Gyárba tért vissza, amelyet akkorra mór nagyjából újjá­építettek. és már folyt a ren­des termelőmunka. Harminc- három esztendő után onnan ment nyugdíjba. A késő délutánba nyúló szombati beszélgetés után a szálloda felé tartván, a híres Pavlov-ház előtt mentem el, amelyet egy maroknyi hős an ház udvarán most gyerekek játszottak. A várbs legmaga­sabb pontján, a Mamajev- kurgánon — ahol az ostrom idején oly sok szovjet kato­na vérét ontotta — magaslik a monumentális. 86 méter ma­gas emlékmű női főalakja. Üj~ házasok érkeznek gépkocsival; a fiatalasszony hófehérben, a fiatal férj feketében. Csak a virágcsokor vörös, amellyel az elesett hősök emlékművéhez zarándokolnak. Mert ez így szokás szerte a Szovjetunió­ban:' a házasságkötés után a fiatal párok első útja minde­nütt az elesett hősök emlék­művéhez vezet. Oravcc János Rudolf Kobaly (APN) (Folytatjuk) A béke angyalszárnyakon érkezett. Észrevétlen. Az örömtüzek már az előző este föllobbantak, s fegyverropo­gástól voltak boldogok, han­gosak a városok: a hírre a magasba, a levegőbe lőtték ki a szovjet katonák géppiszto­lyaik tárait. 1945. május 9-ének reggele Pesten munkával kezdődött. Fél hat tájt, kis csoport ka­nyarodott ki az egyik mellék­utcából a körútra, a Nemzeti Színház elé. Lapátokkal, hú­zós kézikocsikkal. A járóke­lők közül többen fölismerték a csapat tagjait: Gobbi Hilda, Gábor Miklós, Ladányi Fe­renc, Bánki Zsuzsa, a Nemze­ti művészei. A színház előtt szeméthegy van, nekilátnak, hogy eihordják. Debrecenben a reggel meg­jelenő újság vezércikke: »Tü­zet szüntess! És alatta Ju­hász Géza verse: Béke. Már kora délelőtt nagy felvonulás volt az Aranybika előtt. Ezen a napon jelent meg az első betűrendes telefonkönyv. Könyv? Tizennégy oldalas, notesz álakú füzetke volt csak még. A József Központ — ké­zi kapcsolással — megkezdte működését: 5800 számot kap­csolt. A közönség kívánságára — igy közli a BESZKÁRT — a 6-os villamost egész nap köz­lekedtetjük. Az egész nap: reggel fél hattól este félnyol- cig-ot jelent. A színházak délután zsú­foltak. Az esti előadásokat ugyanis délután tartják. Deb­recenben a színházi plakát hirdeti: »A Csokonai Színház ma, szerdán, május 9-én Mo­her: A képzelt beteg-ét adja, az előadás kezdete délután fél 6.« A pesti Opera ma dél­utáni műsora: »Díszhangver­seny gyermekekért, előadás kezdete: 5 óra.-« A Nemzeti a Bánk bánt adja, de nem ott­honában. hanem Budán. A Budai Színházban. Első elő­adásuk Heyerman Hermann halászdrámája,, a Remény volt. Üj színészt ismertünk meg. Ahogy a kritikusok ezen a napon, május 9-én írták: *Bessenyei Ferencben í igazi drámai színésszel találkoz­tunk.« i »Akar nevetni? — hirdet­ték a plakátok. — »Váltsa meg jegyét Alfonso önálló matinéjára, az Omnia mozi­ban. Az előadás kezdete dél­előtt 11 óra.« »Idefigyeljenek, emberek.'« — ekkor hangzott el először a Szegedről Pestre gyalogoló komikus első ön­álló műsorában. Ezen a napon halt meg — parentálja el a polgári lap »a férfidivat féltékeny őrét«, Mangold Béla Kolost — a ro­mok ali temetett úri világ di­vatja. Ezen a napon a győri lap -Ki tud róla« apróhirde­tései mellett ez is olvasható: Vászonért vagy pénzért öt­hat hónapos malacot vennék. A Baranya megyei újságban pedig: •Sebesült magyar tiszt vagy karpaszományos unal­mas óráit felderítené jóked­vű kislány. Maroknyi bol­dogság jeligére.« Szentesen meccsre készülnek; az egy­lapos újság felhívást közöl: »Holnap, 10-én. csütörtökön, a szentesi DISZ labdarúgó- csapata Kecskeméten játszik. Indulás reggel 7 órakor a Vá­rosházától gépkocsival.« Ezen a napon tette közzé a főváros polgármesteri hivata­la a március 25-i népössze­írás adatait. A pesti öldalon negyedmillióval kevesebb a lakosság, mint 1941-ben: 663 380. A férfiak száma 160 ezerrel csökkent. A budai oldal összeírását akkor még nem fejezték be. ív. Gy. ß győzelem döntő tényezője nak idején 58 napig védett. A j tudta ezt tóttá fegyveres erejének 60— 72 százalékát a keleti arc­vonalon. A hitleri Wehrmacht Moszkva alatt szenvedte el első, katasztrofális vereségét, amely véget vetett a legyőz­hetetlenség legendájának. Mac Arthur amerikai tábornok a moszkvai csatát így értékel­te: »Ezt az erőfeszítést len­dülete és nagyszerűsége az egész történelem egyik legna­gyobb katonai teljesítményé­vé avatja.« Tippelskirch — volt hitlerista tábornok — a második világháborúról írott könyvében megállapítja: »A hadműveletek további mene- nem véletlenül tar- i szempontjából e hadjarat kudarca végzetes köveíkez­HarminC esztendeje — 2077 napig tartó szüntelen dörgés után — 1945. május 9-én a véráztatta - Európában elhall­gattak a fegyverek. A fasisz­ta Németország feltétel nél­küli kapitulációjával befejező­dött a második világháború. A szovjet népnek oroszlán­része volt a fasizmus fölötti győzelemben. 1941. június 22-ével a szovjet—német arc­vonal lett a második világ­háború fő arcvonala, ott zaj­lottak le a döntő csaták, ott következett be a döntő fordu­lat a háború menetében. Hit­ler és vezérkara nagyon jól Á landsbergi táborban semmit sem titkoltak vagy lepleztek. Min­denki, aki Landsbergben la­kott, termcszetésen nemcsak tudott a léiezéséről, hanem naponta elment mellette, és ha érdekelte, megállt és meg­nézte, hogyan dolgoznak a , a tábor lakói kint a városban. A koncentrációs tábor la­kói fakó kékeslila. hosszanti csíkozásé, durva pamutpizsa­mát hordtak. Ez volt egyet­len ruházatuk, s még ennek is szűkében voltak, mert a ruhák nagy része szakadt volt és szinte cafatokban lógott, úgy, hogy aki viselte, inkább meztelen volt, mint felöltö­zött. Azon a májusi reggelen, amikor odaérkeztünk, hava­zott. Abban a táborban, amelyet először meglátogattunk, sok hulla hevert szanaszét, volt, amelyiknek be volt verve a feje, voltak, akiknek a tor­kuk késsel volt elvágva, és olyan is volt, aki szabályos, golyó által okozott; sebtől halt meg. Összesen két- vagy három­száz hulla feküdt a táborban. A halottak legnagyobb részét aznap reggel öszeszedték a helybeli német lakosok, aki­ket a katonák tereltek össze, és a holttesteket sorba rak­ták a dróton belül, a drót mögött. A németek tömegsírt kezdtek ásni. Bár a levegő fölfrissült a reggeli hóeséstől és a közelben fenyőfák álltak, Ralph Ingersoll Szigorúan titkos (Részlet) tábor fölött a lakóhelyek, visszaborzadt a saját lábától nehéz bűze terjengett. A holt­testeknek nem volt szaguk. Ezek a holttestek nem hason­lítottak a csatatéren elesett katonákhoz. Nem volt rajtuk semmi, ami oszlásnak indul­hatott volna. A koncentrációs táborokból legmaradandóbb emlékem nem az, hogy milyen szörnyű életkörülmények között éltek ott az emberek; sem a kre­matóriumok — Landsbergnek is megvoltak a maga égető­kemencéi —, sem az olyan hátborzongató dolgok, mint például az a helyiség, ahol a halottaknak szétfeszítették az állkapcsát és kitörték a fo­gait, hogy kivegyék az arany töméseket. Ezek a dolgok olyan szörnyűségesek, hogy már szinte bizarrnak hatnak. Az emlék, ami megmaradt bennem: a meztelen hullák emléke. Azoknak* a hulláknak az emléke, amelyek már csak csontok, amin egy kis vékony bőr feszül, és a férfiak és a nők legintimebb testrészei szabadon vannak. Ezek a holttestek olyan szörnyű ka­rikatúrái voltak az emberi testnek, hogy aki látta őket, is, mert formájában emlékez­teti őt azokra a lábakra, me­lyeket ott látott. Iszonyú él­mény! Aki ilyen emberi tes­teket látott, meggyűlöli a húsból és vérből való embe­reket . . . Az első táborból, ahol min­jedt a híre, hogy az ameri­kaiak már közel vannak, az egész tábort befogták a ha­lottak eltüntetésére. Napon­ta rengeteg ember hullott el. Azután i megtudták, hogy az amerikaiak még közelebb vannak. Akkor a táborpa­denki halott volt, ’ elmentünk ' ‘^«csnokság elrendelte, hogy föl kell gyújta­a táborokat ni. A tábor fölgyújtását a né­metek nem tudták befejezni, mert közben az amerikaiak elérték Landsberg külváro­sát. Már hallani lehetett a tankok ágyúinak lövését. A táborparancsnokság és — néhány kivételtől eltekintve egy másikba, ahol az ott la­kók legnagyobb része még élt. S az élők még ezerszer bor­zalmasabbak voltak, amint csepegő kelevényekkel a tes­tükön köhécseltek, és . nagy, csontos fejük imbolygott a vézna nyakukon. Találkoztunk egy szakáccsal is, akin még volt annyi hús, hogy emberi külseje legyen. I — valamennyi őr gyorsan le- Jól beszélte az angolt, amit j iépett. — mint mondta — Prágában tanult a háború előtt; Ame­rikába akart kimenni. El­mondta nekünk, hogyan zaj­lottak le az utolsó napok Landsbergben. Elmondta, hogy a koncentrációs tábor­ban körülbelül mindenki tud­ta, mi történik, nemcsak a saját táborukban, hanem egész Németországban. Amint az embereket egyik táborból a másikba hurcolták, úgy ke-I emberi indulat elsorvadt már ringtek a hírek. Amikor elter- I bennük ... A zok az örök, akiket a tábor lakói agyonver­tek, egy kicsit soká időztek, s közben az ameri­kai katonák odaértek a • tá­bor kapujához és nem enged­ték őket kijön#. A csontvá­zak fölkeltek és nekikmentek.- Még maradt valami kis düh és harag ezekben a csontvá­zakban, bár csaknem minden menyekkel járt.« Ez az ér­tékelés pontosan kifejezi a lényeget a moszkvai csata je­lentőségéről: Moszkva alatt | kapott megkezdődöt a fordulat. S ez folytatódott Sztálingrádnál, ahol Churchill véleménye szerint is »Hitler Oroszország elleni másodüi hadjáratának döntő vereségét« szenvedte el. A sztálingrádi csata után a szovjet haderő hat támadó hadjáratban semmisítette meg a hazájára törő fasiszta seregeket. E hadjáratok mind­egyike 1500—3000 kilométer széles arcvonalon bontakozott ki, és 400—900 kilométer mélységig terjedt. Ilyen mé­reteket soha korábban nem ismert a had történelem. A szovjet csapatok hetenként átlag öt német hadosztályt semmisítettek meg, a velük szemben harcoló 578-ból ösz- szesen 507-et. A Wehrmacht második világháborús ember- _ vesztesége 13 millió 600 ezer j katona, ebből a keleti arcvo- nalon esett el tízmillió. A j harci technikában elszenve- j dett német veszteség: 176 j ezer löveg és aknavető, 48 | ezer harckocsi és rohamlö- veg, 77 ezer repülőgép. Győzelmeit döntően a saját erőforrásaira támaszkodva aratta a szovjet hadsereg. A A burzsoá történeti irodalom mértéktelenül eltúlozza a Szovjetuniónak nyújtott se­gítség nagyságát és jelentő- | ségét, hogy növelje a nyuga- | ti hatalmak szerepét a győ­zelemben. A hivatalos adatok I azonban pontos képet adnak erről a segítségről. Az Egye­sült Államok második világ- háborús kölcsönbérleti szállí­tásainak összértéke 46,4 mil­liárd dollár; ebből Anglia 30,3 milliárdot, a Szöjvetunió pe­dig 10,8 milliárdot kapott. Ez is kétségkívül jelentős összeg, de tudni kell: a segítség zö­me nem a legnagyobb szük­ség idején — 1941 ősze és 1942 tele között — érkezett, hanem 1943 második felétől, amikor már a szovjet ipar is ki tudta elégíteni a hadsereg szükségleteit. 1941 végéig, a katasztrofális nehézségek idő­szakában, csupán 545 ezer dollár értékű áru érkezett. De az összes szállítás mérté­ke is eltörpül a szovjet gyár­tás mennyisége mellett. Az adatok ezt mutatják. A Szovjetunió iyártott 9 600 489 000 löveget, 10 800 102 500 harckocsit, 18 700 136 800 repülőgépet. Számszerűleg a legnagyobb segítség a 401 400 gépkocsi és vontató volt. Együttesen azon­ban az összes anyagi juttatás a Szovjetunió termelésének 4 százalékát tette ki. Ez az igazság a Szovjetuniónak nyújtott nyugati anyagi se­gítségről. A szovjet hadsereg di­csőséges hadi utat járt be a második világháború éveiben és kezdettől a haladó erők legfőbb reménysége volt. A fasiszta Németország legyő­zésében betöltött döntő szere­pével nem csupán honvédő feladatot teljesített, hanem nemes, felszabadító küldetést is. E misszióját végrehajtva visszaszerezte több európai ország — köztük hazánk — népének szabadságát, nem­zeti függetlenségét. A béke, a demokrácia, a szocializmus hívei szerte a világon ismerik és értékelik a Szovjetunió részvételének mértékét, a fa­siszta tömb szétzúzásában, ka­tonai erejének megsemmisíté­sében. A győzelem napjának 30. évfordulóján ezért emlé­keznek kegyelettel a szovjet népnek a fasizmus elleni harcban hozott 20 miüiós emberáldozalára. Tóth Sándor Alezredes, hadtörtcncs*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom