Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-28 / 123. szám

FEILŐDŐ TESTVÉRVÁROSI KAPCSOLATOK Kaposvárral ismerkedett a darhani küldöttség , Tetszett az új városrész szőtték a legjobb mesterek az Bator Két évvel ezelőtt kötötte meg a mongóliai Darhan és Kaposvár a testvérvárosi meg­állapodást. A most nálunk tar­tózkodó darhani küldöttség a harmadik, amely ellátogatott Kaposvárra. Kaposvárról ta­valy járt először küldöttség a távoli Darhanban. Az akkori látogatást viszonozza a darha- rű pártmunkásküldöttség, amelyet Szundevijn Gombo- szuren, ,a Nagy Népi 'Hurál küldötte, a Mongol Népi For­radalmi Párt Darhan városi Bizottságának első titkára ve­zet. Mongol vendégeink tegnap délelőtt a városi pártbizottsá­gon Kaposvár múltjával, fej­lődésével, távlatával ismerked­tek meg, A tájékoztatón a végrehajtó bizottság tagjai, a városi tanács vezetői vettek részt. Deák Ferenc, a városi pártbizottság első titkára kö­szöntötte a hétfőn városunkba érkezett küldöttség három tag­ját. A városi pártbizottság első titkárának tájékoztatóját nagy figyelemmel kisérték, s már közben is rákérdeztek arra, ami különösen érdekelte őket. Szundevijn Gomboszuren a tájékoztató után bemutatta Darhant. — Mindenki tudja, hogy a városunk figt^l, most lesz ti­zennégy éves, jövőre pedig másfél évtizedes. A szovjet se- j gítsággel épült város első kö­vét 1961-ben rakták le, akkor másfélezren laktak ott, most pedig már 45 ezres a város. ] Évente háromezerrel növek­szik a lakosság így Darhan hamarosan eléri a tervezett 60—65 ezres lélekszámct. Ér­dekesség, hogy huszonketezren tizenhat éven aluliak, a mun­kások száma pedi^ tizenkét­ezer. Az első titkár elmondta, hogy a Szovjetunió, a szocia­lista országok — köztük Ma­gyarország — baráti támoga­tásával épül, fejlődik, erősödik Darhan. S egy kis »leltárt« is adott. Szovjet segítséggel épült a ma már évente kétmillió tonna barnaszenet termelő bá­nya, az energiarendszer, az építőipar, az élelmiszeripari kombinát, a malom, a gabona- tároló, a magyarok közremű­ködésével a húskombinát, bol­gár segítséggel a szőrmekiké­szítő, csehszlovák támogatás­sal a cementüzem, lengyelek építették a sziükáttéglagyárat, az NDK szervezte meg a geo­lógiai berendezéseik gyártását. — Elmondhatjuk, hogy tel­jesen internacionalista segit- i seggel épült fel Darhant A Elismerő sorokat írt a küldött ség vezetője a lovasiskola em­lékkönyvébe. hozott faliszőnyegbe. munkások, a kommunisták nem felejtik ezt el, s mindezért köszönetét mondanak bará- 1 tainiknak, köztük a magyar elvtársaknak is. A. küldöttség vezetője beszá­molt arról, hogy a város sike­resen teljesítette az ötéves tervét, mégpedig hét héttel előbb. A szocialista országok segítségével épült vállalatok mind túlteljesítették a tervü­ket, gazdaságosan termeltek. Hat vállalat, sok műhely, dol­gozó megkapta ezért a pártbi­zottság emlékjelvényét. Természetesen a testvérváro­si kapcsolatokról is szó esett a találkozón. Darhan első test­vérvárosa a Burját Aj&SEK fővárosa, Ülan-Ude. a máso­dik Kaposvár, s hamarosan lesz egy harmadik is, Bulgá­riában. A darhaniak eddig is sok hasznosat tapasztaltak a testvérvárosokban, ezért tart­ják fontosnak a kapcsolatok erősítését. A két város vezetői éppen ezért két évre szóló ter­vet dolgoznak ki. A darhani küldöttség veze­tője a tájékoztató végén Szuhe Bator arcképével díszített fa­liszőnyeget adott át Deák Fe­rencnek. A darhani küldöttség ebéd í il ! után a megyeszékhellyel is- j merkedett Hifner Ferenc és j dr. Ormosy Viktor kíséreté- [ ben. Először a Mezőgazdasági i Főiskola lovasiskoláját nézték meg. Dr. Sziklay Ivánná tanár, dr. Sziklay Iván docens ismer- ! tette a sok társadalmi munká- í val négy évvel ezelőtt megkez­dett pálya- és iskolaépítés tör- j ténetét, az oktató és gyógyító ! munkát. A vendégek a lovar- | dában megnézték a középis- i kólái diákok terápiás foglal­kozását. A küldöttség vezetője i társai nevében nagy elistne- i léssel írt be a vendégkönyv­be, további sikereket kiván- ; tak a lovasiskola nemes mun­kájához. A keleti • ipartelepet gépko­csiból nézték meg majd a So- ] mogy Áruházban folytatták a programot. Dr. Nagy Gyula főosztályvezető, Kovács Ferenc ■ áruházvezető kalauzolta az | osztályokon a küldöttséget. Darhani barátaink elismeres- | sei szóltak a látottakról. I A tegnapi program a Kali- nyin városrész, a Kinizsi-Fü- j redi tömbbelsőben megkezdett építkezés, a felszabadulási em­■ lékmü megtekintésével feje- i ződött be. L. G. Előfordul, hogy az or­szággyűlés plenáris ülésszakán előterjesztett törvényjavaslat vagy beszámoló fölött nem alakul ki olyan vita, ami­lyenre az előjelekből számí­tani lehetett. A felszólalók nagy része inkább csak mél­tatja az előterjesztés jelentő­ségét, időszerűségét. A karza­ton vagy a páholyokban he­lyet foglaló vendégek ilyen­kor azt gondolhatják: lám, milyen megalapozottak ezek a törvényjavaslatok, előter­jesztések, sem hozzáteneni, sem elvenni nem lehet már belőlük. Valójában ilyen ese­tekben arról van szó, hogy az igazi vita g parlamenti bi­zottságokban zajlott ie, és a legfontosabb képviselői javas­latokat, kiegészítéseket már tartalmazza az előterjesztés. Az országgyűlés tizenegy állandó bizottságában 202 képviselő tevékenykedett az elmúlt négyéves ciklusban. A bizottságok feladata, hogy a maguk szakterületén előké­szítsék a parlamenti idősza­kokat, vizsgálják a törvények és a jogszabályok gyakorlati megvalósítását, összegyűjtsék a gazdasági és kulturális élet­ben tapasztalható pozitív és negatív jelenségeket, hogy azokat elemezve, állásfoglalá­saikkal, döntéseikkel megfele­lően segíthessék a parlamenti és a kormányzati munkát. Működik ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, szociális és egészségügyi, terv- és költ­ségvetési, honvédelmi, kül­ügyi, építés-közlekedési, kul­turális, jogi és igazgatási, va­F KÉT VÁLASZTÁS KÖZÖ TT A bizottságok fórumán lamint mentelmi és összefér­hetetlenségi bizottság. Aki áttekinti a bizottságok­nak az elmúlt ciklusban vég­zett tevékenységét, megálla­píthatja, hogy munkamódsze­rük új vonásokkal gazdago­dott, kapcsolatuk a miniszté­riumokkal javult, a reális helyzetelemzés érdekében gyakran éltek az ügyek hely­színi tanulmányozásával. Gyakran két vagy három bi­zottság együttes ülést tartott, mert a téma úgy kívánta. Sok-sok példát lehetne fel­hozni árra, hogy a bizottsá­gokban elhangzó észrevételek­nek foganatjuk van. A keres­kedelmi bizottság javaslatára bővítették ki például az áru­hitel-akciót, áz ipari, vala­mint az egészségügyi bizott­ság kezdeményezésére módo­sították a gyógyszergyártó vállalatok finanszírozásának rendszerét, a 1 kulturális bi­zottság javaslatára tették ha­tékonyabbá a népművelési célokra fordított összegek fel- használását. A bizottságok munkája igen sokrétű. Ennek érzékel­tetésére csupán két bizottság által az elmúlt években meg­tárgyalt , témákból sorolunk fel néhányat. A mezőgazda- sági bizottság — amelynek tagjai között a mezőgazdaság és az élelmiszeripar számos neves szakembere megtalál­ható — foglalkozott a zöld- i ségfélék termelésével, értéke- } sítésével, az öntözés helyzeté- j vei, a gépellátással s forgal­mazással, a kedvezőtlen adott- I ságú termelőszövetkezetek ) helyzetével, a zárt rendszerű , termelési módok tapasztala­taival, a háztáji, gazdaságok \ szerepével, a szövetkezetek jo- i gi képviseletével, a környe- j zetvédelemmel. A ’ kulturális : bizottság az elmúlt ciklusban j többek között megtárgyalta a múzeumok helyzetét, a mű- velődési otthonok és általános I iskolák gondjait, megvitatta a : fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását, az iskolai tanszergyártás és forgalmazás helyzetét, a nemzetiségiek kulturális tevékenységét, a szocialista brigádok művelő­désével kapcsolatos kérdése­ket. Gyakorlattá vált az i$*. hogy az éves költségvetést tárgya­ló ülésszakok előtt a bizott­ságok tájékoztatást kérnek a Pénzügyminisztériumtól és a Nemzeti Bariktól. Az 1973-as esztendő költségvetési vitájá­ban például 90, az 1974. évié­ben pedig 100 képviselő fej­tette ki álláspontját. Az 1974-es év költségvetésével kapcsolatban elhangzottak i jegyzőkönyve pedig mégha- ! ladja az ezer oldalt. A mull I év decemberében a költség-) vetés tárgyalásánál is lubb I kérdésben volt vita a bizott­ságokban, csak abban nem, hogy 1975-ben — amikor ked­vezőtlen világgazdasági válto­zásokkal kell számolni — a népgazdasági, a vállalati és a szövetkezeti tervek megvaló­sításának egyik legfontosabb feltétele, hogy közüggyé vál­jon a tartalékok feltárása és hasznosítása. A bizottsági üléseken a légkör hőfoka témánként vál­tozik. Voltak olyan tanács­kozások is, amelyeket éles vita, »harcos magatartás« jel­lemzett, de az általános még­is az. hogy a képviselők és a szaktárcák vezetői a higgadt felelősség hangján szólnak a problémákról, és keresne a megoldás útját-módját. Az is megállapítható: ha e »kis parlamentekben« elemző ja­vaslatokban gazdag munka folyik is, ez mégsem csök­kenti a plenáris ülések ele­venségét. Sőt,/ néha felerősíti azt, hiszen egyik-másik kép­viselő már e]gy kisebb testü­let állásfoglalásának ismere­tében, az érintett tárcák elvi támogatását élvezve, az ösz- szefüggéseket jobban látva állhat elő javaslataival. Amit' az ország nyilvánossága előtt zajló vitában ma már joggal el is vár a közvélemény min­den képviselőtől. Keserű Enni (Folytatjuk.) Házon belül A bürokráciát vizsgálni csak látszólag népszerű vállalko­zás. A bürokrácia szövevény. Ha megpróbálok eliga­zodni útvesztőiben, mindig azt hallom: világért sem az éppen szóban forgó testület, s az ott dolgozó emberek követ­nek el hibát. Rendszerint »odafönt« találnak ki ésszerűtlen megoldótokat, rendeleteket és módszereket: azok gyötrik az ügyintézőt és az ügyfelet. Ebben hiszek is, meg nem is. Mind­egyik változathoz van tapasztalatom. Azt azonban mindeddig nem tudtam volna elképzelni, hogy házon belül is zaklathat­ják egymást az emberek; hogy a bürokrácia olyan mereteket ölthet, amely emberek meghurcolásával, hatóságosdival, meg nem értéssel és akaratoskodással jár. A Kaposvári Városi Tanácson ilyen üggyel találkoztam. Az irattartóban ötvenoldalnyi határozat, fellebbezés, idé­zés és másodfokú »ítélet«; személyes védelmet kérő levél, büntetés és kitöltött csekk halmozódik. A szenvedő alany egy' igazgató, aki elődeinek húszéves tétlensége után »kivere­kedtem, szervezte és irányította, hogy felújítsák az iskolát, ahol 000 gyerek készül az életre. Nincs más »bűne«, csak az, hogy felettesei szóoeli tanácsára nem kért építési engedélyt a munkához. »Csupán* fölhasználta a megyei és a városi ta­nácstól kapott 1 690 000 forintot, s szervezett hozzá 640 000 fo­rint értékű társadalmi munkát. Ettől szebb és korszerűbb az iskola. Üj ablakok, gázfűtés, mosdó és öltöző, korszerű vilá­gítás, az épület teljes külső tatarozása, új sportpálya, pince­klub jelzi,' hogy gazdagabb, mondhatnám: elviselhetőbb lett a Tanácsház utcai Kereskedelmi Szakközépiskola. A felújí­tást a megyei tanács vb határozata írta elő (311 1969. sz.); a pénz nagy része is onnan jött — szakaszosan —, s a városi tanácstól, amely nemcsak tőszomszéd, hanem telektulajdonos is; az iskola szakmai felügyeleti szerve és gazdasági ellátója 1974. január 1-ig. Így hát joggal mondom: házon belül indult meg a tortúra-sorozat. A fűtéssel, a villannyal, a tatarozással senkinek sem volt gondja a tanácsnál. A baj ott kezdődött, hogy az építési, köz­lekedési és vízügyi osztálytól valaki kinézhetett az ablakon. Akkor már javában javították a pinceklub lépcsőit, építették a fedett lejáratot a városi tanács udvarán. Gyanítom: vala­kinek nem tetszett. Megnéztem. Egy 13 méter hosszú, 1,80 szé­les, üveggel borított, szép külsejű lejáratról van szó. mely az iskola előteréből biztosítja a közlekedést, és mellesleg meg­akadályozza, hogy a víz befolyjon a pincébe. Már félig készen voltak vele, amikor — 1973 októberében — szigorú határoza­tot kapott az iskola igazgatója: "A klublejárat munkáit azon­nal állítsa le. Ha az engedély nélküli építkezést tovább foly­tatja, szabálysértési eljárást indítványozok«. Az indoklás meghökkentő: A lejárat rontja a városképet. Az udvaron. Legszívesebben felszólítanám az olvasót; tekintsen be a ta­nács udvarára, rendszerint tárva találja a nagykaput. Furcsa véleménye lesz a »városképről«. De hát engedély kellett vol- 1 na. Az építésügyi előírások megszegése törvénysértő akkor is, ha hivatalos szerv követi el. Igaz, a művelődésügyi osztály­vezető és a telektulajdonos képviseletében a tanács jogásza is azt mondta az igazgatónak (ezt az építési osztály is elis­meri) : nem új létesítmény, szerkezeti átalakítás nincs, enge­dély nem kell. A szakosztály azonban könyörtelenül határo­zott inkább, mintsem hogy házon belül és a rendeletek szel­lemében megbeszélje a teendőket. Az igazgató még hitt az ésszerűségben, ezért nem is fellebbezett. Csak levelet írt a szakosztálynak. D e hiába hivatkozott arra, hogy hiszen az iskolának a tanács a felügyeleti szerve; hiába küldte a lejárat ter­veit. hiába kért utólag engedélyt. Az építési osztály hatósági feladatot lát el. vem tűr ellentmondást. 1973. no­vember 8-án közli az igazgatóval: mivel a pinceklub lejára­tát az engedélykérelem benyújtásáig csaknem befejezték, ezért a »létesítményt« engedely nélkülinek kell tekinteni. Így pedig fennmaradási engedélyt kell kérni. És most kezdődnek igazán a hivatal packázásai. (A packa nem más, mint nyi­tott tenyérbe mért botütés. S ha valaki packáz, az packát ad valakinek, azaz hatahnaskodón pimaszkodik vele — olvasom az Értelmező Szótárban.) A benyújtott terv »nem jó*, mert »magántervező készítette«. Műszaki leírás, az SZMT, a KÖJÁL engedélye kell, és 500 forintos okmánybélyeg. A fölterjesztés elmarad. A városi tanács ugyanis 500 fo­rintos okmánybélyegekre nem adott költségvetést az iskolá­nak. Az építési osztály újabb határozatot hoz: A pinceklub lejáratát le kell bontani. Ha határidőre nem teszik, bírságot szabnak ki az igazgatóra. Az iskola vezetője természetesen megfogalmazza a fellebbezést. Még nem jogerős az építési osztály bontási határozata, amikor az igazgatót a városi ta­nács igazgatási osztályára citálják. Az idézés megszégyenítő, a »kihallgatás« idegeket borzoló még akkor is, ha az építési osztály fenyegetése »nem jön be«; azaz elmarad az ötezer forintos büntetés, s »csupán« figyelmeztetésben részesítik a “bűnöst«. Az igazgató hivatali védelmet és elégtételt kér a megyei tanács művelődésügyi osztályától. Nem is válaszolnak rá. A megyei tanács építési osztálya azonban helyt ad felleb­bezésének: megsemmisíti a városi osztály határozatát. De nem mond igent vagy nemet. »Üj eljárás lefolytatására uta­sítja az első fokú építési hatóságot.« És minden kezdődik elölről. Fennmaradási engedélyt kell kérni, 500 forintos illeték stb. Az igazgató kórházba kerül. A határidőt így nem teljesítheti. A városi tanács építési osz­tálya ezért 500 forintra bírságolja. Fellebbez, és a másodfokú hatóság újra megsemmisíti a határozatot, ördögi kör. Már régén kiderült, hogy a városi tanács osztályának módszere tarthatatlan, de azért köti az ebet a karóhoz, erősködik, hi­szen ő a hatóság! És figyeljék, hova vezet az akarnokoskodás? 1975. május 19-én még egy határozat született a városi tanács ÉKV-osztályán. Eszerint már nemcsak a pincelejárat- tal van baj. Az építési osztály engedély nélküli beruházás­nak tekintette az iskola épületének teljes tatarozását, az ab­lakcserét. a pinceklub kialakítását, a kerítés építését és a pincelejáratot is — hivatkozva természetesen a 10 1969. (VI) ÉVM számú rendelet 2. paragrafusára, ami mindeddig nem jutott az eszébe. Az iskolát súlyos vétségéért 91 000 forint épí­tésrendészeti bírság megfizetésére kötelezte. Megjött a’csekk is, csak be kell fizetni. De kinek? Az iskola pénzügyi szerve azóta a megyei tanács. Előre látom, hogy meg fogják szüntetni a városi tanács határoza­tát. De hát »szép ez a játék«, könnyűszerrel folytatható. A paragrafusok tág teret adnak alkalmazóiknak. Ha nem hinnék az olvasó magabiztos ítéletében, aggód­nom kellene, még azt gondolják: a törvényes rendelkezések betartása ellen ágálok. Szó sincs erről. De kinek esett volna le a gyűrű az ujjáról, ha az ötvenoldaias aktahalmaz gyár­tása helyett tíz perc alatt és házon belül személyesen megbe­szélne: mit kell tenni a rend eletek szellemében úgy, hogy ésszerűen gazdálkodjanak erőikkel, méltányolják a szándé­kot, az oktatás és nevelés vitathatatlan érdekét, s eközben az intézet igazgatója is idegeskedés, hosszadalmas tortúra nélkül végezhesse a feladatát. Házon belül csak egyszerűbb elintézni egy ilyen bonyolult ügyet. E gyoldalú műszaki szemléletre utal ez a huzavona? Vagy valamiféle hivatali sértődés mozgatja a rugókat? Ki tudja? Egy bizonyos: ha az építésügyi előírások szigorú betartásának szándékához ügyszeretet és segítő szán­dék is párosulna, akkor sohasem fordulhatna elő ilyen eset. S akkor bizonyára több energia jutna például az idei lakás­építés területének az elökészi lésére is. Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom