Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
,Utoljára gyerekek“ Majd beszólunk, ha felnőttünk Nelli — Majd beszólunk a szerkesztőségbe, ha már felnőttnek érezzük magunkat — válaszolták cserfesen a kaposvári Petőfi iskola nyolcadikos Tye- reskova őrsének tagjai, áruikor azt kérdeztem tőlük: meddig maradnak gyerekek. Nemsokára befejezik az általánost. Osztályfőnökük, Zsobrák Lászlómé szomorkodott: — Nem tudom, hogy lesz-e j egyhamar ilyen jó kis társa- | Ságunk, A gyerekek vigasztal- | Iák: — Négyen úgyis vissza jö- j vünk ifivezetőnek. — Mi lesz az őrssel? Tartjátok-e majd ezután is a kapcsolatot? — Négyen — Csontos Éva, Istvándi Mária, Szíics Erika Játékok és Magyar Ágnes — a közgazdaságiba járnak majd, ők együtt maradnak. Lesz két »ötszázhármasunk«: Tormási Jancsi és Bizderi Tibi. Kettőből rögtön »ősi ellenség« válik: Szűcs Ottó a Táncsicsba, Molnár Anna a Munkácsyba jelentkezett. Kántor Zsuzsa elkerül tőlünk, ő szombathelyi diák lesz. Bárhogy is örülünk az iskola végének, biztos, hogy hiányozni fog. Már azt is tudjuk, hogy épp négy év múlva találkozunk. Akkor mindenki elmeséli, mi lett belőle. Vagy ha továbbtanul, hát mi lesz. — Szeretnétek-e újra kezdeni, elsőben? — Ennyi ésszel!? — nevettek jelentőségteljesen. És megállapodtak abban, hogy azért nyolcadikosnak maradni nem lenne olyan utolsó dolog. — Mi a legjobb a gyerekeknek? A válaszok gyorsan pattogtak: amit kérünk, megkapjuk; még nem kell pénzt keresni; az, hogy nem vagyunk felnőttek. És a legőszintébb: hogy vége a sulinak. A középiskolában mór nem ünnepük a gyermeknapot. Őket is az idén köszöntik utoljára. De saját »bevallásuk« szerint gyerekek maradnak. Üzentek is a többieknek: — Tartsatok össze, mint mi! Az jó dolog nagyon. L. P. Ha Petőfi most lenne gyerek, kis társai szerencsés esetben jól megmosolyognák fűzfasípjával, nádparipájával. Esetleg a bölcsebbek megjegyeznék: — »No, ennek a papája is Trabantra gyűjt. ..« Bizony, csodajátékok csodavilágában élünk. És néha a papa is leül a gyerekszoba közepére. Egy kicsit nevelési céllal, és valljuk be: egy kicsit irigységből. A Zselic áruház kirakatánál hallgatóztam. Egy fiatal pár — megállapíthatóan vőlegény és menyasszony — nézte a játékokat. A lány szörny űlködött: — Nézd azt a nyuszit! 200 forint. — De jó puha ... Látszik rajta — mélázott a fiú. — Hogy lehet az ilyet gyömöszölni! — És orrukat az üveghez nyomták, azután szégyenkezve körüllestek: látta-e valaki ? Nem panaszkodhatom én sem sanyarú gyermekkorra. Voltak szép építőkockáim, színesre pingált fából, hozzájuk egy szállítójármű kék -platóval«, szintén fából. Nagy előkészületek után föl s építettem a pécsi székes- egyházat. Rögtön eldöntötte a család, hogy építész-tervező lesz belőlem. Most nap nap után megállók a játékboltok előtt, és élvezem a kavalkádot. A rugósfociból már rugós kosárlabda lett, meg jéghoki. A kis berregő közlekedési játékból futópálya. A Ne nevess ko- án-ból bonyolult, logikai já- ék. És a kétszáz forintos nyu- ;zi? Azt is meg lehet venni, v ^elik már. A szörnyülködés s álszörnyűlködés. A hajdan : alföldi csomagokból szerzett A 13. sz. Volán Kaposvár, Füredi úti telepén 3 métertől 6 méterig, rúdfa kapható Volán 13. sz. Vállalat, Kaposvár. (SW404) járóbabán — akkor 800 forintért — már nem gazdagodik meg senki. Elzavarnák a portékával meg az árával együtt. Egyik kollégám Pestről hozatta a TT-vasút alkatrészeit. »A gyereknek« jelszóval, de fogadni mernék, hogy ő sü- rög többet a zümmögő mozdonyok körül. A gyereknap újabb játékok, ajándékok napja is. Van miből válogatni. És a gyereknap nemcsak gyerek-, hanem papa- és mamanap is. Lessünk csak be a szobákba! L. P. Iskolája csapatbemutatójón láttam először. A színpadon a gyerekek sután hadarták szerepeiket. Egyszer csak a háttérfüggöny rudastól a színpadra zuhant. A kis szereplők még jobban zavarba jöttek, egymás után tévesztették el a szöveget. A közönség derült. Egyetlen arc maradt csupán komoly: Nellié. — Aggódtam a kicsikért. Féltem, hogy elveszi a kedvüket, ha kinevetik őket. — Szúrós szemekkel néztél a »komolytalan felnőttekre ...« — Sok munka volt azokban a kis műsorokban. Ügy éreztem, egy kicsit ezt a munkát is kinevetik... A másodikosok egyik őrsvezetője vagyok. Szeretem a gyerekeket, és egy kicsit' irigylem is őket. Jó köztük játszani a foglalkozásokon. — Ügy tudom, ők téged komoly, nagylánynak tekintenek, aki nagyon sok érdekes játékot ismer ... — Még én is gyerek vagyok. Még jól emlékszem, milyen unalmasak voltak öt éve a mi őrsi foglalkozásaink. A kicsiknek még minden játék; a komoly dolgok iránt is fel lehet kelteni az érdeklődésüket, ha abban is játékot látnak. Igaz, néha rájukszólok olyanért is, amit én is megtettem másodikos koromban ... Az Iskolatelevízió műsora május 27-től június 1-ig ’ Kedd: i 9.05; Környezetismeret (ált. isk. ! 4. o^zt.) : összefoglalás a nyersj anyagokból és az ipari munkáról 1 tanultakból. 9.55: Fizika (ált. isk. | 6. oszt.): összefoglalás. 11.55: Ma. I tematika (ált. isk. 7. oszt.) : Mit I tanultunk számtan-mértanból? 14.35: Környezetismeret. (Ism.) j 15.25: Fizika. (Ism.) Csütörtök: 9.55: Matematika (ált. isk. 6. 1 oszt.) : Meg mindig pótolható. (Év végi összefoglalás.) 10.25: Tévéovi. Iskolaelőkészítő tanfolyam: »Fut, robog a kicsi kocsi . . .« 15.O0: Tévéovi. (Ism.) 15.25: Matematika. (Ism.) Péntek: 8.05: Orosz nyelv (ált. isk. 5. oszt.): Úttörőtábor. 9.55: Fizika (ált. isk. 7. oszt.) ; Az utca fizikusszemmel. 13.35: Orosz nyelv. (Ism.) 15.25: Fizika. (Ism.) Kisgyermekeknek JHes t a i'ókaif a/Á mfáiról — Azt mondtad, gyerek vagy. A hetedikesek közül sokan ezt már nem szívesen ismerik el. — A fiúk dohányoznak, a lányok meg kifestik magukat. Persze mindkettőt titokban. De ettől nem leszünk felnőttek ... A mi osztályunk nem jó közösség. Mindenki csak magára gondol. Igaz, mindenkinek van egy-két barátja. Nekem is volt egy barátnőm, de azzal éppen összevesztünk. — És a fiúk? — A mi fiúink olyan változóak, nem lehet rájuk adni. Egy picit kisebbek, mint mi. Igaz, volt egy fiú .. . Nem szerettem, de olyan szimpatikus volt. Mindig érdekes témákról beszélgettünk, példáui tudományos dolgokról. Én nagyon szeretem a kémiát; otthon van egy pici_ laborom: kémcsövek, tálkák. És van lúgkövem meg rézgálicom is ... — Játszani már nem is szoktál? — De. Vannak társasjátékaim, és még van egy babám is. Mindig máshogy nevezem. Most éppen Laura. Megetetem, pelenkázom, és közben arra gondolok: én is olyan jó anya leszek-e, mint amilyen az enyém. — Vannak titkaid, amelyekről még édesanyádnak sem beszélsz? — Egy napnál tovább sohasem tudom magamban tartani. Egyik este is jól kipanaszkodtam magam. Azt is megkérdeztem, milyen az én lábam ... Édesanyám' azt mondta, szép, csak ne görbítsem mindig befelé. Magamat semmiben sem tudom megítélni. A cipőim még lapos sar- kúak, és midi szoknyám sincs. Ha a moziban 14 éven felülieknek játszanak filmet, nem merek elmenni. Mikor j egyszer anyukám a tükör előtt | talált szemfestékkel a kezem- : ben, azt mondta, attól csúnya ' lesz az arcom, és azt is, hogy ne csináljak magamból kora- I vént. Azt hiszem, igaza volt, i de hát. . . olyan buták a fiúk mostanában.. — Egy év múlva nehéz I döntés elé kerülsz... — Kicsit ijesztő, hogy ettől a döntéstől függ majd, hogy mit csinál az ember egész életében, mégis jó, hogy ilyen komoly dologban már a mi véleményünket kérik ki. Ez már olyan »felnőttes ...« Harcos Nelli 13 éves. Gyerek-ős felnőtt egyszerre. Egy kicsit zavarban van. Ruhája szélét hajtogatja. Keresi a szavakat, azután önfeledten mesél. Elpirul, mikor észreveszi, hogy a kezét nézem. — Olyan csúnya, pici a körmöm — mondja. De aztán elneveti magát, és tovább beszél. Kémiai kísérletekről, játékokról, felnőttekről, akiknek csak nagyon kevés idejük van. És azokról a buta fiúkról. Bíró Ferenc 7 örtént egyszer, tavasz idején, hogy a vadnyúl alkalmas helyet keresett a Nagyerdőn — a fák és bokrok között — kis nyuszijai számára, hogy majd jól elrejthesse őket a rókák elől. Amint így bolyongott, megszólította a szarka, aki egy fenyőfa ágán tollászkodott: — Hová, hová, Nyuszikám? A jókedvű tapsifüles visszarikkantott: — Rókalesre megyek. Elhatároztam, hogy ma este három rókát falok föl vacsorára. — Ugyan, Nyuszi, ne túlozz! — csörgött a szarka. — Hiszen mindenki tudja, hogy te félsz a rókáktól. Nevetett magában a nyúl, hogy az ostoba szarka komolyan vette a tréfálkozását, ezért kidüllesztette a mellét, és úgy felelt: — Csodálkozom, Szarka pajtás, hogy összetévesztesz nemzetségem gyáva tagjaival. En a Hős Nyuszek családból származom, és már eddig tíz rókát fölfaltam. Egyéb se kellett a megdöbbent szarkának, aki úgyis szeretett csörögni, pletykál- kodni. Tüstént szárnyra kapott hát, és elrepült a harkályhoz. De már erre a hírre a harkály is abbahagyta a kopácso- lást, és átrepült a harmadik diófára, Mókusné asszonysághoz. Mókusnét éppen dió- tisztítás közben találta (süteményt akart készíteni estére a kis mókusoknak). De csodálkozásában menten kiejtette a kezéből a diót, amikor a harkály elmondta, hogy látta a NYULAT, amely akkora volt mint egy oroszlán, és harminc rókát falt föl egyFiataSok, barkácsolók, ezermesterek, sportolók! Nagy áruválasztékkal nyitjuk meg új boltunkat. KAPHATÓ MINDEN, AMIVEL DOLGOZUNK, SPORTOLUNK. Kisdobos- és úttörő-felszerelések, Adidas-melegítők, — sportcipők, kézi szerszámok, engedményes fúrógépek rádió- és televízióalkatrészek, elektromos felszerelések. Az új bolt helye: Kaposvár, Május 1. utca 26. (A Dorottyával szemben). Nyitás: 1975. május 28-án, 11 órakor. ^Éfir ^ BOLT'? (388507) helyben vacsorára. El se köszönt a harkálytól, s ugrott gyorsan, ágról-ágra, hogy minit előbb odaérjen a mátyás- ruadár fészkéhez és elmesélje a nagy újságot: Idefigyelj, Matyika. lakik itt egy Nyuszika; akkora volt mint egy medve, ötven rókát evett este! A mátyásúiadárnak sem volt ezek után otthonmarad- hatnékja; kapta magát, és elrepült a kakukkhoz. Ott ő is úgy adta tovább a mókustól hallott hírt, mintha sajátmaga látta volna az esetet: — No, legalább egy kártevővel és a családjával kevesebb lesz az erdőben — örvendezett a kakukk. Aztán elrepült a hollóhoz, hogy az se maradjon le a nagy eseményről. A holló pedig a varjúhoz repült, és így terjedt — ágról-ágra, szájról-szájra a mindjobban fölnagyított hír. A varjú pedig elszállt arra a nagy nyárfára is, amely alatt Ravaszdi Bendegúz lakott. És amikor a gazda messzire virító, vörös fejét kidugta az odúból, rákezdte: — Kár-kár-kár, a rókákért jaj de kár! — Mit károgsz ott, te ostoba madár? — förmedt rá Bendegúz. — Én csak azt mondom, hogy kár érted, meg a családodért; mert van itt egy elefánt nagyságú nyúl az erdőben, aki megígérte: vacsorára az összes erdei madarak és vadak számára rókahúsból készít lakomát."-T öbb se kellett a rókának. • Nagy ijedten visszabújt az odújába, de még odalcö- szönt a varjúnak: — Köszönöm a híradást, de semmiféle öregapám nem szeretett volna rókapörkölt lenni. Aztán a feleségével és egész pereputtyával kibújt a rókalyuk ellenkező oldalán, ahol senkisem láthatta a menekülésüket, és meg sem állt a hetedik határig. (Német meséből feldolgozta: Pfeifer Vera.) Külföldi beat egyiittesek 1 2 3 4 * 5 ó 7 8 9 10 U 1 12 m 13 14 m * 15 m 16 17 m 18 m 19 m 20 21 22 m 23 24 m m 25 26 2? 28 29 3U i 31 ! m 32 33 m 34 35 36 # 37 VÍZSZINTES: Ebbe az irányba. Mosdótál. Megfejtendő. (Mar feloszlott együttes.) Csapadék. Tulajdonom. Értékmérő. A klór vegyjele. Keverék. Igavonó állat. Juttat.Csonthéjas gyümölcs. Szláv népcsoport Nyugat- Magyarországon. EGÖG. Alatta — oroszul. Nem egyenes úton szerez. Megfejtendő. Tiltószó. Far betűi — keverve. Mellékhelyiség. Egyesült Tiszti Iskola. Kiköszörül. Rosszul ír föl valamit. FÜGGŐLEGES: 1. Kutyák. 2. R£N. 3. Megfejtendő. 4. Ez a hideg évszak. 5. A föld felé. tí. Téli ruhadarab — névelővel. 7 Sóhajtás. 3. Roskadó. :0. Ladányi Mihály. 14. Ráncos. 26. Férfinév. 17. Megfejtendő. 18. Mint a függőleges 5. 21. Nagyon rossz. 22. Akaratosság. 24. Góc betűi — keverve. 26. Megfejtendő. 28. Papírra vet. 30. Hír betűi — keverve. 31. Gönc végei. 35. Igekötő. K. J. Beküldési határidő: 1975. május 19-e, 12 óra. Kérünk benneteket, hogy a szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermekkeresztrejtvény-«» Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Halasz, hadi, kotró, gőz, motoros. Anauta »Az eszkimó lány« című könyvét nyerte: Dömötör Lajo és Vajda Erika (Kaposvár); Andii Béla (Homokszentgyörgy), Báláz Gyöngyi (Nagyatád). A könyveket postán küldjük e! Somogyi Néplap □