Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-24 / 120. szám

Pártfogók, nevelőszülők kitüntetése Ifjúságvédelem az üzemben A SZOCIALISTA BRIGÁ­DOK egyre több segítséget nyújtanak az ifjúságvédelem­nek — hangzott el a Gyer­mek- és Ifjúságvédelmi napok megnyitóján, a megyei taná­cson a hét elején. Hogyan pat­ronálják a szocialista brigá­dok az állami gondozottakat, milyen lehetőségei vannak az anya-, csecsemő- és gyermek­védelemnek egy üzemben? — ezekről a kérdésekről tartot­tak ankétot tegnap a VBKM kaposvári gyárában. Az ifjúságvédelmi napok megnyitóján azt is hallottuk, hogy a szocialista brigádok, a patronálok kapcsolata - ne csak az ajándékozásban merüljön ki. Hogy mennyire tartalmas­sá lehet tenni ezt a kapcsola­tot, példa erre az ankét szín­helye, a villamossági gyár, melynek közössége sok álla­mi gondozott gyereket támo­gat. Erről beszélt megnyitójá­ban Horváth Attila igazgató is. Elmondta, hogy a gyár egyik brigádja — a Szinkron — közösen a húskombinát egy kollektívájával éppen a múlt héten, vitt kirándulni egy ál­lami gondozott gyerekekből álló csoportot Pécsre, Abali- getre, felejthetetlen élményt szerezve a gyerekeknek. Ám nemcsak az állami gondozot­takra terjed ki a gondoskodás, hanem iskolákat, óvodákat is patronálnak, oktatógépeket és egyéb technikai berendezése­ket készítenek. A gyáriak sokat tesznek a születendő gyermekekért. A kismamák terhességük negye­dik hónapjától kezdve úgyne­vezett vgolyabrigadban«; dol­goznak, könnyített munkát végeznek. A kisgyerekekkel otthon maradt édesanyákat a gyár vezetői rendszeresen tá­jékoztatják a gazdasági ered­ményekről és arról, mi is tör­tént az üzemben távollétük­ben. A gyermekgondozási se­gélyen levő kismama ugyan­abba a munkakörbe kerül vissza, ahol á szülés előtt dol­gozott. Az ankéton Honfi Istvánná, a Vöröskereszt megyei titkára tartott jtájékoztatót a párt né­pesedéspolitikájáról. Előadá­sában fölhívta a leendő anyák figyelmét arra, milyen fontos, hogy nyugodt, kiegyen­súlyozott egészségi állapotban fogadják születendő gyerme-* küket. Dr. Orbán István, a megyei Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézet igazgatója beszélt az if­júságvédelemről és a pártfo­gói , rendszerről, majd dr. Cser Frigyes, a villamossági gyár üzemorvosa tartott elő­adást. A GYÁR DOLGOZÓI kö­zül hárman kaptak oklevelet az állami gondozott gyereke­kért végzett áldozatos munká­jukért. Dr. Cser Frigyes több éves üzemorvosi tevékenysé­géért a Vöröskereszt-mun­káért arany fokozatát kapta. S. M. Mesterséges környezetben Földművelés — föld nélkül Ä szovjet tudósok — ma még csupán laboratóriumok­ban — kutatásokat végeznek a »föld nélküli-« növénytermesz­tés megvalósítására. Me ^la­pítottak, hogy sokkal egysze­rűbb lenne, ha a szántóföldi növényeinket talaj nélkül tud­nánk ^termeszteni. Ha sikerül­ne a növények szilárd rögzí­tését megoldani, a különféle tápoldatok megfelelő összeállí­tásával és adagolásával ez az eljárás a laboratóriumokból átkerülhetne a szántóföldekre. A szakemberek ezt az érdekes növénytermesztési eljárást hidropónikus termelésnek ne­vezik. A növényházakban és melegágyakban a módszer egyre jobban terjed, és gya­korlati jelentősége is nő. A hidropónikus növényter­mesztéshez nincs szükség ter­mőföldre. A növényeket bá­dogból, cementből vagy mű­anyagból készített edényekben nevelik. Egyik esetben a nö­vényeket száruknál fogva a tenyészedény fedeléhez erősí­tik, így gyökérzetük belelóg a tápoldatba. A másik megol­dás, amikor tiszta kaviccsal vagy szemcsés műanyaggal töltik meg a tenyészedényeket, és itt a gyökerükkel kapasz­kodnak meg a növények. A tenyészedényekben meghatáro­zott összetételű tápoldatot Kis helyen gazdag termés áramoltatnak zárt körben, ez a tápoldat — a növény fejlő­dési periódusától függően — a legkönnyebben felvehető for­mában tartalmazza a növény fejlődéséhez szükséges vala­mennyi kémiai elemet. Időn­ként fertőtlenítő oldattal mos­sák át az üres tenyészedénye­ket. JK növényház mesterséges környezetében szabályozható a levegőben levő széndioxid mennyisége, továbbá a megvi­lágítás mértéke, vagyis a fej­lődéshez szükséges valameny» nyi biológiai feltétel a legked­vezőbben határozható meg. Szovjet tudósok kimutatták, hogy a hidropónikus növény­házakban a növényzet kis helyen gazdag termést hoz. Kísérleti adatok szerint egyet­len négyzetméteren 15—20 kg paradicsom érik be 60 nap alatt, vagyis a felére rövidült i a megszokott termesztési idő­szak. Mivel az ilyen növény- j házakban az időjárástól és az | évszakoktól függetlenül fej­lődnek a növények, ezzel a [ módszerrel még a sarkvidéken lakók részére is lehetségessé válik — helyben — a friss zöldségfélék termelése. A hidropónikus növényter­mesztés a nagy beruházási költségek miatt ma még lénye­gesen drágább, mint a szántó­földi, de a távolabbi jövő szempontjából óriási jelentő­ségű, hogy sokkal inkább al­kalmas ipari jellegű szervezés­re és automatizálásra. A Szovjetunióban kifejlesz­tették a legújabb eljárást, az »aeropónikát«, amikor már te­nyészedényeket, sőt, még ka- vicsréteget sem alkalmaznak. A növények gyökerei a leve­gőben függnek, és önműködő szivattyúk — előre meghatá­rozott program szerint — köz­vetlenül a gyökerekre perme­tezik a tápoldatot. Megfigyel­ték, hogy a levegőben kétszer olyan gyorsan növekednek a gyökerek, mint a talajban. A növények ez esetben erőtelje­sebben fejlődnek és nagyobb termést hoznak. A főzelékfélék terméshozama például kétszer akkora, mint a már ugyan­csak nagy terméshozamú hid­ropónikus növényházakban. Ez a módszer nemcsak a zöldség­es a főzelékfélék termesztésére használható fel sikerrel, ha­nem a hüvelyesek és dísznö­vények termesztésére is. Persze a föld nélkül végzett növénytermesztés nem szorít­ja ki a szántóföldit, a növé­nyek táplálkozására vonatkozó tanulságai azonban nagyban elősegítik a növényélettani- tápláíkozástani kutatásokat. Dr. László László Szüts László mimuumuuí POKOLTUZ, ((iiiiKiiin mmmimimimmiiiinl Nem először kerültem Piri ágyába, de így még soha. Rendszerint akkor mentem, ha éjfélre végeztünk. Éjszaka. S az asszony olyankor ébren várt. Otthon. A falu közepén lakott, egy kis közben, zsák­utcában, ahová világos nappal nem mehettem be feltűnés nélkül. A kertek alá kellett kerülni. Piri a fiával élt a házban, a fia éppen látogató­ban volt az apjánál. Kanadá­ban. Piri idősebb nálam, közel jár már a negyvenhez, de jól tartja magát. Még molettnek sem mondható, mégis minden ruha szétpattan rajta. Csak úgy feszülnek a mozdulatai. Siettem hát, hogy legalább kettőig alhassak. Négy óra lehetett, amikor megpróbáltam észrevétlenül kibújni az asszony öleléséből. Ügy szenderedett el, mint aki álmában folytatja a szeretke­Somogyi Néplap zést. Alig húztam magamra az inget. Piri megmozdult. — Miért kelsz fel? — kér­dezte, de még csak ki se nyi­totta a szemét. Másfél órával előbb egyszer már elmondtam neki. Lehet, hogy kicsit .ingerülten ismé­teltem meg, de bosszantott, hogy a buszról lekéstem, nem tudtam kimenni az állomásra, és a vonat már fél négykor bejött. Az asszony megsértődött, durcás lett, mint egy bakfis. Oda kellett mennem hozzá, hogy megvigasztaljam. De nem feküdtem vissza, Piri hát ne­kem támadt, hogy én csak a haverjaimmal törődöm, ami­kor ő mindent kockáztat miat­tam: jó hírét a falu előtt, a munkahelyét. Robi, az üzlet­vezetője legutóbb már azzal környékezte, hogy: ha másnak lehet, akkor neki is. Tudha­tom, mondta Piri, mire ké­pesek az ilyen üzletvezetők. — Munkatársak közt legyen jó a viszony! — mondtam. Egy párnát a fejemhez vá-_ gott, egybe sírva beletemette az arcát. No, még csak ez hi­ányzott nekem! Befejeztem az öltözködést, és újra odamen­tem hozzá. — Piri — mondtam neki. — Ne bolondozz már! Egy órát együtt leszek velük és jövök vissza... Most néhányszor éj­jelente hozzád jövök, jó?! Hét­főtől újra nappalosok leszünk. — Menj, hagyjál! — hallat­szott a párna mélyéről. Nem szeretem a női köny- nyeket, olyan önbírálatiélére késztetik az embert. Sarkon fordultam, és otthagytam az asszonyt. De hol találom most már az apostolokat? 3. Abban biztos voltam, hogy egyhamar nem hagyják ma­gára Flórit a feleségével. Eb­ben ugyanis megegyeztünk. Legalább az első délutánon le­gyen közös öröm az asszony­ka, aztán lehet az uiáé. Va­sárnapra szabadságoljuk Fló­rit. Ebben is megegyeztünk. A szövetkezet sofőrje vál­lalta, hogy a gyümölcs feladá­sa után megvárja a társaságot az állomáson és az üres gön­gyölegeken trónolva zötyög- hetünk be a faluba, öt kilo­méterre van az állomástól a falu. Ha útközben nem ta­nyáztak le valahol — isteni kirándulóhelyek kínálkoznak Uj klub a jubileumra Szölősgyöröki La-1 tinea Sándor Általános Iskola és Nevelőotthon 25 éves jubi­leumára készül. Tóth László ■ igazgató körsétára hív az ősi ! parkban, ahol mindenütt moz­galmas kép fogad bennünket, j A frissen tatarozott épületet | ölelő csőállványzatot szorgos ] munkáskezek bontják, odébb a park gyepén gyűjti a leka­szált füvet a diákok egy cso­portja. Utakat egyengetnek, táblákat festenek. Üj épület előtt állunk meg. — Egyik büszkeségünk. A ! holnapi ünnepségünkön adjuk át ezt a saját erőből készült MHSZ-klubot — mondja az igazgató. — A gazdagnak ígér­kező program egyik lényeges része az itt folyó honvédelmi j nevelés eredményeinek bemu­tatása lesz majd. Célunk az, j hogy a társintézeteinknek megmutassuk, miként lehet a mi lehetőségeinkkel és adott- j ságainkkal elősegíteni a hon­védelmi nevelést. — Több jól működő szakkö­rünk van. Legrégebbi s egyben legnépszerűbb a gépjárműba­rátoké. A kezdeti lépéseket j említi. 1968-ban egy üzemkép- j télén motort vásároltak, és a j gyerekekkel közösen »bütyköl- j tek« meg. Darabonként szed­ték össze az alkatrészeket. A motorral együtt elindult a j szakköri élet is. — Egy évvel később terem- , tettünk kapcsolatot az MHSZ i megyei vezetőségével, amel/ j örömmel vállalta támogatá- I sunkat. Négy kiselejtezett Da- ! nuviát kaptunk, melyet egy j üzembiztos go-kart, majd egy j tanulmányozásra szánt selejt Moszkvics személygépkocsi , követett. A gépjárműbarátok Borost [ Endre szakkörvezető irányítá­sával ottjártunkkor is lázasan készülődtek. Jelenlegi pince- helyiségükben festették, ja- j vitették és rendszerezték szemléltető eszközeiket, sj mindazokat az autó-motorfő- darabokat, melyek az új klub­ba kerülnek. A Szakköri ta- i gok között Vaszilev Feri aj legszorgalmasabbak egyike, j Elárulta: autószerelőnek ké- j szül Ö a rangidős, egyben a i legeredményesebb diák is. A gépjárműszakkörök múlt évi megyei vetélkedőjén az első helyen végzett. Csapatban is az j ő iskolájuk lett az első. Jelen­leg 16 a tagok száma. Büszkén, mutatták meg a háromholdas közlekedési park- j jukat. 126 KRESZ-tábla irá- j nyitja a forgalmat, Aki itt megtanul hibátlanul közleked­ni — motorral vagy kerékpár- : ral —, az KRESZ-vizsgát te­het. Ezt a parkot is saját ma­guk készítették. Elégedetten, újságolták, hogy j az MHSZ-től több mágneses szemléltető eszközt és egyéb j felszerelési tárgyakat kaptak, j Nemcsak a szakköri tagokat, | hanem a nyolcadikos tanuló­kat is KRESZ-oktatásban tud­ják részesíteni. Tanulnak ezen­kívül közlekedési etikát és szerkezettant is. Ugyancsak népszerű a lö­vészszakkör. 1972-ben két pus­kával kezdték, ma már öt kor­szerű fegyverük van, ezenkí­vül szabadtéri és fedett lőte- rük. Ez utóbbit egy hosszú pincehelyiségben alakították ki. A falra akasztót, átlyugga- tott lőlapok tanúsítják, hogy célozni jól megtanultak a paj­tások. — Kitűnő fegyvereink vannak — teszi hozzá a szak­körvezető. Holnap bemutatkoznak az autó., és repülőmodellezők is. Nem titkolt örömmel mond­ták, hogy az új klub birtokba vételével lehetőség kínálkozik a rádiós szakkör megalakításá­ra. A fo-nyódi Karikás Frigyes Gimnázium eredményesen mű­ködő MHSZ rádiósai vállalták patronálását. Valamennyi szakkör éle­tében nagy esemény lesz a holnapi. Nemcsak azért, mert barátságos, jól fölszerelt ott­honra lelnek, hanem sikeres bemutatóik után a meghívott vendégek az ország különböző testvérintézményeibe viszik szét a tapasztalatokat, s me­sélnek eredményeikről, tevé- kenységeikrőL Jutási Róbert A tagozat legjobbja A BM Tüzoltóképző Intézet tiszthelyettesi tagozatának legjobb tanulója a kaposvári Tomics Sándor. Parancsno­kai büszkék rá, társai közül néhányan talán irigylik is. Mindkettő indokoltnak látszik. A huszonöt éves fiatalem­ber kiemelkedő eredményeket ért el. Parancsnokai és az iskola vezetői egyaránt méltónak ítélik a zászlósi rend­fokozatra. Mint mondták, ez kitüntetéssel egyenértékű. — örülök az elismerésnek, mégsem érzem magam irigy­lésre méltónak. Nagy felelős­ség az, hogy én már csak ötöst kaphatok. Bár csak a tagozat legjobb hallgatója vagyok, itt­hon mint »iskolaelsőről« be­szélnek rólam. Még nem vé­geztem, de máris a megbecsü­lés ezer jelét érzem. Olyan ez, mintha adós volnék, akinek sok a törlesztenivalója. Van. persze más ok is, ami­ért nem szívesen említem »is­kolaelsőségemet«. Az emberek egy részének — többnyire azoknak, akik sohasem voltak . jó tanulók — az »iskolaelső-, ség« egy kicsit azt jelenti: stré- j berség, »pedálozás«. Mind­annyian egyenlő eséllyel in- j dúltunk, hogy nekem jobban megy, az talán azért van, mert sohasem parancsra tanulok. Szeretem a hivatásomat, és mindent, ami ezzel kapcsola­tos. adott helyzetben tudja, mit kell tennie, csak azt nem, hogy miért pont azt. Az ilyen »mi­értekre« kapunk választ ezen az iskolán. Tíz hónapon át reggel nyolctól este hatig — ebéd­szünettel — »sűrítve« kapjuk az ismereteket. Mentő tűzvé­delem, megelőző tűzvédelem, műszaki ismeretek és persze politikai tárgyak. Tegnap pél- dáuL az árvízvédelemről hall­gattunk előadásokat. A tüzol- tóélet elmaradhatatlan része, a riasztócsengő, a tantermekben is ott van. Ha a szükség úgy kívánja, a mi iskolánk is »vo­nul«. Ha ismét itthon leszek, em­bereket kell majd irányítanom. Talán olyanokat is, akik ná­[ lám jóval idősebbek. Egyetlen hibás parancs mindent elront­hat. Minden »hogyanra« és »miértre« kell tudnom a vá­laszt. Ez ösztönöz tanulásra, ez j a könyv mellett töltött féléj - J szakák magyarázata. ! Öt hónapja szerelési gya- j korlat közben jött a hír: »A J Tomicsnak kislánya született.« j Még aznap siettem haza fele- j ságemhez, aki bizony egy ki- j csit zsörtölődött, -mikor alig j két éve a tűzoltópályát vá­lasztottam. Nehéz így távol a családtól/ Mindkettőnkét’J áz vigasztal, hogy nem sokkál az iskola be- í fejezése- után bevezetik az új I szolgálati rendet, amely sze­rint 24 óra szolgálatot 48 óra szabad idő követ. Holnap indulok vissza Pest­re. Ismét jönnek az előadások, zárthelyi dolgozatok... Az év végi vizsgák egy hónap múlva lesznek. Ezekhez kívánunk sok si­kert Tomics Sándornak! B. F. Segítik a cigánycsaládokat Sok újat tanulok itt. Gyak­ran gondolok rá, milyen jó let .volna, ha én ezt »annál az oltásnál« tudom ... Az évek tapasztalatával is tűzoltó vál­hat valakiből. Olyan, aki az arrafelé akkor a faluban már csak egy helyre mehet­tek, a vendéglőbe. Az étteremben Robiba üt­köztem. — Bent ülnek a presszó­ban — igazított útba. Kávéznak tehát. Naná! Csak nem ülnek le sörözni a kecs­kelábú asztalok mellé, egy j nővel. Pedig söröztek. Három asz­talt toltak össze, s azokon sor. í ban álltak a sörösüvegek. Ki­nizsit ittaki Az üvegek, a po­harak között itt-ott feketés- csészék. Na fene, gondoltam. Ilyen nagyban rázzák a rongyot?! Alighanem csinos a baba! Ilyen egymás közt élő férfi­társaságot egyetlen nő kibil­lent a megszokott kerékvágás­ból. Kíváncsi lettem a nőre. Háttal ült a bejáratnak, Ke­lemen és Flóri között. A szem- j ben ülök rögtön észrevették,' J ahogy beléptem. Láttam a szá­juk mozgásából, hogy jelzést j adnak a háttal ülőknek. Itt valami készül ellenem. J Ismertem én jól az apostolé- j kát. Egyszerre elhallgattak, meg. j merevedtek. Olyanokká vál­tak, mint valami viaszfigurák a panoptikumban. No jó! Ve­lem nem babráltok ki! Meg­álltam Flórián háta mögött. — Mi az, kollektív gyászt [ ültök? (Folytatjuk) J Kadarkúton Kadarkúton és társközségei­ben elég nagy számban élnek cigánycsaládok. A vezető tes­tületek már többször foglal­koztak élet- és munkakörül­ményeikkel. Elkészítették az úgynevezett cselekvési prog­ramot is. Hetesi Lajos tanács­elnökkel erről beszélgettünk. — A hetvenhárom családban négyszáztizenöten élnek. Hu­szonnégy családban, három vagy ennél több gyermek. A felnőttek közül nyolcvanhá­rom férfinak és harmincnyolc nőnek van munkaviszonya, eb­ből negyvenkettő csak alkal­manként dolgozik. Hetvenkét cigánynak nincs munkaviszo­nya. A családok többsége la­kásban lakik — Kadarkúton például harmincnégy — azon­ban tizenhárom család még mindig putrilakó. — Biztosan sok feladatot ad a cigánylakosság nagy száma? — Valóban. Itt van például az egészségügyi nevelés, a csa. Iád- és gyermeknevelés, az is­kola elvégzésének szorgalma- zasa. Szükség van előrelépésre a lakás- és munkakörülmé­nyekben is. — Fzek kö3ül mi a legfon­tosabb? — A munkaképes, munka- viszonyban azonban nem álló cigányokat árrá biztatjuk, hogy jelentkezzenek a válla­latoknál. A' Szabadság Tsz in­gyen felajánlotta, hogy a tel­jes fuvarral, a tetőszerkezet faanyagával segíti egy családi ház fölépítését. A kőkúti Pe­tőfi Tsz, a kadarkúti áfész is segít. Az utóbbi egy lakóház festését vállalta. A tanács két közművesített telket ad in­gyen. — Segítik-e a cigánygyere­kek művelődését? — Nagy gondot fordítunk rá, hogy fölvegyék az óvodá­ba, az iskolába azokat a gye­rekeket, akik egészségileg és szellemileg erre alkalmasak, nehogy felelőtlenül kerüljenek gyógypedagógiai vagy kisegítő iskolába. Az óvodába járó gyerekek étkeztetési díját ked­vezményesen állapítottuk meg. Héricsén és Kőkúton megszer­vezzük az iskolai előkészítő csoportot. Tanszerrel, tan­könyvvel, utazási költséggel segítjük a gyerékeket. — Mit tesz a tanács az egészségügyi helyzet javítá­sáért? — A fertőző betegségek megelőzése végett jó kutat fu­ratunk, megfelelő illemhelye­ket építünk a még meglevő cigánytelepeken. Elintézzük, hogy a munkaképtelen öreg cigányokat fölvegyék az öre­gek napközi otthonába. A rá­szorultak rendkívüli, sőt rend­szeres segélyt kapnak. — Mikor számolják fel a telepeket? — Szeretnénk, ha 1980-ig megszűnnének. Ehhez azonban családonként százezer forint szükséges. Érdemes elgondolkozni a ka- darkúti tapasztalatokon. Ta­valy hat cigánygyermek elvé­gezte a nyolcadikat, most pe­dig tizenöten járnak nyolca­dikba. A közös tanács terüle­tén levő iskolák tanulói kö­zül száznégy a cigány. Érde- ' mes tenni a családok föleme­léséért. K. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom