Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-24 / 120. szám
A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA... Munkaszervezés az irodákban ontosan egy éve, hogy a ' re növekedett. Eljutottunk oda,. egyre nagyobb számban, de | kormány határozott az ■ alkalmazotti létszám egészségtelen növekedésével kapcsolatos tennivalókról. S egy év múltán — a kormány legutóbbi ülésén — szinte pontról pontra ugyanazokat kellett megállapítani, mert a határozat végrehajtása érdekében egyelőre nem sok történt. A legjobb esetben is azt mondhatnánk, amit egy hivatalos dokumentum a téma kapcsán ekként rögzített: »Az ! eddigi tapasztalatok — bár el- | lentmondásosan — kedvező j folyamatok elindulására utal- i nak.« Ez magyarul körülbelül annyit jelent, hogy az alkalmazotti létszám gyors — a munkáslétszámnál jóvdl gyor- j sabb — növekedési ütemét a j hogy például a gépiparban, nem tudják kellő hatásfokkal ahol 1973-ban 2,2 százalékkal | alkalmazni. Igaz: a számítóemelkedett az alkalmazottak száma, a tavalyi 1,7 százalékot örvendetes eredményként kell elkönyvelni, jóllehet ez még mindig magasabb, mint a fizikai dolgozók létszámnövekedési üteme. A téma kapcsán a szakkö» rökben is viták dúlnak. Elvileg mindenki elismeri, hogy valamit tenni kellene, a nagy kérdés csak az, hogy mit és hogyan? Mert igaz, hogy a tudományos-technikai fejlődés elkerülhetetlenül a műszaki gépek, a nagy teljesítményű irodagépek nagyszámú és jól képzett személyzetet követelnek, de ez esetben létszámtöbbletről kell beszélni. Kellene .. . Ha például a számítógépeket nem a hagyományos ügyvitel elvei, szabályai szerint alkalmaznánk, ha a számítógép-kapacitás körülbelül 70 százalékát nem olyan adat- feldolgozásra használnák, amely egyszerűbb, olcsóbb és kevesebb emberrel működtethető berendezésekkel is elvégezhető lenne. Lenne..., ha ugyan mérsékeltek, de általa- 1 személyzet létszámarányának ! lennének ilyen praktikus kisOrvhallgatók és társaik Anekdotaként családunkban, hogy anyai nagyapám — valamikor a századforduló táján — gyalog vágott neki a Marcali—Pécs közötti útnak. Több gyermekes, családos ember volt már, a szüleihez igyekezett. Néha fölvette egy-egy szekér, de jórészt saját lábán tette meg a őrződött' már így kínáljuk egymást: — Ugye, elbírunk még egyet? Szóval jól élünk. Általános | fejlődésünknek köszönhető, hogy neon kell krajcároskodni, az emberek többsége nem j megy tönkre attól, ha dolga i akad rpás városban; nem zsebnépgazdaság néhány területén 1 alkalmazottak és a kisegítő ban nem sikerült megállítani, többek között azért sem, mert a feladat végrehajtása korántsem csak az függ. Az alkalmazottak létszám- változását az elmúlt másfél évtizedben három — különösen fontosnak ítélhető — tényező befolyásolta. Egyrészt: erősödött az iparban a centralizáció, másrészt erőteljesen növekedett a vállalatok önállósága és felelőssége, érdekeltségük a gazdaságos termelésben. Harmadszor: a hatvanas évek végén kialakuló demográfiai csúcs következtében nagyszámú, munkaképes korú fiatal munkába állításáról is gondoskodni kellett. Az első két tényezőnek a munkaerővel való takarékosságra kellett volna inspirálnia; sok munkakört meg lehetett volna szüntetni vagy összevonni, ellensúlyozva ezzel a harmadik tényezőt, a fiatalok munkába állításával együtt járó létszámnövekedést. Elvileg ennek kellett volna bekövetkeznie, ehelyett a^ontyan az alkalmazottak . száma eleinte csak a munkáslétszámmal arányosan, később már azt meghaladó mértékben — évről évnövekedéséhez vezet. De az is igaz, hogy az alkotó-fejlesztő elhatározástól , munkát meg lehetne szabadi- [ tani az ésszerűtlen adminiszt- I rációt. Igaz, hogy az önállóság és felelősség együtt jár a körültekintőbb döntésekkel, a döntésekhez viszont hatalmas mennyiségű információ szükséges. A vállalati önállóság ugyanakkor azt is jelenti, hogy manapság éppen a vállalatoknak kell elvégezniük rengeteg, korábban kizárólag az ilyen-olyan hivatalokra, fő. hatóságokra tartozó • munkát. De az is igaz, hogy a megnövekedett feladatokat a vállalatok régi, ésszerűtlen módszerekkel és szervezetlenül próbálják elvégezni. Az ügyvitel világszerte terjedő racionalizá. lását s ennek sokféle technikai eszközét, szervezési módszereit nálunk inkább csak hírből ismerik, mert — akárcsak a termelőműhelyekben — az irodákban is még mindig egyszerűbb és kényelmesebb újacb és újabb embereket alkalmazni, mint a munkát ész- S2 erősítve kevesebb alkalmazottal többet és jobbat produkálni. Egyelőre a számítógépek sem segítenek. Vásárolják ugyan, gépek, ám ezek beszerzéséről a hazai vállalatoknál megfeledkeztek, pénzüket inkább a számítógép-monstrumok — ma még többnyire vállalati stá- 1 usszimbólumok — megvásárlására fordították. A Keretjáték, avagy játék a kerettel ».. .A mezőgazdaságban a traktorokkal előforduló halálos balesetek megelőzésére a 6/1970. (MÉM. É. 4.) MÉM. számú utasítás elrendelte, hogy a mezőgazdasági traktorok 1975. január 1. után csak borulás esetén védelmet nyújtó védőkerettel, illetőleg biztonsági fülkével üzemeltethetők ...« i Kaposvár—kaposmérői La- tinca Termelőszövetkezet. — Önöknél ma hány traktor van védőkeret nélkül? — Három. — Miért? — Már régen megrendeltük a védőkereteket, de hogy mikor kapjuk meg, azt nem tud,ni. A védőkereteket az Agro- ker árusítja. Ezért kerestük meg őket telefonon, hogy érdeklődjünk. — A rendelet szerint mi minden új traktort védőkerettel hozunk forgalomba. Gondot a régebbi traktorok okozhatnak. Igaz, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok megrendelték a védőkereteket, de az igényeknek csupán egy részét tudtuk kielégíteni. — Miért? — Gyártási problémák vannak. A MEZŐGÉP szekszárdi gyárának bonyhádi gyáregysége készíti a védőkereteket, de nem tudnak megfelelő meny- nyiséget gyártani. — Minden traktorhoz más típusú keret kell, valamennyiből hiány van? — A régebbi Super Zeto- rokhoz mi nem tudunk adni keretet, úgy tudom, hogy importáru lesz. Az MTZ—50- esekhez valóból pedig nincs elegendő. A MEDOSZ megyei bizottsága. — Körülbelül hány olyan gazdaság van a megyében, amelyik védőkeret nélkül üzemeltet traktorokat? — Pontos adatokat nem tudunk mondani, most készül a j fölmérés. Az biztos, hogy amelyik gazdaságban nincs, ott is megrendelték már az Agroker-től. — Tegyük fel, hogy megrendelték, de nem tavaly, hanem csak az idén, amikor már használni kellene. Felelősségre vonhatják-e a gazdaságot? — Mi? — Igen. — Mi semmiképpen se. — És ha baleset történik? — Akkor az SZTK jár el. Mielőtt befejezném az írásomat, egyetlen gondolatot: közben módosították a rendeletet, türelmi időt adtak, amíg mindenki beszerezheti az életet mentő védőkereteket. Fogadjuk el, hogy gyártási gondok vannak, a gyártó cég anyaghiánnyal küszködik. De azt már nehezen tudom megérteni, hogy sokan miért csak a határidő lejárta után gondoltak a rendelésre. Nem lehetett volna előbb? Azt sem értem, hogy miért csak akkor vonnak felelősségre valakit, ha már megtörtént a baleset. vállalatok és intézmények — feltehetően mindezek elismerése mellett is — okkal kérdezhetik: mit tegyenek, hogyan csökkentsék az alkalmazotti munkakörökre háruló terheket, ha a felügyeleti hatóságok és egyéb intézmények információéhsége egyszerűen csillapít, hatatlan, s ha honi szervező intézeteinktől nem kapnak elegendő napra kész segítséget, a belső ügyvitel ésszerűsítéséhez, egyszerűsítéséhez. Mert pusztán annak az óhajnak a megfogalmazásától, hogy felül kell vizsgálni és a lehetőség szerint csökkenteni kell az alkalmazottak számának növekedését, a helyzet még nem változik. A feladat a legkülönbözőbb szakterületek jól szervezett, átgondolt — s főleg, nem látszatintézkedésekkel operáló — együttműködését követelné meg. Konkrét segítséget és végrehajtható intézkedéseket, amelyek hatására feltehetően a sokat emlegetett vállalati, »gondolkodás- mód« is változik. V. Cs. százsgynéhány kilométert. , (Természetesen »toronyiránt«.) Ahogy mesélgette: háromszor volt a keze a kocsmaajtó ki- : tincsén, hogy egy híg fzöccsel 1 erőt gyűjtsön, de mindannyi- j szór eszébe jutott, hogy pénzbe kerül, és inkább az útszéii szederfát választotta szomjoltónak. Szüleim se mentek vendéglőbe, líci elszólította őket hazulról valamilyen ügy: némi hideg élelmet csomagoltál! maguknak, aztán a vonatban elfogyasztották. Engem is hasonlóképpen bocsátottak útnak. Nem is tudom, mikor voltam életemben először vendéglőben. de az bizonyos, hogy felnőttként szolgált ki először kellel a pincér. Gimnazista lányom a minap kirándult. — Mit viszel magaddal? — kérdezi az anyja, régi beidegződéssel. — Majd eszünk a vendéglőben. — Hazajőve dicsekedett: — Lángoló palacsintát rendeltünk! Tudjátok, az milyen finom? — Bizony nem, mert ha nagy ritkán megkívánom a rumos-diós palacsintát, nekem láng nélkül is épp elég ízletes. De neki — nekik, mart a középiskolában a szülők közötti jövedelemküből étkezik, hanem étlapról rendel valamit, és sört, fröcs- csöt is kér hozzá. (Igaz. sörből legkevesebb fél litart ihat az is, aki megelégedne egy pohárral.) örüljünk neki. hogy idáig jutottuk. |Hát persze, hogy örülünk — minden hátsó gondolat nélkül. De csak azért mondtam volna el mindezt, hogy a nyilvánvaló következtetést e jelekből is levonhassam?, Nem, egy ellentétes példa juttatta eszembe mindezeket. A minap a Siófoki Városi Tanács V. B. ülésén a testü- let egyik tagjának feltűnt, hogy. a posta által összeállított jelentésben több tv-előfizető szerepel, mint rádiótulajdonos. Azt mondja: ez nem lehetséges. Sőt! Hiszen ha csak az •egyre több autórádiót vesszük figyelembe, amelynek a gazdái nyilván nemcsak utazás közben hallgatnak rádiót, hanem otthon is, akkor is más arányt kell kapni. De az általános tapasztalat is ellenkezik ezzel a statisztikai kimutatással. Bizony, így igaz. Csak lönbség alig számít — lánggal j szép számmal akadnak, az igazi. Az ára? Nem érdekes. Mi vagyunk a hibásak, szülők? Lehet. Bár — mentem magam — lányom kemény fizikai munkával szép pénzt keresett a nyáron, amiből kiegészítheti havi zsebpénzét. De nem is erről akarok szólni. Csupán ez is eszembe jutott a minap, még sok minden más is. Többek között a fagylalt. Hogy nincs egyforintos adag. Csak kettes meg ennél nagyobb. És nemcsak nyári nyalánkság már, kora tavasztól késő őszig divatozik. Hiszen csak kettő meg négy forint. És ha már a cukrászdánál, a presszóknál tartunk : ha valaki társasággal betér egy kávéra, az már Csak amolyan szólásmondás, meghatározatlan tartalommal, hiszen az esetek többségében nem csupán ez az ártatlan ital i kerül az asztalra. Mellette — hát akik vagy inkább helyette — cseresznye, konyak, sör. Gyakran ismételve. Hiszen kávéból már volt elég a munkahelyen, esetleg vendégségben. Hiszen ma nem közlik a postával: gyarapodtak egy autóba szerelt vevőkészülékkel, vagy új lakásba költöztek, és hozták magukkal a régit. Feledékenység- ből? Hanyagságból? Vagy a tíz forint miatt, ami mégis csak pénz — erre a célra? Amit meg lehet takarítani. Hónapokig, esetleg évekig, mert a posta igazán nem tarthat fenn egy egész apparátust az orv- hallgatók leleplezésére. Egyik ismerősöm azzal dicsekedett, hogy új lakásában hónapok óta használja a tévéjét, de még nem jelentette be.---- Ráérek. T udod, mennyi benzint vehetek ezért a pénzért? — Meg sört — gondoltam magamban, amikor a presszóban takaré- j kos ismerősömnek szeme sem rebbent azt hallva, hogy csak drága import sört tudnak felszolgálni. Valahogy természetesnek tartja: itt fizetni kell, ott viszont meg lehet fogni valamennyi forintot. 'Ügy gondolkodik, mint hasonszőrű társai, akik más eszközökkel, apró kis manipulációkkal, jól szervezett, sokoldalú kapcsolatokkal igyekeznek némi, sehol nem könyvelt aprópénzhez jutni. Például úgy. hogy minden kiszálásról egy kis őstermelői áruval térnek haza, mert falun valamivel olcsóbb, még akkor is, ha valamelyest kerülni vagy várakozni is kell a hivatali kocsinak; kedvezményes fuvart szereznek jóné- hány — persze hivatali — telefonbeszélgetés; temérdek I idő árán; harmadosztályú tég- | lóhoz jutnak negyedosztályú- I ként. (Ehhez is csak az utakat kell megtalálni — hallottam nemrég a kérkedést.) Ök azok, akik hősi tettként mesélik, ha elbliccelik a buszon a menetdíjat, megnyújtják a garanciális időt; és mindenkinél jobban ismerik a rendelkezéseket, jogszabályokat, s az első pillanatra megtaláljak rajtuk a kiskaput is. Ök adnak a legtöbb munkát a hatóságoknak — elsősorban az adóügyi csoportoknak, építési osztályoknak — kitartó föllebbeze- seikkel. Mindig pontosan tudják, milyen ügyben — egyes hiánycikkek beszerzése, elhelyezkedés, hivatali kérelem stb. — kinél és hogyan kell elindulni. No, nem annál, akinek a neve az ajtón szerepel. .. Egy-egy ügy sikeres sikeres elintézése. megoldása után büszkén zsebelik be az irigységgel vegirült elismeréseket. Személyes ügyességükre, merészségükre alapozott tetteikre büszkébbek, mint hivatali és szakmai sikereikre. »Élelmes emberek« — mondják róluk, és ismerőseik körében nem egy feleség tqsz szemrehányást a férjének: — Nem olyan élhetetlenek, mint te! Velük született vonások lennének? Az ilyesféle öröklött tulajdonságok elhalnának, ki sem fejlődhetnének a környezet éltető elemei nélkül. A társadalom ad módot — persze nem tudatosan — e magatartásforma virágzásánál!; az ellenőrző hiányával, az elnézéssel, a szemet bunyóssal, a jogszabályok betű szerinti értelmezésével, a rosz- szul alkalmazott »segítőkészr seggel«, »baráti« gesztusokkal. A társadalom, vagyis mi, va- lamenniyen. Paál László Sorozatban készülnek a távhívós telefonok Határszemle Eső után—eső előtt A bolondos jelzőt leginkább áprilisra szokták mondani, de az idén május is rászolgált erre — az időjárás miatt. Az egyik pillanatán még süt a i nap, a másikban viszont sötét fellegek kerekednek, és máris zuhog az eső. A kapuk alá menekülő emberek gyakran mondogatják: májusi eső aranyat ér, jól jön bizony a mezőgazdaságnak. Hát igen, kell a víz a vetésnek. Tegnap délután gyors »határszemlét« tartottunk a termelőszövetkezeteknél. A Dráva menti gazdaságok ■közül a zákány—gyékényesi termelőszövetkezetet hívtuk fel telefonon. Nagy Jenő Székesfehérváron, a Finommechanikai Vállalatnál megkezdték az időszámlálós. helyi hív ásra alkalmas és az crcmbc- tlobós, helyközi — távhívásra alkalmas — telefonautomaták sorozatgyártását. Az elektromos pénzvizsgáló egyseget is tartalmazó tranzisztoros készülékekből szül a posta megrendelésére. Károlyné üzemFöldvári gazdász: — Kaptunk bőven az esőből. Jelenleg a lucerna betakarítása a legnagyobb feladat. Egy E—208 típusú önjáró betakarító géppel dolgoznánk, ha engedné az idő. A kukorica vegyszerezése is elkészülne két I nap alatt, meg a cukorrépa sarabolása is. Silókukoricából ! alig egynapi munka van hátra, reméljük gyorsan befejezhetjük. A belső-somogyi rész is bőven kapott az »égi áldásból«, erről tájékoztatott a somogy- vári tsz növénytermesztési fő- ágazat-vezetője, Kiss Jenő: — Jóformán csak fuvarozni tudunk. Tegnap kétszer is évente 2000 db ke- 1 kaptunk a kiadós zuhatagból, I mindhárom területünkön: Somogyváron, Soniogyvámoson és Pamukon is. A lucerna kaszálása abbamaradt. Három táblán tudtuk begyűjteni a termést, szerencsére szárazon, most már csak be kell takarnunk a kazlakat. Milyen munkák állnak még? A cukorrépa sarabolása, mert a vegyszer nem öli ki a tarackot, a kom- ^pinátar után harminc asz- szonnyal kapáttatjuk a sorközöket. A kukorica és a silókukorica vetésével már végeztünk. Egy harminckét hektáros táblán az alacsony termés miatt ki kellett szántani a lucernát, ide is kukoricát vetünk. Mivel a földeken nem lehet dolgozni, így a traktorosok is' segítenek a gépműhelyben kombájnokat javítani. Június dereké fi kezdjük az aratást a repcével. Ez lesz a gabonabetakarítás főpróbája. Zselic völgye Termelőszövetkezet, Simonía: — Mi is csak fél üzemben tudunk dolgozni — hallottuk Papp Tibor főkönyvelőtől —, de nem azért, mert sok esőt kaptunk, hanem azért, mert nem esett. A föld teljesen kiszáradt a zselici dombokon, nem lehet a magágyat előkészíteni a vetéshez. Pedig van még elvetni való silókukoricánk. Szinte érthetetlen, hogy minket kikerült az eső. Somogyi Néplap! 3
