Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-23 / 119. szám
\ A határozat széliemében ÖNMAG UNKÉRT ! Somogy kiemelkedő az országban I Termelőszövetkezeti alkotásai fiatalok SS nmegvalósítás, önmaII gunk jobbítása — olyan fogalmak, amelyeket rendszerint sorsfordulókon használunk. Amikoris ráébredünk arra, hogy valami újnak, minőségileg másnak kell következnie, mint ami eddig volt. S ennek belőlünk fakadva kell végbemennie. Csakhogy, önmagunk jobbítása nem kampányfeladat. Nem átállás, hanem mindennapi munka eredménye kell legyen. Nem minőségi ugrásnak kell bekövetkeznie, hanem az önmagunkban jelen levő tulajdonságok — jó, tulajdonságok — kibontakoztatásának, amelyeket tudatosan akarunk. Kalauzunk lehet ebben a személyes környezetünkből választott példakép, de irodalmi mű hőse is. Tanulmányok, filmek — sok minden. Az akaratról tanúskodnak közvetve a számok is. Négy év alatt 7,2 millióról 10,5 millióra nőtt a múzeumlátogatók száma. A kölcsönzött könyveké 54.8 millióról 57,3 millióra. De sorolhatnánk a színházi előadások összehasonlító adatait, a folyóiratok, szaklapok előfizetőinek számát is — jó példaként. Mert az önművelés a legjobb út önmagunk értékesebbé tételéhez. A feladataink ezen a téren is nagyok. Ez egyik legmegszívlelendőbb témája volt a XI. pártkongresszusnak. A határozatok irányt mutatnak ehhez is. Jó újra és újra fölidézni, olvasni a hasznosítandó irányelveket, megvalósítandó igazságokat. Díszelőadás Kaposváron Jut A tegnap reggeli, lapok filmrovatai méltatják az új magyar filmet, a Jutalomutazást. »Sok szerencsés mozzanat járult hozzá, hogy a Jutalomutazásból művészileg ilyen kiemelkedő film lett...« — írja a Népszabadság kritikusa. "A sök kitűnő közreműködőt felsorolni alig lehet: valamennyien őszinte részvevői ennek a tiszta szándékú, jó cs értékes munkának« — olvassuk a Magyar Nemzetben. Ágazat beszél valameny- nyi képsor« — méltatja a Magyar Hírlap. A kaposvári nézők tegnaptól láthatják a Vörös Csillag moziban a lapunkban már méltatott filmet. Az első vetítés díszelőadás volt, amelyen Torma Károly, a moziüzemi vállalat propagandacsoportjának vezetője köszöntötte a nézőket, majd Balaj- cza János, a városi tanács elnökhelyettese tartott rövid ünnepi beszédet. Úttörőfiatalok, KISZ-tagok, ifjúsági vezetők, pedagógusok töltötték meg az első előadáson a mozit, s ünnepelték előadás után az amatőr szereplőket: a hedrehelyi, nagyberki, dögröközi részvevőket, akiknek természetes játéka valóban a Jutalomutazás sikerének egyik forrása volt. Eljött a díszelőadásra az elsőfilmes rendező, Dárday István is, s a társíró, Szalai Györgyi is. A lelkes taps azonban köszöntötte az operatőri munkát is: Koltai Lajos elismerést érdemlő, színes felvételeit. A díszelőadás után a városháza nagytermében a megyei moziüzemi vállalat ankétot rendezett a filmről — az alkotók részvételével. Ugyancsak ünnepi előadásban vetítették tegnap a Jutalomutazást a hedrehelyi művelődési házban. Jó ötlet és ügyes gesztus a MOKÉP részéről, hogy a film első négyhavi látogatói között angliai jutalomutazást sorsolnak ki. Remélhetőleg a nyertes élni fog vele, nem úgy, mint a film főszereplője. Mert alapjában véve erről vall az alkotás: legyen igazából valódi minden »jutalomutazás«, emberségünkhöz, gazdagságunkhoz méltó, kiérdemeli lehetőség. T. T. Kevés fontosabb feladat le- i hét annál, hogy tudatosabbá tegyük magunkban — mások- j ban — azt, hogy a szocialista hazafiság cselekvő hazafiság. S ez ránk társadalmi céljaink 1 megvalósítását segítendő — j teendőket ró. Állandó aktív I magatartási formát, bizonyos j értelemben: készenlétet. Sok j szép példa akad már. Egyre többen ismerik föl például a j közért végzett önzetlen munka I fontosságát. És nagyon sokan l tágították magukban tovább internacionalistává ezt az ér- \ zést. Segítve evvel az olyan társadalmi légkör kialakítását, amelyben elszigetelődik a közösségellenes. az emberi együttélést sértő magatartás. M ert — mi tagadás? — egyesek annak ellenére, hogy hazánkban uralkodóvá váltak a szocialista tulajdonviszonyok, tudatukban nem haladtak együtt a külső valósággal. »Miközben fokozatosan erősödik az új, a szocialista emberre jellemző gondolkodás és erkölcs, a szocialista tulajdon átérzett tudata. helyenként még hat a régi, visszahúzó szemlélet és gyakorlat is. Ennek tulajdonítható, hogy a növekvő lehetőségeket egyesek önző módon . . . saját vagyonosodásukra próbál* ják kihasználni ügyeskedéssel, a törvények kijátszásával, jogtalan vagy indokolatlan előnyökhöz nyúlva« — ahogy ezt a kongresszuson hallottuk. Az ideális az lesz, ha társadalmi méretekben teret nyer a szocialista brigádok hármas követelménye: »szocialista módon dolgozni, élni, művelődni«. Erre kell törekedni, ahogy a határozat leszögezi. S ez nemcsak a közösségre, hanem a magát is építő egyénre is vo- natkozik. Láncszemekként kapcsolód- | nak össze a tennivalók. Ha j egyiket sikerül teljesíteni, a j másikkal találtunk összeitig- j gést. Léptünk előre abban is. | A folyamatos művelődés, ön- ; képzés fontosságát ma már ke- j vesen vitatják. De még nem j elegen tesznek ennek érdeké- ] ben. A saját érdekükben! Feladat tehát ebben is előre menni. A szabad idő értelmes fel- használását segíti az, ha érdeklődésünk célirányossá válik. Korszerű társadalmi, természettudományos, műszaki ismereteket fogadunk be. Természetesen úgy, hogy ezekkel párhuzamosan a humán jellegű művelődést sem hanyagoljuk el. Az önművelésnek életünk kellemes színfoltjává kell válnia. Nem iga, hanem szórakozás, élvezet. Formái a legváltozatosabbak, csak rájuk kell nyitni a szemünket. (Ez azonban • nem jelenti azt. hogy a kultúra területén a közösségi formák fejlesztése megállhat!) M inél inkább sikerül megvalósítani leggazdagabb önmagunkat, szűkebb környezetünket, annál inkább biztos az is, hogy olyan légkör alakul ki körülöttünk, amelyben elszigetelődik a közösségellenes, az emberi együttérzést sértő magatartás. L. L. Az országos eredmények nem biztatták sok jóval az Alkotó ifjúság pályázat termelőszövetkezeti szervezőit. Somogy fiataljai azután megnyugtatták őket, a mezőgazdaságban dolgozó ifjúmunkások, mérnökök 170 pályaművet küldtek be a pályázatra. A hét elején nyíltak meg a járási kiállítások. Közülük a nagyatádi emelkedett ki. ( A munkák egy'narmad része itt készült. Szépszámú közönség előtt nyitották meg Nagyatádon, a FEK-ben a bemutatót. Három kategóriában adott ki a zsűri díjakat. Szakdolgozatával első lett Horváth Gyula huszonhét éves agrármérnök, ez a magyarországi rostlen- termesztéssel foglalkozik. Második a kutasi Vass Magdolna lett, aki a kukorica szárítás nélküli tartósításáról írt pályamunkát. A géptervezők csoportjában megosztva első díjat kapott Varga István, az iharosberé- nyi szövetkezet gépészmérnöke és a mikei szövetkezet Bánki Donát brigádja, hidegindító, illetve légfékrendszerellenőrző készülékükért. Második a szintén mikei Déri Miksa brigád, mely a burgonyaültető és a kukoricavető gépekhez kapcsolható műtrágyaszóró berendezést konstruálta. Az »egyéb« kategóriában Végli Mária kutasi pályázó keresztszemes térítője vitte el a pálmát. A bíráló bizottság egy különülj at is kiadott Péterfalvi Ferenc csurgói mérnöknek, a Zrínyi Tsz sertéstelepének makettjéért. Tóth Józsefet, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezető-helyettesét kérdeztem a kiállítás jelentőségéről. — Legfontosabb az, hogy ennyi alkotás érkezett. Ilyen sok fiatalt még egyszer sem sikerült »megmozgatni«, aki tsz-ben dolgozik. A központi intézkedés szerint egy megyé- j bői három alkotás juthat el á j budapesti mezőgazdasági kiállításra, Somogynak azonban utólag jelezték: annyit küldünk, amennyit akarunk. A KISZ, a tsz-szövetségek és a tanácsok összehangolt munkája és elsősorban a fiatalok alkotó kedve hozta ezt az eredményt. Érdemes megemlíteni külön is néhány alkotást. Nagy érdeklődésre számíthat az ültető-vető-trágyá- zó gép, melyet a mikeiek készítettek. Ilyen még nem volt. A marcaliak egyik pályázata, amely megoldja a CPS-gépek alkatrészcseréjét hazai anyagokkal, szintén nagy jelentőségű. A siófoki járási bemutatón induló Gyenesei István szakdolgozata — amelyben matematikai alapon kidolgozta a szarvasmárha-hizlalás legjobban jövedelmező módszerét — milliókat hozhat alkalmazóinak. Nem lepődnénk meg, ha az országos kiállításon néhány itt bemutatott alkotásból szabadalom vagy az Legjobb Nagyberki és Felsömocsolád Jeles napok, lakodalmak egész országban alkalmazott módszer lenne. A kiálítással egyidőben rendezték meg a szövetkezetekben és az ipari üzemekben dolgozó szocialista brigádok találkozóját, amelyen szintén az alkotásról az újításokról esett szó. L. 1*. Színházi estek, találkozók Gazdag programot hirdet a jövő hónapra a barcsi Móricz Zsigmond Járási Művelődési Központ. Á hónap első télében rendezi^ meg az ifjúgárdisták megyei találkozóját, s fellép itt egy jugoszláviai táncegyüttes is. Az Állami Déryné Színház júniusban többször szerepel a művelődési központban. Gyermekelőadáson mutatják be 2-án, illetve 27-én A négy »Im itt áll előttünk az ékes menyasszony . . .« Kapos-völ- gyi lakodalmi rigmusok, szokások elevenedtek meg a megyei művelődési központban, lakodalmi »kellékek« — cí- mör. likas kalács, bor az üvegben, kopogtatóbot a vendéghíváshoz, koszorú — sorakoztak az asztalokon. A j Nagyberki Általános Iskola honismereti szakkörének gyűjtése mindez. Őket követte a járás másik részéből jött paj- | tások bemutatója, a Jeles na- ' pok. Ezek közé tartozik a ' Luca-, az András-nap. a karácsony és a többi; mindnek j szertartása, rigmusa van. A régi-régi hagyományok, majdnem elfelejtett szokások gyűjtésére hívta föl a kaposvári járás honismereti bizottsága az iskolák szakköreit ebben az évben. A feladat kettős volt: az élő anyagot egy húszperces magnófelvételen bemutatni, és krónikát írni a község életéről. A magnófelvételek közül a nagyberkieké és a felsőmocsoládiaké sikerült a legjobban — őket hívták meg a megyei művelődési központba. A nagy sikerű bemutatón a járás valamennyi szakkörvezetője részt vett. süveg és a Szevasz Peti! című mesejátékokat. Ezeken az estéken bérletes előadások is lesznek. Bolondos Gyuri és a Becsületes Gyuri című vígjátékot játsszák el. 18-án pedig a Folytassa Éva és Ádám! szerepel a műsorban. A hónap közepén KISZ— Komszomol találkozóra kerül sor. 22-én az ifjúsági klub tagjai kerékpártúrára indulnak. Az ünnepi könyvhétre irodalmi színpadok bemutatóját tervezik. Eszerint a kaposvári Táncsics gimnázium irodalmi színpada és a barcsi művelődési központ új együttese mutatkozik be. !f POKOLTŰZ ((((( mmmmmumimmmimiimli Mit számított a szövetkezetnek az már? Beletúrtunk a szőlőföldjükbe, megfizették nekik. De mi nem szakíthattunk még egy fürt szőlőt sem. Mi egymást követő két héten át magunkra vállaltuk az éjszakai i műszakot, ha kellett. Mert mi j voltunk, az »apostolok«. így | csúfoltak már bennünket a j többiek. Az apostolok: ha nem I is voltunk tizenketten, hanem csak kilencen. És Flóri csinált j belőlünk apostolokat. De ő maga az volt-e? 2. Mi ketten egy szálláson lak- í tunk mindig, az előző munka- 1 helyeken is. Én voltam a legtöbbet együtt vele, mégsem tudtam róla semmit. Az apostolok mindent tudtak egymásról, de Flóriról csak annyit tudtunk, hogy messze lakik és ritkán jár haza. Pedig fiatal felesége van. állította róla Kelemen. Maga Flóri még ezzel sem dicsekedett el. Szikéra menyasszonyát már úgy ismertem. mintha én készültem volna feleségül venni; Sóvár- gó gyerekeiről tudtam, melyik mikor beteg. Puskás özvegy anyjának a házát megtaláltam volna a falujában, és gyűlöltem kis Gyurka nevelőapját, aki a surmó legénykéből akart megélni. Egyikőjük családjánál sem jártam, egyikőjüket sem látogatta a csaladjuk. De tudja, milyenek a férfiak, ha együtt kényszerülnek* élni?! Szabad időben kézről kézre jártak a fényképek, néha még a levelek is. És akármiről folyt a szó. a végén mindig az otthoniakra terelődött. Csak Flórián nem mutatott soha fényképet, és hallgatott mindig, ha levele jött. Kivéve most, hogy táviratot kapott. Ezért lett az apostoloknak is nagy napjuk az a szombat, amikor Flóri feleségének szokatlan látogatását vártuk, ösz- szebeszéltünk. hogy mi is kimegyünk eléje az állomásra. Fogadni kellett azt az asz- szonyt, aki olyan messziről eljön a férje után. Flóri mitsem sejtett a tervünkről. Amikor otthagytuk Tóth néni kapujában, az apostolok még megnyugtatták: — Ne féltsd te Belamit! Talál magának ágyat, bízd csak rá! Köztünk mindenkinek volt valami gúnyrteve. Énrám ezt a Belamit Deutsch ragasztotta. Nyomta a bögyét, hogy nekem, ahány helyen megfordultunk, mindenütt akadt valakim. Neki is akadt volna, csak a nős emberek gyakorlatlanságával mindig elügyetlenked- te a dolgát. Mindig későn jött rá, hogy megkaphatta volna, amit akart. Lassan mozgott, mint a csiga. Én meg hát elneveztem Csigának. No, szóval, szétszéledtünk, ki-ki a maga szállása felé. Igyekeztek lefeküdni az apostolok, hogy délutánig kialhas- sák magukat. A vendéglő előtt már csak ketten búcsúzkod- tunk. — Aztán vekkert a füled mellé! — mondta Csiga, de tudtam, hogy azt gondolja: úgyse alszol te máma egy szemhunyást sem. Piri délelőttös volt. Benéztem az étterembe, egy-két buszra váró vendég teázott csak az asztaloknál. Nem ültem le, mert akkor Piri nem engedett volna fizetni. Az ilyesmit pedig rühellem nagyon. Blokkot váltottam a sön- tésben, s vittem a pohár pálinkát az éterembe. Akkor már jött is az asz- szony. Nem lépett mindjárt hozzám, előbb kiszolgálta a vendéget, még időzött is az asztalánál. Aztán úgy jött oda, mintha csak arra akarna figyelmeztetni, hogy ülve nem fogyaszthatok, csak ha nala rendeltem. — Nem feküdtél le? — kérdezte. Belenéztem a szemébe. De úgy ám, hogy abból értsen. Nem esett nehezemre (pedig aznap szívesen elengedtem volna Pirit), megtanultam én rég a hurokverést. S az asz- szony már benne is volt a hurokban. — Le kell feküdnöd! — mondta, mialatt a zsebében kotorászott. Néhánvan odapislogtak, hát vigyáznia kellett. Értette a dolgát. Rendezgetve az asztalt, közelebb hajolt. — Vigyázz, hogy meg ne lássanak! Kettőkor végzek. És az asztalon ott maradt előttem a kulcs. (Folytatjuk.) Somogyi Nép/apl 5 /
