Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-22 / 118. szám

Bukott kezdeményezés? A könyvtáros kedvenc témái N em túl gyakori eset, hogy somogyi híreinket ezzel a 'büszke mondat­tal kezdhetjük: »Az ország­ban először .. .» De ha valaki az országos politika megérté­séről árulkodva »kitalál» va­lamit, azt hinné az ember: kezdeményezése mindenkép- j pen egyetértéssel találkozik. És miért ne háborogna, ha mást tapasztal? A január 4-i ] Somogyi Néplapban olvashat­ták, hogy a moziüzemi válla­lat — a közművelődési párt- határozat szellemében — ki- j talált valami újat — az or- | szágban először. A kezdemé­nyezés nem hóz milliókat, nem változtatja meg egy csapásra az emberek gondolkodásmód­ját, nem biztosít látványos si­kereket. Csupán azt tenné le­hetővé, hogy a kaposvári állo­máson a bejáró munkások, a diákok néha hosszúra nyúlt várakozási idejét az »ittasellá- \ tón-» kívül másutt, hasznosab­ban is eltölthessék. rA kezde- . ményezés lényege az, hogy a moziüzemi vállalat a kapós- í . vári állomás egykori kultúr- j várótermében (ma már nincs ilyen felirat az ajtón) rövid ismeretterjesztő, ^tudományos, népszerű kisfilmeket vetítene a vonatindulásra várakozók­nak. Jó gondolat, látszólag egyszerű ügy. Azt is példázza, hogy egy vállalat miként ve­heti komolyan közművelődési szerepét, feladatát — mondom: a párthatározat szellemében. A kezdeményezés azonban — úgy látszik — megbukott. Leg­alábbis egy időre. Nézzük az előzményeket. A gondolat még a múlt év szep­temberében született. Az állo­más vezetni, az ottani párt- és szakszervezeti bizottság egyet­értett, támogatta az ügyet. Csakhogy nem minden rajtuk áll. Az első tárgyalásra Pé­csen, a MÁV igazgatóság ille­tékes osztályán 1975. január 21-én került sor. A jegyzőkönyvből azt ol­vasom: »A Somogy me­gyei Moziüzemi Vállalat j bejelentette: 1975. március 1- l töl szombat és vasárnap kivé- j telével mindennap vetítést tart! a bejáró dolgozók és diákok j művelődési igényétiek fölkel- ' tésére, illetve kielégítésére. A MÁV igazgatóság a javaslattal egyetért és támogatja azt.-» Vita alakult ki, mert a válla­lat egyforintos belépődíjat szedne költsége egy részének fedezésére, ez azonban »a Ma­gyar Vasúti Személydíjszabás rendelkezéseivel nem egyezik, mivel a kűltúrváróterem igény- ■ bevétele díjtalan.-» Megálla- I podtak abban: ha a vállalat ezt más úton tudja előterem­teni, akkor »egyik fél sem tá- \ maszt akadályt«. Február 10-én a vállalat le­vélben közölte a MÁV illeté­keseivel, hogy elintézte: díj­mentesen tart előadásokat. Az SZMT, a VBKM kaposvári gyára, a húskombinát, a váro­si tanács és mások — éssze­rűen — magukra vállalták a költségeket. Ezután már csak a feltételeket kellett volna megteremteni. Sötétítőfüggö­nyök, villamoscsatlakozás, esz­tétikailag is megfelelő vetítő­fülke nélkül ugyanis nem le­het vetíteni. Mindezek költsé­gei, a festés természetesen a vállalatot terheli, a MÁV-tól csak hozzájárulást kértek. Válasz azonban nem érke­zett. Február 18-án újabb sür­gető levelet és tervrajzot kül­dött a mozi üzem Pécsre. És kérve kérte: küldjék már az engedélyt, hiszen március 1. itt van a nyakukon ... Március elsején azonban nem nyithatott a mozi. Har- madikán viszont Pápa Jenő. a III. forgalmi osztály vezetője megírt egy levelet. Idézek be­lőle: «... sajnálattal közlöm, hogy a vetítőgépház elhelye­zéséhez részben esztétikai szempontból, részben pedig helyigénye miatt (a fülke 1.60 x 2,50 m-es lenne) hozzájárul­ni nem tudunk. Ilyen jellegű létesítmény ugyanis nem egyeztethető össze a váróte­rem eredeti célnak megfelelő használatával.*• Igaz. Még so­ha senkinek nem jutott eszé­be, hogy okosan, hasznos idő­töltéssel is lehet várakozni. Azaz: valamikor ilyesfajta céllal hozták létre a kultúr- várótermeket, ki tudja, miért nem »váltak be». De folyta­tom: »... egyébként is az a jellemző, hogy az utazóközön­ség szántára biztosítható hely nem elégséges. Emiatt a ren­delkezésre álló utastér csök­kentése nem valósítható meg.» Itt tartunk. A MOKÉP rö­vidfilmekkel támogatná az ál­lomás hasznos kismoziját, a Bolgár Kultúra ingyen filme­ket ajánlott föl, és minden szerv, minden intézmény szív- vel-lélekkel támogatná az okos elképzelést. Hiába. közművelődési határo­zat megvalósulásáért cselekedni kell. Tenni még akkor is, ha egy-egy he­lyiséget nem eredeti — teszem azt, múlt századi — célnak megfelelően használnánk föl. Így hát nem a kezdeményezés bukott meg, csupán egy el­avult felfogás fölött szállt el az idő ... J. B. Új halfajta A Halászati Termelőszövet­kezetek Ivadéknevelő Tógaz­daságában, Dinnyésen kísér­leteket folytatnak a Szovjet­unióból származó halhibrid- del, a vicsegével. A szakembe­rek szeretnék meghonosítani nálunk is a viza és a kecse- j ge kereszteződéséből származó halfajtát. A különleges bá- j násmódot igénylő halcseme­ték néhány hónappal ezelőtt érkeztek hazánkba repülőgép­pel. Azóta szépen fejlődnek, s a Dinnyésre került mintegy 1900 darabos állományban ma már nem ritka az ötvendekás példány. Képünkön: Rend­szeresen ellenőrzik a vicsegék fejlődését. — Azt mond­ja nekem egy­szer valaki: »Tudód, mit gondolnak ró­latok az embe­rek? Hogy nem sokat dol­gozhattok: nincs látszata a munkátok­nak. Mert mit lát az, olvasó, ha bemegy a könyvtárba? A könyvtáros ül egy hosszúkás doboz előtt, kezében egy lap. Egy kar­ton, ahogy ti nevezitek. Be­megy másnap is, még mindig gt ott ül. Ki tud- ja, talán még . mindig ugyan­azt a lapot tartja a kezé­ben ... Erre mondjátok ti, hogy katalogizál...« —- Az olvasó valóban nem sokat lát a mi belső dolgaink­ból. Csak azt tudja, ha belép ide, s kér valamit, pillanatok alatt megkapja. Hogy a kata­logizálás milyen fontos tevé­kenység, s az egyetemen há­rom évig tanítják, az más do­log. A könyvtáros munkája nem látványos. Pedig a »ra- kosgatás« hasonlít ahhoz, ahogy a kőműves építi a falat. Szabályai vannak, az alapok­nál kell kezdeni, úgy haladni az emelet felé. Csakhogy azt a falat látni lehet, ezt az építkezést nem. Turbék Károly, a nagyatádi könyvtár igazgatója fiatal em­ber, de számottevő könyvtáro­si, szervezői múlt van már mögötte. Csurgón kezdte pá­lyafutását, majd Atádon lett vezető könyvtáros. Egyike azoknak, akik kezükben tart­ják a város művelődésének a kulcsát. — Az nem elég, hogy könyveket hozatunk a könyv­tárba. Az emberek igényét föl kell kelteni, vagy ' fokozni a meglévőt. Ez pedig ott kezdő­dött, hogy ide kellett szoktat­ni az embereket. Jók erre az író—olvasó találkozók. Ta- káts Gyula, Fodor András, Baranyi Ferenc volt az utób­bi időben a vendégünk. Jó a kapcsolatunk az iskolákkal. Így született meg az a kez­deményezés, hogy az esti ta­gozatosok az irodalmi órát írók, költők társaságában itt. a könyvtárban töltsék. A könyvtárba szoktatást nem lehet elég korán kezdeni. Ezt látom a saját gyermekeimnél, akik már nagyon otthonosan mozognak itt, s kiváltképp azoknál az óvodásoknál, aki­ket rendszeresen ide hoznak képeskönyvet nézegetni, ját­szani, ismerkedni. — A hely nem túl nagy a könyvtárban. — Sajnos az elhelyezésünk nem a legideálisabb, bár en­nél rosszabb helyen is vol­tunk már. Nézze, e-z az új könyvtár makettje, ha ez el­készül...! Amíg felépül, sem ülünk ölbe tett kézzel. Az utóbbi öt évben sok változás történt. Már gyermekkönyvtá­ros, feldolgozó és tájékoztató könyvtáros is dolgozik. Húsz százalékkal emelkedett az ol­vasók száma. Országosan a legjobbak között vagyunk. Különösen a fiatalok látogat­ják szívesen az intézményt. Nagyatádon 1500 diák tanul, ebből 900 a beiratkozott olvasó. Kidolgoztuk az együttműkö­dést az általános iskolával és az üzemekkel. Ennek egyik leghasznosabb része az. hogy szakmai segítséget adunk az iskolai és az üzemi könyvtá­raknak. — A könyvtár tehát nem­csak a falai között foglalkozik közművelődéssel ? — Természetesen nem. Hi­szen feladatunk nemcsak a város, hanem a környék, a já­rás közművelődésének segíté­se is. Negyvennyolc kis könyvtár tartozik hozzánk. Többségükben nem hivatásos, hanem tiszteletdíjas vezetők­kel. Látogatjuk, segítjük őket. Ez a segítség a könyvtárren­dezéstől a könyvrendelésig mindenre kiterjed. És hogy minél nagyobb legyen a ha­szon, most nagy fába vágtuk a fejszénket. Társadalmi mun­kában könyvtárat építünk Bodvicán. Könyvtárosok, könyvszeretők fogtunk össze, hogy ott 'is legyen a könyvnek háza. Már állnak a falak, de­cemberben avatunk. Turbék Károly gyakran mondja, mikor a könyvtáros­munka részterületeiről kérde­zem: ez kedvenc témám. Úgy tűnik, nagyon sok ilyen van. Legjobban azonan akkor csil­log a szeme, mikor a techni­kai újdonságokra terelődik a szó. — Sokat hallottunk a jövő könyvtáráról, melyben a ne­héz köteteket kiszorítja a könnyen tárolható mikrofilm. Szép jövője van ennek. Már nekünk is van egy kisebb filmtárunk. Nagy lehetőség a másolóberendezés, amely szükségtelenné teszi a köl­csönzést, ha valakinek például nem kell egy egész könyv, csak néhány részlet, rajz, vagy műszaki leírás. A be­rendezés néhány perc alatt tökéletes felvételt készít róla. Nagy segítség ez, mert sok olyan könyvünk is van, amely nem kölcsönözhető, azt pedig nem nagyon bírja idővel sen­ki, hogy órák hosszat itt ül­jön és jegyzeteljen. Megvan­nak a hangtárunk alapjai is, fejleszteni fogjuk. Gyűjtünk mindent, ami Nagyatáddal kapcsolatos. Most készült el a cikkbibliográfiánk, mely a városról megjelent könyvek, cikkek címjegyzékének gyűj­teményét tartalmazza. Amikor a pályát kezdte, ar­ra gondolt, milyen 6zép lesz beülni a könyvtárba, és csak olvasni, olvasni... Turbék Károly azóta rájött, hogy er­re csak otthon jut ideje... Simon Márta Győr és Budapest közös kiadása Versmondók könyve -1975 Egyre több érdemes kötet jelzi, hogy a központi könyv­kiadók mellett milyen jól te­remt fórumot a bemutatko- ! zásra a megyék és a városok tanácsa. Igen szép megnyilvánulása | ennek a hazánk felszabadulá- ' sának jubileumára megjelent Versmondók könyve, Buda- ! pest XX. kerületi tanácsának j és a Győr—Sopron megyei ! Tanácsnak a közös kiadásá- | ban. Gárdonyi Béla és Kár- \ páti Kamii eredeti, igényes | antológiát szerkesztett. A | versmondőknak — tágabban a versszeretőknek — ajánlott I kötetet harminckét szerző lí- I rai és prózai alkotásaiból ál­A nők — a jövendő hor­dozói — az élet nagyobb ter­hét viselik, ballépésük folytán rájuk több szerencsétlenség, gond és bánat szakad. Ezért a leányok felvilágosításánál a megfelelő iskolai órákon pél­dákkal tarkítjuk előadásun­kat, hogy azokból tanulságot meríthessenek. Előadás előtt bejelentjük, miről lesz szó. Azután a 12— 14 éves korosztály serdüléséről beszélünk. Okos anya előre felvilágosítja gyermekét a menstruáció fogadására. No­ha ez levertséggel, ijedtséggel, alhasi fájdalmakkal és gör­csökkel is jár, mégsem be­tegség, hanem természetes folyamat. Ha rendetlenül je­lentkezik, forduljunk orvos­hoz. Hívjuk fel a figyelmet a tisztaságra. A megváltozott, ábrándozó vág" lázadó lelkivilágról is ejtünk szót. Beszélünk az el­ső szerelemről, a diákszere­lemről. A »biológiai« kapcso­lat csak együttlét, kielégülés, nem igazi szerelem. Szóba ke­rülhet a divat, a tükör, az öltözködés, az udvarolgatás, a tánc, szórakozás, a csavargás, a házibuli, a szeszes italok ártalma, majd a távoli jövő­ben a párválasztás, jegyesség, házasság. Szexuális felvilágosítás Példákról - pedagógusszemmel [ Feltétlenül szóljunk a he- j lyes családtervezésről, a gyer- | mek születéséről (anyai hiva­tás), az anya- és csecsemő- | védelem nagyszerű rendszeré- j ről. Megemlíthetjük a véde­kező módszereket, az AB-bi- | zottságok munkáját. A későb­bi évekre szóló jó tanácsokat népszerű orvosi könyvekből | vehetünk. Az előadásokban kiemelen- ' dő: a menstruáció jelentkezé- I se után a leánynak már gyer­meke születhet, ha férfival ) érintkezik! Ne legyen köny- nyelmű senki! Ne higgyen a | szép szavaknak, hogy »bizo- , nyítsd be szerelmedet!» A baj [ hamar megesik. ' Egy. 16 éves kislány gyer­meket tartott az ölében. Egyik ismerőse megkérdezte: »Daj­kálod a kistestvéredet?» A leány azt felelte: »Nem kis­testvérem, az én gyermekein.» »Hiszen két évvel ezelőtt még hetedikes voltál» ,— mondta az ismerős. — »Mi­kor kimaradtam az iskolából, f röglön férjhez mentem, hát ' így esett!» Kérdezhetné vala- | ki, minek neki a gyerek, mi- ! kor ő maga is az? Példa a könnyelmű felfo- i gásról. Egy Balaton menti | községben az' édesanya figyel­meztette nagyobbacska leá- í nyát, ne csavarogjon az ut­cán, főképpen ne este, mert egyszer a huligánok őt is el­viszik a nádasba. A leány er­re így felelt: »Na. és ha be­visznek, mi történik?» Mi tör­ténik? Azt hiszem, nem gon­dolta végig könnyelmű kije­lentését. Híre ment, hogy csavargó fővárosi fiúk bunkert építet­tek a Balaton mellett, egv elhagyott telken. A bunker­ben hazulról megszökött leá­nyokkal szórakoztak. Az ajtót zárva tartották. Mikor a rend*- ' őrség bekopogott, a fiúkat fürdőruhában, a lányokat ru­ha nélkül találták! Valameny- nyiüket visszatoloncolták Bu­dapestre. íme, az ii'júkori bű­nözés! Vajon milyen, család­anyák, családapák lesznek ők? Elvált szülők gyermeke volt a 17 éves leány. Nem kapott szeretetet. senkitől. Elkesere­dett. Leutazott a Balaton melr lé. hogy keres barátot vagy barátnőt, megértő társat, mert őt senki sem szereti. Látta, hogy a nyárfák alatt mentek a nyaralók a fürdőre. Párosá­val, csoportosan, boldogan. Neki nem akadt senki. Vett pár üveg sört. hogy szörnyű tettét végrehajtsa. Magához vett egy nagy hajas babát, amelyet kisgyermek kora óta szeretett. A vasúti töltésre te­lepedett. A sört már nem tud­ta mind meginni, mert jött a gyorsvonat. A leány átölelte hajas babáját és a sínre haj­totta fejét... A gyorsvonat lefejezte! Érdemes volt meghalnia? Ha valaki jó tanácsot adott J volna neki, most is élhetne! , Ha pár évet vár, Önállósul, : férjhez megy. Boldog lehetett j volna. Öt is sze:-etnék, ő is szeretne! De nem bírta ki sze­retet nélkül! A karai házasságok gyak­ran elválással végződnek. Rö­vid ismeretségből nincs jó há­zasság! Akik egymást igazán szeretik, képesek évekig is várni. Becsüljük az életet! Egy fia­tal tisztviselőnőnek távoli is­merősétől gyermeke született volna. Nem merte megszülni, inkább megmérgezte magát! Az AB-bizcttSágokról köz­tudott, hogy szigorúan járnak el. Negyven éven felüli, két­gyermekes anya jön ki onnan. A határozat: negyven éves, szülje meg, még felnevelheti!. Mit várhatnak akkor a köny- nyelmű fiatal lányok? A sorozatos méhkaparás is ter­méketlenséghez vezethet! Megemlítjük a do­hányzás, a szeszes ital ártal­mát. Mindkettő árt a mag­zatnak. Elmondjuk: a házas­ság csak akkor lesz boldog, ha mindketten akarják, hogy boldog legyen! ' Ha így felvilágosítjuk gyer­mekeinket, okos tekintetükön, komoly magatartásukon, csil­logó szemükön láthatjuk, hogy az előadás minden szavát megértették és magukévá tet­ték. Pillér Dezső j lították össze. Az antológia- | szerkesztők egyik legfőbb ve- j zérfonala a szűkebb szülőföld­höz tartozás volt. Ez a kötő- ; dés épp úgy jelen van Simon Lajos költészetében, mint az j induló fiatalok: Mogyorósi Erika vagy Györkös László | verseiben. A kötet előszava tulajdon­iképpen útra való: Berek Kati ihletett és sok gyakorlati ta­nácsot adó vallomása a vers- mondásról. Utána irodalom- történeti tükör olvasható: Z. Szabó László: Vázlat a múltról, portrék a jelenből címmel, a szülőföld, a szülő­város irodalom történetét s a kortárs alkotok pályáját elemzi. Költészet — közműve­lődés — versmondás címmel a kerület, Pesterzsébet irodal­mi kultúrájáról közöl esszét Kárpáti Kamii. A költői termést két nagy ciklusba rendezték a szerkesz- j tők. A Három évtized közis- j mert költők művéből válogat, I találkozunk többek között [ Béri Géza, Földeák János, ! Kerék Imre, Kormos István, Szapudi András, Zsombok Tí­már György verseivel. Külö- I nősen kedves a sorban a so- ! mogyi kötődésű Kerék Imre j nyolc verse, amelyek közül a í Regölőt például a Somogyi j Néplapban is olvashattuk. ) A Fiatalok összefoglaló cím j után tíz induló költő ígére- | tes termése olvasható, a szer­kesztők és kiadók igen helye- j sen vállalták a szárnyra bo- i csátást. | A versmondók számára ké- | szült kötetben olvashatunk a költészet világához közel vi­vő elemzéseket is, tizennégy publicista méltat tizennégy —■ a kötetben is megjelent — | verset. Tükör címmel válogatást olvashatunk a Győr-Sopron j megyei versmondómozgalom­ról, elsősorban a Kisalföld, de más megyei lapok hasáb­jain megjelent cikkeket. A könyvet a szerzőkről szóló biográfiai jegyzetek zár­ják. T. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom