Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-17 / 114. szám

40 ezer forint alaptőkével indult

Bankügyletek és betétek

Magyarország legrégibb

és legnagyobb önálló pénzintézete volt Kaposváron az 1864- ben alapított Somogy megyei Takarékpénztár. 40 ezer forint alaptőkével indult, már megalakulásával is jelezve, hogy a kapitalista fejlődés — ha késve is — »zöld utat« kapott Magyarországon. A század elejére ez az alaptőke — a gyors fejlődést bizonyítva — több mint hússzorosára nőtt, 1911-ben pedig már hárommillió koronára emelkedett.

1910-ben alapították meg »-a Somogy megyei Takarékpénztár Segélyszövetkezetét Kaposvárott«: ennek fő célja »a kisebb hiteligények olcsó kamatláb melletti kielégítése« volt. Tulajdonképpen ez tekinthető a megye első valódi takarékpénztárának. Igaz, már korábban is takarékpénztárnak neveztek több pénzintézetet, sőt volt, amelyiknek nevét még a nép szócskával is megtoldották. A konkurrencia öldöklő versenyében azonban aligha élt volna meg. ha valóban csak a nép, az átlagemberek lapos bugyellárisára számított volna.

A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1898-as jelentése szerint a század végén a legvirágzóbb üzlet a pénzügyiét volt. Kaposváron abban az időben — az 1914-es kiadású »Magyarország vármegyéi és városai« című kötet szerint — a Somogy megyei Takarék- pénztáron kívül kilenc nagyobb és öt kisebb pénzintézet működött. Még az Osztrák—Magyar Banknak is volt itt fiókintézete. Hogy ezek az intézmények milyen éles karcot vívtak, jól mutatja a Za- dor Mihály könyvében olvasható példa. »A város legnagyobb pénzügyi vállalkozása az 1904-ben alapított Gazdasági és Ipari Takarékpénztár Rt. 1913-ban elnyelte a kisebbik halat, a Kaposvári. Kereskedelmi és Iparbankot. . .«

A somogyi pénzintézetek sérelméről ír a Somogyvárme- gye 1914. február 26-i száma: »A^ összes megyei pénzeket az j országos központi hitelszövetkezeteknél helyezik el, noha a kaposvári bankok előnyösebb ajánlatokat tettek ...« A vá- j rosatyákat —■ alighanem — a | »nagyfazék« közelségével kap- I csolatos remények késztették j efféle döntésre. Remények, | amelyeket a szóban forgo pes- j ti pénzintézetek »kézzel fogható módon« is ébresztget- tek . ..

A meg-megújuló válságok- | kai csak a leginkább tőke- j erős intézetek tudtak megbir- i kózni. A húszas években már csak öt jelentősebb helyi bank működött.

A Somogy megyei Takarék- pénztár 1914-ben költözött a i mai Május 1. utca 12. szám alatti házba. A város legnagyobb épülete volt akkor ez a hivalkodó bérház. A finánctőke egyik legerősebb helyi szerve, a Gazdasági és Ipari Takarékpénztár volt. 1913-ban vásárolta meg a mai Dózsa György utca és Május 1. utca sarkán álló Löbl-féle házat, s annak helyére építették — 1915 májusában már készen volt — az új, kétemeletes székházat.

Két korábbi kisebb bank egyesüléséből jött létre 1921- ben a Dunántúli Bank és Takarékpénztár Rt., s a mai Május 1. utca és Kossuth Lajos utca sarkán álló épületben rendezkedett be. Egy újság- hirdetésben megjelent ajánlat 1930 végéről: »... a Dunántúli

2118 milliós betétállomány

Bank és Takarékpénztár ér[

dekszövetségben a Magyar Általános Hitelbankkal négy évi visszafizetésre folyósít kölcsönt !«

Látszólag igen kecsegtető ajánlat ez, mégsem volt sem» mi köze a lakosság érdekeihez. Akár csak a többi »szédítő« ajánlatnak. A bank inkább mumusa volt a kisembernek, mint mentsvára. Soha nem volt annyi kilakoltatásról, árverezésről szóló hír a lapokban, mint akkoriban! A bankok ezreket tettek nincstelenné a törlesztés legkisebb elmaradásáért is. (Hogyan is fizetett volna, aki munka nélkül maradt?!.)

A bankok hasznát a »ka- matmarge« adta. Azaz: a bank többért adta kölcsön a pénzt, mint amennyit a betétek kamataira kifizetett A páncél- szekrényeiben összegyűlt pénzekkel azután a kisemberek kockázatára kezdett vdllalko^ zásokba. Ha ezek sikerültek, a nemegyszer 300 százalékos haszon a bankárok »zsebébe« vándorolt. Ellenkező esetben a csőd terheit a betétesek nyakába varrták. A csőd bejelentése után a bank kiosztotta a betétek arányában a megmaradt. »pénzmorzsákat«. Külön fejezetet érdemelnének a különféle »váltójátékok«, amelyeknek vesztesei leggyakrabban szintén a kis pénzű emberek voltak.

A sok manipuláció, csalás és hamisítás sem rendítette meg az emberek bizalmát? A manipulációk többnyire titok- •ban maradtak, a mesés hasznot ígérő bankhirdetések pedig könnyen megszédíthették az embereket. Az állandó létbizonytalanság is arra sarkallt mindenkit, hogy takarékoskodjon, mert »ki tudja, mi lesz holnap . . .«

A háború utáni években az embereknek nem dőlt pénzük, amit takarékba tehettek volna. Majd a bankokat államosították, és az 1949 márciusában megalakult OTP — egyéb híján — a békekölcsönökkel kapcsolatos ügyintézést kapta feladatul.

1952-ben megjelent az úgynevezett betéttörvény. Ez kimondta, hogy az állam szavatolja a betett pénz bármikori visszafizetését, és azt is, hogy a betét titkos, adómentes. Ez a törvény határozta meg a fő betéttípusokat. 1953-ban Kaposváron mindössze néhány száz betéttulajdonos volt. Sokan ekkor még csak a szalmazsákjukban gyűjtötték a pénzt. Nehezen oldódott a bizalmatlanság.

1958-ban a megyében 19 takarékszövetkezet alakult — a falusi lakosság pénzintézeteként. Hamarosan megjelent a munkások és alkalmazottak KST-je is. Ez idő tájt azonban átértékelődött a takarékosság fogalma: a kuporgatás és »a garas foghoz verése« helyett egyre több ember számára jelentett a távolabbi célok eléréséhez, az életszínvonal emelkedéséhez nélkülözhetetlen eszközt.

Nagy ünnep volt, mikor 1960-ban az OTF elérte a 100 milliós betétállományt. Tíz évvel később már több mint százezer betéttulajdonos volt Somogybán, gyújtott pénzük pedig elérte az egymilliárd forintot,

Újabb és korszerűbb betéttípusok is'megjelentek. Például a gépkocsi-nyereménybe- tétkönyv, amellyel eddig 328 autót nyertek a somogyiak, vagy az átutalási belét, amely leginkább kifejezi, hogy az OTP a lakosság szolgálatában áll. És itt van az ifjúsági betét. amellyel az idén is jó néhány fiatal oldhatja meg lakásgondját.

Az OTP ma valóban a lakosság bankja. A jelenlegi 2118 milliós somogyi betétállomány pedig a bizalom jele.

Bíró Ferenc

— Éppen tizenöt esztendeje.. . Akkor a 357-es boltban dolgoztam negyedmagammal, s elhatároztuk, hogy bekapcsolódunk a szocialista brigádmozgalomba. Kezdettől az ellátás javítása, a kereskedelem kulturáltságának emelése, a vásárlók érdekének a védelme volt a célunk. Ügy érzem, hűek maradtunk ehhez az elhatározásunkhoz ...

Varga Lajos, az élelmiszer- kiskereskedelmi vállalat 306- os mintaboltjának, az ott tevékenykedő Petőfi Sándor szocialista brigádnak a vezetője beszélt így a munkájukról. S nemcsak az ő szavai, hanem

[eredményeik is bizonyítják: j | ebben a boltban olyan közös- I ség dolgozik, amely a szocia- ! j lista kereskedelem elveinek j j szellemében végzi mindenna- i pi munkáját.

A vásárló csak azt nézi mit 1 kaphat, azt azonban már ke- [ vesen tudják, hogy milyen sok j munka, utánjárás kell ahhoz, hogy olyan választékot biztosíthassanak, mint amilyent a 306-os boltban látni. Somogy, Baranya és Tolna megye több tucatnyi állami gazdasága, j termelőszövetkezete réndsze- j rés szállítójuk. Hentesárut, 1 zöldséget, gyümölcsöt, savanyúságot hoznak ebbe a ka- 1

V irúgoknyílnak

Nekem a háború említése nem szaggat föl behegedt sebéket, és így vannak evvel a kaposvári Krénusz János Általános Iskola első osztályosai is: már hallgattak a fegyverek Európában, amikor megszülettünk. A rhásodik világháborút filmekről, visszaemlékezésekből ismerjük, nem úgy, mint azok, akik átélték. A háború nekik mást jelent: elveszett testvéreket, ismeretlen helyen eltemetett gyermekeket, apákat, hitveseket. Mert sokan nem tudják, hol nyugszik a számukra kedves ember .. .

Több mint harminc esztendő telt el, hogy Zanaida Va- I sziljevna , Svecova édesapja és mindkét fivére meghalt a fronton. S legalább azt szerette volna megtudni, hol van a sírjuk... Az egyik testvéréről, Alekszejröl hírt kapott, j a levélben azonban elírták a j helység nevét. Hiába küldött I levelet Magyarországra, olyan nevű települést nem ismert itt senki. Sok évnek kellett még eltelni, míg megtudta, hogy az a város Kaposvár.

Levelek jöttek-mentek. A Krénusz iskola fiataljai megírták Svecov harcos húgának: ők nem hagyják virág nélkül a sírt. Aztán Zaporozséből érkezett levél: Zanaida Vaszil- jevna Svecova Magyarországra látogat és eljön Kaposvárra is. A győzelem napján virágot hozott fivére sírjára és i ajándékokat a szovjet pioní- i roktól a kaposvári kisdiákok - j nak; meg cserecímeket, hogy ] barátságok szövődjenek.

Svecova asszony a textilmű- ! vekbe is ellátogatott, egy szo- ! cialista brigádhoz. Elmondta:

[ örül annak, hogy a mai fiata- t mindig lesz friss virág. Ne- lok nem éltek át háborút, és j künk, akik akkor születtünk, [ szeretné, ha soha sem kerül- ; amikor már hallgattak a J nének olyan helyzetbe, mint j fegyverek, a háború nem je- ' az ö családja. ! lent elveszett szülőket, testvéSvecov harcos sírján virá- i reket, hitveseket. De emlékez- I gok nyílnak. Az úttörők meg- ; nünk kell a háborúra — hogy fogadták: ezeken a sírokon i küzdhessünk ellene. N. J.

f

4 KÉT MUZSIKUS

Barcza Jenő, a kaposvári Ipar vendéglő prímása és Ba- bay Szilveszter, a Kapos étterem klarinétosa a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat kiváló dolgozója lett. Az utóbbi heteikben sokan szorítottak kezet velük, s akik közelebbről is ismerik őket, mind egyetértettek a kitüntetésükkel. A népszerű »Jenőt« és »Tűit« talán nem kell közelebbről bemutatnunk. Mindketten több mint tíz éve muzsikálnak a vállalatnál, s mint Jenő mondja: sok embernek húzták már a nótáját.

Több országban jártak, és ott is szórakoztatták a közönséget. Tűi arra büszke, hogy olyan neves prímások zenekarában klarinétozott, mint Sánlha Ferenc, Balogh Károly és Darvas Károly. Jenő a dédapját, Simplincius Barcza Józsefet említi, akinek hegedűjét egykor a fél világ gyönyörködve hallgatta, ö az egyetlen leszármazottja, éis egyben a legöregebb prímás is Kaposváron.

Nekem kettőjükről egy régi történet jut eszembe.

Még az ötvenes évek végén egy nagyon fontos, mérkőzésen Budapesten szerepelt a kaposvári MTE NB Il-es labdarúgó-csapata. Ugyanazon a napon a somogyi népi együttesnek is rádiöszereplése volt a fővárosban. Alig fejeződött be a műsoruk, Tűi sebtében összecsomagolta a hangszerét, betette egy kis — orvosi táskához hasonlító — tokba, Jenő pedig a hegedűjét kapta a hóna alá, és rohantak a mérkőzésre.

A szemüveges, »professzorkülsejű Tűi a bejáratnál« csak ennyit mondott: »A kaposváriak orvosa vagyok: ez itt mögöttem az asszisztensem — bökött hátra hüvelykujjával, a hegedűtokot görcsösen szórón gató Jenő felé. — hol találom a fiúkat?

Az álmélkodó rendező a dísztribünre vezette őket. Onnan nézték végig a meccset.

A kaposvári _ csapat megnyerte a mérkőzést. Az öltözőt

majdnem szétvetette az öröm. S mi történt ekkor a folyosón? Jenő előkapta a hegedűt. Tűi pedig a »pikulát«. s rázendítettek a »Hajrá, fiúk« című ismert sportindulóra.

A pesti sportvezetők tátott szájjal hüledeztek. köztük a két zenészt »kalauzoló« rendező is. aki nem átallotta megjegyezni :

— Ha nekünk egyszer ilyen vezetőink lennének!

E kis múltbeli történetet fölelevenítve, hármasban most is jót derültünk. Mert Jenő és Tűi ma is a zene mellett a sportot szereti legjobban. Ha jól játszottak a kaposvári labdarúgók, ők most is csak így mondják: »Jól muzsikáltak«,..

Szerintünk a sportoló és a zenész egyaiánt közismert, állandó reflektorfényben , élő egyén. S egy-egy szép futam a húrokon — így vallják — olyan, mint egy-egy tetszetős cselsorozat a zöld gyepen. A hamis hangok pedig úgy hatnak, mint a pontatlan lövések.

R. J.

Brigádhűség

posvári üzletbe. S hogy menynyit? Talán egyetlen példát: a Baki Állami Gazdaság a múlt esztendőben 16 és fél vagon hentesárut adott a mintaboltnak.

Egy-egy jelesebb ünnep, húsvét vagy szilveszter előtt megállni sincs idejük a bolt dolgozóinak. Húsvétkor például 200 mázsa sonkát, szilveszter előtt pedig 70 mázsa pecsenye- és süldő malacot adtak el egyebek között. Rémikor 1968-ban megnyílt az üzlet, úgy tervezték, havonta 300 000 forint lesz a forgalma. Tavaly 10.6 milliós forgalommal zárták az évet, s ez azt jelenti: haVonla csaknem 900 000 forintot értek el, a tervezett egykori forgalom háromszorosát.

Május 1-e előtt a vásárlók zárva találták az'üzletet. A tizennégy tagú Petőfi Sándor brigádot egy kis ünnepségre hívták meg; valamennyien meghatódva vették át Tanai Imrétől, a megyei pártbizottság titkárától a kongresszusi munkaversenyben való eredményes szereplésükért a kongresszusi oklevelet és a Szakma kiváló brigádja kitüntetést.

Hosszú volt az út, amíg idáig eljutottak. A másfél évtized alatt elnyerték a szocialista brigád kitüntetés valamennyi

fokozatát, kétszer kaptak aranykoszorús, három alkalommal pedik a vállalat kiváló brigádja kitüntetést. Varga Lajos brigádvezető ötszörös kiváló, tulajdonosa a Belkereskedelem kiváló dolgozója kitüntetésnek. Helyettese,

Tenk Tiborné négyszeres kiváló, és rajtuk kívül többen is kiváló-jelvényesek a brigádban.

ISfemcsak a kifogástalan munka, hanem az emberek, a boltba kerülő fiatalok nevelése is nagyon fontos célja a brigádnak. S így gyorsan elérik, hogy az új dolgozók hamar beilleszkednek ebbe a közösségbe. Az is nagyon sokat jelképez, hogy a tizennégy tagú brigádból tizen tanulnak: közgazdasági szakközépiskolába', üzletvezetői, eladói és politikai tanfolyamra járnak. Ha társadalmi munkáról van szó vagy szabad szombatos társaikat kell helyettesíteni, a brigád minden tagjára lehet számítani.

— Megérdemelten kapták ezt a magas elismerést. Hosz- szú, eredményes múlt van a brigád mögött. Ez az .egyik olyah üzlet, ahol a legjobb a törzsgárda, s emellett nagyon | sok boltvezetőt neveltek vál- j lalatunk számára. Örömmel j tapasztaljuk, hogy a kitünte-1

tés újabb lendületet adott a Petőfi brigádnak; arra törekszenek, hogy növeljék eredményeiket, s még udvariasabbak legyenek a vásárlókkal'— Hadi Józsefné párttitkár így összegezte a vállalat vezetőinek véleményét.

Ezt a törekvést fejezte ki társai nevében Varga Lajos üzlet-, -illetve brigádvezető is, amikor átvette a kongresszusi oklevelet és a Szakma kiváló brigádja kitüntetést.

— Célunk a jövőben is változatlan — mondotta. — Továbbra is abban a szellemben kívánunk dolgozni, mint eddig, hogy becsülettel teljesíthessük kongresszusi vállalásainkat, s a következő párt- kongresszuskor az. oklevél mellé elnyerhessük a zászlót is...

Brigádhűség — ez a legkifejezőbb jelző, amely megilleti az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat 306-os boltjá» nak, a Petőfi Sándor brigádnak munkáját. Nagyszerű célokkal indultak a szocialista brigádmozgalomban, s ezekhez a jövőben is hűségesen ragaszkodnak.

Szalai László