Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-15 / 112. szám

A jelölő gyűlésekről jelentjük Két képviselőjelölt Siófokon Somogy megye 6. számú választókerületéhez Siófok, Zamárdi, Balatonszabadi, Sió­jut és Balatonendréd tartozik — ám ez a környék nemcsak a majdnem húszezer választó szeme előtt van, hanem — különösen a nyári hónapok­ban — véleményt alkothat róla a fél ország. Érezték a felelősséget a vá­lasztók, akik tegnap szép számmal megjelentek Siófo­kon a Kálmán Imre sétányon levő moziban. Ötszáz munkás, tsz-tag és alkalmazott gyűlt össze, hogy döntsön a képvi­selőjelöltekről. Igen nehéz, de nemes fel­adat jut osztályrészül itt az országgyűlési képviselőnek, A 6. számú választókerület képviselőjének nemcsak a majdnem húszezer ott lakó gondjaival kell számolni, ha­nem azoknak a kívánságaival is, akik csak néhány hétre utaznak oda. Siófok és környéke eddig sem szűkölködött sikerekben; egyikben-másikban szerepe volt a képviselői munkának is. Miért vetjük ezt most pa­pírra? Az eddigi eredmények utat kell mutassanak a kép­viselőnek, aki megszerzi majd Somogy megye 6. számú vá­lasztókerülete népének vok- sokkal mérhető bizalmát. solta: vegyék fel a jelöltek közé az eddigi képviselőt, Fe­cser Pétert, és egy új jelöl­tet, Klabuzai Miklóst is. A beszéd után bizalmas fel­szólalások következtek, ame­lyeket mindenki érdeklődéssel hallgatott. Az elnökség — amelynek tagjai között láttuk Bogó Lászlót, a megyei párt- bizottság titkárát, Balassa Bé­lát, a siófoki járási pártbi­zottság első titkárát, Varga Károlyt, a megyei népfront­bizottság titkárát, valamint a város és a járás több veze­tőjét — szaporán jegyezgetett. A felszólalások nyomán le­szűrhetjük a tanulságot: mindkét javasolt jelölt azonos I eséllyel indulhat. Fecser Péter j bizonyított már mint képvi­selő, és munkahelyén — a kőolajvezeték vállalatnál — mint főmérnök is. Klabuzai Miklós, a siófoki tsz fiatal el­nöke, jelenlegi választói előtt cseperedett föl, munkájával megbecsülést szerzett magá­nak. Volt, aki Fecser Péter­ről beszélt, más Klabuzai Mik­lósról mondta el véleményét; a következő felszólaló — aki mindkettőjüket igen jól ismeri és tiszteli — párhuzamot vont a két közmegbecsülésnek ör­vendő férfiról. A felszólalá­sok azt bizonyították, helyes volt a Hazafias Népfront ja­vaslata, amelyet a részvevők egyhangúlag el is fogadtak. A választáson tehát két jelölt, Fecser Péter és Klabuzai Miklós is indul. A jelölő gyűlés után egy ] zamárdi tsz-tag azt mondta: akármelyik jelölt is jut a parlamentbe, a választók nem csalódnak, P. D. Töretlen bizalommal Tegnap délután Takács Ist- vánnénak, a városi pártbi zottság titkárának, a jelölő gyűlés elnökének üdvözlő sza­vai után dr. Gáti István, a Siófoki Városi Tanács elnöke beszédével jól »megágyazott« a felszólalásoknak. Hazánk három évtizedes fejlődésének áttekintésébe beleszőtte a vá­lasztókerülethez tartozó tele­pülések gazdagodásának kró­nikáját is, majd a Hazafias Népfront nevében azt java­Nagvon sokan kilométerekét utaztak, a helyiek esernyő alatt igyekeztek tegnap este a zuhogó esőben a nagybajomi művelődési házba, hogy részi vegyenek a 4. számú választó- kerület országgyűlési képvise­lőjelölő gyűlésén. A tomboló vihar nem riasztotta vissza a Lakosságot, a választókerület legtávolabbi községeiből, te­lepüléseiről is eljöttek ide a választók, hogy felelősséggel ' jelöljenek országgyűlési kép­zi | viselőt. A jelölő gyűlésen részt vett Tettinger István, az MSZMP Központi Bizottságának mun­katársa, Bertalan József, a megyei pártbizottság osztály­vezetője, Dombóvári László, a kaposvári járási pártbizottság első titkára és dr. Balogh Ag­nes, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának alelnöka. Dómján László, a Nagyba­jomi Nagyközségi Tanács el­nöke köszöntötte a mintegy Minden kéz a magasban Zsúfolásig megtelt a Ka­posvári Ruhagyár tanácster­me tegnap délután fél három­ra. A 2-es számú országgyű­lési választókerületből, az üzemekből és a helyi munka­termekből gyülekeztek öS6ze kétszáztizennyolcan. Többsé­gükben nők, festői látványt alkotva színes tavaszi ruháik­ban. Zsibongás, a várakozás beszédfoszlányai. Az elnökség elfoglalta he­lyét a vörös drapéria alatt, melyen fehér betűkkel vilá­gított a jelmondat: »Hazánk­ban minden hatalom a dol­gozó népé!-« At. elnökségben foglalt helyet többek között Deák Ferenc, az MSZMP Ka­posvári Városi Bizottságának első titkára, Mákos Gyula, a megyei pártbizottság politikai munkatársa, Beregszászi Ilo­na, a Hazafias Népfront me­gyei alelnöke. A választópolgárok tegnapi ruhagyári gyűlésén Farkas Imre, a gyári pártbizottság titkára elnökölt. Rövid beve­zetője után Deák Ferenc, a városi pártbizottság első tit­kára emelkedett szólásra, mél­tatva az eltelt harminc év építőmunkáját, városunk gya­rapodását, beszélve a felada­tokról, melyeket pártunk XI. kongresszusa jelölt ki. Ismer­tette a Hazafias Népfront je­löltjének, a gyár munkásnő­jének — Kosztolánczi János- nénak — az életrajzát, érté­kelve eddigi munkáját. Gondolatébresztő beszéde után többen felszólaltak a gyűlésen. Munkatársai mond­ták el véleményüket a múlt ciklusban helyét már meg­álló Kosztolánczi Jánosnéról. Gelencsér Jánosné, aki szin­tén a Lenin szocialista brigád tagja, szavaival portrét festett róla. Szerénysége, kedvessége, segítőkészsége példa — mond­ta. Az ifjúsági szalagon dol­gozók büszkék eddigi képvi­selői munkájára. Személyessé, meghatóttá vált a hangja, amikor ezt kérte; »-Marikám! | Sok sikert a továbbiakhoz!« j Ugyanilyen bensőséges han- j gón beszélt Göncz Jánosné és ! Gál Józiefné is, akik példá­kat soroltak: milyen köz­ügyekben segített Kosztolán- ! cziné. Müller László, a gyár igaz­gatója az indulásra emléke­zett. Akkor bizalmat előlegez­tek a képviselőnek. A biza­lomnak megfelelt »Határozot­tan mondjuk: jelöljük, szava­zunk rá!« S csakugyan: a szavazáskor j minden kéz magasba emel- j kedett, így Kosztolánczi Já­nosné varrónő, újra képviselő­jelölt lett. L. L.I ] ötszáz részvevőt. A gyűlés ün- j népi szónoka Dombóvári László volt; ő ajánlotta a mű­velődési ház nagytermét zsú­folásig megtöltő választópol- gároknaík, hogy most — immár másodszor — ismét Horváth Lászlót jelöljék a 4. számú vá­lasztókerület képviselőjének. Már a felcsattamó hosszas taps is kifejezésre juttatta az egyetértést, és igazolta az ün­nepi szónok szavait: »Horváth Lászlót, a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezet elnökét nem kell bemutatni«. De ta­lán még ennél is szebben, bensőségesen és őszintén bizo­nyították a felszólalások, hogy a javaslat messzemenő egyet­értéssel találkozott. Horváth László mint ennek a választó- kerületnek a képviselője az előző ciklusban munkájával, közéleti tevékenységével bizo­nyított. Úgy dolgozott, úgy fáradozott községe, választóke­rülete lakóinak érdekében, hogy tegnap - este a véleményt nyilvánítók így értékelhettek: »mindig a közösséget szolgál­ta ... nem maradt elintezetlen panaszunk, kérésünk, méltó a további bizalomra _soha nem í gért, de mindig tett, segített a párt politikájának végre­hajtásában«. A szavazáskor mindenki ke­ze egyetértőén emelkedett a magasba. És amikor Horváth László meghatottan mondott köszönetét az ismételten meg­kapott bizalomért, kifejezésre juttatta azt is: — Ügy érzem — mondta — ez a megtiszteltetés nem csu­pán nekem szól, hanem mun­katársaimnak is, és minden­kinek, aki becsületes munkS val hozzájárult járásunk fejfő- ^ dióséhez. ! V. M. SOVOGYT 1K KF^ZTTITLYEIS Helikoni pillanatok A Balaton-parti kisváros, Keszthely Helikon-fesztivált hirdetve köszönti e napokban a középiskolásokat. Az egykor Festetich gróf kezdeményezte ünnepségnek az 1958-as meg­újhodás óta diákok a letéte­ményesei. Május 13—16-ig az ország különböző iskoláiból ide sereglettek gimnazisták, szak- középiskólások, a szakmun­kásképző intézetek tanulói, köztük mintegy kétszáz somo­gyi is. Természetes, hogy őket ke­restük az első nap forgatagá­ban. Tarkabarka ilyenkor a késő tavaszi utca. Igaz, már nem a matrózblűz jelzi, hogy kik a helikoni szereplők, mert a hagyományos diáklányvise- letet farmernadrággal, dzseki­vel keverik. Fiatalos a »heükonvärosi« hangulat, de kissé álmos ta­lán. Az emlékmű koszorúzása formális protokollesemény volt, talán az éppen arra járó diákok közül néhányan vet­tek részt azon. Sokan úgy ma­gyarázzák: azért ilyen bá­gyadt minden, me^t hiányzik a verseny izgalma. A helyezé­sek és a minősítések ugyanis eldőlték már a megyei diák­napokon ... Szakmunkás- képző Intézet vegyes kara is. A Festetich- kastély felé vettük utunkat. A “tükörterem­ből« oboa hangja hallat­szott ki. A szü­netben gyö­nyörködhet­tünk a nemrég restaurált dí­szítésben, a va­kítóan fehér ajtók dús ara­nyozásában. A nemes hang­szerek nemes környezetben szólaltak meg a muzsika ifjú mesterei és mes- terjelöltjei kezében. A kris­tálycsillár üvegfigurái fino­man megcsendültek, a harsona erős futamaitól... Éppen egy somogyi »blokkot« sikerült végighallgatnunk. A zongorá­nál a somogyi »helikonisták« régi* kísérője, Kardos Kálmán ült. Soltra Mónika, a Munká­csy gimnázium tanulója fuvo­Mégis: szereplőik, közönség egyaránt készülnek az előadá­sokra. A művészeti ágak sze­rinti nevezések alapján ének­karok, kamarakórusok, kama' razenekarok, népzenekarok, néptáncosok, színjátszók, vers- és prózamondók, szóló­énekesek és hangszerszólisták l mutatják be, mit -tudnak. A Balaton Múzeum előtt már kedden délelőtt gyülekez­tek a kórusok tagjai. Hosszú műsor ígérkezett, melynek í nyitánya a kaposvári Noszlopy I Gáspár Szakközépiskola női | karának előadása volt. I Ugyanitt szerepelt az 503. Ián játszott. Rácz Rudolf az 503. számú Szakmunkásképző Intézetből harsonán, majd is­mét egy tanuló a Munkácsy- ból — először vett részt a He­likonon —: Nagy Attila ígére­tes hegedűjátékával aratott si­kert. Ezt már a versenyzőtársak­tól tudtam meg később: Gallay Judit a Táncsics gimnázium színeiben, ugyancsak nagy tet­szést aratott cselló játékával. A kastély finom előkelősége után köznapibb világ követke­zett: a színjátszók izgatott ké­szülődése. A hagyományokhoz híven övék a városi színház, j A sort itt is a somogyiak I kezdték: a balatonboglári szakközépiskola irodalmi szin- . pada. A passiójáték sikere utá­ni rövid idő jó alkalom volt i az ismerkedésre. A színpad ! vezetője ugyanis elmondta, ' hogy több »erősség« az érett­ségire készül. Szekretár Já­nossal, Nagy Piroskával, Ko­vács Attilával, Dobri Istvánnal és Kovács Lászlóval sétáltunk szereplés után a móló felé. Kertészek, szőlészek, borászok lesznek, és nagy sóhajjal mondták, hogy nemcsak az is­kolától, hanem a színpadtól is nehéz megválni. Mert nem­csak a leendő hivatásukhoz, hanem az Irodalomhoz is na­gyon közel kerültek Pados Jó­zsef vezető tanár segítségévek A móló melletti zöld gyepen javában próbált a Táncsics gimnázium irodalmi színpada. A József Attila-versek erőseb­bek voltak a vízmenti szélnél. Sőt! A parkőr is feléjük vette útját; . .... — Tessék a fotózást abba­hagyni! Ez kérem parkérozott terület! A színpad próbált tovább, s szólt a vers. A bácsi rábökött a versmondóra:. — Mi az, még visszabeszél ?! ! A felháborodást kuncogás ! kísérte, de a vers nem szakadt meg. És a »parkérozott« terü- i let szigorú őre sarkon fordult, j Valóban: a versmondást, a ! helikoni diákok versszeretetét ! már nem szakíthatja meg ■ semmi. Ajkukon ül, bennük él a versszeretet. S ezt viszik 1 a parlagra is, meg a »parké- | rozott« területre is ... i Tröszt Tibor A íankötelezettségi törvény jegyében (Folytatás az 1. oldalról.) A bevezető után Svenda István, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának veze­tője tartott előadást a somo­gyi helyzetről. Elmondta, hogy megyénkben a lemorzso­lódás, a gyógypedagógiai át­irányítás, a fölmentés, a bu­kások átlaga részben meg­egyezik az országossal, vagy annál alacsonyabb. Különös figyelmet kell tehát fordítani a hátrányos helyzetű tanu­lókra, az első osztályba kerü­lőkre és a tanköteles korú cigánygyermekekre — hang­súlyozta az osztályvezető. A tankötelezettségi törvény végrehajtását sajátos tényezők nehezítik Somogybán: a tele­püléshálózat, az , aprófalvas településszerkezet, a túlzsúfolt óvodai hálózat s részben osz­tott iskolák léte. Van tennivaló a gyógype­dagógia területén is, mert a statisztikák összehasonlító adatsora figyelmeztet: növek­szik Somogybán az értelmileg fogyatékos gyermekek száma! [ Gyakori, hogy indokolatlan vagy alig Indokolható esetben ] is fölmentik az iskolába járás j alól a gyermeket. Svenda István felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény végre- ( hajtását gátló tényezőket . együttesen kell vizsgálni. | Hasonlóan őszinte helyzet­képet vázoltak a más megyék osztályvezetői is. A tapaszta­latcsere szünetében arra kér­tük dr. Kálmán Györgyöt, hogy foglalja össze a tájérte­kezlet tanulságait, tennivalóit. A minisztérium főosztályve­zetője elmondta, hogy. a le- l morzsolódás csökkentése ér- I dekében igen sok tennivaló van a közoktatási intézmény- j hálózaton belül is. Távlati i céljainknak megfelelően álta­lánossá kell tenni az óvodát. Pszichológiai, fiziológiai vizs­gálatok igazolják, hogy már hároméves kortól fogékony az ismeretekre a gyermek, s erre építeniük kell a jövő terve­zőinek. Az már közismert tény, hogy az óvodába járt gyermekek iskolai munkája mennyivel eredményesebb. I Ahol nincs óvoda, ott az is­kolai előkészítő foglalkozás I szükséges. Egyre több helyen foglal- 1 koznak az osztályozás nélküli | továbbhaladással az első osz­tályból a másodikba. Az eb­ben rejlő pedagógiai lehetősé­geket is ki kell használni,' sok más hasznos pedagógiai eljá­rás mellett. De nemcsak az általános iskolai hálózat dol­ga a törvény megtartása, ha­nem társadalmi felelősség, a közoktatási párthatározatból adódó feladat is. Dr. Kálmán György utalt arra. hogy a beiskolázással kapcsolatban egy csomó ható­sági feladat is'adódik, s étté­rén szintén tapasztalható la­zaság. A tanács, az iskola és a gyógypedagógiai intézet ügyintézési »háromszögében« és a nemtörődöm szülők ma­gatartása miatt is elvész az iskola számára a gyerek — valójában azonban önmaga és a társadalom számára. Ezt kell kiküszöbölni a hatéko­nyabb együttműködéssel. T. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom