Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-12 / 85. szám

KaflOiCár" 1975. IV. 12. W A SOMOGYI NÉPLAP MELLÉKLETE Hozzászólás Dcseda-tá ügyben Csónakház is épüljön Nagyon megörültem a de- sedai tó kialakítási tervéről szóló cikknek. Nagyszerű gon­dolat fejeződik ki az alcím­ben: ötleteket kérünk a la­kosságtól. Jól tudom, hogy a lakosság véleményének, ötle­teinek megismerésére eddig is volt igény, a lehetőség volt szűk azonban. Hol, hogyan, mikori milyen alkalommal ta­lálkozhat és beszélhet 60 000 ember egy tervről, méghozzá olyanról, amely valóban az egész városunk, sőt a kör­nyék lakosságának az életét is megszépítheti ?! Tiszteletre méltó a cikknek az a része, melyben »a város közösségének jogos kritikáját« emlegeti amiatt, hogy a ta­nács, a várostervezők nem kérdezték meg a véleményü­ket. A cikk most időben kér­dezett, s jó fórumot talált az eszmecserére. Azon, hogy le­gyen-e desedai tó, nincs, nem lehet vita. A cikkíró megma­gyarázza, hogy a tavat árvíz- védelmi okok miatt minden­képpen kialakítják. Gondoltak rá — nagyon helyesen —, hogy egyúttal üdülési, sport­célokat is szolgáljon. Szerény a cikkíró, miikor úgy véli, hogy a Balaton közelsége el­lenére is nagy szerepet játsz­hat a város lakóinak életében. Én biztos vagyok abban, hogy e tó — jó ötletek Megvalósí­tása esetén — nagyon sokat jelenthet Kaposvár lakosságé­nak. Egyrészt azok is élvezik, akiknek nincs villájuk, üdü­1 megekre is, akik a szabad­ba, a jó levegőre vágynak. Ezért csónakházat kellene építeni úgy, mint a Balaton­nál; persze nem luxuskivite­lű, kacsalábon forgó kastélyt, csak egy olyat, amely télen a korcsolyázók pihenését, mele­gedését is szolgálhatná. A csó­nakok — amelyeket bérelni lehetne — kevéssé boruléko- nya'k, szélesek lehetnének, olyanok, mint a balatoniak. Télen természetesen hatalmas korcsolyapályát lehetne kiala­kítani a csónakházhoz tartozó tófelületen. Kaposváron — ép­pen a megfelelő jégpálya hiá­nyában — nincs korcsolya­sport. A fiatalok nem tudnak korcsolyázni. Az idősebbek­nek, akik nem sportszerűen, csak a jó testmozgás miatt »bógniznának« néhány órát, szintén nincs hova menniük. Hatalmas korcsolyapályát le­hetne tehát kialakítani, lénye­gében a város mellett, ahova busszal lehetne közlekedni. Esteleg külön pályát kaphat­nának a versenyszerűen kor­csolyázók, külön a szórakozás­ból korcsolyázók. Csak egy fel­ügyelő (gondnok) kell) meg egy segédmunkás, aztán egy kéz­zel tolható jéggyalú. Lehetőséget lehetne terem­teni arra is, hoigy a csónakáz­ni, vitorlázni szeretők saját csónakházban tárolhassák a csónakot. Teljesen mindegy, hogy ezt yachtklubnak, csó­nakszövetségnek nevezzük, vagy a Zselic Sportkör egyik Ha a jövendő tóba halakat is telepítenének, a horgászok együtt élvezhetnék csónakjai­kon e vízi telep szépségeit, a közös fenntartásból származó előnyeit a többi csónaktulaj­donossal. Amiket itt leírtam, nem új ötlet egyik. sem. Majdnem egy évszázada példaképpen áll a volt keszthelyi Yachtklub és a gimnázium »telepe«. Mind­egyik egyszerű kivitelű, fá­ból készült stéggel, egyszerű épületekkel, nyáron a klub tagjainak, a gimnázium diák­jainak fürdő-, csónaktároló, barkácsoló, csónaképitő helye volt, télen pedig ott volt a korcsolyapálya. Az egyszerű kis épületben nyáron üdítő italokat, télen forró teát lehe­tett kapni. Ilyesmi kellene a desedai tó partján is. S nem luxusszálloda, osztályon felüli étterem, magas árakkal. Sze­rintem egyszerű létesítménye­ket, olcsó megoldásokat kell alkalmazni. És ha lesz is üdü­lőtelep, a tó legnagyobb részét hagyjuk meg a maga termé­szetes környezetében. A part­vonal a tó szélétől bizonyos távolságig tartozzon a tóhoz. A csónakázó ott köthessen ki, a tó partján sétáló pihenhes­sen meg tiszta környezetben! Ha a jÖVŐ közeli »kis Ba­latonjának« nyugalmát és ter­mészeti értékeit meg akarjuk őrizni, már előre határozza meg a tanács, hogy e tavon nem szabad robbanómotoros csónakokkal járni. Példamutató vállalati segítség Épülnek a munkáslakások 19*1 FEBRUÁR 1-ÉN har­minc munkás gyűlt össze a Somogy megyei Tanácsi Ma­gas- es Mélyépítő Vállalat központi éttermében. Megala- | kítotlák az első kaposvári I munkáslakás-építő és -fenn- ’ tartó szövetkezetei. A szak- szervezeti bizottság — Hor­váth József titkár vezetésével ! —, javasolta, hogy kik kerül- 1 jenek a szövetkezet tagjai so- ! rába. Gondos felmerés ’ előzte I meg a javaslatokat, A válla- I lathoz való hűség, a szociális i körülmények sokat nyomtak a latban. A szövetkezet minden egyes tagja munkás állomá­nyú: kőművesek, ácsok, viz­es villanyszerelők, festők, se­gédmunkások (köztük két gyermeket egyedül nevelő anya), gépkocsivezető, akinek három gyermekén kívül két öregje is van a családban. A | tanács még 1973. év végén határozatot hozott arra, hogy a Latinca Sándor u. 7—9. aladti telket ennek a szövet­kezetnek juttatja. A tanács megértése, segítsége abban, is megnyilvánult, hogy — mivel kétkezi munkás emberekről volt szó — viszonylag olcsón, 600 000 forintért adta a tel- ! lcet a szövetkezetnek. A telek- j könyvi átírás, a végleges dön­tés csak a napokban várható. A napokban felkerestük j Czankó Istvánt, a szövetkezet elnökét és Gábler Ervint, a felügyelő bizottság vezetőjét. Ök tájékoztattak a szövetke­zet jelenlegi helyzetéről. Meg­tudtuk, hogy nagy szerepe volt a szövetkezet megalaku­lhat — nyereségének terhére — csaknem egymillió forintot ! juttatott a szövetkezetnek, j amely az összes építési költ­ség húsz százaléka. Lz laká- j sónként átlag 42 000 forintnak felel meg. I Ezt az összeget a szövetke­zet tagjai kamatmentes köl­csönként 15 évre kapták a válaiattól. Tudomásunk sze- . í'i.nt ez az első eset megyénk- : 1 ben, hogy egy vallalat ilyen I nagy anyagi segítséget ad dol- . gőzéi lakásépítéséhez. Az a I tény, hogy a vállalat az épít- j | kezis 20 százalékát biztosítot- j ta, azt is lehetővé tette, hogy a rendelet szerint — a szo- | ciális kedvezményen túl — la­kásonként 70 000 forint álla­mi támogatást kapjanak. Egy kétgyermekes család esetében tehát 60 000 l'orint a kedvez­mény a gyermekek után, 70 000 forint u± állami segít­ség, amelyet szintén nem kell visszafizetni. így aztán egy, két, két és félszobás lakás át­lag «40 000 forintba kerül. A munkás családoknak a válla­lati segítség folytán csak 21 000 forintot kellett befizetni. Sze­rencsére ez a szövetkezet tag­jainak, még a kisebb jövedel­műeknek sem okozott na- j gyobb gondot. ! Nagyon várják a szövetke- j zet tagjai a telekkönyvi át­írást, mert csak ezután kér­hetnek az OTP-től további kölcsönt az építkezésre. Ezt 35 évre 1 százalékos kamattal vehetik fel. Mindenesetre na­gyon bíznak a városi tanács segítségében. lásában a vállalati segítség­nek. A Somogy megyei Taná­csi Magas- és Mélyépítő Vál­Mindentől függetlenül az építkezés a múlt év őszén megkezdődött.. A Tanácsi Ma­I gas- és Mélyépítő Vállalat, mivel sajal munkásairól van szó, kiemelt építkezésnek te- j kinti az itt íulyu munkát. üombai János, a vállalat l'ő- mémöite nagyon szívén vise- ' li ezt a feladatot, sok segít­séget ad a szövetkezetnek. A terveket a vállalat tervezési csoportja készítetté, Szűcs Fe­renc vezetésével. A belváros egyik legszebb épületét ígé­rik a tervek, amely ötszintes lesz, tetőbeépítéssel. Az épí­tők ma már szint felett dol­goznak. A hivatalos atadás határideje 1976. május 31. Né­hány hónapot azonban bizo­nyára le tudnak faragni eb­ből. BIZAKODÁSBAN tehát nincs hiány. A szövetkezet tagjai 100 000 forint értékű társadalmi munkái vállallak. A szakiparosok sem fognak hiányozni a befejező munkák­nál. A Somogy megyei Taná­csi Magas- és Mélyépítő Val­lalat vezetői megérdemlik az elismerést. Ök tudják, hogy ezek a munkások nem fogják soha cserbenhagyni a vállala­tot. Egy másik fontos ered­mény, hogy csak ez az egyet­len építési mód ad lehetősé­get a lakásépítő szövetkezet tagjai részére, hogy társadal­mi munkát végezzenek. Igaz, a vállalat egymillió forintot adott erre a célra nyereségéből, 15 évre kamat­mentes kölcsönként, de ez hozta magával a többi ked­vezményt. Főleg a 70 000 fo­rint vissza nem térítendő ál­lami támogatást. Jó lenne, ha többen követnék a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat példáját. D. Z. Átjátszó tv-adót kap Kaposvár i Jobb vételi lehetőség — Késnek a tervek lési lehetőségük a Balatonnál, másrészt olyan igények kielé­gítésére is alkalmas lenne, amit a Balatonnál nem lehet kielégíteni. (Például egyes téli sportok.) S gondoljunk arra, hogy a horgászok paradicso­ma is lehet. Néhány, javaslatom nekem is lenne. Első a vízi sport. Szerinlem ne csak a sporto­lókra gondoljanak, amikor a kajak-, kenusport meghonoso­dásán munkálkodnak. A tő­szakosztálya lesz, az a lé­nyeg, hogy a nem sportsze- i rűen, nem versenyszerűen I csónakázók is megtalálják a j maguk otthonát. Az evezés, a | vitorlázás mellett módjuk len­ne a barkácsolásra, az ebben a formában kialakuló újabb i társadalmi, emberi kapesola-! tokra, a tevékeny közös pihe­nésre, amely ugyan eddig sem volt ismeretlen, mostanában azonban általában elhanyagol­tuk. A könyv a vesztes? Nem tudnám pontosan meg­mondani, milyen furcsa ké­tely fog el, amikor az »olva­só népért-' mozgalom eredmé­nyeiről olvasok, vagy lelkes előadást hallgatok. Pedig tu­lajdonképpen nincs miben két­kednem, hiszen az eredmé­nyek valóban imponálóak. Ma, a kultúra »kényszerítő körül­ményei« között, a mozik, a rá­dió és a televízió korában el­érni azt, hogy a könyvtárak olvasóinak száma évről évre es folyamatosan emelkedik — azt hiszem, ez az >■olvasó né­pért- mozgalom legfényesebb sikerét jelenti. Régen is vol­tak szép példái az egyszerű nép könyvszeretetének. Hogy csak két igen nevezetes pél­dát említsek: a zicsi meg az istvándi olvasókör is országos hírre tett szert apáink, nagy­apáink korában. Ezek azonban legfeljebb csak oázisok lehet­tek a kulturális szegénység akkori sivatagában. Ma pedig mindenhova eljut a jó könyv, mindenki számára hozzáfér­hető, ára csekély, a világ egyik legolcsóbb könyvpiaca a magyar. Mi hát a probléma, ha ilyen szepek az eredmények? Nem is az kételyeim fő oka, hogy néhány »újgazdag« a bútorok és a lakás falának színéhez illő könyveket vásárol soha el nem olvasás céljára. Ezen leg­följebb mosolygok. Annál el­szomorítóbb viszont, hogy időnként és helyenként gazda­ságossági szempontokra hivat­kozva, holmi kalmár-szellem­től vezérelve egy jó bal, vagy badacsonyi »kirándulás« oltá- | rán aldoSzák fel a könyvre I szánt összeget és a kultúrát. Az is elkeserítő, hogy — no­ha állandó alkoholellenes kam­pány van országunkban — a könyv kontra pálinka vitában még gyakran a búfelejtő dia- j dalmaskodik. Ügy látszik azonban, hogy néhol már a pálinkánál jóval gyengébb ellenfelek is képe- | sek kiütni a könyvet. A termálfürdő nagy forgal- j inu — és természetesen szeszt j is bőven forgalmazó — büfé- | jének árnyékában szerényen i húzódik meg egy boltocska, ahol mindenféle hasznos dol­gokat lehet vásárolni. Könyvtől és a fürdősapkától egészen a szappanig. Mostanra azonban a könyv eltűnt, elfoglalta a helyét a színes, virágos nylon asztalterítő (szolid áron), a műanyag-kutyus és a magyar kártya. Az eladónö szerint fő­nökei megsokallták a könyv­eladásból az asszonykát meg- j illető hasznot. A vezetők sze­rint ilyesmiről szó sincs. Ta­lán nem érte meg az asszony­kának a könyvárusitás — mondják — és maguk is fur­csállják a könyvek eltűnését. Nem tudom eldönteni, me­lyik volt a fö szempont a könyvárusítás megszűnteié- ! sekor a termálfürdő boltja- j ban, nem is akarok az eset- \ bői messzemenő következteté­seket levonni. De megint úgy érzem, az a ketely bennem mégsem teljesen alaptalan. S hol valósuljon meg a sporttelep? A közölt rajz sze­rint szinte kínálja magát a tó déli vége. Ide lehet a legol­csóbban bevezetni a villany­áramot, megépíteni az utat, menetrendszerűen közleked­tetni a buszokat. Keressünk előre gazdát a c sónakháznak, a klubnak, a horgásztelepnek, hogy a rész­letes kiviteli, sőt a terület fel- használását meghatározó ter­vek elkészültéhez már jöven­dő gazdaként szólhassanak hozzá, vázolva elképzelései­ket, felajánlva anyagi lehető­ségeiket. Dr. Csapiáros Imre, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja A televízióműsor vételének I javítására átjátszó adót tele- ! pit Kaposvárra a posta. Az új J berendezés üzembe állítása j után az OIRT 7-es csatornán j sugározza majd a budapesti | műsort. A Posta Rádió és Te­levízió Műszaki Igazgatóságé- J j nak tájékoztatása szerint az I I új átjátszó adót a Kossuth 1 Lajos utcai kilencemeleles . I épület tetejére telepítik. Tel- j jesítménye olyan lesz, hogy öt | kilométer sugarú körben a jelenleginél összehasonlítha­tatlanul jobb vételi lehetősé­geket biztosít. (Azokat a kül- j földi tv-adókat viszont, ame- j ! lyek a 7-es csatornához közel | sugároznak, csak nehezen le- j i hét majd fogni a megyeszék- • helyen. Emiatt sokáig vitatott I volt, hogy ezt a csátomát használják-e fel az erősítésre: műszaki okok miatt azonban más megoldási lehetőség nem kínálkozott.) A tanács és a műszaki igaz­gatóság megállapodása alap­ján a szervezéssel kapcsolatos feladatokat közösen végzik,, s a beruházás mintegy 3,5 mil­lió forintos költségét is közö­sen viselik. A posta adja az átjátszó adót, a tanács pedig helyiséget biztosít a berende­zés telepítéséhez, s elkészítte­ti az antennaárbocot. Tormási Györgytől, a Rádió és Televízió Műszaki Igazga­tóság beruházási osztályveze­tőjétől kérdeztük: mikorra számíthatunk az új átjátszó Tadó üzembe helyezésére? — A berendelést a buda- j pesti Elektromechanikai Vál- jlalat késziti már, s hamaro­san szállítja. Ha a telepítés [ előfeltételei megvannak Ka- : posváron, még az első fél-év- | ben megkezdődhet a szerelés, lés hamarosan az üzembe he­lyezés. A telepítés előfeltétele az, hogy a berendezés fogadása­ra átalakítsák a Kossuth La­jos utcai kilemcemeletes lakó­ház tetején az egyik mosó­konyhát, s elkészítsék az an­tennaárbocot. Az átalakítás nem jelent különösebben nagy I munkát, hiszen teljesen szá- i ráz a helyiség. Csupán az ár­bocnak kell megfelelő rögzí- i lést találni, s a csatlakozást biztosítani. I Farkas Istvántól, a városi tanács tervosztályának vezető­jétől kérdeztük: miként foly- -. nak az előkészületek? Kéthetenként új kirakat — A komlói Bányagépgyár­tó Vállalattól megrendeltük az antennaárbocot, s azt minden valószínűség szerint a postá­ival előre megállapított hafár- jidőre le is szállítja, a helyi­ség azonban nem készül el | határidőre. A tanács az át- I alakítással kapcsolatos tervek- í re a Somogy megyei Tanácsi Tervező Vállalatnak adott megbízást. Szóban február 27- re vállalták az elkészítését, a Somogy megyei Beruházási Vállalatnak azonban már csak április végére igazolták visz- sza. Ebből az is következik, hogv a költségvetési üzem csak ezt követően láthat hoz- I zá a helyiség átalakításához. I Az adóberendezés tehát az eredeti ütemtervnek megfele­lően, időben kész lesz, pedig azt Budapesten gyártják, I Komlón készül az antennaár- j boc, a vállalat határidőre szál- ! iítja. Az egy szoba átalakítá- *1 savai kapcsolatos — bonyolult műszaki megoldást nem jelen­tő — terveket viszont Kapos­váron készítik, s »természete­sen« ez készül el legkésőbb. Következménye, hogy a köit- j ségvetési üzem később kezd­Már a nyárra készülnek a kanosvári Zselic áruház dekoráclósrészlegének dolgozói, Dóm­ján Tamás irányításával. Kéthetente új köntösbe öltöztetik az áruház kirakatait és belső üzlettér edt. heti meg a inunkat, s az át­játszó adó sem lesz meg az i eredeti határidőre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom