Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

Ma este a képernyőn

Hárman a tizennyolcból

Az ország legjobb versmondói váltják egymást ma este a megyei művelődési központ dobogóján. Bárki lehet a győztes. Ám tulajdonképpen győztes minden eddigi részvevő, és győztesek a nézők, a versbarátok is. Mert élménynyel gazdagodnak.

A döntőbe jutottak közül szólítottunk meg hármat.

Nagy Gábor régebbi ismerősünk. Kaposvári fiatalember, gyakran láttuk őt szerepelni rendezvényeken, irodalmi színpadi előadásokon. 1971rben érettségizett a Munkácsy gimnáziumban, azóta elkerült a városból, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola hallgatója lett.

győzelemben. Nem is ezért ! gosan olvasni. Azt hiszem, így indult. Gyönyörűen beszél.

Diákkorában háromszor nyert Kazinczy-díjat a kiejtési versenyben.

— Vas vagy Somogy megye »színeiben« indul?

— Az iskolám színeiben, amely Vas megyében van. De — ezt elmondtam az elődöntő során is — somogyi vagyok, itt kezdtem verset mondani, így «zt a megyét is képviselem.

— Visszajön Somogyba, ha végez?

— Azt hiszem igen. Azonban négy évre előre tervezni meglehetősen nehéz.

— Milyen a főiskolán az irodalmi élet?

— Van irodalmi színpadunk, ahol pezsgő élet zajlik Benke I Éva tanárnő vezetésével, ő segített most is a fölkészülés- | ben.

— Milyen verset mond?

— Nagy László: József Attila.

Április 11.

Ma lenne hetvenéves József Attila. 1937-ben ünnepeltek vele együtt utoljára ezen a napon barátai, tisztelői. A kővetkező év tavaszát már nem élhette meg, Balatonszárszón véget vetett életének.

Halála után harminc évvel, 1967-ben rendezték meg először a Balaton menti községben az országos József Attila szavalóversenyt, mely hagyománnyá érlelődött. Azóta kétévenként itt találkoznak az ország legjobb műkedvelői, akik verssel köszöntötték a születésnapon József Attilát.

1975-ben, hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján, József Attila hetvenedik születésnapján az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt kapott az évforduló, amikor is a Kulturális Minisztérium, a Népművelési Intézet, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a KISZ központi bizottsága, a Magyar Írók Szövetsége, a SZOT, a Honvédelmi Minisztérium, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Szövetkezetek Országos Szövetsége és a Somogy megyei Tanács közös rendezvényeként ma Kaposváron tartják az országos József Attila szavalóverseny döntőjét.

Tizennyolc fiatal lép ma a tv-kamerák és a rádiómikrofon elé, hogy tehetsége és hite szerint valljon József Attiláról. Mert most minden vers hozzá vezet.

— Hogyan tanult meg ilyen szépen beszélni ?

— Mindig is szerettem hanalakult ki.

— Milyen módszerrel tanul verset ?

— Olvasom. Soha nem memorizálok, nem tanulok direkt módszerekkel, hanem addig olvasom, amíg összeáll. Értem és érzem.

— Mit jelent verset mondani?

— Sokat. Egyrészt úgy érzem, hogy adni lehet vele másoknak is, mert ha elmondtam valahol egy verset, utána azt mások is keresik — látom, tudom, hiszen könyvtáros vagyok. Ez nagyon jó. Magamnak mit jelent? Ügy érzem, ha jól sikerült elmondanom, utána — lehet, hogy ez furcsa .— »nagyon köny- nyű« leszek, és szinte megtisztulok ...

Munkácsy Ildikó az ország túlsó végébők Debrecenből érkezett Kaposvárra. Pszichológushallgató. Lírai alkat. Azt vártam, hogy a vers, amelyet mond, dallamos, lágy, vidám lesz. De nem. József Attila Bűn című versének 'kemény, súlyos szavai kopogtak a próbán.

— Szorosan kapcsolódik egymáshoz, az irodalom és a pszichológia — mondta. — József Attila, Dosztojevszkij...

— Mi volt előbb, a vers vagy a lélektan?

— A vers.

— Hogyan tudja a kettőt később összekapcsolni?

— Lehet, hogy ha végzek, művészetpszichológus leszek.

Simon Márta

Simon Istvánnal

József

»Bocsássatok meg, hogyha jó a versem

és szeressetek érte.«

Más talán lemondta volna a beszélgetést. Ö nem. Háta mögött a szavalóverseny elődöntőivel. egy moszkvai úttal, ezernyi ügyes-bajos dologgal, tárgyalásokkal — fogadott a Magyar Írók Szövetségének székhazában. Simon István Kossuth-díjas költő ugyanis az írószövetség főtitkárhelyettese. A téma az évforduló és a szavalóverseny apropójából

— József Attila.

— Mennyire él ma a nem~ zetben József Attila?

— Nehéz ezt lemérni, mert Magyarországon Petőfi a költő. ő él a nemzetben teljességében. Aki egyetlen verset sem olvasott el életében, Petőfi neve annak is mond valamit. A név valami költészetet sugall; úgy beleivódott a köztudatba

— olyan természetességgel —, akár a tavaszi finom eső a ruhába. Persze, József Attila is él a tudatban, de másként. Hogy él, azt bizonyítja: alig van járás, ahol ne neveztek volna el róla valamit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hatása is ugyanilyen méretű. Nem vagyok egészen biztos abban, hogy a maga jelentőségében — sőt világirodalmi jelentőségében! — él ma. Az én nemzedékemnek — az akkori tizenhat—húsz éveseknek, 42—43- ban — valóban útmutató, újszerű költő volt. Később, az 50-es évek elején mintha háttérbe szorult volna.

— A »Lobogónk Petőfi!* — időszaka volt ez?

— Igen. József Attila akkor névleg természetesen szerepelt, de hatásának lehetősége

j is »kulcsra volt zárva«. Bartó’- j ké, Derkovitsé hasonlóképpen.

1 A helyzet József Attila ötvene- [ dik születésnapi évfordulója ' körül változott meg. Akkor mintha hirtelen rádöbbentek I volna arra, hogy a »Lobogónk Petőfi!« demokratizmusának nem mond ellent József Attila demokratizmusa. Hatása tehát mérsékelten terjedt ugyan, de szerintem a 60-as évek elejétől vált ez országos méretűvé. Ez természetesen nem jelenti azt — mint már mondtam —, hogy a látásmódját, világszemléletet, képeit egyszerre milliók fogadták be. S így állunk

— hogy más példával is világítsak — Bartók zenéjével is. Sokan tudják, hogy zseni volt, a zenéjét mégsem hallgatják.

— Szűkítsük a kérdést a fia- \ tatokra. Tapasztalata alapján: j ők mennyire ismerik a költőt?

— Ügy vettem észre, hogy szeretik. De nem a teljes József Attila-i költészetet. Nem tudom észrevette, hogy főként fiatalkori verseit mondják a gyerekek? Ez életkori sajátosság is. A kanász, a Medgliák hangzott el például. Elárulom, hogy kezdetben én is az első 50 oldalt olvastam legtöbbet. A fiatalok repertoárjában a tíz kötelező József Attila- versből nyolc ezekből való. A

1 város peremén, A Dunánál cí1 műt viszonylag kevesen választották. Természetesen meg- I próbáltuk ezt az aránytalar.sá- j got kiegyenlíteni.

—Nem értik a fiatalok a kései verseket?

„...En, József Attila, itt vagyok...”

! — Nem élik. nem érzik még

) ezeket. S kevés a fogalmuk ar- j ról a világról, melyben az em- I lített versek születtek. Nem te- ; hetnek róla.

— Zavaró tényező lehet eb- i ben a mai magyar költészet i némely más irányzata? A fia- i talok gyakran választanak | ezekből is ...

— Sokszor arról beszélnek, j hogy a magyar költészet. a

60-as években nagy forradalmat élt át. Én nem hiszek ebben. Furcsa forradalom az, amelyik visszafelé viszi a lírát. Ilyen »forradalom« még nem volt a világon. Erre a költészetre a verbalizmus, a kuszaság a jellemző. József Attila azt írta: »A líra: logika; / de nem tudomány.« A mostani lírai stílus nem ezen az úton halad. A versek egy része nem pontos, gondolatilag megfogalmazott logikával épül. Azt mondhatnám, hogy a líra ma tudomány, de nem logikus! És ennek áldozatul esnek a versmondó fiatalok is. A szómágia, a verbalizmus rabjaivá válnak. Azt hiszik, hogy e mögött valami olyasmi van, amit ugyan ők nem értenek, de — mert a szóhasználat olykor a trivialitásig elmegy — benne van .az .Egész.

— Vigasztalanságérzetet keltett ez?

— Nem. Hetszázszor hallottam az előzsürizések, mikró- fonpróbák idején a gyerekeket verset mondani. Háromezren jelentkeztek a József Attila szavalóversenyre, s bizonyos, hogy még legalább ennyien ezért vagy azért nem küldték el nevezésüket. Ez biztató. Megnyugtató, hogy ennyien törekszenek a költészetet, a művészetet magukévá tenni. Tömegeket jelent ez. A magyar költészet terjedőben van. Eddig — akárhogy áltattuk is magunkat — a verset nem nagyon olvasták. A televízió meg a rádió kezdte igazából terjeszteni a lírát, ezt saját tapasztalatból mondhatom: családom körét, falumat, s országjárásom állomásait említhetem. Olvasva még nem tud- ják fölfogni a verset, de a fü- | lükön át már jobban.

— Ezért igyekszik Simon j István, a »riporter« a kamerák '

előtt -kibontani- a verset? Megnyitalkotásra készlétni a versmondót.

— Ügy van. Ne felejtsük el, hogy a hallgatóit nagy Vésze »zárt kapuk« elolt találja magát. E »kapu« nyitásában sokat tudnak segíteni ezek a versmondó fiatalok, s ha sikerül rávillantanom a kérdéssel a lényegre — remélem — én is. Ha valaki otthon az adós után. leveszi a polcról a kötetet, vagy belelapoz a könyvtárban, már lépett egyet. Nem egyszerű dolog ez. Ha a költő életében, rendeztek volna szavaló- versenyt, nem őt, hanem Mécs László verseit mondták volna, az álszocialista jelszavaival. A Nagijan fáj című kötetből nyolc példány kelt el az akkori könyvhéten.

\

i — Tudott, hogy Cserépfalvi,

I a költő kiadója kegyes csalás- I sál élt, amikor saját maga vá- j sárolt fel néhány kötetet Jó- \ zsef Attila könyvéből. Németh | László sem értékelte a tehetőségét, pedig ö kevés — mond- j hatni: egyetlen — tehetséget

I sem ismert félre.

— József Attila versei »nem i mentek a fülébe«. Tudom, mert j beszélgettem erről Németh

Lászlóval. Később rehabilitál- 1 ta önmagában József Attilát,

| de volt olyan nagy egyéniség, j hogy nem gyakorolt nyilvános j önkritikát. Ö egyébként sem I támadta. De mondjon egy j olyan embert, aki akkor igazán értette volna a nagy szo- j cialista költőt! Érdekes módon a legpolgáribbnak nevezett [ költő, Kosztolányi volt az. Ba- : bits c^ak a halálos ágyán — j amikor már beszélni sem tudott, csak kusia sorokat írni — ismerte be: »nagy költő

! volt«.

— Hogyan ismerkedett meg ■ j Simon István a József Attiláéi

j költészettel?

— Teljesen véletlenül. Volt j Sümegen — ahova középiskolába jártam — egy kis írószerkereskedés. Annak az ablakában láttam meg a Cserépfaivi- féie József Attila »összest«. Ismeretlen volt a név — én akkoriban paraszti származású lévén Illyést, Veres Pétert olvastam — , szóval ismeretlen volt a kötet címoldalán a költő neve. Ízlelgettem. Izgatott, tetszett. Minden reggel odabicikliztem. Tizenkét pengő Volt az ára, akkoriban óriási nagy pénz, majdnem egy pár cipőt lehetett kapni érte! A boltos, egy rokkant öregember, megkérdezte: — Meg akarod venni? A feleségem megbeszéli anyáddal — anyám piacozni bejárt Sümegre ■—, az majd kifizeti.— Mondtam n'eki: nem jó, kell az a pénz otthon is. Volt öt pengőm, í^y eltette nekem a könyvet. Egypengőri- ként kuporgattam össze a teljes árát. Na, akkor; aztán hetekig nem tanultam. József Attilát olvastam. Mintha az ég nyílott volna meg nekem abbán a mindentől elzárt kis faluban, Bazsi- ban. S később, a háború után Pesten, a kollégiumban magamhoz hasonló társak között éjszakába nyúlóan versenyeztünk azon, ki tud több József Attila-verset. Utat nyitott, sorsokat indított el.

— Reméljük, hogy sorsokon igazít ma jd a mai döntő is.

L. L.

— És milyen verset mond

legszívesebben?

— Nehéz erre egy mondatban felelni. Olyat, melynek a mondanivalója találkozik azzal a szemlélettel, ahogy én látom a világot

— Ez a vers olyan?

Tóth Erzsébetet Zsóká- nak szólítják Tatabányán, a Bányász-színpadnál, és így ismerik őt a szavalóversenyek részvevői, a zsűritagok is; ő ugyanis a döntők állandó részvevője. Kétszer megnyerte a balatonszár- szói szavalóversenyt. Nagyon szerény. Nem bízik a mostani

Budapest, Ferencváros. Aki elsétál a Gát utca 5. számú ház előtt, egy pillanatra megáll a fehér mészkőből faragott emléktáblánál: »Ebben a házban született 1905. április 11-én József Attila.«

Szerdán délután ünneplő közönség gyűlt össze a ház udvarán, a József család egykori, harminchat négyzetméteres lakása előtt. Kicsiny, de méltó tárlatot jöttek avatni. Eljöttek a kortársak, napjaink költői, József Attila művészetének méltó tolmácsolói.

A kiállítást Juhász Ferenc nyitotta meg. József Attila Ars poetica és Születésnapomra című versét Major Tamás tolmácsolta.

A tárlat rendezője Sára Péter, aki ezúttal harmadszor találkozott József Attila költői

világával. Először Balatonszárszón, amikor az ottani múzeumot rendezte, majd az irr talmi múzeumi kiállítás kapcsán, végül a Gát utcai szülőházban. Elmondta, hogy a három kiállítás most már egy teljes kört jelent, egy egész életutat mutat be.

A szegény József család után nem maradtak tárgyi emlékek. Nerhcsak az új tárlatnál, de valamennyi kiállításnál gondot okozott, hogy mit is mutassanak be. Így született meg az az ötlet, hogy a költői világ képei kerüljenek a falakra, a tárlókba. A Gát utcai szoba más feladatot is kapott: a mama közelségének bemutatását, amely Öcsay Károly Mama . című domborművével teljesedik be. Találkozhatunk itt ismert fo[ tokkal, melyek motívumsze- | ; rűen térnek vissza mindhá- I | rom kiállításon. Az egykori konyharészben korabeli hangulatot idéző kályha, asztal, faragások és cserépedények kaptak helyet. Ezek sohasem voltak a József család tulajdonában, mégis a papa fara- ! gásainak, a mama mosóeszközeinek hitelességét érezzük bennük.

Magnóról négy József Attila- ' verset mutatnak be a látó- 1 gatóknak. A Mamát Avar íst- i1 ván, az Elégiát Major Tamás, j 1 A Dunánál című verset Sin- , kovits Imre és a Kései siratót ! Latinovits Zoltán tolmácsolja.

Az ajtó melletti emléktáblán olvasható: »Én, József Attila, itt vagyok ...« A kiállítás vallja: a költő nem költözött el innen.

N. J.

József Attila

József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott.

Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégis csak másért örülünk neki.

Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyújtani, ha így megy tovább, nem törődöm vélük.

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos.

Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, így lesznek frissek és épek.

A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá.

Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen

is gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon.

Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan

őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.