Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-09 / 82. szám

Tizenöt éves gyűjtő, rendez- [ gető, értékeket mentő munka \ gyümölcse érett be tegnap j Csurgón. Éppen másfél évtize- j de 'gyűjtik rendszeresen a j helytörténeti emlékeket a hon­ismeret barátai, a csurgói lo­kálpatrióták Pap Imre általá­nos iskolai tanár vezetésével. Nem akadályozta őket a hely- • hiány, a sokasodó anyag okoz­ta zsúfoltság. Tegnap — régóta vártak erre — a patika helyére kői- j tözött a megnövekedett hely- történeti gyűjtemény. Két éve hozták a határozatot, misze­rint a sok-sok belső somogyi várospolitikai fórum A népfrontmozgalom új munkaformái bontakoznak ki a lakóterületeken működő aktivisták kezdeményezésére — erről tájékozódott a Haza­fias Népfront Országos Taná­csánál az MTI munkatársa. Elmondták, hogy a főváros­ban — kerületekben — és a megyékben is új meg új öt­letek megvalósításával teszik hatékonyabbá a Hazafias Népfront szerepét a közélet­ben, fórumküldetését a politi­zálásra serkentésben és a közvélemény meghallgatásá­ban, formálásában. Fővárosi példaként említ­hető a közelmúltból, hogy az »Együtt Budapestért« akció keretében — a pártkongresz- szushoz és a felszabadulási évfordulóhoz kapcsolódóan — méltán váltott ki nagy érdek­lődést a »Milyen legyen Cse­pel holnap, holnapután, 1980- b«n?« mottóval megrendezett első kerületi városíéjlesztési konferencia, amelynek 25 la­kókörzeti ankét volt az előz­ménye. A nyílt várospolitika jegyében a budapesti nép­frontbizottság a fővárosi ta­náccsal közösen kezdemé­nyezte és szervezte meg ezt a közvélemény-feltáró konfe­renciát. Köznapinak tűnő, de hátte­rével »népfrontos« hír az is, hogy új utat kapott a vil- lánykövesdi és palkonyai mű­emlék pincesor. A beruházás költségeit a közös tanács sa­ját erőből fedezte, de ehhez még igen nagy értéket adott hozzá a lakosság, a KISZ-ta- gok társadalmi munkája is. Jó példát mutatott munkaválla­lásával a népfrontbizottság is: a teljesített munkaórák érté­ke sok ezer forintot tett ki. Országos nevezetességek a vil- lánykövesdi és palkonyai műemlék pincesorok. Az Or­szágos Műemlékfelügyelőség karbantartásra minden pin­cetulajdonosnak évi ^kétezer forint dotációt ad, és ehhez jön hozzá a népfrontbizottság szervezésében végzett —éven­te jelentős mértékű, értékű — társadalmi munka. Ennek a közös értékek ápolását célzó öntevékeny áldozatvállalás­nak — amint a Hazafias Nép­front Országos Tanácsánál el­mondták — a jó értelemben vett lokálpatriotizmus az alapja. érték, múlt idők tanúja, em­berek életmódjának dokumen­tuma elfoglalja megillető he­lyét. " Pap Imre meghatottam em­lékezett vissza a tiaenöt év előtti időre, amikor1, egyik ta­nítványa behozta az első te- jesköesögöt... Azután nőtt, gyarapodott az írásos és tár­gyi gyűjtemény, kezdetben a vitrinekben, amelyeket már iskolai múzeumnak neveztek el, majd a művelődési ott­honba vitték át a gyűjteményt. Onnan is kiszorulva került je­lenlegi helyére, a »múzeum­ba«, bár még nem kapta meg ezt a fokozatot. Megvan mái a terv a továbbfejlesztésre, mind a bővítés, mind a tudo­mányos munka területén. Tervbe vették, hogy a gimná­ziumban levő nagy értékű könyvgyűjteményt is ide hoz­zák. A gyűjtemény szép. Sok értéket okosan, szakszerűen rendezitek el'a két helyiségben. Ott vannak a régi szőttesek és az elkészítésükhöz való eszkö­zök, a mosáshoz a tilolófa, a vitrinben a karácsonyi abrosz mellett a komapohár. A tisz- taszobát úgy rendezték be, ahogy abban évtizedekkel, sőt talán századokkal előbb lak­tak a belső-somogyiak. Képek, fotográfiák a csurgói viselet­ről, faragások, pásztorbotok, dudák, a csurgói Vörös cipész­nek szinte a teljes műhelye az egyik sarokban ... Őrizni, megtartani, amíg a gyűjteménybe kerültek, nem volt könnyű munka. Segítsé­get kaptak a gyűjtők a nagy- kanizsai múzeum igazgatójá­tól, és természetesen sok szak­mai eligazítást a megyei mú­zeumtól. Ezt hangsúlyozta ünnepi beszédében Pápa Imre tanács­elnök, amikor a megnyitóra összegyűlt közönséget — köz­tük a somogyi honismereti bizottságot — üdvözölte. El­mondta, hogy a tanács szívén viseli a további fejlesztés gondját is. A szép, giazdag gyűjteményt dr. Bakay Kornél megyei mú­zeumigazgató adta át a csur­góiaknak és a megye hagyo­mányokat ' szerető, tisztelő la- i kóingk. Végezetül ,az általános [ iskola néhány tanulója somo­gyi regölőt adott elő. S. M. Utcai felvétel készül a megyei földmérő hivatal előtt. »Kaposdada Bárdudvarnok község egyik települési része, a somogyi Zselicség peremére esik. Nekem a Zselic többet jelent, mint másnak. Nekem a természetet, a szülőföldet, a meghitt környezetet jelenti. Kisgyerek korom óta szeretem a hatalmas, nagyra nőtt fákat. Ezek túlélik az embert. A fák élete több száz éves is lehet. Ezért tudtam a fát mindig szeretni, a nagyapám is arra tanított, hogy aki fát ültet, az nem magának, hanem az utó­kornak teszi Somogyi János kaposdadai botanikus kertje, élőfagyűjte- ] menye, utóbbi tizenöt évi mun- ! kájának az eredménye is sze- j repet kapott a filmben. A val­lomásnak az ad különös hang­súlyt, hogy a szeretett otthont ! nehéz volt viszontlátni... . j Pereg a film a kamerában, i A Megyei Földmérő Hivatal [ egyik szobájában jelenetet ! vesznek föl. Annál az íróasz- j tálnál, ahol máskor is Somo- [ gyi János dolgozik. Irányító mezőgazdász, párttitkár. Öt­venöt éves. Élettörténetét örö- j kíti meg a film- és a hang- j szalag. 1 Így kezdődik: domboldalak, dombtetők. Szántók, szilvások, piciny háztáji szőlők egymás mellett. A szőlők végében, a szilvaíák és a diófák árnyéká­ban fehérre meszelt, öreg, zisúptetős pincék. Az egyik szomszédságában a dombtetőn távolról látni a keresztet. »Ál­líttatta Steiner János és fele­sége. Szántó Rozália. 1944.« Kékesi Ferenc: — Steiner j János a nagybátyám volt. Fia, Jancsi, első unokatestvérem, Itt laktak tőlünk 200 méterre a domb tövében. Jól emlék­szem, amikor megkapták a hi­vatalos értesítést, hogy fiúk a — Első gondolatom az volt, hogy szerencsésen fogságba estünk, és élünk. Először gya­log. majd háromnapos vona­tozás után érkeztünk Mar- sanszk városba, mellette volt a hadifogolytábor, egy feny- vőserdőben. Itt olvastam elő­ször az Igaz szó című magyar hadifogolyújságot. Hazatérni jó — a tv film cí­me. Írója: Major Sándor. ■ — Hogyan találkozott a ha­difogoly. később antifasiszta Somogyi János történetével? — A II. világháborúban ki- í ürítették Kaposmérőt, s mi, I gyerekek Kaposdadán leltünk ! ideiglenes otthonra Somogyi j János szüleinél, Rozika néni- 1 nél és Jancsi bácsinál. A íel­Somogyl János fordulatos életútját meséli. Megjöttek a gólyák C sigéjék kéményére gólya készül leszállni. Suhint néhányat a szárnyával, s valósággal ráugrik a tava­lyi fészekre. Ide-odakap, in­nen gally- meg szalmacso­mót húz ki, és rakja oda, ahol ritkás a fészek alja, ol­dala. Csigéjék portája mö­gött, Zsupposék udvarán vi­rágba borult barackfa moso­lyog vissza a felhőtlen égre. A fán méhek zümmögnek. Egy-egy szirmon négy-öt is tolakodik, hogy bedughassa csápját a szép sárga virág­porhoz. Szemben, a tornác széltől védett oldalán is megelevenedtek a legyek, bogarak, dongók. A tornác mellett végig a szőlőlugas indái nyújtózkodnak a jó meleg égi kályha felé. Itt kezdődik a kert: jó nyílás- nyi, tégla alakban húzódik le egészen Csigéjék keríté­séig. A kertben felgyűrt ing­ujjú, csupa izom fiatal férfi hajladozik: fürgén tapossa ásóját. Jó föld van alatta, csak szikkadt. Néha sójára támaszkodik, megtörli izzadt homlokát. Kevés esőt kapott a föld az ősszel, nehezen vágja az éles ásó. Zsuppos János az ő tisztességes neve. övé a kis tornácos házzal együtt a barackfás udvar, a lugas, a kert, meg a mellet­te játszadozó, alig ötéves, pufók arcú, kis szöszke lány­ka, aki a frissen ásott föld­ből csigákat, apró köveket szed egy csomóba. Azért is jó arra az ásóra támaszkod­ni, mert könnyebb úgy vá- laszolgatni a gyerek kérdé­seire: — Édesapám! Miért vitte el édesanyámat az a két csúnya bácsi a fehér autó­val? — Jót akarnak, kislányom. Meggyógyítják anyádat. — Édesapám! Mikor jön haza édesanyám? — Jaj, de sokat tudsz ka- rattyolni, kedves. Majd ha­zajön nemsokára. — Juj, de jó lesz! — tapsol a gyerek ugrándozva. A kert, a zöld kerítéses elsőudvar, a falu, a határ, az egész természet olyan most, mintha mindjárt kiáltana a mérhetetlen boldogságtól. Talán a dongók, az ébredező bogárbábuk, a szárnyukat próbálgató pillangók, a sző- lölugas indái is kiáltanak? Csak mi nem halljuk? Mint ahogy ök sem hallják a kis szöszke lánykát, aki a kert végébe szalad, ott megálla­podik a kerítésnél, a nagy bodzabokor tövében, és üte­mesen kiabál a kémény felé: Gólya-gólya vaslapát — Hozzál nékem kisbabát! Az utcán porfelhő száll az égnek, nyomában motorbú­gás. Zsuppos János kezében megáll az ásó, a kapu felé figyel. Igen, ö az. A lélegzete is eláll. Ugrik a bodzabokor­hoz, ölbe kapja a kis szösz­két, és szalad vele. A kiska­pu kinyílik, megjelenik ben­ne egy sápadt arcú asszony, karján pólyával, mögötte két egyenruhás mentős. — Virágszálam, hát meg­jöttél? — borul az asszony nyakába a férfi, majd szé­gyenkezve mosolyog a men­tősök felé. — Édesanyám, hat meg­jöttél? — szalad a kis szösz­ke is anyjához, boldogan ka­paszkodik a szoknyába, de inkább a két mentős bácsi­tól való félelmében. — Hát oszt, mi lett? — kérdi a férfi kíváncsi türel­metlenséggel. — Fiú! — mondja az asz- szonyka azzal a halk, sut­togó hangjával, amelyet ak­kor 1 használ, ha a másiknak örömet ' akar szerezni. A férfinak is felcsillan a sze­me, de csak egy pillanatra. Mert a férfiember olyan, hogy amint bánatát is el­rejti, örömét se mutogatja, különösen nem két ilyen idegen egyenruhás előtt. Esetleg a kocsmában, ott nem szégyen. Ott vagy azért iszik az ember, mert bánata van, vagy azért, mert öröme van. Kezet is ráz nagy igyekezet­tel a két egyenruhással, amikor azok elköszönnek, s elporoznak a fehér autóval, hogy azután megkönnyeb­bülten átkarolja az asszony­ka rég ölelt puha derekát. A kis szöszkét is kézen fog­ja. s megindul velük az ut­cai tisztaszobába. Hát milyen is a szeme, szája, kire ha­sonlít az a gyerek? Nemso­kára a díványon rugdossa az eget a kis vörös élet. Ahogy megszabadult ruhadarabjai­tól. ráncos kis kezével meg­ragadja az egyik rózsaszínű lábát, s dugná a szájába. — Most mán magam is lá­tom, hogy fiú! — Az apának a szíve majd kiugrik a he­lyéből a büszkeségtől. A kis szöszke is megszólal: — Édesanyám, ugye most már nékem is van kistestvé­rem, akivel játszhatok? Az asszony összecsapja a kezét: — Jaj, hogy leged eddig őszre se vettelek ebben a I szabadulást is náluk értük ! meg. De már a nagyszülejük nagy örömben, kis Zsuzsi- . életében, a századforduló előtt kám, pedig de sokat gondol- : kezdődött a barátság. tam rád a szülőotthonban. \ „ .. ...... r., ... . Somogy: Janos története Gyere ide anyudhoz. - Az- nemcsjf fordulatokban gaz­zal magahoz szorítja, hogy d hanem mondanivalójában az szinte nyög bele. — Hogy- ; .„n ílsüeos elsősorhan ne játszanál a kistestvéred- tanulsa&os elsősorban. del, a tiéd is. Érted? A tiéd! \ antifasiszta iskolában a Majd csitítgatod a nyáron a l°Slyokat meglátogatta Vass szölőlugas alatt. j Zoltán. , ... .... : — Engem is hivatott. Leiil­Fektelen zsivaj szűrődik \ tetett magával szemben, Szem­be az utcáról. »Golya-golya üveges ember voit, s nekem vaslapot Hozzál nekem ggg tűnt, hogy átlát az em­kisbabát.« A kis szoszke ki- bérén. Először a hogylétem szabadítja magát anyja kar- ! jránt érdeklődött, majd ottho- jaibol. Legalább két utca ■ dolgokra terelte a szót. gyerekei ott ugrálnak, kia- , Közben a jegyzeteit nézegette bálnak a kiskapu előtt, az ó ' és föltette a kérdést: hajlan- kéményükre mutogatva. | da vagyok-e a frontra menni, Mert most már az ö kémé- j és a szovjet hadsereg kötelé- nyükön rendezgeti fészkét j kében harcolni a fasiszták el­egy gólya. A kis szöszke i ien Magyarórszág felszabadi- büszkén kihúzza magát: j tásáért es a fasizmus megdön­— Nekünk már hozott a léséért. Igennel válaszoltam, gólya egy igazi alvóbabát, I ^ kezet szorított velem, olyat, amelyik sír is, meg a \ — Milyen érzés most újra lábával fog is, akár a kézé- j átélni a harminc évvel ezelőtti vei. Az enyém, és játszhatok j eseményeket? vele a lugas alatt. Ha nem — Beleéltem magam újra az hiszitek, nézzétek meg. S á gyereksereg utánató­dul az utcai tisztaszobába. A kéményen a gólya most a hátára fekteti hosz- szú, piros csőrét, és hangos kelepelésbe kezd. Fent az égen, a kémény fö­lött gólya kering kiterített szárnyakkal. Lustán, csönde­sen írja a köröket. A kele- j Mihály. Várhatóan a nyáród pelésre mindf lejjebb eresz- j kerül a képernyőre a Hazatér- kedik. majd néhány szárny- J ni jó című dokumentumfilm, csapással parja mellett te- < mélynek főszereplője Somogy: rém a kéményen. I János, a Magyar Partizán Em­- , , . | lékérem, a Szocialista Hazáért Nemsokára valahany gyér- , érdemrend, a Felszabadulási mekes ház van az utcában, . Jubileumi Emlékérem, s egy mindnek kivagodik a kiska- szovjet kormánykitüntetés púja, es sivitó gyermekhang j boldog viselője viszi haza a hírt: eseményekbe. Abba, ami tör­tént, hogy erre vagy arra menjek... A történelem en­gem igazolt, hogy helyesen döntöttem. Átélt csalódások vezettek odáig, hogy előbb föl­ismerjem: a hadifogságon ke­resztül vezethet az út haza, Kaposdadára is ... A filmet Wiedermann Ká­roly rendezi. Operatőr Mátray — Édesanyám! Édesanyám: Zsupposékhoz most mán tényleg megjöttek a gólyák Dénes Géza , Horányi Barna Somogyi Néplap Tévéfilmet forgatnak Hazatérni jó második világháborúban a Don-kar.yarban. eltűnt. Somogyi János a hivatalában most életének legizgalmasabb eseményére, az 1943-as szigo­rú oro>/. téi re, a fogságba ke­rülésre emlékszik. Takács bácsit a kórházban keresték meg a filmesek. Ö hallotta a rádióban Steiner János, később Somogyi János üzenetét, hogy él. A hírre fo­gadták meg a szülők, hogy mire fiúk hazatér, keresztet állítanak emlékére. Új otthonba költözött a csurgói I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom