Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-02 / 77. szám

Enyhültek a gondok

Javul az anyagellátás a mezőgazdaságban

A műtrágyaéllátás javítáÜlést tartott a megyei képviselőcsoport

A közérdekű javaslatok hatása

A fagyos napok nem múlnak el nyom nélkül a mező- gazdasági területeken megyénkben: eddig mintegy 30 százalékos fagykár mutatkozik a kajszibaracknál, a körténél pedig — jóllelet bizonyosan még nem mutatható ki — 10—12 százalékos kár várható. A többi gyümölcsnél és növénynél, a íagyzugokat kivéve, ez idő szerint nincs számottevő kártétel. Erről, valamint a tavaszi mezőgazdasági munkákról, a műtrágya-, az alkatrész- és a nö- vényvédőszer-ellátás helyzetéről tájékoztatta tegnap a megyei .tanács fejlesztési albizottságát Szendrei András, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője és Farkas József, a kaposvári AGROKER főosztályvezetője. Az ülésen — amelyen Tóth Károly, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője elnököli — részt vett és felszólalt Kovács Béla, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője is. i

Megyénk közös gazdaságai tavasszal 1300 hektáron vetnek napraforgót — e területet 22 hektár híján leszerződték már az üzemek —, magot azonban egyelőre nem tudnak többet adni a vállalatok. Az igényeket csak később, részben román fajtákból elégíthetik ki. Javult a műtrágyaellátás, az őszi búzm — a kipusztult mintegy 200—300 hektár kivételével — elvégezték a fejtrágyázásl A cukorrépa vetéséhez néíy üzemben fogtak hozzá, 450( hektáron tormesztik az idei ezt az ipari növényt a negye termelőszövetkezeteién és állami gazdaságaiban A tavaszi árpa és a zab vésése befejeződött, az előbbitől körülbelül 300 hektárral őbbet vetettek a tervezettnél a kiveszett őszi búza helyére is árpa került.

sát eredményezte, hogy a Szovjetunióból márciusban is érkezett nitrogénműtrágya a második negyedévre jelzett mennyiségből. Növényvédő szerekből a termesztési rendszerekben részt vevő gazdaságok igényeit teljesen kielégítheti a kaposvári AGROKER; a kukorica vegyszerezéséhez 85 ezer hektárra elegendő szerrel rendelkeznek. A cukorrépa, a burgonya és a napraforgó gyomirtásához ugyancsak biztosítanak megfelelő vegyi anyagot.

A fejlesztési albizottságnak adott tájékoztatás szerint több mint félszáz SZK 5-ös gabonakombájn van raktáron a megyei mezőgazdasági ellátó vállalatnál, s hat SZK 6-os kombájn érkezését várják (ez utóbbiakra már van vevő). Az NDK-ban gyártott kombájnokból a későbbiekben 15 érkezik, s ezekből valószínűleg nem tudják kielégíteni az igényeket. Az ígéret szerint a szálastakar- mány-betakarító gépekből minden kérést teljesíthet az ellátó vállalat, ezek az eszközök rendelkezésre állnak, amikor az üzemekben szükség lesz rájuk.

Tóth Károly, a megyei tanács , osztályvezetője fölhívta az AGROKER figyelmét arra, hogy a műtrágya, a növényvédő szer és az alkatrész értékesítésénél helyezzék előtérbe a legkritikusabb hgy- zetben levő termelőszövetkezeteket. A Somogy megyei Növnyvédő Állomás idejében — még a kukoricavetés megkezdése előtt — adjon részletes szaktanácsot valameny- nyi gazdaságban a vegy^er- kombinációk elkészítéséhez. Ezt az is indokolja, hogy a múlt évben mintegy hatezer j hektáron nem sikerült a so- j mogyi tsz-ekben a kukorica vegyszeres gyomirtása.

H. F.

Tegnap ülést tartott az országgyűlési képviselők megyei csoportja. Részt vett a tanácskozáson Varga Péter, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Kocsis' László, a Hazafias Népfront megyei elnöke.

Szokolá Károlyné dr. tájékoztatta a somogyi képviselőket az országgyűlés tavaszi ülésszakának napirendjéről. Utána Varga Károly előterjesztése alapján az 1971—75 közötti választási ciklus idején elhangzott somogyi parlamenti felszólalásokról, illetve az arra adott miniszteri válaszokról tanácskoztak.

— A felszólalások megyénk valamennyi lakójának érdekét szolgálták — állapította meg az előterjesztés, ezt a véleményt hangoztatták a vitában részt vevő képviselők is. Szigeti István, Radnóti László és mások elmondták azt is, hogy a felszólalásokat a miniszterek nagy figyelemmel kísérték és kielégítő választ adtak. Az országgyűlés különböző bizottságaiban is azt tapasztalták, hogy kérdéseiket nagy érdeklődéssel, figyelemmel kísérték. Javasolták a somogyi képviselők, hogy a fontos javaslatokat a felelős vezetők a válaszadás után is kísérjék figyelemmel.

Az 1971—1975-ös parlamenti ciklusban tizenhétszer szólaltak fel a somogyi képviselők, két interpellációt nyújtottak be, s egy törvényjavaslati előadó is volt köztük.

Többek között javasolták, hogy a viszonylag elmaradt területek fokozott fejlesztésére alakítsanak ki az V. ötéves terv időszakára összevont pénzügyi keretet. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági

területek átfogó fejlesztésére létesítsenek területfejlesztési alapot. Az állami vállalatok kollektív szerződéseiket, a szövetkezetek pedig működési szabályzataikat az ifjúsági törvény figyelembevételével módosítsák.

Ezeken kívül a szarvasmarha-tenyésztés korszerűsítésére, a termelőszövetkezetek termelésének szabályozására, a korszerű üzemszervezési módszereit elterjesztésére, a termálvizek hasznosítására, a cukorrépa betakarításának gépesítésére, a szolgáltatások fejlesztésére, a külkereskedelemmel kapcsolatban, valamint a kedvezőtlen adottságú tsz-ek támogatásának differenciálására, a Balaton idegenforgalmi létesítményeinek jobb kihasználására, az orvosképzés, az egészségügyi ellátás javítására tettek javaslatokat.

Az országgyűlési képviselők parlamenti munkájának hatékonyságát jelentősen elősegíti az, hogy az egyes ülésszakokat követően a kormány I megtárgyalja a vitában el- j hangzott javaslatokat és felhívja az érdekelt minisztereket, valamint az országos hatáskörű szervek vezetőit azok megvizsgálására, a javaslattevő képviselő tájékoztatására.

Megyénk lakói nemcsak az országgyűlésen elhangzó felszólalásokból és az arra adott válaszokból értesülhettek a somogyi képviselők javaslatainak, interpellációinak fogadtatásáról. Meggyőződhettek róla az azóta született törvényekből, rendeletekből és a különböző intézkedésekből is. Néhány javaslat azonban még nem valósulhatott meg, ezekkel továbbra is foglalkozik a képviselőcsoport.

Barcsi beszégetés

„Álltunk a Rinya hídjánál, s álmodoztunk..

— Tudja, kik ;yülekeztek a múltban a Riny. folyó hídjánál? MunkanélWliek, éhező emberek, akik eyik napról a másikra tengetek életüket. Odajártunk ajtmmal, bátyámmal, s lestk az alkalmi vagy az inségmnkát nagyon sok társunkkal együtt. Hiszen mit is várattunk volna? Apám vöröskatnaként tevékenykedett 191£ben, meghurcolták, internálik, feketelistára helyezték. A bátyámnak és nekem sem ehetett más a sorsunk, mint £ övé. Bizakodtunk, meg álmodoztunk, hogy egyszer tlán eljön az az idő, amikoi.nem lesznek munkanélküli, űncstelen szegényemberek.

Ez a bizakods vezette 1945- ben, szinte a Szabadulás első pillanatába Ludas Sándort — édesaja és bátyja nyomán — kommunisták soraiba. Megakulása után hamarosan otvolt a barcsi Vörös Csillag rsz-ben, s dolgozott a közi megszilárdításáért. KocsiUérő, rakodó- munkás volt/zután elvégzett egy tanfolyant, most fűtő a tsz nagyerdeitejüzemében, s tagja az ottd szocialista brigádnak.

— Napont hajnali négy órakor kezdő a munkát, vasárnap egy ával később, s akkor korábm is fejezem be. Meleg vizet, gőzt biztosítok, mire a többk bejönnek, meg hordom a t«el telt kannákat. Tej, kakaós más tejtermék készül az iímben, innen látjuk el Bárót és környékét, még Nagyadra is szállítunk.

Fárasztó ez a mindennapos hajnali kelés, de megszoktam. Feleségemmel együtt megtaláljuk számításunkat a szövetkezetben, ebből a keresetünkből építettük ezt a kis házunkat.

A kis ház Barcs egyik új településén, a Barátság utca legvégén áll. Két szoba, fürdőszoba, összkomfort. Hiányzik még a festés meg a fürdőszoba berendezése is, mert hiába keresett, eddig nem kapott villanybojlert. Fűrészüzemi, vasgyári munkások, szövetkezeti tagok, tanácsi dolgozók, tanárok laknak ezekben az új házakban.

— Palota ez nekem meg a

feleségemnek, több mint

200 000 forint van benne. Elképzelheti, milyen lakásban nyomorogtunk szüleimmel, testvéreimmel a múltban! De tudom, hogy sokan, akik

ezekben az új házakban élnek ma, a múltban hozzánk hasonló körülmények között tengődtek.

Megfontolt beszédű ember Ludas Sándor. Mint a nehéz, fizikai munkához szokottak többsége, alaposan átgondol mindent, mielőtt válaszolna. Cselekedeteiben, elhatározásaiban azonban gyors, főként akkor, amikor tudja, hogy helytállásra szükség van. Ez vitte őt 1945-ben tizennyolc évesen a kommunisták közé, s ez vitte 1957-ben, nyomban alakulásakor a barcsi járás munkásőreinek soraiba.

— Nem nézhettük tétlenül, hogy széthordják annyi évi közö6, verejtékes munkánk

eredményeit.

Bátyámmal, s azokkal együtt fogtunk fegyvert, akiknek drága a nép hatalma.

Amikor Ludas Sándor édesapjával, bátyjával s többi munka- nélküli társával ott ácsorgóit bizakodva, álmodozva a Rinya-hídon, még nem

gondolhatta, hogy egykor majd munkásőr lesz, s az egység annak a nevét viseli, aki Barcstól néhány kilométerre, Űjnépen született, s ott munkanélküli társával ott játszadozott a Rinya mentén.

Nem tudhatta akkor azt sem, hogy névadójuk távol hazájától küzd írásaival azért, hogy leleplezze az embernyúzó rendszert, amely a Ludas Sándorokat munkanélküliségre, nyomorra kárhoztatja. Gábor Andor neki és a hasonló sorban élőknek is üzent, mikor ezt írta:

»Leszel te még büszke hazádra,

Lesz még itt boldog

magyar..,«

Ez büszkeséggel érződik Ludas Sándor szavaiból, amikor a pártban, a kommunisták közölt töltött három évtizedről, Barcs, a termelőszövetkezet eredményeiről, sorsuk alakulásáról, mai, megváltozott életükről beszél. S ez érződik akkor is, amikor a munkásőrségben, a pártmunkában töltött csaknem húsz évről, a határsértők elfogásáról, az éjszakai gyakorlatokról, munkásőr társairól szól.

Mi is büszkék vagyunk Ludas Sándorra. A termelőszövetkezetben kiérdemelte a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést; megkapta a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, a tíz- és tizenöt évi szolgálat után járó, valamint a kiváló munkásőr kitüntetést. Most, hazánk felszabadulása 30. évfordulójának alkalmából Zsók Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka átadta neki a Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata kitüntetést.

Szalai László

Csillagkeresők

A

Szaturnusznak, a Marsnak, a Jupiternek és nyolc holdjának nyoma sincs a följegyzéseikben. A világmindenség bolygói helyett a föld értékeit kutatták a gyerekek, és innen választottak maguknak csillagot. Egy megindítóan szép országos játék epizódjaiból gyűjtöttem össze egy cso- korravalót. Színes rajzokkal, képekkel, aláírásokkal gazdagított kis írásművek, ötágú vörös csillagok, kisdobos- és úttörő- zsebkönyvek társaságában töltöttem egy napot. Érdekes "tanulmány« volt. Izgalmas, mint maga a játék, amely riadóval kezdődött, »titkos« feladatokat sejtetett, s rengeteg értéket tárt fel az ország, a megye életéből.

» ... Keressétek meg lakóhelyetek csillagait. Azokat a nevezetességeket, amelyek lag jobban mutatják a felszabadulás óta elért eredményeket, a fejlődést, s a szocialista Magyar- ország gazdagodásának legszebb példáit.. .« Ezt hallottam a rádió felhívásából, amelyet nagy izgalommal vártak az úttörők, a kisdobosok. És alig hangzott el a parancs, Somogy megyében 34 000 »várományos« indult nagy lelkesedéssel történelmet vallató útjára. Bizonyára sokan látták őket, amikor öt óra után kiröppentek az iskolák falai közül, s észrevették arcukon a pírt.

»Barátságot kötöttünk Lajos bácsival« — így kezdte a Bartók iskola Mókus és Indián őrse az élménydús beszámolót. Németh Lajos munkásőrt látogatták meg. Kik a munkásőrség tagjai? »Azok a bácsik és nénik, akik munkájuk után szívesen áldozzák idejüket a haza védelmére .... Mi is beszéltünk a kisdobosok életéről, és elmondtuk csatakiáltásunkat!« A Petőfi raj egy főmérnököt keresett föl, aki »hiába élt hosz- szú évekig Budapesten, a szíve hazahozta Somogyba. Megcsodáltuk a mérnöki asztalokat, a rajzeszközöket. Laci bácsi keze nyomán sok-sok csillag körvonala bontakozott ki, hogy aztán büszkén hirdesse alkotója nevét; hiszen több mint száz mezőgazdasági épület fűződik hozzá.«

Minden sorukból azt éreztem: közel kerültek ezek a gyerekek a maguk választotta csillagokhoz. Az akció kezdetén arra számítottam: harminc év nagy létesítményjegyzéke áll majd össze följegyzéseikből. Nem így történt. A pajtások a nehezebb utat választották. Nem az épületekre, a lakóházakra, az üzemekre, a könyvtárakra és iskolákra tekintettek föl, hanem az embereket kutatták. Azokat, akiknek részük volt az alkotás erőfeszítéseiben, örömében, s azokat, akikért kinőttek a földből ezek az új kincsek. Becsülni tanulták a munkát.

»Mi azért választottuk Pista bácsit, mert munkás, és olyan kérges a keze. Az ő kalapácsát még nem gép mozgatja. A kezét néztük, és mintha láttuk volna verítékező homlokát.« »Bennünket a donnpri víztorony érdekelt. Azt akartuk megtudni, hogy kik tervezték és építették? Mert ilyen nincs több az országban.« »Mi az iskolánk igazgatóját kerestük föl, nekünk ő a csillagunk.« Egy nyugdíjas egészségügyi dolgozó a felszabadulás körülményeiről mesélt a kisdobosoknak. Gondosan följegyezték minden szavát, és hozzátették: »Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy Lajos bácsi a mi csillagunk.« Nagyobbacska gyerekek vázolták föl Martin profesz- szor életútját, s élményeiket ezzel zárták: »Nagyon tiszteli és szereti az úttörő fiatalokat«. És ennyi elég ahhoz, hogy egy gazdag életmű tudatában is az embert tiszteljék és szeressék benne, hiszen ő is megértőén közeledett hozzájuk. Példamutatás? Nemzedékek közelsége? Az igazi értékek felvillanása a gyermek minden szépre és jóra fogékony agyában? Érzelmi közelség? Miért fűznék kommentárt e nagyszerű találkozásokhoz?

E

gyik-másik faluban a szülőket is bevonták a játékba. A kisdobosok már az utcán keresték a csillagot. Apukák és anyukák sétáltak a riadó idején, kabátjukra tűzött vörös csillaggal; ők igazították útba az apróságokat, hogy merre menjenek, hol találják meg az »igazi csillagot«. Karódon, Bábonymegyerben, Tengődön és másutt sok szép példa volt arra. hogy ez az okos kutató játék hogyan tudta »felpaprikázni« a felnőtteket; s az elmúlt harminc év története hogyan késztette őket gondolkozásra, értékítéletre. Láttam egy aranyos kis rajzot, térképnek is nevezhetném. A Kígyó őrs tagjai rajzolták le a falu utcáit, a középületeket, s egy nagy nyíl az egyik házra mutatott. Azt írták oda ákom-bákom betűkkel: »Útirány Bata Józsi bácsihoz«. Tudták ők, hogy hol lakik, föl is kutatták, de ez kevés. Őrizze meg más is a csillagot...

A csillagkereső apróságok bátran, magabiztosan indultak »harcba«, s győzelmük előre látható volt. Sikereikből ugyanis nagy részt vállaltak tanítóik, tanáraik. Úgy szervezték ezeket a nemes cselédeteket, hogy mindig a háttérben maradtak, s a gyerekek önállóan, nagy lelkesedéssel teljesíthették küldetésüket. A találkozásokon meghatódtak a »csillagok«, meg- illetődtek a gyerekek is. Egyik-másik helyen valóságos kis fogadást rendeztek a tiszteletükre; hűsítőt, süteményt, csokit kerítettek elő; ők meg kíváncsian kutatták a tettek bizonyítékait. Mindenütt megnézték a kitüntetéseket, az életút, a fejlődés dokumentumait. S hogy milyen ismeretekkel gazdagodtak? Ki hitte volna, hogy kétmilliárd köbméter víz van a Balatonban, ha nem éppen Faludy Zsuzsa nénit választják csillaguknak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézetnél? Honnan tudhatták volna, hogy a megye másfél milliárd forinttal gazdálkodik, s hogy ebből új gyárak, óvodák, bölcsődék, iskolák, lakások épülnek, ha nem Műdig István pénzügyi osztályvezető a csillaguk? És hogyan tudtak volna bíráló megjegyzést fűzni élményeikhez, ha »■véletlenül« nem a donneri fiókkönyvtárát választják csillaguknak? Jártak pártvezetőknél, tanácstagoknál, mezőgazdasági kutatómérnöknél, óvónőnél és orvosnál, tsz-elnöknél is. Hadd összegezzem hát: napjaink alkotó emberét tekintik csillaguknak. S hogy közben hiteles kis falu- és üzemkrónikák születtek? Hogy mindenkitől hallottak valami érdekeset a múltról, megszívlelendőt a jövőről? Arra gondoltam: nem szabad abbahagyni a csillag- kutatást! Jó volna, ha ezek az élmények tovább élnének; ha nem halványodnának el a középiskolás korban; ha jó akciók, az életkornak megfelelő játékok keretében felnőtt ifjúságunk is nagy akarással keresné, és mindig megtalálná a maga követésre méltó csillagát...

A följegyzések rengetegéből kezembe akadt egy tahi őrs füzete. Hozzátették a Népszabadság egyik mellékletét. Bizonyára emlékeznek még a címére: »A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának előzetes jelentése o kongresszus küldötteinek«. Mindössze egy kusza, ceruzával írt megjegyzést olvastam rajta: »Nekünk ez a csillagunk«.

Úgy tudom, a csillagjáték eredményeit megőrzik minden iskolában. Hatalmas vörös csillagon helyezik el az úttörők, kisdobosok munkáit; vigyázzák csillagaikat. Valamiféle megyei összegezést sem ártana készíteni belőlük. Hadd tudja az utókor: a kongresszus hetében, a felszabadulás évfordulóján így látták a megyét, ennyi sok csillagot fedeztek föl Somogybán az ifjú történelemkutatók. Nem ünnepelhették volna szebben, tartalmasabban ezt az évfordulót.

A csillagkeresők tetteket tanultak értékelni, amelyekről tudják: értük valók. Szüleiket tanulták becsülni, a hétköznapok alkotó emberét. Szemük kitágult és látni tanultak; mélyebbre tekinteni, mint amilyen látványt a puszta épület képe nyújt. És beszélni tanultak élményeikről gyerekes odaadással, lelkesedéssel, a példakövetés szándékával. Vá- lasztottak maguknak csillagot.

Jávori Béla