Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-24 / 95. szám
Tavasz ***MN*»»*» -«<-*‘■>'1 i ^ Fotó: Gyertyái László Falugyűlésen kérték Ha kell, azonnal Korszerűsítették az utat Készenléti véradók Találkozó diákokkal Csurgón és három társköz- I ségben a falugyűléseken és j rétegbeszélgetéseken a tanács j tisztségviselői, a szakigazgatási ) csoportvezetők, a községi szer- i vek, sőt a termelőszövetkezet [ és az áfész vezetői is tevékenyen részt vesznek. Ennek az a haszna, hogy a lakosság kérdéseire nyomban válaszolhatnak. — Hói, mit kér a lakosság? — kérdeztem Pápa Imre csurgói tanácselnöktől. — Valamennyi községünkben jogosan igénylik a vizel- | látás, az úthálózat javítását, i és óvodák, bölcsődék építését, í hogy az anyák is dolgozó as- : sanak. Csurgón a lakásigények kielégítése sürgős. A so- | mogycsicsóiak a gázcseretelep | áthelyezését, valamint a szí- j lárd burkolatú út meghosszab- j bítását kérik többek között. | Csurgónagymartonban a csapadékvíz elvezetését kell megoldanunk, Szentán pedig sürgős a törpe vízmű létesítése. Ezenkívül jogos az ott élők kérése, hogy sűrítsük az autó- buszjáratokat, s az is, hogy a község központjából helyezzék át a termelőszövetkezet istállóját. — A bejelentéseket, javaslatokat, kérelmeket hogyan intézik? — Miután a szakterületek ismerői jelen vannak az ilyen találkozókon, a legtöbb kérdésre azonnal választ adnak. Van persze olyan közérdekű javaslat is, amelynek megoldása már nem tartozik a mi hatáskörünkbe. Ezeket följegyezzük, a lehető legrövidebb időn belül megkeressük azt a szervet, amelyikhez tartozik, s az eredményről írásban tájékoztatjuk a bejelentőt. Több | jogos kérés máris teljesült. Például befejeződött a Csurgó —Berzerce közötti út korszerűsítése, elkészült a Széchenyi téri park, korszerűsítettük az Eötvös utca nagy részét, és rendeztük a csurgónagymarto- ni út mentén elhelyezett szemétgyűjtőtelepet. A bejelentések nyomán javult nálunk a kereskedelmi ellátás, ez persze nem ment szabálysértési eljárások nélkül. Viszont az érdekeltek türelmét kell kérnünk a bölcsődei, óvodai elhelyezésekkel kapcsolatban. A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tárgyalásokat folytat egy magántulajdonban levő ház megvásárlására a József Attila utcában. Átalakítással óvodát szeretnénk létesíteni ott. — Mi a jogos, de nem tel- j jesithető kérések sorsa? — Többségüket azért nem [ tudjuk teljesíteni, mert nincs [ rá pénzünk. A kéréseket fontosságuk szerint rangsoroljuk, s ha pénzt kap a tanács, sorban megvalósítjuk. — Hogyan fogadja a lakosság ezt az Ígéretet? — Ügy érezzük, hogy bizalommal. Ezt a falugyűlések és rétegtalálkozók légköre is igazolta. Csurgón majdnem nyolcszázan, Somogycsicsón százan, Csurgónagymartonban nyolcvanötén, Szentán pedig százötvenen vettek részt ezeken. — Milyen rétegtalálkozókat \ rendeztek? — Például egészségügyi dolgozók, nőbizottságok vagy kollégiumi lakók találkozását. Nagyon érdekes, hogy menynyire érdekli a diákságot Csurgó sorsa. Nem közömbös számukra, hogy az itt töltött négy év alatt mi történik körülöttük. Olyannyira nem, hogy azután sokan itt maradnak közülük. Mi, helybeli vezetők, szívesen találkozunk a diákokkal. Legutóbb arról beszélgettünk velük, hogy mit, hogyan kell a tanácsoknál intézni. A hónap -végére szintén1 terveztünk még egy estét, ezen Csurgó fejlődésével foglalkozunk. G. X Mintegy nyolcvan vöröske- I resztes véradófelelős tanácskozott a Kaposvári Ruhagyár j nagytermében arról, hogyan j lehetne még jobban megszervezni az életet jelentő vér J adását. Az egész napos ta- : nácskozást dr. Varjú Irén, a , városi tanács egészségügyi j osztályvezetője nyitotta meg. Szólt a szervezett véradás hu- ) szonöt évéről és arról a fejlődésről, melyet a mozgalom a negyedszázad alatt, az aktivisták szervező munkája folytán megtett. Dr. Gyócsi János, a ruhagyár üzemorvosa a kaposvári véradómozgalom helyzetét értékelte. Elmondta többek között, hogy a városban a lakosság számának növekedő- sével együtt emelkedik a véradók száma. Az önkéntes vér- ! adásban a nagyüzemek dől- j gozói járnak az élen. Köztük j is a VBKM Kaposvári Gyára, a ruhagyár, a Pamutfonó-ipa- ri Vállalat Kaposvári Gyára, a Volán dolgozói. Említésre méltók a felsőoktatási intézmények — a tanítóképző és a mezőgazdasági főiskola — hallgatói és tanárai, akik szintén rendszeresen és sokan adnak vért. A többi intézmény, iskola dolgozói nem nagyon vesznek részt a véradásban. Az egészségügyi intézmények dolgozói pedig hátul vannak a sorban. A kisebb üzemekben, intézményekben is sokan adnak vért. A Mezőgép Vállalat, a Víz- és Csatornamű Vállalat, a Patyolat, a DÉDÁSZ a nagyüzemekhez hasonlóan ugyancsak kiveszi részét e fontos feladatból. Új, dolog a véradásban azzal foglalkozni, hogy miként is vélekednek az emberek a véradásról; fontos a mozgalomban a társadalom és az egyén viszonya, — mindez a véradás pszichológiájának témakörébe tartozik, amelyről dr. Schmidt Ibolya tartott előadást. Somogybán először foglalkoznak ezzel a témával, más megyékben már hasznos volt, bevált, a véradómozgalmat segítette. A tanácskozáson a gyakorlati szervezésről, irányításról dr. Tarján László főorvos tartott előadást. Szólt a vérkészítményekről, a vérellátás szerepéről a gyógyításban. A szervezők új feladatai is a középpontba kerültek. A vöröskeresztes aktívák új véradási rendszer szervezésére készülnek — a régiek mellett. Úgynevezett készenléti brigádokat szerveznek. Azok tartoznak ide, akik önként vállalkoznak, hogy amikor szükség van a vérre, azonnal adnak. Ennek gyakorlati megvalósítása a következő hónapok feladata lesz. Az önkéntesek adatait összeírják, és ha egy gyors műtéthez azonnal friss vérre van szükség,’ őket hívják be. A tanácskozáson a Volán aktívái felajánlották, hogy vállalatuknál ilyen készenléti brigádot szerveznek. Növényvédelmi tájékoztató Növényi szaporítóanyagok bejelentése A növényi szaporítóanyagot előállító gazdaságok, társulások és egyéb termelők figyelmét felhívjuk arra, hogy a 43/1968, (XIX. 6.) MÉM számú rendelet 19. paragrafusa az alábbiak szerint rendelkezik: telepítésre, pótlásra, szaporításra csak olyan fertőzésmentes szaporítóanyag használható fel, melynek előállító telepe, faiskolai lerakata faiskolai növényegészségügyi < igazolvánnyal rendelkezik. Az árutermelő faiskolából és erdőgazdasági csemetekertből származó szaporítóanyag faiskolai le- rakatban, egyéb szaporítóanyag lerakaton kívül (piacon, házalás és szekerezés útján) csak a szaporítóanyagot előállító telep részére kiadott faiskolai növényegészségügyi igazolvány felmutatásával hozható forgalomba! A károsítok elterjedésének megakadályozása érdekében valamennyi szaporítóanyag termelésénél, forgalomba hozatalánál rendszeres növényegészségügyi ellenőrzés szükséges. Az ellenőrzés kiterjed az árutermelő és házi szőlő-, gyümölcsfa- és díszfaiskolákra, a faiskolákban előállított valamennyi szaporítóanyagra, a magas törzsű és bokorrózsa, valamint fenyőféle szaporító anyagokra és telepekre, a faiskolai és egyéb szaporítóanyag forgalomba hozatalára szolgáló valamennyi elárusítóhelyre, továbbá valamennyi olyan területre, ahol a vegetációs időben faiskolai anyagot tárolnak; az állami erdő- gazdaságok, valamint más szervek által üzemeltetett csemegekertekre, a törzsültetvényekben levő, továbbá bál*-; mely ültetvényre kijelölt szaporítóanyagot termő szőlőre, gyümölcsfára, gyümölcstermő bokorra és tőre. A termelő köteles a felsorolt szaporítóanyagok termőterületeit a növényvédő állomásnak évente legkésőbb május 15-ig írásban bejelenteni. A bejelentés elmulasztásának — ebből eredően a növényegészségügyi vizsgálat elmaradásának — növényegészségügyi zárlat, illetve szabálysértési eljárás, a zártörésnek pedig bírósági eljárás a következménye. A bejelentéssel egy időben a Somogy megyei Illetékhivatal 790—90649—9630. számú számlájára a vizsgálati díjat be kell fizetni, és a csekk igazoló szelvényét a növényvédő állomásnak megküldeni. ŐSZ FERENC R >ÓZSI És én is csak azt mondhatom, amit a költő: csak a gyökér kitartson... Proszit! Ex! — Bravó, Mihályi Brávó! — csicseregte Eötvösné, és egyből lehajtotta az erős konyakot Eötvös mindvégig Rózsit nézte, aki némán állt a fal mellett. Rozgonyi szó nélkül ivott, bár felesége gyengéden a karjára tette a kezét: — Miklósom, ne igyál... Tudod, a májad ... — Szeretnék biztos lenni abban, hogy a békés májzsugorban halok meg — felelte keserűen Rozgonyi.-— Fel a fejjel, Miklós! — harsogta Köpetzy. — Májzsugorban fogsz meghalni. Erre igyunk! Rózsi újra töltötte a poharakat. ' — Mostanában nem költött semmit, Miklóska? — kérdezte Eötvösné. — Mindig fr a lelkem — mondta büszkén Rozgonyiné. — Halljuk! — kiáltotta el magát Köpetzy, és a nyilas tisztek kórusban visszhangozták: — Halljuk! Halljuk! — Gyenge kis versikék ezek... — tiltakozott Rozgo- arí, de mans nyúlt a belső zsebébe. — Talán eszt, ha valóban megtisztelnek a figyelmükkel ... Gyorsan fölhajtott még egy pohárral. Mivel nem szokta meg az italt, máris megcsuk- lott a hangja: Akkor béke volt és május, Friss illatokat küldött a rét, Pacsirták, fecskék, szorgos méhecskék, Hozták felém a tavasz üzenetét... Köpetzy fölcsattant: — Kuss! Elég ebből a nyálas ömlengésből! Nincs tavasz, nincs május. Vér van! Harc! Most az ilyen siránkozás demoralizál — és kikapta kezéből a papírt, majd összetépte. — De kérlek! A legszebb versem volt — tiltakozott Rozgonyi. — Fogd be a pofád! Háreos testvéreinkről faragjál rímeket! Vagy talán erre nem fü- lik a fogad? Doktorkám, talán várjuk a vörösöket? Köpetzy egyre jobban belelovalta magát szónoklatába. Előrántotta a pisztolyát, és azzal hadonászott Rozgonyi orra előtt. A társaság megkövültén hallgatott. A következő pillanatban éles c&attanastól randultak össze a feszült idegek — a pezsgősüveg dugója pontosan Kö- petzyt találta fejbe. — Tessék a pezsgő! — kiáltotta élesen Rózsi, és elsőnek Köpetzy poharába töltött — Gyorsan, mert folyik a világba! — Ügy van! Éljen a pezsgő! — kiáltotta Eötvös. Eredetilég férfiasán, amolyan duhaj magyaros kiáltást szeretett volna megereszteni, de csak egy mutáló kamasz idétlen vinnyogása sikeredett a nagy ne kihúz-* dulásból. Mindenki megkönnyebbült, amikor Köpetzy végre fölemelte a poharat, és Rózsi elé tartotta. Még gyors egymás utánban két üveg durrant, így az összes pohár megtelt. — Jól van, doktorkám, nem haragszom ... Minden költő hülye. Az is az volt, akit a múlt héten kilőttünk a sorból. De jobb, ha most vigyázol... — Kérlek, tisztelettel, én ezt két évvel ezelőtt írtam — könnyezett Rozgonyi, és poharából a zakójára locsolta a pezsgőt. — Akkor is háború volt. Szent háború. Erre igyunk! — mondta Köpetzy. — Na, proszit! ... Krisztina nem ivott. Csendesen imádkozott magában. Mellette ült Tószeghy Kázmér zászlós, Köpetzy segédtisztje, és tekintetét le sem vette a lányról. De az nem hallotta a zászlós szózuhatagát: — Édes. . . Lehet, hogy holnap valamennyien meghalunk ... Nem érti ? Szeretem ... Maga szerelemre termett .., Magácska gyönyörű ... Tószeghy egészen belevörö- södött a nagy vallomásba, és amikor látta, hogy Krisztina áhítatosan lehunyja a szemét, boldogan könyvelte el: a lány már puha, csak a megfelelő alkalmat kell kivárni. — öt perc múlva éjfél! Rózsi, töltse tele a poharakat! — kiáltott Eötvös. — A győzelem éve virrad ránk — kiáltott Köpetzy, és a tisztek éljeneztek. — Még egy perc — figyelte az órát az ezredes... A rádióban megszólalt a harang, mindnyájan fölemelték a poharukat. Fölcsendültek a Himnusz első akkordjai, s Köpetzy ünnepélyesen megszólalt: — Magyar tesvtéreim. Hamarosan elvonul a viharfelhő és kivillan, kivilágosodik hazánk sötét ege ... Ebben a pillanatban elhallgatott a rádió, egyet pislant a villanykörte, és sötétség borult az óvóhelyre. — Szabotázs! — ordított Köpetzy. — Tiszt urak! Uraim! — mondta, és Rózsi gyufájának fénye mellett, tántorogva megcélozta az óvóhely nehéz vasajtaját. — Nyugalom testvérek! Azonnal intézkedem — ígérte, és kirohant. Ha valaki akkor azt mondja neki, hogy ebben a házban csak 1945. május 1. tiszteletére gyullad ki újra a villany — egy kommunista szerelőbrigád felajánlása nyomán, — Köpetzy egy tár töltényt enged a vakmerőbe. De persze ezt senki sem mondta a jelen levők közül. Nem is gondolta... (FolytatjukJ
