Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-16 / 88. szám

Knmarabérleii hangverseny Mag as színvonalú zenei est A kamarazenei sorozat ne­gyedik estjét hétfőn tartották meg a kaposvári zeneiskola hangversenytermében. Kapos­vári művésztanárok léptek fel, s mint mindig, a várakozás most is fokozott volt, hiszen egyfajta feszültségtöltése van annak, ha hazai előadók lép­nek föl hazai közönség előtt. A várakozásnak jól megfe­lelt az igényes műsor. Hidas Frigyes Fantázia című szerze­ményét Sasvári Attiláné szó­laltatta meg klarinéton; a zon­goránál Kardos Kálmán ült. Ótletgazdag muzsika Hidasé, a különböző formaelemek válto­zatossága, az improvizáció képzetét keltő csapongásai miatt. Érett előadót kívánó mű. Sasvári Attilánét ilyen előadó­ként hallottuk ezen az estén. Tökéletes biztonsággal szólal­tatta meg a variációktól fo- lyondáros művet, miközben a hallgató úgy érezte: most, a füle hallatára születik meg a zenedarab, s nem tolmácsolást hall. Ritka pillanatok. Kodály Zoltán Adagioját Pallós László adta elő csellón Kardos Kálmán zongorakísé- 1 rétével. Gyönyörű zene ez a hegedű—zongora együtteséből a cselló—zongora kettősére át­írt muzsika. Lassú hömpöly- gésű dallamok követik egy­mást; természetszerűleg ^sta­bilabb« zene ez, mint az előtte hallott. Az általa kialakított hangulatot azonban időnként az előadó váratlan — talán nem is technikai — gondjai zavarták meg. Pallós László ezen az estén nem eléggé bí­zott önmagában. S ez érezhető volt akkor is, amikor Kaba- levszkij Szonátájának első té­telét adták elő Kardossal. Hangzásbeli differenciák itt is előadódtak, lefaragva valamit a szereplés értékéből. Kováts Antalné zongorajáté­kát viszont a tökéletes pontos­ságon kívül az ihletettség jel­lemezte. Kiérlelt, szép produk­ció volt, egyike a hangverseny legteljesebb értékű fellépései­nek. Akárcsak a Farkas Fe­renc feldolgozta Bihari román táncokat előadó Csupor László fuvolajátéka. A zongoránál Bernáth Magda ült, játékával esten. Dacos, vad dallamokat merengés váltogatott, tűhegyes hangokat puha, ködös tónu­súnk követtek. Nem rutin, ha­nem avatottságtól fűtött játék volt ez. Egy kicsit talán pálya­állomás is, bár ezt a művész érzi jobban. Mi — zeneélvezők — mindenesetre szép élmény­nyel gazdagodtunk. Csajkovszkij Canzonettája is szerepelt a műsoron. Előadója hegedűn Hasur János, zongo­rán Kováts Antalné volt. Jó választásnak bizonyult. E so­rok írója — aki eddig csak egyszer hallotta játszani Ha- surt — a régebbi, meglehető­sen mérsékelt teljesítmény alapján nem várt különösebb élményt. De tévedett! Igényes, jó előadói teljesítménynek örülhetett: egy, a művet töké­letesen értő, érző hegedűs él­ményszerű játékának, s a zon­gorajátékot is ideszámítva: tö­kéletes kettősnek. A végére hagytuk a hang­verseny »főszereplőjét«, Kar­dos Kálmánt, aki — nem szá­mítva azt, amikor mást kísért A iBSíBgjyar nyelv hete Hagyományos esemény, nőtt fórumainkon is, a nyelv- tóhibával. Nem a mai napra amely hagyományosan ese- ápolás ügyében. Kétségkívül szánt fogadalomtétel: önkriti- ménytelen Somogybán. Pon- szép tett volt a Somogy föld- kusak is vagyunk. Hosszú tosan egy éve dohogtunk rajzi nevei című kötet meg- szerkesztőségi vitákat idézhet- emiatt. Most újra tesszük, s jelentetése, de egy kissé ag- nék... Azt hiszem, a hivata- jövöre is, mert nehéz tudó- gaszt, hogy vajon hasznosít- loskodó iratok, a tapluszáraz másul venni az érdektelensé- ják-e mindazt, ami ebből jelentések nyelvrontó hatása get. Tudom, az ilyen csöko- hasznosítható. Vajon tudják-e sem csekélység. S nem cse- nyös doliogás sokak számára azok az egyszerű emberek, kély dolog az a mindennapi, mosolyognivaló. Miért ágál az akik adatközlőként tulajdon- hanyag kényelem sem. amely újság, miért indulatoskodik képpen »társszerzői« e nemes miatt kijavítatlanul hagyjuk az újságíró? Miért keseredik küldetésű kötetnek, hogy a köznapi beszéd fülbántó el. miután negatív választ ka- miért is kellett e sommás hibáit. Akik kitalálták azt, pott a megyei könyvtártól, a munkát elvégezni. hogy szenteljünk egy hetet a Tudományos Ismeretterjesztő Tudom, sokan megjegyzik magyar nyelvnek, gondolom, Társulat megyei központjától, magukban: ahelyett, hogy pa- ezért is tették — egyebek kö- s még a megyei tanács ille- polunk. nekünk — a sajtónak zott. Megérné a jobb pallé- tékesextöl is? Hiszen annyi a — kellene elöl járnunk a rozás. erőnk erre fordítása, a rendezvény! Milyen szépen nyelvápolásban. S hányszor magunk — s nyelvünk — ér- megültük József Attila szüle- vétünk magunk is, téves fo- dekében. j tósnapját az egész ország galmazással, képzavarral, saj- Tröszt Tibor I nyilvánossága előtt? I Mégis. Aggasztó, hogy pon­Névleges vagy tartalmas tevékenység? A iflonkaközességek munkája vei. A HÁZIGAZDÁK a somo­VANNAK DÓI,GOK, ame­lyekről sok szó esik, de való­jában keveset tudunk róluk. Azt hiszem ilyen a közműve­lődési munkaközösségek dolga is. Emlékszem, milyen nagy port vert föl annak idején az országban az első közösség lét­rejötte Balatonszárszón, s mi­lyen reményekkel indult útjá­ra. Sokat írtak azóta a nemes- dédiekröl is, olyan sokat, hogy már az ottaniak kezdik ké­nyelmetlenül érezni magukat emiatt. Nem arról van szó, hogy ne lenne tüze a tevé­kenységüknek, de zavaró az indokolatlanul nagy füst... Hiszen az lenne izgalmas, ha mind több olyan beszámolót írhatnánk, amely tudtul adja, hogy megfogant a nemesdédi példa. Legutóbb tartalmas összejö­vetelt hozott a balatonboglári munkaközösség számára a közművelődési törvénytervezet vitája. A világért sem szeretném azt állítani, hogy a munkakö­zösségek tevékenysége mozaik­szerű lenne, vagy csak néhány részeredményt tudnának fel­mutatni. Tény az, hogy a me­gyei járási népfrontbizottsá­gok javaslatára megszervező­dött közösségek nem alkotnak még megfelelő hálózatot, nem elég rendszeres a kapcsola­tuk, keveset tudnak egymás­ból. A legutóbbi fölmérés szerint tizenhat munkaközösség mű­ködik már a somogyi városok­ban, községekben. További hat megszervezését tűzték célul még ebben az évben. Annyi bizonyos, hogy a számszerű gyarapodás csak névlegessiéget sejtet, a megalakulást nem követi mindenütt tartalmas munka. S ezt a tevékenységet elsősorban helyben, a közsé­gekben kell fölmérni, szemre­vételezve azt, hogy általános _ ^ _____ c élkitűzések mellett mennyire nem 'tudom' Sokat hallottam őszinte elismerést aratva. Üj j — háromszor lépett a közönség szín volt ez a fellépése ezen az (,}é Kabalevszkij Prelüdjét, Kodály Marosszéki táncok cí­mű művét és Takács Toccatá­ját adta elő. Maradéktalan tel­jesítményt nyújtott az első és harmadik felléptekor. Zeneileg izgalmas, nagy technikai fel- készültséget követelő muzsika, különösképpen Takács Tocca­tája. Kardos Kálmán szerep­lése után percekig zúgott a taps. Kodály művét viszont — éppen mert »az ujjaiban volt« olvasómozgalmat. Az idén nyá­ron a szakmunkástanulók ré­szére olvasótábort szerveznek Bala,tonfenyvesen. A megyei munkaközösség tegnapi ülésén elhatározta, hogy hamarosan napirendre tűzi a somogyi közösségek mű­ködésének, munkájának elem­zését. Nemcsak a munkaközös­ség-vezetőket, hanem a helyi tanácsok elnökeit és tisztelet- díjas vagy főállású népműve­lőit is meghívják erre a rend­kívül időszerű eszmecserére. A — nem gyakorolhatta annyit, mint a másik kettőt. Sok szí­nét kibontotta ugyan — sok­szor úgy éreztük: nem is egy hangszer szól —, de néha »nem érte utol önmagát«. Késett az előírt tempóhoz viszonyítva. ! Kardos Kálmán olyan értéke j egyébként Kaposvár zenei éle- j tének, hogy el kellene gondol­kodnunk: vajon nem aprózza somogyi szembenézést a Ha- j el magát? Nem túl bőkezű-e zafias Népfront Országos Ta- 1 velünk? Nem túl pazarló-e ön- nácsának javaslatára széle- magával? De ez már egy má- sebb tapasztalatcsere követi ; téma: mikor ad többet az majd tolnai, baranyai munka- , előadó ha sokszor fellép _ kozosseg-vezetok részvétéi e­tosan a nyelvápolással szem­ben tapasztalható e közöny. Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy Somogybán anyanyelvűnk ápolása sokad- rangú kérdés lenne, hanem i arról: nincs elég érzékünk, kedvünk, lelkesedésünk ah­hoz, hogy ezt az ügyet fon­tosságának megfelelően kezel­jük, s bekapcsolódjunk egy országos áramba: hogy kellő­képpen odafigyeljünk, amikor mindez reflektorfénybe 'kerül. Egyedül a tanítóképző inté­zetben emlékeztek erre, igaz, a nyelv hetét megelőzően, a felszabadidási hét keretében, a szép magyar beszéd verseny megrendezésével. Nem vagyok azért véglete­sen borúlátó. Tudom, sok ma- i gyartanár ezzel kezdte a nyelvtan- vagy az irodalom­órát. Talán még más szakos is akadt, aki emlékeztette a diákjait erre, hiszen a mai iskolában a helyes nyelvhasz­nálat nem korlátozódhat csak a nyelvtanórára. Volna miről beszélnünk is­kolán kívül, ifjúsági és fel­Cserépm üzen m Szántó István lábatlani tanító 25 éve gyűjti a különféle cse­répedényeket, híres fazekasok munkáit. Házának padlásszo­bájában több mint 3000 darab gölöncsérmunkát őriz. akárcsak kísérőként is —, rész- í leteiben bizonyítva tehetségét, j vagy ritkábban, de többet ad­gyiak lesznek. A megyei és j Va magából? dél-dunántúli összegezés előtt I összegezve: kellemes, igé­ugy véljük időszerű helyben 1 estnek lehettünk szemrevételezni a gondokat és >e _ ee estnek leheltünk elvezői. az eredményeket. T. T. L. L. Szombaton premier: A konyha Májusi színházi esték A Nemzeti Színház vendégjátéka »Shakespeare számára a vi­lág egy színpad volt, nekem egy konyha, ahol jönnek, men­nek az emberek, és nem tud­ledésbe, mint ahogy keletkez­nek« — írja Arnold Wesker A konyha című darabjáról. Most a Csiky Gergely Színház nak addig megállni, hogy | színpada egy igazi, ha nem is megértsék egymást: barátsá- j nagyüzemi, de sok ember »to­pok. szerelmek és haragok j megétkeztetésére« berendezett éppoly gyorsan merülnek fe- ' konyhává vált a próbák ide­A szennai lipisen laposon... „rí komaaassonnyal énekeltünk A harmincas években Lajta László gyűjtött nép- i először dalokat Szennán. Fölkereste az öregeket, akik még emlé-1 keztek a régi nótákra. Azóta j mások is ezt tették. Zóka | Gyurkó Sándor — a legismer- | tebb tolmácsoló ja ezeknek a 1 — Szabóné komaasszonnyal j nán. Volt hétköznapi meg énekeltünk párban. Nem j ünnepi viselet. A menyecskék nak megfelelő feladatokat megszabni a munkaközösség. Föl kell mérni azt is, hogy megtalálta-e helyét a község vagy város kulturális életében, számít-e a közösségre a hely­beli népművelő. Ha csak a megyei művelő­dési munkaközösségek példá­jából indulunk ki, azonnal kí­nálkozik egy feltehetően álta­lános tanulság: nem könnyű dolog a testhezálló feladatok meghatározása. Ha nem álta­lános formaságokról kívánnak szólni a részvevők, hanem ér­tékes közművelődési ered­ményt akarnak elérni, akkor abból kell kiindulni, hogy a népfront égisze alatt szerve­zett munkaközösség hol, mi­lyen munkaformában kapcso­lódhat a párthatározat nyomán kibontakozó tanácsi irányítású közművelődéshez. Sok vita, töprengés és fölmérés árán jutott el a megyei munkakö­zösség odáig, hogy megtalálta azt a tevékeriysegi formát, amellyel segítheti például az szokatlan | pántlikás kontyot hordtak, és volt, amikor vidéki közönség | az új asszony az esküvőt kö- előtt léptünk föl. Itthon, Szén- I vető vasárnap — az első va- nán sose voltam lámpalázas, j sárnap — az anyósa fejdíszé- Persze, hozzá lehet szokni a j ben ment a templomba. Az- föllépéshez, a tizedik után j tán szinte egyik napról a má­! síkra eltűnt mindez. »Kivet- | kőztek belőle.« A rakott szok- ( nya, a színes, mintás váll- í kendő, a sokfodros alsószok- I nyák a sifonérokba kerültek. Ott voltak olyan sokáig, hogy a mai fiatalok nem is _ , , . ... .^j.. ------------------ látták őket. csak akkor, arai­k e}al’. kl?ebb nagyob j pehér abroszon piros minta; ! kor újraélesztették a hagyo­, , , , , . ,. , már olyan volt, mintha itt­daloknak — úgy tudja, hogy i hon énekeltünk volna, a sző­ötvenkettőt írtak össze az eredeti szennai vagy kör nyékbeli népdalokból. lőhegyben vagy keresztelőn... Az együttes szép napjait „ . , . ,i megőrző albumot a szekrény­Z HO?Zml^,S?n.n!11r®.!lt I ben tartja. A szekrény - vi­lágos, modern bútor — más vónoc * érinticápok- ‘ 1 ' —, , , . - lúgos, modern ouior — mas nagy a mai nataioK n< k feladatokat 1?”^. “ff?01 *Ü„....uü I kincseket is rejt. Szőtteseket. \ látták őket, csak akkor, v áltoztatással. Egyszer, ami kor még megvolt az együttes, és Kaposváron fölléptünk a ez az eredeti szennai. Később i mányt. színessel is dolgoztak a szö­vőasszonyok. Sárgával,, zöld­művészeti szemlén, magneto- j dej mával. Ebből is van még. ionra vették a műsort a ta­nitóképzőben. Utána néhány “Mar csak mutatóban - évvel hallottam egy olyan gondja a gazda. - Minden- népdalt a rádióban - vala- ! kl.nel megfogyatkozott. mertt a honnan Szabolcsból közveti- városiak sokat elhordták. — Ezért volt a szennai együttes olyan érdekes — mondja Zóka Gyurkó Sándor. — Harminc évig nem is lát­ták ezt a viseletét az emberek. Amikor kezdődött az előadás, nyolc-tíz lány kipöndörült, tették amelvet én azelőtt I Most mar naS>'on vigyázunk , hat volt siker. .. máshol, mint Szennán, nem arra. amit nem,adtun,k .e!- - Miért bomlott föl az hallottam. T alán oda került j vagy nem ajándékoztunk oda. együttes? — Azért továbbadja^ őket. Inkább a családokon belül ta­nulják, már ahol tanulják. Meg aztán az a szerencse, hogy olyan pedagógusok is vannak, mint Szabó Edit, aki nem hagyja ezeket elveszni. Hogyan is éljen minden to­vább úgy, mint a mi időnk­ben? Most kocsi van, a fiata­lok bemennek a városba szó­rakozni. Ha otthon vannak, tévét néznek. Régen meg ? Alig vártuk, hogy jöjjön a jó idő, aztán lehessen menni a tűzoltószertár elé — ott talál­koztak a legények meg a lá­nyok. Énekeltünk, táncoltunk — legtöbbször citeraszóra. Sokszor ott ugráltak köztünk jén. A hazánkban is ismert angol szerző műve magyaror­szági ősbemutató lesz. A szer­ző maga is dolgozott a kony­hában, bőrén érezte azt a ke­mény munkát, amelyet egy ilyen konyha kíván a szakács­tól, pincértől, mosogatótól, söprögetőtől... — Tulajdonképpen nincs a darabnak általános értelem­ben vett sztorija, vagy olyan története, amilyet megszok­tunk. A darab azt mutatja, hogy mi történik itt reggeltől estig, emberek hogyan élnek, milyenek a kapcsolataik, és azt, hogyan »borul ki« egy em­ber — mondta a darab rende­zője, Babarczy László. A konyhát 1961-ben mutat­ták be Londonban, Székely György fordította magyarra. Kaposváron Szabó Kálmán, Garqy József, Pogány Judit játsszák a főbb szerepeket, amelyek nem is »hagyomá­nyos« főszerepek, mert a szín­padon majdnem minden sze­replő ott van végig, vagy be­szédes vagy néma játékosként. A konyhát szombaton mu­Változatos színházi estéket ígér a májusi program. A egy tanítónő, aki megtanítot­ta, amit tőlünk hallott. Kettő a szövegében szennai: A lipi- sen laposon, meg a Lázi­dombra nem jó répát ültetni. Itt van a Lázi-domb, pont odalátni az ablakból. Zóka Gyurkó Sándor a tsz erdészeti brigádvezetője Szen­nán, a népdal meg a népi hagyományok ápolója. Egy időben szép sikereket ért el a népi együttes, gyakran sze­repeltek. sűrűn adtak műsort. Zóka Gyurkó Sándor énekes vol.t. Nagy kincs ez, mert mar nem csinálják. Nem lehet pótolni. . Az együttes ruháit is nehéz | volt összeszedni. Amikor az együttes alakult, már csak egy asszony készített itt a fa­luban kontyot. Mert régen, amikor még megvolt a szen­nai viselet, az asszonyok Dombóváron csináltatták a pántlikás kontyot. Kevesen tudják ezt ma már... Sok oka van annak. Az dol­gozni, legtöbbjük Kaposvárra. Nehéz volt a próbákat össze­hozni, mert nem akadt senki, aki valóban gazdája lett vol­na a csoportnak. A régiek kö­zül a fiúk katonának mentek, azután megnősültek, a lányok | férjhez mentek, utána meg már a legkisebbek is. Ez volt az egyetlen szórakozási lehe- j tatja be a színház társulata, tőség. A gyerekek szinte úgy nőttek föl, hogy a beszéddel együtt a szennai dalokat is I Wesker-darab megtanulták. Zóka Gyurkó Sándor mos­tanában nem nagyon szerepel. Utoljára a Kapos étteremben rendezett népdalvetélkedőn ért el szép sikert. Meg is hívták a megyei művészeti szemle szakági bemutatójára. — Elmegyek, persze, hogy elmegyek, ha hívtak. Hogyan lehetne azt megtenni, hogy ne menjek el. Különben úgy tudom, hogy most itthon is készül valami, az iskolában tanítják a gyerekeket a régi dalokra, táncokra. Ha szól­nak, én szívesen segítek. A régi viseletre a nagyma- ; már nehéz volt az együttes­ma még jól emlékszik. Ahogy meséli, úgy a húszas-harmin- szóló- i cas évekig szinte minden lány meg asszony abban járt Szén- 1 táncokat megmenteni? ben tartani őket. — Hogyan lehet a dalokat. Azután, ha megépül a falumúzeum, sokan eljárnak ide, érdemes újból elkezdeni. Kár lenne, ha elfelejtenék a régi dalokat. Simon Márta mellett játssza a színház Modugno: Rinaldo harcba megy című zenés játé­kát is. Folytatódik a Sütő­darab sikersorozata. Gondos szervezői, népművelői előké­szítés után május 14-én a ka­posvári járás érdeklődőinek külön előadásban mutatják be az Egy lócsiszár virágva­sárnapja című drámát. Két nap múlva újabb premier kö­vetkezik a Diákszerelem, ren­dezője Szőke István, aki az el­múlt évadban Katajev darab­ját rendezte Kaposváron. Rangos vendégjáték ígérke­zik Kaposváron: a fővárosi Nemzeti Színház társulata be­mutatja Ibsen: A nép ellensé­ge című darabját május 19-én. Május 29-én pedig ismét lát­hatjuk Shakespeare: Ahogy tetszik című darabját a kapos­vári Csiky Gergely Színház­ban. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom