Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-12 / 60. szám
Könyvek az évfordulóra A felszabadulásunk 30. évfordulójának tiszteletére megjelenő könyvek bőséges választékában minden olvasó megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő művet. A Szépirodalmi és a Magvető Kiadó közös vállalkozásaként indul a Harminc év — száz kötet sorozat, amelyben az elmúlt 30 év jelentős szép- irodalmi alkotásai jelennek meg újra, egységes kivitelben, egyforma kötésben. A Szép- irodalmi Kiadónál jelenik meg ebben az évben például Karinthy Ferenc Budapesti tavasz című műve, Szabó Pál Isten malmai című regénye, Illyés Gyula válogatott drámái, ülés Béla Honfoglalás című regénye két kötetben. Néhány példa a Magvető újdonságai közül: Darvas József Város az ingoványon, Déry Tibor Alvilági játékok, Nagy Lajos Pincenapló című kisregénye és Kassák Lajos Kis könyv haldoklásunk emlékére című műve. Az Európa Kiadó pontosan április 4-re jelenteti meg a Magyar földön című könyvet, amely szovjet írók elbeszéléseit tartalmazza Magyaror szág felszabadulásáról. Rinaldo harcba megy A szicíliai rablóvezér tanulságos története egy szalonban kezdődik és végződik, romantikus szerelem szövi át, miközben a színfalak mögött dúl a harc. Garibaldi partra szállni készül, a Bourbon helytartók politizálnák, praktizálnak, ármánykodnák, s egy baronessz beleszédülve a távoli puskaropogás és a közeli költészet harci zajába, csinos fejecskéjébe veszi, hogy »•eltéríti« Rinaldot. A banditából forradalmárt csinál, a szegénylegényekből pedig harcos alakulatot: »Olla-la, lalalala bumm! La-la-lááááá) Legyen szép az új hazánk, / Ti csak hallgassatok rám / Es az ember névre így váljatok méltóvá!!! — énekli Angelika, aki a szalonbeli kékharisnyából amazon természetű Rinaldiná- vá léptette elő magát, mutatván, hogy a 19. század puskaporos levegőjében miképp terjedtek el a forradalom hazafias eszméi mellett az emancipáció nem kevésbé forradalmi spórái. Mindezeket belélegezvén, a jólneveltséget levetette fodros ruháival együtt, s fölvette a kihívóan feszes nadrá- j i got, az izgalmasan domborodó I férfiinget, s az ártatlan leányzóból super-lady lett, haragosan protestáló és vígan futballozó leányaink ősmamája. Kell ennél több egy zenés komédiához ? Mindezt önfeledten el kell játszani, sok humorral és tüzes romantikával, arcra ültetve a szép »érzeményeket« és a harsány nevetést. Az előadás azonban megilletődött. Minden együtt van, de olyan mint az illedelmes pisztolylövés — letompított. Néha tör csak, elő az igazi, pattogó ritmusú, önfeledt nevetésbe, vagy forró pillanatokba érkező játék. Réti Erika szeme valóban *c.'sz;k- rázik időnként — ő a'akíija Angelikát —, Flóriá i Aulai pedig kellőképpen durva bri- ganti helyenként — ő Rinaldo. De nem is tudom pontosan; mi lehet az ok, röstellkedés vagy drukk? A romantikus zenés játék fő figurái — néha fátyolosak. Ennélfogva az előadás csupán hangulatos. A helyzetek jól kiépítettek, kitűnő epizódszereplőket látunk — összességében igen dicsérhetjük tehát Seregi László rendezését. Csak több ráme- nösséget várnánk. Nagyobb fePutriból a IlAROMSZAZHÜSZ EZER cigány. Megyényi népesség. Nem arctalan, rétegezetten tömeg. De egy részük még csak nem is hallotta a »civilizáció« szót. Beilleszkedésük politikai, népgazdasági, köz- biztonsági, egészségügyi érdek. Megyénkben két év alatt 4,4-ről 4,6 százalékra emelkedett a cigányok száma az összlakossághoz viszonyítva. A barcsi járásban a lakosságon belüli arányszámuk 7,7 százalék. 1974-ben itt 423 él- veszületés volt, melyből 173 •a cigány újszülött. Sokatmondó számok. A cigánylakosság helyzetének javítására tett intézkedéseket tárgyalta meg a közelmúltban a megyei tanács cigányügyekkel foglalkozó albizottsága Balogh László munkaügyi osztályvezető beszámolója után az albizottságnak csaknem minden tagja elmondta véleményét a kérdésről. Sok építő javaslat hangzott eh Általános tapasztalat — ez derült ki —, hogy a 1 munkahelyek vezetői ma már nem zárkóznak el a cigány származásúak foglalkoztatása elől. Az állandó munkaviszonyban állók nagy része becsületesen helytáll. Kár lenne azonban elhallgatni, hogy másik 1 részük csak a családi pótlék megszerzéséhez szükséges napokat dolgozza le. Az erőfeszítések ellenére sem történt lényeges változás a nők munkába állását illetően. Nem könnyű a beépülés. A romungrók (magyar cigányok) és a beások (teknővá- jók) asszimilálódnak legkönnyebben. A vándorlók, a mutatványosok, a c ollárqk (abroszárusok) és a kolompárok beilleszkedése megy a legnehezebben. Legtöbbjükben erre még szándék sem ébredt. Elsősorban a munkahellyel rendelkezők törekszenek arra, hogy kikerüljenek a telepekről, s a putriból falusi házba költözzenek, vagy építkezzenek. Megyénkben az öt kunyhónál nagyobb telepek száma hatvannyolc. Ezekben 1059 család éh Újabb sokatmondó számok: az 1059 közül 616 családban van legalább egy személy, aki egyéves folyamatos munkaviszonnyal rendelkezik. Ezekből 416 család vállalná a kedvezményes hitel felvételét a telepről való elköltözés érdekében. Sok szó esett a művelődés helyzetéről is. Pálmajorban és Homokpusztán cigányóvoda működik. Más helyeken azonban kevés előrelépés történt. Iskolai előkészítésben a cigány tanulók hatvan százaléka részesül. A tanulók jelentős része túl sokat hiányzik, s emiatt 353 gyerek maradt osztályozatlan. Nőtt viszont azoknak a száma, akik befejezik az általános iskolát. Idézünk a hozzászólásokból. Megfontolandó például az, helyes-e, ha a községi tanácsok jelentős részénél nem elnöki, titkári szinten foglalkoznak a cigánylakosság helyzetével, panaszaival. Differenciálni kellene a segítésükre fordított összegeket is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni ugyanis, hogy Balaton-parti településen vagy a megye belsejében juttatják-e őket kölcsönnel épült lakóépülethez. A pedagógusok közül többen elmondták: nehéz felzárkóztatni az olyan gyerekeket, akik úgy kerülnek iskolába, hogy nem beszélik a magyar nyelvet. Több előkészítő osztályra lenne szükség. Azokon a telepeken pedig, melyek előreláthatóan még tíz-tizenöt évig fennállnak, a községi tanácsoknak meg kell oldaniuk a higiénés gondokat. A beszámolóban is szerepelt — Csek József albizottsági elnök pedig nyomatékosan felhívta rá a figyelmet: — A putriból kiköltözök mögött romba kell dönteni 'a kunyhót, ezer-kétezer forinttal »megváltva« az épületet. Mert — mint ezt sok példa bizonyítja —, ahol ezt nem teszik, ott elfoglalják más cigánycsaládok az egészségtelen viskókat, s egyre nehezebbé válik a telepek felszámolása. Nagyon megszívlelendő volt Csek József egy másik javaslata: az áfész-ek tömörít- sék szakcsoportba a növénygyűjtőket, hogy így munkaviszonyuk legyen. Éneikül ugyanis nem kaphatnak építési, lakásvásárlási kölcsönt. E SOROK ÍRÓJA több cigánytelepet ismer belülről, és tudna jó példákat is sorolni tucatjával arra: hányán találták meg helyüket a falu- közösségekben. Éppen emiatt volt számára elgondolkodtató az, amire az egyik hozzászóló hívta fel a figyelmet: egy megyei. pályázatra — melynek témája a telepek megszüntetésének kidolgozása volt — mindössze két pályamű érkezett. A többi tanács talán nem gondolkodik felelősen erről a kérdésről? S egy másik észrevétel: a cigányügyekkel foglalkozó al- | bizottságban mindössze egy I cigány származású tag van. Nélkülük pedig nehéz lesz | előrelépni, róluk dönteni. 1 L. L. t jesugrást - a humorba, görcste- | lenebb feloldódást az izgalmat ígérő jelenetekben. Hiszen éppen ez az előadás a bizonyság arra, hogy a könnyű, zenés játék nem valamiféle száműzetésre kijelölt területe a színiirodalomnak. Tessék csak nyugodtan táncolni, íel- hőtlénebbül nevetni, harsányabban mókázni, és tüzesebben szeretni — a félelmetes álszakmai prüdéria és ki tudja még kicsodák által ler*úott aknák így vesztik el élesnek vélt töltésüket. S ami robban: az a nevetés, a taps. Természetesen ehhez sokat kell tudni: játszani, énekelni, táncolni is. A Rinaldo har :ba megy című zenés játék- és a hozzá hasonló mai darabok nem igénylik már a nagyoperettek énektudását, nem a garantáltan tiszta tenor vagy szoprán a lényeg, hanem az, nogy a sodró, jó ritmusú melódiát inkább érdekes hangon s érdekesen adják elő. Réti Erika játékát, táncát, énekét elsősorban azért dicsérjük, mert amikor rátalál a színpadon az igazi Angelikára, akkor nemcsak énekel, hanem játszik, s nemcsak táncol, hanem aln- kít. Flórián Antal rokonszenves Rinaldója akkor lett volna még igazibb, ha kevésbé rokonszenves. Az előadás rablófiguráit megkedveltük. Hunyadkürti István kedvesen mókázó-kari- kírozó alakítása az egész színházi estén a legönfeledtebb, ő oldódik föl legjobban a játékban. S hasonlókért dicsérhetjük a kormányzót, Csorba Istvánt. Ha nem tévédét, a Garibaldi hagymaevéséröi szó ló »históriai értekezést« 's ő írta, tanújelét adva annak, hogy néha egészen üdvös, ha a színész így is szerepébe »avatkozik«. A rablóugurák között nagy örömmel tapsoltuk meg a könnyen jó útra térő szicíliai brigantik: Papp István és Komlós István nagyszerű játékát. Tudóin, többet illenék szólni Modugno muzsikájáról és Viktor Máté »hangszereléséről«. Kellemes, fülbemászó dallamvilág ez, nagy slágerek morzsái, amelyeket szívesen csipegetünk fel, s jól illettek a játékba. Dárdai Árpád vezényletével a zenekar — a forradalmi hangulathoz illető- en, az ütőhangszerek átütő fölényével — igényesen kísért, s ahol kellett, segítette az énekeseket. Gáspár András díszletei közül a rablótábor érdemel elismerést. Modern tüzérségi álcázásra emlékeztető sátortetőt vont Rinaldo emberei fölé, nehogy fölülről észreve- hetőek legyenek ... Tröszt Tibor r Átlátok a röntgenorvoson Lehet, hogy pert indít, mert nem járult hozzá e cikk megjelenéséhez. Azzal nyugtatom magam: nem olyan embernek ismerem, aki emiatt ügyvédhez szaladgál. Ehelyett inkább — bosszúból — ír egy cikket. Sőt, szervez egy sorozatot. Pedig mindig fogadkozik, hogy mostanában ne is számítsunk a közreműködésére, egyelőre pihen, éppen elég volt ezt a legutóbbi sorozatot megszervezni. — Nem is tudjátok (már- \ mint a szerkesztők), hogy milyen keserves dolog begyűjteni az ígért cikkeket olyan emberektől, akik nem íráshoz szoktak, akiknek a kezében jobban áll a sebészkés, mint a toll. Ebből talán többen is kitalálták, hogy aki nem pereskedik e cikk miatt, az dr. Ilién Ilia megyei röntgenföorvos. A rossz nyelvek szerint ez csak a másodállása, az első az írásos egészségügyi ismeretterjesztés. Ami persze csak tréfa, hiszen szakterületének eredményeit, a megye röntgenhálózatának fejlettségét az országos és a helyi irányitó szervek is elismerik. A valóság az, hogy emellett vallal olyan feladatot, amelyben I gyümölcsöztetheti szervezőkészségét, emberi kapcsolati tait, ismeretségét, öniróniával átszőtt derűjét, sajátos humorát. Szóval, csak hobbyként műveli az újságírást, a cikksorozatok szervezését, jól tudva, hogy a helyes életmód kialakításának, a betegség ?.c megelőzésének egyik célszerű eszköze az írásos egészségügyi ismeretterjesztés. — Tudod milyen em.berek a kollégáim? — kérdezi és maga adja meg a választ: — Nagyon rendesek, csak nem szeretnek írni. De ha én egyszer rájuk szállók (csekélyke száztíz kilójával, és csak azért ennyivel, mert önmegtartóztató életet él), akkor először kipréselem, belőlük a vállalást, aztán azt, hogy meg is írják. Ha közeledik a határidő, sűrűn cseng a telefonjuk, annyi bizonyos. Végső érvem az: — Ha te nem vagy’ hajlandó, majd én megírom. De mit szól az olvasóközönség, ha röntgenszakorvos létemre belekontárko- dom a te szakmádba? Szóval, nagy nehezen megszületik a cikk. Aztán — mondjuk — kiderül, hogy túl hosszúra sikerült. Diplomatikus megbeszélés a szerzővel. A válasz: alább nem adom! Legföljebb vágjátok öt részre. De tegyük fel, a terjedelem megfelel. Világos, tiszta írás. Mármint nekem. Idem úgy az olvasószerkesztőnek, aki szép udvariasan fölhív, hogy tulajdonképpen igen értékes cikk, minden rendben, de itt egy kifejezés... Aztán elmond vagy húszat. Végül is e konzíliumból már az olvasó számára is érthető, jó írás kerekedik, legföljebb a szerzők méltatlankodnak, hogy valami tévedés van az aláírás körül, mert ezt a cikket nem ök írták. Most is nekem kell magyarázkodnom, hogy a finomítással csak használtunk a cikknek. Hát szükségem van nekem ilyesmire? Ezért indítsunk újabb sorozatot? Meg egyébként is: mit mondogassák az emberek, hogy nem tudok megélni a fizetésemből meg a szőlőhegy hasznából? Tehát egyelőre nem alkotok. Ne is várjátok cikket tőlem mostanában! így nyilatkozott az uszodában. a harmad'k medence- hossz utáni szusszantás koz ben. A termálban azían — ha pontosan eltalálták a ríz hőmérsékletét, ami mindig jo gondolatokra serkenti — azt mondja: — Mit szólnál ehhez a témához? Megérne egy sorozatot, nem? És minden kezdődik elölről, a somogyi olvasók örömére. P. L. Felsőoktatásunk négy éve • ■■ • ( Főiskolai rangot kapott a kaposvári felsőfokú mezőgaz- t dasági technikum. Az új felsőoktatási intézményben a modern mezőgazdaság korszerű berendczyspivel ismerkednek a hallgatók. Üj részleggel bővül a mezőgazdasági főiskola. A Kaposvári Tanítóképző Intézetben a tévélánc a tanító- jelöltek jó felkészülését segíti. A gyakorlóórákat innen kísérhetik figyelemmel. Szeptembertől főiskolává lép elő a tanítóképző is. A közelmúltban új kollégium épült, a hallgatók kényelmes, otthonos^ környezetben pihenhetnek és készülhetnek.
