Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-08 / 57. szám

Tilalomfák r Építkezés a járdán 1975. III. 8. A desedai lő környéke Kaposvár üdülőterülete lesz Ötleteket kérünk a lakosságtól a szabad Ida növekedé­se és a város környezetéből a természet felé fordulás szük­ségessé teszi a városkörnyék értékeinek feltárását. A park- . erdők kialakításával felemel­kedtek az első sorompók a vá­rost szegélyezp erdőkben. Az erdei tornapálya, a sétautak, a pihenő- és tűzrakóhelyek, a kilátók és játszóterek kedvelt kirándulóhelyekké- varázsol­ták a tokaji, a gyertyánosi és a desedai erdőt, valamint a völgyzáró gáttal, mesterségesen kialakított értékes faállomány­nyal szegélyezett töröcskei ta­vat. E tájegységeknél a hasz­nálhatóság szempontjából még további fejlesztésekkel lehet számolni. A városkörnyék földrajzi adottságainak ki­használásával a Deseda pata­kon völgyzáró gát kiépítésé­vel újabb mesterséges tó ki­alakítása kezdődött meg. Ez a Balaton közelsége ellenére is nagy szerepet játszik Ka­posvár életében. A tó létesíté­séről már tájékozódott a köz­vélemény. mégis szükségesnek tartom a város lakossága elé tárni a tervezési elképzelése­ket és a fejlesztési javaslato­kat. Egyrészt az ismertetés szándékával, másrészt azzal a céllal, hogy városunk lakói további ötletekkel gazdagítsák elképzeléseinket. Sok jogos kritika éri a ta­nácsot és a várostervezőket, hogy a lakosság nem kellően tájékozott a városrendezési el­képzelésekről. Ezért vélemény, nvilvánitásra. sem igen keriil- j hét sor. így a. megvalósítás so­rán már eleve elveszítjük azt a támogatást, amelyet a la­kosságtól kaphatnánk. Szeret- öénk most elkerülni mindezt: remélem felhívásunk siker­rel jár. A desedai tó déli vége a to'ponári városrész nyugati szélén alakul ki 'a patakon lé­tesített völgyzáró gát létesíté­sével. Északi részén, villasze­rűén kettéágazva, egészen Ma­gyaregres és Somogyaszaló alá nyúlik. A tavat árvízVédelmi okok miatt alakítjuk kh ez azonban nem mond ellent az egyéb —,: főleg a lakosság sza­bad idejének eltöltését szolgá­ló — felhasználásnak. A tó hossza mintegy 8 kilo­méter, szélessége egyes helye­ken az 5—600 métert is eléri, területe pedig 275 hektár. (A tó alakját és elhelyezkedését a mellékelt ábra mutatja.) A tó környéke gazdag természeti értékekben. Északi területét a gombás—desedai erdő karolja át, délnyugati részén a füre­di erdő található. A füredi és toponári városrészhez csat­lakozó szőlők is lenyúlnak a tervezett tófelüietig. A megle­vő természeti értékek a víz­felülettel gazdagodva önként "kínálják a város számára egy nagy méretű üdülőterület kialakítását; ennek tervezési munkáit is céltudatosan, meg­fontoltan és alaposan kíván­juk megvalósítani. i A Városépítési Tudományos 1 és Tervező Intézet — mint a tervezési munka irányítója — első ütemben a tókörnyék Vizsgálatait végzi el, amely kiegészül az üdülőterület ha­tárának kijelölésével is. Ezt követően egy részletes terve­zési programjavaslat készül. Ennek alapján tervezik meg a közlekedési utak helyeit és az egyes területek felhasználási javaslatát. Ez a természeti, tá­ji és földrajzi adottságok fi­gyelembevételével a tó hasz­nosítására; szánt program ösz- szehangolásából adódik. Csak ezután következik az egyes területegységekre szánt fej­lesztések megvalósítása. A rendezési tervek készítése tehát a fenti szempontok sze­rint valósul, meg. Ismertetni szeretném azonban eddigi el­A városi népfrontbizottság legutóbbi ülésén szóvá tették, hogy a gyalogosok több épít- SOMOGYI NÉPLAP MELLÉKLETE kezes környékén az úttesten kénytelenek járni, mert a jár­dákat különféle tilalomfák, drótkerítések, korlátok, építési anyagok zárják le. Utánajártunk a jelzéseknek: a látottak elszomorítóak. A Damjanich utcában, a földhi­vatal szomszédságában mind­két oldalon megszűnt a gya­logjáró. Az egyik oldalon az új lakótelep alapozásával előbb az óriási földmunkagépek tet­ték tönkre egy kisebb szaka­szon, majd az üzemi utcacsat­lakozással lesüllyesztették a járda egy másik darabját. A lerokkant járda végét az úttól mindössze egy szál, ferdén odatámasztott léc zárja el a vagy fél méterrel mélyebb út­tól. Sehol egy figyelmeztető tábla, hogy merre és hogyan tovább ... Szemben egy tár­sasház alapjait gyanítjuk a betonvasakból. Itt »alaposabb* előkészítést láttunk: a járdát — nyilván hatósági engedély- lyel a zsebükben — akkurátus drótkerítéssel barikádozták el; az így nyert területen tárolják az anyagokat, ott dolgozik a betonkeverő. A valósághoz tar­tozik, hogy mintegy \fé! méter­nyi széles sávot szabadon hagytak. A feltúrt talajt azon­ban még nem taposták simára, ezért a járókelők az úttesten járnak. Mégpedig sok-sok kis­diák, gyermekkocsit toló anyu­kák, aztán a környékbeli óvo­dákból, a Zrínyi Hona iskolá­ból .. . Sokan az esti szürkület­ben botorkálnak haza a hatal­mas járművek között. Végighaladva a Damjanich utcán a Honvéd utcához kö­zelítve nem kevésbé siral­mas a jobb oldali járda álla­pota. Itt saját kezűleg távolí­tottunk el utunkól egy ágas­kodó, szögekkel televert desz­kát. Szerencsére balról elfo­gadható a járda — ha világos van. Mert este, sötétben, ott is í bárki könnyen kificamíthatja bokáját, a járda széttöredezett, i hepehupás betondarabjai kö- j zött. Tábla itt sem jelez sem- j mit! És hasonló a helyzet a ! Dimitrov utca, elején is: hóna- i pok óta elfoglalják a gyalogjá- ! rőt. A Füredi utcában a vízmű ! bejárata mellett viszont lakó- í házakat bontottak. A tömés- I falak anyaga teljesen elborí­totta a járdát, mert elszállítás­ról vagy elterítésről nem gon­doskodtak. (Jó példaként em­lítjük az Április 4. és Bajcsy- Zsilinszky utca sarkán a tető­cserét: ott a hulladékot nyom­ban eltávolították!) gondolásainkat a tó hasznosí­tására, azzal a céllal, hogy a lakosságtól véleményt kap­junk és a tervezési munka megindulása előtt újabb ja­vaslatokkal is kiegészíthessük. A nagy méretű és nagy mélységű tó alkalmas arra, hogy a több irányú hasznosí­tás mellett a város üdülőterü­letévé váljon. Fontos szem­pontnak tartjuk, hogy az er­dőfelületek mint természeti értékek továbbra is érintetle­nül maradjanak és a gombás —desedai parkerdő továbbfej­lesztéseként a város egész la­kosságát szolgálják. Továbbra is egyetértünk a parkerdőben tervezett nagyobb méretű tor­napálya létesítésével, a sza­badtéri oktató—tanácskozó te­rület kialakításával, a megle­vő sétautak. pihenő- és játszó­terek továbbfejlesztésével. A tó környezetében javasol­juk elhelyezni a városi kem­pinget, mert a kaposvár—ba- latonlelléi útról jól megköze­líthető. A vízmélység és víz­felület lehetőséget nyújt a ví­zisportok életre keltésére is. A kajak-kenu sport, a vízi- buvár-szakosztály meghonoso­dását szívesen vennénk a tó környékén, ugyanúgy. mintj azt, ha a mezőgazdasági fő­iskola lovaslúra-utakat szer­vezne a tó látványos környe­zetébe. Az üdülőterületek kö­zelében strandot is létesítünk. KISZ-szervezeteknek szíve­sen adunk táborozásra terüle­tet és igény esetén vállalatok, intézmények, munkásközössé­gek üdülő jellegű területeinek kijelölése szintén elképzelhető. Szándékunkban áll lakosság részére — kikötött építési feltételek mellett — hétvégi házas, kistidülős te­lekről is gondoskodni. Szóba került, hogy a Zarany-erdő szélétől — mely a város be­épített területéhez csatlakozik — úttörővasutat építsünk ki a tóhoz. A geológiai jelzések alapján Kaposvár környéke hévizekben gazdag. Ezért ked­vező szakvélemény alapján a tó környékén termálvíz hasz­nosítására területet tarthatunk fenn. Ezek az első ötletek, ame­lyek a tó megszületésének gondolatával együtt érlelődtek meg. Ezeket szeretnénk gazda­gítani a lakosság újabb javas­latai révén; kérjük ezért Önö­ket, hogy véleményüket írják meg a Somogyi Néplap Szer­kesztőségének (7400 Kaposvár, Latinca S. u. 2 a). A boríték­ra — kérjük — írják rá: a Kaposvári melléklet »Desedai tó« jelzést. Stadler József, a városi tanács osztályvezetői e Jól tudjuk és megértjük, hogy az építkezéshez — egye­bek között — hely is kell. Sok­szor még az utat, járdát is igénybe kell venni. Ahogy olyankor ígérik: csak átmene­tileg. Az egyre gyakoribb »pél­dákat« látva viszont azt, gya­nítjuk, hogy a közterület el­foglalása — még ha fizetni kell is érte — egyszerűbb, ■ mint más megoldást keresni. Ez az állapot azonban nem j maradhat hónapokig, évekig. ! Ha pedig néhol mégis elkerül- j hetetlen, legalább ne feledkez­zenek meg a feltűnő figyel­meztetésről, a táblákról, a ve­szélyes helyek jelzéséről. És ideiglenes gyalogjáró lé­tesítéséről se! N. F. * I A tanács vb napirendjén Új üzemorvosi rendelek Tizenhétezer munkásból tizennégyezret érint A városi tanács vb legutóbbi ülésén foglalkozott Kaposvár üzemegészségügyének helyze­tével. A városi párt-végrehaj­tóbizottság 1973 őszén tárgyal­ta ezt a témát, s akkor azt ál­lapította meg, hogy fejlődött az üzemegészségügyi ellátás. A városi egészségügyi osztály je­lentése is ezt erősítette meg. Tizennyolc üzemben szer- j vezték meg az üzemegészség­ügyi szolgálatot, és ez a mint­egy tizenhétezer munkásból tizennégyezret érint. Hat orvos fő foglalkozásban látja el üzemorvosi feladatát. Nagyobb üzemeinkben — az Egyesült Izzó Kaposvári Gyára kivéte­lével — szakrendelések is van­nak, a helyi igényeknek meg­felelően. Az üzemek többségé­ben jól fölszerelt orvosi ren­delőben fogadják a betegeket. Az V. ötéves terv során föl­épül a Tejipari Vállalat és az Egyesült Izzó Kaposvári Gyá­rának új üzemorvosi rendelő­je is. Á szomszédok is segíthetnek — Sokszor úgy el vagyok keseredve! hogy azt mondom: leugrom az emeletről. A leg­nagyobb baj, hogy beteg va­gyok. És lelkileg megtörtem. Ma az ideggyógyásznál jártam, | aki közölte: hiába a sok I gyógyszer, csak én változtat­hatok a bajomon. Az idős asszony lenyúl az ágyból, a hamutartóba fojtja a sokadik csikket. Fekszik. Lehunyja a szemét, két kezét még most is szép arcára szo­rítja. — A magány ... és ilyenkor töprengek. Sehol semmi. Nem I bírom idegekkel! Véglegesen talán a férjem halálával rom­lott el minden. Igaz, hogy hu­szonhárom éve külön éltünk, de mégis.... A fiam félmilliót örökölt tőle. Az én egyetlen, jómadár fiam. Mindent el­vert ... Én is egész életemben mindent rá költöttem, s most még egy lapot sem küld. Ok­tóber óta a rendőrség körözi, mert a válóperi tárgyalásokra sem’ került elő. | — Egyedül nevelte a fiát? j — kérdem Jászberényi Lajos­i nétól. — Főleg az édesanyám ne- J velte, hiszen engem éjj?l- ; nappal lekötött a. munkám. És most itt vagyok egy lakásban j egy idegennel, mert, hiszen az j az asszony már elvált a fiam­tól, s az unokámat is zárja előlem. Ha az erkélyre akarok jutni, az ő szobáján mehetek csak keresztül. Az előszobából ajtócsapko­dás, gyereksírás jelzi, hogy a szép lakás nagyobbik szobájá­nak bérlője hazaért. Miközben velem szemben a néni sírdo- gál, hogy ő egyedül maradt, az előszobából behallatszik a fiatalasszony gyermekét nyug­tató hangja és hamarosan a söprés, a konyjiai rendezgetés zaja. Próbálom a nénit meggyőz­ni: ha már a fia elhagyta, mégis csak meg kellene békül- nie a fiatalasszonnyal. Az ad­dig nyílt, közlékeny ember azonnal magába zárkózik. — Hová süllyedek még? — — esik kétségbe a ffatalasz- szony, mikor elmondom: mi járatban vagyok. — Tizenöt éve dolgozom tisztességgel, megbecsülést kivíva ugyan­azon a felelősségteljes munka­helyen. És közben mindig ta­nultam. A tragédiám ez a há­zasság. Tudtam, hogy »ült« a férjem, de azt gondoltam, hogy tiszta lappal új életet kezd. Szerettem. A gyereket nem akarta. Amíg a kórház­ban voltam, mindenünket el­kótyavetyélte. Amit itt lát, már én magam vettem. Pedig nem egyszerű. A kicsi nem bírja a bölcsődét; többet vagyok vele táppénzen, mint a munkahe­lyemen. Gyerektartás nincs. 1800 forintból részlet és min­den ... De a kislányt -fölne­velem! Szeretnék emberi éle­tet... Csak hát nehéz. Az anyósom pert indított ellenem, hogy a lakásból kitegyen. El­vesztette. Azt mondja, zárom előle a kislányt? Erős gyógy­szereket szed, előfordult, hogy széthagyta. Nem egyszer, a kislány kezéből, szájából szed­tem ki! Érthető, hogy szeret- , ném elkerülni a szörnyű bajt... I I Nemrégiben az utcán talál- ] koztam ismét a nénivel, s új- i ra csak panaszkodott. — Egy szoba-konyhás lakást [ szeretnék, s magam mellé ven­nék valakit, aki »megtakarít«. Tudom, hogy eddig három gondozó ment el mellőle. Azt is tudom, hogy ha valaki nem heki ad igazat, arra megharag­szik. Valóban nehéz, küzdel­mes élet után megérdemelné, hogy a fia mellette álljon. Ha már ez nem sikerült, kár a I menyét bántania. Ha egyszer ] így hozta a sors, hogy vele maradt, nem kellene a meg­levő kapcsolatokat eltépni. S ebben sokat segíthetnek a megértő szomszédok, a sávház közössége. Igaz, a néni néha rájuk vágja az ajtót, ha jobb belátásra próbálják bírni, de , talán az ő együttérzésükkel, jó szándékukkal oldható ez a megkeseredeítség. Gombos Jolán j Üzemorvosaink munkájáról j szólnak azok az adatok, ame- j Ivek közül most néhányat em­lítünk. A terhes anyák,gondo­zását 1972 óta az Anya- és Nő­védelmi Központ irányítja az üzemekben. A betegek íölku- ! tatásával függ össze, hogy ta- I valy több keringési betegsé- J gekben. emésztőszervi betegsé- j gekben szenvedő dolgozót ke­zeltek. (A cukorgyárban több mint egy éve működik belgyó­gyász szakorvos, aki ez idő alatt sok lappangó betegséget állapított meg.) Viszont nem egységes statisztikai szemlélet az oka, hogy túl sok rosszullé- tet tüntetnek föl a VBKM-ben és a cukorgyárban, mert a gyógyszert fölirató dolgozót is j az elsősegálynyűjtásos esetek | közé sorolják. A megyei KÖJÁL újjászer- | vezett munkaegészségügyi osz­tálya keretében működik az úgynevezett munkaegészség- ügyi ambulancia. Itt olyan fontos munkát végeznek, mint a különösen veszélyes munka­körben dolgozók szűrővizsgá­lata. Ezzel is sok segítséget ad­nak az üzemegészségügyi szol­gálatnak. A táppénzes betegek számá­nak alakulásáról dr. Varjú Irén egészségügyi osztályveze­tő a városi tanácsülésen el­mondta: emelkedett ugyan a számuk, de csupán a járvá- | nyok miatt... A feladatok I közül kiemelte: az építőipar­ban a részfoglalkozású üzem­orvosiállásokat május 1-töl fő­foglalkozásúvá módosítják. A fölszólaló vb-tagok közül Honfi Istvánná, a megyei Vö- j röskereszt-szervezet titkára a j fejlesztést sürgetve az üzemi— j körzeti orvosi körzetek kialakí- ! tásának fontosságát hangsú- ; lyozta. A tanács vb ülésén Rostás | Károly tanácselnök összefog­lalójában elmondta: szép ered­ményeket ért el az üzemegész­ségügyi hálózat, de á minőségi munkát még tovább kell fej­leszteni. H. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom