Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-08 / 57. szám
Kongresszusi küldött lesz Asszony a közösségért ITJs&gMr: Szalai Islvánnct, a | Csurgói Zrínyi Tsz scrtésgon- riozóját a M'xy. tr Népköztársaság elnöki Tanácsa a nemzetközi nőnap alkalmából a Muitka Érdemrend ezüst fokozatával Hintette ki. Az éjszaka és a nappal egybefolyik. Az éjjel tizenkét ■óra munkával teit, pihenni nappal se marad idő. Mégsem látszik rajta a fáradtság. A csurgói Zrínyi Termelőszövetkezet se'rtéstelepén dolgozik, az elletőben. Nagy szaktudást igényel e munka, jó néhány éjszaka kellett bújnia a könyveket, hogy megtanulja a szükséges ismereteket. Szálai Istvánná pedig szeret tanulni. — Amikor az általános iskolát befejeztem, minden vágyam az volt, hogy ne kelljen sutba dobni a könyveket — meséli. — Falun viszont az volta nézet: a lány ne tanuljon tovább, menjen férjhez, lássa el a családját Így ami akkor elmaradt, most pótolom. Megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt, és jelenleg — 49 éves fejjel — gimnáziumba járok. A tsz egyik alapító tagja volt. Dolgozott a növénytermesztésben, azután a borjúnevelőben, és amikor 1972-ben átadták a sertéstelepet, ide került. A munkájáról beszélgetünk. — Fizikailag nem nehéz munka, de nagyon idegölő. Sok koca nehezen hozza világra a malacokat, ilyenkor az embernek kell beavatkoznia. Sokszor bizony még az állatorvos sem győzi idegekkel. Sajnos, azt kell mondanom: ezen a telepen nem mennek úgy a dolgok, ahogy kéne. A technológiai fegyelemmel is baj van. Változtatni kell egy-két dolgon. Hogy a változások megtörténjenek, az Szalai Istvánnétól is függ. Nemcsak azért, mert a telepen dolgozik, hanem mert évek óta tagja a tsz vezetőségének. A vezetőségi üléseken a telepet érintő kérdésekben elsősorban az ő véleményét kéri a vezetőség, a dolgozók pedig hozzá fordulnak véleményeikkel. Persze, ha baj van, akkor neki hánytorgatják .föl. — > Néha bizony megjegyzéseket tesznek rám a falubeliek. Még most sem nézik jó szemmel, hogy annyi feladatot vállalok el asszony létemre. Szalai Istvánná ugyanis nemcsak tsz-vezetőségi tag Tagja a községi tanácsnak, küldött a helyi áfész-nsl. a tsz nőbizottságának elnöke, a megyei pártbizottság tagja és bírósági ülnök. Mindenütt helyt kell állnia, mert ha véletlenül panasz lenne rá valahol, rögtön azt mondanák a »bölcsek«: mondtuk, hogy nem való ez asszonynak. Bennem is fölmerült a kérdés: hogyan jut mindenre idő: — Keveset alszom, gyakran éjjel dolgozom a telepen, és akkor ott a nappal a többi munkára. Egy kicsit nehéz, különösen amikor vizsgákra is készülnöm kell, de ha jól gazdálkodom az idővel, mindenre jut. Még kézimunká- zásra is. A családom örül. hogy ennyi feladatnak teszek eleget. Megértik, hogy vállalnom kell, hiszen így tehetek valamit a munkatársakért, a községért. Szalai Istvánná sokat vállalt. A gazdaság vezetőségi ülésein, politikai fórumokon egyaránt hallatja szavát a többiekért, akik most már kezdik belátni, hogy nem »szereplési vágy« hajtja, hanem a tenni akarás. D. T. Hetvenhét brigádból Mint a mesében: két, nem egészen tizenhat éves kislány elindult Barcsról, hogy szerencsit próbáljon a’ városban. A gimnáziumot hagyták ott, mert kehyérkeresö kellett a családnak. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában nemcsak munka, hanem segítő közösség is fogadta az ikertestvéreket, Horváth Katalint és Horváth Magdolnát. • Katalin most a gyűrűsfpnó csoportvezetője. A hosszú teremben 147 gép dolgozik. Ebből 34 az övé. Az üzemrész tele van fiatalokkal. Horváth Katalin figyelme nemcsak a csoport tagjaira terjed ki. A fiatalok sorsa mindig is érdekelte: alapszervezeti KISZtitkár volt sokáig. Tagja a KISZ központi bizottságának, s a pártvezetőség is a fiatalok munkájának segítésével bízta meg. — Mindig olyan feladatot Csendesen lány, akivel albérletben lak- ! tunk, elment. Példáját akar- ^ tűk mi is követni..." Ne kérdezze. hogy miért, mert nincs rá válaszom. De visszakértük a felmondást, s maradtunk. — Mi van a gimnáziummal? — Semmi. Textilipari szak- középiskolába járunk a testvéremmel. Furcsa dolog ez: soha nem készültünk fonónő- nek. Egészségügyi szakiskolába akartunk menni. De az az elvünk, hogy egy önállóan megkezdett utat folytatni kell. — Azt hallottam, türelmetlen. — Én is hallottam. Akkor szokták mondani, amikor szorítom a határidők megtartását. Ha az ember feladatot kap, s megvalósításához a feltételeket is megteremtik, akkor nincs ok a határidő módosítására. Az ember élete tele van határidőkkel, s ezek ösztönzik, hogy készüljön. Készületlenül még nem mentem el sehova, mert szerintem rossz érzés odaülni, vitatkozni, ha nem tudom, hogy miről van szó. — Minek alapján ítéli meg az embereket ? — Véleményem alapja a munka. Az embereket csak a végzett munka szerint lehet megítélni, s igyekszem észrevenni mindenkiben a legkisebb változást is. — Hallottam azt is, hogy sértődékeny. — Nem hiszem. Talán a kevés szó miatt tartanak ilyennek. Szeretem, ha véleményt mondanak rólam, s szívesen mondom el én is a véleményemet, de csak szemtől-szembe. Ha valakiről a háta mögött nyilatkoznak, azt ki nem állhatom. \ — Tehát nem pletykás. — Azt mondják, túlságosan komoly vagyok. Ha ez igaz, akkor a munka, a megbízatások tettek azzá. Horváth Katalin a megyei pártértekezleten az üzemi demokráciával foglalkozott hoz.- zászólásában. Tapasztalatait itt az üzemben szedte össze, s felszólalását csak előző este irta meg. Ritkán, egymás alá rótta a sorokat, hogy tudjon közben javítani, ha szükségesnek látja. A megyei pártértekezlet a somogyi kommunisták kongresszusi küldöttei közé választotta. K. I. Á tanárnő nyugalma Nők as élen... Munkában a brigád. Előtérben Czimmer Péterné. hon fejlesztése érdekében. Egyik brigádtársuk — Tátrai Józsefné — nemrégen szült, gyermekgondozási segélyen van. Meglátogatták a kórházban, otthonában, ajándékot vittek neki és az újszülött kislánynak, s most ismét család- látogatásra készülnek. Közben két fiatalt fogadtak be soraikba, segítenek nekik, hogy mielőbb beilleszkedhessenek a brigádba. Tegnap tartották a VBKM Kaposvári Gyárában a nőnapi ünnepséget. Ezen a meghívottak között ott voltak a Há- mán Kató brigádnak a képviselői is. A gyár vezetőinek köszöntése nekik és mindazoknak a nőknek is szólt, akik eddig munkájuk alapján kaptam, mely a fiatalokhoz kötött. — Megbízatásai közül melyiket tartja a legszebbnek? — A KlSZ-titkárságot bánom most is... Szép feladatokat ad a kb-tagság is, mert fiatalokkal találkozom, taggyűlésekre, vezetőségi ülésekre járok. Az üzemben alig' lehet a hangját hallani: keveset és komolyan beszél. A lányok gyakran a tekintetéből is értenek. Teljesítménye mindig száz százalék fölött volt. Csoportvezető most lett másodszor: amikor először ezzel a munkával megbízták, idegki-, merülést kapott és lemondott. Égy évvel később ismét vállalta.-» Mi fogja itt a gyárban az embereket? A TANÁRNŐVEL az óra közötti szünetben találkoztam. Ugyanolyan elfoglalt volt, mint bármikor az iskolában. A szertárban ültem és figyeltem, amíg összerakta a következő órára való anyagot. Közben jött egy gyerek a térképekért, a tanárnő odaadta, »ezt vidd, édesem« — mondta. Az »édesem« hosszú kamaszgyerek volt... Azután egy kolléga hozott egy lapot, hogy a tanárnő, mint szak- szervezeti bizalmi, javasolja valakinek a továbbtanulását. Eközben néhányan beszóltak, kérdeztek valamit, ö válaszolt, mosolygott, majd értésemre adta, hogy azért nem jöttem rosszkor. Közben becsengettek, kérte, hogy várjak már egy kicsit, munkát ad a gyerekeknek. Bevitték az írásvetítőt az osztályba. Az ajtón keresztül hallottam, amint elmondja, hogy késni fog. A diákok elkezdtek dolgozni, Írtak körülbelül fél óra hosszat. Csendben. Ezer és tízezer biztosíték. Apró alkatrészek halmai, mellettük ügyes kezű asszonyok, leányok szorgoskodnak. Itt, a Kaposvári Villamossági Gyár biztosító I. üzemrészében — több más brigáddal együtt — dolgozik a Hámán Kató szocialista brigád Czimmer Petemé vezetésével. — A kongresszusi és a fel- szabadulási munkaversenyben gyárunk történetében az eddigi legjobb eredmények születtek. Hatvanhat felnőtt és tizenegy ifjúsági szocialista brigádunk igen nagy lelkesedéssel dolgozott. A Hámán Kaíó szocialista brigád emelkedett ki közülük: tervét 1,6 millió forinttal teljesítette túl. A gyár párt- és szakszervezeti, gazdasági vezetőségével egyetértésben ennek a brigádnak javasoltuk a kongresszusi zászlót — mondja Tóth Lajos, a pártbizottság titkára. I}lés Anna, a megyei párt- vb tagja, a biztosító I. üzemrész párttitkára és Lovas Gyula művezető szintén nagy elismeréssel szól a brigádról. — Olyan emberek dolgoznak ebben a kis közösségben, akikre itt a gyárban és a várost gazdagító társadalmi munkában is mindenkor számítani lehet —* mondják mindketten. Tíz esztendeje múlt, hogy a gyárban dolgozik Czimmer Péterné brigádvczelö. Társai — életkorukat és munkaviszonyukat is tekintve — nála fiatalabbak. — Négy esztendővel ezelőtt kilencen kezdtük el a szocialista brigád cím elnyeréséért a munkát. S ha korban különbözünk is, céljaink, törekvéseink mindenkor azonosak voltak, valamennyien egyet akartunk és akarunk is: elnyerni a szocialista címet, sikerrel teljesíteni kongresz- szusi, felszabadulási vállalásunkat. A cím elnyerése és a vállalás teljesítése sikerült, most pedig folytatjuk tovább — kongresszusi lendülettel — a munkaversenyt Tudjuk, erre nagy szükség lesz, hiszen gyárunk a tavalyi 450 millió forinttal szemben erre az évre 550 milliós terv teljesítését vállalta. Ez csak úgy sikerül, ha valamennyien olyan lendülettel dolgozunk a jövőben is, mint az elmúlt hónapok során ... Czimmer Péterné szavait a brigád tagjainak munkája támasztja alá. Tavaly átlagosan 130 százalékra teljesítették egy-egy hónapi tervüket, s most, februárban is 131 százalékos volt a brigád átlaga. Nemcsak a gyári munka túlteljesítésére jut idejük, energiájuk. A Hámán Kató iskola egyik kis növendékét a brigád patronálja, s tavaly 260 óra társadalmi munkát végeztek a Zója Gyermekottbecsületet, tekintélyt vivtak ki maguknak, a dolgozó nők- i nek. Szalai László 1 — Nem tudom. Azt hiszem, aki szeret kézimunkázni, az ide jön. Egyszer a testvéremmel együtt felmondtunk: a A tanárnő talán soha nem ideges. Ritkaságszámba megy ez manapság. Pedig nagyon »befogott«. Iskolai tanítás az 503-as szakmunkásképzőben, . NŐNAPI CSOKOR ÜNNEP Ezen a napon kora hajnalban ébredtem. »Időm van bőven — gondoltam —, mindennel elkészülök.« Óvatosan fölkeltem, vigyázva, hogy föl ne ébresszem a feleségemet. Gyorsan megmosakodtam, és hozzáfogtam a munkához. Lemefstam az ablakot. Felporszívóztam a parkettet. Kiporoltam a szőnyegeket. Kimostam a függönyöket és a konyharuhákat. Azután kezet mostam, és előkészítettem az ünnepi ebédet. Megint kezet mostam. Megstoppoltam a zoknijaimat, majd hozzáláttam a feleségem ruhatárának rendbe szedéséhez. Felvarrtam a bundájára a gombot. Kivasaltam a vasárnapi nadrágját. Tükörfényesre tisztítottam minden cipőjét. Üjböl gondosan megmostam a kezem. Reggelit készítettem, és tálcára helyeztem, egy csokor virág és a tegnap vásárolt ajándékok mellé. Megborotválkoztam. Újra megmostam alaposan a kezemet. Fogtam a tálcát, és beléptem a hálószobába, hogy felköszöntsem a feleségemet. Édesen aludt, mosolygott álmában. Gyöngéden megcsókoltam: — Kellemes ünnepet, drágám. Gyere, reggelizzünk. Fölébredt. Ajkáról eltűnt a mosoly. Pezsgőt öntöttem a pohárba, és -boldog mosollyal gyönyörködtem benne. Hitvesem kiitta a pezsgőt, harapott az ananászból, felhúzta ujjára az ajándékomat — az uráli drágakővel ékesített gyűrűt, megszagolta a friss rózsákat, rágyújtott, azután keserves ' zokogásban tört ki. — Istenem! — szipogta könnyek között. — Mit vétettem, hogy ilyen életem van?! Nap mint nap folyton ugyanaz. Mindig csalf ünnep. V. Klimovics AJÁNDÉK A múlt évben történt . . . Közeledett március nyolcadi- ka, és én — miként ez egy rendes férjhez illik — elhatároztam, ’hogy megajándékozom a feleségemet. Mivel mindig azt hajtogatja, hogy nincs ízlésem (mintha bizony nem én lennék az egyetlen, aki feleségül vettem!), rábíztam a választást. Képzelhetik, mekkora volt a csodálkozásom és az örömöm, amikor oldalbordám egy igénytelen, olcsó zöld brosstűt, választott! Örömöm azonban nem tartott sokáig. Az első csapás közvetlenüt másnap ért, amikor hitvesem a tükörben nézegette magát: — Tudod, Zsorik, ez a zöld bross sehogy se illik a kék blúzomhoz. Másik blúzt kell vennem, egy zöldet... Még a délelőtt folyamán vásárolt magának egy méregdrága méregzöld blúzt, amely — be kell vallanom — valóban illett a brosshoz. Ám alighogy megnyugodtam, Op- héliám újból tört döfött belém: — Édes fiam, szerinted milyen szoknya megy az új blúzomhoz? Valid be. hogy ami van, egyáltalán nem megfelelő ... Nem mértem vitatkozni. tgy telték-múltak a napok. Hitvesem folytatta toalettjének harmonikus tökéletesítését. E célból harisnyát, kalapot, táskát, cipőt is vett . . . Most már értettem, miért elégedett meg azzal az igénytelen brossal. Ezért mindazon férfitársamnak, aki egy brossal reméli megúszni március nyolcadikat, sietek elmondani, hogy legyenek figyelmesek, de legyenek éberek! Gcorgi Todorov (Oroszból cs bolgárból fordította : Zalicmszky László.) magyart, történelmet tanít heti egy-egy órában, hiszen a szakmunkásképző intézetben nincs rá több lehetőség. Pedig nagyon szeretne többet adni, minél többet abból a nagy nagy humanista műveltségből, amellyel bír. Gyergyai Albert tanítványa volt az egyetemen. Csodálta, tisztelte, tőle tanulta a klasszikusok szeretetét, tiszteletét, a szépség, az emberiesség érzését. Amikor az ókori irodalomról beszél, egészen kipirul, olyan, mint egy rajongó bak- fislány. (Ilyenkor különösen nehéz elhinni, hogy két gyereke közül a nagyobbik már lassan érettségi előtt áll.) Valahol azt hallottam, hogy a klasszikusok szeretete, ismerete a jellemre is nemesítően hat. Nem tudom, hogy így van-e. Amikor vele beszélgettem, úgy éreztem, igaz. Emberi, tanári hitvallása Antigone mondása: »Nem gyűlöletre, szeretetre születtem«. — Tanár csak akkor legyen valaki, ha nagyon szereti ezt a pályát meg a gyerekeket — mondja. — Persze közhely ez, tudom, de hát nem attól lesz közhely valami, hogy túl sokat mondjuk? És ami igaz, azt azért sokszor emlegetjük ... Ezeket a gyerekeket nagyon lehet, és nagyon kell szeretni. Az általánosból nem a legjobbak jönnek hozzánk. Van olyan az ipari tanulók között, akinek az is gond, hogy a szakmáját jól elsajátítsa. Mit tudok adni annak? Mit kap arról, ami szép az irodalomban, a költészetben? Ha csak tananyag lenne, amit tanítok, soha nem szeretnék meg. De ha az ember adni tud magából szere- tetet, akkor arra ráhangolódnak, és ez a fontos. Ha az olvasást mégszerettetem velük, akkor jó. Akkor ez a legnagyobb siker nekem. A tanárnő sokat olvas, és minden lehetőséget megragad, hogy tovább képezze magát. Pedig nem tudja, nincs lehetősége mindig átadni tanítványainak azt a sokat, amit szeretne. De azt mondja, nem érdemes rutinból élni, tanítani. SZERETIK az iskolában, mert jó szakember, mert jó pedagógus, jó kolléga. Kitüntetéseket is kapott. Mindezt természetesen nem tőle tudom. A tanárnő nem dicsekvő, és nem szereti a nyilvánosságot. Az embereket szereti, a családját, a tanítványait, a kollégáit. A tanárnőt Kökényessi Pé- ternének hívják. Simon Márta Somogyi Nép/<jf>| 3
