Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-29 / 75. szám

Asmíetlsó habócsai teknő vájó ül a tüskés öregember udvaron rongyon, a lá­bát — csak az egyiket — át­veti a csaknem kész teknőn, és fürgén dolgo­zik a szerszá­maival, Szalu, szijókés, szabe (görbe kés) és fejsze kell eh­hez a mester­séghez. Röp­ködnek a for­gácsok. Sza­kálla erősödő borostáin meg­tapadnak a fi­nomabb szilán­kok. Bemutatót tart a mester­ségből az utol­só igazi teknő­vájó, a bábó- csai telepen. (Igaz ugyan, hogy van még valaki, alti műveli ezt az ősi foglalatosságot, de nem »fő­ténykedésként«.) — A nyers fiz fa az igazi. Abból lesz a jó teknyő. A nyárfa nem jó, mert folik. Két- ujjnyi vastag, keresztüladja a vizet. Ritka a szövete. Az is ilyen lesz/ez a telep, amikor még java; része a Béla faiskolája volt. Még talán akkor sem, ami­kor — jó tíz esztendőig — ő volt a teknővájók között a vajda. — Igen szigorú ember volt — így emlékszik vissza erre az időszakra a menye. — Bün­tetett még a rossz nézésért is. Amelyik lányt kinn kapta az utcán vagy a kunyhó előtt este nyolc után, már kergette is haza a botjával. Nagy volt az erkölcs akkoriban. Zene, hangoskodás sértette a fülét, ha az alkalmatlan időben volt. Pénzbüntetést szabott ki és Egy kis balatoni üdülőhely gondjairól i ntézd el, hogy jövőre [ ban két sor gyönyörű platánfa délelőtt is legyen nap- j díszíti, de úgy, hogy az egyes terebélyesedő lombozató fák már a délelőtti órákban úgy­szólván teljesen elfogják a nap sugarait, legföljebb közvetle­fény a strandon — bűz I dított a múlt nyár végén bú- roí j csúzáskor — félig tréfásan, | félig komolyan — grazi tanár barátom, aki népes családjával együtt már a hatodik nyarat töltötte a »telepen«, pontosan a Balatonboglár melletti Sza­badság üdülőtelepen. A szom­szédomba két-három évenként visszatérő német család ugyan­csak csodálkozott — ez is a múlt nyáron történt —, ami­kor megtudta, hogy a telep egyedüli étkezési lehetősége, a »csárda« már második éve nem nyit ki. Nincs gazda, mely üzemben tartsa. Az sem nagyon tetszett nekik, hogy az Ady Endre utca útteste az el­múlt években annyit romlott, áruellátása, az új telepen dig még egy bódé sincs, mely­ben a legfontósabb éleimisze-; reket be lehetne szerezni. Az étkezési lehetőség megöl-’ partvédelem melletti ) datlan.^ A telep közepén levő hajdani kaszinó, majd a fel- szabadulás után csárdává át­alakított »vendéglátó egység-« történetét — tanulságos példa­ként — érdemes volna részle­tesen leírni, a virágzás éveitől (amikor kitűnő kaposvári szak­emberek vezették) a hányát­két keresztforrna botra meges- ’ hogy egyes részei autóval most ~ ‘ 1 ' m£r ajjg járhatók, és ha mégis kette a vétkest, hogy többet nem rendetlenkedik. Kétsze­res volt a büntetés. Pénzt kel­lett fizetni neki, a bajkeverőt meg még a szülei is kötelesek voltak megfenyíteni. — Mi lett a bőségesen csűr- j ranó büntetési pénzzel? Alig nősült, vitték a hábo­rúba. Szolgált az apja is, szol­gált ő is. Ö hazajött, az apja holtan maradt a csatatéren. — Galíciában, Albániában, Taljánországban harcoltunk. Leginkább futottunk. A tiszt urak elbújtak, én egyedül ma­radtam a géppuskámmal. Egy fontos, hogy a fa nyers le- I dum-dum golyó le is vitte a végigkényszerül rajta egy-egy kocsi, nagy port ver föl maga utón. Mert az öntözőautó ugyancsak ritka vendég arra­felé.— Nemcsak a szépérzéket bántja, hanem egészségügyi szempontból is káros, hogy I reggelente minden villa elé — Vitte a kocsmába a ba- ' más-más, többnyire fedetlen rátáival. Leginkább a Dober- tartályban (vödör, fazék, la- , . , ... , dó nevezetűbe. Lássa, ennek i vór, doboz, nylonzsák) teszik I sz?rványosan hmar, de ma mar az emlékezete úgy fennma- ' ki a házi szemetet, és ha aznap 1 SZJnte ™,,w "|,»n radt, hogy él itt egy leszárma- j éppen nem jön a szemetes, ott- j zott néni, azt még mindig Do- j marad másnap reggelig. Akad tehát bőven elintézni, | elrendezni való, amelyekről nül keskeny sávra jut belőlük úgy tizenegy órától kezdve. Ide zsúfolódnak hát össze a »nap­imádók«. Nem valószínű, hogy akarpa szerv, mely a fákat ki­vágásra ítélné, de talán »leko- ronázással« évekre megoldható volna a probléma. Elképzelhe- tő, hogy a hozzáértők ennél ! auson keresztül a kimúlásig, jobbat tudnak ajánlani, a lé- ! Reméljük, hogy csak »tetszha- nyeg az, hogy valamit tenni Iáiról« van szó, és az illetéke- kellene, mert a strand napfény I 'már ez évben feltámaszt- (léikül nem strand! ! iák ezt a nélkülözhetetlen üz­j letet. A telepiek szerint leghe- A telep, előtti vízterület tisz- j lyesebb volna önkiszolgáld tasága még elfogadható, bár a j bisztróként működtetni, berekből a Balatonba folyó / víz néha barnás elszíneződést telepen szórakozóhely okoz, de azért ez nem kelti a i nincs. Nagyobb baj, hogy a* piszkosság benyomását. A i üdülö.*i.,~:. sem a hazaiak, sem part közelében olyan alacsony a víz, hogy a kisebb gyerekek is nyugodtan fürödhetnek ben­ne. A tó talaja itt kitűnő. Az utóbbi években ijesztő mérté­ket öltő hínárosodás azonban nagy fokban rontja a fürdés örömeit. Régebben is akadt itt berdó Juli község. néninek nevezi a gyen. Ha száraz, könnyen re­ped. Kilencvennégy éves. Ö ma­ga nem tudja pontosan, mikor született — az írást, olvasást sem tanulta —, de az obsitos­levél beszél helyette is. Meg­lódítja az emlékezetet a többi dokumentum is, például az 1936-ban kiállított cigány iga­zolvány. Tizennyolc éves kora óta él a babócsai telepen. — Bolhón születtem. Dráva- parti gyerek voltam, a huszi- nyai rétről. Ide nősültem, Kis Katalint elvéve. Három nyel­vet beszélek: a horvátot, az oláh t" és a magyart. hüvelykujjamat. Akkor őrve­zetővé tettek. Ujjhiányáról kapta megkü­lönböztető nevét: Csonka. Ha így keresi az idegen, könnyeb­ben megtalálja, mintha Ko­vács Mihályt mond. Ebben a környezetben, majdnem min­denkit ragadványnév külön­böztet meg mástól: Dunde, Koke, Csúnya, Pücsök. — Négy gyerekünk lett. Kettő megélt, kettő meghalt. Iván tizenhat évesen fulladt a Drávába. Egy fiút, egy lányt fölneveltünk. Tizenegy uno­kám és tizenöt dédunokám van. Nem hittem volna, hogy Növényvédelmi tájékoztató A kukorica gyomirtásának új technológiái Az idén tovább bővült a | előtt kell alkalmazni és a kukorica-gyomirtó szerek vá- permetezés után azonnal 5—6 lasktéka, előtérbe kerültek az I cm mélyen a talajba keverni. egyéves hatású gyomirtószer- [ A talajnak a bedolgozás mély­kombinációk. A takarékossá- j ségéig aprómorzsás szerkeze- got a szerek hatékonyabb al- [ tűnek kell lennie. Rögös vagy kalmazásával lehet biztosíts- | túl nedves talajon — ahol a ni: az adott területen találha­tó gyomflórák ellen legjobban ható készítményeket kell al­kalmazni, s a szerek kijutta­tásával kapcsolatos előíráso­kat szigorúan be kell tartani. Évelő és magról kelő gyo­mokkal fertőzött területeken (zsúrlófélék, földiszeder, mo­gyoróslednek, fenyércirok, vadköles stb.) alkalmazhatók: Az Atrazin hatóanyagú ké­szítmények (Hungazin PK, Aktikon PK stb.) aktív ható­anyagra vonatkoztatva 3—4 kg ha, a vetést megelőzően és a talajba dolgozva. A Buvinol 50 WP 9—13 kg/ha akkor, amikor a kukorica csírázása megkezdődött (mindaddig, míg a növények meg nem je­lennek a föld felszínén). Az Eradican + Atrazin (aktív ha­tóanyagban) 5,7—7,5 lit ha + 3 kg ha, Sután + Atrazin (ak­tív hatóanyagban) 5,5—7 lit/ ha + 3 kg/ha. A készítmények külön-külön is alkalmazhatók, de a szerek a permetezőgép tankjában összekeverhetők. A keverést csak közvetlenül a permetezés megkezdése előtt szabad elvégezni úgy, hogy a 2 3 részig vízzel töltött tar­tályba beleöntjük a szükséges Eradicant vagy Sutant. Az Atrazin hatóanyagú készít­ményt külön kell kimérni, pé- pesités után a szűrőn keresz­tül a permetezőgép tankjába beönteni, és a hiányzó víz- mennyiséget pótolni. Vetés — Hogyan éltek régebben? — A férfiak alkalmi mun­kán voltak. Az apósom volt a kazalmester a cséplésnél; ő tudott legkeményebb szarvat rakni a kazalnál. — És a nők? — Mit tagadjam? Kéreget- ni mentek. Aztán haza a ba­tyuval. Mire a férfi előkerült, addigra kész volt az étel, ha főztünk. Dödölle, gánica. Csonka Kovács Mihály bá­csit újra a mesterségről fag­gatjuk. — Nem volt ennek fortélya. Az ember csinyálta a sok ap­ró sótartót, teknyőt, szakasztó- teknyőt, húsozót, mosót, fa­kanalat, gyúródeszkát. Ha messze volt a vásár, szekéren vittem a portékát. Ha a kö­zelben — mondjuk Péterhidán —, akkor a hátamon. Ha ne­héz volt, akkor útközben ol­csóbban eladtam a nagyobba­kat __ M ent, mendegélt egy életen át. Ha kedve volt, dünnyögte magában a kedvenc nótát, horvátul: »Gyere ki a kuny­hóból, Mariskám!« A családban senkinek sem áll a keze a teknővájásra. Ipari, mezőgazdasági munka­helyeken dolgoznak. Leskó László szólni kellene valahol. De hol és kinek? A telep közigazga­tásilag Boglárhoz tartozik,, de vajon a tanácson ki foglalko­zik az effajta kérdésekkel? Üdülőhelyi vagy hasonló bi­zottság tudomásunk szerint sem Bogláron, sem máshol a Balaton mellett nincs. Csak valamikor régen volt Pedig ez a minden évben ott nyaralók­ból megválasztott testület so­kat tudna tenni az üdülőhe­lyek érdekében anélkül, hogy minden apró gonddal a »maga­sabb« fórumokat zavarná. El­rendelhetné például saját ha­táskörében — számítva a vá­lasztói, azaz a villatulajdono­sok megértésére —, hogy a telkek előtti gyalogutat min­denki tartsa rendben, hogy az útra kihajtó ágakat nyessék le, még mielőtt valakinek a szeme világába kerülne a kerítése­ken belüli sövények, fák gon- dozatlansága. Javaslatot tehet­ne a bizottság az egységes hi­giénikus szeméttárolásra is. Ha a telep gondjairól kissé részletesebben és rendszerezve kívánunk szólni, akkor he­lyesnek látszik, ha a parttal kezdjük. Az aránylag keskeny partszegélyt — mely az egész telep, tehát a »műúton túliak« strandja is — teljes hosszá­összefüggő hínármező alakult ki a parttól a mély vízig. Ügy tudjuk, hogy kitű­nő hínárvágó gépek léteznek, egy ilyennek a segítségével folyosókat lehetne vágni a hí­nárban, így még a horgászok sem vennék rossz néven az ir­tást. A múlt nyáron nagy táb­lákat állítottak fel a strandon, ..amelyeken négynyelvű felirat figyelmez­teti a fürdőzőket, hogy a víz a part közelében sekély, ezért beugrálni veszélyes. Mennyi­vel nagyobb szükség volna olyan több nyelvű — elsősor­ban magyar szövegű — táblá­ra, mely a strand rendjének, tisztaságának, nyugalmának megőrzésére hívja fel a figyel­met! Arra is, hogy a kutyák nem kívánatos vendégek a strandon. Igaz, a tisztaság fenntartásához több és na­gyobb méretű szemétgyűjtő kellene és az, hdgy ezeket na­ponta legalább egyszer ki is ürítsék. Több és jobb állapot­ban levő pad és lejáró is el­kelne a strandon. A telep úttestjeit szegélyező árkok, valamint az árkok és a gyalogutak közti »gyepes« te­rületek elszomorítóan gondo­zatlan ok. a külföldiek — arról nem kapnak felvilágosítást, hogy milyen lehetőségük van kirán­dulásra, a közelben vagy tá­volban szabadtéri színházra, hangversenyre, mozira, kiállí­tás megtekintésére. A már em­legetett grazi barátom kocsi­jában a »Jó utat« című autós­könyv német kiadását talál­tam, és az IBUSZ-nak elsősor­ban könnyű szórak ozásokra invitáló, egyébként jól össze­állított, szépen illusztrált, né­met nyelvű 1974. évi Balaton- programját. Ezeket kapta a határon, nem többet. A tele­pen nem láthatók plakátok, nem osztogatnak magyar és idegen nyelvű füzetecskéket, melyek a Balaton-kömyék lát­nivalóiról, a nívósabb szórako­zási lehetőségekről tájékoztat­nák a közönséget. A szűkebb és tágabb értelemben vett Ba- laton-propagandának a déli parton nyugodtan lehetne gaz­dája a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala. A kiadványok eljuttatására a nyaralókhoz számos lehetőség kínálkozik, a hirdetőtáblától, a posta igénybevételétől kezdve a telepen levő kis üzletekig. Bizonyára mindegyik üzlet vállalná az ismertetők osztoga­tását, illetve a már nem in­gyen adott balatoni könyvek árusítását. T alán a legkisebb balato­ni üdülőhely gondjairól írtunk, számítva arra, hogy a fölvetett bajok-gondok közül nem egyet más fürdő­hely nyaralói is magukénak mondanak. Nagy eredmény- A telep keleti végén jól el- I nek tartanánk, ha írásunk látott és jól vezetett kis élei- j nyomán a Szabadság üdülőte- miszerüzlet van, melyben meg- | iep és általában a déli Bala- kaphatók a legszüksegesebb ; ton-part sok problémája közül háztartási cikkek is. Egyéb- ! néhány megoldódna, ként igen szegényes a telep W. F. □ Somogyi ^Néplap bedolgozás feltételeit nem le­het biztosítani — nem szabad vegyszerezni. Magról kelő egy- és kétszi­kű gyomokkal fertőzött . terü­letekre: Hungazin Rapid 8,5— 12 lit/ha, Satecid 65 WP 7,2— 10.5 kg ha, Ramrod 5,2—7,8 kg/ha + Atrazin (aktív ható­anyagban) 1,2—2 kg/ha, Igran 50 WP 2—3 kg/ há + Atrazin (aktív ható­anyagban) 1,4—2,5 kg/ha, Ni- tazin 17—21 lit/ha, Afalon 2— 3 kg/ha -f- Atrazin (aktív ha­tóanyagban) 1,4—2,5 kg/ha, Hungária K—64 6—7,8 kg/ha, Nitanil—2 17—22 lit/ha, Afa- zin 5—7 kg/ha. A Zetin, Niti- ran, Nitanil—2, K—64, Malo- ran és Afalon kombinációk felhasználása tilos azokon a területeken, ahol a talajok szervesanyag-tartalma 1 szá­zaléknál kevesebb, vagy ero­dált foltok találhatók, s a szer- vesanyag-tartalom eloszlásá­I ban a táblán nagy különbségek | vannak. A szerek mindaddig j kipermetezhetők, amíg a ku- I korica csírái legalább 2 cm-re j a talajfelszín alatt vannak. Magas atrazintartalmú ku- 1 koricatcrületek vegyszeres | gyomirtásához, vetésváltás esetén: Eradican 5—7,5 lit ha, Sután 5—7 lit/ha, Satecid vagy Ramrod 6—7,8 kg ha (a készítményhez Maloran 2,5— 3.5 kg/ha vagy Afalon 2—3 kg/ha mennyiségben adagol- ,, , ható), Nitiran 13—18 lit/ha. g°ndtalansaga Ezekhez a készítményekhez Atrazint kombinálni tilos! Ha a kezelt táblákon kétszikű gyomnövények jelennek meg, Dikönirttal kell a kezelést el­végezni, 2—2,4 kg/ha adag­ban. P. N. Barannyihov Nevek az emlékműn Emlékek Igorról Igorka 12 éves. Késő ősz van, hajnali fagyok. Fiamnak már haza kellene jönni. Kiné­zek az ablakon, s látom, hogy jTyimka nevű barátja cipeli a hátán, nincs rajta cipő. Kide­rült, hogy cipőjét sürgősen be­adta a javítóba, pajtása pedig így segített rajta. Igor 16 éves. Egész nyáron olyan nagy szorgalommal ké­szült a főiskolára, hogy egé­szen meghökkentett bennün­ket S egyszercsak, közvetlenül a vizsgák előtt leverte lábáról a malária, láza 39 fok. Tilta­kozásunk ellenére elment vizsgázni és minden tantárgy­ból jó és kitűnő jegyet kapott. Akkor győződtem meg első íz­ben arról, hogy fiam látszat- mögött nem mindennapi akarat rejtőzkö­dött. Igor főiskolás. De még min­dig gyerek. Az első órán oda­ment hozzá Szumerkin pro­fesszor, kezét a fejére tette és ezt mondta: »Gyermekem, hány éves maga? Tizenhat? Fiatal, nagyon fiatal!« Elmondom incidensét H. hallgatóval. Már harmad- vagy negyedévesek voltak. A tűzvé­delmi előadó tanár, akit a hall­gatók »tűzoltónak« csúfoltak, nem igen értette Igor humorát és komolyan megharagudott rá. Megfenyegette: »Majd a beszámolón megiszod a levét!« A beszámoló napján Igor nagyon izgatott volt. Minden fontosabb tantárgyból jó és kitűnő jegye van, de hátha e beszámolón kap egy vastag »fát«. Napszemüveget vett föl, torkát jól körülcsavarta sállal, mint alá alaposan megfázott; idegen ruhába öltözött. A »tűzoltó« nem ismert rá. H. valami miatt késett. Amikor belépett a terembe^ a tanár a legnagyobb csodálkozására így szólt hozzá: »A, itt a mi tré­ki nevet utoljára!« — »Ne*n értem önt« — felelte H. — »Mindjárt megérti!« A többi hallgató már rájött, miről van sző, majd kirobbant belőlük a nevetés, főleg azért, mert külsőleg H. egyáltalán nem hasonlított Igorra. A hall­gató jól tudta az anyagot és becsülettel állta a »tűzoltó« dühödt támadásait. A tanár kénytelen volt jelest adni ne- nyilvántartó ki. Ezt a történetet Igor bará- kartonlapon tai számtalanszor felidézték az én jelenlétemben. Igor nagyon szeretett élni, szerette a környezetéhez tar­tozó embereket. Jó sportoló volt, úszott, futballozott, röp- labdázott, jégkorongozott. Sze­retett sakkozni és táncolni. Jóllehet, hangja nem volt is­kolázott, az Akadémián rende­zett estéken szólót énekelt, ze­nekari kísérettel. Ugyanakkor szívósan, kitartóan, fáradtsá­got nem kímélve dolgozott, ha ezt a munka megkövetelte. Nagybátyám, Sz. I. Borcsevsz- kij, a matematika professzora nem egyszer elragadtatással beszélt nekem arról, hogy Igor milyen ragyogó matematikai tehetség...« • * * A felszabadulási emlékmű­vön aranybetűkkel olvasható: PRIHOGYKO I. V. SZÁZA­DOS. A szovjet honvédelmi mi­nisztérium tiszti veszteségeket osztályán egy a következő ol­vasható : »Prihogyko Igor Vjacseszla- vovics százados, a 60. műszaki utászdandár törzsének 2. osz­tályparancsnoka, aki 1919-ben született, az SZKP tagja, 1941 óta teljesített katonai szolgá­latot, elesett az 1945. január 15- ütközetben. Eltemetve Bu­dapesten, Rákosszentmihá- lyon«. Ezután következett édesany­jának, Jevgenyija Mihajlovná- nak régi és nem egészen pon­tos címe. Mégis ez segített megtalálni hozzátartozói cí­mét. Egy vakmerő ember »Örömmel írok apámról, Va- szilij Jakovlevics Korjakin- ról. Persze, nem sok emlé­kem maradt róla. Amikor íacsinálónk! Nos, meglátjuk, apámat 1941-ben behívták ka­tonának, csak tizenhétéves voltam. De úgy látszik, min­denkinél több emlékem ma­radt róla. (Folytatjuk.) t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom