Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-04 / 53. szám
YILAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fillér AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXI. évfolyam 53. szám 1975. március 4., kedd Következetesen hajtsuk végre a párt határozatait Befejezte munkáját a megyei pártértekezlet A megye legfelsőbb pártfóruma vasárnap reggel kilenc órakor folytatta munkáját a kaposvári Dorottya szálló nagytermében. Szigeti István, a megyei pártértekezlet elnöke bejelentette, hogy Varga Péter, a megyei párt- bizottság első titkára válaszol a szombati vitában elhangzottakra. Varga Péter vitazárója Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak! Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy a pártértekezlet hasznos, eredményes munkát végzett. A vitában mindenekelőtt kifejeződött a teljes egyetértés pártunk politikájával. A felszólalók kifejezték azt is, hogy haladjunk tovább ezen az úton; erősítsük társadalmunk, megyénk szocialista vonásait. Kifejezték egyetértésüket a Központi Bizottság kongresszusi irányelveivel, a tárgyilagos és mértéktartó értékeléssel, valamint a következő öt év feladataival. A felszólalók egyetértettek azzal is. ami a szervezeti szabályzat módosításának tervezetében szerepel; elsősorban azzal, hogy a párttagság elé mindig nagyobb követelményeket kell állítanunk. Erősíteni kell a pártfegyelmet, a párt összefor- rottságát.--“ egységes fellépését, elvi, politikai és cselekvési egységét, hogy még következetesebben tudjunk érvényt szerezni a párt politikájának. Az is kifejeződött a vitában, hogy fő vonalaiban mindenütt elértük a X. kongresszuson meghatározott politikai, elvi célokat. A párt politikájának végrehajtása Somogy megyében is jelentős eredményeket hozott. Ez tapasztalható a gazdasági, a társadalmi életben, a művelődésben, de kifejeződik a szocialista tudat erősödésében, változásában, a közgondolkodásban is. A vitában kommunistáink kifejezésre juttatták a pártbizottság állásfoglalásaival való egyetértésüket. Szeretném hangsúlyozni: nagyon jó volt, hogy a felszólalásokban mindenki utalt a saját munkaterületére is; arra, hogy az alapszervezeteknek, az üzemi, a községi pártbizottságoknak, vagy a járási, a városi párt- bizottságoknak mi a feladatuk, mi az, amit meg kell oldaniuk. A párt politikáját a gyakorlat, az élet igazolta. E marxista— leninista politikában jól kifejeződik nemzeti érdekünk, a Magyar Népköztársaság érdeke, az állampolgárok érdeke. Ez a politika ugyanakkor internacionalista is. Kifejezi a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz. a nemzetközi munkásosztályhoz, a haladó mozgalmakhoz való baráti viszonyt. Politikánk végrehajtása eredményesen segíti a többi szocialista országot, általában a nemzetközi munkásosztály feladatainak a megoldását. A párt politikája számol a belső és a külső feltételekkel, tehát reális politika. Számol haladó hagyományainkkal. történelmünkkel. tehetséges népünk alkotó energiájával, szorgalmával. kezdeményezőkészségével. Ezét talál elismerésre a tömegek között. Ez a politika azért erős — ahogy Losonczi elvtárs is elmondta —. mert képes az ellentmondások feltárására és megszüntetésére. Nem mondhatjuk azt, hogy minden részfeladatot megoldottunk, hogy nincsenek gondjaink, és nem keletkeznek újak. De hadd mondjak erre egy hasonlatot. Mivel a magyar tenger hullámai a mi megyénk északi pártját mossák, ezért talán helytálló a »tengeri« hasonlat. Előfordul, hogy a tengerbe szennyező anyagok kerülnek. Ezt a hullámok rendszerint kivetik a partra. Politikánk erősségét mutatja, hogy ha valami nem kívánatos elem zavarja a végrehajtást. az nem élhet meg közvéleményünkben, ugyanúgy kidobja magából, mint a tenger a szennyeződést. Mikor erősödhet politikánkban ez a vonás? Akkor, ha a párttagok teljesítik kötelességüket, ha a kommunisták példát mutatnak a napi munkában, a felvilágosító tevékenységben, magatartásukban és életmódjukban is. Tisztelt pártértekezlet! A vitában résztvevők tárgyilagosan. szerényen szóltak az eredményekről. Kritikai észrevételeikben egészséges türelmetlenség jutott kifejezésre. Pártbizottságunk eddig is türelmetlen volt a hibákkal szemben, és legyünk ezután is azok. Hozzáteszem: idő is kell a hibák kijavításához, a gondok megoldásához, a szemlélet változásához. Tehát türelemre van szükség ahhoz, hogy az emberek szemlélete átalakuljon. A felszólalók azt kérték, hogy a párt határozatainak, állásfoglalásainak következetesen és személyre való tekintet nélkül szerezzünk érvényt. Javítsuk a pártellenőrzést, s ezzel erősítsük a párt vezető szerepét, tekintélyét. Véleményem szerint ez nagyon jogos igény. Ennek a szellemében kell dolgoznunk. Jó, hogy ezt a követelményt nemcsak a megyei pártbizottság vagy a Központi Bizottság állapítja meg, hanem pártalapszerveze- teink, közbeeső pártbizottságaink, az egyes kommunisták is. A kritikai észrevételekben azt is megfogalmazták, hogy állítsunk nagyobb követelményeket a kommunista vezetők elé. Követeljük meg tőlük, hogy saját területükön szerezzenek érvényt a párt politikájának, hajtsák végre a párt- határozatokat. Ez eddig is cél volt, de ahogy Klenovics elvtárs és mások is utaltak rá, időnként későn kezdtünk hozzá, vagy szemet hunytunk a mulasztás fölött. Előfordult, hogy valakinek a régebbi érdemeire. személyes kapcsolataira való tekintettel elmaradt a felelősségre vonás. Márpedig személyre való tekintet nélkül meg kell mondanunk, hogy mi a jó vagy a rossz. Az ellenőrzésnek mindig tárgyilagosnak kell lennie. Ez viszi előre a mi életünket. Azt kell tehát elérnünk, hogy a pártszervezetek és a pártszervek mindenütt éljenek a szervezeti szabályzatban, a párt határozataiban rögzített jogokkal, kötelességekkel; időben vigyék testület elé a döntésre érett témákat. Ha mulasztás történt, ha a végrehajtást valami akadályozza, akkor állapítsák meg a személyi felelősséget. És azt is tárják föl, ha objektív okok gátolják a fejlődést. Ez a dolog egyik oldala. A másik az, hogy aki jól dolgozik, becsülettel és tisztességgel teljesíti feladatát, kezdeményez, bátran vállal kockázatot is ügyünk érdekében, annak ismerjük el a jó munkáját. Ebben is van tennivalónk. A felszólalók megerősítették a pártbizottság beszámolójának kritikai hangvételét. Számos hasznos javaslatot tettek, s ezeket az új pártbizottság mérlegelni, hasznosítani fogja a következő öt évben. Akár elhangzottak az ésszerű javaslatok, akár írásban kapjuk meg őket, azokra vissza kell térni. A felszólalók elismerték, hogy Somogybán megvalósítottuk alapvető feladatainkat. Az elmúlt négy évet az eredmények jellemzik. Ezek lelkesítőek. Mindenki azzal az érzéssel távozhat a pártértekezletről, hogy érdemes volt dolgozni. Több elvtársnak igaza van abban, hogy hibák nélkül vagy kevesebb hibával nagyobbak is lehetnének az eredményeink. De sikereinket azért tudtuk elérni, mert a pártszervek és -szervezetek, a kommunisták, a pártonkívüliekkel együtt dolgoztak a munkapadok mellett, a szántóföldeken, az irányításban és másutt; együtt küzdöttünk politikai céljainkért. Munkánk során erősödött a párttagok és a pár- tonkívüliek kapcsolata. Erre a jövőben is nagyon kell vigyáznunk. Néhány nappal ezelőtt levelet kaptam egy kaposvári párton kívüli munkástól, Zsalako- vics Istvánnak hívják. A következőket írta: »Huszonkét éve dolgozom egy munkahelyen. Most egy kis csoport szakszervezeti bizalmija vagyok. A múlt évben elhatároztuk, hogy megalakítjuk a szocialista brigádot, az idén szeretnénk elnyerni a szocialista címet, mivel a brigád fölvette a XI. pártkongresszus nevet.« Ezután nem úgy folytatja, hogy a XI. kongresszus, hanem, azt mondja, hogy a kongresszusunk. Tehát ők is a magukénak érzik. Azután kritikai észrevételt is tett, érdemes megszívlelni. Így folytatta: »Nagyra értékelem a megyei pártbizottság által ki'adott A munkahelyi demokrácia érvényesülése című anyagot. De meg kell jegyeznem: egyes vezetőknek többször át kellene olvasniuk ezt, és valóra váltaniuk a tartalmát. Vannak munkahelyek, ahol a dolgozóknak úgy kell kiharcolniuk jogos kérésük teljesítését. Olyan légkört kell kialakítani, hogy a vezetők közelebb kerüljenek a dolgozókhoz, és támogassák jogos kéréseiket. így sokkal előbbre jutnánk. A vezetők meggyőződhettek arról, hogy a becsületes dolgozók kétszeresen meghálálják a bizalmat.« Mi ez, ha nem mélységes bizalom? Pedig ez csak egy örömteli példa a sok ezer közül. Bízzunk ezekben az emberekben, támaszkodjunk alkotó energiájukra, kezdeményezőkészségükre. Azért mondhatjuk. hogy a mi progra- [ műnk, a szocializmus építése | nemzeti program, mert a tö- I megek magukénak érzik. SeUf í \ y-UHy, ' ^APOS''1 gítségüket még fokozottabban kell igényelnünk ahhoz, hogy eredményesen tudjunk politizálni. Jobban figyelembe kell vennünk a közvélemény hangját, még közelebb kell kerülnünk a tömegekhez. Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtársnők, elvtársak! összefoglalómban csupán néhány kérdésre szeretnék kitérni. Az egyik a lakáskérdés. Szeretném emlékeztetni a jelenlevőket arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt jelentőségének megfelelően foglalkozik e témával. Amikor a Központi Bizottság 1958-ban a munkásosztály helyzetét tárgyalta, utána mindegyik kongresszuson központi témaként szerepelt a lakásépítés. A kongresszusok után a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság, a Minisztertanács és a tanácsok foglalkoztak a témával. A gondok ellenére nagy a vál- •tozás. Ha ezt az évet is hozzászámítjuk, az országban másfél millió új lakás épült azóta. Tessék ezt megszorozni hárommal: négy és fél millió ember költözött új lakásba. Mikor volt ilyen a magyar történelemben? Somogy lakossága 362 ezer: és 32 ezer lakás épült. Tehát 96 ezer ember lakik új lakásban. Pártunk programnyilatkozatának tervezete szerint tizenöt-húsz év alatt két-két és fél millió lakást kell fölépíteni! Az emberek önálló lakáshoz jutnak, de ehhez hosszabb idő kell. A szocialista állam eddig is megfeszítette az erejét; a vállalatok, az intézmények támogatták a lakásépítést. és a lakosság is takarékoskodott. Ezt az utat kell járnunk ezután is. Nem tudunk mindenütt központi erőből lakást építeni. A lakásépítés leginkább a városokban és az iparosodó településeken gond. mert lakóinak létszámához képest viszonylag kevés lakás épül. Pártértekezletünkön többen hivatkoztak az V. ötéves tervre. Ezen még munkálkodnak. Vannak előzetes elképzelések, a terveket azonban még nem hagyták jóvá. Arra kell tehát törekednünk, hogy reálisan, pontosan, lehetőségeinket figyelembe véve tervezzünk. Amikor a lakásépítésről beszélünk Kaposváron, Barcson, Nagyatádon. Marcaliban vagy Siófokon, arra is gondolnunk kell, hogy legyen víz, villany, csatorna, út és járda is. Épüljön meg Velük együtt a kereskedelmi hálózat, a gyermekintézmények sora. és mindaz, ami a városi élethez szükséges. Kaposváron például szorgalmaztuk a lakásépítést. Az egyik háztömb több mint két hónapja készen állt, a fűtés azonban késett, ezért a lakók nem tudtak beköltözni. Rendet kell tehát teremteni, tervszerűbb munkára van szükség a lakásépítésben. Jogos az, amit a felszólalók mondtak, hogy a tanácsok a lakáselosztásnál jobban vegyék figyelembe a szociális szempontokat. A társadalmi ellenőrzést a társadalom igazságérzetére alapozva kell erősíteni. Erre azért van szükség, mert a matt! keresetűek olcsón kaptak telket például Balatonboglá- ron, másutt pedig — mondjuk Siófokon és más településeken — a kis keresetűek drágán vehettek. A magas keresetűek fizessék meg a telket, a fiatalok viszont, akiknek kevesebb a jövedelmük, kapjanak nagyobb támogatást. A lakásépítéssel kapcsolatban más javaslatok is elhangzottak. Deák elvtárs például elmondta, hogy az új lakás milyen nagy terhet ró a munkáscsaládokra. Javaslatait megszívleljük és továbbítjuk; meg kell vizsgálni. hogy mit lehet tenni a könnyítés érdekében. A másik fontos kérdés a beruházás, ami meghatározza további fejlődésünket. Arra kell törekednünk, hogy jobban kihasználjuk lehetőségeinket, a megye adottságait. A beszámolóban, a szóbeli kiegészítőben is megfogalmaztuk, hogy jobban kell élnünk például a mezőgazdaság, a fagazdaság adottságaival. Amilyen nyersanyagunk van, arra kell alapoznunk. A megyei pártbj- zottság rendszeresen foglalkozott e témával. Senkinek sem szabad tűrnie a felelőtlenséget, a felelősség áthárítását. Amikor tavaly a beruházások helyzetét elemeztük, a tervező, a beruházó, a lebonyolító, a kivitelező azt nézte, hogyan tud borsot törni a másik orra alá. Ez lehetetlen állapot! Kötbérigényekkel fenyegetőztek, de ezzel tönkretehetnénk az építőipari vállalatot. Ám ki fog építeni, ha nem fejlődik a vállalat? Az irányító szerveknek el kell ismerniük, ami jó. Persze van még az építőipari vállalatnak is néhány »bűne«, amiért »vezekelnie-« kell. Erről szőrmentén tett is említést Gyulavári elvtárs, de nem beszélt róla részletesen, ö is tudja, hogy van feladatuk. Ami azonban nem a vállalat búne: a területelőkészítés, a hitelfeltételek, azt ne varrjuk az ő zsákukba. A tanács hangolja össze becsülettel, tisztességgel ezt a munkát, mert a felelősség alól ezután sem tudjuk fölmenteni. Az új pártbizottság meg fogja követelni a rendet. A beruházásokkal kapcsolatban irreális igény is hangzott el. Mi eddig is igyekeztünk minél nagyobb összeget fordítani a talajjavításra. Az összes költséget azonban nem háríthatjuk az államra. Az üzemek, a gazdaságok anyagi erejét is igénybe kell venni ehhez. Ez vonatkozik a barcsi gabonatárolási gondokra, az ottani szociális témákra vagy a Kaposvári Cukorgyár fejlesztésére is. Az idegenforgalom fejlődése — a vitában jelzett gondok ellenére — számottevő. De nem vagyunk mindennel elégedettek. Különösen a hétvégeken nagy a zsúfoltság a Balaton- parton, néha akadozik a kenyérellátás. Ha pedig van kenyér, akkor előfordul, hogy rossz a minősége. Máskor a sörellátással van baj; ha meg van sör, akkor nincs választék. Ha a mai állapotokat összehasonlítjuk a három-négy évvel ezelőtti helyzettel, mégis jelentős a fejlődés. A kereskedelmi ellátás sokat javult. (Folytatás a 3. oldalon.)
