Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-26 / 72. szám

A SZABADSÁG ELSŐ NAPJA ' Könyv Liszt Ferencről Szabadság. Nem tartozik ez a szó a korunk nagy vi­tájában leggyakrabban és legkétértelműbben használt szavuk közé?, (Leon Krucz- kowski.) H a nem tévedek, azért került — a kiadott műsortervtől eltérően — Leon Kruczkowski: A sza­badság első napja című drá­mája előadásra a kaposvári színházban, mert ez idő tájt olyan történelmi események­re emlékezünk, amelyeknek meghatározó közük van az egyéni és társadalmi mére­tekben használt, a szabadság kifejezéshez kapcsolódó foga­lomkörhöz. A szabadság nem két-, hanem sokértelmű szó. Foglalkoztatja a filozófust is, és ösztöneiben lüktet a ka- lickában őrzött madárnak is. Arról Aquinói Tamás óta köteteket írtak, erről költők énekeltek. Mert az em­ber alkotta szabadságfogalom­nak köze van a természethez, a társadalomhoz. S a szabad­ságélményben a legmeghatá­rozóbb a szabadulás pillanata az egyén számára, s a felsza­badulás adta lehetőség egy nemzet számára. A kettő el­választhatatlan. A felszaba­dulás ténye, a szabadság el­ső, szépségesen könnyű pe­hely pillanatai fölé a felelős­ség nehezékei rakódnak, mert a megkapott szabadság azon­nal választásra kötelez. Az ösztönös öröm röppenő pilla­natait a gondolkodó felelős­ség acélkapcsai rögzítik a földhöz. Erről szól Krucz­kowski drámája: a kiteljese­dő szabadságról. . S ebben benne foglaltatik a szabadulás diadala, s a sza­badsággal való élés próbaté­tele is. Helytelen lenne azt állítani, hogy e tárgykörben nem születtek jobb darabok, mint Kruczkowskié. Még.is: nagy erénye az írónak, hogy történelmi, etikai téziseit egy izgalmas cselekményű lelkiis­mereti drámába sűríti, feszes építésű játékba, melyben első­sorban is a főhős Jan tettei­ben és gondolataiban fogal­mazza véleményét. A próba- ' tétel a darabban valóságos mozzanatokból épük össze, a legyőzőitekkel szembeni ma­gatartás kérdéseitől kezdve a múlttal való szembenézésig, az erkölcs nélküli rabságba vettetés után az erkölcsiség vállalásáig. Hús-vér emberek, verítékező, vergődő hősök szívják magukba mohó tüdő­vel a levegőt az egyik olda­lon — míg a másikon a teg­nap még világdt riogató nem­zet túlélő tagjai küszködnek a légszomjjal és kétségeikkel. Amazoknak még fülében ül­nek a láger Platzának patto­gó jelszavai., őrkutyák vicso­rító, sa rémlik szemük előtt, és a lelkűk is lúdbőrözik a ha­láltábor emlékeitől. Emezek még önkéntelenül is indulót dúdolnak, és akár egy rosszul szabott ruhába, nehezen öl­töznek a legyőzöttség állapo­tába. kétcsövű vadászpuskával ki- lopódzik Inge, s később gép­pisztolysorozatot ad le vele a toronyból. (!) A modern szín­ház persze nagyvonalú, tu­dom, de az is különös kissé, hogy a megírt darabban sze­replő tizenkét éves Lorchen helyett az előadott darabban egy érett, de rendkívül debil, elhülyült leányzó lép a színre. Már csak azért is ellentmon­dásos, mert a háborús idők­ben épp úgy ki lett volna téve annak az erőszaknak, amelynek Inge áldozatul esett. De ne keressünk tovább a kákán csomót. A lapjában véve az a baj ezzel az előadással, hogy hangulattalan. Nem érezni ki belőle, hogy a szabadság első napját élik hő­sei, hogy egy nappal azelőtt még a lágerfogság több szá­zadik napját töltötték. Jól- tápláltan és meglehetősen ru­ganyos mozdulatokkal érkez­nek az exhadifoglyok, mintha csak néhány napi áristomot kaptak volna. Dühösek és ösz­tönösek, a próbababa öltöze­tét magára ölti az egyik, s kamaszjátéknak beülő üzeke- déssel rontanak női ruhás társukra, nem kevésbé mér­ték nélküliek az anyagcsere dolgait illetően. Szó sincs prüdériáról. Kibírjuk a gyo- morfölkeverő böffenéseket, még a pisilés látványát is, az esetlenül rehabilitáló szódás­üveggel, ha tudjuk, hogy miért mindez. Hogy a halál­táborbeli, a lágerbeli véres és mocskos valósághoz képest mindez széptevésnek hat. De a tegnapot, a tegnapi halál­közelséget, a minden pilla­natban visszatoppanható há­borút, a félelmet igén finnyás módon kiszellőztették e da­rabból! Ez a helyzet nem a második világháború lőpor- és hullaszagú fináléjához illő, inkább egy joviális okkupáció utórezgéseire emlékeztet. Jan és Inge párbeszédéből: Szabó Kálmán és Molnár Piroska találkozásainak remegő fel­ben vágyik egymásra, és gyű» löl rettegve, s a haláltábor­ból megtértek arcára még inkább odaíródik a szabad­ság első napjának előestéje is. Mert a mohóság, a táplál­kozás, az ösztönök diadala — csak másodlagos. Öntudatlan cselekvéssor. Az igazi konflik­tus ott épül ki, s az igazi szabadságra ébredés ott kez­dődik majd, amikor ellen­kezve vagy egyetértve rájön­nek, hogy már van köztük egy valóban szabad ember: Jan. Nem a pszichoanalízist kell az anyagcserével szembesíte­ni, hanem a lelkiismeret pa­rancsait a tettek vállalásával. Szabó Kálmán, Reviczky Gá­bor és a többiek az egymás­sal való küzdelmet már el­játsszák, az önmagukkal valót még kevésbé. Pogány Judit Luzzija azt hiszem, több, mint egy vágyaitól fűtött ka­maszlány, inkább a világ dol­gai ellen egészségesen szem­benéző típust írt meg ben­ne a szefző — az előbbit vi­szont kiválóan alakította Po­gány Judit. Különös az is, ami Anzelm- mel történik. Rezignált böl­csessége — magasztos gondo­latai és tetvei foglalkoztatják — kevésbé bontakozik ki, mint a perverzitása. Túlságosan is egy szobába, egy helyszínbe szorult ez a játék tehát. Mintha még vi­tázó kedvük lenne az elő­adóknak a darabbal. Mintha az anyagcsere, a létezés mo­hósága túlságosan megkérdő­jelezné azt az eszmeiséget, amelyet Jan vállal. A a jktor is, mintha csak azt panaszolná föl, hogy a kocsija gumiját kiszúrta va­laki az éjjel, nem pedig a lányát becstelenítették meg. Egyébként pontosan és szaba­tosan békebeli orvos, nyugodt és kimért, a félelem nyomait sem látjuk. A zt hiszem, több a véle­kedés az előadásban még, mint a rátalálás. Bárdos Lajos Kaposváron fűtöttségéből, Reviczky Gábor j Nemcsak a cselekményben Michaljának egy-egy elrévedő pillanatából, Kun Vilmos fi- lozopter-torzójából érezzük meg igazán, hogy az emberek nemcsak egymástól vagy egy­másért félnek, hanem még közelben van a fantom, az ember teremtette, ám ember­fölötti háborús valóság. S ezt csak színészi játék: fölvállalt átélés, a szerepjátszás semmi­vel nem helyettesíthető jel­rendszere tudja felidézni. Ennélfogva gondolom, hogy ez a darab az előadások fo­lyamán egyre jobb lesz, s érettebb. Egyre jobban kiül majd az arcokra, visszaremeg a párbeszédekben mindaz, amit tegnap hátrahagytak. Inge és Jan még mélyeb­kellene felszabadítani a hősö­ket, hanem a színpadon is a színészeket. A látszólagos külsőségek helyett több, kiér­leltebb, belsőből fakadó sze­repformálást szeretnénk látni. Mert az emberek között mos­tanában tényleg igen sok szó esik a szabadság első napjá­ról. Az átélésről, a túlélésről. A kerek évfordulók pillanat­nyi, emlékeztető megálljra késztetik az embereket. Ezt a múltba tekintést kellene ki­használnia a színháznak, vala­melyest nagyobb odafigyelés­sel. Ez utóbbit műgondnak is, szerepközpontúságnak is, ki- teljesedett játéknak is nevez­hetjük. »Élete utolsó szakaszában hátat fordított mindennek, amit addig alkotott, szakított a neki sikert hozó stílussal, és elkezdett úgy komponálni, mint később Bartók.« Ha ze­nei ki mit tud-ban tennék föl a kérdést, hogy ki az, aki­ről ez á kijelentés elhangzott, tulajdonképpen sok zeneszerző szóba jöhetne. Kevesen gon­dolnák, hogy ezek a szavak Liszt Ferencről hangzottak el, arról a Lisztről, aki a másik nagy magyart, Bartókot egy egész emberöltővel mégelőzte. Bartók-elemek Lisztnél? Igen. Mindezt bizonyította és bizonyítja tételesen — körül­belül egy év múlva megjele­nő könyvében — Bárdos La­jos, a hetvenötéves Kossuth- díjas zeneszerző. Pénteken megyénkbe láto­gatott a mester, hogy gyakor­ló zenetanároknak tartson elő­adást: zenéről, újabb felfede­zésekről, olyan ismeretekről, amelyek szinte a szenzáció erejével hatnak. A zeneiskola nagytermét majdnem zsúfo­lásig megtöltötték a hallga­tók, hogy újabb ismereteket szerezzenek tőle a zeneszer­zőről, akit időnként méltatla­nul elhallgatnak vagy nem játszanak eléggé. Pontosab­ban: nem mindig azokat a műveit szólaltatják meg. ame­lyek valóban óriási értékűek. Liszt Ferencről van szó, aki minden írásában, minden művében magyarnak vallotta magát, Lisztről, akinek ennek ellenére nem Magyarországon van a legnagyobb kultusza, hanem Angliában. Bárdos Lajos azt bizonyítja a Liszt, a jövő. zenésze című könyvében, hogy a tizenkilen­cedik századi zeneszerző mű­veiben föllelhetők azok az elemek, azok a hangsorok, fordulatok és kifejezési for­mák, amelyeket Bartóknak és Debussynek tulajdonít a ze­neirodalom. Ezek a bizonyos, modern zenét megalapozó tö­rekvések vagy tudatosan — ahogy Bartók írásaiban utal is rájuk hatottak a későbbi zenére. Óriási fölfedezés ez. miért csak most derül rá fény? Bárdos Lajos elmondta, hogy csali a Magyarországon meg­jelent kották, zenei anyagok alapján végzett kutatómunka eredménye, a Liszt hagyaték­nak egy része pedig külföldön van. Bizonyítani mindazt, amit állít, nem áll rendelke­zésére semmiféle írásos anyag, csupán a kották, dallamok elemzésére szorítkozott. A hetvenötéves mester ha­talmas lelkesedéssel, renökí­a megjelenő könyv gerincét] — Igen. Remélem, 1976-ra képezi. Az előadás szünetében ] megjelenik. — Úgy tudom, nyilatkozott lapunknak. TT , , . , ,, __ , 1 szoros kapcsolata volt — Hatalmas kutatómunka j mogovaj előzhette meg a könyv össze- ' 88y ' állítását. Mióta dolgozik raj­ta? régebben So­— Igen, az akkori somogyi I népi együttesnek írtam egy művet, a Somogyi kalászokat. 1955-ben volt a bemutató. Rá- is készült belőle. — Gyakran tart zenetaná­— Pontosan nem is tudnám megmondani. Régóta foglal- ] diófelvétel koztatott a téma; ha eszem­be jutott valami vagy talál- j roknak' mostanihoz hasonló tam valami erdekesseget, föl- \ eiőa<l;i st ? — Mostanában már ritkáb­ban, úgy kéthetente (!), ré­gebben azonban gyakrabban. Nagyon szívesen teszem. Min« dig örömmel megyek gya­korló zenetanárok közé; az ország szinte minden városá­I ban jártam már. — Örömmel várjuk máskor j is Kaposvárra. 1 Simon Márta jegyeztem. Az igazi, tulajdon­képpeni gyűjtőmunka 1951- ben kezdődött, amikor Ko­dály javaslatára a Zeneaka­démián zenetudományi tan­szakot hoztak létre. Ott kezd­tem zeneelméletet tanítani, és az akkori munkámmal kap­csoltam össze a kutatást, az összehasonlítást. így indult. — És jövőre lesz belőle “kézbe vehető« eredmény? A kicsik ünnepei Mit jelent a 3—6 éves gyer­mek életében az ünnep? So­kat! Várakozást, ünnepi díszt, ünnepi öltözéket és nem utol­sósorban ünnepi ebédet. Álta­lában nagy készülődés előzi vagy tudattalanul j meg őket. A nemzeti és nem- j zetközi ünnepekre közösén dí- í szítik a termet, képes albu- | mókát állítanak össze és ün­nepi megemlékezést tartanak. Nagyon kedvesek a gyerme­ki élet hagyományos ünnepei: az anyák naója, a gyermek- i Colában, "de nap, a fenyőünnep, a télapó és a húsvéti locsoló. Szándé­kosan beszélünk locsolásról, I cukorka7’amivel ' megkínálja mert ez az egyik olyan ün­nep, amikor alkalmunk van a szép népi szokások, hagyo­mányok megőrzésére, ápolá­sára. Ne fosszuk meg a gye- i Az óvodában van egy olyan szokás is, hogy a gyerekek megünneplik egymás szüle­tésnapját. A >>születésnapos« asztalán 3—6 szál gyertyát gyújtanak (ki-ki hányadik születésnapját ünnepli), és énekkel-verssel köszöntik, meghúzzák a fülét és egyen­ként jókívánságokkal halmoz­zák el. Az egyik alkalommal Lacinak azt kívánták, hogy fogadjon szót az óvónéninek, szerezzen majd sok ötöst az tanulja .meg befűzni és bekötni a cipőjét... Az ünnepelt asztalán virág és vül nagy élményt jelentő elő- í rekeket a tojáskeresés kedves, Tröszt Tibor i adást tartott a témáról, amely j örömteli hangulatától se! az őt köszöntőket. A hétköznapokat megszakít­ják a kisebb-nagyobb ünne­pek. És ezek a közös ünnep­lések, élmények még jobban összekovácsolják csoportba tartozó gyermekeinket. B. Gy.-nc J [an már a szabadság el­ső napján ott tart, ahova néhány társa csak évek vagy évtizedek múlva jutott el. Vagy talán sohasem ... Igényes választás volt ezt a darabot színre vinni. Értel­mes, tanulságos dolgokat le­het elmondani benne, és igen szenvedélyesen az igazságról, a szabadságról, a humaniz­musról. Mégis. A szabadság első napjával, a Kruczkows- ki-darabban rejlő igazságok­kal és tanulságokkal részben adós maradt a kaposvári színház. Jeles András, a darab ren­dezője egy meglehetősen igénytelen, ötlettelenül unal­mas színpadi téren építette fel a játékot. Szinte belera­gadj; az előadás a Kluge há­zaspár, lakásába; jóllehet ki­törték a beérkezők az abla­kot, mégis, a szereplőket és a j betöltendő szerepére, Az elmúlt évtizedek gyors társadalmi fejlődése nemcsak az egyes emberek életkörül­ményeit változtatta meg, ha­nem a családok belső életét is módosította. Megváltozott a család számos feladata, funkciója, jelentősége. A társadalmi fejlődés és a család átalakulása .azonban egyenlőtlen ütemben megy végbe, s az emiatt jelentkező nehézségek kedvezőtlenül be­folyásolták a család egyes funkcióinak alakulását. Mivel a család alakulásá­ban levő szocialista vonások még nem váltak tudatossá, nem rendeződtek egységes egésszé, nem alakulhatott ki egységes állásfoglalás sem. E bizonytalanság kedvezőtlenül formálja az ifjúság nézeteit és magatartását, bizonytalan­ságot idéz elő a szülők és a nevelők munkájában is. A szexuális nevelésről Az álszeméremtől a tiszta szóig Nyíltan, őszintén Minden fiatalnak, tudatosan kell készülnie a családban figurákat inkább elzárta a külvilágtól ez a szín. Olyany- nyira, hogy a megírt darab­ban levő, kertészlakban ját­szódó jelenet — ki is maradt. Pedig az — úgy vélem — nemcsak a cselekménynek, a tisztek oltalmába vett német lány tetteineli, hanem jelle­mének szempontjából is fon­tos. Mondani sem kell, hogy milyen bántó tévedés így: a úgy, ahogy fel kell készülni a pályához szükséges szaktudás­ra is. A fiataloknak tudniuk kell mindazt, ami az ifjúkor kezdetén bennük és körülöt­tük lezajlik. Igénylik, hogy e témákat az intimitás homá­lyából nyílt, őszinte megbe­szélésekké fejlesszük. Érthe­tő, hogy a más nevelésben felnőtt generáció vonakodva, [ vagy talán ellenállással fo- ] gadja ezt az új szemléletet« Ma még sok szülőt vissza- í tartanak a régi hagyományok- ; ból maradt gátlások. Vannak, j akik úgy gondolják: úgyis tá- ! dései és a nemi magatartás jelenségei egyre szembetű­nőbben kerülnek nyilvános­ságra, mind szélesebb körben | összehangolt | osztás jöhetne létre a szülő, a pedagógus és az egészségügyi hálózat között. A. családi élet­A biológiai érést követően a szellemi érettség társadalmi viszonyaink között általában 18—20 év körül következik be. A fiatalok 18 éves korukban teljes jogú állampolgárok lesznek, s már többé-kevésbé munkameg- t felelősen tudnak dönteni sze­xuális életükkel kapcsolatban is. Tudnak számolni a sze­járják át mindennapi életűn- ] re nevelés nem oldható meg i xuális kapcsolat következmé­ket (reklám, divat, megkommunikáció). jékozódnak egymástól a fia­talok. De kitől, hogyan és j mikor? Sajnos, vannak olyan fiata­lok, akik szexuál-biológiai és szexuál-erkölcsi tudatlanság­ból nemi betegségek, nem kí­vánt terhességek, lelki sérülé­sek, sőt bűnözésig fajuló er­kölcsi eltévelyedések áldozatai lesznek. Saját kárukon tanul­va, megtörve próbáltak új életet kezdeni. A szexuális egészségneveléssel csökkent­hetők, illetve megelőzhetők a tudatlanságból fakadó tragé­diák. Vitathatatlan, hogy ifjúsá­gunk nagyobb része egészsé­ges életfelíogású, erkölcsös magatartású. A fiatalság a serdülőkor­ral jár<v természetes nemi túl­fűtöttség miatt, élénkebben figyel és érzékenyebben rea­gál minden szexuális hatásra. Napjainkban a nemiség ker­Elsősorban a szülő A serdülő fiatalok jellemző tulajdonsága az útkeresés az élet minden területén, ezen belül a szexuális magatartás kialakítása az egyik legerő­sebben jelentkező erkölcsi igény. Az egészséges nemiség formálásában a úevelés döntő és nélkülözhetetlen! A nevelés e területen is elsősorban a szülő feladata. Ehhez a nehéz feladathoz csatlakozunk akkor, amikor az .osztályfőnöki órákon pe­dagógusok, orvosok a családi életre nevelés problémáival foglalkoznak. film, tö- ] 2—3 óra alatt, hanem a fo- ' lyamatos nevelés egyik része kell legyen, a születéstől a felnőtté válásig., Tehát ne várja a szülő, hogy e nehéz nevelési feladatot az iskola egyedül vállalja magára. A 12—14 éves korral a gyermek a biológiai érettség szakába jut. Az akkor jelent­kező nemi vágyak még nem teszik szükségessé a nemi élet megkezdését, de meg kell érteni a fejlődéssel járó erős érzéki feszültséget, és segíteni kell- a helyes megoldásban. Vágyak és felelősség A fiatalságot meg kell ar­ról győznünk, hogy energiá­jukat le lehet kötni’ tanulás- Kívánatos volna, ha olyan j sál, önképzéssel, zenével, légkör teremtődné, melyben a szülők őszintén feltárnák az osztályfőnökök előtt nevelési gondjaikat, és a kölcsönös se-' gíteni akarás szellemében megvitatnak azokat. sporttal, turisztikával. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy ne hódoljanak be a divatnak, s arra is, hogy a szerelem és a nemi ösztön levezetése nem,, egymást helyettesitő fogalmak. nyeivel, azért erkölcsi felelős­séggel tartoznak. Hangsúlyoznunk kell, hogy a biológiai, lelki és társadal­mi érés jogosítja csak fel az embert a szülői szerepre, te­hát a nemi élet következmé­nyeinek vállalására. A társa­dalom felelőssége az ifjúság felkészítése a jövő feladatai­ra: a munkára, a művelődés­re, a szocialista közéletben yaló részvételre, és nem utol­sósorban a családi életre is. Munkánk célja, hogy segít­sük a szülőket olyan testben és lélekben egészséges ifjúság felnevelésében, amely alkal­mas lesz majd boldog, harmo­nikus családi élet kialakítá­sára, és egészséges, boldpg gyermekek fölnevelésére. Dr. Kopátsy Erzsébet Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom