Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-02 / 52. szám
Illúziómentes tavaszvárás Szemléltető oktatás Sávolyon Nem vár a hivatalos tavaszkezdetig a labdarúgás tavaszi fordulója a bajnokság második vonalában sem. Ma tíz NB Il-es pályán elindul útjára a kerek bőrlabda, s megkezdődik — Kaposváron nem is akármilyen várakozás mellett — a bajnokság második szakasza. Amikor az ősszel rajtolt az NB II mezőnye, bizony nem hittük, hogy a tavaszi idény kezdetekor milyen gondok adódnak majd a Rákóczi házalóján. A körülmények ismertek. A kaposvári NB Il-es csapatnál az őszi előkelő második helyezőn nyomán megcsillant a remény, mert túlzás nélkül mondhatjuk: elérhető közelségbe került az NB I. Ilyen körülmények között nem megkísérelni a feljutást vétkes könnyelműség lenne. Viszont sürgősen le kell szögezni: ha a módosított tervek Tizenöt játékossal utazik a Rákóczi Szekszárdra Még szombaton is edzést tartott a kaposvári NB Il-es csapat, amely Szekszárdon ma kezdi meg a tavaszi évadot. Mathesz Imre edzőtől megkérdeztük : — Kialakult-e már a pályára lépő csapat? — Igen is, meg nem is. Az a tizenöt ember, aki utazik, már az előző hetekben biztosította helyét a Szekszárdra induló autóbuszra, lényeges változás nem lehet. Az a csapat áll rendelkezésre, amely a Lahti ellen szerepelt. Kapus tartalékunk Heuthaller. — Bízok a fiúkban, s bízom abban is, hogy pontot szerzünk. Ez nem volna rossz nyitány — mondotta a Rákóczi szakvezetője. A kaposvári csapatot egyébként autóbuszkaraván kíséri Szekszárdra. Az NB II további műsora: MÁV DAC—Eger, Szolnok— Dorog, Dunaújváros—Bp. Spartacus, Debrecen—Kossuth KFSE, Nagykanizsa— Özd, Budafok—Szeged, Várpalota—Komló, Ganz-MÁVAG —Volán, Oroszlány—FÖSPED. NB I Salgótarjáni BTC—Ű. Dózsa 1:1 (1:1) Salgótarján, 12 000 néző. Vezette: Münch. Góllövők: Kaj- di, ill. Horváth. Tatabánya—Diósgyőr 0:0 Tatabánya, 6000 néző. Vezette: Körös. Vasas—Csepel 3:2 (1:0) Fáy utca, 7000 néző. Vezette: Mohácsi. Góllövő: Vidáts, Gass, Komjáti, illetve Karajos, Vidáts (öngól). Zalaegerszegi TE—Békéscsabai Spartacus Előre 1:0 (0:0) Zalaegerszeg, 8000 néző. Vezette: Nagy Béla. Góllövő: Antoni (11-esből). Videoton—Rába ETO 3:2 (1:0) Székesfehérvár, 12 000 néző. Vezette: Szávó. Góllövők: Tiber, Czeczeli, Wollek, ill. Szo- kolai és Gázer. Pécsi MSC—Haladás VSE 2:1 (1:0) Szombathely, 12 000 néző. Vezette: Bana. Góllövők: Bálint, Konrád, ill. Dobány (11- esből). Bp. Honvéd—MTK VM 3:1 (2:0) Kispest, 7000 néző. Vezette: Petri. Góllövők: Weimper, Szűcs, Kocsis (11-esből), illetve Kováé*. valóra váltása nem sikerül, nem szabad, hogy törést okoz* zon a csapatban vagy a szurkolótábor körében. A K. Rákóczi második helye nem a véletlen szüleménye. Amikor az őszi rajt első felében a kaposvári zöldfehér csapat ott tanyázott az élmezőnyben — sőt heteken át az első helyen is állt — még beszélhettünk kezdeti lendületről. A legnépszerűbb kaposvári csapat azonban nem néhány szerencsés kimenetelű mérkőzés után, hanem 19 bajnoki találkozót követően birtokolhatja ama két helyezés egyikét, amely a végén az NB I-et jelentené. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a kép a realitások ellenére is csalóka. A 23 pontos Rákóczi mögött három 22, két 21 és egy 20 pontos csapat sorakozik, tehát 6 együttes áll ugrásra készen. Mégis kimondhatjuk: a K. Rákóczinak esélye van arra, hogy esetleg a bajnokság végén is megkapaszkodjon a jelenlegi helyén. Mathesz Imre edző az őszi idényben összekovácsolta a csapatot. Ha azt vesszük, hogy az őszi együttes gerince változatlanul megvan, és felépült sérüléséből Márton, menet közben igazolta a Rákóczi Csukovicsot, Túráit, Heuthallert, akkor mondhatjuk: erősödött a csapat. Az sem hagyható figyelmen kívül : a becsületesen végzett alapozás során Petrók, Bántó, Bocsev meg Rékási is igazolta, hogy adott esetben helye lehet a csapatban. Persze, az sem mellékes, hogy a K. Rákóczi mellett az ellenlábasok sem várták tétlenül a tavaszt. Az MTK VM SK szabad listára került játékosainak zöme az NB II-eseknél folytatja. Különösen a Bp. Spartacusról érkeznek »félelmetes« hírek, a Komlói Bányász pedig az MNK-ban állított ki magáról kitűnő bizonyítványt. Mindez azt jelenti, hogy — ha lehet — még érdekesebb lesz a tavaszi bajnokság. Bodó Károly, a labdarúgószakosztály elnöke — úgy érezzük — nagyon is a közvélemény hangját ütötte meg, amikor a Rákóczi további szereplésével kapcsolatban a következőket mondotta: — Illúziómentes nálunk a tavaszvárás. Akárhogy is lesz, a szakvezetés elmondhatja, hogy nem várta a sült galambot. Nem néztük tétlenül, hogy mi történik az ellenlábasoknál. A többi a fiúkon múlik. Hadd mondjam el, hogy ők mindahányan tisztában Vannak a rájuk váró nehézségekkel. Az alapozás nehéz időszakában kivétel nélkül mindenki azt bizonyította, hogy nagyon akar. Ez fontos tényező. Ami a csapat tudását illeti, nem kell kisebbségi érzéssel küszködnie egyik játékosunknak sem. Az őszi idény eredményei példázzák ezt. Szóval: megpróbáljuk, de én is azt kérem, ha netán nem sikerülne, abból ne legyen itthon »nemzeti gyász«. Feltétlenül szólni kell az eddigi sikerek egyik fontos tényezőjéről, a szurkolótáborról. A hazai meccseken — de még a távoli Debrecenben is — a csapat ott érezhette maga mögött a Rákóczi barátait. A buzdítás sok nehézségen átsegítette a fiúkat. És ami új színfolt: nemcsak akkor lelkesítettek a nézők, amikor már szárnyakat kapott a csapat. Amikor azt kérjük szurkolóinktól, hogy legyenek mellettünk — mint az ősszel —, akkor egyúttal azt is kimondjuk, hogy e tábor nélkül egyszerűen nem tudnánk mégvívni a csatát. Ez nem amolyan köteles udvarias szólam. Számolnunk kell a nehézségekkel is. Nem biztos, hogy minden úgy »bejön«, ahogy várjuk. A labdarúgás nem matematika. Itt olykor tévedni is lehet, de a hibát rendre ki lehet javítani. Aztán az is gond, hogy tavasz- szal csak kilencszer élvezzük a hazai pálya előnyét, tízszer idegenben mérkőzünk. Ezt azonban terveink elkészítésénél figyelembe vettük. Szép tavaszt szeretnénk biztosítani a kaposvári labdarúgó-barátoknak, sőt egész Somogy futballkedvelőinek. Ehhez megvan az alap. Induláskor csupán a bennmaradásban reménykedtünk. A módosított terv egy jó helyezés. Aztán ha ennek olyan folytatása következik, amelyről sokan álmodoznak, bármily nagy terhet is jelentene számunkra a jövő, azt szívesen vállalnánk. Kovács Sándor Szaktantermes oktatás folyik a sávolyi körzeti iskolában. A tantárgyi koncentráció elve érvényesül. Természettudományi, nyelvi, művészeti, matematikai szaktermekben sajátítják el az iskolások az ismereteket. Ahogy Kiss Ottokár igazgató elmondta: sokkal könnyedébben, gyorsabban, mint régen. A sávolyi pedagógusok úgy ítélik meg, hogy ennek az oktatási formának jövője van, s bőségesen kamatozik a szem- ! léltetést megkönnyítő automa- j tikák kezelésének megtanulá- I sára fordított idő, energia. A természettudományi szak- tanteremben jártunk. A gye- j rekek Csecs Ágnes testnevelés- I biológia szakos tanárnő vezetésével miniatűr mikroszkópokon tanulmányozták a növényi részeket. Az idén — nemrégiben — érkezett meg a »mindent tudó« gépi íróasztal ebbe a terembe is. Írásvetítő készülék, magnetofon, s egyéb — a szemléltetést segítő — automatikák alkotják az új szerzemény »agyát«. Heveseiib baleset, több kieső munkanap 1. Szeged 19 11 4 4 35-20 26 2. Rákóczi 1!) 9 5 5 29-17 23 3. MÁV DAC 19 6 10 3 24-16 22 4. Bp. Spart. 19 7 8 4 32-26 22 5. Komló 19 8 6 5 23-21 22 6. Volán 19 9 3 7 31-23 21 7. K. KFSE 19 8 5 6 23-22 21 8. Budafok 19 7 6 6 28-24 20 9. Dorog 19 6 7 6 18-20 19 10. Fősped 19 8 3 8 26-32 19 11. Szekszárd 19 7 5 7 28-35 19 12. N.-kanizsa 19 6 6 7 32-29 18 13. Várpalota 19 7 4 8 24-24 18 14. Oroszlány 19 4 10 5 17-23 18 15. Szolnok 19 6b 5 8 21-22 17 16. Ganz-M. 19 4 9 6 18-19 17 17. D.-újváros 19 5 7 7 25-28 17 18. Debrecen 19 5 5 9 22-28 15 19. Özd 19 5 5 9 18-29 15 20. Eger 19 4 3 12 16-32 11 Mindig korszerűbbek a munkakörülmények a Pamutfonóipari Vállalat Üjpesti Cérnagyárának nagyatádi telepén. Nemcsak kívülről lesz nagyobb és szebb az épület, hanem mind jobb a gépi ellátottság, kényelmesebbek a munkahelyek, ésszerűbb a munkavégzés. Beszédesen szólnak erről az átalakulásról az üzemi balesetek statisztikai följegyzései is. A nagyatádi üzemben több mint kilencszáz ember dolgozik. Nagy részük betanított munkás, aki legföljebb a gyakorlatára támaszkodhat, amikor egy-egy bonyolultabb munkafolyamatot biztonságosan kell elvégeznie. A múlt évben a nagyatádi cérnagyárban — 1973-hoz viszonyítva — 34 százalékkal kevesebb baleset volt. Az ezek miatt kiesett munkanapok száma viszont emelkedett. Ennek okozója egyrészt az előző évről áthúzódó táppénzes állomány, másrészt az elszenvedett balesetek súlyossága. A telep Vezetői máris levonták a következtetést: az ismétlődő oktatások során nemcsak a munkavégzésből eredő veszély- forrásokra kell felhívni a figyelmet, hanem azokra is, amelyeket akár közlekedés, akár például játék, szórakozás, pihenés közben szenvedhetnek el a dolgozóik. A fölmérés szerint még-min- dig gyakran forrása a balesetnek, az anyagmozgatás. A múlt évben hárman sérültek meg e munka közben, kevesebben, mint 1973-ban. A tapasztalatokból okulva jelentős összegeket fordítottak a gépek biztonságának, az anyagmozgatás gépesítésének növelésére. A jelenleg rendelkezésükre álló géppark mellett, ennek a munkának már csak 25 százalékát végzik emberi erővel. A belső kézi anyagmozgatás megkönnyítésére pedig a cér- názóban és a kikészítőben is több könnyű szerkezetű kocsit állítottak munkába. A baleseteknek szubjektív okai is lehetnek. Elég egy kis figyelmetlenség, s a gyorsan forgó gépek már sérülést okozhatnak. Elsősorban az idősebb, könnyebben fáradó dolgozóit okulhatnak a nagyatádi gyá/ baleseti statisztikájából: tizen- két balesetből hatnál a 45 él 60 év közöttiek sérültek meg. A telep vezetői úgy vélik, hogy elsősorban az objektív okokat kell kizárniuk. Tavaly a gépek és berendezések biztonságának növelésére csaknem kilencvenezer forintot költöttek. Különösen nagy gondot fordítanak az érintésvédelemmel kapcsolatos intézkedésekre: 400 ezer forintot adtak erre a célra. Ugyaneny- nyit fordítottak az anyagmozgatás korszerűsítésére. Munka- védelmi és szociálpolitikai célokra a múlt évben összesen több rrfint kétmillió forintot használtak fel. M. A. Valamikor ez számomra csak történelem volt, amelyhez hozzátevődtek gyermekkori emlékeim felejthetetlen, de már távolodó színes mozaiklapjai. Tudtam már az iskola előtt is: 1945 nehéz, fagyos tavaszán az I. Bolgár Hadsereg — a III. Ukrán Front kötelékében harcolva — feladatul kapta egy hosszú vonal megvédését. Azét a vonalét, mely Nagyatádnál kezdődik és Mohácsnál ér véget. S amikor március 6-án a német parancsnokság által tervezett »Waldteufel« hadművelet megkezdődött, a bolgár harcosok inkább meghaltak, semhogy meghátráltak volna. A védővonal áttörhetetlennek bizonyult. Tudtam ezt, bár az évek során távolodni kezdett minden. Azután egyre közelebb került. Mert nem én voltam az első bolgár, akit a feleségem megismert. Alig volt ötesztendős, amikor hozzájuk is beszállásoltak bolgár katonákat, hiszen az I. Bolgár Hadsereg parancsnoksága Szigetvárt választotta tartózkodási helyéül. S az egyik katona a hosszú téli estéken apósom elárvult szerszámaival piros papucsot készített a szőke csöppségnek. Ö is cipész volt, lehet, hogy neki is ugyanolyan idős gyereke volt. Máig sem sikerült megtudnom a nevét. Egy volt a sok közül, akit a magyarok a szívükbe zártak. Azután tavaly nyár vége felé elindultam. Kétszer is végigjártam az I. Bolgár Hadsereg útját, és fölkerestem a tizenhat helyet, ahol bolgár katonai temetőben nyugszanak a hősök. Megpróbáltam a még élő tanúk emlékezéseit és valRENDHAGYÓ RIPORT A hősök nyomában lomásait rögzíteni. Tudtam, hogy ennyivel tartozom népemnek és a márciusi harcokban elesett 1357 hősnek. De nemcsak a harcok érdekeltek, hisz ezekről már sokat írtak. Meg akartam tudni, milyenek voltak katonáink és tisztjeink, itt, ahol nemcsak harcolni kellett, hanem segíteni egy testvéri népet a megújhodásban. Utam olyan volt, mint egy ezer kilométeres filmszalag. Minden huszadik kockán másmás arc, de ugyanaz a szeretet irántunk. Nehéz, szinte lehetetlen ebből csak egy keveset megragadni... Mohács. Az akkori napok »élő történelme« Weisz Tilda néni. Már 83 esztendős, mégis meglepő frisseséggel és pontossággal emlékezik mindenre és mindenkire. Előkerülnek a képek, levelek. És notesz, tele címekkel. Bolgárok írták akkoriban, emlékül. Azután Tilda néni elbeszéli a harminc esztendő előtti napokat. Harcok a városban nem voltak, mivel a németeket már az eszéki úton szétverték. De feladat annál több volt. A visszaszállingózó lakosságnak biztosítani kellett a szállást, az élelmiszert. Ki kellett szedni és hatástalanítani a németek által lerakott aknákat. Segíteni kellett az első polgármesternek Glauber bácsinak, aki százszázalékos hadirokkant volt. Rendet kellett teremteni a városban, el kellett fogni a bújdosó németeket. Tilda néninél volt elszállásolva a parancsnok és politikai helyettese. Néha napokig bontatlan volt az ágyuk. De rend lett, és megindult az élet. Azután április 4-én Pavlov százados, a parancsnok politikai helyettese elkért egy magyar zászlót. Nagyot. Miért? Kettévágta, az egyiken felcserélte a színeket, ilyen sorrendben: fehér, zöld, piros. A bolgár zászló, melyet az áprilisi szél összefont a magyar lobogóval. És ez nemcsak Magyar- ország felszabadulását jelképezte, hanem testvéri barátságunk új fejezetét is jelentette. , Szigetvár... itt volt az I. Bolgár Hadsereg parancsnoksága, a központi frontújság szerkesztősége. Itt írta néhány háborús versét Mladen Iszaev bolgár költő. Dr. Szoó Károly, akinél Vladimir Sztojcsev altábornagy, hadseregünk parancsnoka lakott, akinél Kravcov altábornagy is időzött, már nem él. A háza .ott van a vasútállomástól nem messze, a Rákóczi úton. Az út végén, a Vár utcában él Miszlay László. Túl van a hetvenen. Itt is előkerülnek a képek. És emlékek. Kravcov tábornok fényképe is, Grazból küldte. Miszlay bát-áéknál is éltek bolgárok. Segítettek ami- t ben tudtak. Sokat — mondja Laci bácsi. Ö is viszonozta — a lakásában vetítették az első szovjet filmeket. Különösen jól emlékszik a Szevasztopol elvesztésére. Segített megszervezni a frontújság nyomását, részt vett az élelmiszerelosztás megszervezésében is. Egyébként Szigetvár neve sokat mond volt harcosainknak. Itt szervezték például az első hétnapos továbbképzést a hadosztályok és ezredek politikai biztosainak. Két szovjet őrnagy — Tjurin és Szamoh- valov — volt az előadó. Itt ünnepelték februárban a szovjet hadsereg megalakulásának 27. évfordulóját. Erősödött a három nép — a bolgár, szovjet és magyar — barátsága. Lábod. Szabó József bácsi is rég megőszült, túl van már a nyolcvanon. A faluba 1945 januárjában bevonult a 44. gyalogezred — harcok nélkül, a fasiszták fejvesztetten menekültek nyugatra, védővonalat építve Szabás, Nagykorpád, Kisbajom irányában. Két katonát nála is elszállásoltak. Munkanélküli voltam — mondja Szabó bácsi nevetve .—, a ház körül mindig mindent elvégeztek; bár az egyik egyetemista volt, de nagyon szerette a falusi munkát. Azután jönnek a nevek. Idegen csengé- sűek Szabó bácsi számára, de nagy szeretettel megőrzöttek. i Nemegyszer ő vitte ki az ebédet a front első vonalába. Er- zsébetpusztára Sopov ezredparancsnoknak. Csend volt, hosz- szú, hosszú napokon keresztül. Március 10-én azonban a hitleristák támadásba mentek át. Két lidérces nap következett. Nagykorpád térségében — szovjet gyalogsági egyenruhába öltözve — a németeknek sikerült beékelniük magukat az ezred 1. zászlóaljának állásaiba. Csak késő este verték ki a németeket, és szerezték vissza a védővonalat. Ötvennégy hős esett el ... Most ott fekszenek a templom mellett a régi, roskadozó, és már kiürített iskola oldalánál. Csendes kis park, kőből faragott fej fák, melyekre az úttörők mindig friss virágot hoznak. De nemcsak ők ötvennégyen, még kétszázötvennyolc harcos pihen itt — mind ebben a térségben áldozták életüket. Nagyatád. közös a sír. Húsz katona ismeretlen, csak egynek a nevét vésték a fejfára, csak az övét tudták. Mellette a szovjet hősök emlékműve. Mindkettő gondozását a Pécsi Kesztyűgyár nagyatádi üzemének Tyereskova szocialista brigádja vállalta. Csak nők vannak a brigádban és — ahogy Kovács Lászlóné szavaiból kiderül — mind tisztek feleségei. ök tudják talán a legjobban, mit jelent a béke, a szabadság, amiért a bolgár katonák életüket adták. Ezért vállalták a bolgár és a szovjet sírok gondozását. Ez nem csupán barátságunk jelképe. Jelene es jövője is. Alcxandr Grujov
