Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-20 / 67. szám

a népgazdasági tervezést és biztosítani a hatékonyabb köz­ponti irányítást. — A fejlett szocialista tár­sadalom építésének feladatai azt követelik, hogy dolgozzunk nagyobb tervszerűséggel, erő­sítsük és fejlesszük a tervgaz­dálkodást. A szocialista terv- gazdálkodás követelményeinek érvényesítése, nemzetközi gaz­dasági kapcsolataink további elmélyítése a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista or­szággal nélkülözhetetlen felté­tele népgazdaságunk töretlen fejlődésének. A centralizmus és a demok­ratizmus elvét érvényesítve, a gazdasági életben is erősíteni kell a központi irányítást és növelni a termelő, a gazdálko­dó szervek önállóságát és fele­lősségét. A központi irányítás és ellenőrzés hatékonyságának novelese megköveteli, hogy te­gyük a jelenleginél egyértel­műbbé a központi gazdaság­irányító es tervező szervek fel­adatkörét és felelősségét, állít­suk a közgazdasagi szabályozó eszközöket fokozottabban a népgazdasági érdekek szolgála­tába, alkalmazzuk következete­sebben az ellenőrzést, az uta­sítás és indokolt esetben a fe­lelősségre vonást. A központi irányító szervek fejtsenek ki kezdeményezőbb, következete­sebb és határozottabb tevé­kenységet a vállalatok irányí­tásában. Ez nem mond ellent annak, hogy a vállalatok es a szövetkezetek önállóságát — a népgazdasági érdekekkel össz­hangban — növelni kívánjuk. Németh Károly ezután fel­hívta a figyelmet, hogy a gaz­daságban is tovább kell erősí­tem a párt vezető szerepét, a végrehajtás minden láncsze­mében Következetesen meg kell valósítani a párt gazda­ságpolitikáját. A kommunisták eszmei, po­litikai es cselekvési egysége a legfőbb biztosítéka annak, hogy a pártszervezetek működési te­rületükön eredményesen való­sítsák meg az ellenőrzésből, a politikai és szervező munká­ból rájuk háruló feladatokat. Ez mindenekelőtt a párt poli­tikájának határozott képvisele­tét, a helyi viszonyoknak meg­felelő érvényesítését jelenti. A pártszervezetek, jogaikkal él­ve, biztosítsák, hogy a hatáskö­rűkbe tartozó vezetők alkalma­sak legyenek feladataik ellátá­sára. Gondoskodjanak róla, hogy a végrehajtásban is érvé­nyesüljön a kommunista pél­damutatás, mely a dolgozó tö­megek megnyerésének és moz­gósításának nélkülözhetetlen feltétele. A pártszervezetek fo­lyamatosan ellenőrizzék a ha­tározatok végrehajtását. A vezetők munkájáról szól­va Németh Károly rámutatott: nagy többségük becsülettel, odaadással dolgozik, akadnak azonban olyanok is, akik »el- kényelmesedtek«, vagy akik megsértik a párt- és állami fe­gyelmet. A pártszervezetek kö­telessége a mulasztásokkal, a t’i'.'o. - sl szrnben határozott fellépés és állásfoglalás, a po­litikai felelősség érvényesitese. — Kongresszusunk abban a meggyőződésben fogadhatja el az ötödik ötéves terv fő elő­irányzataira előterjesztett ja­vaslatot, a programnyilatko­zatban foglalt célokat, hogy azok reálisak — mondotta be­fejezésül Németh Károly. — Végrehajtásuk pedig biztosítja népgazdaságunk töretlen fejlő­dését, népünk életszínvonalá­nak rendszeres emelését, a munka- és életkörülmények javításai \ kommunisták mun» Kai.. a .lövőben is ez ad igaza értelmet. A következő felszólaló, TATMKL JÓZSEF, a Csepel Vas- és Fémművek esztergályosa a Csepel művek dolgozóinak munkájáról szólt és elmondta: őszintén örülnek annak, hogy sikerült a nép­gazdaság igényeinek ma már jobban megfelelő, korszerűbb termékeket gyártani. Beszá­molt arról, hogy a XI. párt- kongresszus és hazánk felsza­badulása 30. évfordulójának tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben jelentős si­kereket értek el. A kedvező termelési eredményekkel pár­huzamosan javulnak Csepel dolgozóinak életkörülményei (Folytatás as 1. oldalról) Somogyi Néplap is. Éni!íkesteéte a kongresszust árra, hogy a X. kongresszust követően nem kevés gondot kényszerülteik megoldani, és így jutottak el a mai eredmé­nyekhez. — A vas- és acélöntödék mintakészítői közül többen a termelőszövetkezetek mellék­üzemágaiban helyezkedtek el az 1970—72 közötti időszak­ban — mondotta. — Amíg ezek a melléküzemágak nagy egyéni hasznot hoztak az ott dolgozóknak, ugyanakkor nagy SENKE VALÉRIA ki.1, ok.-lak máshol és a nép­gazdaságnak is. Nehogy félre­értsenek az elvtársik, nem a mezőgazdasaggál összefüggő melléküzemági tevékenység ellen ágálok. De azt hiszem, furcsán néznének rám. ha én most itt arról beszélnék, hogy a Csepel Vas- és Fémművek milyen eredményeket ért el mondjuk a lucernatermesztés­ben. Hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben számos fontos kez­deményezés született. Fokozták Csepelen a munkahelyükhöz hű munkások erkölcsi és anya­gi megbecsülését, Így született újjá a törZsgárdamozgalom. — A párt a jövőben is biz­ton számíthat munkánkra, tu­dásunkra. A legjobb csepeli munkáshagyományok folytatói akarunk lenni! — fejezte be hozzászólását. Ezután Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Társadalmi Szem­le szerkesztő bizottságának ve­zetője szólalt fel. Az ideológia frontján nincs és nem is lehet kompromisszum Benke Valé­ria, a Politikai Bizottság tag­ja, a Társadal­mi Szemle szerkesztő bi­zottságának el­nöke beveze­tőben arról szólt, hogy né­pünk túlnyo­mó többsége magáénak ér­zi a szocialista Magyarorszá­got. A dolgozó emberek he­lyesnek tart­ják pártunk politikáját, el­fogadják á munkásosztály vezető szere­pét, megértik, hogy céljai egybeesnek az egész társada­lom céljaival. Helyeslik és tá­mogatják azt ,a küzdelmet, amelyet hazánk kulturális felemelkedéséért folytatunk. Dolgozó népünkben ma ki- téphetetlenül él a munkás- nemzetköziség szelleme, a szolidaritás a szabadságukért küzdő népekkel, a szovjet em­berek szeretete és a hála a nagy szovjet nép iránt, amely mar eddig is annyi áldozatot hozott a szocializmus győzel­méért, a békéért. A kapitalizmus általános válsága mindjobban elmélyül, a »-fogyasztói társadalom« von­zása ma már azoknak a sze­mében is vesztett erejéből, akik egy társadalom fejlett­ségét az autók számán és a kirakatokon szokták mérni. Mint pártunk programnyi­latkozata is megállapítja, na­pirenden van a fejlett szocia­lizmus felépítése. Márpedig ez nemcsak falak felhúzása, gyárak és gépek, termelőesz­közök gyarapítását jelenti, ha­nem a szocialista társadalmi viszonyokat is. Nekünk úgy kell haladnunk, tetteink nyo­mán azt kell elérnünk, hogy az emberek kapcsolatában, Benke Valéria ezután az oktatásügyünk eredményeit méltatta, és köszönetét mon­dott a pedagógusoknak, akik lelkes munkájukkal segítik a párt oktatáspolitikai határoza­gondolkodásmódjában, életvi­telében is győzzön a szocializ­mus. Az embereket közösségi­vé, a fiatalokat munkás, szo­cialista ifjúsággá elsősorban saját példánkon nevelhetjük! Tudjuk, hogy nem minden­ki látja a pontos összefüggé­seket a maga részcselekvése és a népgazdaság, a társada­lom egészének érdeke között. Ezt megváltoztatni azzal tud­juk, ha növeljük a kollektí­vák szerepét a munka "és az ember minősítésében. Ez a legjobb eszköze a szubjekti­vizmus leküzdésének és annak is, hogy újabb rétegeket kész­tessünk együttgondolkodásra és vonjuk be a közös cselek­vésbe. Az ellenőrzésbe be­vont, a bírálatával, a javasla­taival változtatási elérő em­ber fellépése visszahat saját felfogásara es magatartására is. A párt vezető szerepe, irá­nyító tevékenysége segítségé­vel a dolgozók társadalomfor­máló terveink és módszereink jobb ismeretében tudnak he­lyesen tájékozódni. Így is­merik fel, hogyan alakíthat­ják ők maguk a viszonyaikat. tainak végrehajtásai Majd Így folytatta: — A marxizmus—leniniz- mus elterjesztésében, tovább­fejlesztésében és alkalmazá­sában, a valóságot híven kife­jező társadalmi, önismeret ki­alakításában közismerten nagy szerepet vállalnak a társada­lomtudományok. A kétségte­len tudományos eredmények elismerése mellett is jogos a megjegyzés, hogy nem szüle­tett még elég, helyes irányba mutató elméleti válasz a tár­sadalom által feltett kérdések­re. A szocialista demokrácia, a közigazgatás, a vállalati gaz­dálkodás és mindezek tudati hatása is ilyen kérdéskör. Még inkább adósak e tudo­mányágak művelői azzal, hogy közérthető formában tegyék ismertté az elméletileg már felderített társadalmi össze­függéseket. Hívei vagyunk a nyílt és szabad közéleti vitáknak, amikor a történelmi cél leg­könnyebb és leggyorsabb út­ját igyekszik feltárni a ku­tató és vitatkozó értelem. Így örültünk neki — mert pozitív hatású volt —, amikor az ok­tatási lehetőségek egyenlősé­géről es a társadalmi mobili­tás ezzel összefüggő kérdései­ről folyt vita. Ezt az sem ki­sebbíti, hogy ez a vita sem volt mentes felületes hangu­lati elemektől. Még a kutatás körében sem jó, ha a viták során nem ke­resik azt a szintézist, amely­ben érvényesülhetnének az egyoldalú álláspontok pozitív elemei. Még rosszabb hatású, ha a publicisztika eszközeivel folyó, tehát a köztudat for­málását közvetlenül célzó írásoknál történik ugyanez. Így elismerésre méltó kuta­tási részeredményeket hoztak a nemzeti önismeret és öntu­dat, a nemzeti érzések téma­körében folytatott viták, de sajnos ezek is egyoldalúságok­tól voltak terhesek, mint aho­gyan a szocialista hazafiság- ról és a vele összekapcsolódó internacionalizmusról, vagy a demográfiai helyzetünkről folytatott vitákban még hala­dó gondolkodású vitapartne­rek is megengedhetetlenül könnyelműen bántak naciona­lista áthallásokat lehetővé tevő megfogalmazásokkal. A nacionalizmus a legvesze­delmesebb burzsoá eszme. Je­lenlétével, arcot változtató ké­pességevei állandóan számol­nunk kell. Írástudóinknak történelmi kötelessége tollúkat úgy használni, hogy a nemze­ti érzéseket segítsenek meg­tisztítani minden rossz horda­léktól a munkasnemzetköziség eszméivel egységben, ápolják tovább. Egyik-másik kutató revizio­nista, ultrabalos, vagy más zavaros áramlatok vizeire Nagy felelősség hárul a tudományos és kulturális életben dolgozó kommunistákra : rdródjtt. Olyan is akadt köz­tük, aki megkérdőjelezi egesz szocialista fejlődésünket. Eze­ket az áltudományos teljesít­ményeket határozottan eluta­sítottuk. De azt is tudjuk: nem orvosság, nem igazi harc az ilyen nézetek és »elméletek« hatása ellen, ha a dogmatikus semmitmondás lapos általános­ságait, vagy akár »erőteljes« kiátkozó gesztusait vetik be ellenük. Meggyőző érvekre és a társadalmi fejlődést segítő alkotó munkára van szükség. A tudományos és a kulturá­lis életben dolgozó kommu­nistákra különösen nagy fele­lősség hárul eszmei törekvé­seink megvalósításában. Nem szabad elfogadniuk a hamis alternatívák egyikét sem. Vi­lágosan értésre kell adniuk minden vitázónuk, hogy ideo­lógiánk néhány alapvető kér­déseiben nem engedünk sem­miféle félremagyarázást. A szocialista hazafiságot nem lehet összekeverni a naciona­lizmus semmiféle változatá­val. A proletár internaciona­lizmus, a szovjet—magyar ba­rátság hazaszeretetünk elvá­laszthatatlan eleme. A mun­kásosztálynak és pártjának vezető szerepét, a munkás— paraszt szövetséget ugyancsak nem engedjük kétségessé vagy vita tárgyává tenni. Szorgalmazzuk, hogy az ok­tatásban — az állami oktatás­ban is — a marxista—leninis­ta elmélet kipróbált, nemzet­közileg érvényes és pártunk gyakorlatában igazolódott esz­méit tanítsák, ennek jegyében neveljék a fiatalokat és a marxizmussal ismerkedő fel­nőtteket. Pártunk tapasztalatai a nemzetközi kommunista moz­galoméval egybehangzóan bi­zonyítják: az ideológia front­ján nincs és nem is lehet kompromisszum. A hazai és a nemzetközi ideológiai harcot sem lehet szétválasztani. Társadalomformáló tetteket csak szervezett erő vihet véghez Ezt a harcot nem egyedül vívjuk, hanem a szocialista országok közösségében, a nemzetközi munkásmozgalom részeként. Eredményesebbé kívánjuk tenni azzal is, hogy ideológiai tevékenységünket összehangoljuk a Szovjetunió­val és más szocialista orszá­gokkal. Kongresszusunk meg­elégedéssel állapíthatja meg, hogy ez az együttműködés — főleg a testvérpártok kb-tit- kárainak moszkvai tanácsko­zása óta — számottevően fej­lődött. A közelmúltban Prá­gában tartott tanácskozás to­vábbi lendületet adott a közös munkához. Pártunk a jövőben is min­dent megtesz, hogy az ideo­lógiai együttműködésből rá háruló feladatokat ■ hiánytala­nul végrehajtsa, és más test­vérpártok tapasztalataival gazdagodva még eredménye­sebben vívja a harcot a bé­kés egymás mellett élés érvé­nyesüléséért, és az ezzel együtt járó ideológiai harcot az ellenséges propaganda és a marxizmustól idegen nézetek ellen, a nacionalizmus, a koz- mopolitizmus es a különösen kártékony maoizmus ellen. Pártunk ezért a politikai, a gazdasági és a kulturális kap­csolatok erőteljes fejlesztésé­vel együtt tovább erősíti az ideológiai együttmőködést a Szovjetunió Kommunista Párt­jával, a szocialista országok testvérpártjaival és az egész nemzetközi kommunista moz­galommal. Mi abban látjuk napjaink forradalmárát, aki a szocialis­ta eszmeiséget, erkölcsiséget képviseli környezetének vissza­húzó erőivel szemben, és egész életének példája fedezet erre. Ennek a harcnak a feltételei ma kedvezőbbek, mert társa­dalmunkban a szocialista bá­zis most sokkal erősebb, mint bármikor ezelőtt. Az emberek ma más érték­mérő szerint ítélnek, mint ko­rábban. Tömegesebbé — ha nem is általánossá — vált a kispolgári szellem legyőzésé­nek, visszaszorításának igénye. Sokkal nagyobb politikai erő van ma a kezünkben, mint amennyit érzünk és mozgásba hozunk. Ezeknek a jóra kész erőknek politikai, erkölcsi, szellemi koncentrációjára van szükség.' Itt van az ideológiai, kulturális intézmények, de á gazdasági, társadalmi szerve­zetek minden szintű vezetői­nek nagy lehetősége, s egyben sürvrtő feladata. Még távolról sem tettünk meg mindent, hogy azokat is magunkkal ragadjuk, akikkel — ha nem is értünk minden­ben egyet —, de a célokban, * közélet erösi lésének szán­dékában sok ponton ta­lálkozunk. Nekünk az a véleményünk, hogy a gon­dolkodó ember mindig kri­tikusan nézi a világot. De aki jobbító hatással akar lenni a viszonyainkra, annak meg kell érlelnie magában az elha­tározást, hogy a valóságosan épülő szocializmust vállalja, nem pedig egy minden ízében tökéletes ,szocializmus ideálké­pét. És azt is tudnia kell, hogy társadalomformáló tetteket csak szervezett erő vihet vég­hez, s aki hatni akar, annak tudnia kell azonosulni is a cselekvőképes szervezetekkel. A forradalmár itt válik el az utópistától, aki azért nem ké­pes vagy nem hajlandó a konstruktív tettekre, mert egy eszményi szocializmus ábránd­ját kergetve él veti a reálisat, azt, ami a valóságban épül. Egy tudást és kultúrát is ke­reső nép várja íróink, művé­szeink eligazító 6zép szavát, eszméltető alkotásait. Olyan alkotásokra vágyik, amelyek önmaga megismerésére, az em­ber otthonosan és igazságosan berendezett életének eszmé­nyeire tanítják. Szocialista életeszményt, erkölcsiséget sugalmazó művészi alkotásokat várunk íróinkról, művészeinkről tudjuk, hogy vannak kö­zöttük, akiknek még nem sikerült megtalálniuk a kiutat a minél nagyobb tömev^khez szólás és a csak kevesek vagy azok által sem értett formai újítás dilem­májából. Mi is jól tudjuk, hogy a világirodalom és az egyete­mes művészet történetében a szakmai bírálat es a közön­ség nem egy nagy zseni megítélésében tévedhet, de azt is tudjuk: nem mindenki zseni, akit nem értenek. Saj­nos korunkban már az újí­tás vált konvencióvá, és a formai újítás görcsös kere­sésének gyakran az az ered­ménye, hogy a műből nem hallani a felszólítást, nem érze­ni a vonzást a gazdagabb, iga- zabb életre; arra, hogy holnap legyünk jobbak, mint amilye­nek mostanáig voltunk. A tör­ténelem által rájuk rótt köte­lességet és nekik nyújtott le­hetőséget ragadják meg azok a művészek, akik olyan élet­eszményt, erkölcsiséget sugal­maznak, amilyet egy szocia­lizmust építő nép magáévá tehet. Kritikusaink is akkor törhet­nek ki felpanaszolt visszhang- talanságukból, ha vállalják, hogy közvetítők legyenek mű­vész és a közönség között, hi­szen a művészre is csak az a kritikus tud igazán hatni, aki megtalálja az utat a közönség­hez. Pártunk művészetpolitikai koncepciója soha sem épült olyan feltételezésekre, mintha nálunk egynemű és az értékes műveket könnyen befogadó kö­zönség volna. Közművelődési, kritikai és más határozataink az igények és a befogadóké­pesség emelkedését célzó neve­lő feladatokat is magukban foglalják. Ez a koncepció feltételezi, megkívánja az odaadó, lelkes és j ólképzett nevelők, propa­gandisták népes seregét; a tu­dományok és művészetek al­kotóinak, az ideológiai élet, a közoktatás, a közművelődés munkásainak olyan gárdáját, amely annak tudatában tevé­kenykedik, hogy értékeket kí­nál, gazdagító javakat ajánl dolgozótársainak. A programnyilatkozatban megfogalmazott távolabbi cé­lokhoz az ideológiai és a kul­turális életben is mindennapi tettekkel, a hétköznapi falada­tok következetes megoldásával lehet eljutni. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom