Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

n. Népgazdaságunk alapjai szilárdak, fejlődésünk töretlenül folytatódik A Központi Bizottság beszámolója ezután rátért a gazdasági épitőmunka kérdéseire. Megállapította: népgazdaságunk a IV. ötéves terv első négy; évében a X. kongresszuson jó­váhagyott gazdaságpolitikai elveknek megfe­lelően fejlődött, erősödött a szocialista terv- gazdálkodás, s minden feltétele megvan an­nak, hogy a X. kongresszus által jóváhagyott gazdaságpolitikai célokat, a IV. ötéves terv előirányzatait elérjük. — Mindezzel közelebb jutottunk ahhoz a célunkhoz, hogy gazdaságilag fejlett országgá váljunk. Most az a teendőnk, hogy minden erőt mozgósítsunk az 1975. évi terv feladatai­nak elvégzésére, s az év végére érjük el a IV. ötéves népgazdasági tervben kitűzött célokat. Ez az esztendő egyben átmenet a következő ötéves terv időszakára. A további gazdasági építőmunkára, az elért eredményekre alapo­zott világos terveink vannak. Kádár János ezután ismertette az V. öt­éves terv főbb irányszámait, az ipar fejlesz­tésének, az energiaszerkezet korszerűsítésének főbb feladatait. — A népgazdaság tervszerű, arányos fej­lesztését szem előtt tartva, hazánk lehetősé­geivel és a nemzetközi együttműködéssel egy­aránt számolva, az eddiginél is differenciál­tabban fejlesztjük az ipar egyes ágazatait — mondotta. — Figyelembe véve a hazai és a nemzetközi lehetőségeket, tovább korszerűsít­jük az energiaszerkezetet. Végrehajtjuk a föld­gázprogramot, növeljük a szén felhasználását, különösen a villamos energia előállításában. Folytatjuk az atomerőmű-építési programot. Még több gondot fordítunk a hazai természeti források, közöttük a legszámottevőbb ásvány­kincsünk, a bauxit kitermelésének növelésé­re, a timföldgyártás termelékenységének fo­kozására. A feldolgozó iparban — a gép-, a könnyű- és az élelmiszeriparban elsősorban rekonstrukciók útján bővítjük a termelést. Pártunk töretlenül folytatja szövetkezeti po­litikáját; a jövőben is azért dolgozik, hogy a szövetkezeti mozgalomban rejlő nagy erő a szövetkezetek fejlődését szolgálja. Folytatjuk agrárpolitikánkat, a mezőgazdaságban is to­vább erősítjük a szocialista termelési viszo­nyokat. Az egész mezőgazdaságban tovább fejlesztjük, korszerűsítjük az anyagi, műszaki alapokat. Bővítjük a vegyianyag-ellátást, a hűlő- és a tárolóteret. Növelni kell a gabona és az ipari növények hozamát, meg kell ol­dani a biztonságosabb zöldség- és gyümölcs- termelést és ellátást. Cukortermelésünknek fe­deznie kell a hazai szükségleteket. Az állat- j tenyésztésben fokozni kell a hústermelést. A jó tapasztalatokat hasznosítva tovább folytat­juk a korszerű iparszerű termelési módszerek megalapozott kiterjesztését A KB első titkára ezután gazdasági építő­munkánk nemzetközi feltételeiről beszélt, utal­va a tőkés világpiac számunkra kedvezőtlen változásaira, hangsúlyozta: — Központi Bizottságunk 'a helyzetet meg­vizsgálva, alapos elemzés után arra a követ­keztetésre jutott, hogy a külső nehézségek el­lenére elérhető, hogy népgazdaságunk a követ­kező években is az előző évekét megközelítő ütemben fejlődjék, és az életszínvonal is to­vább emelkedjék. A megoldás egyrészt a jobb munka, a hazai gazdasági erőink és lehetősé­geink jobb kihasználása, másrészt a szocialis­ta országok gazdasági együttműködésében rej­lő nagyszerű lehetőségeknek az eddiginél sok­kal jobb hasznosítása. Munkánk sikere mindenekelőtt saját erő­feszítéseinktől függ. Folytatjuk, még követke­zetesebben valósítjuk meg gazdaságpolitikán­kat. Most sokkal élesebb megvilágításba ke­rültek népgazdaságunk belső problémái. Sa­ját gazdasági munkánk fogyatékosságaiért nem tehetjük felelőssé a nemzetközi gazda­sági életet. Erőteljesebben vetődik föl a kér­dés: vajon megfelelően ^hasznosítjuk-e nép­gazdaságunk belső lehetőségeit? Kellően szá­mot vetünk-e fejlődésünk intenzív időszaká­nak követelményeivel? Nem új feladatok ezek, tartalékaink jobb hasznosítása, a hatékonyabb gazdasági munka már a X. kongresszuson is nagy hangsúlyt kapott. Értünk is el eredmé­nyeket, de a követelmények most az eddigi­nél sokkal parancsolóbbak. Nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a szocialista társadalom előnyeivel pá­rosulva, hazánkban is minél gyorsabb ütem­ben bontakozzék ki a tudományos-technikai forradalom, a tudomány váljék mindinkább közvetlen termelőerővé. A gazdasági szerkezet korszerűsítése, mely gazdaságpolitikánknak mindig kulcseleme volt, fejlődésünk legna­gyobb tartaléka, és mindinkább továbbfejlő­désünk létfeltételévé válik. A népgazdasági szempontból előnyös és szükséges termelést fejleszteni kell, a gazdaságtalan termelést vissza kell szorítani. Gazdasági előrehaladásunk igen fontos fel­tétele, hogy javuljon a beruházási tevékenység hatékonysága. Azok a beruházások szolgálja­nak példaképül, melyek a közelmúltban a ter­vezett határidőre és költségszinten megvaló­sultak, mint a leninvárosi olefinmű, a Test­vériség gázvezeték első szakasza, a Dunai Vas­mű folyamatos acélöntő műve, a Tiszamenti Vegyiművek kénsavgyára, az Ajkai. II. Tim­földgyár, a szombathelyi Lakástextil Vállalat rekonstrukciója. A kommunális beruházások közül példamutató munkát végeztek és végez­nek a budapesti földalatti vasút építői. Kádár János elismeréssel szólt azokról a vállalatokról is. ahol a technológia fejleszté­sével, a munka jobb szervezésével, a munka­erő belső átcsoportosításával jó eredményeket értek él a termelékenység növelésében, s ahol már biztató sikerei vannak az ésszerű taka­rékosságnak. — Gazdasági munkánk fejlesztésének fon­tos feltétele, — folytatta —, hogy minden szin­ten tovább javítsuk a gazdaság irányítását. Több mint hét év tapasztalatai igazolják, hogy_ a gazdaságirányítási rendszer továbbfejleszté-' se helyes és szükséges volt. Elértük a megfo­galmazott fő célokat: tovább erősödött szo­cialista rendszerünk: meggyorsult hazánkban a szocialista társadalom építése; tovább fej­lődtek a szocialista tulajdonviszonyok és a ter­melőerők; növekedett szocialista ' vállalataink önállósága; javult gazdaságunkban a tervsze­rűség, és tovább fejlődtek a szocialista terv- gazdálkodás korszerű módszerei. Már a X. kongresszuson is elhangzott az a figyelmeztetés, hogy a vállalatok önállóságá­nak növelése nem csökkentheti a központi ál­lami irányítás szerepét és felelősségét. A gaz­dálkodó egységek nagyobb önállósága, a ha­táskörök, a döntési jogkörök tekintélyes ré­szének decentralizálása még fokozottabban igényli a hatékony központi irányítást és el­lenőrzést. Vezető állami 'szerveink és testületeink, az Országos Tervhivatal, a gazdaság területén működő minisztériumok és főhatóságok élje­nek jogaikkal, és hiánytalanul teljesítsék a központi irányításra háruló kötelességeiket. Ne habozzanak beavatkozni, ha kell, utasí­tani ott és akkor, ahol és amikor arra van szükség; például a mostani helyzetben a kor­látozott mennyiségben beszerezhető fontos anyagok és termékek behozatalát és belföldi forgalmát illetően. Ha azt tapasztaljuk, hogy egy korábban helyes és egy ideig jó irányba ható gazdasági szabályozó vagy rendelkezés a körülmények változása miatt már nem a népgazdasági érdekek érvényesítése, irányá­ban ösztönöz, ne késlekedjünk kijavítani, amit kell. Az időről időre történő korrekciók nem gyengítik, hanem erősítik gazdaságirányítási rendszerünket; éppen a rugalmas gazdaság- politika igényli az ilyen irányítást. A gazdasági építőmunkában segített az a korábbi intézkedés, mellyel a dolgozó kollek­tívákat közvetlenül anyagilag is érdekeltté tettük nyereségrészesedéssel és más formában a jobb munkában. Ez az eredményekben is tükröződik. Meggyőződésünk, hogy a szocializ­mus sikeres építésében találkozik az orszá­gos érdek, az egyes dolgozó kollektívák érde­ke és minden állampolgár szejnélyes érdeke. Ennek megfelelően, célszerűen szabályozva, a jövőben is biztosítani kell a csoport- és az egyéni érdekeltséget a szocialista építés kü­lönböző területein; ezzel új erőforrásokat nyer az ország a gazdasági feladatok megoldásához. Közismert, hogy visszásságok is előfordulnak, amikor csoportérdeket vagy egyéni érdeket akarnak érvényesíteni az országos érdek ro­vására. Pártunk álláspontja e kérdésben is vi­lágos: minden ütközés esetén első az orszá­gos érdek, és azt kell érvényesíteni egyes cso­portok vagy személyek mesterkedéseivel szem­ben. A beszámoló ezután kitért a ráfordítási arányokat kellően tükröző, a hatékonyabb gazdálkodásra ösztönző termelői árak szere­pére, majd részletesen foglalkozott nemzetközi gazdasági kapcsolatainkkal. — A Magyar Népköztársaság nemcsak sajá­tos gazdasági helyzete, viszonylagos nyers­anyag- és energiaszegénysége miatt, hanem elvi okokból is híve az országok nemzetközi gazdasági együttműködésének. Attól a szilárd elhatározástól vezérelve, hogy a jövőben is tőle telhetőén hozzá kíván járulni az államok együttműködésének, a népek barátságának előmozdításához, a békés kapcsolatok fejlesz­téséhez, szélesíti gazdasági kapcsolatait min­den országgal, amely erre készséget mutat Érthető, hogy gazdasági területen is min­denekelőtt a testvéri szocialista országokkal, szövetségeseinkkel tartunk mind szorosabb kapcsolatot. Kiemelkedő fontosságú partne­rünk a gazdasági együttműködésben is a Szov­jetunió, amellyel egész külkereskedelmünk egyharmadát bonyolítjuk le. Árucsere-forgal­munk egyre bővül, és az idén több mint 60 százalékkal lesz nagyobb, mint 1970-ben volt. A világpiaci árak gyors emelkedése nyomán keletkezett nehézségeink leküzdésében, nyers­anyag- és energiaellátási gondjaink megoldá­sában is nagyon sokat jelentett számunkra ezúttal is a magyar—szovjet gazdasági együtt­működés. Ezért szeretnék itt is őszinte köszö­netét mondani személy szerint Leonyid lljics Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának és a Szov­jetunió kormányának a megértésért, a segitő- készségért. Kádár János ezután méltatta a szocialista országoknak a proletár internacionalizmuson alapuló új típusú gazdasági kapcsolatait meg­valósítók KGST szerepét. — A KGST keretében megvalósuló együtt­működés nyújtotta és fogja nyújtani a jö­vőben is hazai építőmunkánk szilárd nem­zetközi támaszát. Minden erőnkkel azon le* szünk, hogy a szocialista gazdasági integ­ráció az eddiginél gyorsabb ütemben fejlőd­jön. A szocialista országok közös érdekeinek, nemzeti érdekeinknek megfelelően részt kí­vánunk venni a nyers- és alapanyagok együt­tes kitermelésében, további közös szervezetek, közös vállalatok létrehozásában. A KGST munkájának kiemelkedő esemé­nye volt a beszámolási időszakban a szocia­lista integráció komplex programjának elfo­gadása a KGST XXV. ülésszakán. Részt vet­tünk a szocialista integráció érne új alap­vető okmányának kidolgozásában, és teljes erőnkkel részt veszünk a program megva­lósításában is. A fejlődő országok népei, hogy biztosít­sák országuk önállóságát és függetlenségét, BnáRó nemzetgazdaságuk kiépítésén és saeg- lésitésén dolgoznak. KöteleseégT’ik «Élben a munkájukban segíteni őket, ugyanakfaor a mi országunk számára is előnyös gazdasági együttműködést alakíthatunk ki velük. Ezért politikánknak megfelelően a gazdasági kap­csolatok további szélesítésére törekszünk a fejlődő országokkal. A békés egymás mellett élés elvéből ki­indulva, a nemzetközi munkamegosztás lehe­tőségeire építve, a világgazdaság részeként továbbra is gazdasági kapcsolatokat tartunk fenn és építünk a fejlett tőkés országokkal is. Mi hívei vagyunk a szocialista és a ka­pitalista országok közötti, megkülönbözteté­sektől mentes, kölcsönösen előnyös alapokon nyugvó kereskedelemnek. De elutasítunk minden diszkriminációt, például az Egyesült — A Központi Bizottság jelenti, hogy a X. kongresszusnak az életszínvonal emelésé­re vonatkozó határozatai megvalósultak. A IV. ötéves tervben a párt életszínvonal-po­litikájának megfelelően, a nemzeti jövedelem bővülésével és a népgazdaság anyagi teher­bíró képességével arányosan javullak népünk életkörülményei. Az egy keresőre .jutó reálbér öt év alatt 16 százalékkal, az egy főre jutó reáljövede­lem 25 százalékkal emelkedik, a lakosság fogyasztása 28 százalékkal lesz több 1975-ben, mint 1970-ben volt. Az áruellátás az utóbbi években kiegyensúlyozott volt, színvonala emelkedett. A fogyasztói árak a legutóbbi években külső és belső tényezők hatására évente átlagosan 2—3 százalékkal emelked­tek, de az árszínvonal-emelkedés egyik évben sem lépte túl az éves tervben meghatáro­zott mértéket. Az egy lakosra jutó pénzbeni társadalmi juta tiások reálértéke 55 száza­lékkal növekedett. Szociálpolitikánknak megfelelően a társa­dalmi juttatások aránya a lakosság összes jövedelmén belül növekszik; jelenleg már minden 100 forint munkajövedelmet orszá­gos átlagban 36—37 forint társadalmi jutta­tás egészít ki. A IV. ötéves tervidőszak alatt mintegy 1 millió 500 ezer dolgozó munkaideje csök­kent, s ezzel 1975 végére a bérből és a fize­tésből élők 95 százaléka 44 órás vagy rövi- debb munkaidőben dolgozik. Folytatódott az egészségre ártalmas munkahelyek korszerű­sítése, a nehéz fizikai munka gépesítése, a munkavédelem fejlesztése. Ezek nyomán ke­vesebb a munkaköri ártalomból eredő meg­betegedés, az üzemi baleset, kisebb a fizikái igénybevétel. Jelentős eredményeket értünk el a lakás­építésben. A IV. ötéves tervben előirányzott 400 ezer lakást ez év végéig mintegy 30 ezerrel túlteljesítjük. Eziaz év egyben a 15 éves lakásépítési tervünknek is befejező ré­sze. Az ország nagy eredménye, hogy a ki­tűzött célt 1975 végére elérjük: a tervezett 1 millió lakás felépül, sőt néhány tízezerrel többet építünk. Ennek eredményeként 15 év alatt hazánkban minden harmadik, család új lakáshoz jutott. A lakáshelyzet javítását pártunk a továb­biakban is fontos társadalmi feladatnak te­kinti. Ezért a terv előírja, hogy az eddiginél több állami lakás épüljön. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk rá, hogy az ipari köz­pontokban élő nagyüzemi munkások és a fiatalok lakáshelyzete tovább javuljon. Az állam a jövőben is segíti a lakásépítő szö­vetkezetek tevékenységét, támogatja a saját erőből történő lakásépítést. Nagy vívmá­nyunk, hogy a lakosság 99 százaléka társa­dalombiztosításban részesül. Az egészségügyi ellátást tovább fejlesztjük, az év közepétől minden magyar állampolgár jogosult lesz az ingyenes orvosi kezelésre. A népesedési helyzettel foglalkozva a be­számoló megállapította: hazánkban most már — egy sor intézkedés eredményeként — a születési arányszám 17,8 ezrelék, ami európai viszonylatban már magas átlag. — A megtett és a tervezett intézkedések egész sora könnyíti a családok helyzetét. Az A beszámoló következő része az ideológia, a tudomány, a közoktatás és a kultúra kérdé­seivel foglalkozott. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a beszámolási időszakban társadalmi viszo­nyaink fejlődésével, gazdasági építőmunkánk eredményeivel összhangban növekedett ha­zánkban a marxizmus—leninizmus befolyása, erősödött a társadalomban a szocialista köz- ' gondolkodás, szélesebb körben tudatosodtak a szocialista erkölcs és életmód normái, újabb sikereket értünk el a szocialista kulturális forradalom eredményeinek gyarapításában. — A marxizmus—leninizmus eszméinek, a szocialista világnézetnek újabb térhódítása örvendetes, nagy eredmény. Ezt látva sem feledkezhetünk meg azonban ideológiai mun­kánk fogyatékosságairól, az e téren még előt­tünk álló nagy feladatokról, arról, hogy a Államok kongresszusa által a műit év végéa megszavazott keraskeáetaú törvényt, vafy a Közé* Piac néhány ismert lépését. A IV. ötévé» terv utolsó évében a nép­gazdasági egyensúly biztosítása végett az a legfontosabb feladatunk, hogy a terv sikeres befejezésén munkálkodjunk. Ez a feltétele annak, hogy hozzáfoghassunk újabb, immár ötödik ötéves tervünkhöz, hogy még köze­lebb kerüljünk egész népünk nagy nemzeti céljainak megvalósításához: a fejlett szocia­lista társadalom felépítéséhez. Nagy erőfeszí­téseket kell tennünk, de népünk nyugodtan tekinthet előre, és barátainkat is biztosít­hatjuk: a Magyar Népköztársaság gazdasági alapjai szilárdak, s fejlődésünk e téren is töretlenül folytatódik. V. ötéves tervidőszakban néhány éven be­lül minden három- és több gyermekes .csa­ládot önálló lakáshoz juttatünk. A mostani ötéves tervben az óvodai helyek száma je­lentősen', 60 ezerrel gyarapszik. A hetvenes évek második felében Budapesten, az öt nagyvárosban és az ipari központokba megközelítően kielégítjük az óvodai igénye­ket. Növeljük a családi pótlékot, a gyermek- gondozási segélyt. Ez hozzájárni a családi jövedelmek közötti különbségek mérséklésé­hez. A következő 15—20 évben fokozatosan megteremtjük annak feltételeit, hogy min­den család és minden családot alapító ifjú pár önálló lakáshoz jusson. Nagy vívmányunkat, nemzetközileg is el­ismert társadalombiztosítási rendszerünket egységesítjük, nyugdíjrendszerünket lehetősé­geink szerint fejlesztjük. így 1975. július el­sejével 1 millió 100 ezer személy nyugdíja, illetve nyugdíj jellegű ellátása fog emel­kedni. ^Társadalompolitikai elveink szükségessé, gazdasági építőmunkánk eredményei lehető­vé teszik, hogy a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára azonos legyen a munkáso­kéval és az alkalmazottakéval. Ennek meg­felelően a férfiak nyugdíjjogosultságának határát náluk is 60 évben, a nőkét 55 év­ben állapítjuk meg. A korhatár egyszerre történő leszállítása azonban a termelőszövet­kezeti gazdaságokban súlyos munkaerő­hiányt okozhatna. Ezért helyeseljük azt a megoldást, hogy a korhatárt öt év alatt fokozatosan, 1976. január 1-től kezdődően, évenként egy-egy évvel szállítják le. ' Továbbra is alapvető követelmény, hogy a fogyasztói árak az életszínvonal-politikai cé­lokkal összhangban alakuljanak. A dolgo­zók életszínvonalát alapvetően érintő fo­gyasztói árszínvonalat a jövőben i% köz­pontilag I kell szabályozni, és azokon csak központi elhatározás alapján lehet változtat­ni. Az ár-, bér-, jövedelem- és szociálpoliti­ka együttesen szolgálja a dolgozók, a lakos­ság életkörülményeinek javulását. Hazánkban az eljövendő 15—20 évben az egy főre jutó nemzeti jövedelem a mostani­nak két-két és félszeresére, az ipari terme­lés volumene két és fél-háromszorosára, a mezőgazdasági termelés másfél-kétszeresére, az építőipari termelés két és fél-háromszo­rosára emelkedhet. Az anyagi termelés bő­vülését teljes egészében a munka termelé­kenységének növelésével kell és lehet fe­dezni. Pártunk politikája fejeződik ki a fejlett szocializmus építése 15—20 évre szóló prog­ramnyilatkozatának az életszínvonal fejlesz­tésére vonatkozó lelkesítő célkitűzéseiben is. Az egy főre jutó fogyasztás érje el a mai színvonal két-két és félszeresét oly módon, hogy az iparcikkek aránya az összfogyasztás- nak legalább egyharmada legyen. 1,5—2 mil­lió lakást kell építeni, növelve a több szo­bás lakások részarányát, javítva a lakások minőségét és fejlesztve a lakáskultúrát. Át kell térni az ötnapos, 40 órás munkahétre. A fejlett szocialista társadalom építése során megteremtjük végső célunk, a kommu­nizmus építésére való átmenet műszaki­gazdasági alapjait. társadalmi tudat szocialista átalakulása csak egy egész korszak alatt valósulhat meg. Az utóbbi időben kettős folyamat ment végbe. A fő irányzat az, hogy erősödött, szé­les körben teret hódított a szocialista köz­szellem. amely nagyszerűen megnyilvánul a termelőmunka nagy sikereiben, a szocialista brigádmozgalomban, a szocialista munkaver­senyekben, a kommunista szombatokban, a lakóhelyi önkéntes társadalmi munkában, az elemi csapások idején megmutatk-ozjj töme­ges, példás helytállásban. Egyidejűleg ’társa­dalmunkban jelen vannak,‘sőt időnként még meg is élénkülnek a szocialista elveinkkel, céljainkkal, erkölcsi értékrendünkkel össze nem egyeztethető jelenségek is. Igen fontos, hogy erről beszéljünk, különösen a mostani helyzetben, amikor az anyagi jólét növeke­désével a »miből éljünk« nagy társadalmi kérdése mellett mindinkább szerepet kap az is, »hogyan éljünk«. III. Következetesen megvalósul a párt életszínvonal-politikája IV. Növekedett marxizmus—leninizmus befolyása, fejlődött a. szocialista kultúra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom