Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-14 / 62. szám

Öt—tíz év a harmincból

Harminc év. Egy ember alkotó tevékenysége. Harminc éve kezdtünk hozzá országunk újjáépítéséhez. Mit éreznek meg a fiatalok ebből a három évtizedből, mit jelent azoknak, akik csak húsz évet vagy alig többet éltek belőle, és talán ha ötöt-tízet dolgoztak, alkottak?

— Valóban. De nem nyugtathatnak meg az eredmények, amikor tudjuk, ljogy többet is el lehet érni. Van azért abban valami, amikor a volt KISZ-tagok elkezdik: i bezzeg mi dolgoztunk, az | építőtábor sem volt olyan j üdülő, mint most. Akkor a

pítására mindnyájan bólintottak :

— Ma már azt ítélik el, aki nem szól bele.

L aki László a gyakorlat embere:

— Nemrég vödrökben mostunk kezet. Már csap van. Megérjük a meleg vizet is. Minden üzemrészbeni van Hűtőszekrény, abban tartjuk az üdítőt.

Újra Bogdán Béla kért szót:

— A fiatalok többsége elégedett. Aki elégedetlen, annak nyugodtan oda vághatjuk: tessék, lehetőséged van, hogy változtass azon, ami rossz. A kezdet kezdetén nem volt KISZ-élet a gyárban, csak tagság. Azután egyre »dühösebb emberek« jöttek. Mi is azok vagyunk, csak egy gyűlést kell megnézni. Nahát! Dühösek is lehetünk. Próbálta volna meg, mondjuk, az apám.

Még hosszú ideig beszélgettünk. Csak néhány címszót írok. Ahogy ők mondták, itt már nem is kell az eredményeket bizonygatni, nem kell hozzátenni: ez is a fiataloké.

— Ifjúsági törvény, ifjúságpolitikai határozat, gyermekgondozási segély — ezt persze a két fiatalasszony kiáltotta lelkesen. Lakások. — Ehhez még hozzátették: lehetne egy kicsivel több?!

Óhatatlanul ráterelődött a szó egy .névre: hitler. Azt mondták, ha nagy betűvel merem írni . .. Nem látták, csak filmen, az ordito- zását is csak hangszalagról hallották. Mégis érthető ez a

Hét, húsz év körüli fiút és lányt — remélem, nem sértődnek meg, ha nem férfit és nőt emlegetek — faggattam. Ügy gondolom, érdemes meghallgatni »vallomásukat«.

Laki László villanyszerelő, Radios Mátyás és Bogdán Béla géplakatos, Oláh Lászlóné műszaki adminisztrátor, Bodó László technikus, Maza Zoltánná technikus, Kováts Imre villamosmérnök. Mindany- nyian a Kaposvári Cukorgyárban dolgoznak. Ahogy leírtam, olyan sorrendben ülték körül az asztalt. Néha a két- két átló végén levők »keresztben« vitatkoztak. Hol a derűlátókat torkolták le, hol a borúlátókat. Mindenki a maga módján akar előremenni.

Kováts Imre kezdte:

— Ha nem kíváncsiskodunk különösebb részletek után, egy mondatban kifejezhető az egész: mindenki azt csinálhatja, amit szeret. Csak az a kérdés, hogy mennyire akarja. Ha nagyon, ha szívből, akkor sikerül. Mást nem is kérhetünk mi fiatalok.

Bodó László egy kicsit mérgesen válaszolt:

— Persze. Ha nagyon... De nézzük meg a KISZ-t. A szövetség eddig sokkal több lehetőséget kapott, mint amennyit kihasznált. Többet is »akarhatnánk«.

Erre azután kiabálni kezdtek mindannyian. »Nagyjából van csak igazad!«

szervezeti élet is más volt, hamarabb az asztalra csaptunk a gyűléseken...

— Erősödött a kritikai szellem. Föl merik fedni a hibákat, ez letasadhatatlan eredmény — szólt közbe Bogdán Béla. — Menünk csak vissza öt-tíz évvel. Mibe szólhattunk bele akkor? Hol volt ifjúsági parlament?

— A helytálló véleményhez esész ember kell. És azt tudjuk, hogy bírálhatunk. Nem mindig volt így, és ez mégis a harminc év eredménve, nemcsak az utolsó néhány esztendőé.

Oláh Lászlóné:

— Az előbb valaki azt mondta: ha egy ember eljut egy »posztra«, esetleg elfelejti, honnan indult. Sok esetben beigazolódott ez. De ebben a bírálatban is benne van: eljuthat valaki bárhonnan — úgymond bármilyen »mélyről« — báhová. Ez jó. Hogy elfelejti-e? Le is kerülhet onnan »föntről«.

Maza Zoltánná:

— Még semminek sem értünk a végére. Van mit tenni. Megtesszük-e? Meg kell! így szoktunk beszélni. Ez a harminc év az egészséges nyugtalanság ideje. 1975 is az. Melyik fiatal nem nyugtalan?

Radios Mátyás egy ideig szótlan volt, azután sem beszélt sokat, de egy megállaCsuhr,ii nyomában* Monyarorssáson

A KAPOSVÁRI TALÁLKOZÁS

Az alkotó/, *

Lenin-díjas filmrendező Grigorij Csu lírai előtt járt Magyarországon Grigorij Csuhraj főhadnagy. A 3. ukrán front harcosaként vett részt hazánk fölszabadításában, A fölmorzsolódó, visszavonulásra kényszerült német csapatok nyugati útját volt hivatva elvágni az . egység, melyben Csuhraj is harcolt.

Súlyosan megsebesült, s először a veszprémi kórházban kezelték, majd a kecskeméti katonai kórházban ápolták. Rákoskeresztúron hosszabb időt töltött egy családnál, három éve járt legutóbb náluk, oda is készül most.

Az Ország—Világ című hetilap meghívására érkezett újra Magyarországra Grigorij

Csuhraj, s a lap főmunkatársával ellátogat azokra a helyekre, melyeket a háború emlékezete idéz. Csuhraj nyomában, Magyarországon címmel riportsorozat jelenik meg erről a látogatásról a lapban.

A »hadak útján« elkerülte Somogyot Csuhraj, a Balaton északi parijáról láthatta megyénket a fiatal katona. A filmrendező albumába azonban kaposvári fényképek, s arcok, a mai Magyarország kíváncsisága kerülnek bele fiataljainak nyílt tekintete és múlt heti látogatásának emlékeként.

Fiatalságának megidézésébe

pillanthattunk be ittjártakor beszélgetés közben. Barátai, katonatársai nyugszanak magyar földben, ők sosem öregedhettek meg. »Kivételes ajándékot kapott az élettől« — így nevezte Csuhraj azt a lehetőséget, hogy újra a régi harcok színhelyén járhat. Sö- reg... A Veszprém megyei kis település neve torzul hagyja el a nyelvét — Sereg — mondja, amikor mostani látogatásának élményét osztja meg velünk. Az idősebbek emlékezetében elevenen élnek a harci események. Az ő emlékeiket őrzik a fiatalok is. Egy elesett szovjet katona nevét vette föl az általános iskola egyik őrse.

Nyírfák, fehér ruhás hazai fák őrzik az elesett szovjet katonákat Kaposváron, a Szabadság parkban. Csuhraj kezében sűrűn kattan a fénykémerkedett, a fiatalok a FÉK" ben izgatottan várták a vele való beszélgetést.

A filmrendező megjelenése a középiskolások és a szakmunkástanulók Ki tud többet a Szovjetunióból, a Szovjetunióról című vetélkedőjén igazi meglepetés volt. Csuhraj válaszolt a diákok kérdéseire. Az egyik szőke kislány oroszul érdeklődött: milyen körülmények között született meg első filmje, a Negyven- egyedik.

Csuhraj elmosolyodott, s egyszerű mondatokkal, újból felidézve kezdte mesélni élményeit. Rendezőasszisztens volt Kijevben. amikor Lavri- nyov elbeszéléséből megírta a forgatókönyvet. A kijevi filmstúdió nem vállalta a film elkészítését. Moszkvába utazott, a MOSZFILM-hez. Ott kapott megbízást. A Kaspi-ténger keleti partján lévő Karakum sivatagban dolgoztak.

A diákok szinte sivatagutazók lettek szavai nyomán ...

Valaki arról érdeklődött a ! Lenin-díjas rendezőtől, ho- : gyan került kapcsolatba a j filmmel, hogyan lett filmren- : dező. A válaszban a diák- j évek élményei elevenedtek meg. Azoké az éveké, amikor I a rádiómérnöki és á biológus- ! pálya között akart választani, í Akkor játszották a legérde- ! kesebb szovjet filmeket a mo- í zik, a Csapajevet és a Lenin októbere című filmet. Az is- j kola filmbarát körében már j forgatókönyvet is írt, de jött a háború. Budapesten 1945 végén látott meg egy boltot, ahol filmfelvevő gépek voltak a kirakatban. Bement. Érdeklődő arccal nézett körül. A tulajdonos megkérdezte tőle németül: érdeklik-e ezek. Szerette volna elmagyarázni, valamikor az volt a vágya, hogy filmrendező legyen, de csak annyit sikerült: »Filmrezsisszer«, azaz filmrendező. A tulajdonos enyhe fintorral mérte végig:

Bencze József verseiről

Kötetbe gyűjtve, ciklusokba rendezve jelentek meg Bencze József versei, a Somogy megyei Tanács kiadásában, Tüskés 2’ibor szerkesztésében.

Cigányderes — az egyik vewscím »lépett ki« a kék borítóra a kötetnek címet adva. S a költő képe alatt az eligazító tömör mondat: »Bencze

Jószef első verseskötetét tartja kezében az olvasó...-*

Szokás elmondani az első kötetesek bátorítására, hogy nem szükséges a »vállon veregető« jó szó, a mű olyan karakterisztikusan kemény vonásokról árulkodik, hogy a szerzőnek bírnia kell a kritikát. Valójában vállon verege- tés ez is. Ezért hát mellőzzük a biztató szép szavakat, s a minden részletre kiterjedő boncolást is.

De még a »skatulyát« is! Nincs ártalmasabb dolog, mint amikor az indulóra kimondják ezt vagy amazt, irányzatként vagy iskolaként, s úgy viszf magával, mint a terhet.

Bencze József éneklő költő.

Tiszteli a rímet, kedveli a ritmust.

Bencze József nem urbánus

költő.

Világa a falu — ahogy a tegnapból a mába érkezik, ahogy a mában őrzi és megtagadja a tegnapot.

Bencze József mégsem falusi és mégsem tegnapi költő. Feledjük tehát a biztos kategóriákat, s ha verseit befogadjuk, át kell élnünk azt a bizonytalanságot, a lírai remegést, felfokozott érzékenységet, amely minden élményt magába gyűjt vagy feldolgozásra, vagy kivetésre.

Bencze József végigjárta a kötet megjelenéséig a kezdők nehéz grádicsait: kopogtatott

•edakciókban, várakozott megjelenésre; pártfogókra, megjelentetekre vagy kiadóra lelt. S fcözben — még buktatókon keresztül is — formálódott, kerekedett ajkán az énekszó, rímek fogalmazódtak a vasutasszállókban, ritmusokban lüktettek a sorok a kórházi ágyon, és a szanatóriumok éjszakai, gyógyszerillatú csendjében délibábként ragyogott fel előtte a gyermekkori táj zöldje. Régi arcok fehérlettek föl, régi fájdalmak csillapították a testi bajokat, és régen megkóstolt gyerekkori szerelem ízével törölte el a tabletták keserűségét.

»Újlaki nagyanyám hagyta ránk a kendőt, benne babusgattuk soványka jövendőt. ■

Fogára is fogta hócsillagos télen törött varjúszárnya gubancos mesébe«

Bencze József somogyi költő. Soha nem volt divatos elszármazott, s azt hiszem nem is lesz elszármazó. Lehet, hogy a sors az ország egyik sarkából a máikba veti, akkor is egyazon faluélmény, egyazon anyaélmény, tájélmény, szerelemélmény lüktet föl verseiben. Jó tudni ilyen ragaszkodásról is, ilyen egynemű élményanyagról is. Jó tudni, hogy gazdagodó világunkban ő egyik ama költők sorában, akik az elmúlt szegénység derékgörbítő, de gerinc-nem- roppantó tisztességéről, tisztaságáról énekelnek. Lehet, hogy a hangütésben már idegen zajok zavarnak, botlik egyet- egyet a ritmus. Nem ez a lényeg. Hanem az a lokálpatriotizmusával nem hivalkodó, fa- luszeretetével nem pózoló, anya imádatában nem mártír- kodó, szerelmi képeiben nem bájolgó. csalódásaiban nem fetrengő, hanem a mértéket megtartó, őszinteségben fogant énekszó.

Ezért az őszinte szomorúságért, szerelemért, anyaszerete- tért, gyermekkorért szeretem én Bencze József verseit. Nem mérem máshoz, sem irányzathoz, hanem ajánlom az olvasó figyelmébe a kék fedelű könyvét. Az elsőt.

Tröszt Tibor

gyűlölet.

— Nekem — nem szívesen

vallom be, »mindjárt« harminc leszek — az iskolában azt mondogatták: háborús

gyerek vagy, nem tehetsz

\ róla. Valóban egy kissé izgá- ! ga voltam, és ez a név egyenlő volt számomra akkori nyomorúságommal. Neked elnézzük...

— Kimondhatatlanul utálom. ..

— Ha csak a gyerekekre meg az asszonyokra gondolunk, akik nem haltak meg. . . a kínlódásukra. Erre már a gyűlölet sem elég.

Rövid csönd támadt. És érezve, hogy átmenet az előző szavakból nincs, valaki I megkérdezte Radios Mátyástól:

— Hogy van a három kis srácod?

Luthár Péter

Felszabadulási hét a tanítóképzőben

Vetélkedő — Gyerniekrajz-kiállílás

Felszabadulási hetet rendeznek március 24-e és 29-e között a kaposvári tanítóképzőben. A gazdag program összeállításában részt vettek a tanárok, a hallgatók és a gyakorlóiskolai diákok egyaránt. A hét programját 24-én délután három órakor az intézeti KISZ-szervezet nyitja meg. s még e napon politikai vetélkedőt rendeznek, amelyet este orosz nyelvi kiejtés^ verseny követ.

Gyermekrajz-kiállítást rendeznek a gyakorlóiskolások legjobb alkotásaiból 25-én, kedden délelőtt, délután pedig filmvetítés és sportvetélkedő lesz. A szép magyar beszéd a pedagógus egyik jellemzője kell legyen. A tanítóképzőben ennek elsajátítá- I sara ösztönzik a hallgatókat, ! és versenyt is rendeznek be-\

| lőle. A nemes vetélkedő dön- | tőjére kedd este kerül sor. j 26-án, 27-én és 28-án úgynevezett megyei napok lesznek. Ezek műsorát a dél-dunántúli megyékből itt tanuló hallgatók állítják össze. Szerdán tolnai, csütörtökön baranyai, pénteken somogyi nap lesz.

Március 29-én reggel kilenckor tudományos ülés lesz a megyei könyvtárban, amelyet dr. Várkonyi Imre, az intézet igazgatója nyit meg.

| Az ülésen előadások hangzanak el a megye közoktatási helyzetének harminc év alatt történt változásairól, az ifjúsági mozgalom harminc évéről és a lengyel—magyar kapcsolatokról. Este irodalmi, zenei műsor lesz.

A felszabadulási hetet köszönti a tanítóképző lapja, az Így látjuk.

~j pezögép. Valamennyiült nevét | elolvassa. A béke kék kupolá- j ja feszül fölöttünk. Mit »fe- ! dez föl« a vendég fürkésző tekintete az alig több mint félórányi séta alkalmával Kaposváron? Az új lakótelep épülő és nagyvárosiasán magasba ívelő házait szépnek ta- ) Iái ja. Amikor a városrész, a | testvérváros, Kalinyin neve elhangzik, az ottani katonai gyakorlatokról és a lányokról ^kezdett mesélni.

— Milyennek látja most Magyarországot ?

— Nagyon örülök, hogy ilyen szép, napfényes tavaszon találkozhattam ismét ezzel az országgal, régi és új barátaimmal és ismerőseimmel. Az

I öröm attól teljes, hogy látha- ] tóm azokat a régi városokat, melyeket harminc éve ismerek, s új nemzedék népesített be. Velük is ismerkedem, s rajtuk keresztül az új, a megváltozott élettel.

Grigorij Csuhraj tíz éve filmstúdiót vezet, magyar tanítványai közül Gyöngyössyt és Kását említi.

— Baráti, munkatársi kapcsolatban állok a magyar filmesekkel, igyekszünk egymásnak »használni«, segíteni.

Míg Csuhraj a várossal is»Ilyen fiatal és hazudik« ... Nagyon szégyellte akkor. Ma már nem szégyelli magát miatta ...

Nem a közvetlen tapasztalatokon van a hangsúly, hanem azon, hogy mit ért meg belőle az ember — vallotta művészetéről egy másik válaszában.

Amikor a Ballada a katonáról című filmet forgatta, nem egy emberből formálta, hanem sok ismerős arcból. »A katonával« találkozott Sztálingrádnál és Budapesten is.

Az alkotó, a Lenin-díjas filmrendező Grigorij Csuhraj előtt járt Magyarországon Grigorij Csuhraj főhadnagy. Most mindkét ember arca kibontakozott előttünk a gyerekek kérdései,'válaszai alapján. Talán ültek olyanok is hallgatói között, akik a nevét sem ismerték. A szavak nyomán azonban kirajzolódott egy arc, mely újból és újból felidéző- dik majd, ha egy-egy filmje szóba kerül, vagy pereg a vásznon.

Horányi Barna — Nagy Jenő