Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-05 / 30. szám

Pártbizottság alakult a Volánnál Kezdeményező kommunisták Soha nem volt még annyi kommunista az össze­vont taggyűlésen, mint a main — hangzott el tegnap többször is a Volán 13. sz. Vállalatánál. Néhányan hiányoztak csak a csúcsvezetőséghez tartozó 178 kommunistából, betegség, il­letve halaszthatatlan szolgá­lati feladatok ellátása miatt. Ez is jelzi azt a felelősséget, melyet a Volán kommunistái éreznek vállalatukért, a párt politikájának megvalósításá­ért. Erről beszélt a vállalat pártvezetőség beszámolójában Szabó Lajos titkár is. amikor az elmúlt négy esztendő mun­kájának tapasztalatairól szá­molt be az összevont taggyű­lés résztvevőinek, s megjelölte a legfontosabb feladatokat. — Kommunistáink érdeme is, hogy vállalatunk az eltelt években jelentősen fejlődött, s megfelelhettünk azoknak a követelményeknek, amelyeket vállalatunktól a személy- és teherszállításban, valamint egyéb szolgáltatásokban is el­várnak — mondta beszámoló­jában, majd szavait adatokkal, tényekkel bizonyította. 1970­ben 250, tavaly 377 millió fo- | rint termelési értéket értek el. A gazdasági eredmény csak­nem megduplázódott, tavaly 43 millió forint volt. A vállalatnál 1971-ben Cl szocialista brigádban 424-en tevékenykedtek, a múlt évben a brigádok száma 126-ra, a i bennük dolgozóké pedig 1300- ra emelkedett. A kongresszusi, valamint a felszabadulási munkaversenyben, a társa­dalmi munkavállalásokban el­sősorban a brigádokban levő kommunisták járnak az élen, ők azok, akik kezdeményez­nek. Tavaly a vállalat négy dolgozója kapott 1 millió kilo­méter balesetmentes vezetés után kormánykitüntetést, s hárman közülük kommunisták voltak. Beszélt a pártvezetőség tit­kára arról is, hogy a politikai és gazdasági vezetőség között jó kapcsolat alakult ki, s az együttműködés eredménye, hogy az üzem- és munkaszer­vezést sikeresen hajtották végre, erősödött az üzemi de­mokrácia, s jelentős bérintéz­kedéseket tettek dolgozóik jö­vedelmének növelésére. El­mondta azt is, hogy a vállalat évente 2 millió forinttal segTTi a dolgozók lakásépítkezését. A Volán kommunistái, az alapszervezetek és a csúcsve­zetőség a gazdasági feladatok megoldását segítő politikai munka mellett nagy gondot fordítottak — ez derült ki a beszámolóból — az ideológiai képzésre, a szervezeti élet ja­vítására és a pártszervezet erősítésére. Az elmúlt négy esztendőben tizenhét új kom­munista felvételével erősítet­ték soraikat. Javult a munká­sok aránya — 74 százalék —, s növekedett a nők aránya is, jelenleg tizenheten vannak. Sok feladat vár az idén s a jövőben is a Volán 13. sz. Vállalat dolgozóira, köztük a kommunistákra. Az egyre nö­vekedő közúti személy- és te- • herszállítás megköveteli a mű­szaki színvonal javítását, a munka jobb szervezettségét és a további gépesítést. Ennél is fontosabb — hangsúlyozta a titkár —, hogy a kommunis­ták az eddiginél hatékonyabb politikai munkával segítsék a gazdasági feladatok megvaló­sítását. Végül arról beszélt Szabó La­jos, hogy az alapszervezeti taggyűléseken a kommunisták helyesléssel és ' egyetértéssel fogadták a XI. pártkongresz- szus irányelveit, a szervezeti szabályzat módosításának ter­vezetét. , Jól látják feladataikat, s , készek következetesen csele­kedni — ez csendült ki az ösz- szevont taggyűlésen felszóla­lók szavaiból, akik közül töb­ben nem csupán saját vélemé­nyüket, hanem társaikét is tolmácsolták. Kalmár László szb-titkár a vállalatnál kialakult jó lég­körről, a szocialista munka­verseny tartalmasabbá tételé­ről. az ideológiai képzés fon­tosságáról beszélt. Suri Sán­dor az összevont taggyűlés je­lentőségéről, a vezetők és a dolgozók kapcsolatáról, a vál­lalat fejlődéséről és feladatai­ról szólt. Hangsúlyozta, hogy a politikai és a gazdasági ve­zetőség egysége jelentősen hozzájárult eredményeik el­éréséhez. Fontos feladatként határozta meg a költségek csökkentését, a munka haté­konyabbá tételét. Ésszerűen takarékoskodni Az OTP munkájáról tárgyait a megyei tanács vb Az ésszerű takarékosságról esett a legtöbb szó tegnap a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának ülésén, amikor az OTP Somogy megyei Igazga­tóságának munkájáról hall­gatott meg tájékoztatót a tes­tület. A takarékpénztár nem­csak a lakosság bankja, a tanácsok pénzét is kezeli. Gyors információi, jelzései éppen ezért nagyban segít­hetik a tanácsok és intézmé­nyeik gazdálkodását. Bencze József igazgató a hagyományos takarékpénztári munkáról, a betétek növeke­déséről is tájékoztatta a tes­tületet. Ebből kitűnik, hogy az OTP fennállása óta tavaly nőtt a legnagyobb mértékben — 239 millió forinttal — a betétállomány. A takarék- könyvekben 2 milliárd forin­tot őriznek a megyében, s er­re az év elején 70 millió fo­rint kamatot írt jóvá az OTP. Az egy lakosra jutó takarékbetétek alapján So­mogy a kilencedik helyen van a megyék sorában: ta­valy két megyét hagyott ma­ga mögött. Ebben az évben arra készítik föl a megye takarékpénztári szervezetét, hogy a betéteket 280 millió forinttal növelni tudják. Az OTP nemcsak kezeli a pénzt, hanem kölcsönt is ad. Néhány tartós fogyasztási cikk vásárlásánál — például a bútor, a híradástechnikai cikkek, a járművek — tekin­télyes arányt képvisel a hi­tel. Az áruvásárlási kölcsön és a személyi hitel évek óta emelkedik. A mezőgazdasági termelési hitelekből viszont a múlt évben kevesebbet kér­tek a megye lakói, mint amennyit a takarékpénztár adni tudott volna. S még egy adat a takarék- pénztár munkájáról: a me­gyében a IV. ötéves tervben fölépüló lakások 90 százalé­kánál érdekelt közreműködő­ként (hitellel) vagy beruházó­ként. Ebben a legjelentősebb tétel a magánlakás- és a tár­sasházépítés segítése. A múlt évben a munkáslakásépítés­ben is előbbre jutottak: ked­vezménnyel 128 OTP-lakást vettek át a munkások. A la­kásépítő szövetkezeteknél négy munkásnak nyújtottak kedvezményt. 103 családi ház építésénél is adott az OTP munkáskedvezményt. Az építés ütemét egyebek mellett a víz- és szennyvíz- hálózat kiépítése is meghatá­rozza. Tavaly 41 társulat ösz- szesen 204 millió forint hi­telt kapott ilyen célra. Pénz­zel segítették — átmeneti megoldásként — a célcsoport lakásépítést is. S ez már a tanácsok munkájával kapcso­latos banktevékenységhez tartozik. A IV. ötéves terv időszakában kezelték először a tanácsok pén­zét a takarékpénztárak A megyében kereken három­száz számlatulajdonos 850 számláján végeznek bankmű­veleteket. Arról, hogy miként, a végrehajtó bizottsági ülésen a felszólalók mondtak véle­ményt. Biró Gyuláné, a me­gyei tanács tervosztályának megbízott vezetője: »A tanácsi pénzgazdálkodás javulásában jelentősen szerepe - van az OTP-nek. Évekig okozott gondot, hogy nőtt a tanácsok­nál a pénzmaradvány. Ennek összege 1974-ben már csök­kent.« Műdig István, a pénz­ügyi osztály vezetője: »Az OTP-nek szinte teljes képe van a tanácsi gazdálkodásról. A gazdálkodó szervek jobb tájékoztatása érdekében jó információs rendszert alakí­tott ki.« Sugár Imre, a me­gyei tanács általános elnök- helyettese így fogalmazott: »Különösen fontos annak ke­resése, hogy hogyan lehet továbblépni. Ma már nem elég csak azt tudni, hogy mennyi a tanácsoknál az év végén megmaradó pénz, azt is tisztázni kell, hogy milyen összegekben gyűlik ez föl, s ebben az OTP-nek nagy sze­repe van.« A tanácsok ugyanis akkor takarékoskodnak a legjobban, ha célszerűen elköltik a i rendelkezésükre álló pénzt. Ez • ugyanis azt jelenti, hogy a I-----------------------------------------------­| többletbevételeket gyorsan fejlesztésekre használják. Ép­pen ezért van szükség arra, hogy év közben is figyeljék: miként alakulnak bevételeik, s ha gyorsabban nőnek ki­adásaiknál, előkészített fej­lesztéseiket előbbre tudják hozni. — Ebben a munkában — hangoztatta dr. Fekete László, az OTP vezérigazgató­helyettese — minél nagyobb rugalmasságra kell törekedni, a pénzügyi szabályok keretei között. A takarékosság ugyan­is racionálisabb, feszesebb pénzfelhasználást jelent. 1 Ezt a rugalmasságot hang-, súlyozta a vita összefoglaló­jában Böhm József megyei tanácselnök is. S ehhez egye­bek mellett az is szükséges', hogy a takarék pénztártól a tanácshoz érkező információk ne csak a kialakult helyzetet rögzítsék, hanem jelezzék a tendenciákat is: így lehet csak elérni, hogy a megye rendelkezésére álló pénzt cél­szerűen használják fel. E sok irányú munkát tizen­egy fiókban csaknem három­száz takarékpénztári dolgozó egyre magasabb színvonalon látja el. Kardos Gyula elmondta, hogy a személyforgalom szo­cialista brigádjai máris jelen­tős eredményeket értek el a takarékosságban. A Lenin bri­gád tavaly például 24 500 liter gázolajat takarított meg, en­nek értéke 50 000 forint. Hor­váth József a gépesítéssel kap­csolatos gondokról, dr. Bors István az üzem- és munkaszer­vezéssel kapcsolatos felada­tokról, valamint a vállalati bérpolitikáról, üzletpolitiká­ról beszélt. Részt vett és felszólalt az összevont taggyűlésen Szigeti István, a megyei pártbizott­ság titkára, aki elismeréssel szólt a vállalat fejlődéséről, munkájáról. Beszélt a kong­resszusi dokumentumok fogad­tatásának kedvező megyei ta­pasztalatairól, majd népgazda­ságunk helyzetét, a termelés növelésének és az ésszerű ta­karékosság fontosságát ele­mezte. Beszélt a személy- és teherszállítás fejlődéséről, a vállalati bérpolitikáról, s eze­ket eredményesnek ítélte meg. Az Összevont taggyűlés huszonöt tagú pártbizottságot választott. A pártbizottság tit­kára Szabó Lajos lett, aki eddig a vállalat pártvezetősé­gének titkári tisztségét töltöt­te be. Sz. L. 27 236 735 kiló cukor készült Megkezdődött a karbantartás 149,1 napig tartott a kampány Más zaj fogadja a Kapos­vári Cukorgyárba látogatókat, mint néhány hónappal ez­előtt. Véget ért a kampány. Leálltak a gépek, megkezdő­dött a karbantartás. A mos­tani szezon 149,1 napig tar­tott. (Tizenkét éve nem volt ilyen hosszú ideig tartó kam­pány a Kaposvári Cukorgyár­ban.) Ez idő alatt 27 236 735 kiló cukrot gyártottak. Ma a legnagyobb munkát a gépek szétszerelése jelenti, így állapítják meg, hogy me­lyik gép hol kopott meg a nagy próbatételben. Ettől füg­gően döntik el, hogy hol lesz felújítás, illetve karbantar­tás. 359-en dolgoznak most a gépek szerelésén. Bontják már a régi kazánt is, mely­nek helyén egy új olasz gyártmányú kazán üzemel majd szeptember 2-től. A ka­zánház kéményének és az esztergályosműhelynek a le­bontása után lerakják a 300 vagonos DC diffúzió alapjait. A karbantartási munkákkal augusztus 26-ra végeznek, s az azt követő három nap tartják majd a »főpróbát«. A szeptemberi nyitányig mór csak az apróbb munkák lesz­nek hátra. A gyógyuló kórház a kórház még nem fogadott beteget. A kórház volt a be­teg. A lábadozót szívesebben látogatja az ember, mint azt, aki haláltusáját vívja. Örömmel fedezi föl a »gyógyír« lépten-nyomon tapasztalható hatását, hiszen már hinni tud a beteg teljes fölépülésében. S hogy ne tartson soká e képletes beszéd, fölfedem a »titkot«: a nagyatádi kór­házról lesz szó mai jegyzetemben. Egy jócskán áthúzódó be­ruházásról, megyénk egyik legnagyobb gondjáról. S hogy más — talán kisebb, de hasonló — nehézséggel is küzdünk? Hogy a beruházások elhúzódása nem somogyi sajátosság, ha­nem országos gond? Ez ne vigasztaljon bennünket. A fő­szereplő — azaz a kórház — eddigi története rossz és jó pél­dák sorozatával »ajándékozott meg« bennünket. így hát ál­talánosítható tapasztalatokat olvashatunk ki belőle: hogyan kell felelősséggel, okosan és tervszerűen gazdálkodni a nehe­zen megszerezhető javakkal. Személyes élmény. 1969 júniusában kivittük a kórház gyönyörű makettjét a bozótosba. Térden fölül ért a gaz. a környéken sehol semmit, de itt épül majd a kórház! Az alap­kőletételt ünnepeltük. Az akkori egészségügyi miniszternek egyetlen kérése volt: ne járjunk úgy, mint a siófoki kórház­zal. (Az ugyanis nyolc év alatt készült el.) Nem jártunk úgy. Megfogadtuk, és túlteljesítettük a lemaradást. Nagyatádon — ha jól összeszámolom — a gondolat kipattanásától tizenkét év is kevés volt ahhoz, hogy életet mentsem, beteget gyó­gyítson a kórház. Szomorú »történelmi kezdet. Az ötszáz ágyas kórház beruházási programját 1963-ban(!) hagyták jóvá. 95 millió forintot szántak az építkezésre. Két év múlva elkészültek a kivitelezési tervek. Az építkezést azonban nem lehetett meg­kezdeni. Az ok egyszerű: nem volt pénz. Mintha »fönt« is baj lett volna a tervszerűséggel. De hát ennek nem tudtam a nyomára bukkanni. 1969-ben aztán intézkedtek az illeté­kesek, mégpedig úgy. hogy az építkezést meg kell kezdeni, s az természetesen a harmadik ötéves terv időszakából áthú­zódik a negyedikbe. S még csak nem is az volt a legnagyobb baj, hogy a harmadik ötéves tervben mindössze 16 millió fo­rintra számíthattunk. A tervek »elévültek«, mert hiszen épül vagy nem épül a nagyatádi kórház, azért a tudomány és a technika fejlődik tovább. S ha két évig nem kezdenek meg egy építkezést, akkor amúgy is kötelező a tervek felülvizs­gálata. így azután — a legfinomabb kifejezéssel élve is — a tervek teljes átdolgozására volt szükség. Ez újabb két év. Csakhogy az idő sürgetett. A tervek 1969 és 1971 között négy ütemben, szakaszosan készültek. Ez »magyarra fordítva« olyan, mintha most, az írógép előtt ülve nem tudnám, hogy mi lesz a következő betű. Zavarba jött a beruházó, a terve­ző, a lebonyolító és a kivitelező (hivatalos kifejezések), hi­szen nálunk ennyi szervre van szükség ahhoz, hogy mondjuk egy kórház fölépüljön. De mint később kiderül: nemcsak eny- nyire. Az azonban tény, hogy 1970-ben megkezdték az alapo­zást. A gondolat kipattanásától eddig »mindössze« hét esz­tendő telt el. Ugye emlékeznek még, hogy 95 millió forintról beszél­tem az imént. Ez később 156 millióra, azután 225 millióra duzzadt, s jelenleg a korábban nem tervezett nővérszállást és a százágyas elmepavilont is beleértve a 270 millió forintot ostromolja, örülhetünk: végtére is sokkal korszerűbb kór- azonban nincs arányban a 95 és a 270 millió forint közötti házunk lesz, mint amilyet eredetileg terveztek. Ez a változás különbséggel. De azért örüljünk, mert szép kórház lesz, és korszerű a szó nemes értelmében. E gy rögtönzött — de valósághű — statisztikát azért be­mutatnék. E »történelmi időszakban kétszer »válto­zott* a beruházó, de a lebonyolító maradt a régi. A Pécsi Tervező Vállalatnak öt alvállalkozóra volt szüksége a tervek elkészítéséhez; a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnak viszont kilenc »segítőtársra« ahhoz, hogy ellássa a feladatát. Ez azt jelenti, hogy egyetlen kórház felépítésé­hez — ami nem sorolható az ország nagy beruházásai közé — tizenkilenc fő- és alvállalkozó kell. Tessék ennyi vállalat között megteremteni az egyetértést és az együttműködést. Nem hozzáértő vélemény az enyém, vállalom a következmé­nyeit. Mégsem tudom elképzelni, hogy az országban ne le­gyen egyetlen olyan tervező intézet, mely a Medicorral, tehát egy alvállalkozóval közösen ne tudjon megtervezni egy egész­ségügyi létesítményt. S ahogy hallottam, az építőipari válla­lat is fejlesztheti úgy a gárdáját, hogy a kilenc helyett há­rom-négy alvállalkozóval megoldjon egy ekkora feladatot. (Most például a beépített szekrényeket egy szentgotthárdi ktsz készíti.) így adódott azután, hogy a pécsi »generálter­vező« — társtervezőjének késedelmes munkája miatt — a résztervek ismerete nélkül készítette el a végleges technoló­giai tervet. Mi következik ebből? Zavar, hibák sorozata, új­ratervezés, időcsúszás, többletköltség. Megfeszülhet a beru­házó és a beruházási vállalat, akkor sem tud rendet terem­teni. Ráadásul nem is feszült meg. Közben múlt az idő. A tervezett külföldi berendezéseket azóta már nem gyártják, a kaphatók meg nem férnek be az épületbe, és így tovább. Most már volt pénz, csak az ésszerű együttműködés hiány­zott. A megyei tanács kiemelt beruházásként kezelte a kór­házat. (Mi lett volna akkor, ha nem emeli ki?) A gondokhoz persze hozzájárult az építőipari vállalat korábbi felkészület­lensége, munkaerőgondja, szervezetlensége, és még sok más egyéni és koncepciózus hiba. 1973 közepén országosan és a megyében is elhangzott a »bűvös* fogalom: beruházási fegyelem. Akkor aztán össze- ugrott mindenki, aki csak részt vett a nagyatádi kórház épí­tésében. Látszott már, hogy határidőre — azaz 1974 augusztu­sára — nem készül el a kórház. De hogy ezt valaki bátran kimondja, bizonyítékokkal és »mersszel« a tarsolyában, ahhoz új igazgató kellett az építő vállalat élére. És akkor kezdték keresni, hogy kiben van a hiba. Mindenki másban kereste. Vádaskodások sorozata kezdődött: az építőipar a tervezők­ben, a tervező a beruházóban, a beruházó a lebonyolítóban »fedezte föl« a hibát, és véletlenül sem önmagában. Kötbér­rel fenyegették az építőket, akikre a korábbi tapasztalatok miatt rákentek olyan hibákat is, amelyeket más követett el. A hajsza a Legfelsőbb Bíróságig jutott, ahol végre kimond­ták: tegyenek rendet a megyében, az ügy oda tartozik. És akkor rendet tettek. A megyei tanács illetékesei terjedelmes följegyzésben elemezték, hogy hol vannak a hiba forrásai; »kiosztották« a felelősséget is, azaz rendet tettek a kórház építésében részt vevő valamennyi szerv között. És azóta ? Igaz, határidő- és szerződés-módosításra volt szükség. De ma már mindenki önmagába néz. és nem a másikba keresi a hibát. Megszűnt a beruházásban részt vevők önértékelése, a másik fél lebecsülése. Végre olyan gyümölcsöző együttműkö­dés alakult ki, amely csak sikerre vezethet. Az építésben részt vevő szerve^ havonta találkoznak. Tudják, hogy hol tarta­nak, milyen nehézségeket kell leküzdeniük, s azt is, hogy kinek mi a feladata. Teszik a dolgukat. L esz kórház Nagyatádon. Akkor is lesz, ha még min­dig találni hitetlenkedő két — a befejezés határidejét illetően. Mi volt a bajok forrása? A tervszerűtlenség, a kezdeti pénzhiány, az elaprózottság a kórház építésében, az építő vállalat ígérgetése, hitelének hiánya, az összefonódás, a személyi hibák, a hozzáértés hiánya, a döntések elhúzódása, a kapkodás, az egyénieskedés, a tervek örökös módosítása, az együttműködés hiánya. A kórház még nem fogadott beteget. A kórház volt a beteg. De már lábadozik, hinni tudunk teljes fölépülésében. Jávori Béla 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom