Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-21 / 44. szám

A NÉP TULAIDONÁBAN Harc a nehéziparért A nehézipar kulcsüzemei­nek államosítását kö­vetelő nyilatkozatnak több százezer budapesti dol­gozó tömegtüntetése adott nyomatékot. Csakhamar a kisgazdapárt demokratái, élü­kön Dobi Istvánnal, szintén nyilatkozatban hangoztatták, hogy egyetértenek a munkás­pártokkal és a Nemzeti Pa­rasztpárttal. Ilyenformán a kisgazdapárt reakciós szárnya elszigetelődött, vereséget szen­vedett. De a nehéziparért folyó harc ezzel még korántsem fe­jeződött be. A nagytőkének vissza kellett vonulnia, de miközben az MKP minden erejét a stabilizáció, a forint megteremtésének és megszi­lárdításának feladatai kötöt­ték le, ismét lélegzethet ju­tott, és ellentámadásba ment át. A támadás kerülő úton in­dult, a cél az államosítás hi­telének lerontása volt. Evég- ből sorozatos cikkekben az állami szénbányászatot igye­keztek hamis színben feltün­tetni, majd a Kis -Újság több vezércikkben a demokrácia államosítási politikáját rágal­mazta.1 Ennek ellenére a kor­mány kiküldött a nehézipari üzemekhez vállalatvezetőket. November 21-én Vas Zoltán az MKP megbízásából kijelen­ti, hogy >-a nehézipari nagy­üzemek állami kezelésbe vé­telét soron kívül meg kell ol­dani«. November 23-án a mi­nisztertanács rendeletet adott ki a Nehézipari Központ meg­alakításáról, ezzel a nehézipar a Weiss bárók kezéből az ál­lam irányítása alá került. Ezzel a nehéziparért folyó harcnak ismét új fejezete kezdődik. Ha eddig a nehéz­ipar irányításának átvételé­ért, most az állami kezelésbe jutott üzemek termelésének emeléséért, a költségek leszo­rításáért folyik a küzdelerrf. A nehézségeket súlyosbítja, hogy a jobboldali szociáldemokra­ták szabotázsát is le kell küzdeni. Sok bajt okoz a de­ficit is, amely az 1947-es év egyes hónapjaiban egyenesen a stabilizációt veszélyezteti. Mindezeket a nehézségeket az MKP céltudatos gazdasági politikája és a mögéje felso­rakozó, a terrrtelés érdekeit szívükön viselő nehézipari dolgozók együttes munkája küzdi le. A magyar nehézipar ter­melésének, gazdálkodá­sának alakulása 17 hó­nappal az államosítás után élő bizonyítékká válik az ál­lamosítás ügye mellett. A NIK, egy héttel az MKP 1947. őszi kormányprogramjában kitűzött idő előtt, leküzdi a deficitet, és 1948 április utol­só hetében így fordul a kor­mányhoz: "1946 decemberé­ben szervezetlen, megfelelő vezetés nélkül álló, hónapról hónapra deficitet mutató, ha­nyatló vállalatokat vett át az állam. 65 000 fizikai dolgozó termelésének érteke alig ha­ladta meg a havi 67 millió forintot. 1948 márciusában ugyanazokat az árakat ala­pul véve 71 000 fizikai mun­kással a termelés értéke el­érte a 166 milliót, magasan túlszárnyalta a hároméves terv előirányzatát. Termelé­sünk túlhaladta az 1938-as szintet, és saját szanálási munkatervünkben a vállala­tok elé tűzött előirányzatot is . . .« A NIK vezetői a deficit­mentességet bejelentő sajtóér­tekezleten azt is elmondják, mi tette ezeket az eredmé­nyeket lehetővé: az államosí­tás kiterjesztésével a dolgo­zók mind szélesebb rétegei látják, hogy az országot ma­guknak építik. A profitért va­ló verseny helyébe a gyárak közti együttműködés lépett: segítik egymást gyártási ta­Kevcs a nitrogén, folyamatos a foszforellátás $öbl> lesz műtrágyából Több szövetkezetben meg­kezdték már a tavaszi munká­kat, s nem egy helyen panasz­kodnak: kevés a műtrágya. Különösen a nitrogénhiányról esik szó ezekben a napokban. Ezért kerestük föl a kaposvári AGROKER műtrágyaosztá-' lyát: mi várható erre az évre, javul-e az ellátás? Ha csupán a számok tükré­ben vizsgálnánk a kérdést, el­mondhatnánk: az idén a ta­valyinál több műtrágya kerül forgalomba megyénkben. A múlt évben összesen 90 863 tonna volt az árualap, ebben az esztendőben pedig 94 671 tonna áll az üzemek rendelke­zésére. Ez a többlet elsősor­ban abból adódik, hogy nőtt a forgalomba kerülő foszfortar­talmú műtrágyák mennyisége. A baj elsősorban a nitrogén körül van. Mint Márton János, a műtrágyaosztály vezetője el­mondta: ebből csak részben tudják kielégíteni az igénye­ket. Évről évre visszatérő gonddal állunk szemben, melynek megoldása még ké­sik. A gazdaságok az egész évben szükséges nitrogénmű­trágyának mintegy 80 száza­Újabb kiváló egységek A napokban .adták át a magyar néphadseregben a leg­jobb katonakollektívákat meg­illető kiváló címeket. A már hagyományossá vált szocialista versenymozgalom eredmé­nyességét fokozta az a lel­kesedés, mellyel a hivatásos és sorkatonák készülnek az MSZMP XI. kongresszusára. A most befejeződött verseny­szakaszban több mint 60 al- . egység — közülük közel fél­száz másodszor vagy többször —- érdemelte ki a magas szakmai, politikai, erkölcsi követelmények teljesítéséhez kötött megtisztelő elismerést. lékát az első negyedévben igyekeznek beszerezni. Ez ter­mészetesen érthető, hiszen a gabonák fejtrágyázására ta­vasszal kerül sor. Csakhogy az igények kielégítésére nem áll rendelkezésre — és ez nem­csak megyénkben van így — elegendő hatóanyag. Ebből kö­vetkezik, hogy a kaposvári AGROKER, a meglevő meny- nyiség arányos elosztását tart­va szem előtt, csupán 50—55 százalékban elégítheti ki a gazdaságok igényeit. A Péten felépülő új műtrágyagyár, mely az idén talán már üze- I mel, valamit enyhít a bajon, j de ennek a »számlájára« ígér- j ni most még korai lenne. Egyetlen megoldásnak — ha ' nem is teljes értékű megoldás — a taltarékosság ígérkezik. Ellenőrizni a kiszórt mennyi­séget, megakadályozni a pa­zarlást. A foszforműtrágyánál lénye- j ges a javulás. A tavalyi 23 937 j tonnával szemben az idén j 28 623 tonna kerül forgalomba. J Az őszi, jelentős mértékű elő- i szállítással sikerült elérni, hogy a gazdaságokhoz idejé­ben jussanak el a szállítmá­nyok. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy-egy termelő- szövetkezet a második ne­gyedévre rendelt foszformű­trágyát korábban megkapja. Az AGROKER kérése csupán az, hogy a gazdaságok fogad­ják a szállítmányokat. így az őszi torlódás elkerülhető len­ne. A kálium tartalmú műtrá­gyáról Márton János elmond- J ta, hogy az igényeket ebből is ' kielégítik. A szállítási ütem­mel nem lesz baj, folyamato­san látják el a gazdaságokat. összességében elmondható, hogy ebben az esztendőben növekszik a komplex műtrá­gyák mennyisége, az itthon gyártott és az importból szár­mazóké egyaránt. Arra töre­kednek, hogy nagyobb ható­anyag-tartalmú műtrágyát kaphassanak a mezőgazdasági üzemek. D. T. pasztalatokkal, nyersanyag­gal, megoszják a rendelése­ket, és mindegyik ■ üzem a maga vonalán fokozottan renA dezkedik be lípusgyártásra. A legfontosabb azonban a dől-' gőzök, lelkesedése, növekvő munkakedve, munkaverse­nye. A stabilizáció nemcsak a dolgozók életszínvonalát emelte föl: »stabilizálta« a tőkéseket is. Fokozott éles­séggel vetődött fel a kérdés: kinek építjük az országot? A Magyar Kommunista Párt Ilii kongresszusa ezt felelte: »Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot!« A kongresszus után követ­kező hónapokat elsősorban a nehézipar állami kezelésbe vétele vette igénybe. A ban­kok állami ellenőrzése még csak program maradt. Antos István pénzügyi államtitkár 1947 májusi nyilatkozata sze­rint »o bankokra vonatkozó ellenőrzési szabályok több mint fél éve készen vannak, de nem valósultak meg«. Az időközben leleplezett összees­küvés megmutatta, hogy a harc végsőkig kiéleződött és az ellenség semmilyen esz­köztől sem riad vissza. Döntő lépésre volt tehát szükség. A stabilizációt bejelentő gyűlés évfordulóján — 1947. május 9-én — az MKP képviselője hangoztatta: »A tizedik hónapban levő sta­bilizáció tapasztalatai azt mutatják, hogy nem lehet meggyorsítani gazdasági éle­tünk talpra állítását, ha tűr­jük a nagybankok harácsolá- sát. A hároméves terv, a dol­gozók életszínvonalának ko­moly és gyors emelése paran- csolóan megköveteli, hogy hi­telgazdálkodásunkban is lét­rejöjjön ■végre az elengedhe­tetlen tervszerűség, , amelynek előfeltétele a Nemzeti Bank és a három nagybank államo­sítása.« A magyar nagytőke érezte, hogy ez %a lépés , végzetes csa­pást mer rá, legfontosabb pozícióinak egyikétől fosztja meg — és azonnal megindí­totta a bankok államosítása ellen a politikai harcot. Kőszegi Frigyes Következik: A reakció igazi arca. Uj talajsterilizációs eljárás A Sárszentmiklósi Állami Gazdaság üvegházi kertészetében új talajsterilizációs módszert alkalmaznak. Megvásárolták a holland Hockon-cég speciális berendezését, mely a talajba 110 C fokos forró gőzt présel, s elpusztítja a különböző — a növényi kultúrára káros — vírusokat cs baktériumokat. Ünnep után dolgos hétköznapok , (Tudósítónktól.) Az utolsó »önálló« zár­számadást tartotta a napok­ban a szabási termelőszövet­kezet tagsága. Ez év január elsejétől már együtt dolgoz­nak, egyesültek a kutasi ter­melőszövetkezettel. Hegedűs Lajos, aki tíz éven át volt a szabási termelőszö­vetkezet elnöke, arról szólt a vezetőség beszámolójában, hogy az 1974. év nehézségei, a mostoha időjárás ellenébe is, a tagság szorgalmával, munkafegyelmével úrrá lettek a nehézségeken,, és a terve­zettnél nagyobb értéket állí­tottak elő. A kritikus időben a vezetőség hívó szavára a tagságon kívül ott voltak a családtagok, a kívülállók, a kutasi áfész és a szabási kór­ház dolgozói is, hogy védjék a termést, hogy az mielőbb fedél alá, magtárba kerüljön. Ezt a tagság sohasem fogja elfelejteni. Így érhették el, hogy a nehéz esztendő elle­nére is növekedett a termelő- szövetkezet árbevétele az elő­ző évihez viszonyítva. A 10 órás munkanapra jutó kere­set 3,6 százalékkal nőtt, és csaknem 125 forint lett. A közgyűlésen részt vett az egyesült szövetkezet új veze­tősége, és az elért eredmé­nyekhez az első között Végh Tivadar, az egyesült tsz elnö­ke gratulált. A vezetőség ne­vében ígérte, hogy igyekeznek a szép eredményt megtartani, sőt fokozni, de ehhez elen­gedhetetlen a tagság segítő­kész munkája, őszinte támo­gatása, szorgalma. Ezen a napon ünnepeltek a szabásiak, de azzal a tudattal — és erről sok szó esett —, hogy másnap már munkához kezdenek, dolgoznak a nagy családban, az egyesült terme­lőszövetkezetben kitűzött cél­jaik megvalósításáért. Társasházépítés zökkenőkkel Nagyobb öröm nincs annál, mint amikor hosszú vá­rakozás, albérleti, társbérleti nyomorúság után az ember végre először csukhatja be maga mögött lakása ajtaját. Ilyenkor a fáradtságot nem érzi az új »honfoglaló«, a la­kást takarítók, szépítők, be­rendezők lendülete az éjsza­kai órákba nyúlik. S a más­kor oly egykönnyen elfáradó derék, láb most legföljebb csak reggel jelzi: tegnap egy kicsit sok volt... Soha ennyi lakás nem épült még az országban — és soha ennyire nem vágytak az embe­rek önálló lakásra. Ez az igény természetes és jó. összekupor- gatott fillérekből, forintokból, szülői, baráti, munkatársi se­gítséggel épülnek a családi há­zak, vagy fizetnek be társas-, szövetkezeti vagy OTP-lakás- ra a leendő tulajdonosok. Ezek az összegek nem egykönnyen jönnek össze: kuporgatásuk gyakran lemondást, az igé­nyek évekre történő befa­gyasztását jelenti a lakásra oly nagyon áhítozóknak. De ilyen­kor semmi sem drága. A társasházak, építése azon­ban a nagy nekibuzdulás el­lenére. a nagy akarás mellett is csak lassan halad előre. Hogy miért? A sok példából csak kettőt ragadunk ki. Lapunkban már foglalkoz­tunk a leendő társasházzal, amely Kaposváron, a Berzse­nyi és a Latinca Sándor utca sarkán épül majd. A ház egy harminctagú építőközösségé lesz. A munkák megkezdését azonban gátolja, hogy az ud­varon még mindig áll egy kis viskó, benne lakókkal. Fekete József és Illés László volt tu­lajdonosok vállalták, hogy a területet teljesen előkészítve adják át a felvonuló építők­nek. De az ott lakó idős Ge­lencsér házaspárt is el kelle­ne helyezni. Feketééit erre mindmáig nem voltak' hajlan­dók, helyette azt a módszert választották, hogy zaklatták a két öreget, lehetetlenné akar­ták tenni maradásukat. Lett volna miből kár­talanítani a lakókat. Fekete Józsefek a telekért csaknem egymillió-kétszázezer forintot vettek föl, s ebből igazán j könnyűszerrel kártalanítható ! a két öreg. Az ügy azonban | megfeneklett, könnyen elkép­zelhető, miért. A két öreg fű- höz-fához szaladgál: hiába. Az építkezés áll. S a lakóközösség most már bíróságra vitte az ügyet. A telek árának tíz szá­zalékát még idejében vissza­tartották, s felhatalmazást szeretnének a bíróságtól, hogy ezzel a közösség intézkedjék, s ha kell, elhelyezzék Gelen­cséréket. A telekár, melyet a leendő lakók fizettek, kapos­vári viszonylatban is igen magas. Vajon meddig packá- | zik még az emberi kapzsiság a többség már-már elkesere­dett jó szándékával? De hasonlóan jellemző a másik eset is. Tavaly decem­berben költöztek be a lakók a Május 1. utca»86. számú tár­sasházba. A tanács csak úgy adóit ki lakhatási engedélyt, ha az építőipari szövetkezet lebontja az üresen hagyott fel­vonulási épületeit. A látszólag jelentéktelen kikötés mögött komoly tulajdonjogi és terü­lethasznosítási viták húzódtak meg. A telek volt tulajdonosa, Antal István, amikor elkezd­te szervezni a társasházat, építésre alkalmas telkének csak egy — nagyobbik — ré­szét adta el a közösségnek. Később pedig telekmegosztási kérelmet nyújtott be a tanács­hoz, A tanácson mérlegelve, hogy az építési szabályzat megfelelő elő- és oldalkerte­ket ír elő, hogy az épület kö­rüli térség szeilős, világos le­gyen, elutasította a telekmeg­osztást. Miért szerette volna Antal István a telket megosztani? A szövetkezettel megállapodott, hogy az elhagyott, kilenc he­lyiségből álló felvonulási épü­letet átalakítják garázzsá. Ezért a munkáért a szövetke­zet összesen 145 ezret kért volna. Antal István pedig »legkevesebb harmincezerért« árulta a garázsokat, s az épü­let mögötti területen újabbak építését tervezte. Joga volt hozzá? .Ha a tanács belemegy a telekmegosztásba, akkor igen. Az építési hatóság azon­ban nem engedhette az épí­tési szabályzat szerint egyéb­ként is kicsi telek újabb fel- darabolását. Jelenleg tehát kétléleképpen gondolkodik Antal István és az építési ha­tóság. Antal István szerint a több mint kétszáz négyszögö­les telek az övé, s azt értéke­síteni akarja. A tanácson vi­szont egységes teleknek tekin­tik azt a Május 1. utcai kis földdarabot, amelynek min­den rögöcskéjét közösen bir­tokolják a lakók. Csakhogy e rögöcskék egynegyede Antal Istváné, s a háromnegyedén osztozik a többi negyvenhárom tulajdonos. »Adja el Antal I István a telkét, de csak a házban lakóknak« — mond- J Megvalósuló határozat 16 millió tonna zöldsc» az idén A MÉM szakemberei arra számítanak, hogy a IV. ötéves terv során kétszer is kor­mányhatározattal támogatott zöldségtermelés hozamai az idén tovább növekednek. és az elmúlt évinél kedvezőbben alakul a lakosság és az ipar ellátása. 1975-ben a tervek szerint a nagyüzemek és a kistermelők nem növelik a termőterületet, ellenben a gazdálkodás inten­zitásának növelésében rejlő lehetőségeket igyekeznek még jobban kihasználni. A szántó­földi zöldségtermelők — az előirányzat szerint — 1,6 mil­lió tonna zöldséget adnak, a múlt évinél 10 százalékkal többet. Az üzemek egy része ter­melési rendszerekbe tömörült, ezek a gazdaságok iparszerű, világszínvonalon álló módsze­reket alkalmaznak. A terme­lési rendszerek a tavalyi 1800 hektárról 2500 hektárra nö­velik a vöröshagyma vetéste­rületét, és az idén először 1000 hektárról szüretelnek fű- szerpaprikát. Ezer hektárral növelik és ezzel 3000 hektárra bővítik a paradicsomtermesz­tési rendszer területét, s az idén először kerül terméklis­tájukra a zöldborsó: 3000 hek­tárról takarítják majd be ezt a konzervipari alapanyagot. A termelési rendszereken kívül is_ egész sor gazdaság korsze­rű gépi technológiát alkalmaz, egyebek között 6000 hektáron zöldbabot termesztenek mo­dern eljárásokkal és gépekkel. A mezőgazdasági üzemek a feldolgozóipar kiszolgálására egyre több hosszú lejáratú termelési szerződést • kötnek partnereikkel. Miután a tar­tósítóiparok az idén 5,7 száza­lékkal növelik termelésüket, ennek megfelelően a zöldség­termelők a nyári időszakban, nagyobb tételeket küldenek majd az üzemeknek. A kon­zervipar 5 százalékkal fokoz­za a zöldségkonzerv gyártá­sát, s ehhez több paradicsom­ra, paprikára, zöldbabra és uborkára van szükség. A zöld­ségkonzervexport 8 százalék­kal növekszik. A tavalyihoz képest 16 százalékkal több zöldség- és burgonyakészít­ményt ad a mélyhűtőipar. ják a tanácson, s magam is e vélemény felé hajlanék. Minderre azonban nem lett volna szükség ha az első szer- ' ződések idején gondosan, az érvényes rendeletek szerint készítik el a megállapodáso­kat, s ha az építési hatóság korábban jobban odafigyel ezekre az építkezésekre. Mert valahány társasházépítés, any- nyi forrása a jogi csűrés-csa- varásnak, a nyerészkedésnek, a tisztázatlan személyeskedé­seknek. Társasházat építeni a nagy többség számára egyen­lő a hosszú évekig tartó le­mondással, a szigorú takaré­kossággal. De olyanok is van­nak, akik a munka nélküli pénzszerzés forrását látják a társasházszervezésben ötven- százezrekről tud az ember, ennyi felárral cserél gazdát a ki- és a belépők között egy- egy lakás. Vajon hogyan tud­ta jól ellátni a munkáját dr. Kerekes, István, aki a múlt év decemberéig négy társasház ügyeinek vitelét is vállalta másodállásban? Vajon miért áll évek óta Kaposváron, a városnak egy-egy szép. köz­ponti helyén néhány ingatlan beépítetlenül? A kérdéseket még folytatni lehetne. Befejezésül csak any- nyit mondanánk: nagy előre­lépést jelent, hogy a MÉSZÖV lakásépítő szövetkezet meg­alakulásával a szervezés, a jo­gi és műszaki felügyelet egy kézbe került. Rengeteg nem tiszta szándékot lehet kiszűrni akkor, ha a dolgok világosak és egyértelműek. Csupor Tibor Somogyi Néplapl 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom