Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-26 / 48. szám
Gywrlió drámájából — Jancsó filmje VERSCIKLUS EGY BARÁTSÁGRA Szerel II LH II Elektra Gyarfcó László, Szerelmem, Elektra című drámai játéka kétségtelenül az utóbbi évek egyik legizgalmasabb drámai játéka, az antik irodalmi remeklés mába emelése, cselekményének végiggondolása, újraszőve közelmúltunk történelmi, emberi tanulságaival. Az ember gyártotta történelem embert próbáló tanulságaival. A közismert Gyurkó- drámának ezúttal az alap- konfliktusára utalunk, amelynek két fontos összetevője van. Élektra és Aigiszthosz összeütközése, s számunkra legalább ennyire fontos Élektra és Oresztész viszálya. Az a konfliktus, amely jószerivel kimaradt Jancsó Miklós filmjéből, illetve egy »pisztolypárbaj« jelzett duellumá- ban látszott »elintéződni«. Jancsó Miklós filmjében az Élektra-téma tehát megérte az adaptáció adaptációját. Jancsó nem filmre vitte Gyurkó drámáját, hanem filmjébe vitte. S ez nem kis különbség. Persze a világért sem' szeretném azt állítani, hogy tökéletesen egyformák a Jancsó-filmek, hogy a pusz- j ta terén, az absztrakt hatású pusztai építmények tövében, ! ingben és gatyában, valamint I ezek nélkül, anyaszült meztelenül előadott játékokban | mindig ugyanaz történik. Az i Élektra-dráma is új elemekkel, motívumokkal gazdagítja a jelrendszert, amitől az még jelrendszer marad. Jelek, jelzések, absztrakciók sorozata. Ezúttal is — miként a Szegénylegények, az Égi bárány, a Csend és kiáltás és Még kér a nép — történelmi öltözetben, durrogó karikások, vágtató lovak, repdeső galambok és egyéb folklór-reminiszcenciák között játszódik. A Jancsó-filmek lényege mindenképpen egyfajta történelmi, társadalmi mozgásrendszer megjelenítése. A megjelenítés stílusa, ha úgy tetszik, nyelve: ebben a rusztikus öltözetben, szilaj paraszti világban, folklórelemek egyvelegében újnépiesnek tetsző. Tudom, az ilyen kategóriákkal nem árt csínján bánni, azt azonban mégsem merném mondani, hogy ez a filmnyelv népi. I Van tehát egy jelrendszer, I jórészt azonos és filmről film- | re változó motívumokkal, s ] ebbe tevődik Gyurkó drámájának matériája. Lényeges j csonkításokkal. S korántsem j azért, mert más a színpadi tér törvényszerűsége és más j a filmé. Jancsó filmjei külön- j ben is olybá hatnak, mintha [ egy szabadtéri színpadon rendeződnének. Jancsó a Gyur- kó-feldolgozásnak egyik részét építette filmmé, mert ez lát- szott leginkább alkalmasnak, í hogy megjelenjen az 6 szuverén világában: a zsarnok és Élektra konfliktusa. Az Élektra és Oresztész testvéri szerelméből megszülető viszály, ! az elevenbe markoló, lelki i sebeket hasító összeütközés helyett látható a már említett pisztolypárbaj, majd egy záró körrepülés a piros helikopteren. Üj motívum kétségtelenül akadt, mégsem érződik többlet, sem hiány a többi hasonló filmhez viszonyítva. Ezek a filmek vannak. Léteznek, megújhodnak, árulkodnak az alkotói jegyekről. A rendező bizonyára ragaszkodik ehhez a filmről filmre újraépíthető világhoz, amely nem idomul semmihez, melyhez minden filmre vitt téma csak odaidomított. A közönség pedig? Ne ragadjuk magunkat obiigát általánosságokba. Nos, aki látta a ívben, a színházban, vagy akár a Déryné Színház előadásában is, az tudja, miért írta újra Gyurkó az Elektrát. Ez a filmből korántsem tetszik ki. Törőcsik Mari néhány keserű szájlegörbedése, mosolya, szürkesége — egyszóval a színészi játék klasszikus eszközei többet árultak el, mint a rendezői struktúra látványos, ám megszokott elemei. T. T.Pódiumon a Kettős rekviem Líilep Lajos és Colin Mason emlékére LcIIpí boldog napok Együtt üdül a család Azon az egyetlen hóeséses délelőttön kopogtattam be a lellei Giuseppe di Vittorio üdülőbe. A triccs-traccs szobában két édesapa: a veszprémi Gyúró András és a mosonma- ;:> gyaróvári Gulyás József keveri „-a kártyát. Körülöttük az aprója ságok tologatják játékautói- -«kat, nyargalásznak harsogó csatakiáltásokkal, várat építenek színes építőkockákból. A mamák mosnak, pici ba- j bát etetnek, teregetnek, vagy i éppen az étrendről tanácskoznak Sárdi Gábornéval, az üdülő gazdasági felelősével. — Második turnusban üdül- tetünk gyermekgondozási szabadságon lévő édesanyákat picinyükkel — tudjuk meg a vezetőtől, Vincze Ernőtől. — Pontosabban egy-egy család kapja a beutalót, de többnyire csak az édesanya tud lejönni. Ebben a csoportban 14 gyermeket és 17 felnőttet látunk vendégül. Január 31-én érkezett az j első csoport, és bár először látunk el ilyen apróságokat, sikerült mindent időben beszereznünk, sőt az új üdültetési forma miatt mosókonyhát is üzembe helyeztünk. Két játszószobát alakítottunk ki: egyet az egész picinyeknek és egyet a nagyobbaknak. Egy- egy család önálló lakosztályt kapott, külön fürdőszobával, gyermekfürdőkáddal, szárítóval, gyerekággyal, mindennel ellátva, ami a zavartalan pihenést szolgálja. Zömmel másfél, kétéves apróságok érkeztek: úgy látszik, az egészen kicsi babákkal nem mernek útra kelni az anyukák. Bár van egy öthónapos fiúcskánk is! Benyitok az egyik szobába. Az ágyon szép, egészséges baba, mellette ül a mama. Érkezésemre leteszi a könyvet: — Minden elképzelést felülmúl, amit kapunk, pedig két hétre mindössze 346 forint az én üdülésem, s 196 forint a kicsié. A férjem hozott ide minket, mert alaposan megpakolva jöttünk. Hogy van az ember? Ha ilyen csöppséggel ki« mozdul otthonról, minden eshetőségre igyekszik felkészülni. Mi is rengeteg konzervvel érkeztünk. Ezeket mind visszavitte a férjem, mikor látta, hogy itt mindent elénk raknak, s olyan előzékenyek, hogy szinte minden kívánságunkat ellesik. Például babakocsit is kapunk a sétáltatáshoz. A miénkkel valami baj történt, de tíz perc alatt azt is megjavították. Hangelné hihetetlenül vékony. — Ez az üdülés különösen rám fér — mosolyog, kitalálva gondolatomat. — Kicsit megviselt a szülés, itt úgy érzem, erőre kapok. Vasárnap édes- [ anyám és a férjem ide látogatott : megnyugodva utaztak, vissza. A fővárosi levegő után itt, az óriás fenyők tövében farkasétvágyunk van mindkettőnknek. Még esti szórakozásra is van lehetőségünk. Magdi- i ka, a felszolgálónő olyan szeretettel vigyáz a picinyekre, hogy tegnap este is kirúgtunk a hámból: táncolni mentünk. A szőke Lichtblau Sándorné 14 hónapos kislányával érkezett. — Renáta most aludt el — mondja —, addig kimostam pár darabot. Otthon van még egy tízéves fiam. A férjem a Fővárosi Finommechanikai Vállalatnál dolgozik, s a gyáriak Renáta névadásakor ígérték ezt a beutalót. Csodálatosan jó itt. Látja, tegnap még híre sem volt a hónak, s ma reggelre a hóval együtt a szánkók is itt termettek. Kora reggeltől szánkóztunk Renátával, jól »kiszívta« a levegő, azért alszik olyan édesen. Hét hónapos Katikájával szintén Pestről érkezett Hajdú Lászlóné. A kicsi vidáman rugdalódzik ágyacskájában, mikor fölé hajolok. — Az én Katikám nehezen szokta meg az új környezetet, de most már megnyugodott. Itt se vásárolni, se főzni nem kell, s ez segítség az édesanyának. Van időnk örülni egymásnak! Az üdülő dolgozói pedig olyan figyelmesek, hogy az már megható. Gyúró Andrásáét a szobájukban találom: — Lent találkozhatott a férjemmel. A kétéves Marci meg a három és fél éves Bence a mienk. Biztosan ott voltak az apjuk körül — mesél lelkesen a veszprémi pedagógusnő. — Holnap lesz egy hete, hogy ideérkeztünk. Nem gondoltuk, hogy ilyen jól ellátnak minket. Az itt dolgozókat pedig mintha pedagógiai érzék szerint válogatták volna össze, mert a takarítótól kezdve mindenki olyan kedves, mintha kifeje- j zetten kisgyerekesek üdültetésére születtek volna, A gyerekek hamar feltalálták magukat, s a felnőttek is összebarátkoztak. Főleg anyukák vannak, de öt apuka is található itt. Visszatérek a játszószobába, ahol külön meg kell csodálni a gömbkerekes, tologatható, apró, színes fotelokat, melyeket a kis. vendégek érkezése előtt vásároltak. Ottfeledkeztem a nagy masnis kislányok és a kantáros kisfiúk között. Gombos Jolán Halottat dicsőítő énekkel lépett elébe a születésnapi köszöntőnek Fodor András. Most lenne kilencvenéves Fülep Lajos, akinek az arcmását Tihanyi Lajos úgy állította elénk festményén, hogy prófétát tisztelhetünk benne. »... a ház előtt a kert frissen kaszált zöld hajlata mentén jár fökalá egy ifjúaggastyán, karját összefonva hátul, jár föl-alá piros eleven arccal, ernyedetlenül, jár föl-alá az én időmben mindörökké« — rímel a képpel a vers, Fodor Andrásé, a Kettős rekviem barátságot sirató énekének elcsukló hangján. A versciklus Fülep Lajos elvesztése mellett egy másik barátot is örök időbe zár, egy angol népzenetudóst, aki egy fénykép hátlapjára ezeket a sorokat írta Fodornak: — Emlékezz rám, de feledd el sor- . sómat. Colin Mason Bartók zenéjének szentelte életét, így jutott j el több ízben is Magyarország- j ra. A Kettős rekviem megszó- ; laltatása ugyan alkalmi tisz- t teletadásból történt Fülep La- j jós születésnapján, ám Colin j Mason így sem került háttér- j be. Ügy érezhettük, elég. ok a kaposvári megemlékezésre Fodor András személye is, hogy megszólaljon a pódiumon a Kettős rekviem. De nem. A fölismerés parazsat gyújtott! Fülep Lajos a negyvenes évek végén azzal a tervvel foglalkozott, mint Rippl-Rónai József festészetének nagy tisztelője, hogy Kaposváron, a róma-he- gyi villában telepedik le. De a szomszéd megyét választotta. A Colin Mason 1971-ben bekövetkezett haláláról szóló hírlapi megemlékezés címe alá — j ezt is érdemes idézni: »Ma- 1 gyarország elvesztett egy ba- ! rátot« — olyan fénykép került, mely az angol népzenetudóst Kaposváron örökítette meg! Egy korábbi rádióinterjújában pedig azzal dicsekedett, hogy népviseletbe öltözött Ilaumann Péter fölolvasása. menyecskével táncolt Buzsá- kon, amiről kevés angol beszélhet. A . hétfő esti megyei könyvtárbeli irodalmi emlékest meglepetése volt az a kiállítás, melynek fotóit Fodor András készítette a két barátról. Az emlékidézéshez a Fülepés Mason-tisztelők — Domokos Mátyás kiadó-főszerkesztő; Sárosi Bálint népzenekutató és Takáts Gyula József Attila-dí- jas költő — is hozzájárultak. Megemlékező elbeszéléseik Fülep Lajos és Colin Mason arcképét élesítették. Tudva dolgukat, hogy a példaképek tanítását tovább adják. Takáts Gyula többek között Rómában töltött hosszabb időt Fülep Lajossal. Ö mondja: — Sétáinkon a leghétköznapibb valóságra is fölhívta a figyelmet, melyet az élet teremtett körülöttünk. Így a színes pelenkákra, kocsmai jelenetekre, vagy a Via Sacra köveire egyaránt. Ezeket vallatta, hogy egy népről és egy lélekről szóljanak úgy, hogy jobban megéreztessék az ő szavát és a Fórum szellemét, vagy a Sancta | Maria Antiqua titkait. An- ; theusz módjára a taposott föld j és a tapintott kő természetét vallatta, mert az életet tartotta »a művészet egyetlen alapjának«. Csorba Győzőnek és ! nekem Rómában tartott is ilyen, ezt a tételt bizonyító órát. Élvezetes, lelkes beszélgetőtárs volt. Különösen fehér asztalnál, egy-két pohárka, lassan kóstolgatott orvietói bor mellett. Ilyenkor szervezetével is beletüzesedett környezetébe. E szerencsés órák a Cam- po di Fiorin történtek velünk, az abruzzóiak dudás kocsmájában. Sárosi Bálint elhozta azt a magnótekercset, melyre a nép dalait ismerő Fülep Lajos hangját rögzítette. A Kettős Rekviem megszólaltatok Haumann Péter és I Vallai Péter nem jutottak a versciklus felszínénél mélyebbre. Fülep Lajos mutatóujját erre magasba emelné, s nyilván volna hozzáfűznivalója az előadóművészet tettenért fogyatékosságához, a fáradt hangú tolmácsoláshoz is ... Horényi Barna Gazdasági fejlődésünk realitásai Céljaink komolysága A z, hogy gazdasági fejlődésünk üteme az évtized hátralevő részében hogyan alakul, nagymértékben a Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben lefektetett gazdaságpolitikai célok következetes megvalósításától függ. Nincs szó »új gazdaságpolitikáról«, semmiféle új fölfedezésre nincs szükség. Meggyőződésem, hogy nincs is alapja ilyen várakozásnak. Arról van szó, hogy alapjában véve már a negyedik ötéves tervben is megfogalmazott gazdaságpolitikai célokat kell sokkal komolyabban venni és gyorsabb ütemben megvalósítani. Ha eddig egyeseknek jelszó volt csupán a gazdasági hatékonyság javítása, most tudomásul kell venni, hogy az ország fejlődése, az elért életszínvonal biztosítása függ attól, milyen gyorsan sikerül a hatékonyság javítását a társadalmi tudat és a társadalmi magatartás szerves részévé tenni. Egyesek azt mondhatják, hogy az életszínvonal növelése csupán elhatározás kérdése: attól függ, hogy a nemzeti jövedelemből mennyit fordítanak felhalmozásra és fogyasztásra. A nemzeti jövedelem fel- használásának arányait azonban nem lehet ilyen akarati úton eldönteni. A fogyasztásra vagy a felhalmozásra fordítható eszközöket nem lehet tetszés szerint úgy »adagolni«, mint ahogy a szakács adagolja a sót. A népgazdaságban kialakult arányok (és aránytalanságok), bizonyos elengedhetetlen társadalom- politikai és gazdaságfejlesztési feladatok (használhattam volna a kötelezettségek kifejezést is) szinte előírják a gazdaságvezetés számára, hogy a nemzeti jövedelem fő arányait hogyan alakítsák. A gazdasági és a társadalompolitikai célok elérése például a következő években elengedhetetlenül szükségessé teszi az infrastruktúra fejlesztését és a meglevő termelőalapok korszerűsítését, főleg az iparban. Nagy erőt kell fordítani az alapanyag-termelő szektorok és az energetika fejlesztésére. Mindez együtt jelentős részt köt le a nemzeti jövedelemből. A »klasszikus« gyáriparban tehát a fejlődés, a növekedés forrása elsősorban, a belső tartalékok kiaknázása, illetve új növekedési források felkutatása. Az 1975—1990-ig terjedő 15 évben összesen 100—200 ezer fő létszámgyarapodással számolhatunk, szemben az 1967 —1972 évek 340 ezer fős létszámnövekedésével. Az új munkaerő nagy részét a szolgáltató szektorokban kell elhelyezni, a termelő ágazatok számára a munkaerő tehát számbelileg nem bővíthető erőforrássá válik. Igaz, hogy számítások szerint, ha a magyar iparban az elmúlt 20 évben a munka termelékenysége legalább Nyugat-Európa átlagos, évi 4,5 százalékos termelékenység-növekedését elérte volna, akkor az 1970. évi termelési színvonalhoz mintegy 320 ezerrel kevesebb foglalkoztatott, vagyis a tényleges létszám 83 százaléka elegendő lett volna. Ez arra utal, hogy a magyar iparban a belső munkaerő-tartalékok még nem merültek ki. Ha igaz az, hogy a jövőben a rendelkezésre álló munkaerő hatékony foglalkoztatása meghatározó tényezővé válik, a növekedés szempontjából, akkor komolyan kell venni a munka- és üzemszervezés, a szervezettségi kultúra színvonalának az emelését. Elemi érdek fűződik ahhoz, hogy a szűkösen rendelkezésre álló munkaerőt olyan termelésben foglalkoztassuk, amelyben ezt a lehető legjobb hatásfokkal tehetjük. Vagyis, arányait tekintve növelni célszerű a kvalifikált munkán alapuló termelést. Ez egybevág azzal a megfontolással is, hogy csökkentsük az anyag- és energiaigényes termelés arányát. A munkaerővel való ésszerű gazdálkodás és a termékszerkezet. módosításához fűződő érdek szorosan összefügg egymással. Méltán állapította meg Németh Károly a Központi Bizottság ülésén, hogy »a gazdasági fejlődés legnagyobb tartaléka a termelési szerkezet további javításában van«. Célszerű arra törekedni, hogy a termékek fajlagos anyag- és energiaigénye minél kisebb legyen. A termelői árak módosítása bizonyára ösztönözni fogja a vállalatokat a termelési szerkezet ilyen irányú ' módosítására, illetve a fajlagos anyag- és energiaráfordítások csökkentésére. A termékstruktúra korszerűsítését- sürgető állami ösztönzés — a nehezebb világpiaci feltételekkel összhangban — erőteljesebbé vált. Ezt fejezi ki a termelői ármódosítás és számos, exportra kerülő termékcsoportra kivetett anyagár különbözeti adó, amelynek az a rendeltetése, hogy az alapvető anyagokat felhasználók export esetében kénytelenek legyenek az anyagok valóságos világkereskedelmi árával kalkulálni. A termékszerkezet módosításánál, illetve fejlesztésénél messzemenően kívánatos kihasználni a KGST együttműködésben és szakosításban rejlő lehetőségeket. E gyre több bizonyítékát látjuk annak, hogy egy kis ország elsősorban a nemzetközi munkamegosztás rendszerébe illeszkedve folytathat tartósan gazdaságos termelést. • Dr. Varga György (Következik: A növekedés gyorsításának forrásai.) Somogyi Néplapí 5
