Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-05 / 30. szám

Barcs példát mutatott Pályaválasztási munka az általános iskolában A megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet tanfolya­mán, melyen üzemi pályavá­lasztási felelősök vesznek részt, tegnap Mayer György általános iskolai igazgató be­mutatta a barcsi »modellt-«. Sokat tanulhattak az üzemi felelősök, de mint a későb­biekben elmondjuk, ebben a feladatban oroszlánrésze van az általános iskolának, ezért hasznosnak tartjuk az iskolai pályaválasztási felelősöknek is a jó példa tanulmányozá­sát. Kormányrendelet született arra, hogy az üzemek is se­gítsék a pályaválasztási mun­kát, a szakmunkás-utánpótlás biztosítását és a fiatalok munkahelyi beilleszkedését. A Barcsi Általános Iskola ugyan nem vette el a helyi üzemek »kenyerét«, de mun­kája igazolja, hogy az üze­mek ott tudnak valóban so­kat tenni a kormányhatározat szellemében, ahol az általá­nos iskolában nem kampány­szerűen folyik a pályaválasz­tásra való felkészítés. Tölgyesi Zoltán pályavá­lasztási főelőadó egy tanulsá­gos példát mondott el. öt ka­posvári általános iskolában fölmérést végzett az új tan­évben végzett pályaválasztási munkáról. Az öt kaposvári ál­talános iskola közül kettőben az üzemek részéről ez ideig nem történt pályayálasztási fölkészítés, ennek a feladat­nak inkább a szakmunkás- képzők tettek eleget. Az üzemlátogatások zöme sem pályaválasztási célzattal tör­tént, hanem a tantárgyi szem­léltetést kívánták elsősorban szolgálni. A legtöbb üzemet, szám szerint nyolcat, a Kré- nusz iskola tanulói keresték föl, a többiek négy helyen jártak. A gyerekek személyiségfej­lődését — s hogy az érett ember kedvvel dolgozzon — tartják szem előtt a barcsi iskolában, ahol már a hetedik osztályban tájékoztatást kap­nak az osztályfőnökök a gye­rekek érdeklődéséről. Ezt pontos fölmérés alapján vég­zik, s ennek birtokában kez­dik meg a pályaválasztási munkát. Üzemlátogatásaik tervezéséhez is ebből meríte­nek. Noha Barcson jó meder­ben folyik a tanulók fölkészí­tése a pályaválasztásra, cso­dára ők sem képesek. Áz is­kolaorvos szerepét ugyan föl­ismerték a pályaválasztás­ban, de igényeiket nem tud­ják realizálni. Maguk pótol­ni becéző nevek búvára Esztendőkön át búvárkodott levéltárakban és anyakönyv­vezetői hivatalokban Hajdú Mihály, a nyelvtudományok kandidátusa: céhiratokat, jegyzőkönyveket, bírósági szembesítő okmányokat, csa­ládi végrendeleteket és ma­gánlevelezéseket tanulmányo­zott Több mint százezer tör­téneti alapnevet köztük 80 ezer becéző nevet sikerült föllelnie: közülük háromszáz Boris. Egy részüket népünk vidékek szerint válogató for­mákban becéző megszólítá­soknak alkalmazza. Becéző neveink zömükben képzés útján keletkeztek. Ér­dekes, hogy az elterjedt »-ka« és »-ke« képzős neveket in­kább fiúk, férfiak kapják: Lacika, Lajoska, Dezsőké, Emiiké. Legtöbbünk beceneve azonban »i«-re végződik: , , , , Feri, Laci, Jani, Pali, Erzsi, Piri. A név eleji csonkítással becéző változatát már feldol­gozta. Többek közt megállapította, hogy a becéző nevek szerepe általában helytől és időtől függ. Az Anikó elnevezést például Nógrádban kedveske­dő megszólításként használ­ják, másutt viszont már tel­jes névként. Volt idő, amikor az Istók és a Jankó még be­céző forma volt, később meg­szólító névvé vált, ezt köve­tően pedig néhány vidéken egyenesen sértő, gúnyos han­gulatú név lett belőle. A ma szintén becenévnek számító »Gyuri« dédapáink idejében még megszólító névként volt elterjedve. A legtöbbször meleg, csa­ládias légkört árasztó becene­veket általában mindenütt használják, egyedül Békésben idegenkednek tőlük: a Kőrö­sök vidékén jobban kedvelik az akkurátus, ridegebb meg­szólító névalakokat. Ezzel el­lentétes névadószokás uralko­alkotott neveket a Tiszántú­lon kedvelik: így lett az An­tóniából »Tóni«, a Karoliná­ból »Lina«. O. B. ják az iskolaorvost azzal, hogy a szülőktől elkérik a gyerekek kórházi zárójelenté­seit. Az eltitkolt betegségek­ről azonban aligha kaphatnak képet, pedig ezek földerítésé­re is szükség lenne. »Műhelytitkok« ezek, róluk azonban szívesen beszélnek a barcsiak. A tanulók pályavá­lasztási fölkészítésében nélkü­lözhetetlennek tartják a nép- gazdasági igények ismeretét is. Már a hetedik osztályos tanuló képet kaphat így azok­ról a szakmákról, amelyekre szükség van Barcson. Később ezt megerősítik. Tömérdek munkát végeznek el ezért az általános iskolá­ban, s nem is csak azt, ami rájuk tartozik. A munkaerő- igényről, így a szakmunkás- képzésről is készülnek ugyan hosszú távú üzemi tervek, de ezekhez nem jutnak hoz­zá idejében az iskolák. Nélkülözhetetlennek tartjuk a munkaerőigény figyelem­mel kísérését az iskolai pá­lyaválasztási munkában, de a fölös terheket ezen a téren le kell venni az iskolákról. A barcsi példából talán az tűnhet ki, hogy túlságosan iskolaközpontú a pályaválasz­tás, koránt sincs így. Hiszen az iskola kapuja nyitva van — s itt tegyük hozzá, hogy formalizmustól mentesek — az üzemek előtt. Pályaválasztási vetélkedők, kiállítások rendszere segíti a tanulókban érlelni a döntést. S hogy a pályaválasztás mi­lyen sikerrel járt, erről is tá­jékozódik az iskola. Hiszen ebből tanulhat. Például azt, hogy a szakmunkásképzőkben tovább tanuló gyerekek alap­képzését fokozzák. Mert oda is megfelelően képzett embe­rek kellenek. Egy mondatban így össze­gezhetjük a Barcsi Általános Iskola bevált pályaválasztási munkáját: körültekintően, a gyerekek érdekeit figyelembe véve, gazdaságpolitikai szem­lélettel történik. H. B. Zsuzsiból sztár lett Csurai Zsuzsából, a kapos­vári Petőfi íBándor Általános Iskola 8 b osztályos tanulójá­ból sztár lett. Igazi sztár. Osz­tálytársai, mint az ilyenkor lenni szokott, hol büszkén, hol irigykedve néznek rá. Az isko­la folyosóján az úttörőcsapat híradóján is kint a képe, azok között, akikre büszke az isko­la. Csurai Zsuzsa az UNICEF gyermekrajzpályázatán har­madik lett. Osztályfőnöke, Zsobrák Lászlóné mondta róla: — Jó tanuló, szerény, hall­gatag kislány. • A vézna, szőke kislány iga­zolta magát. Amikor a gya­korlati terembe menekültünk a szünetben zsivajgó diáktár­sak elől, hogy a harmadik díj­ról beszélgessünk, alig lehetett belőle egy-egy szót kihúzni. — Még tavaly, az egyik rajzórára Leitner Sándor ta­nár bácsi behozott egy fran­cia mesét, amelynek az volt a címe, hogy Kis generális. Ak­kor azt mondta, hogy ha va­lakinek van kedve erről a me­séről rajzolni, az fogjon ceru­zát és ecsetet, aztán rajzolja le azt, amire a legjobban emlék­szik. ö küldte el a legjobb rajzokat is Budapestre. — Te mit rajzoltál le? — Teáskannát, amely a kis­fiú álmában tank volt, és a legkülönbözőbb használati esz­közöket, melyek az álomban megelevenednek, mint a hábo­rú részesei. Tavaly májusban kaptam egy levelet az úttörő­szövetségtől, hogy tovább­küldték a rajzomat Párizsba, egy kiállításra. A színes kis gyermekrajz vándorútra indult. Genfben zsűrizték, itt döntöttek úgy, hogy Zsuzsa rajza a harma­dik legjobb. Ám a vándorút ért véget. Üjabb sikerülne. A rajzolás csak hobby. Nem szeretem a geometriai formákat, meg az olyan tervrajzokat. Csak a színeket. Az előtte levő lapra kezd rajzolni a színes filcekkel. Né­hány vonalat húz, majd válo­gat a különböző színű tollak még nem ért veget. upaoD között. Néhány perc alatt tar­nyolcvan országba jut majd el Zsuzsi munkája. nekem • ka kavalkád terem a papíron. Amikor elbúcsúzunk, hátra­fordulok: összegyűri az előbbi rajzot, majd a szemetes ko­sárba dobja. Az egyik monda­ta jut az eszembe: — A rajzolás nekem csak hobby. N. J. Csurai Zsuzsi a napokban vette át a díjat, egy Sanyo rá­diót Budapesten dr. Simái Mi- hálytól, a Magyar ENSZ tár­saság főtitkárától. — Izgultál? — Akkor amikor a díjat át- j vettem nem, csak utána, mert olyan sok fotós, meg újságíró volt ott, sőt még a rádiótól is. Kétszer is elmeséltették ve­lem azt a francia mesét. — Nyolcadikos vagy, bizo­nyára már te is választottál pályát? — Igen, gz egészségügyibe jelentkeztem, bár jobb lett volna kirakatrendezőnek men­Úi magyar film HAJDÚK sára, mert a Hortobágyon te- ni, csak későn jutott az eszem- ! nyésztett és számon tartott Örömmel olvastam tegnapi j dést egy olyan országrészen, lapunk negyedik oldalán a tudósítást, mely szerint »Meg­amely azóta is a nevüket vi­seli, s ahol várossá növő te­mentik a szürke marhát«. Át- lepülések kezdődtek ugyan­fogó tenyésztőmunka dött az »ősi kezdő- 1 csak a Hajdú elnevezéssel, fajta« megóvá- 1 Véráldozat, hazaíiság arán be, de nagyon szeretném, ha Magyaróra Katowicében felhangzik a tanári szó. Csak­hogy itt nem a pedagógus magyarázata szűrődött ki a folyosóra. Előbb Koncz Zsu­zsa énekelt egy számot, majd az Ómega-együttes legfris­sebb dalai következtek. Be­teljesült volna minden diák leghőbb vágya? Hogy a ko- dik a Tiszántúl egyes közsé- f moly stúdiumok helyett a gi- geiben. A gyermekek egy- | tár, a dob és az énekesek Itt, a részben Megkezdődött Ebben semmi az óra. furcsa nincs. — Azt hiszem, ennek a szi- I Nincsen hiányzó. Nagy a vonzereje annak az ígéretnek ! léziai országrésznek van a Bersöneettek s a katowYrei ! legbensőségesebb kapcsolata [ is, hogy akik egy évet eltöl- 1U számú ' Akksander ll Magyarországgal. Itt működik ! tenek az órákon, azok a nyá­! a közös HALDEX vállalat, j ri szünidőben Magyarországra wadzki Gimnáziumban csak­úgy, mint Európa legtöbb kö- ; magyar és lengyel ősz­zépiskolájában nyolc óra után i szefogassal ^ menti h a med mást, s a családon belül ál- hangjára kell figyelni? tálában a gyerekeket, vala- ebben az osztályban és mint a fiatalabb felnőtteket sem keresztnevükön, hanem/ becéző formával szólítják meg. Katalin keresztnevű kis­lányukat a szülők Kati, Ma- nyika, Sári vagy Lidi névvel ruházzák fel, de olyan is elő­fordul, hogy az eredetileg Magdolnára hallgató kislányt minden családtagja más né­ven szólítja: az apa Sárának, az anya Rozinak, a nagyanya Katinak, a nagypapa Piri­nek, a bátyja Évának. A »gazdát cserélt nevek« régóta divatban vannak, s ma is tartják magukat. Hajdú Mihály megállapítá­sa szerint nyelvünkben vol­tak olyan alapnevek, ame­lyekből idővel egész névsoro­zat rajzott ki. Az eredetileg Barbara alakú nevet ma már a legkülönfélébb előfordu­lásban ismerjük: Barbára, Borbára, Barbála, Borbála, Borbál, Borba, Bora, Borka, magyar nyelvi órán beteljesült! Lépjünk a terembe! A ta­nár, Andrzej Salamon a ká­véját kanalazgatja a kated­rán. A diákok magnó mellett ülnek, van, aki csendben fel s alá sétál, egy hosszú hajú, romantikusan szép kislány a falnak támaszkodik, és le­hunyt szemmel követi a me­lódiát. Nyoma sincs az órák alatti feszültségnek, inkább klubösszejövetelre hasonlít a foglalkozás. A tanár magyarul szól: — Jól figyeljétek meg, milyen hangszereket meg ebben a számban, miről énekel az énekes. Leülünk a sarokba. Andr­dőhányókból a milliárdokat érő, hasznosítható szenet, emellett iparunk és kereske­delmünk sok-sok szála itt ta­lálkozik. Az egyre bővülő kapcsolatok azonban megkö­vetelik, hogy értsük és be­széljük egymás nyelvét. Ezért szerveztem meg a magyar nyelvi órát a gim­náziumban. Négy iskolából jelentkeztek a diákok. Három idegen nyelv kötelező, sokan a magyart választották har­madiknak. I Vonzó számukra a magyar j tánczene is, amely minden óra kezdetén felhangzik az I osztályban. A jó zene egyút­tal eszköz is arra, hogy játé­kosan, szinte szórakozás köz­ben tanuljanak a gyerekek. Lengyel szó jóformán el sem hangzik, csak a legnehezebb ! nyelvi problémákat beszéljük meg anyanyelvűnkön. Soha­sem az volt a célom, hogy a i gyerekek nyelvi lexikális tu- | dását fokozzam. Inkább a ! megtanult magyar mondatok, utazhatnak a csoporttal. Harmadik éve folyik a ta­nítás, eddig kétszer jártunk Magyarországon. Jó néhányat közülünk már vártak odaát. Jó barátok, kedves levelező- társak. Rendhagyó óráink egyik rendhagyó követeimé- untiS ismert arc, untig ismert 900 tehenet az »elkorcsosodás» veszélyezteti. Különös sze­rencse: alkalmam volt teg­napelőtt este látni is a szürke gulyát éppen filmfőszerepben. Ez a film is tulajdonképpen arról szólt, hogy megmentik a szürke gulyát, hogy elad­hassák, és a pénzen fegyve­reket vehessenek Bocskai fel­kelése számára. Világért sem szeretnék kajánkodni most a párhuzamokkal, sem a gulya, sem a film rovására. Az új magyar film több fő­szereplője idegen színész, csu­pa markáns egyéniség, nem nye, hogy kötelező levelező- társat keresni. Ellenőrzőm, teljesítik-e diákjaim ezt a | feladatot. Következetesen fi- i gyelmeztetem őket, ha késle- j kednek a válasszal. Talán nehéz elhinni, diák- j jaim már az első tanév végén j egészen jól elboldogulnak a j magyar nyelvvel. Néhányan — a legjobbak — már tol­mácsolnak is. Olykor idegen- vezetőként dolgoznak, gya­korolják a nyelvet. Nagy szükség van erre, hiszen nem csupán történelmi múltunk köt össze bennünket, hanem közös jelenünket, közös jö­vőnket is együtt építjük. szólaltatnak kifejezések gyors j felhasználásának tűztem ki célul. Harmadik éve zej Salamon finnugor nyelvé- ; Akadtak, akiknek ne­szeiből Magyarországon ke­szítette disszertációját. Talán J nem túlzás, ha azt mondjuk: j a magyar nyelv szerelmese i lett, örömmel beszél erről az | újszerű nyelvóráról. héz volt a nyelv, és nyelvre javasoltam őket. Kel­lett a hely mások, a tehetsé- [ gesebbek számára. Nálam i ugyanis mindig telt ház van. Az óra végén az újság­író-műfordító tanár kedves j meglepetésként könyveket ad i a diákoknak. Novelláskötete- és pontos ; két, regényeket, útleírásokat képességét — magyarul. Frissiben érke­zett, a Magyar Kultúra var- i sói kirendeltsége küldte a csomagot. Máris megszületik más | a döntés: még az idei tanév­ben együtt látnak hozzá az egyik novelláskötet lengyelre fordításához. E. L. tanulunk gesztusokkal, grimaszokkal. Mégis motoszkál bennem: azért, hogy a filmben új ar­cokat lássunk, nem feltétle­nül szükséges ismeretlen vagy alig ismert színészeket szer­ződtetni külföldről, mert a nézők »köztudatában« — ha lehet ilyenről beszélni — ott lapul egy közhely, mely sze­rint a színésznek annyi új és eredeti arca van, ahány sze­repe. S köztudottan nincsenek rossz színészeink. Csak köze­pes vagy rosszul, esetleg igen jól sikerült filmek vannak. Sajnos, a Hajdúk nem tarto­zik az utóbbiak közé, bár en­nek legkevésbé sem a szí­nészimport az oka. Történelmi kálandfilm Bocskai korából Hajdúk cím­mel. Mennyi izgalmat rejt már önmagában is ez az in­formáció. Történelmi filmek­nek meglehetősen híjával va­gyunk. Kalandfilmeknek csakúgy. S a kettő együtt: különleges hiánycikk. Ráadá­sul igen nevezetes történelmi szituációt idéz, a Bocskai- felkelést, s annak jellegzetes részvevőit, a hajdúkat. Olyan embereket, akik bátorságért, kitartásért kaptak letelepe­j szerzett kiváltság, csaták és I passzusok, elszántság és poli- j tikai intrikák kora. Jellemző fejezet a magyar szabadság- mozgalmak történetéből. Mégis: az ettől ihletett film nem vezet el bennünket eh­hez a korhoz. Markánsan szűkszavú óhajt lenni, helyen­ként semmitmondó. Történel­mi közhelyek, obiigát általá­nosságok és néhány valóban megkapó eredeti gondolat kö­zött ingadozik. A történet tömör: a tenger­itek hajtják a szürke gulyát, hogy eladhassák, és a pénzen fegyvert vegyenek Bocskainak S amit ebből látunk, néhány vágtába iramodó sétalovaglás a rónán, westernbe illő esé­sekkel, de a közepes wes- terneknél is langyosabb iz­galmakkal. Mintha ott ólál­kodna a kamerák körül egy száraz történelemtanár, aki mindig figyelmezteti az al­kotókat arra, hogy léteznek történettudományi következ­tetések, s tessék ezek vetüle- teit ábrázolni a korban. S ami az ábrázolást illeti: pusz­ta illusztráció marad. Helyen­ként feltételezi, hogy a néző az egyetemi kollokviumok szintjén ismeri a Bocskai- kort. Megjegyzem: nem árta­na egyébként jobban ismerni e kort, — s ehhez sokat se­gíthetne éppen egy jó ka­landfilm. A sikerhez azonban több kell, mint a szürke gulya és egy markáns hajdúkapitány. Jól megírt filmtörténet, forga­tókönyv sem árt, amelyik megkísérli, hogy izgalmasan adjon vissza egy izgalmas kort. T. T. 3MH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom