Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-05 / 30. szám

Szadat és Gromiko! GEN.F találkozója J Újabb SALT-találkozó Andrej Gromiko szovjet és Iszmai] Fanmi egyiptomi kül­ügyminiszter Kairóban a két ország közötti gazdasági, kul­turális és konzuli egyezményeket irt alá. (Telefotó: AP—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) Miközben a szovjet külügy­miniszter Kairóban tanácsko­ügyminiszterek gépei. Ma, szerdán kezdődik ugyanis az Arab Védelmi Tanács rendkí­vüli ülése, amelyet Libanon zik, az egyiptomi főváros re- ; kérésére hívtak össze. A meg- pülőterére egymás után érkéz- ; beszélés témája a Dél-Libanon tek az arab küiügy- és had- ' ellen folyó izraeli agresszió. Athénban tanulmányozzák Kissinger javaslatait Biciosz görög külügyminisz­ter egy angol nyelvű római lapnak adott interjújában ki­jelentette: a ciprusi viszály rendezésében csak akkor ér­hető el lényeges haladás, ha a török fél késznek mutatkozik a sziget egesz politikai jövőjé­ről tárgyalni. Biciosz közölte, hogy Gö­rögország továbbra is tanul­mányozza Kissinger amerikai külügyminiszternek azt a ja­vaslatát, hogy még február tányit sem enged« gait illetően. ciprusi jo­Az Egyesült Államok állan­dó genfi képviseletének szék­házában kedden megtartották a stratégiai fegyverzet korlá­tozásával foglalkozó tárgyalá­sokon részt vevő szovjet • és amerikai küldöttség találkozó­ját. A szovjet küldöttséget Vlagyimir Szemjonov külügy­miniszter-helyettes, az ameri­kait pedig Alexis Johnson nagykövet vezeti. Waldheim a genfi konferencia összehívását sürgeti Brüsszeli saiiokonferencia — Bonnba crkezeit az EI\SZ főtitkára Ciprusról sajnálattal hogy nem — Gromiko szovjet külügy­miniszter jelenlegi közel-keleti utazása is azt bizonyítja, hogy a genfi konferencia táráfelnö- kei élénk érdeklődést mutat- , előrehaladás nak a közel-keleti válság dip­lomáciai tárgyalások útján történő rendezése iránt. A dip­lomáciai megoldások nem vá­laszthatók el ugyanakkor a többoldalú rendezési kísérle­tektől, a genfi konferencia esetleges újbóli összehívásától — mondotta Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára brüsszeli sajtókonferenciáján az MTI tudósítójának kérdéseire vála­szolva. (Waldheim vasárnap óta tartózkodik a belga fővá­rosban, több európai, közel- keleti és Perzsa-öböl menti országba vezető körútja első állomásaként.) A főtitkár sajtókonferenciá­ján azt mondotta: a Közel­Kelet problémáinak rendezése tartós • erőfeszítést igényel ugyan, de a maga részéről le­hetőséget lát arra, hogy elke­rüljék a pillanatnyi veszélyt. > Bonnba. szólva a főtitkár állapította meg, történt lényeges a válság megol­dása felé. A legfontosabb ten­nivalónak a menekültek hely­zetének rendezését és a föde­ratív alkotmány kidolgozását tekinti az ENSZ főtitkára, aki körutazása során fölkeresi Athént és Ankarát is. A főtitkár állást foglalt azokkal a támadásokkal szem­ben, amelyek az elmúlt idő­szakban —• főként a fejlett tő­kés országokban — az ENSZ tevékenységét érték. A főtitkár tegnap délelőtt részt vett a belga szenátus és képviselőház külügyi bizottsá­gának együttes ülésén. Délben látogatást tett Baudouin belga királynál. Kurt Waldheim Brüsszelből késő délután utazott el kör­útja következő állomására, Ford elnök propagondokörúton Egyre jobban tornyosuló nehézségek hónapban találkozzon a görög j és a török külügyminiszterrel, j Az amerikai—görög kapcsola- j tok alakulását attól tette füg­gővé. hogy »milyen mérték­ben lesz“ képes Washington rá­venni Törökországot a ciprusi kérdésben elfoglalt álláspont- [ jának enyhítésére.« * * * Irmák török miniszterelnök j hétfőn este Ankarában kije­lentette: »Törökország egy jot­Banzer kézfogásra készül Pinochettel A bolíviai fegyveres erők j parancsnoksága bejelentette: j Hugo Banzer köztársasági el- ■ nők szombaton találkozni fog Augosto Pinochet tábornokkal, ' a chilei junta vezetőjével. A j megfigyelők szerint sor kerül- ] hét a diplomáciai kapcsolatok \ felújítására a két állam kö­zött. I Népszerűsége még sosem volt ilyen mélyponton Gerald Ford amerikai elnök megkezdte több napos orszá­gos körútját, és a Georgia ál­lambeli Atalantába érkezett Hírügynökségek szerint a pro- pagandakörútnak az a célja, hogy az elnök növelje mély­pontra süllyedt népszerűségét, híveket szerezzen energiataka­rékossági programjához és a Dél-Vietnamba irányuló ame­rikai katonai segélyek fokozá­sához. Atalantában tartott beszé­dében az elnök kijelentette: az Egyesült Államok minden eddiginél nagyobb nehézsé­gekkel nézhet szembe, ha nem törekszik a független energiagazdálkodás kialakítá­sára. Kijelentette, hogy eré­lyes intézkedésekre van szük­ség, »mert egyszerűen nincs más választásunk. Az erélyes elhatározások túlságosan so­káig várattak magukra«. Ford elnök (baloldalt) átküldte a kongresszusnak a kor­mány 1976-ra kidolgozott költségvetését, amelynek hiánya'j előreláthatóan 52 milliárd dollár. — Kissinger külügymi­niszter (jobboldalt) az energiaválságról és a vele összefüggő nemzetközi—gazdasági problémákról beszélt. Ford hangoztatta, hogy az 1973—74-es olajembargó ide­jén az Egyesült Államok olaj-t szerezte be külföldi források- szükségleténak egyharmadát i bői. Azok a súlyos nehézsé­(Telefotó: AP—MTI—KS) független energiagazdálkodás felé. Kifejezte reményét, hogy A KAPOSVÁRI TANÍTÓNÖKÉPZÖ INTÉZET pályázatot hirdet új leánykollégiumában egy gondnokitól állás betöltésére Feltétel: gondnoki gyakorlat és középiskolai érettségi. (276192) ÍV- ÉS LÁNGHEGESZTŐI VIZSGÁVAL rendelkező lakatost ?agy vízvezeték-szerelőt AZONNALI BELÉPÉSSEL FÖLVESZ a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat nagyatádi üzemvezetősége. Nagyatád, Zrínyi u. (27H241) gek, amelyeket az embargó okozott az Egyesült Államok gazdasági életében, Ford sze­rint eltörpülnek ahhoz, ami akkor történne, ha az Egye­sült Államok nem törekedne a külföldi forrásoktól függet­len energiagazdálkodás kiala­kítására. Az elnök szerint akkor, amikor aláírta az importolaj­ra kivetett védővámok eme­léséről szóló elnöki rendele­tét, megtette az első lépést a ez a lépés a kongresszust is cselekvésre készteti. A Reuter utal arra, hogy az amerikai elnök népszerű- I sége még sosem volt ilyen j mélyponton, mint ezekben a napokban. A Harris közvéle- 1 mény-kutató intézet által vég- j zett legújabb fölmérés szerint I a megkérdezett amerikaiak | mindössze 36 százaléka ért ! egyet Ford politikájával. (Egy j hónappal korábban még 46 százalék támogatta.) Raktári dolgozókat fölveszünk A munkakör betöltéséhez erkölcsi bizonyítvány szükséges. Minden szombat szabad. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: PIÉRT Kereskedelmi Vállalat 16. sz. Lerakata, Kaposvár, Jutái út 16. (276242) Enyhülés és A békés egymás mellett élés szabályainak betartásá­ra vállalt kötelezettségek alól a tőkés országok vezetői nemegyszer megpróbálnak kibújni. Ezt tapasztalhatjuk, amikor az Egyesült Államok­ban a nemzetközi szerződé­seikben vállalt kötelezettsé­güket felrúgó megkülönböz­tető kereskedelmi törvényt hoznak a szocialista orszá­gok ellen, amikor a Közel- Keleten kétszínű játékot folytatnak az arab világ megosztására, vagy amikor a párizsi szerződés megszegé­sével fegyvert szállítanak Thieunak. Mindezek újra és újra próbára teszik a vállalt szerződések szakítószilárd­ságát és arra is figyelmez­tetnek, hogy a tőkés világ­ban még erősek a józansá­got elutasító, szélsőségekben reakciós erők. A tőkének ezek a legelvakultabb anti- kommunista képviselői — minthogy az enyhülés köze­pette nem érhetik el céljai­kat — folytatni szeretnék a hidegháború politikáját ami pedig pusztulással fe­nyegeti az emberiséget. Az osztályharc tehát meg­követeli, hogy különbséget tegyünk a mai burzsoázia áramlatai közt. Látjuk, hogy a realisták meghatározott gazdasági és politikai kérdé­sekben hosszabb-rövidebb időre szembekerülnek az ultrákkal. A kérdés magva, hogy helyesen vegyük szám­ba ezeket az ellentéteket, nem felejtve, hogy mindkét irányzat közös osztály célokat követ, hiszen egyetlen osz­tályról van szó. Más szóval: a békés együttműködésre kész erők is a burzsoá tár­sadalom érdekeit képviselik. Az ő külpolitikájukban is föllelhető, belpolitikájukat pedig szinte egyértelműen áthatja és korlátozza az an- tikommunizmus. Politikán­kat ennek tudatában folytat­juk, ám azzal a szándékkal, hogy világossá tegyük előt­tük: a háború elkerülésére irányuló politikájukban kö­vetkezetes partnereik va­gyunk, de fellépünk ingado­zásaik ellen, ott és amikor engedményeket tesznek az agresszív, hidegháborús erőknek. Az imperialista országok kormányai azért kényszerül­tek rá a szocializmussal va­ló békés egymás mellett élésre, mert számoltak a nemzetközi porondon kiala­kult reális osztály-, állami és társadalmi erőviszonyokkal, s erre késztette őket a mun­kásosztálynak, a dolgozók­nak, a demokratikus közvé­leménynek, a szocialista vi­lággal való gazdasági együtt­működésben érdekelt kapita­lista köröknek a nyomása. Osztálykorlátaik miatt per­sze hajlamosak szűkén értelmezni a békés egymás mellett élést. Megkísérlik például a nuk­leáris rakétaíegyverek birto­kában levő hatalmak meg­állapodását bizonyos »játék- szabályok« megtartására kor­látozni a kölcsönös megsem­misülés elkerülése végett. Csakhogy a békés egymás mellett élés nem egyszerűen a termonukleáris világka­tasztrófa alternatívája, ha­nem egyszersmind megkö­veteli az általános demokra­tikus szabályok érvényesíté­sét a nemzetközi kapcsola­tokban. Azt követeli, hogy tartsák tiszteletben minden állam szuverenitását, egyen­jogúságát, minden népnek azt a jogát, hogy szabadon válassza meg társadalmi-po­litikai rendszerét, hogy ne avatkozzanak be más álla­mok belügyeibe, s hogy a megoldatlan nemzetközi kér­déseket politikai eszközökkel, tárgyalások útján rendez­zék. A szocialista közösség or­szágai ilyen elvi álláspontra helyezkedve mennek bele a kompromisszumokba, hogy elmozdítsák a holtpontról a leszerelés ügyét, rendezzék a nemzetközi konfliktusokat, osztályüarc bővítsék a kereskedelmi kap­csolatokat a tőkés országok­kal, a kölcsönös előnyök alapján stb. Ezeknek a kompromisszumoknak tehát az a sajátosságuk, hogy no­ha nem oldják meg teljesen a feladatot, elősegítik vi­szont a nemzetközi kapcsola­toknak fejlesztését az eny­hülés elmélyítése irányába, ami egybeesik valamennyi haladó és békeszerető erő ér­dekeivel. A békés egymás mellett élés feltételei nem érintik a hatalom osztály jellegét egyet­len országban sem. Ez az oka, hogy a nemzetközi kom­munista mozgalomnak a békés egymás mellett élés elvével és gyakorlatával ösz- szefüggésben a legkülönbö­zőbb opportunista nézetekkel kell ideológiai harcot vívnia. Ezek a nézetek a bé­kés egymás mellett élést vagy elvetik, mert azt a munkásosztály nemzetközi kötelességétől való eltávolo­dásnak tekintik (»baloldali« opportunizmus), vagy úgy fogják fel, mint valami ki­békülést, ideológiai kompro­misszumot az imperializmus­sal, mint lemondást a for­radalmi harc és a nemzeti felszabadító mozgalmak tá­mogatásáról (jobboldali op­portunizmus). Ennélfogva a »baloldali« opportunisták — minthogy nem látják azokat az új lehetőségeket, amelye­ket az enyhülés az antiimpe- rialista harc aktivizálásához nyújt — szabotálják a nem­zetközi feszültség enyhülé­sét, igyekeznek megakadá­lyozni, hogy az enyhülés a jelenkori világfejlődés stabil és hosszú távon ható ténye­zőjévé váljon. A jobboldali opportunizmus viszont elis­meri a társadalmi státus quot is, de gáncsolja a for­radalmi folyamatok, az anti- imperialista mozgalmak ki­bontakozását, mivel ezek a tényezők — szerinte — gá­tolják az enyhülést. Mindkét véglet közös jel­lemzője, hogy a békés egy­más mellett élés politikáját szembeállítja az osztályharc­cal. A revizionizmus az osz­tályharctól félti a békés egy­más mellett élést, míg a dogmatikus szektás, »balos« nézet az osztályharcot félti tőle. A békés egymás mellett élés politikája csupán az osztályharc sajátos formája, amely nem jelent, soha nem is jelentett általános és tel­jes békét a két társadalmi rendszer között. Csak azt a nehezen kiharcolt, és még távolról sem megszilárdult, új keretet, amelynek »játék- szabályai« közé szeretnénk szorítani a kapitalizmus és a szocializmus küzdelmét, hogy ez az elkerülhetetlen osz­tályharc ne az államok kö­zötti fegyveres megütközések és háborúk formáját öltse, hanem az emberiség számá­ra sokkal kisebb áldozatok­kal járó eszközökkel: a po­litika, a gazdaság, az ideoló­gia síkján menjen végbe. Mint a békéért, a békés egymás mellett élésért foly­tatott küzdelem nem változ­tat azon, hogy ahol kizsák­mányolás folyik, ott a ki­zsákmányoltak harcolni fog­nak a kizsákmányolás fel­számolásáért; ahol gyarmati, nemzeti elnyomás érvényesül, ott a népek minden erejü­ket latba fogják vetni a nemzeti függetlenség kivívá­sáért; ahol agressziót követ­nek el. ott kibontakozik az ellenállás. A szocialista országok, a kommunista pártok pedig — miközben aktív harcot vív­nak a békéért — e cél érde­kében készek az együttmű­ködésre — továbbra is támo­gatni fogják osztálytestvé­reik küzdelmét, a nemzeti függetlenség híveinek harcát És 'minden ellenséges, ag­resszív akcióra megfelelő lé­pésekkel válaszolnak. V. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom