Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám

JÓ PÉT,DA A SZOMSZÉDÉ i /V A veszprémi amatőr színház ürügyén Bemutató előtt itáliai Rózsa Nándor Az itáliai haramia, Rinaldo, I aki valóságban és később a nép fantáziájában körülbelül úgy élhetett, mint nálunk | Rózsa Sándor, két olasz szer- s ző, Garinei és Giovannini jó­»A szakszervezet és a megyei művelődésügyi osztály Ka- j lom náluk. Hogy legyenek j voltából a drámairodalomba posváron teremtsen havonta állandó szereplési lehetőséget a i együttesek, hogy a munkás- is bekerült. Modugno dalla­megye legjobb amatőr együttesei számára.-« fiatalok és tanulók kedvet .maival, zenés darabként a ka­kapjanak a szerepléshez. Ezért j posvári színpadra is eljutott. (Részlet a Somogy megyei pártbizottság 1974. júniusi közmű- | hívták meg önálló estre, di- j A darabot Seregi László, a velődési határozatából és 1 eladattervéből.) A feladatmeghatározás vilá­gos, s jellemzésére azt mond­hatnánk, hogy az együttesek és a közönség közös, jogos igé­nyét fogalmazza meg. Ez az igény persze még nem egyfor­ma. Az együttesek szereplési igénye a nagyobb, mely, ha megvalósul, magában hordoz­za áz előrelépés lehetőségét és a közönség toborzását is. A somogyi amatőrmozgalom eredményei kétségkívül igen szépek. De az is lehet, hogy túlságosan »beleszerettünk« önnön szépségünkbe, s úgy gondoltuk: az amatőrmozga­lom keretei kitöltöttek már, mindez így jó, ahogy van. Pe­dig dehogy. A mostani szem­lék mutatják, jó néhány iro­dalmi színpad ugyanott tart még, ahol tíz éve is tartott. Jó néhány színjátszó együttes megtanulja a háromfelvonásos vígjátékot, avagy a három egy- felvonásos »kabarét«, önnön mulatságára, és szép közönség- sikerrel be is mutatja. Szem­lére persze ezt nem viszik, mondván: a zsűri eleve az »irodalmi színpadokra rendez­kedett be«. A népi együttesek pedig, melyek a színjáték, a dalkultúra és a néptánc ele­meit ötvözik, egyik gondból a másikba esnek: a legfőbb ösz- szetartó erő a szereplés, de mi van,/ ha a járási szemlén nem jutnak tovább? Mi van, ha a zenekar nem ér rá? Egyszóval szép eredménye­ink körül makacs gondok gyű­rűznek. Életrevaló volt a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya és a Latinca Műve­lődési Központ által kezdemé­nyezett, körzetenként egybehí­vott bemutató színpadok gon­dolata. Idő, pénz, közönség és sok minden más hiányában tiszavirág életűnek látszik. Kö­vetkezésképpen : igen üdvös lenne végrehajtani a megye pártbizottság határozatát, mi­nél előbb. Nem szégyen a szomszédtól tanulni, gondoltam, s szívesen kísértem el Veszprémbe a ka­posvári Fonómunkás Kisszín- padot. A »túlpart!« megye székhelyén, a csupa üveg és csupa terem modern művelő­dési központban létrehozták az amatőr színházat. Tudom, máris sokan megálljt intenek: hol van nekünk ilyen közpon­tunk?! Nem mondom, magam is irigylem a veszprémiek kul­túrpalotáját, de azt is el kell mondani, hogy ami az amatőr színházat jelenti: tehát egy, azaz egy termet, annál három vagy négy jobbat tudnék Ka­posváron mondani. A veszpré­mi amatőr színház ugyanis a központ egyik emeletén levő kamaraterem, • amely elsősor­ban kiállítások rendezésére alkalmas. (Ehhez képest a me­gyei könyvtár előadóterme a pódiummal és a jó akkuszti- kával valóságos előadóparadi­csom.) Tévedés ne essék még­sem leszólni akarom a veszp­rémiek színházát, hanem meg­dicsérni. Mert egy puszta te­remben is lehet színházat csi­nálni, csak akarni kell! S, hogy a veszprémiek miért akarták? Kertelés nélkül, ön­kritikusan beszéltek nekem róla. Elsősorban azért, hogy erőre kapjon az amatőrmozga­csérnivaló propagandával — .József Attila Színház rende- elegáns meghívókat, plakáto- ] zője rendezi. mint vendég, kát nyomtatva — a kaposvá- Javában folynak a próbák, a riakat, s előttük a zalaegersze gieket. Nos, ők nem szégyellnek ta­nulni tőlünk, mi se szégyell­jünk tőlük. Éppen azért mert nálunk több az amatőr együt­tes. Nemcsak a megyehatáron kívülről kellene hívni — bár anélkül el sem képzelhető egy jó amatőr fórum —. hanem a megyén belüli együtteseket is t kellene »forgatni« itt. Miből ! áll Veszprémben egy színházi I est? Egy rövid bemutatásból, a műsorból, és az utána kö­vetkező beszélgetésből, tapasz­talatcseréből. S ha már »ha­zai színekben« gondolkodunk, milyen jó lenne, ha középis­kolás amatőr együtteseink egész estét betöltő randevút adhatnának egymásnak. Szép lenne bizonyára, és a tapasz­talatcsere sem lenne haszonta­lan. Mi kell hozzá? Tudom, sokan felelik: pénz. S valóban, az amatőr bemuta­tó színház anyagi alapjait meg kell teremteni. Biztosítani az együttesek utaztatását, és az étkezést. Ha Veszprémben elő teremthető ez az összeg, akkor bízzunk benne, hogy Kaposvá­ron is. Csak még valami kell: lelkes szervezés, amely nem egy vagy két estében ölt tes­tet, hanem folyamatban. Amely az ifjúsági klubokból, üzem klubokból toboroz kö­zönséget, és komolyan veszi feladatát. Csak ennyiből áll az egész. Az együttesek szerep­lésre várnak. Tröszt Tibor bemutatót a jövő pénteken tartják. Seregi László már rende­zett az olasz szerzőpártól da­rabot Tigris a garázsban cím­mel az Operettszínházban. A Rina.ldót még nem mutatták be Magyarországon, a kapos­vári tehát hazai ősbemutató. — Tulajdonképpen mi a darab műfaja? — Talán úgy lehetne meg­határozni, hogy romantikus, zenés játék. Romantikus, i amennyire a téma, a betyár- | történet megkívánja, de meg- j van a veszélye, hogy imitt- Igen partnerek amott túlságosan is az legyen, j színészek? Ahol azonban ennek a lehe­tősége kísért, ott igyekszünk humorral föloldani. A szöveg­könyv is ilyen szellemű, ahol meg' nem, ott húztunk, változ­tattunk rajta. — Igényli-e a közönség ezt a műfajt? — Én úgy érzem, igen. A romantika iránti igényt ész­re kell venni, ki kell elégí­teni, csak nem mindegy, ho­gyan. Nem szabad giccsbe fulladni, inkább — ha lehet — a szatirikus megoldást kell választani. Komiós István, Réti Erika és Csorba István. — Harmadik hete dolgozik j — Figyeltem a próbán, so- a kaposvári társulattal. Mi- j kát dicsér. Mindig? somogyi . — Általában igen. Nem ! szeretem a kiabáló rendezőt. t, . ,. . , ... Meggyőződésem-, hogy dicsé­.-. eleg r°v‘d tdo a meg- * hatásosabban le­velesükhöz , de jól kijövünk egymással. Nagyon sok itt a ' fiatal. Ez jó. Sokan közü-1 ■ hét dolgozni, mert önbizalmat ad az ember, és ez óriási! Persze vannak más módsze- ! rek is. A legfontosabb dolog, hogy a rendező ismerje a í színészt. Mindenkivel másként I kell bánni. Van, akinek túl | nagy az önbizalma, s ami az , .... . .. i eredmény' rovására mehet, azt nemcsak probat hanem néha j egetni kell. másnak si­óját is kell tartani. Ez több : k^rélményt kell nyújtani, időt, energiát igenje 5 ■ hogy ő is a legtöbbet adja. megen. En nagyon szeretek fiatalokkal dolgozni. i S, M. lük mostanában végezték a színművészeti főiskolát, itt váltak vagy váinak színésszé. Ezért a rendezőnek sokszor alaposabbnak kell lennie, mint a rutinos színészekkel. A BARCSI PÉLDA Díjtalanul földerítik a zavar okát Műszerész kell, nem nyugtató ISMEREM az ideges tévé- I berendezés, villamos hálózat i szakemberei, azt ugyanis ők nézőket, akik dühöngve sorol ják: csíkozik, kerreg-berreg, szalad a kép és torzít is, szóval minden baja van. A szerelő már kint járt, hibát nem talált, hogy a villám csapna a készülékbe. Eddig bárki eljuthat, ám a megoldás csak kevesek kivált­sága. Pontosabban azoké, akik rájönnek,) valami zavarja a vételt, s értesítik a Rádió- és Televízió Műszaki Igazgatóság zavarvizsgáló felügyelőségé­nek pécsi kirendeltségét. . A, Rákóczi úti hosszú nevű in­tézmény általában nem késle­kedik a segítséggel: szerelőt küld a bejelentő lakására. Jeges József kirendeltségve­zetőtől megtudtuk, hogy So- mogyból évenként legföljebb kétszázötven hívást kapnak, közülük száz a kaposvári. Márpedig ennél sokkal több azoknak a készülékeknek a száma, amelyeket meg kelle­ne védeni valamilyen zavar­tól. Több oka is van annak, hogy a kirendeltség négy sze­relője ritka vendég a megyé­ben. Az első az, hogy főleg a falvakban kevesen tudják: létezik egy ilyen szolgálat, amely díjtalanul kutatja föl a zavar okát. A bejelentőnek egy fillérjébe se kerül a vizsgálat, lakjon akármilyen félreeső helységében a me­gyének. Sokan azért félnek értesíteni a kirendeltséget, mert tartanak a szomszéd ha­ragjától, hátha ő ezt jelent­getésnek, kellemetlenkedés­nek minősíti! A szerelők azonban diszkrét emberek, senkit sem tájékoztatnak ar­ról, hogy kinek a kérésére vizsgálódnak. Csupán az a céljuk, hogy a bejelentő za­vartalanul élvezhesse a tévé vagy a rádió műsorát. (A so­mogyi bejelentők 85 százaléka televíziós vételi zavarra pa­naszkodik.) A szerelők természetesen tudják, milyen zavart miféle vagy gép idézhet elő, így ha­mar a baj okozójára bukkan­nak a szomszédban, vagy né­hány házszámmal távolabb. A zavart előidéző tulajdonos — aki jóllehet, tudtán kívül dü­híti a szomszédokat — kap egy felszólítást, mely szerint tizenöt napon belül javíttassa meg hibás készülékét. A többség ennek eleget is tesz, aki akadékoskodik, szabály­sértési eljárással kell számol­nia. Kaposváron jellegzetes za­varó ok, ha 100—150 méteres közelségben valaki — főleg régi készüléken a 7-es, 8-as csatornán — az osztrák te­levízió műsorát veszi. Ez is csak akkor gond, ha a ma­gyar műsor nézője a kab- hegyi adóra kapcsol. A mű­szaki igazgatóság senkit sem korlátoz, hogy milyen műsort nézzen, a szükséges javítások után jó vételt kíván és el­köszön. Gyékényes körzetében a ju­goszláv televízió vétele okoz hasonló gondokat, ezeket azonban nem tudják olyan hatásosan kiküszöbölni, mint az osztrák tv vételével elő­idézett zavarokat. Közismert, hogy néhány neon is megke­serítheti a környező házak nézőinek, hallgatóinak estéit. Kaposváron a »retteg ettek« közé tartozik az Ady Endre utcai óra- és ékszerbolt és a Széchenyi téri élelmiszerüz­let kirakatának világítása, a ruhagyár neonfölirata. Város­ban, falun egyaránt méreg, ha a közelben villamos he­gesztőt használnak. Madjnem mindegyik rontja a vételt, s állandóan változtatja a há­lózati feszültséget. A negyven­ötven voltos esés a készülék­nek is árt. Sokan panaszkodnak, hogy az utcán elhúzó autók, moto­rok miatt is csíkozik a kép­ernyő. Ez ellen keveset tehet­nek a műszaki igazgatóság nem vizsgálják, hogy a gép­járművek motorjaiban elhe­lyezték-e az előírásos zavar­szűrőket. A FORGALMAS utca kö­zelében lakók tetőantenna fölszerelésével segíthetnek magukon. P. D. Zenét tanítanak, zenével nevelnek Érdekes és nagyon tanul­ságos tanácskozásnak adott otthont tegnap Barcs. A me­gye zeneiskolai igazgatói, a városok, nagyközségek taná­csainak közművelődéssel fog­lalkozó munkatársai találkoz­tak egymással, hogy megvitas­sák, milyen Somogybán a ze­neiskolai képzés. Bevezetőül még annyit: nem. véletlen, hogy éppen ez a járási szék­hely látta vendégül a zeneis­kolai igazgatókat. Mert Bar­cson van mivel dicsekedni: a nagyközség tanácsának és a művelődési osztályának a se­gítségével maguk a zenetaná­rok és a szülők iskolát építet­tAfdfcbttn Jó ideje nem találkoztunk Abrahámmal, az egykori pad­társsal; most szívesen ültem be vele a sarki kisvendéglő­be egy üveg sörre. Ábris sorsa az arcára volt írva: hol kigyúlt — ez jót —, hol elfehéredett —, ez rosz- szat sejtetett. Kérdezés nél­kül igazolta megfigyelései­met. — Hát ne legyek elégedett öregem? Harmincévesen két­száz embert bíztak rám. Igaz, nagy a felelősség, de ez vele jár. És micsoda munkák tar­toznak az »épvezünkre«. A főmérnök különös figyelem­mel kíséri az első félévi fu­tamunkat. Már eddig is so­kat segített géppel, szakem­berrel, tanácsokkal. — Szóval egyenesbe vagy? — Hát... tulajdonképp igen. Na __ Biztosan hallot­tá l rólam a közös haverok­tól ... Fél éve külön élek Rózsától.. . Egy hete végleg elválasztottak ... Hm . .. Khm ... Ilyen az élet... Nem bírta a tempót... Igaz, csak a hétvégeken találkoztunk, de ilyen lehetőséget nem adhat­tam fel. Idegileg paff lett, én is kikészülfem mellette ... De ismersz; becsületesen elren­deztem mindent. Most szal­ma vagyok, de megint hajtok. — Ugye egy gyerek volt? — Már kettő. Természete­sen nem erőltettem az elhe­lyezésüket: szó nélkül bele­nyugodtam, hogy nála ma­radjanak. De gyakran láto­gatom őket. Beszéltünk még erről-arról, volt közös szenvedélyünkről, a fociról, az autópiacról, az­után kiürültek az üvegek. El­búcsúztunk. Pár napja, hogy a bíróság épületében, a telekkönyvi hi­vatalban akadt dolgom. Várni kellett a papírokra, hát bók­lásztam a folyosókon. Az egyik ajtón kifüggesztett tár­gyalási rend előtt legyökere­zett a lábam: >-N. Ábrahámné született K. Rózsa felperes gyermektartási díj kiegyenlí­tésének elmulasztása miatti keresete N. Ábrahám alperes ellen« — olvastam. Béniről éles női hang fosz­lányai szűrődtek át a nehéz faajtón: — ön vezető ... mit szólna hozzá, ha két hónapig nem kapna fizetést. .. Két kicsi gyereket neiielni nyolcszáz forintból. Nekem csak egy van, de megértem. Ötezerből nem könnyebb?... A másod­állását is gyorsan lemond­ta... — pattogtak a szavak: az ismert bírónő dörgedel­mei. A válaszból nem hallót- j tóm semmit, csak tompa mormogást. Pár perc múlva nyílt az ajtó, gyorsan félreléptem. Le­szegett fejjel, fülig vörösen sietett le a lépcsőkön Ábra­hám. Ö -mindent becsületesen elrendezett« ... N. F. tek és megteremtették a ze­nei oktatás olyan feltételeit, hogy példaként állítható má­sok elé is. A délelőtti tanácskozáson Gulyás József, a megyei ta­nács művelődési osztályának főelőadója vázolta a zenetaní­tás helyzetét, mostani állapo­tát, azoktól az évektől kezdve, amikor a kaposvári zeneisko­la mellett működni kezdtek a járásiak. Tulajdonképpen nincs nagy múltja a somogyi zeneoktatásnak. 1968-ban, amikor ezeket az osztályokat vagy iskolákat létrehozták Barcson, Nagyatádon, később Siófokon, más megyék járási székhelyein már nem volt új a kezdeményezés, mert mű­ködtek a kihelyezett iskolák, osztályok. Néhány év alatt vi­szont sokat fejlődött a háló­zat, tavaly már a járási szék­helyek zeneiskoláinak kihe­lyezett osztálya is működött, például a barcsinak Csoko- nyavisontán. A statisztika szerint 1468 tanulót képeznek megyénkben ezek az intézetek. Szép szám! A beiratkozott növendékek nagy része általános iskolás, de van 85 középiskolás és — mindössze — 13 szakmunkás- tanulójuk is. Hatvanöt zenetanár dolgo­zik az iskolában, de ennél több kellene. A beiratkozok száma ugyanis évről évre nő és a tanárok gyakran a meg­engedettnél több túlórát kény­telenek vállalni. Pedig ez nem jó, mert hogyan képezze ma­gát az a zenetanár, aki reggel­től estig a növendékek stílus- hibáit nyesegeti, arról nem is beszélve, hogy az oktatás színvonalának árt a túl nagy »befogottság«. Érdekes a zeneoktatásban a hangszerek aránya is. A nö­vendékek ötvenkét százaléka zongorázni tanul, húsz-húsz százalékuk választotta a fú­vós- vagy vonóshangszereket. Azért nem jó ez az arány, mert ha a zenetanítás célját vizsgáljuk — amely elsősor­ban a közös muzsikálásra va­ló fölkészítés, nem pedig a művésznevelés —, akkor sok­kal inkább kitűnik, hogy kel­lenének másfajta hangszerek is. A zeneiskoláknak — azon­kívül, hogy ott órákat tarta­nak.— sok feladatuk van még a város vagy nagyközség köz­művelődési életében is. A ta­nárok — erre számtalan jó példa van Siófokon — külön­böző egjrütteseket, kamarakó­rust , vagy nagyobb énekkart, zenekart vezetnek. S nagy a szerepük az emberek ízlésfor­málásában — egyrészt tanít­ványaik révén, másrészt köz­vetlenül. Az is előfordult már — sajnos még csak kevés he­lyen —, hogy a. zeneiskolai ta­nárok keresték meg a külön­böző üzemeket, gyárakat, s vitték el oda a zenét, így jut­tatva közel a fizikai dolgozó­kat a zene értéséhez, a zene befogadásához. Nagyon jó kezdeményezés, követni kellene! Ugyancsak eredményes — ismét barcsi példa — a könyvtár és a ze­neiskola együttműködése. Ter­mészetesen említhetjük itt Kaposvárt is, ahol ennek szép hagyományai vannak. A zeneiskolai igazgatók be­széltek a képzés árnyoldalai­ról is. Nem mindenütt egyfor­mák a tárgyi föltételek. Ott, ahol a zeneiskola a »szuterén- ban« húzódik meg, a legjobb tanárok sem tudnak olyan eredménnyel dolgozni, mint ahol jók a körülmények. Nem mindenütt megfelelő a kapcso­lat az általános vagy a közép­iskolával. A tegnapi megbeszélésen többen foglalkoztak azzal, hogy a zeneiskola mennyire köteles »szolgáltatni«. Arról van itt szó, hogy az általános iskolai osztályfőnök, igazgató, időnként a zenetanár megkér­dezése nélkül dobogóra állítja a hangszeren játszó gyereket, az iskolai vagy községi ren­dezvényen. És ha a mű, amit a tanítvány előad, »nincs do­bogószínvonalon«, mert az elő­adás még alacsony fokú, akkor ezzel a zeneiskolát hozzák kel­lemetlen helyzetbe... Sokrétű VOtt a tegnapi eszmecsere; sok hasznos ta­pasztalattal jöhettek el a rész­vevők a barcsi találkozóról. Mindenre természetesen még így sem jutott idő. De azon túl, hogy a közös gondokat megtárgyalták, látták azt is, hogy hova lehet eljutni egy községben a zenei nevelés te­rületén, még akkor is. ha ne­héz körülmények közt indul­tak. Simon Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom