Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám

A városi tanácsülés napirendién Siófok közművelődése Élénken foglalkoztatta a 600 kilométer utat épített Pista bácsi elbúcsúzott... tiofoki tanácstagokat a város közművelődési helyzete, mely­nek értékelését és távlati fej­lesztési irányelveit tegnap ta­nácsülés elé terjesztette a vá­rosi művelődésügyi osztály. A közművelődési szemlélet alakítására, formálására ala­pozta a múlt évi értékelő és az új feladatokat meghatáro­zó beszámoló mondanivalóját a művelődésügyi' osztály, ami­kor a tanácsülés elé tárta a város művelődési életének a tükrét. Az MSZMP Központi Bi­zottságának márciusi közmű­velődési határozata is hangsú­lyozta, hogy művelt emberek, közösségek nélkül lehetetlen a gazdasági életben is to­vábblépni. Ezt tartja fontos iránymutatónak Siófok taná­csa, s tanúságot tettek erről azok a tanácstagok is, akik felelősséggel mondtak véle­ményt a múlt évi munkáról és a feladatokról. A felelősség hangsúlyozásá­ra különösen érdemes odafi­gyelnünk, hiszen Siófokon szé­les hálózatra építve kívánják szolgálni a művelődő embe­rek, köztük is elsősorban a munkások igényeit. A további szemléletformá­lásban még nagyobb szerepet kapnak a pártszervezetek, a tömegszervezetek, a Hazafias Népfront, az üzemek az in­tézmények. Az egészséges lo­kálpatriotizmusért eddig sem kellett a szomszédba menniük a siófokiaknak, több sikeres akció is hozzájárult a műve­lődési élet fellendítéséhez. A siófoki hagyományok ápolására ösztönöznek az új helytörténeti elképzelések, tervek, melyekről a tanács­ülésen hallottunk. Valós pél­dák szólnak ellenben arról is, hogy a közművelődés irányí­tói gyakran nehezen találnak együttműködőkre az üze­mekben, intézményekben. Ezért — ahogy Giay László, a művelődésügyi osztály cso­portvezetője mondta — több éven át is ugyanazokat a fel­adatokat írhatnák elő anél­kül, hogy megvalósulnak a tervek. Van miről szólni az eredmé­nyek sorában. Így elsősorban arról, amiről dr. Gáti István tanácselnök is beszélt; jelen­tősen növekedett a felnőttok­tatásban részt vevő dolgozók száma Siófokon. A szakmai továbbképzésre nagyszerűen ösztönzött a Dunántúli Regio­nális Vízmű Vállalat. A kö­zépfokon tovább tanuló dol­gozóknak havi háromszáz, a felsőfokon tovább tanulóknak havi hatszáz forint ösztöndí­jat adnak. A szocialista bri­gádoknak vállalásaik teljesí­tesenez azonban az eddiginél több segítséget kell nyújtani a vállalatoknál is, a művelő­dési szerveknél is. A múlt év eredményeihez tartozik, hogy befejeződött a kiliti klubkönyvtár felújítása, javult az ifjúsági klubok programja, az állami gazda­ságban a napokban adják át az új művelődési létesít­ményt, 1974-ben két új ének­kar alakult a városban. Szép sikereket értek el a a siófoki kórusok. 1975 végére átadják a sió­foki művelődési központot. Az ottani tartalmi munka fogja eldönteni, hogy a kulturális fejlődés üteme milyen mér­tékben gyorsul föl. Ennek a jó előkészítése most a feladat. Tóth János, a városi párt- bizottság első titkára arról szólt a tanácsú1 ésen, hogy fontos politikai munka a dol­gozók művelődésének a to­vábbi gyarapítása, amelyhez minden segítséget meg kell adni. A föltételeket biztosíta­ni kell ehhez. Továbbra is szükséges segít^p.i a vállala­toknál az amatőr művészeti együttesek munkáját még ak­kor is, ha az új művelődési központban az eddigieknél sokkal jobb föltételek terem­tődnek -a közös művelődésre, tanulásra, szórakozásra. A kis teremben munkatár­sak ülnek. Olyan kollégák — művezetők, építésvezetők —, akik sok éven keresztül együtt dolgoztak az ünnepelttel, aki most búcsúzik tőlünk, nyug­díjba megy. Embersics Sán­dor, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat igazgatója megilletődve keresi az alkalomhoz illő szavakat: — Horváth Istvánt, vállala­tunk marcali mélyépítő rész­legének építésvezetőjét bú­csúztatjuk. Pista bácsit olyan embernek ismertük meg — .s nemcsak a vállalatnál töltött tíz esztendő alatt, hanem min­denkor —, akinek éltető ele­me volt a munka. Fiatalokat is megszégyenítő lelkesedéssel dolgozott. Ha kellett, éjszaka is ment az anyag után, hogy a sürgős munkákat időben elvé­gezhessük. Az általa vezetett mélyépítő részleg többször volt első a vállalati munkaverseny- ben, s abban is nagy érdeme volt. hogy elnyertük a kiváló vállalat címet. Valamennyi ünneplő, bú­csúzó nevében mondta e sza­vakat, s adta át a miniszté­rium megbízásából Horváth Istvánnak az Építőipar kiváló dolgozója kitüntetést. Nem ez az első elismerés, hiszen a vállalati kiváló jelvény mellé néhány éve megkapta a Szo­cialista Munkáért Érdemérmet is. Zalaegerszeg. Tatabánya. Ajka, Mezőkövesd, Kecske­mét, s most az utóbbi évtized­ben Marcali. Fonyód. Mennyi út, mennyi járda épült vala­mennyi városban, nagyközség­ben. — Nehéz lenne elsorolni a több évtizedes múlt legmara­dandóbb emlékeit. Aszfalt- és makadámutak. járdák és hi­dak... Mintegy 600 kilométer­nyi út építését irányítottam, s úgy érzem erre büszke lehe­tek. Dolgoztam a Dunaföldvár —Szekszárd közötti 6-os úton, azután Marcali, valamint Fo nyód új útjainak elkészítésé­nél. Tudja, nekem is van gép­kocsim, gyakran járom az or­szágot az általam épített uta­kon is. S a legnagyobb elis­merés az, amikor a gépkocsi- vezetőktől dicsérő jelzőket hallhatok az utakról ... Ne­kem ez többet jelent minden kitüntetésnél, mert ez jelzi, hogy az általam irányított épí.esvezetőség minden dolgo­zója becsülettel végezte mun­káját. Amikor munkatársai. Sáf­rány Attila párttitkár, Oiolecz Árpád fiatal építésvezető és mások őszinte örömmel kö­szöntőt! ék őt a kitüntetés át­vétele után, könnyező szemek­kel fogadta a gratulációkat: — Találkozunk még. mert ha nyugdíjba megyek is. pi­henni nem tudok. Nekem az jelent örömet, ha úgv érzem, hogy hasznára lehetek mun­kámmal másoknak ... Sz. ló. H. B. Kihasználatlan lehetőségek Szétforgácsolt energia A közelmúltban két egy­mást követő pártértekezleten: a csurgói nagyközségin. és a nagyatádi járásin is felállt egy szakállas fiatalember, és sokak számára meghökkentő dolgokat mondott. Olyan szá­mok, tények szerepeltek fel­szólalásában, amelyeken na­gyon is érdemes elgondolkod­ni. A fiatalembert Kocsis Miklósnak hívják, s a Somo­gyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói fűrész- és asztalosüzemének a vezetője. A téma kínálta magát: amikor kinézett szobája ab­lakán, vagy körbejárta az üzemet — s hányszor meg­tette már ezt a nem is rövid utat! —, mindenütt hulladé­kot látott. Pontosabban: a [ fafeldolgozás során keletke­zett hulladékot. Csak a felét A faipari üzemekben — így a csurgóiban is — a ter­mékösszetételtől és az alkal­mazott technológiától függően több-kevesebb olyan hulladék keletkezik, amelynek ipari hasznosítása nem lehetséges. Vagyis egyelőre nem tudnak vele mit csinálni. A hulladék mennyisége egyre nő, s pél­dául Csurgón az üzem terü­letén halmozódik fel. Ez mind technológiai, mind tűzrendé­szet! okok miatt Veszélyes- Megoldásként maradna, hogy elszállítják. Ez azonban csak így leírva tűnik egyszerűnek. Valójában jármüveket kell kölcsönkérniük (s nem is minden esetben kapnak), eze­kért bérleti díjat kell fizetni, azonkívül más gépeket és munkaerőt is igényel. A költ­ségráfordítások korántsem lebecsülendők. Lehántott fakéregről, dara­bos hulladékról, forgácsról, fűrészporról van szó, első lá­tásra csupa »holt« anyagról. A tények azonban mást mon­danak: a hegyekbe halmozott anyagban meglepően nagy energiák mennek veszendőbe. Hányván Csaba, az üzem mérnöke, a számok embere. Egy tanulmánytervben lapoz­gatva sorolja az előzetes szá­mítások eredményeit, ezer tonna gőzzel, tízezer kilowatt­óra villamos energiával do­bálózik. Az utóbbi három évben kétezer tonnával nőit a fel­használatlan hulladék meny- nyisége, s 1974-ben már 16 ezer tonna volt. Ennél jóval több keletkezik az üzemben, de csaknem 50 százalékát, 15 ezer tonnát, hasznosítani tud­nak. A többi veszendőbe megy, legalábbis addig, amíg a tanulmánytervben foglaltak ! meg nem valósulnak. A hul­ladék megmozgatásának köz­vetlen költségei 1973-ban el­érték a másfél millió forin­tot, a közvetett költségekkel együtt azonban 3—4 és fél millió forint között mozog­nak. Hozzá kell tenni mind­ehhez, hogy ezek a milliók a csurgói fűrész- és asztalos­üzem eredményét rontják. Az osztrákok jól megnézték Egy kilogramm fahulladék­ból 0,53 kilowattóra villamos energia állítható elő. Egy ton­na elégetésével 2 ezer 700 ki­logramm gőz termelhető. Ezt a két adatot azért említettük, mert a tanulmányterv sze­rint ez a két megoldás lehet­séges. A Csurgón nyerhető energia az üzem szükségleteinek tel­jes fedezésén kívül elegendő lenne arra is, hogy a köz­ség központjában levő úgy­nevezett nagyfogyasztókat el­lássa a fűtéshez szükséges gőzzel! Az ötlet — úgy tűnik — csak nálunk új. Még azokban az országokban is, amelyek lényegesen gazdagabbak fá­ban, mint mi vagyunk, hasznosítják a hulladékban rejlő energiát. Amikor az osztrák Cholbach-cég képvi­selője Csurgón járt, megnéz­te a fűrészpor- és forgács- hegyeket, és csak ennyit mondott: — Ilyen mennyiségű hulla- j dékkal nemcsak az üzem gőz- és villamosenergia-igényét le­hetne kielégíteni, hanem Csurgó nagyközség távfűtését, sőt a helyi termelőszövetke­zet kukoricatermésének szá­rítását is megoldani. Gyorsan tájékozódott és pontosan ismerte lel a lehe­tőségeket . .. A csurgói üzem termelésé­nek jellemzőihez hozzá tar­tozik az is, hogy — elsősor­ban nyáron — gyaki'an van bajuk a villamosenergia- és gőzellátással. »Tehát igen kézenfekvőnek látszik a meg­oldás« — írja a tanulmány- terv. Eszerint ugyanis a szüksé­ges beruházások — ha azok ■ villamos energia termelését | célozzák — három év alatt, j több gőzt termelő berendezé- ! sek munkába állítása esetén I pedig 3—3 és fél év alatt té- ! rülnének meg. 10 ezer tonna maradék Két lehetőség van. Az egyik: nagyobb teljesítményű kazánokkal az üzemnek szük­séges gőzt megtermelnék. Ez óránként 10 tonna, jelenleg 3,3 tonnánál tartanak. Hu­szonegy ezer tonna fahulladé­kot kellene ahhoz elégetni, hogy az egész évre elegendő (sőt: a későbbi fejlesztések igényét is figyelembe véve) 57 ezer tonna gőz meglegyen. A maradék csaknem 10 ezer } tonnából óránként öt tonna j gőzt tudnának adni a nagy- fogyasztóknak a fűtéshez. A másik: 840 kilowattóra ! villamos energiát nyerhetné­nek. (Érdemes a becsült ada­tokra' felfigyelni: egy tonna gőz megtermelésének önkölt­sége széntüzelésnél 176 forint, fahulladék elégetésekor pedig 60 forint! Éves szinten a megtakarítás több mint 9 mil­lió forint lenne.) Az elektro­mos energia előállításának költsége ugyancsak tetemesen kevesebb, mint amennyiért most vásárolják. A jelenlegi körülmények között — inga­dozó feszültség miatt — kénytelenek egy tekercselő­részleget is foglalkoztatni, mert sok motorjuk leég. A beruházás természetesen csak segítséggel valósítható meg. A tanulmánytervet már elküldték az illetékes mi­nisztériumba és az energia­gazdálkodással foglalkozó szervnek is. A Somogyi Erdő- j és Fafeldolgozó Gazdaság ez évi intézkedési tervében is szerepel a javaslat a szétfor­gácsolt energia hasznosítására. A másik oldalon vannak a leendő nagyfogyasztók, töb­bek között a nagyközségi kö­zös tanács, a gimnázium, a Napsugár Ipari Szövetkezet. Közös megbeszélést még nem tartottak, de a fűrészüzem szakemberei szerint, ahol a i javaslat elhangzott, ott előbb meghökkenést váltott ki, az­után a megoldás sürgetése került szóba. Hogy jelenleg mennyi érték ' megy veszendőbe, azt nem tudták megmondani. Mint fa- hulladák, forintban nem mér­hető, de mint energiaforrás, milliókat jelent. /. Mészáros Attila KISZ-taggyűlés Somogysámsonban fl felnőttek vitatkoztak A KISZ-klubban kis csopor­tok alakulták, hármán-négyen összedugták a fejüket. A so- i mogysámsoni területi KISZ- j alapszervezetben harmincnégy | fiatal van. Az értékelő és ve­zetőségválasztó taggyűlés előtti tíz percből néhány mondat: — Én félek ettől a gyűlés­től. — Jó vezetőséget várok. Egy másik közbeszól: — Én jobbat. — Szerencsére nincs olyan tag, akit ki kellene zárni. — Jó volt a határozat, eddig hozzászoktunk, hogy a vezető­ség tervez, mi csak végrehajt­juk. Most az egyéni feladatok­kal ez megszűnt. — Mindenki tevékenyebb lesz. — Az eddigi KlSZ-gyűlése­ken keveset szóltunk... — sajnos ez a későbbiekben újra így volt. Nagy Éva KISZ-titkár el­mondta a beszámolóját. Ta­valy tizenhatan voltak, az idén harmincnégy a fiatal a községi alapszervezetben. Sok közös rendezvényünk volt az úttörőkkel. Az előírt taggyű­léseket megtartották. A veze­tőségben a kultúros és a töb­biek sokat veszekedtek. A mű­velődési munkát senki sem irányította, mert a felelős »ha­talmi harcba« kezdett. Levál­tották. öregek napját rendez­tek, az idén is terveznek, de a Kombinát évek óta sokféle technikai eszközzel látja el az általa kidolgozott terme­lési rendszerekkel működő gazdaságokat. Ipari üzemében — többek között — berendez­kedett az iparszerű kukorica­termelésben fontos szerepet betöltő terményszárítók gyár­tására. A berendezésből, amely községi tanács nem támogatja őket. Létrehozták a klubot, a megyei KISZ-bizottság adott rá pénzt. A községi tanács nem tervezett ifjúsági alapot a költ- I ségvetésből. ez a KISZ-eseket is sújtja. A klub anyagi gon­dokkal küzd, nincs olaj a fű­téshez. A tagok munkáját egy- egy terület köré csoportosítva értékelték, olyan nem volt. aki semmit sem csinált. A, terme­lőszövetkezet párt- és gazda­sági vezetőségével megromlott a kapcsolatuk. Pletykák alap­ján hadakoztak egymással. A területi pártszervezettel min- I dig jól megértették egymást. Jegyzőkönyvszerűen ennyi volt a beszámoló az akcióprog- ; ramba foglaltakról. A kérdé- j seket vitára bocsátotta. Vida Ferenc tanácselnök így válaszolt: — Az ifjúsági alaphoz sok I dolgot hozzá lehet számítani. Nem hiszem, hogy szükség j van éles elhatárolásra. Akkor beszélhetünk erről, Ira majd a zenekar is segít minket, hisz a dobfelszerelésre a tanács adott pénzt — és fölsorolt több tanácsi beruházást, me­lyek a fiatalokat is szolgálják. Itt hadd jegyezzük meg: az ifjúsági törvény kötelezővé te­szi az ifjúsági alap képzését, ehhez nem lehet ezt is, azt is hozzászámítani, és nem lehet egyrészt, másrészt alapon el­lenszolgáltatásokat kérni érte. Az ellentétről ezt mondta az elnök: egyetlen szakmunkás irányí­tásával 15 százalékos ned­vességelvonással óránként 14 —15 tonna terményt szárít meg, már külföldre is szállí­tanak. A Szlovákiai Gabona­felvásárló Vállalat tavaly négy szárítót vásárolt, erre az évre pedig kilencet ren­delt. Most készült el az első két olyan szárító, amelyet a Szovjetunióba küldenek. i — Meggondoljuk, hogy el- ..jöjjünk.-e a gyűléseitekrg, Ha l az embert nem hívják . . . Bel- I sö ügyeitek is vannak. Nem | szólunk bele. A járási pártbizottságáílás- | foglalása: Ha nem hívják a j vezetőket a KISZ-gyűlésekre. I akkor is menjenek. És — te- | gyük hozzá —, ha a község vezetői nem »sértődnének I meg«, akkor nem a már em- [ lített pletykák alapján ítélnék meg a fiatalokat. Borbély János, a szövetke­zet főkönyvelője: — Az ellentét onnan szár­mazik, hogy a nálunk dolgozó KISZ-vezetőket nem engedtük el kápzőtáborba. Későn szól­tatok. Fontos munkák idején nem tudjuk helyettesíteni őket. A fiatalok nem szóltak egy szót sem. Bakó Béla, a pártszervezet és a KISZ összekötője kért szót: — Mint tiszteletbeli KISZ- tag elmondom, amit nektek kellett volna. A falu fiatal ér­telmisége — a mezőgazdasági mérnökök, a tanárok,. a taná­csi dolgozók — miért nem jön az ifjúsági szövetségbe? A párttitkár és a tanácselnök miért nem figyel erre? A ve­zetők miért nem érzik köte­lességüknek a gyűlések láto­gatását? Ha a szövetkezetnek olyan nagy szüksége volt azok­ra az emberekre, akkor miért engedte el őket ugyanakkor a I saját szabadságuk terhére? A fiatalok erre sem szóltak . semmit. A továbbiakban még j jó néhány KISZ-es gondot be­széltek meg a jelenlevő veze­tők egymás között. Végül egy soványka »biztatást« mondott az egyik lány: — Amit Bakó elvtárs el- I mondott, azt úgy fogadtuk i el, mintha mi szóltunk volna. A taggyűlés minden ed­digi KISZ-tagnak megadta a tagsági igazolványt. Megvá- l lasztották a vezetőséget. Két új tag került be. A vezetők elmondták: sokat dolgoznak a falu fiataljai. Miért nem szóltak most? Ök maguk sem találtak megfelelő választ erre. Lulhár Péter Somogy/ Néplapu 3 Termény szárítók Bábolnáról — exportra A Bábolnai Mezőgazdasági

Next

/
Oldalképek
Tartalom