Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

Holnap úi bölcsőde nyílik Kaposváron József Attilát idézték A ezavalóverseny megyei döntőjéről Születésnapé köszöntőre ké­szülnek az ország amatőr versmondói. Annak a költőnek az alakját idézik ezekben a napokban, aki Balatonszárszón életének véget vetve is sza­vainak hitelét pecsételte meg. Április 11-én lenne hetven éves József Attila. Somogy, Balatonszárszó, a tragédia színhelye igazán úgy adózhat a nagy proletár költő emlékének, hogy a verseiben jelen valót, a ható alkotót idézi. Évről évre ott van a köl­tő a balatonszárszói országos József Attila szavalóverseny részvevői között. József Attila hitével vérteződnek föl az őt megszólaltató fiatalok a mos­tani tavaszon is, amikor a szü­letésnapi köszöntéssel készül­nek április 11-re. A Magyar Rádió és Televí­zió nagy szabású vállalkozása az idei országos József Attila szavalóverseny megrendezése, melynek megyei döntője, il­letve területi versenye is már zajlik. Tegnap délután közve­títették az első területi ver­senyt, s e napon volt a somo­gyi döntő a megyei könyvtár­ban, ahol harminckét egyéni versmondó és öt három tagú csapat állott dobogóra. Kell­ner Bernd t könyvtárigazgató József Attilát idéző megnyitó­ja után több mint négy órát tartott a verseny. A kötelező és szabadon választott versek kö­zül a legkedvesebbet mond­hatták el a fiúk és a lányok, tanulók, katonafiatalok. Többségük József Attila ver­set választott. A somogyi dön­tőn vett részt a nagykanizsai Bakon Erzsébet is, aki Zala megye képviselőjeként a terü­leti versenyen is részt vehet szép szereplése alapján. Sza­valócsoporttal nevezett a me­gyei döntőbe Nagyberki, az ádándi művelődési otthon, a Fonómunkás Kisszínpad, a csurgói diákszínpad, a megyei művelődési központ munkás stúdiója. Kilenc versmondót választott ki a zsűri — dr. Szödy Szilárd, Kulcsár Katalin és Peták István — a »döntő döntőjébe-. Négy somogyi versmondó képviseli megyén­ket a pécsi területi versenyen: Évezredes méntelep helyén A Siotour tanulmánytervet készített a balatoni műút mel­lett lévő Szántódpuszta ide­genforgalmi hasznositására. A terv a telep mintegy 30 ob­jektumának helyreállításával, hasznosításával számol. Egye­lőre csak egy szerényebb terv megvalósítására nyílik mód: a bejáratnál lévő objektumokat állítják a turizmus szolgálatá­ba. Nagy Erzsébet, Tóth Anna, Tolnai Mária és Fogarasi Ágo­ta. Nagy Erzsébet, Tóth Anna és Tolnai Mária többször meg­fordult már Balatonszárszón is, eddigi sikereik alapján ve­lük együtt reménykedhetünk, hogy az országos döntőben, melyet Kaposvárról közvetít a i rádió és a televízió, somogyiak j is lesznek. H. B. A somogyi csapat: Tolnai Mária, Nagy Erzsébet, Fogarasi Ágota. Tóth Anna. Mit ígér o tv a jövő hétre? Kedden délután a Közéleti emberek című sorozatban be­mutatják dr. Felkner Jenő főorvost, a móri járási kór­ház párttitkárát, aki arról nyilatkozik, mit jelent egy orvos , számára a vidéki élet és a közéleti szerep­lés. 20 órától jelentkezik a Kék fény műsora. 21.35 perctől a Latin-Amerika című olasz dokumentumfilm-soro­zat 4. része következik. A 2. műsorban bemutatják Max Frisch: -...és a holtak újra énekelnek« című tv-játékát. A világhírű svájci író ebben a művében szenvedélyes köl­tői erővel fogalmazza meg a háború elleni tiltakozását. Szerdán este Népek hazája, nagyvilág címmel külpolitikai vetélkedőt rendeznek. A mű­sor riporterei Heltai András, Pálfy József és Polgár Dénes. 21.00 órától a Nyitott könyv műsorban Remenyik Zsig­mondi A vén Európa Hotel c. drámájának részleteit láthat­ja a közönség. A főbb szerep­lők: Páger Antal, Várkonyi Zoltán, Mensáros László, Inke László, Madaras József és Hűvösvölgyi Ildikó. 22.05-től megismétlik a Beszélgetés dr. Dienes Valériával című mű­sor második részét. Csütörtökön este a Thibault család francia filmsorozat második részét mutatják be. Utána portréfilmet láthatunk llosvay Vargha István festő- | művészről. A 2. műsorban Mozart: Varázs fuvola című j operájának filmváltozatát su- j gározzák a Hamburgi Opera­ház művészeinek előadásában, j Pénteken este a Híres sző-1 kések sorozatban bemutatják, A sakkjátékos című francia filmet, amely Kempelen Far­kas híres sakkautomatájának titkát meséli el. Utána »Tud­tuk, hogy más lesz« címmel riportműsort közvetítenek, amelyben Pest megyébe láto­gat el a kamerákkal a ripor­ter, Szepesi György, Szombaton délután a József Attila szavalóvérseny máso­dik, kerületi döntőjét közvetí­tik a békéscsabai művelődési otthonból. Este Gogol: Revi­zor című vígjátékát közvetí­tik a Nemzeti Színház előadá­sában felvételről. Vasárnap délelőtt 11 órától a szocialista fővárosok nem­zetközi tornaversenyét közve­títik a budapesti Sportcsar­nokból. Délután 15.35 perctől megkezdik a Michelangelo élete című háromrészes olasz filmsorozat vetítését. Este be­mutatják az Egon Müller kü­lönös nekrológja című NSZK- filmszatírát. 21.35-től az Öt­szemközt, vendége Iharos Sándor. Százhúsz kicsi paradicsoma lesz Soha ennyire nem vártak kapunyitásra, mint a kapos­vári panelbölcsőde esetében. Nem is csoda, hiszen hat hó­nap helyett a tervezett idő sokszorosa alatt készült el a Kalinyin városrészben. A bölcsőde dolgozói azon­ban készek arra, hogy elfeled­tessék a szülőkkel az építke­zés viszontagságait. A kicsi­nyekre egy igazi paradicsom vár hétfőtől. Ma az utolsó na­pot töltik otthon a kicsinyek mellett az anyukák, s holnap­tól munkahelyeikről gondol­nak gyermekeikre. A szépen, gondosan berendezett helyisé­gekben már ott éreztük az életet, amit az a szeretet kel­tett, mellyel a bölcsőde kis lakóit az itt dolgozók várják. A játékok mintha megmozdul­tak volna ... — Gazdagok vagyunk — e szavakból is a lelkesedést ve­hettem ki. Novák Lászlóné, a bölcsőde vezetője megismétel­te: — Gazdagok vagyunk. Szakképzett emberekkel gol- gozom. Valamennyien tapasz­talt gondozónők. Húsz gyerek képez közösséget. Két szobá­juk van. Hat csoportot alakí­tottunk ki a jelentkezett gye­rekekből. A két szobán kívül a kicsinyek rendelkezésére áll egy átvevő, egy fürdőszoba, egy elkülönítő, betegszoba. Négy gondozónő lesz minden csoportnál. A fölszerelés valóban kitű­nő. A mosókonyhában auto­mata mosógép, négy nagy tel­jesítményű szárítóberendezés könnyíti a személyzet dolgát. Nemcsak a gyerekekért, ha­nem értük is épült ilyennek a bölcsőde. — Szeretném megemlíteni, Készítik a kicsinyek holmijait. hogy nagyon sokat köszönhe­tünk a beruházónak, a SOM- BER-nek, személy szerint a nyugdíjas Lőrincz Jánosnak, akivel együtt rendeztük be a bölcsődét. Szekrényeket nyitnak ki. Lábzsákokat, téli holmikat, or_ kánkabátokat, sapkákat mu­tatnak. — Ha az idő engedi, té­len is kinn altatjuk az udva­ron a gyerekeket. Ehhez is megvannak a felszerelések. A beruházótól kaptuk a szép gyerekholmikat. A gondozó­nők télire melegítőt. A pécsi tervek alapján ké­szült panelbölcsöde tizennégy- millió forintba került. A hom_ lokzatát díszítő zománcdeko­rációt Lantos Miklós pécsi képzőművész készítette. Dr. Varjú Iréntől, a városi tanács egészségügyi osztályá­nak vezetőjétől megkérdeztük, hogy az új bölcsőde kapunyi­tásával mennyire enyhült a kicsinyek elhelyezési gondja? — Ügy érezzük, egy évre megoldja a szülők gondját, minden kaposvári gyereket el tudunk helyezni. De ezt az ál­lapotot nem tudjuk fönntar­tani ezzel a helyszámmal, új bölcsődék kellenek. Az ötödik ötéves tervben kétszáz újabb gyerek elhelyezéséről kell gon­doskodnunk. Horányi Barna A telep története — mint ezt a legújabb kutatások do­kumentumai tanúsítják — nagyjából egy évezredre tehe­tő. I. András 1055-ben, 18 más jirtokrésszel együtt Szántód- pusztát is a bencés rendnek adományozta. A király a 37 .ázból álló pusztával 34 mént ■s sok kancát is adott a rend­nek. Írásos bizonyíték szerint 'z volt Magyarország első is­mert ménese. A telep egyéb­ként az 1092-es pápai bullá­ban szerepel először a maihoz hasonló »Zantód villa« néven. Szántódpuszta mai arculata a XVIII—XIX. században ala­kult ki. A magtár, a cseléd há­zak, az istállók, ólak, gazdasá­gi épületek legtöbbje 100 éve híven őrzi az akkori idők je­gyeit A tanulmányterv szerint olyan idegenforgalmi objektu­mot kívánnak itt létrehozni, mely a népi építészetnek, ko­rabeli gazdálkodásnak állít emlékeket, szemléltetve a gaz­dag néprajzi anyagot és hely- történeti értékeket. Berendez­nek egy irodalmi emlékszobát s. Szántódpusztán lakott Pá- óczi Horváth Ádám. Munka közben mutatják be a somogyi népművészek tevékenységét, kiállítás ad majd számot a szántódi rév történetéről, a ha­jszát, vadászat helyi emlő­éiről, a környékbeli szőlész- nrász hagyományokról és ál­lóban az egykori cselédtele- ilés XVIII—XIX. századi kö­rülményeiről. A csaknem év­ezredes méntelep lovasiskola­ként és fogatbérlő állomásként 'elképesen kel majd életre. Szombat volt. Néhány perc­cel múlt három óra. Az üze­mekben az emberek gondolat­ban már hazakészültek. A gyár első udvarára egymás után érkeztek az autóbuszok. Az 1-es kapu előtt, az or­szágút mellett, csenevész eper­fa árnyékában asszonyok és gyerekek ültek az árokpar­ton. Kerékpárjuk ott feküdt mellettük a ritkára nőtt, nap­égette füvön. Időnként a ke­rítés fölött a dombok felé néztek. Arra, ahol a völgyek zugában, sok helyütt a föld mélyén rejtőzködtek az üze­mek. Férjüket, apjukat vár­ták. Itt még élt az a szokás, hogy műszakváltáskor a csa­ládfőt szinte rögtön köszöntse valaki, mintegy mindennapos hálaként a vállalt veszélyért. Mert akik itt dolgoztak, azok mindennap kockára tették az életüket. Persze munka köz­ben csak ritkán gondoltak er­re. Az öreg még arra sem gon­dolt, hogy szombat van, s hogy holnap reggel hétkor nem kell fejére húznia a gázálarcot. Fia tud, aludhat akár kilencig is. Effélék sohasem jártak az eszében. A munkájáról pedig már nem volt min tűnődnie. Több mint harminc éve csi­nálta ugyanazt. Elégedetten, zokszó nélkül. Minden szük­séges mozdulat szinte már az ösztönök természetességével élt benne. Mint az ébredés, amihez nem kellett csörgőóra. Egyáltalán, ritkán nézett órá­ra. A fény változását, a nap járását figyelte, meg figyelme frisseségét vagy tompultságát, mert azzal érezte az időt. Itt az üzemben is, ahol különben sem venné hasznát holmi fi­nom kis »ketyegönek«, mert elenné a savgőz, mint a gu­mírozott munkaruha alatt a fehérneműjét. Aztán meg az üst melletti egész napos állás­tól megfájdult a lába is, és a fájdalom lassan a dereka fe­lé húzódott, ott tanyát ütött, s ez már jelezte, hogy köze­ledik a műszak vége. Ponto­san így jelentkezik nap nap után. Ilyenkor mindig lelép a dobogóról, sarokba állítja a keverővasat, s gumikesztyűs kezével megmasszírozza dere­kát a vesék vonalán. Most is készült, hogy hátat fordítson a szűrőüstnek, de látta, hogy hirtelen eltűnik belőle a sa­létromsavval péppé oldott cel­lulóz. A garat fekete szája üresen kongott, ahogy a ke­verővassal hozzáért. Nem mert mozdulni. A sziréna elfújta a négyet. Az öreg már szinte görcsösen várta, hogy megérintsék a vállát, hogy valaki jöjjön va­lami eligazító hírrel, utasítás­sal. Hátranézni, az ajtó felé kémlelni azonban nem mert. Mozdulatlanul meredt a szú- rókádra, készült a fnllanatra, amikor a garatból hirtelen kizúdul a kásás anyag, szét­fröccsenve, beterítve mindent. Tudta, a testet kapó veszély pillanata lesz ez, de legalább kiszabadítja a bizonytalanság szorításából. Bizonytalanság. A lábából is kiment minden erő, s a keverövasra kellett támaszkodnia, mert úgy érez­te, összecsuklik. Félt. Nem áltatta magát. Tudta, itt a rossz véggel mindig számolni kell. Itt mindig, minden mű­szakot úgy kell kezdeni, hogy az utolsó is lehet. Ezt vállal­ni kell. Nem. lehet mindjárt elszaladni. Zihálva kapkodta a levegőt, s alig tudott uralkodni magán, hogy ha csak egy szemvilla­násnyi időre is, de föl ne rántsa a gázálarcot, s szaba­don, jó mélyen teleszívja tü­dejét, megdörzsölje gumi­maszk égette arcát. Gyengén megérintették a könyökét. Meg se rezdült. Az­tán rémülten kapta fel fejét, amikor erősebben megszorí­tották a karját. A gázálarc bepárásodott üvegén át ho­mályosan látta az integetöket. Rabolintott a hívásra. Sietni akart. De csak az udvaron, a távolabb épített dohányzóhoz vivő járdán sikerült úgy-ahogy szaporázni lépteit. Benn levá­gódott a lócára, s első dolga volt rágyújtani. »Baj van öreg.« Zúgott a füle a még most sem csilla­pult félelemtől, így hát mész- sziről és nagyon halkan hal­lotta a szavakat. »Eldugult a főelosztó. A csapnál. Odafönn már megteltek a tartályok.« A többit már tudta magától is. Azt, hogy a csövekben minden percben növekszik a nyomás, növekszik a hő, s ha eléri a kritikus pontot, robban a nitrocellulóz. »Nahát akkor gyorsan a villáskulcsot.« A csaphoz létrán kellett fel­mászni egészen a mennyezet sarkába. Bepréselte magát a vasbetonfödém és a deréknyi vastag cső közé. Az össze­illesztés peremeit a csavarok­kal együtt ragyás-rozsdásra ette a savgőz. Szinte összeforrt az egész. Húzásnak, feszítés­nek nem engedett. Tehetet­lensége, félelme természetes reakcióként dühbe csapott át. Kihúzódott egészen az oldal­falig, lábát nekifeszitette az alsó csőnek, s vadul, minden erejével ütni kezdte a csava­rokat. Tudta, persze hogy tud­ta, a halállal játszik. Az üté­sektől éppúgy felrobbanhat a nitrocellulóz, mint a túlnyo­mástól vagy a megnövekedett hőtől. De most nem latolga­tott, nem ülhetett félre más megoldásokon gondolkodni. S mert így volt, s mert ezt tud­ta, indulatain már nem is vqlt képes uralkodni. Ütött, ütött, mert számára most már a mozdulatlan csavarokon kí­vül nem létezett semmi más. Ütött, hogy szétverje az egész mozdulatlanságot, letörje az egész csaptelepet... Nem érezte már mellén a rozsda­rücsköket, a bordáiba préselt fájdalmat, s azt sem, hogy kapaszkodó bal kezén a kesz­tyűvel együtt szétrongyolódik a bőr is, hogy csípi szemét a lecsorgó izzadtság, nem érzett semmit önmagából. Amikor a megnyílt csövön s az elvezetőcsatornában vég­re meglátta a habosán zubogó sárgászöld anyagot, szerette volna megmeríteni benne széttárt, gumikesztyűs ujjait, ahogy a sugárban előtörő for­rásvizet szokta simogatni az ember. Nem tette, mert most már józan esze mégiscsak uralkodott érzelmein. De néz­te, sokáig nézte a szabad, sze­líd anyaggal telt szűrökádat, s most még kevésbé érzett fájdalmat, még kevésbé érez­te a szorító, égető gázálarcot s a múló időt. Igen. Az idő most, győzelmének örömpilla­nataiban még annyira sem érdekelte, mint máskor. Pe­dig közben eltelt egy másik műszak is ... Bíró Péter Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom